Vissza a böngészhető nézethez 

14. fejezet

A test

Minél kevesebb hűhót csapunk az étel körül, annál jobb. Az étkezéseknek kellemeseknek és nyugodtaknak kell lenniük, és közben magas tónusú beszélgetéssel kell őket fűszerezni. Magának az ételnek vagy annak, hogy a gyermekek mit esznek, nem szabad sok figyelmet szentelni.

Soha nem szabad erőltetni, hogy a gyermekek egyenek. Én sem lennék túl lelkes, ha valaki egy tányér sült kígyóagyat (vagy valamilyen általam hasonlóan undorítónak tartott ételt) tenne elém, még akkor sem, ha azzal győzködnének, hogy Edd meg! Jót fog tenni neked.

Megegyeztem a fiúkkal. Semmit nem kell megenniük, amit nem szeretnek, de az ételt nem szabad kritizálni. Edd meg vagy ne edd meg, de a beszélgetésnek építő jellegűnek kell maradnia. Ha úgy érzik, hogy az ehetetlen étrend miatt koplalni fognak, nyugodtan összedobhatnak valamit maguk is, de ennek számomra nem szabad további munkát jelentenie. (Mivel ez számukra jelent pluszmunkát, ritkán élnek ezzel a jogukkal.)

Ez alól a nem szabad kritizálni szabály alól egy vicces kivétel volt, amikor egy este valami olyasmit próbáltam elkészíteni, ami valami finom és újszerű ragunak tűnt.

Lee megkóstolta, majd ünnepélyesen bejelentette a véleményét: Hmm. Pont olyan íze van, mint a kutyakajának.

Paullal meghökkenten bámultunk rá, majd egyszerre kérdeztük tőle: Honnan tudod, hogy milyen íze van a kutyakajának?

Természetesen onnan, hogy megkóstoltam.

Én úgy gondolom, hogy egy gramm vitamin többet ér egy kiló penicillinnél, így elég sokat tanultam arról, hogy hogyan készítsek tápláló ételeket és hogyan egészítsem ki azokat vitaminokkal és ásványi anyagokkal.

A szcientológia azt tanítja, hogy a nem megfelelő táplálék és az elégtelen pihenés hatására a bank könnyebben restimulálódik, azaz a test egészségi állapota hatással van az elmére. Ez az ellenkező irányban is működik, azaz az elme is képes hatással lenni a testre. Ez annyira igaz, hogy a reaktív elme számos, pszichoszomatikus-nak nevezett betegség oka.

Számos sérülést és betegséget, legyünk akár otthon, akár az orvosnál, a legjobban egy kis elsősegéllyel lehet kezelni. Más problémák esetén létezik néhány dolog, amellyel segíteni tudsz.

A legfontosabb szabály, amit nem szabad elfelejteni, a következő: AMIKOR EGY GYERMEK MEGSÉRÜL, FÁJDALMAI VANNAK VAGY NAGYON BETEG, HALLÓTÁVOLSÁGON BELÜL NE MONDJ SEMMIT.

Éppen egy olyan esemény közepén van, amelyet a reaktív elméje az adott pillanatban rögzít (ezeket az eseményeket hívjuk engramoknak). Amikor az általad elmondottak később restimulálódnak, a szavaidnak végzetes hatása lehet.

Ha megsérül, öleld át és csendben vigasztald meg. Azzal, hogy újra képes beszélni, jelzi, hogy az analitikus elméje kezdi visszanyerni az uralmat (a fájdalom és az öntudatlanság pillanataiban az analitikus elme lekapcsol és a reaktív elme a környezet minden pillanatát rögzíti). A gyermekek az eseményt ösztönösen úgy próbálják meg kifuttatni, hogy elmondják neked, mi történt. Ezek után elvégezhetsz rajta egy assziszt-nak (segítség, támogatás) nevezett műveletet, amely enyhíti a fájdalmait.

Kontakt assziszt: vidd vissza a sérülés helyére és kérd meg, hogy a sérülés idején történteket próbálja meg újra előidézni. Ha a térdét beütötte a lépcsőbe, minden egyes testrészét ugyanolyan helyzetbe kell hoznia, miközben a sérült térd a lépcsőnek ugyanazon pontját kell, hogy érintse. Néha kérdezd meg, hogy hogy halad, és hogy a fájdalom újra bekapcsolt-e. Vedd rá, hogy ezt néhányszor ismételje meg, azaz a térdét újra érintse a lépcsőhöz. Amikor az eredeti eseményt sikerül pontosan lemásolnia, a fájdalom megjelenik, majd hamarosan eltűnik. Amikor ez megtörténik, fejezd be az asszisztot.

Érintés assziszt: amikor kontakt asszisztot nem lehet végezni, végezz érintés asszisztot. Mondd meg a gyermeknek, hogy csukja be a szemét, a sérülés helyén és annak közelében érintsd hozzá az ujjadat, minden alkalommal mondd azt, hogy Érezd az ujjam!, majd egy köszönöm-mel nyugtázd.

Ezt addig végezd, amíg a fájdalom újra erősen előjön. Hamarosan teljesen ki fog kapcsolódni.

Időről időre kérdezd meg, hogy milyen érzés. A fejtől távolabb eső területeket érintsd meg. Ez azt jelenti, hogy ha a térd sérült meg, akkor a sérült területet, valamint a térd alatti pontokat érintsd meg, így a figyelmét a sérült területen túlra irányítod. Emellett a test másik oldalát is érintsd meg, azaz ha a jobb láb fáj, akkor felváltva ugyanazon a helyen a bal lábat is érintsd meg.

Az anyák, amikor puszit adnak a dudorra vagy a horzsolásra, ösztönösen érintés asszisztot használnak.

A betegséget soha nem jutalmaztam azzal, hogy játékot adtam nekik vagy hogy tettem melléjük az ágyba. Ha oltásra vagy gyógyszerre volt szükségük, elmentünk az orvoshoz. Ha assziszt kellett, adtam nekik egyet. Professzionális auditorként pszichoszomatikus betegségekre is sikeresen auditáltam asszisztokkal. (Azért hadd tegyem hozzá, hogy testi gyógyítással nem foglalkozunk. A feladatunk a szellemi lény helyrehozatala.)

Tíz éves kora körül Paul, amikor lassan el kellett mennie az iskolába, gyakran szenvedett valamilyen nyavalyától. Ilyenkor általában megkérdeztem, hogy aznap mit fognak csinálni. Néha valamilyen dolgozat volt várható, vagy pedig egy házi feladatot nem fejezett be. A betegség általában azonnal kikapcsolódott, amint felismerte, hogy mi történik. (Ma ezt viszont már valamilyen elnyomó befolyás megkeresésével kezelnénk.)

Egy nap együtt reggeliztem néhány szcientológus barátommal, akik épp látogatóban voltak nálunk. Paul bevonszolta magát a szobába és azt nyöszörögte: Anyu, nem érzem túl jó magam.

Gyere ide.

Miután egy percig nézett, elvigyorodott: Ne törődj vele, most már rendben van. Ezután elszaladt a szobájába felöltözni.

Az egyik szcientológus barátom hozzám fordult, és azt mondta: Öcsém! Az én időmben láttam már néhány varázslatos auditálást, de milyen csodaeljárás volt ez? Csak így reggeli közben!

Mind a két fiúnak különleges tehetsége volt ahhoz, hogy a mások fejében lévő gondolatokat vagy képeket átvegye, ez pedig a pályafutásom legkülönösebb gyógyítását eredményezte. Paul tizenkét évesen egy csúnya torokgyulladással jött vissza egy hosszabb táborozásról. Fájdalmas suttogásnál többre nem volt képes.

Mielőtt kicsomagolt volna, odajött hozzám és megkérdezte: Anyu, tudsz segíteni?

Hát, talán. Csak várjál, amíg befejezem a vacsorát.

Miközben az ételt készítettem, Paul a konyhában lézengett. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen kérdést használnék a torokgyulladás okának kezelésére, amikor azt mondta: Azon tűnődök, hogy milyen kérdést tennél fel nekem?

Néhány másodperccel később hozzátette: Fogadok, hogy azt szeretnéd kérdezni tőlem, hogy ________.

Pontosan az a kérdést mondta el, amin gondolkoztam, és a mondat közepén a hangja is visszatért!

Mind a ketten nevettünk, és azt mondtam: Pontosan.

Így ért véget a torokgyulladás. Többé egyikünk sem beszélt róla.

Mint látod, vacsorára is vannak csodáink.

13. Az elnyomó személy Ruth Minshull: Csodák reggelire 15. "Az enyém!"