Most folytassuk azzal, hogy inkább kinyúlunk a dolgok felé és visszahúzódunk tőlük ahelyett, hogy egyszerűen csak megnéznénk őket.
De előtte ez jó pillanatnak tűnik arra, hogy többet mutassunk be az eljárások alapjairól.
Egy gyakorlat futtatásának egyik legnagyobb kérdése az, hogy azt meddig kell futtatni.
Ha nem futtatsz elég sokáig egy gyakorlatot, nem csak nem szerzed meg azokat a nyereségeket, amelyeket elérhetnél, hanem valamilyen félig félig feldolgozott dologra rögzülhet a figyelmed. Ezentúl néhány gyakorlat felkavarhat valamit, amikor rájuk nézel, és ha a közepénél abbahagyod, akkor ez felkavarva és kezeletlenül maradhat, és ez kellemetlen lehet.
Másrészt ha túl sokáig futtatsz egy gyakorlatot, akkor valami olyasmi történhet veled, amit a Szcientológia túlfuttatás-nak nevez.
Amikor egy gyakorlattal valamit megcélzol és hirtelen eljutsz a gyakorlat befejezéséhez, a cél eltűnik. Ha a gyakorlatot továbbfolytatod, számos nem kívánt hatás léphet fel.
Először, létezik egy hajlam arra, hogy leértékeld magad és a nyereséget, amit elértél, és ez meggyengít és nehezebbé teszi az eljárás futtatását. Másodszor, az ember hajlamos újra létrehozni az így kezelt valamit, hogy az eljárás parancsát újra végre tudja hajtani. Harmadszor, hogy most olyasmit céloz meg, ami már eltűnt, így hajlamos leszel egy másik, a céltól egy kicsit különböző dolgot felkavarni, így az eljárással nem fogsz jól haladni .
Összegezve az eredmény az, hogy a gyakorlatot nehezebben lehet csinálni, így fáradtnak és kimerültnek fogod érezni magad a felkavart és ki nem sütött töltések miatt.
Ahhoz, hogy kijavíts egy túlfuttatást, rá kell jönnöd és tudomásul kell venned azt, hogy az túlfutott, meg kell keresned azt a pillanatot, amikor az eljárást befejezted, és fel kell idézned azt az érzést, amit akkor éreztél. Felismerhető, hogy az ennek következtében létrejövő zavarodottság, nehézségek, tehetetlenség és leértékelés abból fakadt, hogy valaki nem ismerte fel azt a pontot, ahol a gyakorlat befejeződött.
Természetesen ha egy eljárást alulfuttatsz, csak futtasd tovább, amíg be nem fejezed.
Azok a gyakorlatok, amelyek a fizikai univerzumot célozzák meg, nem túl érzékenyek a túlfuttatás/alulfuttatás jelenségére. A csuklógyakorlatoknál normálisnak nevezhető az, hogy a gyakorlattal túlmegyünk a "siker" pontján, és jól érezzük magunkat emiatt.
Viszont ha egy órán át úgy gyakorlatoznál, hogy minden feladatot csak addig csinálsz, amíg igazán jól nem érzed magad, azt vennéd észre, hogy javult az erőnléted, gyorsabban fejlődik a teherbírásod, mintha ugyanezt az időt azzal töltenéd, hogy egy állandó minta szerint döntöd el, hogy hányszor hajtod végre ezeket a feladatokat.
Valamilyen mértékben a fizikai univerzummal foglalkozó feladatok korlátlanok abban az értelemben, hogy újra és újra csinálhatod azokat. Viszont ez a túlfuttatási és leértékelési tényező, amely mentális tömeget épít fel ahelyett, hogy elengedné azt, akkor lép fel, amikor túl sokáig küszködsz valamivel. Tehát váltogasd a gyakorlatokat, csinálj meg más gyakorlatokat is, mielőtt visszatérsz oda, ahol sikered volt. Ez a haladás leggyorsabb útja.
Ezt a túlfuttatás/alulfuttatás jelenséget akkor lenne a legjobb megtapasztalni és megismerni, amikor az objektív gyakorlatokkal foglalkozunk, ugyanis ezen a területen nem tudunk sok hibát elkövetni.
Később a szubjektív eljárásokat is fogunk csinálni, ahol a túlfuttatás és az alulfuttatás hatása sokkal szembetűnőbb.
Most van itt az ideje annak, hogy megtanuld észrevenni, mikor fejeztél be egy eljárást, és megtanuld visszaállítani a teljesítés pillanatát, ha felfedezed, hogy túl sokáig futtattad.
Az első eljárásunk valaminek az ismételt megérintése és elengedése lesz. Hogy megfigyeljük a jelenséget és megtanuljunk róla valamit, futtassuk túl szándékosan ezt, mert ezzel az eljárással ezt könnyű megcsinálni, és a hatása nagyon enyhe.
Vegyél elő a közeledből valamilyen tárgyat. A számítógép billentyűzete tökéletes lesz, ha a könyvet előtte olvasod. Válassz ki a tárgyon egy pontot. Nyúlj ki, és precízen érintsd meg a pontot. Érezd egy pillanatig, és utána engedd el, elemelve attól a kezed. Ezt csináld tisztán és pontosan.
Ismételd néhányszor újra és újra. Ha nem változtatod meg a pontot és nem adódik bonyodalom, a legtöbben néhány ismétléssel teljesíteni tudják az eljárást.
Csak egy kicsit kell erőltetned magad, hogy elkezdd ezt az eljárást, és csak egy kevés határozottság kell ahhoz, hogy néhányszor megcsináld. Az első gondolatod az lehet, hogy "megérintettem, mi van ebben nagy dolog, mindig szoktam tárgyakat megérinteni". De lehet, hogy egy kis ellenállás lép fel, miközben újra és újra megérinted. Valószínűleg ez nagyon gyenge lesz, mert nem foglalkozik semmi olyasmivel, amihez nagy mentális stressz társul. De ezeket még akkor kell megtapasztalnod, amikor még semmilyen mentális tüzijátékot nem robbantasz fel.
Néhány (vagy sok) ismétlés után eljön az a pillanat, amikor a pont, amit megérintesz, hirtelen valóságosabb lesz, egy kicsivel jobban érzed azt. A tárgy egy kicsit világosabb lesz, és egy kicsivel jobb érzésed lesz vele kapcsolatban.
Ez az a pillanat, amikor az eljárás befejeződik.
Most csinálj még egy-két tucat ismétlést. Egy darabig jól fog menni, utána kicsit unalmas lesz, és ahogy folytatod, egy kicsit nehézkesebb lesz, és nem lesz meg a tárgy felé az a kellemes érzésed.
Most idézd fel azt a pontos pillanatot, amikor az eljárás teljesítetted. Hozd vissza azt a kellemes érzést. Emlékezz, hogy hogyan éreztél a tárgy iránt, és hogy nézett ki abban a pillanatban.
Azt a pillanatot, amikor kellemesen érezted magad, hívjuk az elengedés vagy enyhülés pontjának vagy pillanatának. Ebben az esetben nem jelentős mennyiségű mentális töltéssel foglalkozunk, de amikor igen, akkor ez lenne az a pont, amikor a töltés feloszlik vagy szétesik, és az enyhülésnek ez a pillanata elég felismerhető. Ha egy jelentős enyhülési pontot túlfuttatsz, akkor annak a hatása is elég felismerhető lesz. Amint ezt egy eljárás futtatása során felismered, akkor a fentebb tárgyalt enyhülési pontot helyreállítod.
Általánosságban egy eljárást addig kell folytatnod, amíg valamit okoz. Az eljárások változást hozhatnak, és engedned kell a változást ahhoz, hogy befejeződjön az esemény. Amíg meghátrálsz, gondjaid vannak vagy az eljárás valamit felkavar, tovább kell haladnod, mert az eljárás eltalált valamit, és azt folytatva át tudsz menni rajta, bármi is legyen az, amibe belefutottál. Tehát ne hátrálj meg a nehézségek miatt. Soha nem ez a megállás pillanata. A megállás pillanata az, amikor hirtelen minden könnyű lesz.
Tehát ezeket az eljárásokat végezd határozottan, és ne hátrálj meg, ha eldurvulnak a dolgok. De megzavarodhatsz, mert ha az enyhülés pontján túlfutsz, nehezebb dolgod lesz és a folytatás iránti elkötelezettséged ellened dolgozik. Tehát keresd ennek a hatásnak a felbukkanását. Az eljárás először kemény, utána hirtelen könnyű lesz, majd ismét nehéz. Ez az a pillanat, amikor vissza kell térned és az elengedési pontot helyre kell állítanod.
De jegyezd meg, hogy a fizikai és objektív eljárásoknak nincs annyi köze ehhez a területhez, mint azoknak a szubjektív eljárásoknak, amelyeket majd később használunk. Ezeket a dolgokat túlfuttathatod, és mivel itt van a fizikai univerzum, hogy a helyes irányba tartson téged, továbbhaladva és áthatolva a túlfuttatás jelenségen, még egy elengedési ponthoz juthatsz el.
A fizikai eljárásoknál sok elengedési ponthoz juthatsz el, mindig egy kicsit tovább jutva el. De a legnagyobb nyereség az első pontnál lesz, és a többi pontot már tovább tart elérni, és nem is hoznak akkora nyereséget. Tehát a leggyorsabb út mindig az abbahagyás, inkább később kell visszatérni, mint hogy az első menetben halálra dolgozd magad.
Most akkor alkalmazzuk ezt a kinyúlás és visszahúzódás eljárást. Elég hasznos és értékes.
Vegyél fel egy tárgyat. Precízen válassz ki egy pontot a tárgyon. Érintsd meg és engedd el, amíg kellemes érzésed nem lesz a ponttal kapcsolatban. Válassz ki egy másik pontot a tárgyon, és csináld ugyanezt. Addig folytasd, amíg kellemes érzésed nem lesz a tárggyal kapcsolatban.
Ezután véletlenszerűen vegyél fel pontokat a tárgyon, érintsd meg és engedd el, amíg úgy nem érzed, hogy képes vagy birtokolni és körülfogni a tárgyat, és képességet érzel a kezelésére és az irányítására.
Csináld ezt néha, különösen olyan tárgyakkal, amelyekkel dolgozni szoktál. Ha vezetsz, próbáld meg a kocsiddal csinálni.
Mint egy nagy előnyöket nyújtó gyakorlat egyik változatát, csináld a szoba sok különböző tárgyával és a falakkal addig, amíg a szoba hirtelen nagyon valóságos lesz, ész a szoba egésze nagyon kellemes érzést nyújt neked.
Szintén használhatod ezt arra, hogy kihúzd magad a kábult vagy levert állapotból ugyanúgy, mint az első fejezet eljárásait.
Ezt sokszor végezd el. Kifelé irányít téged, és megnöveli a kommunikációdat a fizikai univerzummal. Nélkülözhetetlen a későbbiekben következő szubjektív eljárások kiegyensúlyozása céljából. Az ehhez hasonlók nélkül a szubjektív eljárások túlságosan befelé fordítóak lennének.
A gyakorlat a birtoklási és irányítási képességeidet is megnöveli.
Ennek az eljárásnak egy mentális változata is létezik, amikor az elméddel nyúlsz ki, mintha kivetítenél egy sugarat, és az elméddel érintesz meg és engedsz el dolgokat.
A fizikai változatot többet kell használnod, mint a szellemit.
Amikor ezt először csinálod, kezdd azzal, hogy fizikailag nyúlsz ki és húzódsz vissza egy tárgytól, és csak amikor ez készen van, folytatod ugyanezzel a tárggyal a szellemi változatot.
Ezt általában nyitott szemmel szokás végezni, a test szemeit használva nézésre és az elmét kinyúlásra. De csukott szemmel is lehet végezni. Ebben az esetben először mindenképpen a fizikai verziót kell használni.
Ez a kinyúlás és visszahúzódás csukott szemmel csinálva segíti a nem fizikai érzékeléseid kifejlődését.
Fokozatosan azt fogod találni, hogy hogy mentálisan is érzed a tárgyakat, sőt kezdesz áthatolni rajtuk, és érezni, mi megy végbe bennük.
Most még ne várj csodákat, hosszú még az út.
De te mint lélek képes vagy áthatolni, érezni és irányítani a körülötted található univerzumot, és ez az egyik első lépés ebbe az irányba.
Ezt hivatolosan "érintés assziszt"-nak hívják a Szcientológiában. Nagyon egyszerű és hasznos, és könnyen lehet egyedül is csinálni. Ha megsérted magad, az elméddel hajlandó leszel az adott területről visszahúzódni, és mivel a test hajlamos engedelmeskedni az elmének, a test áramlatai és gyógyító erői is gátlódnak, mivel azokat visszavonod azokat.
Ha a sérülést okozó cselekvést néhányszor leutánzod, néhányszor ugyanott, ugyanazzal a tárggyal lassan és biztonságosan végrehajtva, akkor ez legyűri a visszahúzódást. Természetesen lehűtheted forró tárgyakat, eltompíthatod vagy máshogy védekezhetsz az éles dolgoktól, stb.
Tegyük fel, hogy beleütöd valamibe a lábujjadat. A legtöbb esetben ezután még fáj, gyakran meglepően sokáig ahhoz képest, hogy nincs semmilyen jelentős sérülés, és úgy tűnik, hogy egy utálatos hajlam lép fel arra, hogy egy kicsit később ugyanazt a lábujjadat még egyszer beleüsd valamibe.
Ahhoz, hogy ezt legyűrd, lassan lóbáld a lábad és könnyedén érintsd meg ugyanazt a pontot néhányszor, ahol beütötted.
Hirtelen egy éles fájdalmat érzel, ahogy az esemény feltűnik, és megkönnyebbülsz, és a fájdalom tényleg eltűnik. És nem fogod rendszeresen újra és újra beütni ugyanazt a lábujjad.
Vagy például hozzáérsz egy forró felszínhez, és megégeted az ujjad. Most akkor lehűtöd a felszínt (kikapcsolod a tűzhelyet, addig törlöd egy nedves ronggyal, amíg le nem hűl, stb.). Utána lassan megismétled azt a cselekvést, amikor megégetted az ujjadat. Ez gyakran csillapítja a kisebb égés bosszantó fájdalmát, és még a felhólyagosodástól is megóvhatja. (nincs rá semmilyen garancia, de úgy tűnik, segít, és ingyen van).
Természetesen az illetőt először részesítsd elsősegélyben. Ne állj ott érintés asszisztot csinálni egy éles késsel, amíg összevérzed a szőnyeget. És ne várj csodákat. De az igazán segít. Próbáld ki, és meglátod.
Ezt az eljárást "Visszaérintés"-nek is hívják a modern Szcientológia szlengben, mert visszanyúlsz ahhoz a ponthoz, ahol megsérültéd.
Az ortodox Szcientológiában létezik egy Irányítás, Kommunikáció és Birtoklás2, vagy röviden CCH eljárássorozat. Ez a gyakorlat CCH2 néven ismert.
Hihetetlenül egyszerű, de meglepő hatásai vannak. Kezdetnek keress két falat, és egy tisztán járható utat közöttük.
A parancsok:
2.4 a) Nézz a falra.
2.4 b) Menj a falhoz.
2.4 c) Érintsd meg a falat.
2.4 d) Fordulj meg.
Ezt ismételd újra meg újra, a két fal között oda-vissza járva.
A cselekvéseknek nagyon pontosaknek kell lenniük, mindegyiket tisztán kell csinálni, és felismerni, hogy megtetted. Minden egyes alkalommal csináld úgy, mintha először tennéd, ahelyett, hogy automatikusan hajtanád végre a parancsokat.
Most elég komolyan ajánlom, hogy kelj ki a székből, és végezd el ezt. A hatások meglepőek lehetnek ahhoz képest, hogy szerinted elméletben mi történhet.
Valami ehhez hasonlóan pontosat és ismétlődőt csinálva rengeteg eltemetett anyag felkavarodhat, mint hipnotikus irányítás vagy a hadseregben menetelés. Ami felkavarodik, az lehet, hogy nem ebben az életben történhetett, és még csak nem is lehet közvetlenül előhívni, mégis enyhítheted a súlyát az eljárás folytatásával, amíg sikeresen át nem küzdöd magad a hatásokon, és egyszerűen és könnyedén nem tudod csinálni a cselekedeteidet.
Lehet, hogy először nem ás mélyre ez az eljárás. Lehet, hogy néhány kört csinálsz a parancsokból, majd hirtelen kellemesenek érzed a tested irányítását és mozgatását. Ha ez történik, fogadd el a nyereséget, és fejezd be. De később térj vissza és próbáld meg újra.
Ennek az eljárásnak egy szellemi változata is létezik, amikor lefekszel, becsukod a szemed, és elképzeled magad, ahogy végrehajtod a parancsokat, és mint szellem mozogsz oda-vissza a falak között. De ez általában túl magas szintű kezdőknek. Ez az eljárás régebbi hipnózist és ehhez hasonlókat kavarhat fel, és lefeküdve csinálni ahelyett, hogy a testedet mozgatnád körbe (ami arra kényszerít, hogy ébren maradj), szinte garantálja azt, hogy valamilyen hipnotikus anyag kifutásának kezdekor elalszol. Tehát jobb, ha egy kezdő inkább csak a könyv második menetére hagyja ezt a változatot.
Szintén gyakorolhatod egy tárgy pontos mozgatását és irányítását.
Válassz ki egy tárgyat, amit könnyen tudsz mozgatni. Válassz ki két pontot. Mozgasd pontosan a tárgyat a két pont között, figyelve arra, hogy egyforma sebességgel mozgasd, és tétovázás nélkül tedd le az adott pontra. Engedd el a tárgyat, majd vedd fel megint.
A pontosság típusú gyakorlatok néha felkavarnak valamit, és ha áthaladsz rajta, a hatás eltűnik.
A gépeknél, mint például az autónál, irányítsd azt újra és újra pontosan egy megadott módon. A vezetés megtanulásánál például segít gyakorolni az autó pontos megállítását. Zongoratanulás közben kiválaszthatsz két egymástól távoli hangot, pontosan mozoghatva közöttük előre-hátra, mindig ugyanazt az erőt és sebességet használva. Vagy használhatod a gépelés megtanulásánál.
Ez nem azt jelenti, hogy egy képesség tökéletessé válásához helyettesítheti a tanulást, de felgyorsíthatja annak menetét, és a mesterfok magasabb szintjeire vihet el.
Ezt egy kicsit tovább is viheted, csukott szemmel csinálva, amíg a cselekvést biztonságosan végre nem tudod hajtani. (De ne vezess csukott szemmel!)
Ez egyik azoknak a kulcsfontosságú technikáknak, amellyel a keleti mesterek megtanulnak valamit. Ezt a kung-futól kezdve az asztaliteniszig mindenhol megtalálhatod.
1. Kezdő lépések |
|
2 eredetileg Control, Communication, and Havingness (a fordító)