Vissza a böngészhető nézethez 

4 AUDITÁLÁSI TIPPEK ÉS TECHNIKÁK



Egy hatalmas könyvre lenne szükségünk ahhoz, hogy az auditálásról minden adatot lejegyezzünk. Ez valóban egy egész életet igénybe vevő tanulmány és azon keveseket, akik igazán professzionális auditorok lettek (és vannak néhányan, mind az egyházon belül, mind azon kívül), nagyon tudom ajánlani.

Most röviden megkísérlek néhány általam fontosnak tartott tényezőt leírni. Ezek az én saját értelmezésein.

4.1 Az auditálás alapvető elemei

Az aberrációk léte abból a vágyunkból fakad, hogy mindent megteremtsünk és megtapasztaljunk. Viszont egy istenszerű lény számára ez leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor esetenként megtekint egy horrorfilmet azért, hogy a sokkal kívánatosabb állapotok ne legyenek túl egyhangúak. Semmi sem igényli az aberrációk megmaradását. Ezeket a dolgokat minden nehézség nélkül képesnek kellene lenned leráznod.

Az aberráció megmaradása másrészt egy hatalmas hiba és a nekünk nyújtott téves információk (lásd a Tudás Ékköve részt a 2. fejezetben) és létezésünk igaz természete közötti alapvető szembenállásból ered. A szembenállás tényezői a következők:

A létezésünk kezdetén azzal vezettek minket félre, hogy elhitették velünk, hogy a gondolkodás, az érzékelés, a megtapasztalás vagy bizonyos dolgok megteremtése számunkra maradandóan ártalmas lehet. Emiatt a dolgoktól elkezdtünk visszariadni és visszahúzódni. Majd ezeket a dolgokat arra használtuk (mindannyian, a többiek ellenében), hogy a nézéstől, a létezéstől, a gondolkodástól és a cselekvéstől még jobban eltántorítsuk a többieket, amíg mindannyian a szellemi vakság és gyengeség fertőjébe süllyedtünk.

Viszont ha a semmit valóban a létezés végtelenségével próbáljuk ellensúlyozni (ahogy azt a Kozmikus történelemben írtam), akkor semmitől sem fogunk megszabadulni, hacsak a jövőben képesek nem leszünk azt újra megteremteni, ugyanis semmitől sem lennénk hajlandóak maradandóan megszabadulni. Ez azt azt jelenti, hogy semmit sem fogsz megszüntetni, hacsak annyira teljesen meg nem tudod tekinteni, hogy azt újra létre tudd hozni.

így a dolgok elkezdtek fennmaradni, ugyanis tévesen azt hittük, hogy nem szabad rájuk nézni és nem szabad megteremteni azokat. Ezen az alapon ha valamit teljesen meg lehet tekinteni, akkor az legalább elveszíti a hatását. Ha pedig a személyt rá lehet venni arra, hogy egy tökéletes másolatot hozzon létre, akkor meglátja, hogy azt kedve szerint bármikor képes azt újra létrehozni, így képesnek kell lennie arra, hogy a tárgyat vagy az állapotot megszüntesse, ha így óhajtja.

Ezentúl ha azt is felismerhetjük, hogy a teremtés hajlandóságának mértékét a dolog létezéséért és az általa okozott hatásért vállalt felelősség elfogadásával mérhetjük, akkor látjuk, hogy a felelősség az egyik legfontosabb alapvető tényező. Ezentúl mivel valaminek az irányítása az a cselekedet, hogy felelősek vagyunk az általa jelenleg létrehozott hatásért, azt látjuk továbbá, hogy valaminek az irányítása egy lépés a teljes felelősség felé. Ahhoz pedig, hogy valamit irányítsunk, valamit tudni kell róla. Ez adja meg nekünk a szcientológiában használt tudás-irányítás-felelősség (KRC) háromszöget.

Egy másik szögből ugyanezt megtekintve nyilvánvaló, hogy valaminek a teljes megtekintése és az a képesség, hogy lemásoljuk, azzal a képességgel van kapcsolatban, hogy mennyire tudunk kommunikálni vele. Ezentúl a valóságosságának észlelésével is kapcsolatban van. Még tovább haladva egy tökéletes másolat azt a képességet igényelné, hogy összehangolódjunk vagy együtt érezzünk vele, amelyet a szeretet vagy affinitás érzésével lehetne leírni.

Az affinitás szükségességének ez az utolsó tényezője egy nagy gond lehet, ugyanis megmutattuk azt, hogy nem kell a rossz dolgokat szeretned, hogy nem kell két, egymással szembenálló dolgot szeretned és (ez a leghalálosabb) hogy ha szeretsz valamit és meggondolod magad, akkor az álulásnak minősül. Ahhoz, hogy egy rossz állapottól megszabadulj, lehet, hogy (csupán egy nagyon rövid ideig, de) úgy kell döntened, hogy szereted azt és ez gyakran ellentmond mindhárom fenti dolognak.

Az affinitást (szeretetet), a realitást (valóságosságot) és a kommunikációt a szcientológia egyházban ARK-háromszögként ismerik.

Így láthatjuk, hogy egy állapot megszüntetésének eléréséért helyre kell állítanunk annak az állapotnak a megteremtését és ennek eléréséért a megtekintés, a kommunikáció, a tudás, az irányítás, a felelősségvállalás, stb. fokozatos növelésén dolgozunk. Ez pontosan az ellentéte annak, ahogyan a dolgokat a társadalom általában kezeli, ugyanis az a nem kívánt állapotokat eltemeti, elnyomja és elrejti. Ez a bevezető megjegyzéseim alapján biztosítja azt, hogy továbbra is kényszeresen megteremtjük és nem tudjuk irányítani azokat.

A képzett auditorok láthatják, hogy az auditálás elméleti alapjainak meghatározása során más utat választottam, mint LRH, de ugyanarra a következtetésre jutottunk.

Az elme mekkora része elérhető

A terület minden értelmes kutatója felismerte azt, hogy az elmének vannak olyan részei, amelyeknek a személy nincs tudatában. Még a leginkább hústest irányultságú elméletek is hatalmas mennyiségű meg nem figyelt tevékenységnek engednek teret és az az állítás, hogy agyunknak vagy elménknek csupán 5%-át használjuk, elég elfogadott.

Az egyik korai dianetika alapelv az a gondolat volt, hogy ha valaki valamilyen belső mentális képességgel rendelkezett (mint a tökéletes felidézés, a villámgyors számítások, stb.), akkor ez a képesség minden egyes elmében megtalálható és a legtöbb esetben az elmének ebben az öntudatlan részében gátlódott le és lett oda eltemetve. Ennek a megfigyelésnek a nagyszerűségét némiképp elhomályosítja a hibásan csak egy életre kiterjedő nézőpont és az a téves gondolat, hogy mindent az engramokra fognak. Mindazonáltal kiterjesztette azt az elképzelést, hogy mi az, ami a tudatossági szint alatti láthatatlan területen rejtőzik.

Az 1952-es áttörések a személy egy mérhetetlenül hatalmasabb működési tartományát tárták fel, de ebben ő még kevésbé volt tudatos és sokkal tehetetlenebb volt. Bármely OT képesség, bárki is mutatta be azt, csupán azt jelezték, hogy erre mindenki képes, de túl mélyre temetődtek el. Viszont ezek a dolgok mégis megtörténtek, csak lapozd fel Rhine kutatását a vég nélkül megfigyelt poltergeist (kopogó szellem) jelenségekről. Érdekességként megjegyezném, hogy az ilyen megnyilvánulások megsemmisítik a fizika mindenhatóságát és csupán egy különleges esetként helyezik el, mint ahogy a modern fizika (mind az einsteini, mind a kvantum) a newtoni fizikát egy korlátozott (de egy szerfelett általános és hasznos) különleges esetté tette.

Az elmének ezt a részét sokféle módon nevezhetjük. Hívhatjuk "tudatalatti"-nak, de a szándékainkhoz képest túl sok mellékjelentése van, mint ahogy az "öntudatlan"-nak is. Még a "reaktív elme" elnevezés is túl sok mindent foglal magába, amely ennek a területnek némely részére helyes lehet, de nem szükségképpen igaz az egészre.

Az egyetlen, teljes bizonyossággal kijelenthető állítás az, hogy az elme egy része tudatalatti, vagyis a személy tudatossági szintje alatt található. Mivel semmi sem indokolja azt, hogy az egész dolog egységes, fel kell ismernünk azt, hogy mindig relatív és soha nem végső igazságokkal foglalkozunk. Például az engramok pontos leírása ennek a rejtett területnek csupán egy kis részét térképezi fel és sok más felderítendő dolgot hagy meg. Ron egyik főbb gyengesége az a hajlama volt, hogy kiválasztott egy bizonyos tényezőt, legyen az ártó tett, implant, entitás vagy akármi és úgy döntött, hogy az egészre megvan a megoldása.

Az auditálás közben az elsődleges feladatunk az, hogy a dolgokat erről a rejtett területről a tudatosra mozgassuk át.

Egy hasznos (de nem feltétlenül pontos) hasonlat az lehetne, hogy rajzolunk egy téglalapot, húzzunk rajta keresztben vízszintesen egy vonalat, a felső részét pedig nevezzük tudatosnak, az alsót pedig rejtettnek. Az alsó területet be is satírozhatjuk, így jelölve azt, hogy ez a tudatosság hiánya miatt jön létre. A munkák az, hogy a vonalat addig mozgassuk lefelé, amíg a téglalapban minden a személy tudatára jut.

Viszont a személy elméjének tudatos és rejtett rész közötti határ nem egy egyszerű vonal. A leginkább egy olyan szürke sávként lehetne rá gondolni, amely majdnem tudatos. A sáv lehet vékony vagy vastag, és minél szélesebb, annál több minden érhető el az eljárások futtatása során. Ha a vonal túl vékony, akkor csupán egy maroknyi olyan dolog létezik, amelyre ránézve a tudatossága növekszik, valamint bármiféle eredmény elérése érdekében a vele folytatott munka során nagy szakértelemre és sok megértésre van szükség. Ha a szürke terület szerfelett széles, szinte bárki bármilyen eddig megálmodott technikával képes eredményt elérni, ugyanis annyi minden elérhető.

Ahogy a személy erről a szürke területről a teljes tudatosság tartományába mozgat át dolgokat, az nem összemegy, hanem lefelé csúszik, eddig elérhetetlen dolgokat magába ölelve. A személy valamennyire elviseli az ismeretlen, rémítő vagy zavaró dolgokat és egyre több mélyen eltemetett dolgot hagy feljönni, miközben a jelenleg elérhető dolgokat kezeli. Ez egy vég nélküli munkának tűnik, ugyanis mindig van valami más, de ez egy rossz hozzáállás, ugyanis az elrejtett terület nagyságrendekkel nagyobb, mint a tudatos. Soha ne aggódj amiatt, hogy mennyi mindent talál meg még a személy, ugyanis ez valójában egy jó jelzője annak, hogy kiszélesedett a szürke területe. Ehelyett inkább arra figyelj, hogy megoldja-e a dolgokat, valamint javulnak-e a képességei és tudatosabb lesz-e.

Nam azok a dolgok a nehézségeid forrásai, amelyeknek teljesen a tudatában vagy. Azok pedig, amelyek odalent vannak elrejtve, addig, amíg eleget nem dolgoztál ahhoz, hogy felhozd a szürke sávba, túl mélyen vannak ahhoz, hogy megtaláld őket. Így egyedül azokkal a dolgokkal tudsz haladást elérni, amelyek a szürke sávban vannak. Ezek a dolgok félig el vannak rejtve, de valamennyire láthatóak. Ezért lesznek olyan aberrációk, amelyeknek a kezelésével sehova nem fogsz tudni eljutni. Nem számít, hogy valami mennyire jelentéktelennek vagy ostobának tűnik, az oka tíz öl mélyen is lehet. Ezért soha ne tegyél ígéreteket egy hátrányos állapottal kapcsolatban, ez nagyon elszomorító lehet. Ehelyett mindig azon dolgozz, ami elérhető és folyamatosan haladj egyre mélyebbre.

Viszont a szürke sáv kiszélesítése is nagyon hasznos, több dolgot tesz elérhetővé. Több megközelítési útvonalat tesz lehetővé (és nem ismerjük azt a helyes módszert, amellyel mindent meg lehet célozni), több teret enged a hibáknak, valamint mélyebbre hatolhatsz és megkerülhetsz dolgokat, így gyorsabb haladást érhetsz el.

Az olyan egyszerű dolgok, mint a jóltápláltság és az elégséges pihenés, kitágítják a szürke sávot, ugyanis hajlandóbb vagy mélyebbre tekinteni. Ebben az olyan dolgok is szerepet játszanak, mint a bátorság és a bizalom, a tudás és az eltökéltség. Így minél jobban haladsz, annál inkább hajlandó vagy küzdeni és végül ezt a dolgot gőzerővel fogod kiásni ahelyett, hogy porszemenként távolítanád el.

4.2 Az auditálás típusai

Először is hadd figyelmeztesselek arra, hogy az egyház az önauditálást veszélyesnek tartja. Ezzel nem értek egyet, ugyanis ez az az eset, amikor az elme önvédelme a leghatékonyabb. Viszont az elérhetőség szürke sávja hihetetlenül elvékonyodhat, így a legtöbb önauditálás nem hoz eredményt.

Az auditálás különböző típusainak jelentős hatása van az elérhetőségi sáv szélességére. Ha egy megbízható és értelmes személy auditál, sokkal inkább hajlandó vagy az elméd rejtett mélységeibe merülni, mint amikor magadat auditálod.

Az elért sikerek és az elkövetett hibák aránya szintén az elérhetőség egyik fontos tényezője. Eleinte, amikor a legkevesebbet tudod és a legtöbb esélyed van arra, hogy elszúrd a dolgokat, jobb, ha olyan valakivel kezdesz, aki tudja, hogy mit csináltok. Másrészt egy rossz auditor, aki elrontja a dolgokat, a preclear elérhetőségét ülésben lejjebb csökkentheti, mint amilyen az akkor, amikor egyedül van, ezért esetenként az volt a probléma a professzionális ülések között az önauditálókkal (azokkal, akiknek ez nem ment túl jól), hogy az üléseknek rendbe kellett volna őket hozniuk, de ehelyett csak mindent tönkretettek.

Itt következik az auditálás típusainak általam sorbaállított listája, kezdve (ha helyesen végzik) a legnagyobb elérhetőséget nyújtóval.

4.2.1 Professzionális auditálás

Ebben az esetben egy rendkívül jól képzett és szakértő auditor kellene, hogy auditálja a precleareket (vagy pc-ket, megszokásból az OT-kat is pc-nek hívjuk). A precleartől nem várják el, hogy sokat tudjon, de azt igen, hogy sokat fizessen, valószínűleg valamennyi igazolással, ugyanis nagyon nehéz jó auditort képezni és a preclear nagyon keveset tesz magától. Valójában a szükségtelen és az elszúrt auditálások azok, amelyek miatt az emberek az árak miatt felhördülnek (például ki az, aki egy szükségtelen biztonsági ellenőrzésért több ezer dollárt szeretne kifizetni). Abban az esetben ritkán szoktak panaszkodni, ha a megfelelő dolgot sikeresen futtatják.

Személy szerint azt hiszem, hogy a preclear részéről ez megfutamodás és egy módszer arra, hogy a felelősséget az auditorra hárítsa. Noha egy adott pillanatban ez nyújtja a lehető legnagyobb elérhetőséget, a sáv szélességének növelését nem támogatja úgy, mint a témakör tanulmányozása. Ezért szerintem a professzionális auditálás leginkább a helyrehozatali és az elindító auditálásra való és nem lenne szabad a fő hajtóerőnek lennie.

Ezentúl a preclearnek nincs sok elképzelése arról, hogy mi is történik, és rossz auditálással vagy helytelen esetfelügyelettel (ez határozza meg, hogy mit kell auditálni) bajba lehet sodorni. Ez az egyetlen olyan lehetőség (azon kívül, hogy kábítószerek vagy ehhez hasonlók segítségével erőlteted magad), amely esetben valaki rosszabbul lesz, nem pedig jobban, ugyanis a szokásosnál sokkal mélyebbre hatol és az auditortól várja el azt, hogy biztonságban tartsa.

4.2.2 Koauditálás

Ebben az esetben a személy egy másikkal együtt tanulja az anyagokat és egymást felváltva auditálják.

Így a koauditorok még a technikák leggondatlanabb alkalmazásával is boldogulnak és még így is nagyszerű eredményeket érnek el, ugyanis az auditált személy nagyon is tudatában van az eljárásoknak és a céloknak és vállalja a felelősséget. Az egyetlen kritikus tényező az ARK és a segíteni vágyás. Csupán a hallgatni hajlandó és segítséget nyújtó személy puszta jelenléte is erőteljesen megnöveli ezt az elérhetőségi tényezőt.

Szerintem ez az az út, amelyet a legtöbb embernek be kell járnia, amíg a szóló auditálással is jó eredményeket nem tudnak elérni.

A tökéletes helyzet az, amikor baj esetén a közelben egy professzionális auditor található.

4.2.3 Szóló auditálás

Ebben az esetben a személy teljesen egyedül dolgozik, de teljesen a formális auditálás szabályai szerint. E-métert használ és professzionális módon mindent lejegyez.

Az egyházban a szóló auditálás mindig egy esetfelügyelő segítségével történik, aki az ülés jegyzeteit elolvassa és további utasításokat ad ki. Ez biztosítja azt, hogy még mindig létezik egy külső kommunikációs vonal és hogy van még valaki, aki a hiányzó ismereteket vagy a külső megfigyelést pótolja.

Noha az elérhetőség sávja keskenyebb, mint koauditálás során, megvan az az előnye, hogy a személy, mivel saját maga auditora, egy belső kommunikációs vonallal rendelkezik és nem kell mindent szavakon keresztül mondania, valamint ez még jobban megemeli a személy felelősségét.

Ugyanezek a formális eljárások akkor is működnek, ha a személy elég jól érti a témakört. Az üléseket le kell írni, ugyanis ez segít abban, hogy a dolgok a személyen kívülre kerüljenek. Az elérhetőség sávja keskenyebb lesz, ugyanis senki sem hoz helyre, ha valami gond adódik, de ha a rengeteg tanulás és a határozottság hatására már most is nagyon széles, akkor a feladat megoldásához még mindig elég lehet.

4.2.4 Önauditálás

A helyzetet végigelemezve ez az egyetlen mód arra, hogy egy teljesen önmagad auditáló egyén lehess. Ha egy test nélküli állapotban lebegsz könyvek és E-méter nélkül, és nincs senki a közeledben, aki segíthetne neked, akkor még így is képesnek kell lenned arra, hogy bármit szétszedj és megszabadítsd magad.

Viszont megértés hiányában és működő technikák nélkül nem tudod magadat auditálni. Az emberek csak vég nélkül róják a köröket, csak merengenek és nem jutnak sehova. Ha ezt ösztönösen helyesen tudnánk csinálni, akkor már régen nem lennénk itt. A probléma az, hogy létezésünk korai szakaszában rengeteg hamis adatot fogadtunk el és ez hajlamossá tesz minket arra, hogy aberrálódjunk. Így az emberek ösztöne gyakran téved és egy lefelé tartó spirálba vezeti őt.

Ezentúl az elérhetőség sávja ebben az esetben a legkeskenyebb, ugyanis semmilyen segítségben nem részesül. Ha már nagyon sokat haladtál és rengeteget tudsz, akkor ez nem számít annyit, ugyanis ez elérhetőség sávja már így is hihetetlenül széles, de ha csak most kezdesz, keveset tudsz, nem vagy kitartó vagy állhatatos, akkor a sáv olyan keskeny is lehet, hogy alig fogsz tudni haladni.

Ezen kívül még a sikeres önauditáláshoz vezető technikák kutatásának és kifejlesztésének a kérdése is létezik. Sajnálatos módon az egyház ettől elkanyarodott. Létezik néhány kivétel, mint az Önelemzés című könyv, de ezek jelenleg még felderítetlen területek.

A saját tapasztalatom az volt, hogy az Emberi képességek teremtésé-ben található 1-es útvonal eljárásokat röviddel a témával kapcsolatos találkozásom után képes voltam egyedül futtatni. Noha ezek nem kapcsolták be teljesen az OT képességeimet, jól szórakoztam és szerintem ez készített fel engem arra a hatalmas OT kikapcsolásra, amelyet a következő évben éltem meg.

A Philadelphiai Doktorátusi Tanfolyam szalagjai szerint az OT gyakorlatok önauditálhatók, ha az anyagokat elég jól ismered és ezeket az ajtón besétáló emberek egy bizonyos százalékán azonnal lehet végezni (rájuk első lépés esetekként hivatkoztak, ugyanis az első lépést előkészület nélkül tudták futtatni). Viszont ezzel a kutatási vonallal eléggé felhagytak.

Másrészt a Dianetika könyv technikáit nem lehet önauditálni. A dianetika ismétlő technikához hasonló dolgok még a szakképzett személyek kezében is veszélyesek lehetnek, nem beszélve azokról, akik ezt egyedül szeretnék kipróbálni. Viszont ennek az az oka, hogy az minden szempontból egy gyenge technika. A modern dianetika technikák simábbak és könnyebbek valószínűleg egy haladóbb eseten önauditálhatóak, de egy ilyen személy valószínűleg már dianetika clear, ezek a technikák már útban vannak és a használatuk nem kívánatos.

Az engramok futtatására viszont létezik egy önauditálási technika. Ez abból áll, hogy az eseményben és a szobában felváltva kell valamit észrevenni. Valószínűleg egy operáció öntudatlan időszakát is helyre tudja állítani, elő tudja hozni a kimondott szavakat, stb. Csupán elég hosszú ideig ki kell tartanod. Ezentúl az elérhetőség problémája is létezik. Néhány eset nem kész az engramok futtatására. Viszont ha igen, akkor ez a trükk majdnem olyan jól működik, mint a dianetika modern R3R eljárása, azzal a különbséggel, hogy lassabb, de nem igényel auditort vagy E-métert.

Szinte bűntettnek számít az, hogy van egy ilyen technikánk és nem tanítjuk meg az embereknek azonnal, amint képesek engramokat futtatni. Mi van akkor, ha a személy meghal? Ez az egyike azon kevés módszereknek, amelyekkel a meghalást sikeresen ki lehet futtatni.

Ezentúl ez még a dianetika cleareken is működik, az R3R megkötései nélkül (amely szerint az eset NOTS tényezői felkavarodhatnak, ha a clear állapot elérése után túl sokat végezzük).

A technika az, hogy először "vedd észre az (állapot) alapjául szolgáló eseményt", majd felváltva vegyél észre valamit az eseményben és valamit a szobában, amíg valami nem történik. Ezután találj egy másik, az (állapot) alapjául szolgáló eseményt, stb., amíg az állapot nem kezelődik. Általában nem szabad egy "korábbi hasonló" eseményt keresni, amikor ezt a clear állapot elérése után végzed, mert azután az engramlánc rendszere nem működik teljesen. Egy lazábban megfogalmazott kérdés megengedi, hogy egy korábbi hasonló esemény fusson, de nem erőlteti azt. Ez valójában egy sokkal erőteljesebb felidézési eljárás, mint az eredeti dianetika képfuttatás.

4.3 Módszertan

4.3.1 Ezegy

A legelső az egyszerű nézés és annak a meglátása, hogy "mi van". Mivel ennek eredményeként azt mondjuk, hogy "ez egy …", ezt a szcientológiában ezegy-nek hívjuk. Ennek az ellentétére, amikor azt kérdezzük, hogy "az mi?", miaz-ként hivatkozunk.

A preclearek auditálásának tényleges megfigyelésekor azt állapíthatjuk meg, hogy ha a preclear ezegyezik, akkor előrehalad, míg ha a miazokra összpontosít, akkor megakad és őrlődik. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkozhatsz el valamin, de azt igen, hogy ha azokra a dolgokra összpontosítod a figyelmed, amelyeket nem tudsz, akkor megrekedsz. A trükk az, hogy mindig több ezegyed legyen, mint miazod, ha valahova el akarsz jutni.

Ha valamin elcsodálkozol, megpróbálsz rájönni vagy egy eljárás kérdését futtatod, akkor éppen egy miazon dolgozol. Ebben az esetben csak lelassítod magad azzal, ha elkezdesz azon gondolkozni, hogy még mit nem tudsz. Ehelyett azokra a dolgokra kell összpontosítanod, amelyeket látsz, amelyekről tudsz valamit vagy be tudod azonosítani.

Ha nem tudod, hogy mennyi az idő és kíváncsi vagy, akkor nem úgy kezeled, hogy mennyire nem tudod az időpontot és hogy nem emlékezel, hol hagytad a karórádat. Ez mind miaz és ha elég sokáig folytatod, akkor elakadsz és úgy döntesz, hogy ez az egész reménytelen. Ehelyett néz körül és találj egy órát ("ez egy óra és az áll rajta, hogy öt perccel múlt hat" -ez egy ezegy). Ha pedig egyet sem találsz, akkor keress olyan dolgokat, amelyeket az időről tudsz. Arra emlékszel, hogy éppen megy le a nap, stb.

Soha ne félj valamivel kapcsolatban arra gondolni, hogy nem tudod, csak mindig elegendő mennyiségű azeggyel ellensúlyozd ki. Ez a haladás leggyorsabb útja.

Ha valamire megpróbálsz rájönni, akkor gyakran segít az, hogy azokhoz a dolgokhoz fordulsz, amelyeket a kérdéssel kapcsolatban ismersz.

Ez azt is jelenti, hogy sokkal jobb olyan területeken terjeszkedni, amelyekről már tudsz valamint, mint egy teljesen ismeretlen tartományba bemerészkedni.

4.3.2 Ismétlődő észrevétel

Egy szög beveréséhez újra és újra rá kell ütni a kalapáccsal. Gyakran nehéz elindulni és a dolgokat elsajátítani. Általában nem egyszerre egy csapásra teszed meg, mint ahogy a kalapáccsal sem egyszer ütsz, hogy utána igen erősen a szögre nyomva a fejét a hátralévő úton megpróbáld besüllyeszteni azt.

Az érzékelés legnagyobb nyereségét akkor szerzed meg, amikor valamire először tekintesz rá. Ha ezután folyamatosan nézed, akkor az eltelt időhöz képest elég kevéssé változik mag a róla szerzett érzékleted. Ha valamit tisztábban szeretnél látni, akkor felváltva tekints rá és valami másra, vagy pedig több különböző hely közül válogass ahelyett, hogy csak bámulod. Ez fejleszti az érzékeidet és elég könnyen ki lehet próbálni.

Ezt fizikailag is megteheted, ténylegesen kinyúlva és megérintve valamit, majd visszahúzódva, újra megérintve és így tovább.

Más dolgok között azt a képességet is gyakoroljuk, hogy a figyelmünket kinyújtsuk és visszahúzzuk. Amikor egy terület aberrált, akkor vagy odaragad a figyelme, vagy pedig visszariad tőle és egyáltalán nem tud ránézni. Mindkét esetben a figyelem irányított módon történő ráhelyezése és elvétele helyreállítja azt a képességet, hogy rá tudj gondolni valamire és kezelni tudd azt.

Ezentúl a figyelem pontos irányításának gyakorlása olyan mint bármely más testgyakorlat, idővel egyre jobb lesz és izmokat építesz fel.

Az eljárásokat utasítások felváltva történő használatával (ez természetes módon váltogatja a figyelmedet oda és vissza), a figyelem valamely belső megváltoztatásával (keress egy másik tárgyat vagy emlékezz egy másik olyan időszakra, amikor …) vagy pedig úgy a legjobb végezni, hogy az egyiket cselekedetet nagyon figyelmesen befejezed, mielőtt újra elvégeznéd.

Néha rögzült összpontosítással is eljuthatsz valahova, de ez általában a hosszabbik út és egyfajta ellenállás hajlamos felépülni, amikor túl sokáig vagy túl keményen fekszel neki valaminek. A keleti gyakorlatokban a figyelmüket váltogatás helyett gyakran egy bizonyos pontra összpontosítják és ezek a gyakorlatok hírhedtek arról, hogy évek fáradtságos munkáját igénylik, mielőtt eredményt hoznának. Ismertek olyan tibeti szerzetesek, akik barlangokba falazták el magukat, hogy ezen gyakorlatok egyikét tökélyre fejlesszék. A sebességkülönbség legalább száz az egyhez. Csak egy nap figyeld meg, hogy mennyi ideig tart egy szöget kalapácslendítés nélkül belenyomni a falba és meglátod, hogy mire gondolok.

Emellett az is számít, hogy valakinek a figyelmét le tudjuk-e szűkíteni annyira, hogy esélye legyen valamin keresztülhaladni. Vannak olyan dolgok, amelyek a preclear számára a létezés ezen állapotában elviselhetetlennek tűnnek és ezekkel darabonként foglalkozol és nem próbálsz meg mindent egyszerre megoldani. Lehet, hogy rá tudsz valakit venni arra, hogy egy ceruza elveszítésével szembenézzen, ha ugyanakkor nem kell a főnöke üvöltözésére gondolnia. Majd pedig a konfrontálási képességeit fel lehet arra a szintre hozni, hogy az üvöltöző emberekkel szembenézzen, ha az nem a főnöke és arra is ráveheted, hogy a főnökével konfrontáljon, ha nem üvöltözik. Végül azt az esetet is előveheted, amikor a főnök egy elveszített ceruza miatt üvöltözik és sikert érhetsz el, mikor máskülönben eredménytelen maradtál volna.

Az eljárások mögötti alapgondolat az, hogy általában egy bizonyos dolgot céloznak meg és nem próbálják az összes olyan gondot egyszerre kezelni, amellyel ugyanakkor baja van. Azzal a hozzáállással kezelsz egy dolgot, hogy az összes többivel később foglalkozol. Ez az, ahol abban az esetben hibát követhetsz el, ha a preclear figyelme az életének egy másik rettenetes tényezőjére (egy problémára vagy valamire) rögzül, ugyanis ezt az általad futtatni próbált eljárás közepébe húzza bele.

Így azokra a dolgokra is figyelned kell, amelyekre a preclear figyelme rögzült. Ha annyira rögzült, hogy addig sem tudja egy rövid ideig félrerakni, hogy valami mást tegyen, akkor semmi mást nem futtathatsz, ugyanis akár akarod, akár nem, ugyanannak a figyelmileg rögzült pontnak a futtatásához fogsz eljutni.

Létezik néhány olyan eljárás, mint például a szobában körülnézve a személynek tetsző dolgok észrevétele, amelyek a rögzült figyelmen anélkül futnak, hogy azt közvetlenül megcéloznák. Viszont ismerd fel azt, hogy valójában azt a figyelmet úgy szabadíttatod fel, hogy a személy a saját irányítása alatt valami másra helyezi azt. Ezt rögzült figyelem hiányában is futtathatod és egy nagyon jó eljárás arra, hogy a szobáról szerzett érzékleteidet fejleszd, viszont ebben az esetben máshogy működik, ugyanis nem ugyanazt a dolgot teszed meg vele.

Így az elérhetőségi tényező újra feltűnik. Az az eljárás, amely valóban rendbehozná azt a dolgot, amelyen a figyelme ragadt, lehet, hogy nem tartozik az elérhető sávba. Ezért ideiglenesen megpróbálod elterelni róla a figyelmét és az elérhető dolgok kezelésével megerősíteni, amíg el nem jut arra a szintre, ahol már tényleg nekieshet az őt zavaró dolognak.

4.3.3 Gyakorlatok

A képességed és az érzékleteidet gyakorlással fejlesztheted. Ez egyfajta ismétlődő megfigyelés (vagy ismétlődő tett), amely a cselekvés megismétlésére irányul. Inkább a jelen környezetet célozza meg, nem pedig a múltat és közvetlenül egy képesség növelésén dolgozik, nem pedig azzal foglalkozik, hogy a személy miért nem képes megtenni valamit.

A szcientológia alacsonyabb szintjein a gyakorlatokat a fizikai környezeten végzik és a testen keresztül dolgoznak. Például a személynek (a test szemeivel) szélt kell néznie a szobában és olyan dolgokat kell észrevennie, amelyeket kedvel. Ezt addig ismételed, amíg a személy felderül.

A felső szinteken a technikákat a testen kívül végzik. Például becsukod a szemed, arra gondolsz, hogy egy város felett lebegsz és neked tetsző dolgokat veszel észre.

Mind a két eljárás helyes és értékes. Ha megfeledkezünk arról az ostoba, ranggal kapcsolatos nyomógombról, hogy valaki egy bizonyos esetszinten van-e vagy sem, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mind a két módszert minden szinten alkalmazni lehet. Általában az a legjobb, ha a test használatával a szobában végzel el egy gyakorlatot, majd utána ugyanannak az OT változatával folytatod. Ezeknek a dolgoknak az OT változata még akkor is hasznos, amikor az érzékletek homályosak és valótlanok. A haladásod során ezek egyre jobbak lesznek.

Sajnálatos módon a gyakorlatok segítségével elérhető nyereségek mértéke nagyon korlátozott. Egy bizonyos mennyiség kiterjesztheti a képességeidet és lendületbe hozhat, de ezután elkezdesz az általad felállított mentális akadályokba és a kényszeres egyetértésre alapuló fizikai törvények korlátaiba beleszaladni.

Az ezzel kapcsolatos gondolatom az, hogy minden valamit kiauditáló nagyobb szint között kellene lennie egy rövid, gyakorlatokból álló szintnek. Ennek néhány fizikai gyakorlatot is kellene tartalmaznia (a szcientológiában ezeket "objektív"-nek is hívják), valamint néhány OT gyakorlatot is, azaz a személy a személy ezeket a dolgokat valamikor felfelé haladtában tegye meg, ne pedig egy különleges szuper OT szinten, valamint azzal a tudással végezze, hogy ezek eleinte homályosak és vázlatosak lesznek, de a haladása közben javulni fognak.

Hacsak nem a pontosságra edzel, akkor egy picit végezd gyorsabban a gyakorlatot, ugyanis az utasítások megtételének mennyisége egy kicsit fontosabb a mennyiségnél és mert a gyorsabb ütem hajlamos megemelni a személy tónusszintjét (lásd az 1. ACC előadásait). Ez nem azt jelenti, hogy hanyagul kell dolgoznod és nem kell rendesen végrehajtani az utasításokat, sem azt, hogy őrülten végig kell rohannod rajtuk, csupán azt, hogy a gyors lépésben haladás hasznosabb, ha a preclear készen áll rá. Viszont a pontosságon is gyakran megéri dolgozni (ez nagyon fontos például a harcművészetek gyakorlása során vagy zongorázás közben). A gyakorlatok egyedül végzésére egy jó módszer az, ha néhány utasítást nagyon pontosan hajtasz végre, majd sokat gyorsan végzel el, majd újra néhányat a minőségre és a pontosságra figyelve hajtasz végre, stb.

4.3.4 Eljárások

Az ismétlődő eljárásoknak általában az a céljuk, hogy valamin keresztülhatoljanak, egyre mélyebbre és mélyebbre, amíg meg nem találod azt az alapvető választ vagy szembe nem tudsz nézni azzal az alapvető eseménnyel, amely az terület szétesését eredményezi.

Természetesen a gyakorlatokat is eljárásnak lehet tekinteni, de most olyan kérdésekre gondolok, amelyek dolgokkal szembenézésre vesznek rá. Ahogy azt már az ismétlődő észrevétel alatt megbeszéltük, a kérdések gyakran úgy váltakoznak, hogy egy területen a figyelem természetes oda- és elterelődését hozzák létre, ugyanis ez vesz rá a leginkább arra, hogy azt a területet megtekintsd.

Egy példa erre az, hogy a "mi a probléma?" és a "milyen kommunikációt hagytál befejezetlenül ezzel a problémával kapcsolatban?" A két kérdést felváltva kell futtatni, így veszi rá a személyt arra, hogy a figyelmét oda és vissza váltogassa és hogy egyik kérdésen se ragadjon le. Önauditálásnál egy bizonyos probléma eltakarításához lehet, hogy az "írd le a problémát" utasítást kellene a "mi a probléma?" helyett, ugyanis ez több miaz létrehozását bátorítja és ez az eljárás egy bizonyos problémán működik a legjobban, felváltva miazolva a problémán magán és a befejezetlen kommunikációkon. A probléma maga az eljárás folytatása során meg fog változni és lehet, hogy egy alapvetőbb problémává változik.

4.3.5 Felmérések

Egy nagyon hasznos technika az, hogy dolgok előkészített listáján végighaladsz és megnézed, hogy melyik hoz létre reakciót. Ennek sok különböző változata van. Többek között olyan helyrehozatali listák felmérésére használják, amelyek a lehetséges hibákat tartalmazzák és amelyek segítségével meg lehet találni, hogy mi a baj.

Ezt leginkább E-méterrel kell végezni, így láthatod, hogy mi reagál. Így könnyen kitalálhatod, hogy mivel kell foglalkozni. A képzett auditorok tudják, hogy ezt hogyan kell csinálni. A métert használó szóló auditorok ezzel még nagyon gondatlanul bánva is boldogulni tudnak, ugyanis tudják, hogy mi történik velük. Valaki máson ezt csak szakképzett auditorok végezzék, vagy csak képzett koauditorok egymáson, ugyanis a precleart nagyon kiértékeli és tönkreteheti, ha az auditor téves dolgokat erőltet rá és a helyeseket elvéti.

Megjegyzendő, hogy mivel a listán általánosságok szerepelnek és a téma (a félresikerült dolgok helyrehozása) egynél több helyes választ tartalmazhat, ezt általában nem az egyetlen és kizárólagos válasz, hanem a követendő terület megtalálására használják. A legjelentősebb ennek a futtatásánál lehet, hogy nem is elérhetőek, így először a kisebb területeket kell kezelni.

Önauditálás során egy előkészített lista tételeit is átvizsgálhatod, hogy megnézd, vannak-e olyan tételek, amelyek valamit jeleznek számodra. Az is lehet, hogy valaki az előző fejezetben leírt személyes GPM-ek céljait elolvassa és egyből észreveszi, hogy a helyeshez érkezett.

Emellett a lehetséges hibák listáját (azaz egy helyrehozatali listát) is végignézhetsz és egyből rájöhetsz, hogy mi a baj.

Ha nem vagy biztos abban, hogy a megfelelőt találtad meg, de elég jól érzed magad, akkor néhány lehetőséget végigpróbálva megvizsgálhatod, hogy melyik működik. Ez csak addig lehetséges, amíg elég szabad figyelmed létezik ahhoz, hogy néhány rossz választ és egy kevés miazt elviselj mielőtt valami helyeshez hozzájutnál.

A nehézség akkor lép fel, amikor tényleg teljesen elakadsz, minden túl ködös, zavaros és túltöltött lesz, valamint lehet, hogy már túl sok dolgot csináltál rosszul és a válasz nem nyilvánvaló. Ebben az esetben minden, amit tehetsz az az, hogy folytatod azoknak a dolgoknak a helyrehozatalát, amelyek nincsenek rendben, amíg a terület le nem nyugszik, és újra tisztán nem látsz, de ezt nagyon nehéz E-méter nélkül csinálni. Pontosan ez az a terület, ahol nagy hasznát tudnánk venni olyan esetfeltörőknek, akik a koauditáló és az öntisztító csoportokat támogatni tudnák.

A szcientológián belül rengeteg felmérő lista létezik. A modern szcientológia különösen jó abban, hogy baj esetén, a rosszul sikerült dolgok felmérésére és kijavítására használható helyrehozatali listákat állítson össze. Ezek a helyrehozatali listák úgy fejlődtek ki, hogy összegyűjtötték azokat a dolgokat, amelyeket a történelem folyamán elrontottak és azt, hogy azokat hogyan hozták helyre. Később beszélni fogok néhány komolyabb hibáról, de ezek az esethelyrehozatal alapos megtanulását nem helyettesítik.

Ha a témáról eleget tudsz, akkor ilyen felmérőlistát te is össze tudsz állítani. Ha például tudod, hogy egy autót hogyan kell megjavítani, akkor az elromló dolgokról készíthetsz egy listát, amelyen végighaladhatsz, amikor egy autót meg kell javítanod. Egy ilyen lista létrehozásánál nagyon figyelmesnek kell lenned, amikor az elromló dolgok (vagy valami más) általános listáját össze szeretnéd állítani anélkül, hogy megkeresnéd azt a dolgok, ami a hibát okozza. Az a kérdés, hogy mi romlott el, általában nem egy bizonyos válaszhoz vezet, ugyanis általában több dolog romlik el és gyakran sok hiba gyűlik össze, mielőtt valami tényleg elromlik.

Soha ne keverd össze a felmérési technikákat a következő szakaszban található listázási technikákkal. A felmérési lista a megvizsgálandó területek egy hasznos listája.

4.3.6 Listázás és nullázás

Ez egy hihetetlenül hatásos technika, de veszélyes lehet. Kezdőknek nem ajánlom, de valamennyire ismerned kell.

Egy kérdéssel kezdesz, amely pontosan egy helyes válaszhoz vezet (ezért nem működik a "mi a baj velem?" és ehhez hasonló kérdéseken).

Ez után a kérdésre adott válaszokon végiglistázol. A listázás maga hatására jobban szembe tudsz nézni a területtel és ez hajlamos töltést levenni róla. Ha a területen túl sok töltés található, akkor lehet, hogy a listázás során nem veszed találod meg a helyes választ (amire "a Tétel"-ként hivatkozunk), hanem ehelyett néhány választ kell listáznod. Észre kell venned azt a pillanatot, amikor az összes töltés eltűnik és kész vagy felismerni a Tételt.

Ez után végigmész a válaszok listáján és kinullázod azokat, amelyek már nem helyesek (ez a nullázási lépés), amíg meg nem találod a Tételt, amely ebben a pillanatban az egyetlen helyes válasz a kérdésre.

Ez után fel kell ismerned, hogy ez a válasz. Egy auditálási ülésben az auditor jelezni fogja, hogy ez a "…" a tétel. Szóló auditálás során ezt magadnak kell jelezned.

Súlyos töltés jelenlétében ez egy nagyon kockázatos eljárás, amelyet a legjobb szakemberekre bízni.

Egy gyengén töltött terület listázása viszont nagyon könnyű. Csak keresel néhány választ és tudod, hogy melyik az (a NOTS-on történő általános listázás így működik, ugyanis az nem a te töltésed). Általában a helyes választ úgy fogod tudni kilistázni, hogy nem lesz szükség a nullázási lépésre.

Nagy töltés jelenléte esetén azt teheted, hogy egy ismétlődő eljárással a töltés legnagyobb részét eltávolítod. Gyakran még anélkül is fel fogod tudni ismerni a tételt, hogy egyáltalán listáznál. Önauditálás során csak akkor kezdj bele egy listázó technikába, amikor a válasz már szinte a nyelved hegyén van. Ez lassabb, de sokkal biztonságosabb.

Az elkövethető hibák közé tartozik a túllistázás (túl sokáig folytattad és keményebbé és szilárdabbá vált), vagy hogy a lista még nem teljes (még több töltés létezik ott, több választól kell megszabadulnod és úgy tűnik, hogy még egynél több helyes válasz létezik). Néha, amikor a lista nullázás esetén a helyes válaszon túlhaladsz, úgy tűnhet, hogy minden válasz helyes, ebben az esetben azt kell megkeresned, amelyik ezt az érzést bekapcsolta. Gyakran (de nem mindig) az derül ki, hogy ez a lista első eleme. Nézd meg a tech kötetekben a Listázás és nullázás törvényei-t és semmilyen erőteljesen feltöltött dolgot ne listázz, amíg nem tudod pontosan, hogy mit is teszel.

A legnagyobb hiba a rossz tétel kiválasztása. Ha rossznak tűnik, akkor az nem az. A helyes válasz mindig felvidít, nem számít, hogy mennyire betegesnek is tűnik az, ugyanis a helyes válasz megtalálása elkezdi kiegyenesíteni a dolgokat és legalábbis a megkönnyebbülés érzését kelti. Ha a dolgok a tétel megtalálása után kilátástalannak vagy reménytelennek tűnnek, akkor biztos lehetsz abban, hogy ez egy rossz tétel. Ha ez történik, akkor azonnal jelezd magadnak, hogy a tétel rossz (ez a rossz tétel legtöbb mellékhatását lecsillapítja). Egy rossz tétel megbetegíthet. Ugyanez történik, ha megtalálod a helyes tételt és invalidálod azt. Akárhogy is legyen, ha hirtelen borzalmasan érzed magad, akkor a jelzésedet (hogy a tétel helyes vagy hibás) változtasd az ellentétére.

A rossz tételek vagy a listázási hibák miatt ne aggódj túl sokat. Sok ezer listát futtattam magamon és mindenféle baj nélkül több százszor kaptam helytelen tételeket. Még ha a listázást más végezte is, az esetenkénti hibás tételnek nem lett túl sok hatása, csupán néhányszor nagyon dühös és zaklatott lettem. Csupán kétszer válaszoltam nagyon rosszul a listázásra és mind a kétszer valaki más végezte azt egy nagyon feltöltött területen. Az egyik esetben nagyon megbetegedtem, a másikban pedig egy rövid ideig hisztériás vakságban szenvedtem, nyitott szemmel semmit sem láttam, csak feketeséget (de ez azonnal megtörtént és a hiba nyilvánvalóvá vált, így a látásom csupán a jelzés megváltoztatásának hatására azonnal rendbe jött).

Mellékesen megjegyzem, hogy az emberek mindig helytelen dolgokat jeleznek egymásnak az életben. Ezeket észre kell venned és vissza kell utasítanod, így az életet sokkal kellemesebbnek fogod találni. Még ha valami valóban helyes is, ha nem állsz készen arra, hogy a tételt elfogadd, akkor az nem fog jót tenni neked és így nyugodtan elhajíthatod. Ha folyamatosan fejlődsz, akkor végül ide is visszatérsz és azt fogod találni, hogy még a logikusnak tűnő (de helytelennek érződő) dolgok is egy kicsit alaptalanok voltak.

Egyszerű és könnyű ezeket a dolgokat (mint például hogy mi rossz, stb.) észrevenni és anélkül tenni valamit velük kapcsolatban, hogy ész nélkül elkezdenénk a helyes válasz után kutatni. Ha elkezded hajszolni az egyetlen igaz választ (különösen egy olyan kérdésre, amelyre több helyes válasz is létezik), akkor hajlamos leszel folyamatosan miazolni, aminek hatására viszont elakadsz.

Ha folyamatosan az igazságot kutatod és nem aggódsz a még el nem fogadható dolgok miatt, akkor hamarosan az igazság és a megértés egyre táguló körében találod magad és a sötét területek fokozatosan kitisztulnak és megoldódnak.

4.3.7 Az automatizmusok átvétele

A szcientológia egyik régi gondolata az, hogy a preclearrel tudatosan kell csináltatni azt, amit eddig öntudatlanul csinált.

Ha a teremtés gazdagságához járulunk hozzá, akkor a személy csak akkor hagyja abba valaminek a megtételét, amikor azt tudatosan, kedve szerint és teljesen a saját irányítása alatt meg tudja tenni, ugyanis így nem veszíti el azt, amikor leáll.

Viszont ha valaki egy automatikusan működő dolgot nyom el, akkor nem tud megszabadulni tőle, így rejtve működteti és végül mind az automatizmust, mind annak az elfojtását folyamatosan létre fogja hozni. Ez lehet, hogy egy olyan dolgot eredményez, amely esetében úgy tűnik, hogy semmi sem történik, de a felszín alatt nagyon szilárd és erőteljesen működik (az erők egyensúlya miatt nincs mozgás, nem pedig egyszerűen a mozgás hiánya), valamint rengeteg erőfeszítést igényel, hogy ezeket a dolgokat a helyükön tartsa.

Egy jó módszer az, hogy a preclear felváltva erősítse és gyengítse a cselekedetet. Ha az izma feszült, akkor felváltva feszítse meg és ernyessze el, stb. Ha a személy dadog, akkor különböző dolgokat felváltva erőteljesebben és gyengébben dadogva mondjon el.

Ez sokkal különlegesebb technikákhoz vezet, amelyek azon alapulnak, hogy feltesszük, a személy öntudatlanul milyen cselekedeteket végez. Nyilvánvaló, hogy a falat automatikusan teszi szilárdabbá, így azt még szilárdabbá kell tettetni vele, stb.

4.3.8 Teremtő eljárások

Mivel a legalapvetőbb tényező a dolgok teremtése, a végső eljárás a dolgok tudatos és a személy saját irányítása alatt történő teremtése lenne. Ha valamit tudatosan létre tudsz hozni, akkor azt nem kell kényszeresen létrehoznod.

Ez az az alapvető technika, amelyről Ron a Philadelphia Doctorate Course-on (Philadelphiai Doktorátusi Tanfolyam, PDC) rengeteget beszélt.

Ha a karambolok miatt aggódsz, akkor addig képzelj el ütközéseket, amíg a képzet az irányításod alá kerül. Ezek után felhagysz az aggódással és emellett eléggé szembe tudsz nézni a helyzettel ahhoz, hogy legközelebb jó eséllyel ki fogod tudni kerülni az ütközést és nem pedig csak még jobban belekeveredsz.

A PDC szalagokat tényleg meg kell hallgatnod, de néhány fontosabb részt itt is elmondok. Először is sok másolatot hozz létre, ne csak egyet. Változtasd meg a színüket és különbözőképpen dolgozd ki azokat, hogy az irányításod alá kerüljenek. Mozgasd körbe ezeket és különböző helyekre rakd őket. Minden irányba dolgozz, ne csak magad elé (létezik egy automatikus hajlam arra, hogy a képeket a hátad mögé told és rejtve tartsd, így a mögötted található képekkel történő munka különösen jót tesz neked). Az ezt követő, Ron által az 1950-es évek végén végzett kutatások (16. ACC, stb.) megmutatták, hogy a képzeteiddel tenned is kell valamit, például szilárdabbá kell tenned vagy folyamatosan változtatgatnod kell, hogy így biztosítsd azt, hogy ez tényleg a te teremtésed és nem csak régi képeket veszel elő.

A teremtő eljárásokkal kapcsolatos utolsó probléma az (lásd az 1. Melbourne-i ACC-t), hogy a teremtés/pusztítás ellentétpáron töltést kavar fel. Ezért hagytak fel vele, noha az esetek nagy százalékán működött. Az 1960-as években felfedezték, hogy a teremtés/pusztítás fontos implant nyomógombok voltak és így a probléma alapvetően megoldódott, de a teremtő eljárásokat ezek után soha nem használták átfogóan.

A legfontosabb ennek a technikának a biztonságos használatával az, hogy a precleart soha ne erőltesd arra, hogy ezt végezze, ugyanis a teremtés nyomógombon néha töltés lehet. Ezzel ellentétben saját magad bármikor használhatod, amikor jól érzed magad ezzel kapcsolatban, ugyanis ez egyike a leggyorsabb és legerőteljesebb technikáknak és a kezdeti időkben Ron maga határozottan kifejtette azt, hogy a gyakorlatot sikeresen lehet önauditálni.

Ha a teremtésen töltés van, akkor ezt az első büntetőuniverzum tetejének a megfigyelésével valószínűleg el tudod oszlatni. Az első tétel az, hogy "teremteni az eredeti állapot". Ezek után a büntetőuniverzum bemutatja, hogy ez hogyan vezet halálhoz és pusztuláshoz. Az egész dolgot előcsalogathatod úgy, hogy észreveszed azt, amikor betakartak és a büntetőuniverzumba dobtak, majd amikor azokat az alkalmakat keresed meg, amikor másokat dobtál bele. Ennek a környezete a Kozmikus történelem fejezetben található és egy sokkal részletesebb leírás is megjelenik a könyv későbbi részében.

4.3.9 Hogyan futtassunk eljárásokat

Egy eljárás futtatásával kapcsolatban az a legfontosabb dolog, hogy addig végezzük, amíg a végére nem érünk.

Egy eljárás tényleges futtatása más dolgokat is előhozhat. Az ember hajlamos arra, hogy az újonnan felfedezett dolgok után fusson ahelyett, hogy befejezze azt, amit éppen csinál, és ez hiba. Ha olyan dolgot találsz, amelyet érdemes megvizsgálni, akkor a későbbiek számára írd le és folytasd azt, amit csinálsz.

Az igazi probléma az, hogy tudd, mikor kell megállni. Mindig nyereséggel, vagy valamiféle fejlődéssel fejezd be. Ellenben soha ne erőltesd magad, hogy egy nagyobb nyereséget érj el és így a kisebb nyereségeket ne értékeld le csak azért, mert azok kicsik. Már maga a leértékelés is zavarja a további haladásodat. Ez olyan, mint amikor egy kisgyermeket valamire tanítod. Még a legkisebb félig elrontott dolgot is bátorítanod kell, így ő folyamatosan egyre jobb lehet.

Általában a kikapcsolódások irányában dolgozunk, ami azt jelenti, hogy nem azoknak az évbillióknak az egészét szedjük szét, amelyekben az autód (vagy űrhajód vagy akármid) elromlott, miközben munkába próbáltál menni. Ehelyett néhány dolgot észreveszel, majd hirtelen ezeknek a dolgoknak az összegyűlt súlya leomlik, te jobban érzed magad és nyereséget szerzel. Ez a megállás pillanata. Ha tovább folytatod, akkor csupán az általad kezelt területhez tartozó korábbi dolgok ezreit fogod felkavarni, ezek pedig túl koraiak és a jelenlegi ismereteidtől túl messze lehetnek ahhoz, hogy most foglalkozz velük. Így fogadd el a neked megadatott nyereséget és valami mással folytasd. Végül körbeérsz, egy korábbi és nagyobb terület lesz számodra elérhető, és egy hatalmasabb nyereséghez juthatsz. Végül arra is képesnek kell lenned, hogy megtaláld azokat a kezdeti posztulátumaidat, döntéseidet, cselekedeteidet és hamis adataidat, amelyek a lefelé vezető úton elindítottak.

Egy eljárást lehet alulfuttatni, ami azt jelenti, hogy még nem futott eleget, vagy lehet túlfuttatni, ami azt jelenti, hogy túl sokáig futott.

Ha egy eljárást nem fejeznek be (azaz alulfuttatták), akkor ennek hatására ingerlékeny leszel vagy reményvesztettnek érezheted magad, ugyanis valamit felkavartál, elvártad, hogy kezelődjön, majd ehelyett mégis felhagytál vele. Az önauditorok általában alulfuttatott állapotban hagyják az eljárásokat, elbátortalanodnak, majd az egésszel felhagynak.

Az eljárás túlfuttatása hajlamos a dolgokat szilárdabbá tenni és gyakran elnehezültnek és fáradtnak érzed magad tőle. Ezen túl az eljárást egyre nehezebben fut és azok a dolgok, amelyekkel könnyen szembe lehetett nézni akkor, amikor az eljárás jól futott, elkezdhetnek nehezen kezelhetőnek tűnni. Ha olyan érzésed van, hogy egy már eltűnt dolog kezd el visszajönni, akkor ez szinte biztosan túlfuttatás. Tapasztalataim szerint a túlfuttatás az egyik leggyakoribb olyan általános hiba, amelyet az emberek egymás auditálása során elkövetnek. Egy eljárástól várják el azt, hogy mindent kezeljen, miközben a valóság az, hogy általában sok olyan eljárásra van szükséged, amelyek mindegyike egy gyors kis előrelépést hoz létre.

Még az önauditoroknak is szüksége van a futtatott eljárások feljegyzésére, így az utolsó néhányat le tudja ellenőrizni, ha ingerlékenynek vagy reményvesztettnek (alulfuttatás), esetleg elnehezültnek és szilárdnak (túlfuttatás) érzi magát.

Alulfuttatás esetén zárd le a befejezetlen eljárást.

Túlfuttatás esetén keresd meg azt a pillanatot, amikor elérted az eljárás felszabadulási pontját és újra ismerd el azt. Meg lehet találni a létrejött nyereséget vagy az új tudatosságot, valamint az eljárás további futtatása során megjelent leértékelést és azt a nehezen megfogható cselekedetet, amely során visszahelyeztél dolgokat (ami egy pillanatra segített). Még azt is össze lehet számolni, hogy mennyi felszabadulási pontot értél el, ugyanis egy hosszú túlfuttatás során több ilyet is elérhetsz. Léteznek sokkal kifinomultabb módszerek, amelyeket a professzionális auditorképzésen oktatnak, de ezek használatára nincs szükséged, csak ha egy képzetlen és kevés ismerettel rendelkező precleart kezelsz.

4.3.10 Alapelemek (rudimentek)

Ha egy személy zaklatott, problémái vannak vagy olyan visszatartásokkal rendelkezik, amelyek aggasztják őt, akkor más dolgokkal kapcsolatban semmilyen haladást nem lehetséges elérni, ugyanis ezek a dolgok lerögzítik a figyelmét. Ezeket a dolgokat hívják alapelemeknek (vagy angolul rudimenteknek), ugyanis először ezekkel kell foglalkozni ahelyett, hogy más dolgokkal kezelnénk.

A képzett auditorok, még a szóló auditorok is, ezek kezelésére E-métert használó kifinomult technikákat tanulnak meg. Nem próbálom meg annak az összes anyagát lefedni.

A képzetlen személyeknek viszont valamire szükségük van ahhoz, hogy ezeken a dolgokon keresztüljussanak. Ezen túl még a szakembereknek is szükségük lehet arra, hogy ezeket szükség esetén önauditálják, nem lehet mindig arra számítani, hogy nálad van egy méter és képes vagy egy formális ülést felállítani (főleg ha elgázol egy teherautó).

4.3.10.1 Zaklatottság

A zaklatottságot leginkább az ARK töréseként (ARKX) lehet leírni. Önauditálás során először nagyon gondosan át kell tekintened az eseményt, szembe kell nézned a benne történt dolgokkal és azzal kapcsolatos dolgokat kell észrevenned. A hangsúly azon van, hogy azt mondjuk, "ez egy …" (ezegy), nem pedig az azon aggódáson, hogy milyen zavaros és feloldatlan részei maradtak meg (amelyet ezek után kezelünk). Ez egy kicsit fellazítja a az eseményt. Gondolom nem szükséges azt mondanom, hogy ezt lehetőleg az ARK-törés forrásától távol végezd.

Ha rendkívül zaklatott, dühös, hisztérikus, stb. vagy, akkor ezek mellett addig figyelj meg felváltva dolgokat a szobában és az eseményben, amíg a dolgok egy kicsit lecsillapodnak.

Amikor ezzel végeztél, vizsgáld meg az affinitást, a realitást, a kommunikációt és a megértést és határozd meg, hogy a zaklatottságban melyik volt a legjelentősebb. Ezt a lépést többször is megteheted, ha egynél több van. Ez a korábban már tárgyalt felmérés. Méter nélkül végezve egyszerűen válaszd a neked legjobban tetszőt és ha a következő lépés nem hoz megkönnyebbülést, akkor próbálkozz újra.

Ezek után ellenőrizd le, hogy a fentebb megtalált tételt gátolták vagy erőltették. Ha ezek egyike sem tűnik elég helyesnek, akkor használj egy szélesebb körű felmérést, amely a következő pontokból áll: a) nem ismert, b) kíváncsi c) vágyott d) erőltetett e) gátolt f) nincs … g) visszautasított. Megjegyzendő, hogy a standard tech az ARKX felmérésében nem tartalmazza a nem ismert pontot, de az általános elméletből ez következik és egyre többször jelenik meg, ahogy a skálán egyre feljebb haladsz.

Amikor ezt megtalálod, azaz például az erőltetett realitás vagy a gátolt kommunikáció volt a zaklatottság elsődleges oka, akkor megkönnyebbülést kell tapasztalnod. Ha nem, akkor tévedtél és a fenti lépést meg kell ismételned.

A megkönnyebbülés lehet részleges vagy teljes. Ha teljes, akkor végeztél. Ha nem, akkor a következők szerint folytasd.

Először figyeld meg az áramlás elsődleges irányát, azaz te korlátoztad valaki más kommunikációját, vagy valaki más korlátozta a tiédet. Még az is lehet, hogy valaki mások kommunikációját gátolta vagy hogy valaki (te vagy valaki más) a saját kommunikációját gátolta (vagy affinitását vagy realitását vagy bármi is legyen a pont).

Ezután figyeld meg, hogy (például) milyen kommunikáció gátlódott és ezt világosan határozd meg.

Figyeld meg, hogy mit tettél az eseményben.

Figyeld meg, hogy hogyan döntöttél az eseményben.

Figyeld meg, hogy mit posztuláltál az eseményben.

Megjegyzendő, hogy a szakemberek ezeket a további kérdéseket nem használják kimondottan, csupán ráveszik a precleart arra, hogy az eseménnyel kapcsolatban ezegyeljenek. Önauditálás során általában sokkal pontosabb kérdésekre van szükség és a fentiek a több ezegy megszerzését célozzák meg.

Ha valami még mindig megoldatlannak vagy reménytelennek tűnik az eseménnyel kapcsolatban, akkor keress egy korábbi hasonló zaklatottságot és ismételd meg a fentieket.

Ezek mellett figyelj a túlfuttatásra. Ha jobban megy, majd hirtelen szilárdabbá válik, akkor áthaladtál a felszabadulás pontján és azt a folytatás helyett helyre kell állítanod.

4.3.10.2 Problémák

Ha van egy egyszerű problémád, néha egyszerűen elég azzal kapcsolatban dolgokat észrevenni (ezegy). Egy képzett auditor olyan technikát használ, amely ezegyek megszerzéséből, majd korábbi hasonló problémák megtalálásából, stb. áll. Ez egy professzionális ülésben (amelyben az auditor ki van képezve arra, hogy a pc ezegyezését fenntartsa) működik, de önauditálásra nem biztos, hogy helyes.

A jobb kezelés érdekében hasznos tudni, hogy egy problémának általában két szembenálló oldala van és hogy -- legalábbis elméletben -- valamit teszel annak érdekében, hogy magadhoz vonzd vagy erősítsd ezt a szembenállást. Az egyik megközelítés az lehetne, hogy megpróbálod megállapítani, hogy mely két oldal áll szemben egymással és ezután felváltva mindkét oldalon megfigyelsz dolgokat.

Egy másik technika, amely önauditálási alapon is működik az, hogy a problémával és a befejezetlen kommunikációval kapcsolatos dolgokat a fentebbi 4.3.4-es szakaszban bemutatott módon futtassuk. Noha a problémák fokozata futtatásánál ezt egy általános eljárásként is futtatják, egy bizonyos problémával kapcsolatban is lehet futtatni és helyrehozó üléseken ilyen módon használják (lásd a régi, a Zöld Formula futtatásával kapcsolatos, körülbelül 1966-os utasításokat, amelyek egy általános célú helyrehozó akcióra vonatkoznak). Noha a szervezetek már régen felhagytak azzal, hogy ezt így használják, működik és megvan az az előnye, hogy sok képzés nélkül is használható. Megjegyzendő, hogy egy bizonyos problémán használva azzal a problémával kapcsolatban általában felszabadulsz és később egy másik problémán azért lehet használni. Ha viszont a problémák teljes területén érsz el egy felszabadulási pontot, akkor veregesd meg a vállad és tedd félre ezt a technikát. Amikor végül egy másik probléma bekapcsol (és be is fog, ha ezt a felszabadult állapotot csak egy eljárásból érted el), akkor válts át egy másik problémákkal foglalkozó technikára (például a hasonló nagyságrendű problémák elképzelésére).

4.3.10.3 Ártó tettek és visszatartások

Ha tényleg aggódsz amiatt, hogy egy általad elkövetett tett miatt elkapnak, akkor egy olyan dologgal rendelkezel, amit a szcientológia "elvétett visszatartás"-nak nevez.

A figyelmed leragadását okozó fontos dolog az, hogy valaki valami olyasmit tett, ami alapján elgondolkoztál, hogy tudja-e, de nem vagy benne biztos. Ez a bizonytalanság az, ami valójában rádakaszkodik. Ezt úgy kell kezelni, hogy meg kell találni, ki az, aki majdnem rájött és pontosan mi az, amit tett, ami alapján úgy gondoltad, hogy tudhatja.

Természetesen nem lenne szabad rossz dolgokat tenned és titokban élned, de ezt általában fokozatosan és általánosságban is lehet kezelni. Az emberek általában azért követnek el ártó tetteket, hogy problémákat oldjanak meg, vagy mert már nem tudnak kommunikálni, vagy valamit félreértettek (ami szinte ugyanaz a dolog), esetleg bosszúból (az ARKX kezelésére) és egy teljes fokozat létezik, tele eljárásokkal, amelyeknek az a célja, hogy ezt a területet kitakarítsák.

Az elvétett visszatartás (inkább, mint az a tény, hogy ártó tettet követtél el vagy visszatartasz valamit) okozza azt, hogy a személy annyira leragad, hogy lehetőséged sincs bármilyen általános fejlődést biztosító eljárást futtatni.

Ha a figyelmed leragadt, akkor a teljes kezelés az, hogy leírod, hogy pontosan mit tettél (beleértve az összes rémisztő, kínos vagy szégyenteljes részletet), pontosan mikor tetted, kétszer is leellenőrzöd, hogy mindent leírtál-e, majd megkeresed, hogy ki az, aki majdnem rájött és mit tett, hogy ezt jelezze, megkeresed, hogy van-e még valaki más, aki majdnem rájött, stb. Ha nem könnyebbülsz meg teljesen, akkor keress egy korábbi hasonlót és a fentiek szerint kezeld.

Nem azt kérem tőled, hogy ezeket a lapokat küldd el valakinek vagy akár hogy bárkinek is elmondd ezeket a dolgokat. Ezeket után ha akarod, ezeket el is égetheted. Az elképzelés az, hogy képes legyél szembenézni a saját cselekedeteiddel és hogy megnöveld a felelősségi szintedet. Legalább önmagadnak ne hazudj.

Ha úgy tűnik, hogy egy ártó tett vagy egy visszatartás leköti a figyelmedet és tényleg nem találsz senkit, aki azt elvétette, akkor ez valószínűleg csak a szembenézési képességeddel (még akár ismételgetve észreveheted, hogy egy ártó tett mely részéért lennél hajlandó felelősséget vállalni) és a korábbi hasonló eseményekkel (keresd meg és kezeld azokat) kapcsolatos.

4.3.10.4 Más alapelemek

Léteznek más olyan alapelemek, mint például az invalidálás, amelyek esetenként az utadban állhatnak. Ezek messze nem olyan általánosak, mint a fentebb megadott három, de ezek is megtörténhetnek. Továbbá minden, ami az auditálást ilyen mértékben akadályozza, nyilvánvalóan egy lehetséges fokozatnak tekinthető és végül futtatni kellene. Ezzel kapcsolatban viszont további kutatásra lenne szükség. A fentiek mindegyikének alapjául szolgáló fontosabb pontokat évekbe tellett összegyűjteni és más területeken nem végeztek hasonló mértékű munkát.

Pillanatnyilag az általános technika (egy invalidáláshoz hasonló dolgon) az, hogy annyi ezegyet kell összeszedni, amennyit csak lehetséges és ezek után egy korábbi hasonlóra kell váltani.

4.4 Asszisztok

Nagyon fontos olyan technikákat ismerni, amelyek segítségével kiáshatod magad, ha bajba kerülsz. Ezekről a szcientológiában kötetek jelentek meg, én ebben az esetben csak a felszínt kapirgálom.

Általánosságban, amikor az asszisztokat arra használod, hogy a fájdalmat kezeld, az eltűnése előtt létezni fog egy olyan pillanat, amikor a fájdalom hirtelen nagyon éles lesz. Ez azért történik, mert eltávolítod azokat a mentális korlátokat, amelyek segítségével a fájdalmat elnyomva és az irányításod alatt tartod. A korlátokat el kell távolítani és a fájdalmat teljes egészében meg kell tekinteni ahhoz, hogy megszabadulj tőle.

Egy testi sérülés esetén (vérzés, stb.) először mindig nyújts elsősegélyt, súlyos esetben pedig menj kórházba. Képes vagy fantasztikus dolgokat megtenni és hihetetlen mértékben gyógyulni, de egy igazi vészhelyzetben a mentális technikák túl lassúak. Ha viszont ezeket a dolgokat viszont aközben végzed, hogy az ambulancián az orvosok rajtad dolgoznak, lehet, hogy az intenzívről hetek helyett órák alatt elkerülsz és a hosszantartó sérüléseket is megúszod.

Emellett vedd figyelembe, hogy minden, amit a fájdalom elfojtása érdekében teszel, akadályozza azt, hogy azt mentálisan kezeld. Vannak olyan dolgok, amelyeket megtehetsz azért, hogy ténylegesen csökkentsd a fájdalmat (a mikrobák elpusztításával vagy a duzzanatok lelohasztásával) és ezeket alkalmazni is kell. Vészhelyzeteken kívül viszont csupán fájdalomcsillapítóként működő szerekkel ne fojtsd el ezeket, és ebben az esetben is csak ideiglenesen használd (mint az altatást, hogy egy operáción túljuss), ne pedig folyamatosan, amely esetben elködösíti az elmédet és gátolja a képességeidet.

4.4.1 Kapcsolat assziszt

Ez a leggyorsabb és legkönnyebben használható, ha csak valamibe beütötted magad. Ron már készített erről egy nagyon jó írást, de annyira hasznos, hogy ezt most röviden összefoglalom.

Tökéletes esetben ezt azon a helyen végzed ahol a sérülés történt, és azzal a tárggyal, amely a sérülést okozta. Hűts le minden forró területet, tompíts el vagy valamilyen más módon takarj le éleket (mint például azt a kést, amellyel megvágtad magad). Majd lassan ismételd meg azt a cselekedetet, amely a sérülést okozta. Ezt addig végezd el néhányszor néhányszor, amíg a fájdalom egy pillanatra élesen bekapcsol majd lassan kezd elhalványulni.

Ha szükséges, megpróbálhatsz egy hasonló tárgyat használni, vagy szükség esetén a körülményeket akár egy másik helyen is megpróbálhatod lemásolni, de az eredeti helyszín a legjobb.

4.4.2 Haladó érintés assziszt (fájdalmakra)

Ez a szcientológiában használt egyik legfontosabb assziszt és rengeteg anyag létezik azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan kell végezni.

A szcientológián belül jelenleg használt módszer az, hogy rávesszük a sérült személyt arra, hogy "érezze a ujjam", és ez az az utasítás, amelyet egy öntudatlan és képzetlen személyen használni kell, ugyanis nehéz valakinek egy haladó technikát megtanítani, amíg zavart és fájdalmai vannak.

A régebbi és a hatásosabb utasítás az volt, hogy a személynek be kellett csuknia a szemét és rá kellett venni, hogy "nézzen az ujjamra". A szervezetek ezt az OT-kon még mindig használják, de a régi napokban az új embereken is működött, amíg az auditor szelíden rá tudta venni őket ennek az elvégzésére és amíg nem voltak túl újak ahhoz, hogy ezt az elképzelést képesek legyenek felfogni. Ez a változat legalább kétszer olyan gyorsan dolgozik, mint az előző.

Ahogy megérinted a személyt, váltogasd a jobb és a bal oldalt, próbáld követni az idegcsatornákat és a sérüléshez közel és attól távol is dolgozz. Ezen túl szentelj különleges figyelmet annak, hogy minden egyes kéz- és lábujjon, valamint hogy a gerincen is dolgozz. A szervezetek erről sokkal több információt birtokolnak, de ezek az alapok.

Ezt magad is meg tudod tenni, felváltva megérintve a két oldaladat és csukott szemmel rátekinthetsz azokra a helyekre, amelyeket megérintesz. Ha a sérülés a kezedet érinti, vagy pedig a figyelmedet elvonják azok az érzetek, amelyek az érintést végző ujjadból származnak, egy toll vagy egy ceruza végét is használhatod arra, hogy azzal érintsd meg magad.

Most pedig következzen a haladó változat. Ezt a szcientológián belül nem használják. Ezeket én fejlesztettem ki Ron kutatásait (lásd az 1952 novemberi előadásokat) felhasználva, amelyek azzal foglalkoztak, hogy a thetán hogyan kezeli a testet, és ezeket kombináltam az érintéses assziszttal. Amit ő tett az az volt, hogy rávette a személyt, hogy mozgassa a karját vagy hogy menjen keresztül a szobán, és kövesse az idegcsatornákon keresztülfolyó energiaáramlást, miközben ezeket teszi.

A haladó technika abból áll, hogy az elmével követni kell az agyból a testen az általad megérintett helyig vezető idegcsatornákat. Ha lehetséges, akkor áramoltass át egy kevés kevés energiát és hatolj át minden torlódáson vagy állóhullámon. Ha jó állapotban vagy, akkor annak is tudatában kell lenned, hogy először belenyúlsz az agyba, hogy megtaláld az idegcsatornát. Váltogasd az oldalakat és kövesd az érintéses assziszt szokásos rendjét. Kivétel az, ha a fejjel, a gyomorral vagy a gerinccel van valami gond, ebben az esetben a fej és a gyomor között is váltogass (ugyanis ezek egy komoly idegcsatorna két ellentétes végén helyezkednek el), ahogy azt Ron egy másik eljárással kapcsolatban ezt 1957-ben javasolta.

Ez akár legalább tízszer gyorsabban működik, mint a standard érintéses assziszt és gyakran azokon az esetenként megjelenő szomatikákon (a szcientológus szó a fájdalomra, amely a pszichoszomatika szóból ered) is működik, amely a hagyományos változatok esetén nem futnak túl jól.

Megjegyzendő, hogy egy komoly testi sérülés (mint például egy lyukas foghoz kapcsolódó ideg) sokkal kevésbé fájdalmas, mint amilyennek tűnik, ugyanis annak, amit érzel, 90 százaléka vagy akár több is a múltbeli fájdalmak felgyülemlése és nem a tényleges, pillanatról pillanatra jelentkező fájdalom. Azt fogod találni, létezik egy halvány testi összetevő, amely nem szűnik meg tényleges gyógyulás nélkül (végülis nem akarsz teljesen érzéketlen lenni), de ez csak az árnyéka annak a szenvedésnek, amelyet általában megtapasztalunk.

4.4.3 A szomatikus gépezet átirányítása

A fájdalmak, érzetek, érzelmek vagy akár a gyógyszerek hatásának OT kezelése abból áll, hogy gyakorolni kell azt, hogy az érzetet vagy akármit a falakba, a padlóba, a mennyezetre vagy a közelben található nagyobb tárgyakba helyezed. Ezeket egy kicsit azzal is váltogathatod, hogy esetenként az érzet felhőit nagyvárosok fölé helyezed, stb.

Ennek egy kevésbé erőteljes változatát még most is használják a szcientológiában. Egy sokkal átfogóbb változatot használtak 1953-ban (lásd az 1. ACC szalagjait, stb.). De még ez sem valósítja meg azt, amit ezzel a technikával el lehet érni.

Sok elrejtett területen tárolod a gépezeteidet és a lehasadt darabjaidat, leginkább a fizikai univerzumon kívül vagy attól elcsúsztatva (egy negyedik dimenziós irányban). Ezeket később egy másik fejezetben tárgyaljuk meg, de az alapvető elképzelés az, hogy csak te érezheted azt, amit te magad megteremtettél.

A legtöbb gépezeted szorosan kapcsolódik a testhez és amikor beütöd a lábujjadat, akkor ezt a testi cselekedetet egy gépezet érzékeli, amely ahhoz, hogy megtapasztald, létrehozza a fájdalom érzetét.

Ezt a gépezetet az elméddel is restimulálhatod és beindíthatod, és a fájdalmat vagy valamit bármiféle testi behatás vagy sérülés nélkül is megtapasztalhatod. Ez a "pszichoszomatika", de ez ugyanaz a fájdalom és ugyanaz a mechanizmus, amellyel az érzetet létrehozod. Az egyetlen különbség az, ami ezt az egészet beindítja. Megjegyzendő, hogy egy pszichoszomatikus érzet eléggé különbözik a hipochondriától, amely esetében a személy valami olyasmi miatt aggódik, ami nincs is ott.

Ez az assziszt mind a pszichoszomatikus, mind a testi forrásból származó fájdalmakon működik, ugyanis mind a kettő azzal a mechanizmussal foglalkozik, amely ezeket a fájdalmakat megteremti, hogy így érezni tudd azokat.

Ha fájdalmaid vannak és teljes erőbedobással azt gyakorlod, hogy a fájdalmat a falakba helyezed és onnan próbálod meg érezni, akkor lassanként a tested helyett ott kezded el érezni, a gépezetedet pedig kimozdítod a helyéről és az általad meghatározott helyre irányíthatod át. Ez helyreállítja a gépezet feletti uralmadat, valamint helyreállítja azt a képességed, hogy a fájdalmat kedved szerint újrateremtsd. Ha pedig azt akaratod szerint újra tudod teremteni, akkor meg is tudod szüntetni, ha éppen nincs kedved azt érezni. Megjegyzendő, hogy ez nem érzéketlenné, hanem inkább tudatossá és a helyzet urává tesz és helyreállítja azt a döntési képességed, hogy mi az, amit érezni akarsz.

Másrészt ha a fájdalmat el akarod nyomni, főleg gyógyszerek segítségével, akkor lecsökkented azt a képességed, hogy megteremtsd és érezd azt, így azt még szilárdabban ott tartod. Ez lehet, hogy meglepőnek és nehezen hihetőnek tűnik, ugyanis abban a pillanatban nem akarod érezni azt az érzést, de mélyen az (úgynevezett) tudatalattiban jobban tudod és nem hagyod, hogy bármilyen érzettől megszabadulj, nem számít, hogy milyen borzalmas, hacsak nem tudod, hogy kedved szerint visszahozhatod azt.

Sajnálatos módon ez a gyakorlat nem könnyű, de el lehet végezni. Amikor először próbálod meg, akkor lehet, hogy csak egy homályosan elgondolt elképzelést kapsz, hogy talán a fájdalom egy halovány darabkája a a falban lehet, de a képességed a gyakorlással együtt fejlődik.

Ne ragaszkodj a fal egy bizonyos területéhez. Szaporán oda-vissza váltogasd a helyeket vagy pedig dolgozz az egész szobán. Hasznosabb a körülötted található mind a hat irányban dolgozni, nem pedig csak az előtted található falat használni. Így használd a padlót, a mennyezetet, a mögötted lévő falat, stb., majd a változatosság kedvéért válassz ki néhány nagyobb tárgyat is.

Ha szükséges, akkor miután ez már jól megy (már a fájdalom jelentős részét, ha nem is az egészed, bele tudod helyezni a falba), dolgozz a testedtől távolabb és ahhoz közelebb, gyere közelebb, majd menj távolabb, végül a fájdalmat helyezd a testedbe, de ne oda, ahol a tényleges fájdalom jelentkezik. Ezek után a fájdalmat felváltva helyezd a testbe és a falba. Végül a fájdalmat felváltva helyezd oda, ahol lennie kell és oda, ahol nem kellene lennie, hagyd, hogy az összes érzet oda-vissza mozogjon és ez teljesen helyre kell, hogy állítsa az irányítást.

Ezt akár a haraghoz hasonló érzelmekkel is meg lehet tenni és ennek hatására uralni fogod tudni az érzelmeket.

Ugyanez igaz az érzetekre, mint például a szexuális érzetekre is. Ez abba az állapotba vezet el, hogy anélkül is képes leszel ezeket az érzeteket elképzelni, hogy testre lenne szükséged.

Ezek mellett ráadásul ez az a hiányzó lépés, amelynek segítségével valakit valóban teljesen meg tudsz szabadítani a kábítószerektől. Minden, a szcientológián belül a kábítószertől megszabadulásra használt mentális és testi kezelés, mint a különböző kábítószer-kezelő eljárások és a méregtelenítő programok, csupán az okokkal és a hatásokkal foglalkoznak. Nem állítják helyre a személynek azt a képességét, hogy újrateremtse azokat a beteges érzeteket, amelyek őt függésben tartották. Ezeket úgy kell kezelni, hogy a személynek az érzetet felváltva a falakban és végül a testben kell újrateremtenie, amíg ezt a kábítószer beszedése nélkül is meg tudja tenni. Így soha nem lesz szükségük arra, hogy a kábítószert újra beszedjék (feltéve, hogy kezelted azt az okot, amiért elkezdték szedni a kábítószert, stb.)

Megjegyzendő, hogy minden kábítószeres hatás a személy gépezeteiből származik. Azzal, hogy vegyszereket helyez a testébe, ráveheti a gépezeteit, hogy mindenféle különös dolgot tegyen, de azért ő maga az, aki önmagával ezeket a dolgokat megteszi.

A legnagyobb akadály az, hogy ez az assziszt (valamint a kapcsolat- és az érintésassziszt) tisztán objektív eljárások és nem kezelik azokat a szubjektív okokat, döntéseket, stb., amelyek szintén jelen voltak akkor, amikor a személy bajba került. Egy pillanatnyi fájdalmat lehet így kezelni, de egy hosszantartó fájdalom kezelése azt igényli, hogy ezeket az asszisztokat szubjektív technikákkal, például eseményfuttatással, az ártó tettek megkeresésével, stb. váltogasd. Erről lásd az assziszt könyvet, amely sok szubjektív technikát tartalmaz.

4.4.4 A szomatika lemásolása

Ez egy sokkal nehezebb technika, de megvan benne a lehetőség, hogy a tényleges testi felépítéssel foglalkozzon és a gyógyulás elősegítésére különösen alkalmas. Ez nem igazán a fájdalmak kezelésére való assziszt, ugyanis a kifuttatásuk közben fájdalmakat kapcsol be és a megkönnyebbülés csak a legvégén jön el.

Ennek a gyökerei a 3. ACC-ben találhatóak meg és ez volt a tanfolyamon használt legfontosabb assziszt, de én jelentősen kiterjesztettem és felfejlesztettem.

Ennek futtatása során a szomatikák rétegekben jönnek le. Eltávolítasz egy szomatikát, csak hogy egy másikat találj a helyén. El kell ismerned magadnak, ha eltávolítasz egy szomatikát és a sorban következőt kezeled, amely valójában egy korábbi szomatika. Ha például ezt egy lyukas fogon futtatod, azon fogod észrevenni magad, hogy az adott területen különböző fájdalmakat fogsz kezelni, amelyek fordított sorrendben jönnek fel, amíg meg nem kapod, hogy a jelenlegi testedben azon a helyen mi volt az első fájdalom. Amikor az eltűnik, akkor jobban fogod érezni magad és a tested sokkal inkább képes lesz magát meggyógyítani. Ezen a ponton szünetet kell tartanod és nagyon kell vigyáznod, hogy ne futtass még egy utasítást. Ekkor abbahagyhatod, vagy később, amikor hajlamos vagy ebbe újra belemerülni, újra leellenőrizheted, hogy kell-e még futtatni. Ha tovább erőlteted, akkor egy korábbi szomatikasorozat futtatásán veheted észre magad, amelyekkel azon a területen egy korábbi testben rendelkeztél.

Ha ezt egy sérült területen végzed, akkor elnyomott fájdalmakat kapcsolhatsz be és ezeket a szomatikákat addig kell futtatni, amíg azokat újra ki nem kapcsolod.

Az eljárást a következő módon kell végezni:

Kezdd azzal, hogy a szomatika és a sérült terület egy másolatát az eredeti területtől az egyik irányba kicsit eltolva újra létrehozod, majd az ellenkező irányban hozz létre belőle egy másikat is. Ezek után a két másolatot egyszerre tolt a sérült területre (mintha egy harmonikát nyomnál össze).

Ahogy másolatokat hozol létre, egy kicsit meg kell változtatnod azokat, hogy egy kicsit gyakorold az irányításukat és hogy biztosítsd, hogy nem automatikusan hozod létre és helyezed el ezeket (ami nem válna túlzottan a hasznodra). Így minden egyes esetben, amikor másolatokat készítesz, tegyél velük valamit. A legjobb dolog, amit tehetsz, az a) sokkal szilárdabbá teszed, b) csúnyábbá és öregebbé változtatod (esetleg azzal váltogatod, hogy szebbé teszed), c) megváltoztatod a színét. Ez nem túl formális és nem kell egy merev eljárást követned a képzetek változtatgatása közben, de azért mindenképpen tegyél valamit.

Ahogy ezeket a másolatokat létrehozod, változtasd meg a tengelyt, amely mentén ezeket elkészíted. Legalább a jobb-bal, fent-lent és elől-hátul oldalakat váltogasd. Ha képes vagy rá, akkor még a negyedik dimenziós irányokat is futtathatod.

Amikor először elkezded, csak egy pár másolatot hozz létre és tolj be. Majd kezdd el növelni a másolatok darabszámát. Egy sorban helyezd el őket, egyiket a másik után. Próbálj meg minél hamarabb az öt másolatig eljutni, azaz legyen öt másolat a jobb oldalon és legyen öt másolat a bal oldalon, és harmonikaszerűen told be az adott területre. Ha készen állsz rá, használj ötnél is többet. Az eljárás elég gyorsan fut, ha a másolatokat egyenesen a végtelenbe ki tudod futtatni. A másolatokat mindig mind a két oldalról told be.

A szomatikának elég gyorsan meg kell változnia. Általában lesz egy töredékpillanat, amikor eltűnik. Ismerd fel, hogy eltűnt és hogy egy korábbi szomatikát találtál meg. Ebben a pillanatban válts át a test másik oldalára. Ha azon a helyen létezik egy szomatika, akkor azt másold le, különben csupán az eredeti területen találhatót. Ha néhány utasítás kiadása után jól érzed magad, akkor menj át a másik oldalra és másold le azt, ami azon az oldalon van, különben pedig ha egy szomatika jelenik meg (ott, ahol eddig nem volt semmi), akkor változtasd meg a másolatokat, hogy erről az újról képződjenek és futtasd ki ezt.

Tehát váltogasd ki az oldalakat és másold le azt, ami most ott van. Egy folyamatosan változó előrehaladást fogsz tapasztalni a szomatikákkal kapcsolatban. Próbáld meg a testi szerkezetet is lemásolni. Azt fogod találni, hogy eleinte túlzottan leegyszerűsített képzeteket fogsz kapni, amelyek egyre bonyolultabbak lesznek, ahogy az igazi szerkezetet kezded el megkettőzni. Ez a gyakorlat az adott területtel kapcsolatos érzékelésedet elég gyorsan megnöveli.

Néha egy űrt fogsz a területen találni. Próbáld meg az összes többihez hasonlóan ezt is lemásolni, de ha változás nélkül ott marad, akkor menj a közepébe és kezdd el kifelé áramoltatni a másolatokat. Ha ezt teszed, akkor az űr általában egy éles fájdalommá fog változni, amelyet a rendes másolatokkal is futtatni tudod (ebben az esetben ne változtass oldalt, hanem azonnal kezeld).

Néha fekete tömegeket vagy energiamezőket találhatsz a területen. Ezeket is minden máshoz hasonlóan másolj le.

Tudom, hogy ez nehéz és bonyolult és mindenféle olyan fájdalmat bekapcsolhat, amelyre még soha nem gondoltál, hogy neked ilyened is lehetett. De a legrosszabb esetben is ráveszi a testet, hogy meggyógyítsa magát, legjobb esetben pedig visszanyered azt a képességedet, hogy testeket teremts (és tüntess el) kedved szerint.

4.4.5 Veszteség kezelése

A veszteség kezelésére jelenleg nem rendelkezünk nagyon sok technológiával. Ez egy komoly hiányosság és ezen a területen még sok kutatásra van szükség.

A veszteségek létünk sokkal korábbi időszakára megy vissza, mint a fájdalmak vagy az engramok esetében.

Az egyik dolog, amit megtehetsz az, hogy a veszteség eseményét kifuttatod (úgy, hogy felváltva észreveszel valamit az eseményben majd valamit a szobában, esetleg más eseménykezelő technikát használva), külön figyelmet szentelve annak a pillanatnak, amikor először észrevetted a veszteséget.

Korábbi hasonló veszteségeket is kereshetsz és azokat is futtathatod, de ez soha nem annyira hasznos, mint az engramok futtatása. Az engramok esetében a korábbi események tényleges fájdalma már régen eltűnt, így a régebbiekre könnyebb rátekinteni. A veszteség esetében a rég elveszett dolog még mindig régen el van veszve.

A veszteségek esetén az eseményekkel könnyebb a jövőben szembenézni. Az egyik ilyen technika az lehet, hogy a jövőben milyen messze kell történnie a veszteségnek ahhoz, hogy számodra elfogadható legyen. Tehát lehet, hogy számodra borzalmas lehet, hogy ha a feleséged meghal, de lehet, hogy el tudnád viselni, ha száz vagy ezer év múlva halna meg. Így keresd meg, hogy a veszteség mikor lenne elviselhető, hozz létre egy akkor történő veszteséget tartalmazó eseményt, dolgozd ki, hogy ez hogyan történhet meg, stb. Majd képesnek kell lenned arra, hogy a jelenhez egy kicsit közelebb a nézz vele szembe, így ismételd meg ezt a lépést, fokozatosan hozd közelebb a veszteséget, míg képes nem leszel a valóban megtörtént veszteséggel szembenézni.

A súlyos veszteségek kezelése esetén inkább az a cél, hogy folyjanak a könnyek és ne nyomják el őket, így ne akadályozd meg az embereket, hogy sírjanak, hanem inkább tekintsd jó jelnek azt, ha valaki azután kezd el sírni, hogy mindent magába zárt.

Ismerd fel, hogy ha valaki egy jelentéktelennek tűnő dologgal kapcsolatban erősen el kezd sírni, akkor általában valami mással kapcsolatos dolog miatt sír (vagy pedig rosszul értékelted ki annak a dolognak a a fontosságát). Ebben az esetben megpróbálhatod megtalálni a ennek alapjául szolgáló igazi veszteséget, de az lehet, hogy nem elérhető. Így tanuld meg eltűrni a zaklatottság nevetségesnek tűnő okait és óvatosan kezeld azokat, ugyanis lehet, hogy valamilyen egetrengető dolog rejtőzik valahol pont a látótereden kívül. A gyerekek gyakran sírják el magukat lényegtelen dolgok miatt és ezt általában az okozza, hogy csak mostanában haltak meg, elveszítettek mindent és mindenkit, amivel és akivel az előző életükben törődtek, sőt még az emlékeiket és annak a tudatát is, hogy mi történt velük.

A veszteség végső legyűrése abból áll, hogy képes vagy mindent akaratod szerint újrateremteni (így nem veszíthetsz el dolgokat), képes vagy mindenkivel kapcsolatba kerülni, nem számít, hogy hol vannak (azaz teljes kommunikáció, így nem veszíted el a lényeket, mint például a barátaidat és a szeretteidet) és uralni tudod az időt (ami ugyanaz a képesség, mint az univerzumokat a létük különböző időpillanataiban újrateremteni), így mindent újrajátszhatsz és elérheted, hogy másképp alakuljanak a dolgok (így nem veszíted el a cselekedeteket sem).

Megjegyzendő, hogy sok aberrációnk olyan rögzült gondolatok, amelyeket a veszteségek kezelése érdekében tartunk a helyükön. Az egyik erőteljes eljárás, amellyel egyik nap előjöttem az volt, hogy "ebben az életedben mit használsz arra, hogy másokat visszatarts az eltávozástól". A válaszom az volt, hogy megbetegszem. Más megoldásként még felejtünk vagy ARK-töröttek leszünk.

A veszteségekkel kapcsolatos asszisztok közül az egyik (az 1. ACC-ből) az, hogy az elveszett személyt (vagy valamit) el kell képzelni és az elmével ki kell nyúlni a képzethez és el kell engedni azt.

Egy másik dolog, amit megtehetsz az az, hogy a személy (vagy a dolog) képzeteit különböző módokon, kisebb és nagyobb távolságban megsemmisíted, azaz felrobbantod, belehajítod a napba, stb., amí] kényelmesen szembe nem tudsz nézni azzal, ami velük történt.

Ezeken túl a tiltakozás nyomógombot is futtathatod, ugyanis általában azt érzed, hogy nem sikerült az adott személyt (vagy valamit) megvédelmezned. Ezért általánosítsd a kapcsolatot (használd a "feleség" vagy a "szerető" szót a meghalt vagy elköltözött személy helyett, stb.) és futtasd a "Hogyan tudnál megvédeni egy ________-t" felváltva a "Hogyan tudna egy ________ téged megvédeni" utasítással. Megjegyzendő, hogy inkább a pozitív nézőponttal foglalkozunk és nem az éppen ekkor történt kudarccal.

Más típusú veszteségek is léteznek. Valaki elveszíthet egy csoportot, egy országot, vagy akár a hitét vagy a reményeit és az álmait. Egy szcientológus számára az, hogy kiábrándul, hatalmas veszteség lehet még akkor is, ha valaki ragaszkodik és tagja marad a szervezetnek. Ugyanezt más valláson belül is meg lehet találni, ha valaki azután veszíti el a hitét, hogy az életét a köré szervezi. Ezt ugyanúgy a veszteség és a helytelen érzelmek eseményeként kell kezelni, mintha a háza égett volna le vagy egy barátja meghalt volna.

4.4.6 Implantok kezelése

A szcientológián belül az "implant" kifejezést használjuk arra, hogy olyan súlyos eseményekre utaljunk, amelyekben különböző utasításokat, stb. ültetnek be a személybe azért, hogy irányítsák őt. Ez egy erőszakos agymosás és kondícionálás, különösen ahogy a haladóbb civilizációkban használták.

Az újabb univerzumokban ezt általában erő használatával végezték (az űrutazó civilizációk például elektromosságot használtak), de ahogy egyre korábbra megyünk (amikor a személy felette állt annak, hogy fizikailag megsebezzék), azt találjuk, hogy esztétikát, érzelmi hullámokat, szimbólumokat, stb. használtak, a legkorábbiakban pedig becsapással és hamis információkkal érték el ezt.

Az implantok általában gondolati szándékként (nem pedig igazi nyelvi szavakként) kifejtett utasításokat használtak, de néha olyan képeket tartalmaztak, amelyek bizonyos dolgokat mutattak be. Általában létezik egy bizonyos mintázat, például szembenálló tételek vagy egy hanyatló skála.

Mivel az implantok általában mintákban ismétlődő mintákat tartalmaznak (például egy tételsorozatot, amelyet mindegyik célsorozaton megismételnek), illetve mert Ron némely korai kutatása során olyan papírlapokat használt, amelyek tételmintázatot tartalmaztak és amelyekre úgy vágtak lyukakat, hogy célokat tartalmazó lapokra lehetett őket helyezni és így kevés papírlapon is bonyolult mintákat lehetett összeállítani. Mivel az ilyen lyukat tartalmazó mintákat az angol nyelven platen-nek nevezték (ez egy olyan kilyukasztott fémlemez, amelyet például a régi írógépeken használtak arra, hogy a görgőt a helyén tartsák, miközben az írófej hozzáér a papírhoz), így minden leírt implantsorozatot végül platennek kezdtek el hívni, noha a lyukaktól már régen megszabadultak.

Ha rendelkezel egy implant plantenjével, akkor az egy E-méter használatával úgy tudod kifuttatni, hogy addig figyeled meg ismételten a tételt, amíg az a méteren reagál, majd haladj tovább a következő tételre és ezt ismételd meg. Ritkán elég csupán elolvasni a platent. Önauditálás esetén, méter nélkül, a figyelmedet a tételre és arról el kell irányítanod (nem csak bámulni azt), ugyanis nincs meg az a természetes váltakozás, ami akkor jelenik meg, amikor váltakozva a tételre és az méterre nézel. Egy másik technika az lehet, hogy egy szembenálló tételpár két eleme között váltogatsz. Mielőtt a következőre váltasz, a tételt vagy a párt addig kell ismételni, amíg az kisül vagy valamilyen más módon hatástalanná válik.

Ezek a platenek nem annyira veszélyesek, mint amennyire az Egyház azt hiszi. Mindazonáltal előfordulhat, hogy esetenként restimulálódsz, zaklatott leszel vagy akár kicsit meg is betegedsz, miközben óvatlanul az implant platenek körül kutakodsz. Ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor a restimuláció egy idő után (remélhetőleg néhány napon belül) elhalványul, de azért hasznos, ha ismersz néhány trükköt, ami ezeket a dolgokat azonnal lecsillapítja.

Az egyik trükk, ami gyakran működik akkor, ha egy esemény vagy egy implant futtatása során bajba kerülsz az, hogy megkeresed a kezdetét. Egy implant esetében ez azt jelenti, hogy újra az első tételt veszed elő, vagy pedig megkeresed azokat az eseményeket, amelyek az első tételhez vezettek.

Egy restimulálódott implant lecsillapításának általános módja az, hogy valami olyan korábbit keresel, ami alávág az implantnak és magában nem tartalmaz túl sok erőt. Ennek hatására általában kihúzódsz az implantból és jobban érzed magad. Általában csak néhányszor kell megfigyelned azt a dolgot, így ez nagyon gyorsan működik.

Ron maga is előjött azzal a gondolattal, hogy az OT III 2-es eseményének az 1-es esemény alávág és azt lecsillapítja. Az 1-es esemény az "idők kezdetén" történt, közvetlenül azelőtt, hogy ebbe az univerzumba bekerültél volna (ami azt jelenti, hogy valójában létezésünk elég késői szakaszából származik), benne van a szekérhajtó, a kerub, stb., és homályosan elég könnyű ezeket észrevenni. Ez elég jó ahhoz, hogy az ebben az univerzumban történteket lecsillapítsa. Noha ő még nem rendelkezett az esemény tényleges szerkezetével és részleteivel (lásd a személyes GPM-ekről szóló fejezetet), de az esemény bármely része elég ahhoz, hogy segítségükkel a későbbi implantokból kiszabadítsd magad.

Viszont ha a jelenlegi előtt létező mágia univerzumát kezded el kutatni, akkor az 1-es esemény nem fog rajtad segíteni, ugyanis az később történt. Létezik egy hasonló (bár másik) esemény a mágia univerzumának kezdetén, amelyet e helyett használni lehet. A részletek nincsenek meg, de úgy tűnik, hogy egy arab jellegű hajó lebeg a vízben és különböző terminálok vannak jelen, például egy kristálygömböt tartó varázsló (vagy boszorkány) lebeg a hajótól feléd a víz felett. Ha sikerül megtalálnod a varázslónak ezt a képét, csak figyeld meg és a későbbi implantokból ki fog húzni.

Amikor az időnyomon nagyon messzire visszajutsz, akkor a büntetőuniverzumok legelejét kell megfigyelni, azaz a "teremteni az eredeti állapot"-ot (lásd az otthon-univerzum büntetőuniverzumairól szóló fejezetet).

Még korábbra visszamenve a része vagy annak a tömegnek, amelyik rohan egyetérteni, áthalad a megfordított arany piramison és megkapja az "egyetérteni az eredeti állapot" tételt az egyetértések univerzumának kezdetén.

Esetleg még (a legkorábbi esetben) próbáld meg a tudás ékkövét megtalálni. Ez viszont nehézkes lehet, ugyanis az időnyom későbbi részén rengeteg hamis ékkő található (beleértve azt az ékkövet, amelyet a büntetőuniverzumokban az eredeti állapotra vonatkozó tételek után található).

Egy kezdő számára valószínűleg a legújabbakat a legkönnyebb megtalálni. Használd azt, amelyik működik.

Megjegyzendő, hogy ezen dolgok megfigyelése nem futtatja ki a későbbi implantokat, csupán elég erőteljesek ahhoz, hogy egy későbbi implantról elrántsák a figyelmed és ezeket elég mélyen (azaz nem csak a felszínen, hanem a elég mélyen a "tudatalattiban" is) tudod futtatni ahhoz, hogy az implant restimulációját kikapcsold.

Az implanttételekkel az a gond, hogy hajlamosak "beragadni" és arra bátorítanak, hogy a restimulációjuk során azokat kényszeresen újrateremtsd. Emellett elég sok szomatika (fájdalom és érzet) tartozik hozzájuk ahhoz, hogy hatásukra kellemetlenül érezd magad. A fentebb leírt dolgok viszont még ragadósabbak és az implant tételeket kiütik a helyükről. Ráadásul mivel ezek belépési pontokkal kapcsolatos élmények (azaz az univerzumok kezdetén találhatóak), nem tartalmaznak túl sok szomatikát vagy szenvedést. Noha ezek azt erősítik, hogy ezt az univerzumot még kényszeresebben hozod létre, már amúgy is ezt teszed, így csupán azzal kapcsolatban növeled meg a tudatosságodat, amit már amúgy is megteszel. Végül, ahogy egyre jobban megtanulod ezeket uralni és már nem viselkedsz kényszeresen a teremtéssel kapcsolatban, akkor átválthatsz egy korábbira és elkezdhetsz azzal is dolgozni.

Nem hiszem, hogy az egész útvonalat egyedül, a belépési pontok futtatásával (a fentiek szerint) egyszerűen futtatni tudod, de biztosan segít abban, hogy az implantokkal eljátszadozz.

4.4.7 Entitások kezelése

Ha valamilyen entitás felkavarodik, megjelenik vagy valamilyen módon magára vonja a figyelmed, akkor először azt kell felismerned, hogy nagyon kevéssé képesek hatással lenni rád. Te vagy az és nem ők azok, akik létrehozzák a bankot, a szomatikáidat, az érzelmeidet és a létezésedet. Általában csak annyit tudnak tenni, hogy felkavarnak és zavaró dolgokra emlékeztetnek.

Először és legfőképp tartsd meg a térbeli helyzetedet és nézz szembe velük.

A leghasznosabb technikák a következők:

  1. Mutass rá arra a lényre, akitől elváltál (hosszabban az Oszd meg és uralkodj című fejezetben tárgyalom meg ezt a témát).
  2. Figyeltesd meg velük a fenti 4.4.6 szakaszban leírt különböző belépési pontokat.
  3. NOTs technikák. Leginkább egyszerűen kérdezd meg tőlük, hogy "ki vagy" és próbáld meg őket rávenni arra, hogy azt mondják, hogy "én".

Azokban a ritka esetekben, amikor egy, az életek közti területen lévő olyan teljes lény (azaz nem csak egy töredék) jelenik meg, akkor általában a b) technika a legjobb és lehet, hogy ezt egy kicsit bővebben ki kell fejteni. Ha szükséges, akkor arra is megtaníthatod őket, hogy ezeket a technikákat ők maguk is hogyan használhatják arra, hogy hogyan takaríthatják el a BT-iket, vagy váltakozó felismeréssel hogyan futtathatják ki, stb. Ez akkor különösen hasznos, ha egy angyalba, egy démonba vagy valamilyen hasonló lénybe futsz és aki valamilyen küldetést teljesít, ugyanis ezzel segíthetsz rajtuk, az oldaladra állíthatod őket és lehet, hogy ennek az anyagnak a segítségével másokon is elkezdenek segíteni. Emlékezz arra, hogy még a démonok is csak azért azok, mert ennek az univerzumnak a játszmája ennyire elfajult. Ha egy igazi kifelé vezető utat mutatsz nekik, akkor valószínűleg a többieknél sokkal inkább hajlandóak lesznek másokon segíteni, ugyanis nincsenek téves elképzeléseik arról, hogy ez az egész jelenlegi elnyomó rendszer valójában mennyire tesz jót az embereknek.

Összesen csak egyszer találkoztam egy olyan démonnal, aki túl elkötelezetten és határozottan zaklatott engem ahhoz, hogy kommunikálni tudtam volna vele vagy hogy egy utasítást tudtam volna futtatni rajta. Így magamat igazán nagynak és félelmetesnek képzeltem el és halálra rémisztettem. Azonnal elment, és az engem elárasztó kézzelfogható rémület olyan hirtelen tűnt el, mintha a villanyt kapcsoltam volna le. Olyan keményen dolgoznak azon, hogy másokat megrémítsenek, hogy őket magukat is nagyon könnyen el lehet riasztani. Nagyon könnyen mások elé tudják ezt tárni, de ők maguk nem képesek ezt befogadni.

4.4.8 Krónikus állapotok

Noha egy hosszantartó állapot fájdalmain és zaklatottságain egy assziszt segíthet, ne várd azt, hogy meg is gyógyíthatja, ugyanis ez olyan, mintha egy teáskanalat használnál, miközben egy buldózerre lenne szükséged. Az állapoton az asszisztok teljes készletét futtathatod (és valószínűleg kell is), de ezek az eljárások nem fordítanak kellő figyelmet az eljárások alapjául szolgáló miértekre.

Egy hosszantartó állapottal kapcsolatban a legjobb eredményt valószínűleg a hozzá kapcsolódó fájdalmak, érzetek, érzelmek és viselkedésminták kezelésével érheted el. Eleinte a dianetikát használhatod erre. Egy haladóbb esetnél egyszerűen a következő utasításokat futtasd felváltva:

4.4.8 a) Idézd fel azt, amikor valaki más ________-t éreztetett veled.

4.4.8 b) Idézd fel azt, amikor valaki mással ________-t éreztettél.

Ahhoz, hogy ezzel jó eredményeket érjen el, a személynek képesnek kell lennie felidézés-típusú eljárásokkal teljes időnyomos eseményeket megtalálnia (nem kell minden eljárásnak a teljes időnyomra visszatérnie, csupán képesnek kell lennie azt szükség esetén elérnie).

Egy rossz állapotban lévő személyen az első enyhe nyereségig futtasd az eljárásokat, majd térj át a következőre (és szükség szerint tarts közöttük szünetet).

Lehet, hogy egy bizonyos terület szomatikáinak több tucat vagy több száz halvány változatát is ki kell futtatnod. A hosszantartó fejfájások esetében először kiválaszthatsz egy"fájdalmat a fejben", de később egyre pontosabban meghatározott helyeken egyre konkrétabb és konkrétabb fájdalmakkal (élesebb, tompább, stb.), valamint a terület egyre jobban meghatározott érzeteivel (ne felejtsd el az energiaérzeteket, stb.) kell folytatnod. Kezdd azzal, amit a preclear a kilistáz neked, de miután azokat kezelted, vedd rá, hogy még többet tételt adjon neked, valamint ha szükségesnek tűnik, pontos helyeket, jól meghatározott érzéseket vagy energiákat is kérhetsz, stb. Lehet, hogy egy tartósan fennmaradó állapottal kapcsolatban rengeteg mindent kell futtatnod. Ha a terület érzéketlen, akkor még tovább kell futtatni, ugyanis először az elfojtás rétegeit kell lehámoznod, mielőtt a személy szomatikákat tudna megtalálni.

Ezek mellett asszisztokat is kell adnod, ez ugyanis megnöveli a konfrontálási képességét és az adott területen erőteljesebbé teszi. Az egyik módszer az lehet, hogy minden egyes ülést a fájdalom kezelése érdekében asszisztokkal kezdesz (ha szükséges), majd felidézést (engramokat) futtatsz, végül pedig az OT-bb gyakorlatok egyikével fejezed be.

Ez a felsőbb OT szinteken többet tesz valakiért, mint amit egy NOTs kezelés tenne, de lehet, hogy esetenként az adott területen némi NOTs kezelésre is szükség lehet. Ha a preclear készen áll rá, akkor saját magának azokat a lehasadt darabjait is futtathatja ("mutass rá"), amelyek a területtel kapcsolatban állnak vagy amelyeket azt létrehozzák, de az egyszerű felidézés a legelőnyösebb, ugyanis így azokat az okokat kezeled, amelyek miatt ő az állapotot létrehozza (és ebből sok lehet).

A test gyógyulási képessége elképesztő, amikor az elme nem gátolja, hanem segíti azt. A hús-vér testek viszont általában nem növesztenek vissza hiányzó karokat vagy nagyobb szerveket (noha előfordulnak olyan esetek, hogy az emberek foga visszanő vagy hogy a lányok újranövesztik a szűzhártyájukat, stb.). Ha egy nagyobb testi rendellenességen dolgozol, akkor a célod a fájdalomtól és a szenvedéstől megszabadulás legyen, ne pedig a teljes gyógyulás.

Néha csodákat is tehetsz. A thetán képes a puszta levegőből egy testet teremteni. Így soha ne hozd meg azt a posztulátumot, hogy valamit nem lehet kezelni, ugyanis így csak a képességeidet korlátozod le, de a jó hírnevedet tedd kockára emiatt és ne vezess meg valami szerencsétlent hamis ígéretekkel. A csodák nagyon ritkák.

A pszichoszomatikus és a zavart elmével kapcsolatos állapotokat viszont bizalommal megközelítheted, valamint legalább a degenerációt okozó állapotokkal szemben is van esélyed, ugyanis általában azért okoznak degenerációt, mert az elme arról a területről visszavonult és a helyzetet vissza lehet fordítani, ha az elme visszanyeri az irányítást.

A tartósan megmaradó állapotok viszont hosszú futtatást igényelnek és kudarccal járhatsz, ha a személy ezeket nem futtatja elég mélyen. Ha az állapotot figyelmen kívül lehet hagyni (azaz a preclear megtanult együtt élni vele), akkor sokkal jobban jársz, ha a fokozatokat és az OT-szinteket futtatod és inkább a képességeket növeled, nem pedig a testre összpontosítasz.

4.4.9 Több assziszt

Az 1950-es anyagokban számos asszisztot adtak meg. Ezek nagy része csupán általános elképzelés vagy megközelítési módszer, amelyekhez nem társul szabatos eljárás. Némelyiket az assziszt könyvben formalizálták. Másokat az elme felépítésének jó megértésére alapozva még ki kell értékelni. Ebben az esetben csupán a tudásod és a megértésedre támaszkodhatsz.

A következő két hasznos eljárást sikerült kifejlesztenem:

4.4.9.1 Mondj egy okot, amiért ezt valaki másnak kívánnád.

Ez egy olyan kifinomult módszer, amelynek segítségével a nem nagyon látható vagy nem könnyen felidézhető ártó tetteket és ártó szándékokat el lehet érni. Ezen túl az az előnye is megvan, hogy az igazolásokat és a posztulátumokat is kiszedi.

4.4.9.2 Futtasd annak az elképzelését, hogy a fájdalmat vagy az állapotot emberek csoportjába nyomod, hogy így kényszerítve ki őket a testükből.

Ez lehet, hogy fut, lehet, hogy nem fut és még ha fut is, lehet, hogy ez nem bázis. Viszont ez egyike a korai okoknak, felnyithatja az időnyom elejét és rengeteg dolognak alávághat. Ha egy olyan haladó eseted van, akinek egy megrendíthetetlen szomatikája vagy állapota van, akkor valószínűleg ezt egy távoli és rejtett nézőpontból teszi saját magával, hogy így kényszerítse magát arra, hogy kikerüljön a testéből és az emberi állapotokból.

Az időnyom korai szakaszán az volt a lény megoldása arra, hogy ne kerüljön alacsony tónusra, hogy egy olyan gépezetet állított fel, amely magasabb tónusra kényszerítette még akkor is, amikor ez kellemetlen volt. Ez általában alapvetőbb, mint az ártó tett--indíték-sorozat.

Azt is megkérdezheted tőle, hogy:

4.4.9.3 Mit próbálsz ezzel a fájdalommal vagy állapottal magadnak megtanítani?

4.4.10 Néhány assziszt eljárás

Ez azoknak az asszisztoknak a listája, amelyeket szívesen használok.

Ezek nincsenek különösebben sorbaszedve, de objektív, szubjektív és haladó csoportokba lettek osztva. Ez nem egy teljes lista. Ezeket mind Ron készítette, kivéve a fentebb tárgyaltakat. Sokuk de nem mindegyikük, szerepel az asszisztok könyvében (és néhány másikat is tartalmaz). Néhányat csak a régi szalagokon lehet megtalálni.

4.4.10.1 Objektív asszisztok
  1. Érintés assziszt
  2. Kapcsolat assziszt
  3. Mutasd meg a testemen
  4. Ne hagyd elmenni/tartsd nyugalomban (váltogasd a bal és a jobb oldalt, valamint a fejet és a gyomrot, 16. és 17. ACC)
  5. dobj tényleges rúgásokat illetve ütéseket egy képzelt ellenfél sérült területeire (2. ACC, illetve lásd a "küzdj a fallal"-t a 106. PAB-ban)
  6. megkettőző testrészek: érezd a (testrész)-em, érezd a (testrész)-ed
  7. gyurmaasztali gyógyítás: nagyon részletesen készítsd el a területet és az állapotot gyurmában, figyelmesen címkézz fel mindent és ezeggyelj.
  8. lokalizációs és objektív birtoklóság-eljárások (nézz rá, keress valamit, ami tetszik, kapcsolódósság, stb.)
  9. nézz körül és mondj valamit, amit a (testrész)-ed birtokolhatna (88. PAB)
  10. találj valamit, amit birtokolhatsz/állapotot, amit nem
  11. szabadban emberek körül/állapot másokban (2-es útvonal)
4.4.10.2 Szubjektív asszisztok
  1. időpontmeghatározás (R3T az SHSBC szalagokon) vagy időpont/helyzet
  2. helló és oké
  3. felváltva helyek megfigyelése az esemény helyén és ahol most vagy
  4. melyik (testrész) részéért tudnál felelősséget vállalni
  5. az adott állapot mely részének okozását lennél hajlandó elismerni (Az ember állapota, stb.)
  6. kinek volt (állapota)-a (R&D 2, stb.)
  7. milyen problémára lenne ez az állapot megoldás
  8. mondj még egy okot az (állapot)-ra
  9. idézz fel egy olyan időszakot, amikor azt valaki máson láttad (Ability május 4., a következővel együtt használd)
  10. idézz fel egy olyan időszakot, amikor úgy döntöttél, hogy ez egy jó dolog volt
  11. fel tudod-e idézni, amikor valaki más ebben az állapotban volt
  12. fel tudod-e idézni, amikor úgy döntöttél, hogy rendelkezel ezzel az állapottal
  13. honnan tudnál kommunikálni egy (testrész)-szel (1. MACC)
  14. kudarcot vallott segítség: hogyan tudnál kudarcot vallani egy ________ megsegítésében, hogyan tudna egy ________ kudarcot vallani a megsegítésedben
  15. sikeres segítség: hogyan tudnál egy ________-nak segíteni, hogyan tudna egy ________ segíteni neked
  16. találj ki egy olyan problémát, amelyet a (testrész)-ed jelenthetne a számodra (PAB 69)
  17. találj ki az (állapot)-hoz hasonló nagyságrendű problémát
  18. mondj egy hazugságot a (testrész)-edről
  19. ártó tettek
  20. képzeld el, hogyan lehetne fájdalmat elpazarolni
  21. legyél a (terület)/legyél önmagad
  22. találj valamit, ami az (állapot)-tal kapcsolatos hazugság lehet
  23. eseményfuttatás (felidézések, dianetika vagy váltogatott megfigyelés)
  24. figyeld meg az esemény idején létező erőfeszítést
  25. adj néhány okot, hogy ezt másnak kívánd
4.4.10.3 Haladó asszisztok
  1. csodálat eljárások (1. ACC)
  2. horgonypontok helyreigazítása (8. és 9. ACC, Az emberi képességek teremtése)
  3. áramlások, torlódások, vonósugarak, stb. kezelése a területen valamint az esemény idején (T88, stb.)
  4. a területen az üres helyek kezelése (elnyomott robbanások, a precleart tedd a középpontba és áramoltasson ki, HCL)
  5. figyeld meg az eseményben található erőfeszítéseket (R&D 8, 9, HCL, stb.)
  6. hozd létre a terület másolatait, hajítsd el vagy nyomd a testbe (PDC, LPC, stb.)
  7. birtoklóság helyrehozatala típusú teremtések, készítsd el a terület egyre alacsonyabb színvonalú változatait, amíg az a testbe csapódik, majd fokozatosan javítsd a minőséget (9. ACC?, stb.)
  8. kettős terminál
  9. a fekete területeket változtasd fehérre (T88 és PDC)
  10. képzelj el a területeken megtett borzalmas cselekedeteket (1. ACC, motivátoréhes állapot)
  11. sugarak elképzelése, amelyek beleütköznek/húzzák/tolják a területet
  12. emberek csoportjába helyezni az állapotot
  13. kerület eljárások (1. ACC, képzelj el robbanásokat, űrt és semmit ahogy egy védőfalba belecsapódik, ezeket néhány percenként váltogasd)
  14. a tartsd mozdulatlanul/ne hagyd elmenni exterior változata (1. ACC)
  15. robbantsd fel a sérült terület és a test képzeteit (fokozatosan)
  16. felváltva helyezd a fájdalmat és a megkönnyebbülés hullámát a falakba
  17. tulajdonlás eljárások: gondold azt, hogy ________ hozza létre azt az állapotot, futtasd felváltva a "te"-t és a 8 dinamika mindegyikének általános termináljait (a tested, valaki más, mások, csoportok, társadalom, élőlények, a MEST univerzum, szellemek/entitások, Isten), valamint a megfelelőnek tűnő terminálokat, mint az orvosokat vagy akár az auditorokat.
  18. a szomatika másolatait told be a területre
  19. nyúlj ki és húzódj vissza a terület képzeteiből
  20. képzeld el, hogy az állapotot emberek csoportjába nyomod, hogy így kényszerítve ki őket a testükből
4.4.10.4 Szekunder asszisztok
  1. két mód segíteni egy (elvesztett terminál)-on
  2. két mód megvédeni egy (elvesztett terminál)-t (úgy futtatni, mint a segítséget)
  3. kinyúlás és visszahúzódás a terminál képzetéhez
  4. felrobbantani a terminálok képét
  5. O/W a terminálon
  6. bánat, stb. falakba helyezése
  7. eseményfuttatás (felidézéssel, dianetikával vagy váltogatott megfigyeléssel)
  8. eléggé a jövőben elképzelni a veszteséget tartalmazó eseményt ahhoz, hogy elviselhető legyen
4.4.10.5 Kábítószerek

A szokásos kábítószert kezelő eljárások futtatása mellett

  1. A kábítószertől származó érzéseket helyezd a falakba és (fokozatosan) a testbe, először közel majd távol dolgozva

4.5 A release fokozatok

4.5.1 A fokozatok mint alapok

Ahogy azt már korábban említettem, az alacsonyabb szintű fokozatok egyben a végső OT szintek is. Ennek alapjául az az elmélet szolgál, hogy a fokozatok eljárásai nem igénylik a korábbi engramok vagy szekunderek (veszteségek eseményei) jelenlétét, és önmagukban, a korábbi aberrációk nélkül is megállnak a lábukon.

Mivel ezek az alapok, bárki esetében és bármilyen szinten elő lehet ezeket venni és amíg a személy figyelme nincs valami máson leragadva, a release-ig lehet ezeket futtatni. Viszont így inkább csak egy ideiglenes release-t kapunk (ami lehet, hogy évekig vagy néhány életre szól), nem pedig törlést, ugyanis az igazi akadály az elérhetőség.

Számomra hosszú időt vett igénybe az, hogy mindezt felismerjem. Folyamatosan egy nagyobb bázist kerestem, amelynek segítségével alávághattam volna ezeknek a fokozatoknak. Ezzel ellentétben viszont mindent, amit találtam (beleértve a büntetőuniverzumokat és a valóságháborúkat), azt korábbi zaklatottságok, problémák kommunikációs kudarcok előztek meg. A büntetőuniverzumok előtt pedig az implantok könnyedebbek és nem súlyosabbak lettek, általában csak esztétikusan bemutatott hamis adatokat tartalmaztak, amelyek az aberrációk létrejöttét bátorították.

Az egyetlen dolog, amely nem tartalmazta azt az érzést, hogy már valamennyire nem vagyok kommunikációban, az eredeti tudás ékköve. Az élmény csupán érdekes és esztétikus volt, és néhány olyan finoman aberráló gondolatot beszél be, minthogy a kommunikáció ártalmas lehet, vagy esetleg nem lehet jó túl sok mindent tudni, mert az tönkreteszi a játszmát. Ezentúl azt a hazugságot is bemutatták, hogy ha valamit valóban elfelejtesz, akkor az többé nem fog zavarni téged.

Így beszéltek rá minket arra, hogy ezt az utat kövessük, de nem erőltettek minket. A tudás ékköve nem tartalmaz erőt vagy nyomást.

A legkorábbi tévedéseink azok voltak, amelyek a kommunikáció megszakításából, a tudás megakadályozásából álltak, vagy abból, hogy úgy döntünk, hogy bizonyos dolgokhoz nem kapcsolódunk (vagy a feléjük nem nyúlunk ki) vagy hogy azokat elfelejtjük. Ezeket pedig mind szándékosan tettük, és a tudás ékkövének meggyőző érvein kívül semmilyen más korábbi okunk nem volt erre. Ezeket viszont nem egyszerre mindennel tettük meg. Nem mindenkivel szakítottuk meg a kommunikációt, csak egyvalakivel, és mindenki mással tovább kommunikáltunk. Csak néhány dolgot felejtettünk el és csak néhány dolgot nem akartunk tudni, és nem rejtettünk el egyszerre mindent. Így jöttek létre közöttünk a különbözőségek, ugyanis eleinte ezeket a dolgokat mindannyian különbözően alkalmaztuk és mindannyian más döntéseket hoztunk.

Majd pedig ezekre felépítettük az aberrációk következő rétegét, ezek pedig a problémák, az ártó tettek, az zaklatottság, az önigazolás, stb. sokkal bonyolultabb aberrációi voltak.

4.5.2 A fokozatok helyesbített sorrendje

Ron a 0-tól 4-ig tartó számozású fokozatokat 1965-ben rakta össze. Eredetileg ezeket azzal az elképzeléssel állította össze, hogy mindegyik fokozatot külön-külön elég egy lebegő tűig futtatni és ez egyetlen eljárással is meg lehet tenni. Képzési okokból számos más eljárást is egy adott szinthez illesztettek, ugyanis ezek hasonló auditori képzettséget igényeltek. Ennek eredményeként az 1. szintű problémák tartalmazták a segítséget futtató eljárásokat is és a felidézési eljárásokat a 0. szintű kommunikáció is tartalmazta. Hamarosan viszont felismerték, hogy a felidézéses eljárásokat egy különálló fokozatként kell futtatni és ezt a 0. fokozat egyfajta bónuszként tartalmazza.

Később megjelent a kiterjesztett elmélete és minden egyes fokozathoz a lehető legtöbb eljárást adták hozzá, így alaposabb és stabilabb release-eket hoztak létre.

Ezzel szemben még mindig egy kalap alá vesznek több fokozatot (mint például a problémák fokozatának részeként a segítségek futtatását). Ez nem egy végzetes hiba, de okozhat gondot.

A fokozatok mindegyikét addig kell futtatni, amíg a személy nagymértékben felszabadul, majd pillanatnyilag békén kell hagyni ahelyett, hogy egy irányban túl mélyen haladnának, miközben más területeket átlépnek.

Ha a segítség eljárásokat a probléma eljárásokkal kevered, akkor a következők történhetnek:

  1. nem sikerül a segítségen egy nagyobb release-t elérni és a problémákra váltasz át, miközben először a segítséget kellene befejezned
  2. egy nagyobb release-t érsz el a segítségen, majd túlfuttatod, hogy az összes segítség eljárást be tudd fejezni és a problémákat sikeresen tudd futtatni
  3. a segítségen egy nagyobb release-t érsz el, majd tévesen azt gondolod, hogy ez egy probléma release és a teljes probléma fokozatot kihagyod
  4. szerencsés vagy és mind a két release-t eléred, még ha nem is tudod, hogy mit teszel

Ezek mellett alacsonyabb szintű fokozatok is hiányoznak. Maga az a tény, hogy néha invalidálás vagy kiértékelés alapelemeket (rudimenteket) kell futtatnunk azt jelzik, hogy ezekre release fokozatokat lehet építeni. Ebben a pillanatban nem tudom megmondani, hogy az összes eljárás hogyan is nézne ki, de ez egy olyan terület, amellyel foglalkozni kell és amely további kutatások alanya lehet.

Ezen túl az is megtörtént, hogy a 0. fokozat néhány sokkal haladóbb eljárást is tartalmaz. Ezek a "Honnan tudnál egy ________-hoz kommunikálni" típusú eljárások. Ezeket az 1950-es évek végén magas szintű OT eljárásokként fejlesztették ki. Ezek valójában az erő eljárások felé vezető lépések voltak és a jelenlegi fokozati táblán valahova a 4. és az 5. fokozat közé tartoznak.

A következőkben a fokozatok egy kísérleti sorozatát fektetem le. A keveredése elkerülése végett ezeket 1. lépés, 2. lépés, stb. névre kereszteltem el, ugyanis a fokozat, szint, állapot és szakasz szavakat a szcientológián belül már használják.

4.5.2.1 Első csoport: posztulált aberrációk

Ezek a legkorábbiak és nincs előző, alapjukul szolgáló oka (kivéve tudás ékkövére való fogékonyságot), ezeket pedig alapvetően posztulátumokkal kezeljük és keresztül törünk rajtuk ahelyett, hogy a miérteket keresnénk.

1. Lépés: Konfrontálás és Tudóság Release

A személy nem néz és nem tud, ugyanis így döntött. A szervezetekben ezt esetenként elérik, ugyanis a TR-ek (amit a kommunikációs vagy a HAS tanfolyamokon tanítanak) képesek ezt az állapotot létrehozni, de olyan eljárásokat is lehetne futtatni, amelyek a 0. fokozaton található "hajlandóság" jellegű eljárásokat használják. A "Mit lennél hajlandó magadról megtudni" lehetne az egyik fontos eljárás. A "nézz körül és vegyél észre valamit, ami tetszik" típusú eljárások szintén ide tartoznak.

2. Lépés: Cselekvőség Release

Ez egy kinyúlás és visszahúzódás típusú eljárás. Alapvetően a preclear a saját döntése miatt nem nyúl ki, a miérteken viszont keresztül lehet törni, ugyanis azok valójában nem megállítják, hanem saját magát állítja meg. A kezdő szinteken ezek objektív eljárások és a szervezetek a Túlélés Rundown részeként szolgáltatja ezeket. Haladóbb szinten ez viszont sok OT gyakorlatot is tartalmaz.

3. Lépés: Felidézés Release

Ezt a 0. szinten tanítják, de (helyesen) az auditálás egy különálló fokozataként szolgáltatják. Az Önelemzés című könyv is ideillik és megmutatja, hogy önauditálással hogyan lehet egy release állapotot elérni.

4. Lépés: Kommunikáció Release

Ez az igazi 0. fokozat. Ennek részeként a "honnan …" típusú eljárásokat nem lenne szabad futtatni, noha ezek jó eljárások, de a táblázat magasabb szintjeihez tartoznak. A szervezetek megússzák azt, hogy ezeket futtatják, ugyanis a 0. fokozat elkezdése előtti vég nélküli és vesződséges előkészítő auditálásokra olyan nagy hangsúlyt fektetnek. Valójában az igazi 0. fokozati eljárásokat általában azonnal lehet futtatni és az Önelemzés-hez hasonló könyvvel valószínűleg egy önauditált release állapotot is lehet érni. Ha viszont egy ehhez hasonló gyors és könnyű módon dolgoztál, akkor a jelenlegi eljárásfuttatások során bajba kerülhetsz, ugyanis a könnyű 0. fokozati eljárások közé haladóbb gyakorlatokat kevertek.

4.5.2.2 Második csoport: A gondolat alapvető aberrációi

Ebben a csoportban olyan dolgok találhatóak, amelyek az eredeti aberrációkra épülnek. Ezeken néha keresztül lehet törni, de azért gyakran kell figyelmet fordítani az alapvető okokra (például a problémák a tökéletlen kommunikációból származnak) vagy a szerkezetre (mint például a megoldásokból új problémák lesznek).

Ez az a terület, amely aberráltságának a személyek a leginkább a tudatában vannak. Ha egy kommunikációs akadályt észrevesz (és gyakran nem teszi meg) akkor van valamekkora esélye arra, hogy keresztültörjön rajta, de ha egy problémát vesz észre, akkor gyakran nem működik az, hogy megpróbál keresztültörni rajta (ugyanis valami korábbit kellene kiásnia), így hajlamos egy rakás olyan problémán ülni, amelynek tudatában van, de amelyet nem tud kezelni.

Ezen a listán a problémákkal foglalkozó eljárásokat a segítség elé helyeztem (a szervezetek először a segítséget futtatják az 1. fokozat részeként), azon az alapon, hogy a problémák korábbiak (ugyanis ezek a tökéletlen kommunikációra épülnek, a segítség viszont még csak nem is jelenik meg az időnyomon addig, amíg a dolgok rosszul nem mennek) és mert a segítség egy kicsivel több felelősséget igényel.

5. lépés: Probléma Release

A szervezetek ezt az objektívekkel (amelyekkel a fenti 2. lépésben foglalkoztunk) és a segítség eljárásokkal (amelynek egy különálló fokozatnak kellene lennie) együtt az 1. fokozaton tanítják. Ezen a területen jól felsorakoztatják az eljárásokat, de túl sok minden akad a preclear útjába, mielőtt eljut addig, hogy futtassa ezt. Ezeket valójában könnyebb futtatni, mint a problémák rudimentet (amelyet viszony azonnal elkezdenek használni). Noha ezeket csak az 5. lépésbe osztottam be, ennek egy vég nélküli előkészületekből vagy más hozzákevert magas szintű eljárásokból álló vonalnak kellene lennie, így ide nagyon gyorsan el kellene tudnod jutni.

6. lépés: Segítség Release

Most van itt az ideje annak, hogy a jelenleg az 1. szinten tanított és a probléma eljárásokkal összekevert segítség eljárásokat futtassuk.

7. lépés: Ártó tettek (Bűntudat Release)

Ez a szervezetekben oktatott és szolgáltatott 2. fokozat. Ha többször haladunk keresztül a fokozatokon, akkor ez a leghosszabb és az eljárások egy részcsoportját lehet az első menetben is használni. Néhány "konfrontálás" eljárást is tartalmazhat, amelyek a fenti 1. lépéshez is tartozhatnának (de csak a fokozatokon történő második keresztülhaladás esetén?)

8. lépés: Változás Release

A "változás" eljárásokat (amelyek a változásnak ellenállást, stb. kezelik) a szervezetekben a 3. fokozaton oktatják és szolgáltatják. Ezek valójában egy különálló fokozatot képviselnek és így is kellene ezeket futtatni. Létezik egy korai aberráció arra vonatkozóan, hogy miért is mások elárulása az, ha meggondolod magad, stb. és több eljárást is hozzá lehetne ehhez fűzni, amelyek ezzel foglalkoznak.

9. lépés: Kiértékelés Release

Ez egy új szint, amellyel könnyebb szembenézni, mint az igazi zaklatottsággal, viszont ez az egyik alapvető oka. Kezdetben a lények különböző elképzeléseket erőszakoltak egymásra (gyakran azért, hogy "segítsenek") és végül az erőltetett kommunikáció és realitás miatt zaklatottak lettek. Ez egy új és kutatandó terület, de olyan dolgokat kellene tartalmaznia, mint hogy "milyen kiértékelést erőltettél rá valaki másra", valamint a kiértékelés okait is ki kellene futtatnia ("mondj néhány okot arra, hogy másnak valamit kiértékelsz"). Ennek a szintnek valamelyest a hamis adatok kiértékelését is tartalmaznia kellene ("milyen hamis adatokat erőszakoltál rá valaki másra", stb.)

10. lépés: Zaklatottság (ARKX) Release

Ez a szervezetekben szolgáltatott 3. fokozat, de ha a változás eljárásokat eltávolítod, nem sok minden marad. Soha nem tettek meg eleget ahhoz, hogy az erőltetett és a gátolt affinitás, realitás és kommunikáció területét szétszedjék. A személyes GPM-ekről szóló fejezet néhány olyan új eljárást tartalmaz, amelyek a GPM terminálokra irányulnak, de amelyeket új általánosított 3. fokozati eljárásokká lehet alakítani, amelyeket ezen a helyen kellene futtatni.

11. lépés: Invalidálás Release

Ezt az ARKX után helyeztem el, ugyanis túl meredek lépésnek számít. Amíg a kiértékelés csupán "rámenősség", addig az invalidálás egy közvetlen támadás és gyakran erőteljesebb, mint a legtöbb ARKX. Az emberek kiszolgáló fakszimiléi és más súlyosabb tényezők is gyakran szerepet kapnak ezen a területen és ez egy lépcsőfok azoknak a szinteknek a futtatásához.

12. lépés: Felelősség Release

A szervezetek ezt a 4. fokozattal összekeverik, de egy különálló szinten kellene lennie.

4.5.2.3 Harmadik csoport: Az érzelmek és a veszteségek aberrációi

A korábbi csoportokkal ellentétben ezek a területek addig nem aberrálódhatnak,amíg a személy elég mélyre nem süllyed ahhoz, hogy elveszítsen dolgokat és hogy érzelmeket érezzen. Az ARK törések csupán az ARK erőltetésével vagy gátlásával is létrejöhetnek, de a gyűlölet, a bosszú és a féltékenység csupán a veszteség után keletkezhet. Ugyanez igaz a túlélési problémákra, az önelégült képmutatásra és az önigazolásra (4. fokozat) is. A legkorábbi túlélési problémák a veszteséghez (és nem a fájdalomhoz vagy az engramokhoz) kapcsolódnak, ugyanis messze azelőtt gondjaid voltak a teremtésed túlélésével, hogy saját magadat összezúzhatták vagy eltörölhették volna.

Ezen túl fejlődésünknek ez volt az az első pontja, amelyben a birtoklósággal kapcsolatban igazi gondjaink lettek és ez is a korábbi veszteségekre alapul.

A játszmákkal kapcsolatos eljárások is itt kerülnek a képbe. Lehetséges veszteség nélkül is játszmát folytatni, de a veszteség gyakran fontos tényező. Még ha nincs is végső veszteség vagy büntetés, a sakkozás vagy a pókerezés a játszma közben még így is biztosan igényli azt, hogy elveszíts dolgokat.

Sajnálatos módon messze nem folytattak elég kutatást ezen a területen és még sok mindenre lenne szükség. Megteszek minden tőlem telhetőt, de készülj fel a jövőbeni helyesbítésekre.

13. lépés: Játszma Eljárások

Mivel a legkorábbi veszteségek a játszmák tartama alatt estek meg és mivel ezeket a személy a saját akaratából fogadta el (és csak egy rövid időre), ez a legkönnyebb belépési pont. Létezik néhány nagyon jó korai eljárás ezzel kapcsolatban, mint például a "kérlek, add ide azt a tárgyat" az Emberi képességek megteremtésé-ben, de valószínűleg többre van szükség.

14. lépés: Elpazarolni

Ahhoz, hogy egy játszmát sikeresen tudjál játszani, képesnek kell lenned bizonyos dolgokat elpazarolni. Ez egy másik olyan terület, amely érinti a veszteségek és a csere (lásd lentebb) területét. Az eljárásoknak tartalmazniuk kellene a pénz eljárást ("képzelj el egy módot arra, hogy pénzt pazarolj el") és más hasonlóakat, például a "képzelj el egy módot arra, hogy munkát pazarolj el"-t (amely sok társadalmi aberrációnak alávág) és a "képzelj el egy módot arra, hogy energiát pazarolj el", stb.

15. lépés: Csere

Ez az egyik legfontosabb olyan eljárás, amely a későbbi társadalmainkat érinti. A csere alapvetően egy csapda és egyike azoknak a rondább hajlamoknak, amelyek miatt bajba kerülünk, ugyanis a tiszta játszmával kapcsolatos nyomógombjainkra hat és arra használja azokat, hogy saját magunkat ejtsük vele csapdába. Ez az egyik oka annak, hogy a MEST univerzum energiamegmaradási törvényével kényszeresen egyetértünk, amely csupán csak az egyik oka annak, hogy a saját szándékaink útjába állunk. A csere terhétől megszabadulás nem azt jelenti, hogy elkezdesz az emberektől lopni, hanem azt, hogy nem törődsz vele és nem gátolnak olyan őrült elképzelések, hogy minden egyenletnek egyensúlyban kell lennie. Ezen a területen még további kutatásra van szükség. Ártó tettek kifuttatásával el lehet kezdeni (mások meglopása, stb.), majd következhetnek az okok, végül az alapok, amely szerint ez csak egy játszma és nem kell játszanod, hacsak nincs hozzá hangulatod. Ennek azt a hajlandóságot is kell tartalmaznia, hogy dolgokat ingyen adsz oda másoknak.

16. lépés: Megvédés

Ez egy új szint, de alapvetően ugyanúgy kell futtatni, mint a segítséget (a fenti 6. lépés), de a "segíteni" helyett "megvédeni"-t kell az utasításokban használni. Ez a veszteségekre épülő legkorábbi nyomógomb. A SOP-8D biztonságos hely típusú eljárásai (lásd az 5. ACC-t és a tiszta gondolkodás eljárásfuttatást, amelyet rövid ideig használtak majd eltöröltek) is illeszkedhetnek ide.

17. lépés: Kiszolgáló fakszimilék (Mások hibáztatása)

Ez a 4. fokozat eljárása. A szervezetek korábban használják, de ez valójában a túléléssel kapcsolatos kudarcok kezelésére való és ennek alapján a sorban későbbre való. Ezen túl ez az eljárás a standard fokozatok sorában listázási és nullázási technikákat igényel, ugyanis túl erőteljesen töltöttek, ezen a ponton végezve viszont egyszerű eljárásokkal vagy akár önauditálással is képesnek kell lennünk közvetlenül kezelni.

18. lépés: Veszteség

Ezen a helyen néhány jól körülhatárolt eljárásra lenne szükség ahhoz, hogy a veszteségek hatását kikapcsoljuk. Az egyik a korábban már említett "ebben az életben mit használsz arra, hogy másokat a távozástól visszatarts" lehetne. Még sok másikra is szükség van, de kutatásra lenne szükség. Lásd a fenti asszisztok szakaszban a veszteségekről szóló anyagot.

19. lépés: Gonosz érzelmek (gyűlölet, féltékenység és bosszú)

Most egy különösen érzékeny területre léptünk. Ezek a dolgok a misztikában is nagyobb legyőzendő akadályként jelennek meg, de nem rendelkeznek erre eljárásokkal. A szervezetek sem, ha alávágásként az általános eseményfuttatást és az ARKX rendbehozatalát nem számítjuk (amelyek valamennyire működnek is). Ezen a lépésen a személyt arra a szintre szeretnénk felhozni, hogy nem akar bosszút állni és nem lesz féltékeny, ha a felesége valaki mással lefekszik vagy ha egy előléptetést megszereznek előle, illetve nem érzi szükségét annak, hogy a zöld bőrű embereket gyűlölje, stb. Ez nem azt jelenti, hogy az ellenségeidet bátorítod vagy hogy a másik orcádat is odafordítod, csupán azt, hogy a dolgokat játszmaként játszod (ha annak érzed) ahelyett, hogy a mások összezúzása iránti vak vágy árasztana el. Ezek az érzelmek olyan vakságot hoznak magukkal, amelyek borzalmas mértékben önpusztítóak. Még az is lehet, hogy egy helyett három szintre van szükség. Nehezen tudom elképzelni, hogy milyen eljárásokra lehet szükség, de a mások általi birtoklásra való hajlandóságot és a következményektől való megszabadulást is tartalmaznia kellene.

Ennek a területnek az egyik kulcsa nem a cselekedet, hanem az a hatalmas jelentőség, amelyet arra helyeznek és amely vak reakciót vált ki. Nem az az igazi baj, hogy a fickó felesége egy órát tölt a legjobb barátjával, nem számít, hogy mennyire bizalmasan is töltik azt el, hanem az, hogy hatalmas jelentőséget tulajdonít ennek a ténynek, mindenféle olyan dolgokat elképzel, amely más emberek fejében megfordulhat és olyan következményeket posztulál, amelyek összezúzzák az életét. A régi "ez azt jelenti…"-re vonatkozó eljárások (lásd Az emberi szellem felépítése kongresszus szalagjait, stb.) hasznosak lehetnek itt. Más emberek fejében kellemetlen gondolatok létrehozása is segíthet. Valamint a következmények kitalálása.

Ezen a területen soha nem volt nagy töltésem, de láttam másokat, akik szinte teljesen megőrültek ettől. Ha valaki rámlőne, akkor én átkozottul biztosan azt szeretném, hogy leálljon vele, de biztosan kevesebbet törődnék vele addig, amíg igyekezne jóvátenni a károkat, jó útra térne és nem tenné meg újra. Nem vagyok biztos abban, hogy az ezzel kapcsolatos töltésektől hogyan szabadultam meg, de találtam olyan korai eseményeket, amelyekben elárasztott a féltékenység és bosszúszomj, így valamikor ezeket biztosan kezelnem kellett.

20. lépés: Elnyomás

Az emberek tényleg elnyomják egymást. Ez a játszmák utolsó állapota, amikor egyedül vagy és ölsz vagy megölnek. Egy személy elnyomásos állapotát akkor kell kezelni, amikor az megjelenik (és ez messze nem olyan általános, mint azt az egyház gondolja), de ez nem egy általános kezelés. Mivel az elnyomás során megjelenő legtöbb tényezőt már kezeltük, így ez egy jó pillanatnak tűnik arra, hogy ezt végleg elintézzük, ennek következtében pedig a személyt soha többé nem tudja valaki más elnyomni (azaz nem kezd el hullámvasutazni), sem érez majd késztetést arra, másokat elnyomjon, amikor úgy érzi, hogy kezd elsüllyedni (ugyanis ez valójában soha nem segít rajta). Ezen a területen is további kutatásokra lenne szükség. Az elnyomott személyeket kezelő, valamint a "jelen idejű veszélyekhez illeszkedő engram" kezelésére szolgáló eljárások jó kiindulópontot jelentenek. Az elnyomó viselkedés általános felépítéséből (például hogy az egyedi célpontok kikerülnek a látótérből és általánosságokba olvadnak) is szerezhetünk meg dolgokat.

4.5.2.4 Negyedik csoport: A felső fokozatok

A szcientológia a középső időszakában csupán három felsőbb fokozatot tartalmazott. Ezek az Erő (5. Fokozat), az Erő Plusz (5A. fokozat) és a 6. fokozat voltak. Ezek mostanra nagyrészt eltűntek, ugyanis ezeket nem szokták cleareken futtatni, a legtöbb embert pedig helyette dianetikán futtatják és a dianetika clear állapotot érik el, amikor ezt teszik.

Úgy gondolom, hogy ez hiba. Az Erő eljárások futtatása néha olyan esetállapotot hozott létre, amely magasabb volt, mint a jelenlegi OT VII és szégyen, hogy kihagyják ezeket. Valószínűleg cleareken is lehet ezeket futtatni, de valószínűleg bajba kerülsz, ha az OT II-től (vagy a régi clearré tételi tanfolyamtól) kezdve egészen az OT VII-ig tartó anyagok egészének a közepén próbálod meg ezeket elkezdeni, ugyanis bizonyos dolgokat restimulálnak és addig nem kezelik azokat, ameddig a személy a szóló NOTs anyagokon keresztül nem jut. A helyes adatokkal és technikákkal (lásd korábban ebben az fejezetben) ez valószínűleg megszűnik probléma lenni, de még ekkor is óvatosnak kell lenned, hogy ezeket a szinteket ne szorítsd be valami olyannak a közepébe, ami félig kezelődött és ami a személy figyelmét magára vonja.

Egy tökéletes elrendezésben azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat azelőtt kellene futtatnod, mielőtt egy nagyobb dianetika-futtató szintbe belekezdenél. Ez nem azt jelenti, hogy nem futtathatsz dianetika kezelést vagy valamilyen más eseményfuttató technikát (ezekből egy kevés nagyszerűen bemutatja a témakört), azt viszont igen, hogy az intenzív dianetika eljárások alapos futtatásának csak az Erő eljárások után érdemes komolyabban nekikezdeni, stb. Az Erő mögötti alapvető elképzelés az volt, hogy az engramokat egészében ki kell kapcsolni és ezáltal a fickó egy gyors és hatékony módon tudott dianetikát futtatni. Egy ilyen előkészülettel még akár egyedül is tudott volna dianetikát futtatni.

21. lépés: Elhelyezkedés

Az egyik legalapvetőbb aberráció az, hogy csupán egy helyen létezünk. Ezen a ponton kellene futtatnunk a "honnan tudnál kommunikálni egy ________-val" jellegű eljárásokat. Majd egy hasonló eljárás a "honnan tudnál (egyetérteni/ellenkezni, felváltva) egy ________-val". Majd futtasd a "honnan tudnál érzékelni egy ________-t". Ha lehetséges, akkor el kell jutnod arra a pontra, amikor már nem kell itt lenned ahhoz, hogy érzékelj és cselekedj. Ennek azt jelentené, hogy kilépnél a fizikai univerzumból.

22. lépés: Okozás

Most ugyanebben a stílusban futtasd a "honnan tudnál létrehozni ________-t". Folyamatosan végig kellene haladnod a szomatikákon, érzékleteken, érzelmeken, testeken, jászmákon és gépezeteken, majd a "honnan tudnál egy bankot létrehozni"-val fejezd be. Ennek cleart hozhat létre.

23. lépés: Források

Ez lenne az a pillanat, amikor a források észrevételét futtatni kellene (4. erő processz, amit általában a személy először futtat). A fenti előkészületekkel viszont valószínűleg egyszerű észrevételi eljárásként is futtatható lenne és nem lenne szükség egzotikus listázási technikákra. Ezt olyan embereken szokták futtatni, akik egész életükben 10-20 órányi auditálást kaptak és természetesen egy rendkívül nehezen futtatható lépésként végezte, mindenféle különleges szabállyal és hozzákapcsolódó aggodalommal.

Ennek viszont egy kiterjesztett szintnek kell lennie, nem pedig csak egy eljárásnak.

Az egyik érdekes dolog, amit a különböző szabad zónás írásokban ezzel az eljárással kapcsolatban észrevettem az volt, hogy az emberek, akik ezeket írták, úgy gondolták, hogy az eljárás a "forrás vagyok" vagy valami hasonló felismeréssel ér véget. Ez szép és valószínűleg ez az, amit a legtöbbször elérsz (és azt anélkül kell elfogadnod, leértékelnéd vagy tovább folytatnád), de én ezen az eljáráson clear és kikapcsolódott OT lettem és még valami történt. Amikor ezt futtattam, akkor úgy gondoltam, hogy ez az utasítás egy álcázott módszer arra, hogy megtaláljam azt az időt és helyet, ahonnan egy reaktív elmét hoztam létre és ahonnan még most is létrehozom a bankot. Én pedig pontosan ezt vettem észre és ez az, amiért én a látványos és nem a szokásos eredményre jutottam.

Így futtassunk itt még néhány eljárást, amelyek egy magasabb állapot elérését tűzik ki. Ebbe beletartozhat a "találj egy forrást, amelyet te/valaki más/mások hoznak létre", "figyeld meg, hogy mikor hoztad létre a bankodat", stb.

Egy másik jó eljárás, amelyet ebben az esetben futtatni lehetne (felváltva futtasd):

4.5.2.23.1 a) Mit teremtettél?

4.5.2.23.1 b) Mit teremtett valaki más?

4.5.2.23.1 c) Mit teremtettek mások?

24. lépés: Erő

Ide illeszkedik az 5. fokozat maradéka, de valószínűleg ezt is ki kell terjeszteni és több eljárást kell az eredmény elérésére irányítani.

Ez egy megfelelő helynek tűnik arra, hogy a nem-vanság témaköréhez néhány eljárást adjunk.

4.5.2.24.1 a) Idézd fel azt, amikor nem-vanoltál valamit.

4.5.2.24.1 b) Idézd fel azt, amikor valaki más nem-vanolt valamit.

4.5.2.24.1 c) Idézd fel azt, amikor mások nem-vanolt valamit.

4.5.2.24.2 Írj le néhány olyan dolgot, amelynek nem lenne szabad megjelennie. Ha ránézésre nem tűnik el, akkor hozz létre belőle másolatokat és dobd el/süllyeszd bele a testbe.

4.5.2.24.3 Keress olyan pillanatokat, amikor úgy döntöttél, hogy biztonságosabb nem nézni, majd képzeld el azt, hogy ránézel arra, amit nem akartál látni.

4.5.2.24.4 Kezeld azokat az ártó tetteket, amikor másokat arra vettél rá, hogy ne nézzenek.

4.5.2.24.5 Kezeld azokat az ártó tetteket, amikor másokat arra vettél rá, hogy nem-vanoljanak dolgokat.

4.5.2.24.6 Írj le néhány olyan dolgot, amelyet jobb lenne, ha az emberek nem tudnának. Mindegyikre felváltva írd le, hogy mi az, amit erről tudni kellene/nem lenne szabad tudni.

25. lépés: Erő plusz

Itt következnek az 5A. fokozat eljárásai, de ezekből is többre lenne szükség.

Néhány a lehetségesek közül a következő:

Megegyezések (felváltva futtasd):

4.5.2.25.1 a) Milyen megegyezéseket hoztál?

4.5.2.25.1 b) Milyen megegyezésekkel nem értettél egyet?

Majd futtasd a 2. és a 3. áramláson is.

Erőltetett megegyezések (felváltva futtasd):

4.5.2.25.2 a) Milyen megegyezéseket erőltettél valaki másra?

4.5.2.25.2 b) Milyen megegyezéseket erőltettél gátoltál?

Majd futtasd a 2. és a 3. áramláson is.

Teremtés:

4.5.2.25.3 a) Milyen hatást lennél hajlandó teremteni?

4.5.2.25.3 b) Milyen hatást megteremtését lennél hajlandó másnak megengedni?

Erőltetett teremtés:

4.5.2.25.4 a) Mit kell létrehoznod?

4.5.2.25.4 b) Adj néhány okot arra, hogy azt megteremtsd.

Majd futtasd a 2. és a 3. áramláson is.

Győzelem/veszítés:

4.5.2.25.5 a) Adj egy okot arra, hogy győzz.

4.5.2.25.5 b) Adj egy okot arra, hogy veszíts.

Majd futtasd a 2. és a 3. áramláson is.

26. lépés: Érzékelés

Ez egy jó alkalomnak tűnik arra, hogy az érzékeléssel kapcsolatos eljárásokat futtassuk Talán a "mit lennél hajlandó megengedni másoknak, hogy lássanak"-ot, stb. Egy másik eljárássorozat az alapelemeknek mind az öt érzékletre lefuttatása lehetne.

27. lépés: Tiltakozás

Ez egy nagyon érzékeny nyomógomb. Nem csak olyan dolgokat jeleztet, amelyek nincsenek ott, hanem olyan dolgok megteremtésére is ráveszi a precleart, amelyekkel valójában semmi baja sincs. Aminek ellenállsz, azzá válsz. Ha azt bizonygatod, hogy valaki ostoba és ő pedig tiltakozik ellene, akkor ez ráveheti őt arra, hogy ellenálljon annak, hogy ostoba, megpróbálja bebizonyítani, hogy nem az és ez az ostobaság dramatizálásához vezethet.

Jelenleg ezt csak az előzetes ellenőrzőkérdések egyikeként vagy egy helyrehozó kérdésként használjuk, de néhány általános eljárást is használhatnánk. Talán valami olyasmit, hogy "mi ellen tiltakoztál" és "mit hoztál létre ahhoz, hogy ezt kommunikáld", felváltva futtatva.

28. szint: A szavakhoz kapcsolódó erő

A reaktív A=A mérlegelés része az, hogy a szavakat erővel vagy a szó által jelentett képzettel azonosítja. A GPM-ek végszavai és gyökérszavai valójában a szavakkal kapcsolatos valódi behatásokra épülő lockok. Most azt a mechanizmust szeretnénk lebontani, amelynek a segítségével a személy egy szó kimondásakor egy erőt hoz létre.

Ez még egy kicsit kísérleti jellegű.

Válassz ki egy erőszakkal, stb. töltött fikciókönyvet, keress benne egy erőszakos részt és kezdd el olvasni.

A következőt minden egyes bekezdésre ismételd meg (ha a bekezdés túl hosszú, akkor törd ketté, ha túl rövid, akkor egyszerre kettővel dolgozz):

Ahogy olvasol, minden egyes igéhez hozd létre azt a hatást, amely az ige szó szerinti jelentésén (nem pedig az olvasott történet tartalmán) alapul.

Olvasd el újra a bekezdést és most minden egyes ige esetén csak a behatás képét hozd létre, erő nélkül.

Olvasd el újra a bekezdést és most csak olvasd el a szavakat és semmit ne hozz létre.

Olvasd el újra a bekezdést és minden főnévhez hozz létre tömeget.

Olvasd el újra a bekezdést és minden főnévhez egy tömeg nélküli képet hozz létre.

Olvasd el újra a bekezdést és most ne hozz létre semmit.

Majd folytasd a következő bekezdéssel.

29. lépés: Dramatizáció

Szégyen lenne kihagyni a 6. fokozat "mit dramatizálok" kérdését. Ilyen magasságokban és olyan személyen futtatva, aki már valószínűleg clear, a válaszok nem biztos, hogy egyszerű GPN gyökér- és végszavakban adódnak vissza. Lehet, hogy hagynod kell, hogy a válasz olyan legyen, amilyen. A kezelés a 3. ACC típusú tech szerint abból áll, hogy felváltva okozólag dramatizálnod kell azt (vagy el kell képzelned a dramatizálását) és ezután nem dramatizálod azt (vagy elképzeled, hogy nem dramatizálod azt), amíg ez helyre nem jön. Majd kérni kell a következő dolgot, stb.

30. lépés: Erőfeszítés

A kiterjedt dianetika eljárásfuttatás előtt hasznos lenne a személynek az erőfeszítéssel kapcsolatos szembenézési képességét felhozni. Talán a "milyen erőfeszítéssel tudnál szembenézni" vagy akár néhány bátorság eljárással a 3. ACC-ből (amelyet egy másik fejezetben fejtek ki).

Egy másik jó eljárás az lehet, hogy "keress néhány olyan behatást, amelyet kíváncsian meg tudnál tapasztalni".

31. lépés: Célok

Mielőtt a céloknak közvetlenül nekiesnénk, hasznos lenne őket kikapcsolni. A 2. és a 3. ACC nyújt erre néhány technikát, mint például a "találj néhány olyan célt, amellyel nem rendelkezel".

32. lépés: Személyes GPM

Ez egy jó pillanatnak tűnik arra, hogy a személyes GPM fejezetben található célt megkeressük. Az implantált célokkal ellentétben miután megtaláltuk, ezt nem kell kezelni vagy vele szembeszállni. Még akkor is kényelmes és hasznos dolog tudni, hogy ez micsoda, még ha nem is sikerült teljesen kisütni. Amikor valaki először halad végig a fokozati táblán, akkor még nem biztos, hogy a célsorozatot érdemes teljesen kezelni, de legalább a célt meg kellene találni.

Megjegyzendő, hogy az összes fenti fokozat csupán kikapcsolás. Ezeket lehet sekélyen vagy mélyen futtatni és akár szükség szerint többször keresztül lehet rajtuk haladni. Csupán a legvégsőt (a jelenlegi személyes GPM kezelését) lehet valamekkora eséllyel a törlésig vinni, aránylag korán. Azt hiszem, hogy a legfelső szinteken ezek fordított sorrendben fognak törlődni, a 32. lépéstől visszafelé az 1. lépésig.

4.5.3 A bank eltörlése

Amikor a fokozatokat alaposan elkezded kifuttatni, akkor valószínű, hogy valamikor az úton hirtelen ideiglenesen az egész bank elszáll.

Hiba lenne azt gondolni, hogy az egész eltűnt. A preclear számára viszont annyi új terület nyílt meg, hogy a fokozatok futtatását addig nem tudod folytatni, amíg egy kicsit jobban ki nem terjedt és a következő réteg bajba bele nem botlik. Ekkor jött el az idő az OT és törlő típusú technikák (lásd lejjebb) futtatására, amíg újra el nem jön az az idő, hogy a saját esetébe szalad bele. Amikor ez megtörténik, akkor a sorban következő fokozattal kell foglalkoznia, ha pedig az egész sorozatot befejezted, akkor kezdd újra, futtass több eljárást és áss mélyebbre.

Az elme tiszta és fekete területének, valamint az elérhetőség szürke sávjának korábban már használt hasonlatát véve amikor a preclear reaktív elméje elszáll, a szürke és a fekete nagy része kitisztul és rengeteg minden új dolog jelenik meg az elérhetőség szürke sávjában. A nyereségeit soha nem veszíti el, csupán nagyobb lesz és az újonnan kitisztult területeket betölti, majd pedig újra aberráltnak gondolja magát, ugyanis belefut a maradékba.

Elég különös módon miközben a bank egyre több és több rétege elszáll, a problémák, stb. hajlamosak evilágiak maradni, csupán a miértek lesznek egyre különlegesebbek. Például alacsonyabb szinteken a személy undorodik az autók füstjétől, mert egy engram azt restimulálja. Magasabb szinten azért undorodik tőle, mert károsítja a környezetet, amelyet meg szeretne védeni. Még magasabb szinten undorodik tőle, mert sérti az esztétikai érzékét. Még magasabb szinten undorodik tőle, mert valaki más teremtése tölti be a terét.

Ezzel a dologgal kapcsolatban az a végső igazság, hogy még mindig az első és legalapvetőbb problémáját teremti újra (az időnyom legkorábbi szakaszáról) és azokat a mindennapi dolgokat használja hozzá, amelyek jelenleg is körülveszik őt. Amikor könnyed kezelést végzel és a jelen dolog egy része elszáll, akkor ez valamilyen mértékben egészen az alapokig kikapcsolja ezt a dolgot, de mivel az alapokat nem nézték meg vagy törölték ki, de végül ezt visszahozza ebbe a világba (viszont ez valamilyen más irányból fog megjelenni, ugyanis már kezelte azt a bizonyos dolgot, amelyet az első kikapcsolódás során futtatott).

A visszanyert tudatosságnak számos olyan szintje van, amelyektől a bank ideiglenesen elszáll és amelyek miatt a fekete és szürke területektől jelentős területeket lehet elnyerni. Ezek közé a következők tartoznak (de a lista nem csak ezekre korlátozódik):

  1. Visszanyerni a mentális képekben található erőfeszítések és maguknak a képek létrehozásának az irányítását. Ez az a szokásos clear állapot, amelyet dianetika segítségével el lehet érni.
  2. Megszabadulás az implantált tételektől és utasításoktól (azaz többé nem engedelmeskedsz nekik és nem hozod létre őket). Ez az a clear állapot, amelyet általában a clearré tételi tanfolyamon elérnek és amelyet a dianetika clearek rendesen akkor érnek el, amikor az OT II-t végzik.
  3. Megszabadulás attól, hogy a dolgoknak kényszeresen reaktív vagy asszociatív jelentőséget tulajdonítsanak. Ez az a clear (néha theta clearnek nevezett) állapot, amelyet az erő eljárásokon esetenként el lehet érni.
  4. Megszabadulás az időnyom kényszeres újrateremtésétől. Ez a clear OT állapot és általában az L10-en vagy esetenként a 2. fokozat mély futtatásakor érik el.
  5. Megszabadulás az entitások által nyújtott gondolatoktól vagy teremtésektől (azaz többé nem engedelmeskedsz nekik és nem hozod létre őket). Nem kevered össze a saját gondolataidat az övékkel. Az entitásokat rájuk tekintéssel el tudod takarítani. Ez az élet feletti ok állapota, amelyet általában a szóló NOTs-okon és esetenként az OT III alapos futtatásakor érnek el.
  6. Megszabadulás az elhelyezkedéstől. Kilépés a MEST univerzumból. Képesség a játszmán kívüli gondolkodásra és a dolgokat a saját túlélésétől függetlenül meg tudja fontolni. Ezt az állapotot úgy értem el, hogy a szóló NOTs-ot a lezáró jelenségen túl futtattam.
  7. Megszabadulás az önkényes dolgoktól. Ezt a büntetőuniverzumok futtatása során történt meg. A tónusskála és mindenféle más dolog elszállt.
  8. Megszabadulás a három dimenzió korlátaitól. Képesség arra, hogy négydimenziós képzeteket elképzeljek, negyedik dimenziós irányokat megfigyeljek, stb. Ez végül akkor történt meg velem, amikor a valóságháborúkat megtaláltam és kifuttattam.

Még több is létezik, de ezek voltak azok, amelyek a bankomat felrobbantották. Ha egy kimarad (először a c) állapotot értem el, majd az a)-t,majd a d) és végül a b)-t), attól az alacsonyabb állapotok is rendkívüliek maradnak, ha azokat eléred és még néhány dolgot eltakarít (de nem akkorák, mint a magasabb szintűek, amelyeket korábban elértél), azaz ez nem egy teljesen gépies haladás, amely során minden egyes állapot az alatta találhatóakat lefedi.

4.5.4 Felső szintek

Szinte nevetséges ezeket felső szinteknek hívni, ugyanis a legfelsők olyan fokozat eljárások lennének, amelyek azokat törlésig és nem csak kikapcsolódásig visznek el.

Ezek valójában az "erőfeszítés sávjá"-t célozzák meg, amely az emberi állapot és az időnyom kezdeti területei közé esik.

Most azzal a problémával nézünk szembe, hogy milyen sorrendben futtassuk a dolgokat, különös tekintettel fokozati eljárások a fokozat eljárások közti váltásra.

A modern szcientológia híd ennek az anyagnak csak egy kis részét sorakoztatja fel OT-szintek formájában, de az eladási és a státusszal kapcsolatos nyomógomboktól eltekintve ez a szerkezet túl merev, túl kis területre összpontosít és néha töltést lép át, amikor a személy figyelmét az egyik irányba kényszeríti, miközben neki egy másikba kellene haladnia.

Először és legfőképp ha egy preclear valami iránt érdeklődik és képes valamit futtatni (és meg fogsz lepődni, hogy mennyi mindent lehet csupán egy kevés előkészülettel futtatni), akkor valamely önkényes rendelkezés folytán nincs sok értelme ezt tőle megtagadni. Egy hosszú és alapos eljárásfuttatást egy rossz helyen viszont hiba lenne kipróbálni vagy elvégezni. Egy kezdő lehet, hogy egy kis dianetikával, valamennyi probléma eljárással vagy akár néhány könnyed módon futtatott OT eljárással jól ellenne, de ha egy teljes szint teljesítését próbálná meg, akkor hosszadalmas és nyűgös futtatásba keverednél, ugyanis rengeteg más dolog hiányzik és így ez túl lassan fut. Így csak rövid és könnyű eljárásokat futtass, majd tedd rá a fokozatokra vagy a fentebbi lépésekre.

Egy kis valamit asszisztként mindig el tudsz végezni, amíg az nem nő túl a preclear fején.

Egy tanuló, aki ezt a témakört alaposan áttanulmányozta és egy jó adag szakértelemmel rendelkezik, az saját magán sok mindent bármilyen sorrendben futtatni tud és büntetlenül megúszhatja.

Amint valaki az OT gyakorlatokat sikeresen elkezdni végezni, a fokozatok között egy kicsit mindig tud dolgozni és ez a teljesítményét is fokozni fogja.

Az itt következő eljárásokat leginkább azzal lehet jellemezni, ellentétben a fokozatokon vagy a fenti lépéseken történő kikapcsolódással, hogy vagy a teljesítményt növelik, vagy pedig dolgokat törölnek ki. Noha ezeken könnyed hozzáállással bármikor lehet dolgozni (ha a preclear készen áll ezeket megtenni), a futtatásukra leginkább akkor érdemes összpontosítani, amikor a bank elszállt és addig érdemes velük foglalkozni, amíg a személy az eset következő rétegébe nem ütközik és még több fokozat eljárást nem képes futtatni.

4.5.4.1 Dianetika és eseményfuttatás

Az egyik szürke terület a dianetika és az eseményfuttatás. Ez közvetlenül azután, hogy a bank elszállt, nem működik túl jól, ugyanis a személynek vissza kell húznia dolgokat ahhoz, hogy futtassa azokat. Másrészt akkor sem ez a legjobb technika, amikor a személynek túl sok töltése van és a bank folyamatosan közbeavatkozik, ugyanis túl lassú. A legjobb akkor futtatni, amikor a személy halad de még nem igazán robbantotta a bankot, vagy miután a haladó szintek futtatása után egy banknélküli időszakban újra beleütközik a bankba. Ezért ez ítélőképességet igényel (az asszisztok kivételével, ugyanis ebben az esetben az esemény tálcán kínálja magát, valamint ez egy olyan rövid futtatás, amely nem vonja magával azt a következményt, hogy a személy eltűnt dolgokat hoz vissza). Lehet, hogy a fenti lépések sorozatának 33. elemeként lehet érdemes futtatni, de lehetnek olyan más időszakok is, amikor ennek a futtatása megfelelőnek tűnik.

A kezdők számára a könnyed koauditálás, például a jelenlegi Dianetika könyv tanfolyam, az 1966-os modernizált változat lehet a legjobb választás.

A végső NED változat rendes R3R-je a legerőteljesebb technika, amíg a preclear fel nem robbantja a bankot azzal, hogy hajlandó lesz szembenézni az erőfeszítéssel (dianetika clear). Egy rövid ideig még a clearré tételi tanfolyam clearjein is lehet használni, amíg az erőfeszítés felismerést meg nem teszi. Amint viszont ezzel rendelkezik, az R3R túl lassú és formális lesz, csupán már megszűnt dolgok megteremtését kérik tőle, entitások képeit húzza be, stb. és mindenféle bajba keveredik. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet eseményeket futtatni, hanem inkább azt, hogy nem gürcölhetsz a végtelenségig, ha már visszanyerted az erőfeszítéssel szembenézés képességét.

Ezen szint felett vagy a felváltva megfigyelést vagy pedig egy felvizezett felidézési technikát kell használnod, amely az esemény megtalálását és áttekintését tartalmazza, de a személyt nem zaklatja szükségtelen formálisan megfogalmazott utasításokkal. Ezeket szólóban a legjobb végezni, ugyanis így elkerülheti azt a problémát, hogy az auditor olyan dolgok létrehozásába kényszeríti bele, amelyek nincsenek ott.

Ezen figyelmeztetések ellenére egy személynek nagyon fontos az, hogy eseményeket futtasson, ugyanis ez állítja helyre az előzetes létezésének tudását.

Egy megjegyzés az XDN-nel kapcsolatban:

A modern szcientológia legnagyobb tévedése a kiterjesztett dianetikaként (Expanded Dianetics, XDN) néven ismert technika, amelyet az 1970-es években átfogóan használtak, majd később jórészt elhagytak. Ez az egyetlen olyan szcientológia eljárássorozat, amely kiérdemelte azt a hírnevet, hogy az embereknek árt. A legnagyobb baja az volt, hogy listázási technikák segítségével olyan eseményeket kerestek, amelyek még nem álltak készen a futtatásra, vagy ami még rosszabb, olyan listázási hibákat követtek el, amelyek hatására a személy eseményeket hozott létre, valamint behúzta a bankot, entitások eseményeit vette elő, stb. A második végzetes hiba az volt, ezzel a technológiával a gonosz szándékokat vették célba. Egy gonosz szándék mindig a lánc végén található (a lény alapvetően jó) és valószínűleg csak a történet végét futtatják, anélkül, hogy az elejét megtalálnák. Ha egyet tényleg sikerül megtalálni, akkor az egy személyes GPM végső tételeinek egyike, és rengeteg korábbi komoly esemény található a GPM hanyatlása során, amelyeket ezzel az ostoba megközelítéssel nem futtatnak ki és csak átlépnek rajt. Ami még rosszabb, a listázási hibák a személynek olyan gonosz szándékokat tulajdonítanak, amelyekkel valójában nem rendelkezik és amelyektől becsavarodik.

Az auditált NOTs-ot eredetileg arra találták ki, hogy helyrehozza azt a problémát, amely szerint az emberek az elrontott XDN listázási és eseményfuttatási technikákra válaszul az entitások képeit átveszik és azokat saját eseményeikként használják. Ez az igazi oka annak, hogy a szervezetekben úgy gondolják, hogy a NOTs eljárásokat először egy auditornak kell alaposan kifuttatnia, mielőtt a preclear azt szólóban tudná végezni (függetlenül attól a ténytől, hogy a preclear a sokkal nehezebb OT III technikákat szólóban végezte). A túl sok XDN-t kapott esetek annyira összeomlottak, hogy az auditor részéről óvatos munkát igényel a helyrehozásuk.

A gonosz szándékok megtalálása során elkövetett listázási hibák problémáját és azt, hogy a személynek olyanokat tulajdonítanak, amelyek nem is a sajátjai, a listák kijavításával lehet helyrehozni.

Sajnálatos módon egy felkavart igazi gonosz szándék problémáját nem olyan könnyű kezelni. A hamis célok eljárássorozat valamennyit segít, mert a gonosz célok alávág és arra fordít figyelmet, hogy korábban mik történtek. Ez viszont csak egy halvány remény abban az esetben, ha valaki a személyes GPM végső szakaszával kapcsolatban vad R/S-be (rockslammezésbe) fog. Ez az az R/S, amely a haladó esetekkel is előfordul (a clearek általában nem R/S-eznek, a legtöbb egy haladó esetnél ugyanis az entitásoktól származnak). Egy elrontott XDN eset helyrehozatala esetén az a legjobb, amit valószínűleg tehetsz az, hogy NOTs, listajavítási technikákkal és FPRD-vel lecsillapítod az esetet, majd (amikor készen áll rá) a személyes GPM-ek után kell eredni, amely a játszmák végén megjelenő gonosz szándékok alá vág úgy, hogy felderíti azokat a magas szintű szándékokat, amelyek azokká az alantas és marasztaló küzdelmekké fajultak el, amelyekbe a személy ebben az univerzumban fajul.

Az XDN szalagokat és anyagokat egyébként érdemes áttanulmányozni. Ha a veszélyes L&N technikákat kihagyod és nem foglalkozol a gonosz szándékok utáni kutatás őrültségeivel, még mindig rengeteg hasznos meglátást és fejlesztést tartalmaz, amelyeket a hagyományos dianetikában alkalmazni lehet.

4.5.4.2 OT gyakorlatok

Ez egy hatalmas témakör. Léteznek azok a gyakorlatok, amelyeket az OT I különböző változatai, valamint a régi OT V-től OT VII-ig tartó szintek tartalmaznak, a különböző korai könyvekben (mint például az Emberi képességek megteremtésé-ben) található eljárások és a korai szalagok hatalmas anyaga.

Én magam is még egy nagy csomóval álltam elő, amelyeket egy másik fejezetben mutattam be.

4.5.4.3 Implant tételek

Ez is egy rakás anyag. Létezik a clearré tétel tanfolyam és az OT II platenjei, amelyeket az interneten könnyen meg lehet találni. Én magam is még sokkal előjöttem, amelyeket egy másik fejezetben ismertetek.

Ezek mellett még létezik a büntetőuniverzumok, amelyeket szintén egy másik fejezetben mutatok be.

4.5.4.4 A theta kezelése

Ezek mellett létezik az entitások kezelése, amelyeket az OT III-ban és a NOTs-ban végeznek, valamint a gépi entitások és saját magad lehasadt darabjainak haladóbb kezelése, amelyeket az "Oszd meg és uralkodj" című fejezetben tárgyalok meg.

Valamint létezik a theta gépezetek és a többi szerkezet kezelése, de ezen a területen még nem végeztem sok munkát. Amellett, hogy ezekből a dolgokból kiszórjuk az entitásokat, még az a terület is létezik, hogy magával a tényleges szerkezettel foglalkozunk, megkeressük az ezek alapjául szolgáló posztulátumokat vagy valamilyen más módon visszaszerezzük az automatikusan működő dolgok feletti irányítást. Ron ezeknek egy kis részével a 3. ACC szalagjain foglalkozott, de ezen a területen még sok kutatásra van szükség.

Egy másik célpont az Anyag/Energia/Tér/Idő valódi felépítése és a valóság szerkezete. Valamilyen szinten ezzel is rendelkezünk, de több kutatásra van szükség.

Végső esetben még mindig rendelkezünk a teremtő eljárásokkal, az ezeggyel és a felváltva megfigyeléssel, hogy az ismeretlen területeket feltárhassuk.

4.5.5 Összegzés

Tudom, hogy sok dolog létezik itt és ez valójában egy teljes életet igénylő tanulmány. Ne hagyd, hogy a puszta mérete megállítson. Minden haladásod, amelyet ezen a vonalon elérsz, az elkövetkezendő életeidben is veled maradnak (ha még további életekre lenne szükséged ahelyett, hogy egyszerűen testeket hoznál létre és szüntetnél meg vagy test nélküli állapotban is megtanulnál kényelmesen működni).

Ha már eddig elolvastál és jól megértettél mindent, akkor inkább haladó tanulónak és nem preclearnek vagy páciensnek számítasz, így ha valami tényleg magára vonja a figyelmed, akkor rajta, tanulmányozd, futtasd és ne aggódj túl sokat a formális eljárások miatt. A tech arra való, hogy segítsen. Soha ne hagyd, hogy a haladásod útjába álljon.

4.6 Helyrehozatali és teljesítményfokozó eljárások

Ezzel kapcsolatban rengeteg technológia létezik a szcientológián belül. Nem ismételhetem itt meg mindet, és mivel a legtöbbjüket jól készítették el, minek változtassam meg. Ezeket az anyagokat a későbbi tech kötetekben meg lehet találni. Ez az a rész, amelyben a modern szcientológia a legjobb és amely területen az auditorai jeleskednek. Ez részben azért jött létre, mert annyira sok hibát követtek el, hogy nagyon sikeresen helyre tudták hozni az embereket azután, miután azoknál valamit elrontottak.

Az elkövetett hibák egyébként az elsietett fokozatok, a vég nélküli és szükségtelen biztonsági ellenőrzések, a vég nélküli kábítószerkezelés, a clear után a vég nélküli R3R dianetika, az XDN (kiterjesztett dianetika) és azok a különböző baklövések, amelyek olyan szintűek voltak, mint az "ugató" jellegű TR-ek, a nem jelző tételek futtatása (ugyanis a tech és az auditor jobban tudta, mint a preclear és a méter), valamint hogy a preclear originációjának kezelését visszautasították. Ezeket a bizonyos hibákat mind helyrehozták (amikor egy hírlevél jelenik meg hogy valamit kijavítson, akkor nyilvánvalónak kell lennie, hogy addig fordítva csinálták). Még sokkal több ilyen létezett és semmi értelme sincs ezeket felsorolni. Viszont a "helyrehozatali" technológia volt az, ami az embereket visszatartotta attól, hogy nagy tömegben dezertáljanak és rakta rendbe a dolgokat.

Most csak néhány dolgot jegyeznék meg és egy kis rövid összegzést adnék azok kedvéért, akik nem képzett auditorok. Ezen túl egy olyan új eljárássorozatot mutatok be, amelyre esetenként szükséged lehet.

4.6.1 Élethelyrehozatal

A szervezetek a fokozatok előtt általában alapos élethelyrehozatalt futtatnak. Az auditálás általában nagyon enyhe és az a célja, hogy azokról a dolgokról, amelyek a precleart aggasztják, töltést szedjen le. Az auditálás nagyon magas szakértelmet igényel.

Az auditálás maga leginkább arra irányul, hogy egyszerűen elbeszélgetnek a preclearrel és arra veszik rá, hogy olyan dolgokkal hozakodjon elő, amelyeket a töltéssel rendelkező területein döntött, tett vagy posztulált.

Ez jó eredményeket hozhat, de általában szükségtelen és a dolgokat kerülőúton közelíti meg. Ha a személy nincs igazán valamiben megragadva, akkor a fokozatok eljárásain gyorsabban és mélyebben fog futni.

A kezdetekben az új embereknek nyújtott számos bevezető és bemutató eljárással kapcsolatos saját tapasztalatom az, hogy szinte mindenki, aki a szabad akaratából jött (azaz nem kényszerítették) és az igazságot keresi (és nem segítségért rimánkodik) az azonnal képes a fokozatok szintű eljárásokat futtatni. Ha egy TR-ek tanfolyamot képesek sikeresen elvégezni (ami egy erőteljes eljárássorozatnak is beillik), akkor biztos, hogy egy egyszerű fokozat eljárást képesek futtatni.

A legtöbben, akik nincsenek azon a szinten, hogy a fokozatok eljárásait futtassák, olyanok, akiket korábban félreauditáltak, etikailag félrekezeltek vagy valamilyen más módon szenvedtek kárt a témakörrel kapcsolatban. Rajtuk valószínűleg lehetett volna a fokozatok eljárásait futtatni akkor, amikor eredetileg bejöttek és valószínűleg akkor is lehet majd, ha elmentek és egy kicsit lecsillapodtak.

Az egyik figyelmeztető jellemzőnk az E-méter "tónuskarja" (TA), amely nagyon alacsony, amikor a preclear le van hengerelve. Ha a TA tényleg alacsony, akkor a személy nem áll készen arra, hogy dolgokkal szembenézzen és néhány helyrehozatali ülésre van szüksége. Az "igazán alacsony"-t azért emelem ki, mert az egyik régi hiba az volt, hogy az izzadó tenyeret (és talán az alacsony testsúlyt) figyelmen kívül hagyták, ami egy kissé alacsony TA-jú jelet mutatott, de egy igazán alacsony TA és egy hamis jel között a különbséget mindig észre lehet venni a preclear űzött tekintetéből valamint a méter szoros és nehezen reagáló tűviselkedéséből.

Az új emberek kezelése során százból egynél többször én még soha nem láttam alacsony TA-t. A munkatársaknál, az elsietett fokozatokat kapottaknál és azoknál, akikkel más módon rosszul bántak, ez rendkívül gyakori volt.

Ez vezet oda, hogy a szervezetek elveszítik az eszüket az életrendbehozatallal, a vég nélküli bevezető eljárásfuttatással, stb. kapcsolatban, és valójában inkább a témakörrel kapcsolatos problémákat oldogatják és nem azokat a dolgokat teszik meg, amelyek eredendően szükségesek.

Én azt mondanám, hogy az új emberek legnagyobb része kihagyhatja az élethelyrehozatal lépését és azonnal a témakör lényegére térhetnek. Csak egy kevés százaléknak (a túlzottan lehengerelteknek, stb.) lesz az élethelyrehozatalra szüksége, hacsak természetesen szkeptikusokat vagy olyan személyeket szeretnél auditálni, akik nem igazán nyúlnak ki a témakörért. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a dologban hinni kell ahhoz, hogy működjön, de arra szükséged van, hogy a személy hajlandó legyen lemerülni, az elmében körültekinteni és az utasításokat végrehajtani. Így az olyan eseteknél, ahol ez a hajlandóság nincs jelen vagy amikor a személy túlzottan le van hengerelve, az életrendbehozatalt kell futtatni és ezt a legjobb szakképzett auditorokra hagyni.

4.6.2 Auditálás helyrehozatal

Nagyon sok anyag létezik ezzel kapcsolatban és ez ennek az írásnak a terjedelmén messze túlmutat.

Erre hatalmas szükség van, amikor egy képzett auditor olyan valakin dolgozik, ki a témakörről semmit sem tud, ugyanis még akkor is, amikor a tech helyes, félresikerülhetnek dolgok, amikor pedig hibás, akkor a képzett auditor nagyon könnyen lenyomhatja ezt a szegény preclearek torkán, így a helyrehozatal teljesen nélkülözhetetlen lesz.

Azok esetében, akik a témakört tanulmányozzák, kipróbálnak dolgokat és esetenként ki kell ásniuk magukat, az asszisztokról szóló korábbi szakaszban megadott egyszerű technikáknak általában elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy újra sínre kerüljenek.

Egy ideális helyzet az lenne, ha az emberek ezen a dolgon jórészt önállóan és koauditáló csoportokban halad végig, majd esetenként egy képzett auditortól helyrehozatali ülést kap. Ez tűnik technológia leghatékonyabb felhasználásának és kezeli azt a problémát, hogy hosszú képzés szükséges ahhoz, hogy valakiből jó és szakértő auditor váljon.

4.6.3 Méregtelenítés

Ezt a helyrehozatali technikákhoz sorolom, ugyanis azért végzik, hogy egy akadályt eltávolítsanak és nem azért, hogy esetnyereséget hozzanak létre.

Egy ehhez hasonlóra szükséged lehet, ha valakit túl sok gyógyszerekkel vagy kábítószerrel tömtek tele.

Ezt eredetileg arra fejlesztették ki, hogy kezeljék azokat, akik LSD-t szedtek és annak a maradványai a test szöveteiben megragadtak. Az elképzelés az volt, hogy ezt a testből ki kell izzadni.

Magát azt az elképzelést, hogy a mérgek a szövetekben elraktározódnak, a homeopátia és számos más, a témával foglalkozó könyv is hirdeti.

Nekem személyes előítéleteim vannak az AMA és a gyógyszergyárak által támogatott szokásos gyógyszeralapú kezelés ellen és ennek helyettesítőjeként a vitaminok, a homeopátia, az otthoni gyógyítás és más alternatív gyógyszerek felé. Sajnálatos módon a kutatási pénzek jelentős része a gyógyszerekből pénzt szerző üzleti vállalkozásokból származnak, így ezek javára az orvosi társadalom előítéletekkel viseltetik. Találhatsz olyan orvosokat, akik nem hajlanak erre, de ők inkább a kivétel és nem a szabály.

Ezen a téren nem vagyok szakértő de abból ítélve, amit a biokémiai anyagokban eddig olvastam, nyilvánvaló, hogy az emberi test egészének kémiai modellezésére még nem képesek. Ez azt jelenti, hogy még csak a közvetlen és azonnali kémiai reakciókat vizsgálják és nem igazán tudják, hogy ezen kívül milyen kémiai reakciók jönnek létre, ezért folyamatosan aggódnak a mellékhatások miatt. Ezért a vészhelyzetek kivételével minden erőteljes orvosi szert gyanakvással fogadok.

Ezen túl nem vagyok abban a helyzetben, hogy megítéljem, hogy a méregtelenítő program mennyivel jobb, mint valamilyen más testmozgás vagy vitaminprogram. Ronnak megvolt az az alapelve, hogy valamit addig kell csinálni, amíg az változást okoz és nem szabad visszariadni akkor, amikor valami elkezd történni. Egy régi szcientológia adat az, hogy ami bekapcsolja, az ki is kapcsolja. Ez azt jelenti, hogy tovább kell haladnod és a reakción keresztül kell haladni. Ez minden ilyen programot megsegít, így nehéz eldönteni, hogy a program maga lett jobb, vagy csupán sokkal hatékonyabban vitelezik-e ki.

Sajnálatos módon a megszokott fanatizmussal mindenkit keresztülhajtanak ezen a dolgon. Ez egy testtel kapcsolatos program és kevés köze van az elméhez vagy az igazság kereséséhez. Ez legalább olyan helytelen, mint amikor a jógik az ülést gyakorolják ahelyett, hogy az igazságon elmélkednének vagy mentális gyakorlatokat végeznének. Vannak olyanok, akiknek erre szükségük van, de a legtöbbeknek ez csak elvonja a figyelmét és gátolja a haladását. Lehet, hogy az életedben testmozgásra vagy valamilyen vitaminprogramra van szükséged, de ennek kevés köze van a szellemi fejlődésedhez. Feltételezem, hogy a szervezetek vezetni is taníthatnának és a filmezésről is tarthatnának előadásokat, de ezek nem tartoznak a fő irányvonalukhoz és egyáltalán nem a fokozatok és az OT szintek előkövetelményei.

4.6.4 Kábítószerek kifuttatása

Ez egyszerűen a kábítószerek és gyógyszerek szedésével kapcsolatos, vagy az előtt létezett fájdalmak, érzetek, érzelmek vagy viselkedésminták kezelésére irányuló eseményfuttatás speciális változata, amelyek hatására a személy elkezdte ezeket szedni.

Egy kiterjedt gyógyszer- és kábítószertörténettel rendelkező személy számára ezt valamikor a szintek sorozatának az elején kellene kezelni.

Egy kezdő számára ez az eljárás viszont elég hosszadalmas, ugyanis az eseményeket hajlamosak lassan futtatni és ennek az életének a legnagyobb részét hajlamos a szerek szedésével összekapcsolni, legyen az ok, gyógymód vagy akármi más. A fokozatok a tudatosságát sokkal gyorsabban fejlesztik és a képességeit sokkal gyorsabban növelik, így végül az események elég gyorsan képes lesz végigszáguldani. Ezért a szerekkel kapcsolatos eljárásokat, ha nem sürgős, a legjobb későbbre hagyni.

A leginkább hiányzó lépés az, hogy a szerek által keltett érzeteket újra létre kell hozni és a falakba, stb. kell őket helyezni, ahogy azt a korábbiakban említettem. Ezt a szerek kezelésével kapcsolatos eljárások futtatása után kell megtenni, különben gondjaid lesznek azzal, hogy az emberek visszatérnek hozzájuk.

Mivel ezt az utolsó lépést nem teszik meg, a szervezeteknek esetenként olyan gondjaik vannak, hogy valaki visszatér a kábítószerekekhez. Mivel ez hihetetlenül kínos dolog, különösen ha a személy OT-nek van kikiáltva, előfordulnak olyan időszakok, amikor a szervezetek határozottan fanatikusan viselkednek azzal kapcsolatban, hogy vég nélkül újra és újra elvégeztessék a kábítószerek kezelését célzó eljárásfuttatásaikat.

4.6.5 Biztonsági ellenőrzések

Ezeket már kommentáltam. A jelenlegi céltól eltérő használatuk aljasság.

Viszont szükséged van arra, hogy egyszer ezt alaposan elvégezd, ugyanis a hajtóerődet jelentősen meg tudja növelni. Az esettel kapcsolatban a megfelelő helyen kellene elvégezni, talán valahol a fokozatok vége felé.

A jelenleg létező biztonsági hiányosságokra tekintettel viszont leginkább azt ajánlom, hogy az auditor ezeket a munkalapokat égesse el ahelyett, hogy az ülés után a mappába helyezné őket.

4.6.6 Előkészületek

A szervezetek nagyon elszálltak ezeknek az előkészület futtatásával, mielőtt engednék, hogy az emberek folytathassák. Olyan sok előzetes követelménye van annak, hogy valaki elkezdhesse az OT szintjeit, hogy kész csoda, hogy valaki egyáltalán eljut odáig.

Létezik egy régi és nagyon bölcs mondás ezzel kapcsolatban, amely úgy szól, hogy "ha nincs elromolva, ne javítsd meg".

Ron maga is kiadott egy hasonlót, amely egy rövid ideig érvényben volt. Ez a "tények előtti vizsgálódás"-ok ellen megfogalmazott figyelmeztetés volt és ez alapozta meg a "gyorshaladású áramlás" irányelveket. De ezt akkora vaksággal és az ítélőképesség akkora hiányával alkalmazták, hogy a gyorshaladású áramlást gyorsan eltörölték, átestek a ló másik oldalára és egy sokkal akadékoskodóbb és előkövetelmények vezette rendszerként végezte, mint az egyetemi oktatás. Ebben az esetben inkább a józan ítélőképességet támogatnám ahelyett, hogy minden négyszögletes, háromszögű és kerek szöget ugyanabba a lyukba erőltessünk bele.

Nem hibáztatom a szervezeteket azért, hogy valakit le akarnak porolni és az esetét be akarják indítani azelőtt, hogy egy sorozat nagyobb akció közepébe vetik. Ha viszont már elindult, akkor ne álljanak az útjába. Ha az előkészületek felénél tényleg szárnyakat kap, akkor azt ott kellene hagyni és a fokozatokra vagy az OT szintekre vagy akármi másra kellene helyezni, ugyanis az sokkal inkább megmozgatja és sokkal boldogabb lesz az eredményekkel. Ha nem tudod elérni, hogy akkor haladjon tovább, amikor ez már lehetséges, akkor csupán azt kockáztatod meg, hogy véletlenül (vagy pedig a háttérben várakozó motivátorok hatására) újra letérjen a pályájáról.

4.6.7 Exteriorizáció és interiorizáció

Az exteriorizációs-interiorizációs eljárásfuttatás következik.

Amikor valaki először exteriorizál a testéből, akkor valószínűleg nem marad ott sokáig, amikor pedig valaminek a hatására interiorizál és visszatér, akkor ez valamekkora becsapódással járhat és nagyon felzaklathatja.

Az 1950-es években keményen dolgoztak azon, hogy az embereket megpróbálják exteriorizálni, ugyanis felfedezték azt, hogy miután néhányszor kihoztak valamit, ez ahelyett, hogy egyre könnyebb lett volna, egyre nehezebb lett. Végül ezt úgy oldották meg, hogy minden exteriorizációs eljárással felhagytak ahelyett, hogy megkeresték volna, mi a baj és azt helyrehozták volna.

Az igazi megoldást végül az ext/int eljárásfuttatásban fedezték fel. Ez először az interiorizációt tartalmazó események láncának kifuttatásából állt. Később az adott töltés felbecslésével ("belement", "belenyomódott", stb.) javították fel.

Sajnálatos módon az soha nem jutott Ron eszébe, hogy az 1950-es évek erőteljes és teljesítményfokozó eljárásait (amelyeket még a kezdőkön is jó eredménnyel használtak) újból beiktassa.

4.6.8 Más eljárások

Sok minden található még a tech kötetekben. Ezek némelyike néha tényleg megoldhat egy helyzetet. Más esetekben ezek csak elterelhetnek valakit és rengeteg drága auditálási órát vennének igénybe.

Ezek mellett léteznek az L-ek (L12, L11 és az L10), amelyeket a Flag erőteljesen terjeszt, valószínűleg azért, mert ezek annyira drágák. Ezeknek az célja a clear OT állapot elérése, amelyet valóban nagyon jó dolog elérni, de ezt valószínűleg úgy is elérheted, hogy a clear elérése után jó munkát végzel a 2. Fokozat eljárásainak futtatásával.

Létezik e mellett a boldogság eljárásfuttatás (Happiness Rundown, HRD) amely tulajdonképpen egyfajta kezdőknek szóló 2. fokozat, amely az Út a boldogsághoz című füzetre épül. Az igazi 2. fokozat eljárásai jobban, ugyanis nem értékelik ki a preclear számára, hogy mi ártó tett és mi nem. Egy még jobb elképzelés az lenne, hogy a HRD néhány ötletével a 2. fokozatot fel lehetne javítani.

Egy igazán szép elképzelés lenne az, hogy a személy saját maga fektesse le a boldogsághoz vezető útját. Futtathatnád a "mi javítana a test túlélésén/mi vonná el a testet a túléléstől" mint váltogatva használandó kérdést. Majd ugyanezt az összes dinamikán végezd el.

A HRD egyik komoly hiányossága az, hogy az auditálandó szabályhoz tartozó problémákkal és ARK-törésekkel nem foglalkozik. Kizárólag a meg nem értésekkel, az ártó tettekkel vagy a valenciaváltó mechanizmusokkal foglalkozik, így bizonyos számú esetet összezavarnak. Az egyik kérdés az lehetne, hogy "milyen problémát próbálsz meg a (szabály) megsértésével megoldani?" Egy másik az lehetne, hogy "van-e egy olyan ARK-törésed, amely a (szabály)-hoz kapcsolódik?".

4.6.9 Egy új eljárásfuttatás

Ez egy olyan új dolog, amelyet én hoztam létre (főleg mert futtatnom kellett ezt), amely egy olyan bizonyos akadályt kezel, amelybe esetleg belefuthatsz.

4.6.9.1 A világ bezáródik eljárásfuttatás

1990. október 27.

Ezt az összeomlott tér eljárásfuttatásának is lehetne hívni.

A tér összeomlása egy olyan jelenség,amely az interiorizációhoz hasonlítható, de annál egy nagyságrenddel súlyosabb. Az interiorizációnál alapvetőbb dolgokat futtat és ez az oka az ext/int jellegű bajoknak. Az ext/int kezeléssel kapcsolatos problémák egyik oka az, hogy miután a preclearen kisimították, ez az annak alapjául szolgáló jelenség újra bekapcsolhatja. Ezek után a preclear ext/int kezelése invalidálódik vagy pedig tévesen a BT-knek tulajdonítja (amely lehet forrás, de a saját eset fontosabb) és az igazi okot elvétheti. Az igaz, hogy a BT-knek is lehet ext/int gondjaik és ezt kezelni kell, de ez a preclearnek nem okoz ext/int gondokat, miután egy alapos OT III elvégzése és valamennyi NOTs után egy kicsit okozóbb nézőpontot vett fel.

Korábban a személy képes volt teret létrehozni és birtokolni. Ez után a személy tere összeomlott. Ez után követezik az, hogy olyan dolgokba interiorizál, amelyek teret hoznak létre a számára.

1952 elején, a Hubbard Főiskolai Összefoglaló Előadásokban (Hubbard College Summary Lectures), Ron megemlíti a "világ bezáródik" eseményeket, olyan alkalmakat, amikor valami történt és mindenből elszállt a szín és az élet. Azt gondoltam, hogy ez egyszerűen az interiorizáció élménye volt, de tévedtem. Már interiorizálódhatva lehetsz de mégis képes lehetsz cselekedni, lehetnek érzéseid, birtokolhatsz dolgokat és rendben lehetsz, majd egy hatalmas veszteség esik meg vagy valami történik és az élet az összes ragyogását elveszíti. Vagy pedig exteriorizált lehetsz, esetleg test nélkül is képes lehetsz cselekedni, majd valami rosszul sikerül (például egy kedves emberekkel teli bolygót véletlenül a napba hajítasz vagy valami ilyesmi) és a tered hirtelen anélkül omlik össze, hogy bármibe is beleinteriorizálnál. Megjegyzendő, hogy ez egy olyan szabad lénnyel is megtörténhet, aki messze a felett a szint felett létezik, hogy testre legyen szüksége, ás ezért a skálán sokkal messzebbre és sokkal korábbanra megy vissza, mint az ext/int.

Erre az eljárásra hirtelen nagy szükséged lesz, amikor például a SOP-8C-ben találhatóhoz hasonlatos OT gyakorlatokat kezded el futtatni. Ezek a teredet és a horgonypontjaidat messze kihelyezik. Ezekkel a fajta gyakorlatokkal nagyon jól haladtam, amikor egy ezzel kapcsolatban nem álló gond leértékelést okozott és veszteséggel fenyegetett. A horgonypontjaim becsapódtak és pont olyan volt, mint az ext/int jelenség. Interiorizáció mint olyan nem történt meg és az ext/int gombok nem oldották meg (sem magamon, sem a BT-ken, stb.). Ezen túlszinte lehetetlen volt bármit is futtatni, amíg ez restimulálódott állapotban volt. Miután sokat bíbelődtem különböző technikákkal, hogy a megtörténtekről töltést távolítsak el, elég sok mindent sikerült meglátnom ahhoz, hogy rájöjjek erre az elméletre és a következő eljárást kifejlesszem. Kirobbanó hatása volt.

Az esemény a személy terének összeomlásából áll. Először nagy vagy, a horgonypontjaid messze kint vannak, stb. Majd bumm, minden rádomlik és kicsi vagy, visszahúzódsz, stb.

Ezt pontosan úgy kell futtatni, mint az ext/intet vagy a vég nélküli int végét, csak az int nyomógombjai helyett a következő listát kell használni. A haladó eseteknek ezt leginkább a következő módon ajánlott futtatni.

4.6.9.1.1 Asszisztként (ha ez a jelenben történik veled)

Becsüld fel a nyomógombok listáját, majd három (vagy négy vagy öt)áramláson futtasd a legnagyobb jelet adót, majd a következő legnagyobb jelet adót, amíg hirtelen nagy megkönnyebbülést érzel. A lezáró jelenségen túl akkor se folytasd, ha még más nyomógombok jelet adnak (az ötödik áramlás esetében a "valaki más saját magának" áramlást add hozzá).

4.6.9.1.2 Összeomlott terű entitások kezelése

Valójában az összes entitásnak (BT-nek, stb.) ez a baja, de némelyik esetében ez az a fontos nyomógomb, amely felébreszti és helyrehozza azokat. Ezt ugyanúgy kell végezned, mint az int gondokkal rendelkező BT-ken. Csak becsüld fel (vagy találd meg) a nyomógombot, becsüld fel (vagy találd meg) a megfelelő áramlást és futtass felidézést (általában egyszerűen idéztesd fel, majd idéztesd fel a legkorábbit, amelynek hatására a BT el fog szállni).

4.6.9.1.3 Teljes eljárásfuttatás

Becsüld fel a legjobban jelző tételt és a következők szerint futtasd, majd az ezután következő legjobbat, stb., amíg a nyomógombok teljes listája nem F/N-el.

4.6.9.1.3.1 Futtass 5 áramláson felidézést.

4.6.9.1.3.2 A következő módon futtass 5 áramláson szekundereket: Minden egyes eljárás esetében először ellenőrizd le, hogy egy veszteség miatt megesett (nyomógomb)-on már release lettél-e (a felidézéseken már gyakran release lehetsz).

4.6.9.1.3.2 a) Idézd fel azt az időszakot, amikor egy veszteség miatt (nyomógomb) történt veled.

4.6.9.1.3 b) Találj meg minden olyan posztulátumot, amelyet akkor hoztál.

Miután egy eseményt az a)-val megtaláltál, egyszer vagy többször futtasd a b) kérdést. Ha egyáltalán nem találsz posztulátumot, akkor felváltva figyelj meg valamit az eseményben és a szobában, amíg meg nem találod azt a posztulátumot, amelyet akkor hoztál.

4.6.9.1.3.3 A következő módon futtass az 5 áramláson engramokat:

Először a fenti módon ellenőrizd le a release állapot elérését.

4.6.9.1.3.3 a) Idézd fel a fájdalom és az eszméletlenség pillanatát, amikor (nyomgomb).

4.6.9.1.3 b) Találj meg minden olyan posztulátumot, amelyet akkor hoztál. (Ha nem találsz, akkor a szekunderekhez hasonló módon kezeld.)

4.6.9.1.3.4 Ellenőrizd le, hogy vannak-e olyan entitások, akik rendelkeznek a (nyomógomb)-bal és kezeld.

Megjegyzendő, hogy egy clearnek a szekunder- és az engramlépésen nem szabad dianetika képeket futtatni. Clear után ezeket általában a BT-k, gépezetek, stb. szolgáltatják. Csak emlékezz arra, hogy mi történt és találd meg a posztulátumaidat (amelyek még egy clear számára is meglehetős jelentőséggel bírnak). Még az is helyénvaló, ha egy kicsit ezegyeled az eseményt (megkeresed az időpontot, a helyet, a formát és a történést), csak ne kezd el képeket behúzni.

  1. A világ bezárult
  2. A tér összeomlott
  3. Az energia (-ád) összeomlott
  4. A horgonypontok összeomlottak
  5. A horgonypontok becsapódtak
  6. Minden összeomlott
  7. A tér fenntartása megszűnik
  8. Az energia (-ád) fenntartása megszűnik
  9. A viszonyítási rendszer(ed) összedőlt
  10. Betemetődés
  11. Visszahúzódás
  12. Mindentől visszahúzódva
  13. Az egész teljesen valótlanná változtatása

Megjegyzendő, hogy mindig te vagy az, aki a saját terébe összeomlik. Mások tehetnek dolgokat, hogy erre rávegyenek, de csak te vagy az, aki a saját horgonypontjaidat beránthatja, nem számít, mennyi BT vagy rosszindulatú személy dolgozik is rajta.

4.7 A Standard Tech téves gondolatai

Most inkább az auditálás technológiájáról beszélek és nem azokról a magasabb szintű hibákról, amelyekre sorban rámutattam.

Először is az auditálási technológia oroszlánrésze helyes. Hosszú fejlődésen ment keresztül és a korábbi évek kirívóbb tévhiteinek nagy részét azóta már régen kezelték, de még mindig létezik néhány hibás elképzelés.

A legalapvetőbb tévedés azt gondolni, hogy az eljárás standardsága, a kifogástalansága és pontossága fontosabb, mint a preclear nyereségei, a preclearrel folytatott kommunikáció és a preclearnek a létezőség nyújtása.

Az elsődleges célunk az, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el a preclearnél, és ez mindenek felett áll- Azért, hogy ezt elérjük, sokkal fontosabb, hogy a preclearrel jó kommunikációban maradjunk, mint az, hogy az eljárást helyesen végezzük el, ugyanis a kommunikáció az a legfontosabb és legalapvetőbb dolog, amellyel rendelkezünk és a hiányában semmit nem lehet tenni. Ezentúl ha a preclear tudatosságát és képességeit növelni szeretnénk, akkor a precleart nagyobbá kell tenni és nem pedig kisebbé. Ezért a saját létezőségének bátorítása és a saját jó szándékának megerősítése a célunk még akkor is, amikor ez nem illeszkedik bele abba a gépies eljárásba, amelyet a preclearre szeretnénk erőszakolni. Ezek a dolgok ismertek és az auditorkódexben megtalálhatók. Ami nem ismert, az a helyes egymáshoz viszonyított fontosságuk. Ezek a dolgok fontosabbak, mint a technológián belül bármi, beleértve a C/S-sorozatot, a VIII szintű anyagokat és minden korábbi formális auditálási eljárást.

Amikor a művészetről írt, Ron felismerte azt, hogy az abszolút technikai tökéletesség zsákutca. A legmagasabb szintű esztétika eléréséhez annyira közel kell kerülni a tökéletességhez, amennyire csak lehetséges, anélkül, hogy elveszítsük a kommunikációs vonalat. Csupán arra lett volna szükség, hogy ezt az auditálás technológiájával kapcsolatban is felismerje.

Ha teljesen tökéletes standard technológiát szolgáltatsz, a preclear nem fog nyereséget elérni. Ez robotikus és ennyi erővel egy számítógépet is beprogramozhatnál arra, hogy a fickót auditálja. Másrészt ha az auditor csak áradozik és mindent összezavar, akkor sem fog nyereséget elérni. Az auditálás mennyisége és az eredmények minősége azon múlik, hogy mennyire tudod magad a standardhoz tartani, miközben fenntartod a kommunikációt, megadod a létezőséget és a többi alapvető dolgot is megőrzöd. Ez esetenként azt is jelenheti, hogy a standard eljárást megsérted. Az igazi szakértelem a standard megsértésének lehető legkisebbre csökkentéséből áll, nem pedig a standardhoz ragaszkodásból, miközben a preclear és az ülés a pokolra jut.

Ha az auditort minden egyes olyan alkalommal fejbevered, amikor a standard eljárást megsérti de a preclearnél jó eredményt ér el, akkor el fogod pusztítani azt a képességét, hogy a preclearrel együtt legyen és a tudását és a megértését arra használja, hogy azt tegye, ami a preclear számára a leghelyesebb, még ha az a nagykönyvben nincs is leírva. A C/S-nek ezeket a sikeres standard megsértéseket inkább elismernie kellene, nem pedig megtámadni az auditort.

A standard létezésének oka van és a tény az, hogy általában működnek és bajok származnak abból, ha megsértik azokat. Ezért nagyon sok olyan eset fog előfordulni, amikor a standard megsértése kudarcokat és gyenge eredményeket okoznak. Ez az az eset, amikor egy hiányosságokkal rendelkező auditort ki kell javítani és meg kell tanítani arra, hogy hogyan kell helyesen végezni a dolgokat. Ne törd össze az ítélőképességét úgy, hogy olyan elméleti hibákat javítasz ki, amelyek abban a bizonyos helyzetben nem bizonyultak hibáknak. Ehelyett azokat az igazi hibákat javítsd ki, amelyek nyilvánvalóan megakadályozták, hogy segítsen a preclearnek.

A fentiek feltételezik azt, hogy a standard tech mindig helyes. Még ebben az esetben is teret kell engedned az eltéréseknek, ugyanis abszolútumok nem léteznek. A standardban viszont tényleges hibák is léteznek vagy jobban is lehetne dolgokat végezni. A múltban vég nélkül javítgatták magukat a standardokat is. Így ha azt látod, hogy az auditorok a standardok folyamatos megsértésével érnek el eredményeket, akkor lehet, hogy jobban teszed, ha a standardokat felülvizsgálod.


Számos dolog változott meg az évek folyamán. Gyakran mind a két módon eredményeket lehetett vele elérni és mind a két megközelítés mellett tettek le érveket.

Ezek egyike az volt, hogy a méteren 3,0 felett nem jelenhet meg igazi F/N. Volt, amikor ez abszolútum volt (3,0 felett soha ne hívj egyet annak) és néhány esetet összezavartak. Máskor mindenfajta ítélkezés nélkül mindent elfogadtak és néhány esetben azt találták, hogy az eljárás befejezetlenül maradt. Lehet, hogy az auditornak ténylegesen rá kell néznie a preclearre és elég jó kommunikációban kell vele lennie ahhoz, hogy megtudja, hogy a preclear nem szabadult-e meg valamitől. Ha elég jó vagy, akkor ezt méter nélkül is látod. Ha pedig az auditor jól képzett és a preclear boldognak tűnik, akkor a C/S-eknek el kellene fogadnia, hogy az auditorok ítélete a megbízhatóbb, mint az E-méter gépi jelenségei.

Egy másik annak a pontos meghatározása, hogy mikor jelez a méter. A régi időkben a tű jellegének minden változásával foglalkoztak. A modern időkben csak az esésekre, az azonnali F/N-ekre, a rakétareadekre és (néhány esetben) a rockslamre korlátozzák magukat. Az első esetben néha olyan dolgot találtunk, amely elérhetetlen volt (egy emelkedés általában a konfrontálás hiányát jelzi és ha ezzel foglalkozol, akkor néha nem lehet futtatni). A második esetben elvéthetünk valamit, amit futtatni kellene. A helyrehozatal során azokkal a jelzésekkel is foglalkozni kell, amelyeket egy formális ülés során nem használnál, ugyanis lehet, hogy egy korábban végzett borzalmas auditálási hibának ez az egyetlen belépési pontja és lehet, hogy ahhoz, hogy a dolgot egyenesbe hozd, nincs más választásod, mint hogy valami olyanon küzdd végig magad, ami alig futtatható.

Emellett léteznek ritka és szokatlan méterreakciók is. Ezek egyike az a hirtelen és azonnali emelkedés, ami úgy néz ki, mint egy nagy esés megfordítottja. Ezek nagyon ritkák. Foglalkozni kell velük. Amivel összeakadsz, az a visszarettenés és a konfrontálás hiánya, de a személy már majdnem képes ránézni. Ez egyike az "istenem, ez nem lehetséges" jellegű reakcióknak. Néhány előhívás után ez gyakran egy csodálatos esésbe vált át, amikor a személy valóban ránéz a kérdéses dologra.

Egy másik gond a különösen nagy jelzés. Egy igazán nagy F/N-t, thetabopot és R/S-et egymással és egy olyan hatalmas rakétareaddel is össze lehet keverni, ami teljesen leesik a számlapról. Ezek 2-3 TA osztásnyi szélesek is lehetnek és ha tényleg gyorsak, akkor a tű az hallható erővel csapódik neki az ütköző pöcköknek, miközben a számlapon megjelenik és arról eltűnik. Ilyenkor az érzékenységet azonnal le kell tekerni 1-re, így van valamekkora esélyed arra, hogy a jelet be tudod azonosítani. Ezen túl a TA-t fel és le lengetheted, hogy elcsípd a jel végét, és az is előfordulhat, hogy újra le kell ellenőrizned a tételt, miközben a TA már abban a helyzetben található, ahol szerinted a tű meg fogod lökődni. Hasznát tudnánk venni azoknak a métereknek, amelyek érzékenységét messze 1 alá lehetne csökkenteni azért, hogy ezeket az azonnali jelzéseket be tudjuk azonosítani.

A hiper-szuper ultraérzékeny méterek azokra a helyrehozatalokra valók, amikor a preclear látóterét túl sok minden gátolja és minden segítségre szükséged van, amit meg tudsz szerezni. Amikor a preclear tényleg meglódul, különösen a haladóbb szinteken, akkor a jelzéseknek látványosaknak kell lenniük és egy sokkal kevésbé érzékeny méterre van szükséged. Az az ostoba hozzáállás, hogy a NOTs futtatásához egy sokkal érzékenyebb méter kell azt jelzi, hogy a rossz eljárást futtatják. Ha ez a helyes eljárás, akkor jó jelzéseket hozna létre. Ha nem, akkor vagy szükségtelen, vagy pedig túl meredek gradiensű (azaz valami mást kellene előtte futtatni), vagy valamilyen módon maga az eljárás hibás. A NOTs anyagok a méteren néha nagyon jól meg tudnak jelenni. A megfelelő időpontban végezve ezeket hatalmas előnyökkel járnak. Ha viszont olyan fanatikusok futtatják, akik minden esetet a NOTs tényezőkre vezetnek vissza, akkor ez a különös dolog történik, hogy egyre érzékenyebb és érzékenyebb méterre van szükség ahhoz, hogy megtaláld azokat a dolgokat, amelyek nem úgy jeleznek, ahogy kellene.

Egyébként hasznos lenne, ha létezne egy szuperolcsó de nagyon kifinomult és a szólóauditoroknak való méter, így a nagyközönség csináld-magad szólóeljárásokat futtathatna, stb. Egy egyszerű és olcsó Wheatstone-hidat be lehetne dugni a személyi számítógép soros portjába. Egy kifinomult program jelelemzést végezhetne és egy grafikus kijelzőn mutathatná meg az adatokat. A rugalmassága és amiatt, hogy mindent szoftverből végezne, valószínűleg tízszer annyira lehetne képes, mint a jelenlegi méterek. Szerintem egy ilyen dolgok száz dollár alatt lehetne árulni.


Egy különösen félrevezető adat az, hogy "a preclear nem tudja, hogy mi a baja". Ezt arra a feltételezésre alapozták, hogy ga valóban tudná, hogy mi a baja, akkor az nem lenne baj.

Ez általában igaz azokra, akik az utcáról sétálnak be. Minden, amire már rá tudtak jönni vagy az általuk jelenleg ismert adatokkal és a jelenlegi konfrontálási képességükkel kezelni tudtak, azt már kezelték és ha még mindig bajuk van vele, akkor erre nincs megfelelő válaszuk.

Ez viszont azonnal megváltozik, ahogy több adatot nyújtasz át nekik vagy a konfrontálási szintjüket megnöveled.

A változatosság kedvéért próbáld meghallgatni a preclearedet. Amikor valamit félig elért, akkor gyakran nem tudja, hogy mi micsoda és csak részben látja az igazságot. Ha mindent látna, akkor az eltűnne, de ha csak részletesen, akkor gyakran igaza van, de nem igazán szabadult meg. Ha magára hagyod, akkor végül magától is keresztüljut rajta, de ez lehet, hogy valamennyi időt igénybe vesz. Ha viszont folyamatosan azt bizonygatod, hogy nem tudja, hogy mit csinál, akkor össze fogod zavarni és emellett egy hatalmas ARK-törést is fogsz neki okozni.

Ennek az egyik szélsőséges példája azoknak az embereknek az összezavarása volt, akik azelőtt váltak a dianetika segítségével clearré, hogy a dianetika clearekre vonatkozó irányelv kijött volna. Általában tudták, hogy rossz eljárásokon futtatták őket és gyakran érezték magukat clearnek, de ezt nem merték kijelenteni. Ebben az esetben ezt jobban tudták, mint az auditorok és a C/S-ek és senki nem ismerte volna el, hogy igazuk van.

Az ARKX helyrehozatali lista (az L1) és a javítólisták (a zöld formula) egyik fontos nyomógombja az lehetne, hogy "Történt olyan, hogy igaza volt és senki nem fogadta ezt el?" Ez a fontos pont, ugyanis újra fel szeretnénk éleszteni azt az alapvető helyességet, amely minden aberráció mögött megtalálható és amikor ezt a preclear eléri, ezért viszont lelövöd, akkor pontosan a bankjába taszítod vissza és az szabadság utáni valódi vágyait pusztítod el. Ez okozhatja azt a fajta ARK-törést, amikor a preclear a szervezetet porig akarja égetni, ugyanis az esetével kapcsolatban elnyomóan járnak el.

Természetesen nem szabad az ülés irányítását elveszítened, minden egyes kósza gondolatra rávetned magad vagy amiatt hagyni megvezetni magad, hogy a preclear nem szeretné, hogy valamire ránézz. Viszont képesnek kell lenned megkülönböztetned azt a precleart, aki nem konfrontál, azzal, aki megtapasztalja az igazságot. Ezen túl képesnek kell lenned lejegyezned azokat a dolgokat, amelyeket a preclear későbbi kezelés céljából javasol, továbbra is biztatnod kell őt és azokkal a dolgokkal tényleg foglalkoznod kell, amint a jelenlegi eljárást befejezted.

Ezek mellett ne kezdj el küzdeni amiatt, hogy a preclear utasításait követed. Hajolj meg egy kicsit és e közben ne veszítsd el az ülés irányítását. Néha a preclearnek igaza van. Ismerd el. A legfontosabb nyereség, amit valaha is a preclear elérhet az az, hogy eljut arra a pontra, ahol ő maga ezegyeli a saját esetét, ugyanis ez az, aminek a segítségével megtalálja a saját kivezető útját.


Egy másik érzékeny pont az, hogy "minden auditor túl sokat beszél". Ezt egy, a '60-as évek végéről származó irányelv jelenti ki határozottan.

Az ezzel kapcsolatos érdekes dolog az, hogy ez igaz és mégis az irányelv olyan módon íródott meg, hogy az auditálásra nézve teljesen destruktív hatással van.

Az irányelv ezt a dolgot úgy mutatja be, mint valamit, amit ki kell javítani. A végeredmény az volt, hogy az auditorok elkezdtek leállni a beszéddel és megszűntek auditálást szolgáltatni. Ezt a későbbi évek során valamennyire helyrehozták (az originációk TR4-es kezelésének felülvizsgálatával), de még mindig egy gondot okozó terület maradt.

A helyes adat az, hogy minden auditor, aki egy precleart ténylegesen auditál, az túl sokat beszél. A kétirányú kommunikáció fenntartása a legfontosabb. Ha az auditor túl keveset beszél, akkor az auditálás nem jön létre. Ha az auditor pontosan a megfelelő mennyiséget kívánja mondani, akkor esetenként a cél alá lő és a kommunikációs vonal elvágásával elárulja a preclearjeit. Ezért tényleg túl sokat beszél, ha tényleg eredményeket akar elérni ahelyett, hogy a C/S-t akarná boldoggá tenni vagy valamilyen mesterséges standardet kívánna elérni. Az magasan képzett auditorok csak egy hajszálnyit beszélnek többet a kelleténél, és nem fecsegnek össze mindenfélét a preclearnek, nem mondanak néha rossz dolgot és nem kerülnek zűrbe.


Egy másik végzetes hiba az, hogy mielőtt a preclear egy új fokozatra vagy OT szintre kerülne, előkészületek és a helyrehozatali eljárások vég nélküli során kell túlesnie.

Ez leginkább azoknak a hibáknak a megoldására jött létre, hogy a cleart rosszul határozták meg, minden esetet a NOTs-ra kentek, a dolgokat abszolútnak tekintették, nem pedig a konfrontálástól és a tudatosságtól függőnek, valamint hogy a jelenlegi sorból sok fokozat és eljárás hiányzik. Emiatt a C/S-ek megriadnak attól, hogy valakit elindítsanak, valamin, ugyanis lehet, hogy nem lesznek képesek a bajokat kezelni és a preclear lehet, hogy orra bukik.

A fokozatok és a szintek gyorsan megnövelik a személy képességeit és a tudatosságát. A szükségtelen helyrehozatali és előkészületi akciókkal (valamint a hírhedt szükségtelen biztonsági ellenőrzések) viszont elküszködhetnek egy darabig és csupán az emberek pénzét és idejét pazarolják vele.

Mielőtt ezeknek a lépéseknek nekikezdenénk, csupán azt a feltételt kellene megvizsgálni, hogy a személy jól halad-e (azaz az eljárások jól futnak, magas tónusú, könnyen F/N-el és lesznek felismerései, stb.)

Néha egy listázási hiba vagy interiorizációs probléma előfordulhat és ezt meg kell oldanod. Más esetekben ez nem számít. Nézz rá a preclearre és döntsd el, hogy van-e elég szabad figyelmi egysége ahhoz, hogy valami újat futtasson, vagy pedig a figyelme le van rögzülve. Ez minden, amivel foglalkoznod kell.

A preclearnek sok baja van. A konfrontálási képességét sok területen meg kell növelni. Nincs olyan terület, amely az összes aberrációjának a kizárólagos oka lenne, ez pedig azt jelenti, hogy nem válhatsz fanatikussá, hogy mindent egyfajta megközelítéssel oldj meg. A precleart a lehető leggyorsabban mozgasd előre és minden egyes nagyobb területet érj el nagy nyereségeket. Amikor egy területen túl alaposan kezdesz el dolgozni, akkor az a többi nem kezelt terület töltését elkezdi átlépni és végül az egész az arcodba fog robbanni.

Ne ígérgess tökéletes stabilitást vagy abszolút megoldásokat. Ehelyett inkább azt ígérd meg, hogy a lehető leggyorsabban vezeted előre azért, hogy a teljesítményét és a képességeit megnöveld.

A NOTs-ot tekintve ez az eset egyik kisebb tényezője és főleg akkor okoz gondot, ha ezt tekintik a preclear problémái, ártó tettei és zaklatottságai mögött meghúzódó fő oknak. Ez egyszerűen a rossz miért. Ha jelzed, hogy mi a megfelelő miért, az soha nem árt a preclearnek, még ha ez egy kicsit elérhetetlen és nehezen konfrontálható is a számára. Ha viszont valami olyat választasz ki, amin van valamennyi töltés (és a NOTs-on általában van valamennyi töltés), de az nem a helyes miért és azt gyömöszölöd le a preclear torkán, akkor csak tönkreteszed őt.

Azon a ponton kell elkezdeni a NOTs-ot, amikor a preclear elkezdi észlelni az entitásokat és elkezdi érdekelni az, hogy kezelje őket. Ezt nem kell előle titokban tartani. Egy olyan dologként kell azonosítani, ami végül meg fog jelenni és amikor ez megtörténik, akkor rendelkezünk azzal a technológiával, hogy ezt kezeljük. Ezenközben nyugodtan figyelmen kívül lehet ezt hagyni. Csak ne hagyd, hogy az esete miatt a preclear őket vádolja, mert ezzel elpusztítod őt.

A NOTs-ok elvégzése előtti megfelelő nehézségi fokozatot az OT gyakorlatok jelentik. Ezek azok, amelyeknek segítségével az érzékelését és a hajtóerejét el tudja juttatni arra a szintre, ahol már le tudja porolni magát és ezeket az entitásokat el tudja takarítani az útjából. A precleart el kell juttatnod arra a szintre, hogy képes legyen energiát kivetíteni, azt távolból érzékelni és ehhez hasonló dolgokat, majd észrevegye, hogy valami az útjába akadt, összezavarja a dolgokat és lecsökkenti a hajtóerejét. Ez az entitások igazi hatása. Nem aberrálják jelentősen a precleart (a preclear már a II. esemény előtt aberrált volt, különben miért mászkált volna testben és egy gonosz uralkodó miért bánthatta volna őt), de – különösen az OT képességek tekintetében) – hajlamosak a személy útjába állni.


A metafizika területén található homályos tapogatódzással összehasonlítva a szcientológia egy pontos tudomány. Ha viszont egy mérnöki technológiával, például az építészettel vetjük ezt össze, akkor hibázunk. Ez ugyanis arra a tévútra vezet minket, hogy ez az egész gépies, pedig nem az.

A hidak építése során egyszerűen gépiesen veszed a technológiát és ennek eredményeként egy híd jön létre.

A szcientológia viszont sokkal inkább hasonlít a festés vagy a zongorázás technológiájára. Ezek a dolgok egy nagyon magas szintű theta összetevőt tartalmaznak és ha a technológiát csupán gépiesen alkalmazod, akkor nem kapod meg a várt eredményt. A tech csupán az igazi megértés és képesség előzetes követelménye, nem pedig a végeredmény.

A szcientológia elsősorban és leginkább filozófia, nem pedig egy mérnöki hivatás. Ezt filozófiaként kell tanulnod és alkalmaznod. Ezen túl mivel ez egy alkalmazott filozófia, a technológiát gyakorlati nézőpontból is el kell sajátítanod, de ne vessz el benne vagy gondold azt, hogy ez a végtermék.


Az alapvető gond a hozzáállással van. Úgy tűnik, hogy a cél a technológia megvédése és igazolása, miközben auditorként inkább arra van szükséged, hogy hogy a preclearben helyességet építs fel, C/S-ként pedig arra, hogy az auditoraidban építs fel helyes dolgokat.

Ha a létezőséget, a tudóságot és a felelősséget ismered el, akkor még több a létezőséget, a tudóságot és a felelősséget fogsz kapni. Másrészt ha a gépies eljárásokat ismered el, akkor még több gépies eljárást fogsz kapni (és ennek következtében még több gépies eljárásra lesz szükséged, ugyanis a létezőség, a tudóság és a felelősség hanyatlásával szemben a régiek kevésnek fognak bizonyulni).

Mindezek ellenére néhány igazán jó auditor, felügyelő és C/S dolgozik az egyháznak. A szégyen az, hogy ők inkább a kivétel és nem a szabály, valamint hogy pontosan azért értékelik le őket, ami miatt a tömeg fölé emelkednek.

3. Ezen univerzum személyes GPM-jei Szuper Szció 10. Különböző jegyzetek