Amikor az eljárások tárgyalása során problémákról beszélünk, nem azokra gondolunk, amelyeket - mint egy matematikai problémát - megoldunk, hanem azokra a maradandó nehézségekre, amelyek rögzültek maradtak és amelyek nem tűnnek megoldhatónak.
Például nem annak a problémának a megoldásáról beszélünk, hogy amikor egy szobával bővíteni akarod a házad, akkor egy betonalapzatot hogyan kell kiönteni. Ez olyasvalami, amit építészeti tanulmányok után vagy egy szakember szerződtetésével meg lehet oldani. Ehelyett olyan problémákról beszélünk, mint amikor egy új szobát kell építened, de anyagilag ezt nem engedheted meg magadnak. Ebben az esetben két szembenálló dolog, a pénz hiánya és a szoba iránti szükség határoz meg egy konfliktust.
Abban az értelemben, ahogy azt itt használjuk, egy probléma csak akkor "igazi", ha az két, egymással szembenálló dolog által fenntartott maradandó állapotban van.
Ha a két dolog helyett csak egy létezne, akkor az végül eljutna a természetes befejeződéséig. De két, egymással szembenálló dologgal ezek felfüggesztődnek és az illető figyelmének a rögzülését okozzák.
Elméletben az illetőnek képesnek kell lennie az egyik vagy másik oldalt megoldani. A jelen példában vagy kitalál egy alternatívát egy új szoba hozzáadására vagy a nagyobb helyszükségletének megoldására, vagy egy módszert arra, hogy hogy hogyan tud több pénzt keresni, sokkal olcsóbban megépíti azt, vagy pedig valami mást talál ki. Ez az élet és az egyoldalú problémák megoldásának az általános szerkezete, amelyek nem többek, mint különböző dolgok elvégzésének a gyakorlatai.
De amikor két dolog így összekapcsolódik, akkor nehéz lesz őket konfrontálni. Amikor valaki a több hely iránti igényével próbál szembesülni, felkavarja a pénzügyi aggodalmait és arról nem fog tudni tisztán gondolkozni. És amikor a pénzügyi gondokkal próbál szembesülni, akkor a figyelmét a nagyobb helyszükséglet iránt érzett aggodalma fogja elvonni. És így a probléma az illetőt folyamatosan gyötörve fennmarad és amíg valamely külső erő be nem avatkozik, addig igazából sohasem oldódik meg.
Így bizonyos problémák a szokásává válnak, és még ha egy helyzetet egy hirtelen szerzett vagyonnal kezelni is tud, az első adandó alkalommal ugyanabba a zűrbe keveredik.
Ezentúl minden látszatnak és logikának ellentmondva, ha azt látod, hogy valaki ilyen módon ragad meg valahol, akkor azt fogod találni, hogy ő maga hozza létre a probléma két oldalát. Ő pedig azért ragad meg, mert mindkét szembenálló erőt ő helyezi el és tartja egymással szemben, és közéjük helyezi magát. Ez az oka annak, hogy az adott helyzettel kapcsolatban nem tud gondolkozni és tenni valamit.
Még sok megvitatni való akad ezzel kapcsolatban, de először futtassunk néhány eljárást.
A legtöbb eljárás a "Mi a problémá?"-t használják első kérdésként. Ezek általában egyszerű, felváltva használandó parancsok, ahol egyszer a problémát kell megfigyelned, másszor valamit a problémával kapcsolatban, majd megint a problémát, és így tovább. Azért kell folyamatosan megfigyelned a problémát, mert az meg fog változni és az azzal kapcsolatos tudatosságod meg fog növekedni, sőt egy korábbi, ennek alapját képező probléma is előtérbe kerülhet, tehát ne ragaszkodj ahhoz, hogy mindig ugyanazt a problémát figyeled meg.
Ez nagyon egyszerű. Csak váltogasd a következő két parancsot és hagyd, hogy a probléma megváltozzon vagy ha szükséges, egy másik kerüljön előtérbe.
15.1 a) Mi a probléma?
15.1 b) A probléma mely részével tudnál szembenézni?
Alapvetően a semmit a teremtés végtelenségével egyensúlyozzuk ki. Ahogy valaki már nem képes a közvetlen teremtésre, a teremtés gazdagságát és változatosságát érdekes játékokkal próbálja meg tovább növelni. Amikor már egyiket sem tudja megtenni, akkor problémákat kezd el megrögzötten létrehozni, mivel ez legalább valamilyen játékot és teremtést nyújt neki.
A problémák és a játékok kifejlesztésével az illető tudatosan kezd el teremteni, így képes kiszabadulni a problémákat a helyükön tartó megrögzött teremtés alól.
A következő három eljárás mindegyike két, felváltva használandó parancsot tartalmaz.
15.2.1 a) Mi a probléma?
15.2.1 b) Találj ki egy ehhez hasonló méretű problémát
15.2.2 a) Mi a probléma?
15.2.2 b) Találj ki egy ennél a problémánál rosszabb dolgot
15.2.3 a) Mi a probléma?
15.2.3 b) Találj ki egy ennél a problémánál jobb játékot
15.3 a) Milyen problémával tudnál szembenézni?
15.3 b) Milyen problémával tudna más szembenézni?
15.3 c) Milyen problémával tudnának mások szembenézn?
Ha valakinek ilyen (két szembenálló dolog okozta) problémája van, és at konfrontálás vagy a konfliktus forrásainak szétválasztása nélkl "oldja meg", akkor a megoldás ténylegesen nem szünteti meg a problémá, hanem csak elfedi azt. A példánkban a plusz szoba szükségét (talán az illetőnk egy gyerek számára szüksége van egy második hálószobára) és a rájutó péz hiányát valaki úgy is "megoldhatja", hogy pénzt kölcsönöz vagy akár l is válik.
Ez ezért egy rögzült gondolattá válik, mert a megoldást fenn kell tartai ahhoz, hogy elkerüljük a problémát. És mivel rögződik, egy új problémáá válik. Ez egy olyan önfenntartó folyamat, amely még több problémához vezet.
Végezzünk el ezen néhány gyakorlatot.
15.4.1 a) Mi a probléma?
15.4.1 b) Milyen megoldásokat találtál erre a problémára?
15.4.2 a) Másnak milyen problémája volt veled?
15.4.2 b) Milyen megoldásokat találtak erre a problémára?
15.4.3 a) Másnak milyen problémája volt másokkal?
15.4.3 b) Milyen megoldásokat találtak erre a problémár?
A legkorábbi problémák azokból a rögzült gondolatokból jöttek létre, amelyk közvetlenül az előző fejezetben megemlített tiltakozás nyomógombon alapszana. De a tiltakozás maga a kommunikációs korlátok miatt alakult ki, és íy a problémákat a leállított kommunkációkon keresztül is tudjuk kezelni.
15.5.1 a) Mi a probléma?
15.5.1 b) Milyen kommunikációt hagytál befejezetlenül ezzl a problémával kapcsolatban?
15.5.2 a) Másnak milyen problémája volt veled?
15.5.2 b) Milyen kommunikációt hagytak befejezetlenül ezzl a problémával kapcsolatban?
15.5.3 a) Másnak milyen problémája volt másokkal?
15.5.3 b) Milyen kommunikációt hagytak befejezetlenül ezzl a problémával kapcsolatba?
Mindenki maga hozza létre a saját problémáit.
Először futtasd ezt:
15.6.1 a) Mi a probléma?
15.6.1 b) A probléma mely részéért lehetnél felelős?
Ezután ezt:
15.6.2 a) Mi a probléma?
15.6.2 b) A probléma mely részének okozását tudnád beismern?
Mivel olyan problémákkal foglalkozunk, amelyeknek két szembenálló oldaa van egymással konfliktusban, gyakoroljuk két tárgy egyszerre történő megfigyelését.
Nézz körül a szobában és figyelj meg egyszerre két tárgyat, amíga két dolgot az elmédben kényelmesen nem tudod tartan.
Most vizsgáljuk meg a problémák kétoldalú természetét, és fussunk vissa a problémák láncán, mivel az illető mindig ugyanazt a problémát hozza létr, újra és újra.
Ezt többször is lehet futtatni, a problémát minden egyes alkalomml a korábbi hasonló problémák láncán végigfuttatva, amíg a lánc fel nem bomli. Ezt addig folytasd, amíg úgy nem érzed, hogy felszabadultál a múltbei problémák súlya alól.
Először figyeld meg vagy idézd fel a problémát. Ezután hajtsd vége a következő lépéseket újra és újra, amíg a probléma fel nem oszlik, szilárdabá nem válik vagy már nem változik tovább (nem jön elő több új dolog). a ez történik (szilárdabbá válik vagy nem oszlik el), akkor keress egy korábi hasonló problémát és ezeket a lépéseket futtasd azon is. Folytasd korábi hasonló problémákkal, amíg az egész dolog egy igazi megkönnyebbülés kíséretébn szét nem esik.
A parancsok:
15.8 a) Állapítsd meg (ha kell, újra) a problémát
15.8 b) Figyelj meg valamit a probléma egyik oldalán
15.8 c) Figyelj meg valamit a probléma másik oldalán
14A. Invalidálás |
|