Vissza a böngészhető nézethez

TR-ek oktatása 3:

A TR-ek teljes elmélete

Ebben a fejezetben minden egyes TR-en részletesen végigmegyünk. Nyolc különböző, saját céllal és szándékkal rendelkező gyakorlat létezik (Ezek: OT TR–0, TR–0, TR–0 heccelés, TR–1, TR–2, TR–2 ½, TR–3 és TR–4.)

Név: OT TR–0

Buddha Az OT TR–0 nem meditáció, hanem csupán annak a gyakorlása, hogy valaki potenciális okként vagy hatásként képes legyen ott lenni.
Elmélet:
Ez a gyakorlat valójában a kommunikációs formulánál is alapvetőbb. Valakinek először jelen kell lennie ahhoz, hogy kommunikációt indíthasson, másvalakinek pedig jelen kell lennie ahhoz, hogy azt fogadja. Az OT TR–0 során a tanuló a potenciális okként (kiindulópontként) vagy potenciális hatásként (fogadópontként) jelenlétet gyakorolja.
Szándék:
A tanulónak képesnek kell lennie egy másik személyt kényelmesen konfrontálni. A tanuló egyszerűen azt gyakorolja, hogy egy másik személy előtt egy méterrel legyen. Jelen van, nyugodt és kényelmesen érzi magát.
Utasítások:
Nincs.
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, körülbelül egy méter távolságra, csukott szemmel ülnek.
Útmutatás:
Ez egy csendes gyakorlat. A tanuló és az edző egymástól távol csukott szemmel ülnek.
A tanuló nem mozoghat, semmilyen testrésszel nem konfrontálhat és semmilyen módszert nem alkalmazhat a konfrontálásra. Az álmosság és a kábultság nem fogadható el. Ez egy egyszerű gyakorlat. Minden hozzáadott dolog elfogadhatatlan. A tanuló csukott szemmel általában feketeséget lát.
Amikor a tanuló képes nyugodtan és éberen jelen lenni, valamint mindezekkel kapcsolatban jól érzi magát, akkor a gyakorlatot elvégezte.
Megjegyzés: Ennek a gyakorlatnak a konfrontálás nem része.
Megjegyzés:
Ezt a gyakorlatot gyakran edzés nélkül és egyszerűen addig a pontig végzik, amíg a tanuló nyugodt lesz, éber, és nagyszerűen érzi magát attól, hogy ott van. A felügyelő néha odamegy hozzá és edzési utasításokat ad ki.

Név: TR–0, konfrontálás

Csupán az auditáláson keresztül vagy még anélkül is képes lenni a preclearrel szembenézni. TR0 lány
Elmélet:
A potenciális ok és hatás mellett a kommunikációs ciklus következő részletei kerülnek elő: megfigyelés, távolság, konszideráció, figyelem és konfrontálás.
Szándék:
Egy tanulót kiképezni arra, hogy csupán az auditáláson keresztül vagy még anélkül is képes legyen a preclearrel szembenézni. Az alapvető elképzelés az, hogy a tanulónak a preclear előtt egy méterrel képesnek kell lennie a helyzetét megtartania és ezzel kapcsolatban nyugodtnak kell lennie és ezt kényelmesen tudnia kell megtenni. Egyszerűen jelen kell lennie és semmi mást nem kell tennie, mint hogy jelen van.
Utasítások:
Nincs
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymástól egy méter távolságra, egymással szemben ülnek.
Útmutatás:
A tanuló és az edző nem beszélgetnek, nem próbálnak érdekesek lenni. Egyszerűen néhány órán át ott ülnek és egymást nézik anélkül, hogy bármit mondanának vagy tennének. A tanulónak nem szabad beszélnie, idegesen pislognia, mocorognia vagy elmozdulnia, nevetnie, mosolyognia, zavarba jönnie, elálmosodnia vagy elkábulnia. Gyakran találhatod azt, hogy a tanuló egy testrésze például az arca, az orra, a mellkasa, stb. segítségével néz szembe ahelyett, hogy egyszerűen ott ülne és kényelmesen az edzőre tekintene. Beleeshet konfrontálási módszerekbe ahelyett, hogy egyszerűen jelen lenne. A konfrontálás egyszerűen ezt jelenti. Nem teszel semmit. Az egész gyakorlat arról szól, hogy az auditort hozzászoktatjuk ahhoz, hogy jelen legyen, egy méterre a precleartől, anélkül, hogy bocsánatot kérne tőle, mocorogna vagy önmagát megvédené. A testrész segítségével történő szembenézés abban a testrészben szomatikát okozhat. Erre a megoldás egyszerűen a gyakorlat folytatása, a szembenézés és a jelenlét.
A hangsúly elsődlegesen azon van, hogy a preclear képes legyen a vele szemben ülő személyt (az edzőt) konfrontálni, a test megnyilvánulásait, azaz a rándulásokat, pislogásokat, stb. majd a gyakorlat későbbi részében ráér kezelni.
A tanuló a TR-t akkor teljesíti, amikor képes jelen lenni, konfrontál és nagyobb tartós nyereséget ért el.
A gyakorlatot a tanuló teljesen és végérvényesen akkor zárja le, amikor képes egy helyben két teljes órán át mindenféle fentebb felsorolt kényelmetlenség, álmosság, stb. nélkül ülni. Természetes pislogás megengedett. Túlzott (ideges) pislogás nem.

Név: TR–0, heccelés

Az edző bármit mondhat vagy tehet, csupán a székét nem hagyhatja el. TR0 heccelés
Elmélet:
Ugyanaz, mint a heccelés nélküli TR–0-nál. A hangsúly az okként viselkedő preclear konfrontálásán van.
Szándék:
A tanulónak csupán az auditáláson keresztül vagy még anélkül is képesnek kell lennie a preclearrel szembenézni. Az alapvető elgondolás az, hogy a tanulót képessé tesszük arra, hogy az elhelyezkedését a preclear előtt egy méterrel nyugodtan és kényelmesen meg tudja tartani. Egyszerűen jelen kell lennie, anélkül, hogy a gyakorlatot megszakítaná, a figyelme elterelődne vagy hogy a preclear által mondottakra vagy általa megcselekedett dolgokra bármilyen reakciót mutatna.
Megjegyzés:
A TR–0-nak az volt a szándéka, hogy az illető egyszerűen ott üljön és konfrontáljon. A TR–0 heccelés szándéka viszont az, hogy a tanulót képessé tegye a preclear konfrontálására.
Utasítások:
Az edző a következő kifejezéseket alkalmazza: Start!, Ennyi!, Flunk!
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
Miután a tanuló auditor elvégezte a TR–0-t és képes jelen lenni, eljött a heccelés ideje. Minden, ami nem jelenlevés, az edzőtől azonnali flunk-ot érdemel. Rándulás, ideges pislogás, sóhajtás, mocorgás vagy elmozdulás, minden, kivéve a jelenlevés azonnal flunk-olandó, de a flunk okát is meg kell mondani.
Az edzőnek: A tanuló elneveti magát. Az edző: Flunk! Nevettél. Start! Az edzőnek edzőként csupán ennyit kell mondania.
A tanulónak: Az edző bármit mondhat vagy tehet, de a székét nem hagyhatja el. Az edző megkeresi a tanuló nyomógombjait és azokat keményen megdolgozza. Semmilyen szó (az edzői utasítások kivételével) sem okozhat semmiféle választ. Ha a tanuló arra reagál, akkor az edző azonnal edzővé változik (lásd fentebb). A tanuló akkor végzett, amikor tekintet nélkül az edző által mondottakra vagy tettekre képes nyugodtan, megszakítás, figyelem-elterelődés vagy bármiféle reakció nélkül jelen lenni, valamint nagyobb tartós nyereséget ért el.
nyomógomb:
Olyan, mások által használt szavak, kifejezések, témák vagy mások által végzett tevékenységek, amelyek a személy bankjában reakciót okoznak és amelyek kényelmetlenséget, szégyent vagy zaklatottságot eredményeznek, illetve irányíthatatlan nevetésre kényszerítik.

TR–1, az auditálási utasítás kiadása

TR1 kiadása Pontosan oda kell kiadni, ahol a preclear van, továbbá elég hangosnak is kell lennie.

Az auditori TR–1-et akkor használjuk, amikor az auditor a preclearjének egy utasítást ad ki. Nem az ablakon kívülre vagy a távoli hegyeknek adja ki. Nem, pontosan onnan, ahol van, pontosan oda adja ki, ahol a preclear található. Találkozhatsz olyan tanárokkal vagy eladókkal, akik minden nap rengeteget kommunikálnak. Amikor a TR-ekről és a TR–1-ről hallanak, azt mondják, hogy Ó, persze, hogy tudom, hogyan kell kommunikálni. Ez az a része, amit minden nap csinálok. De ha megfigyeled őket, akkor láthatod, hogy állítanak valamit és senki sem hallotta őket. Gyakran az számít kommunikációnak, hogy nagy lendülettel kimondanak valamit, de semmi elképzelésük nincs arról, hogy annak hova kellene megérkeznie.

Másrészt viszont Franklin D. Roosevelt (1933-45) amerikai elnök jó előadó volt. Valójában soha nem a nemzethez beszélt. Az egyes polgárokhoz beszélt. Ez az oka annak, amiért ő tényleg kommunikált.

Élt egy másik amerikai elnök is, Herbert Hoover (1929-33). Ő volt Roosevelt elődje. Az elképzelhető legszebb és legszabatosabb angolt beszélte. Nem létezett az az oxfordi professzor, aki az általa használt nyelvtanba, a szóhasználatába vagy a kiejtésébe bele tudott volna kötni. Ez volt a tökéletes angol. Amikor viszont a tökéletes állításait megtette, az emberek elgondolkoztak azon, hogy miről is beszél? A mi problémáinkról hozzánk így beszél? Emiatt nem tudott egy nemzetet vezetni. Az országot nem tudta kivezetni a Nagy gazdasági világválságból. Képtelen volt egy egyénhez beszélni vagy a kommunikációját az általa kiválasztott célpontba eljuttatni.

Az R. Hubbardhoz hasonló jó szónokok és jó előadók nem azt gondolják, hogy egy hatalmas hallgatósághoz vagy a tömegekhez beszélnek. Ők személyesen és közvetlenül beszélnek egyszerre sok egyénhez. Amikor a hallgatósághoz beszélnek, az egyszerre minden egyes személynek szól, és minden egyes személy úgy érzi, hogy az előadó hozzá szól.

Ha hatalmas hallgatóságot és tömeget szeretnél megszólítani, az is a TR–1 során tanult közvetlen és személyes kommunikációra alapul, így ez nem egy elhanyagolható lépés. Ez az a kapu, amelyen keresztül lépned, ha másokkal tényleg kommunikálni szeretnél.

A TR–1-ben az edző és a tanuló egymással szemben ül. Tanulóként egyszerű a dolgod. Valamit magadtól az edzőhöz átjuttatsz, ami pontosan hozzá érkezik meg. Ez az, ami ezt kommunikációvá teszi.

Ha van egy nehézkes tanulód, egy olyan, aki látszólag nem képes felfogni a TR-ek lényegét, valamint a tanítására van nyolc heted, akkor a tanácsom az, hogy az első hét hétben taníts neki TR-eket, az utolsó héten taníts neki néhány auditálási eljárást, majd engedd szabadon. Ha a TR-jei nem tökéletesek, nem érdemes kifinomult technikákra tanítani, az ugyanis csak időpazarlás, sőt valójában ezzel sem neki, de még kevésbé a preclearjeinek nem teszel szívességet.

A TR-ek lépése nem könnyű és a fontossága sem lebecsülendő, hanem az auditorrá válás legnehezebb lépése. Hihetetlenül egyszerűen hangzik. A TR–1 során egyszerűen azzal a tökéletes önbizalommal mondasz valamit, hogy a másik azt meghallja. Ez benne az összes trükk.

Ezt a tanulónak hogyan tanítjuk meg? Adunk neki egy könyvet, amiből olvashat. Használhatod Richard Bach Sirály-át, de más könyvet, például R. Hubbard ajánlása alapján az Alice csodaországban-t is.

Tehát a tanuló előveszi a könyvet és keres egy mondatot. Csak egy mondatra van szükség, nem az egész történetre. Véletlenszerűen választ ki egy gondolatjel () mögötti állítást. Kihagyja a mondta vagy a Jonathan azt mondta részeket. Ha azt látja a könyvben, hogy — Miért futnak olyan gyorsan? — kérdezte, akkor a Miért futnak olyan gyorsan? kérdést fogja használni.

A könyvből választja ki a mondatot. Nem csupán kitalál egyet. Miért nem? Mert arra készítjük fel, hogy előre elkészített kérdéseket kap meg és azokat kell alkalmaznia. Az auditálás során ilyeneket kell alkalmaznia. Az első lépés az, hogy valaki más gondolatát a magáévá tegye.

A nyelvhasználat során valójában folyamatosan ezt tesszük. A szavak valójában mások gondolatai, amelyeket megtanultunk használni.

Az auditálás során gondosan megfogalmazott eljárásokat futtatsz. Ezeket először R. Hubbard fogalmazta meg, majd kezdetben azokat számos auditor feldolgozta. Minden egyes eljárás adott módon van megszövegezve, amelyet pontosan a megadott módon kell alkalmazni. A TR-ek során természetesen nem alkalmazunk valódi eljárásokat. Az eljárások begyakorlására két kifejezést használunk: Úsznak a halak? és Repülnek a madarak? Ezek természetesen egyszerű kérdések és nem terápiás eljárások, de ezek segítségével a tanuló megismeri, hogy hogyan is kell a preclearnek egy eljárást szolgáltatni.

Mások gondolatának használatával nincs semmi baj. Semmilyen tömeg és semmilyen jogi akadály nem létezik, amelyektől összezavarodhatsz vagy bajba kerülhetsz.

Tehát egy könyvből kiválasztod azt a gondolatot, amelyet a gyakorlat során használni fogsz. Megbizonyosodsz arról, hogy az a te gondolatoddá vált és azt átadod a preclearnek. A TR–1 valójában csupán ennyiből áll.

Ez nem a könyvből megy a preclearhez. A tanuló auditor kiválaszt a könyvből egy mondatot. Azt a mondatot a sajátjává teszi. A tanuló auditor ránéz a preclearre és úgy közvetíti a preclearnek, mintha az a gondolat most ötlött volna fel benne. A gondolatnak oda kell érkeznie, ahol a preclear van.

Előfordulhat, hogy a szerzőktől és a szónoktól ilyesmit kérdeznek: Az elképzeléseddel kapcsolatban van néhány kérdésem. Ebben a pillanatban tudhatod, hogy ez a személy nem kommunikál valami jól. Elismeri, hogy nem képes arra az első fontos lépésre, hogy egy gondolatot elfogadjon és azt valaki másnak kommunikálja. Egy lépéssel a valódi kommunikáció mögött halad, ugyanis az első lépés ezeknek a gondolatoknak az átvétele, a birtoklása, majd annak kommunikációja.

Szándék

Néha, amikor a preclear elkezd auditálni, felfigyelhet arra, hogy az auditor mennyire tanultnak és mennyire bölcsnek tűnik, hogyan ejti a szavakat, az utasítás kiadása közben hogyan tartja a kisujját, stb. Ezeknek a dolgoknak semmihez sincs közük.

A szándék az, ami kommunikál – nem a szavak.

Amikor szándékodban áll a preclearrel kommunikálni és amikor ezt a szándékodat a preclearhez képes vagy átjuttatni, akkor valóban kommunikálsz! Amikor ebben elég jó leszel, nem számít, hogy kínaiul vagy valamely más, a preclear számára ismeretlen nyelven mondod, a kommunikáció tisztán és érthetően fog átjutni.

Léteznek bizonyos gyakorlatok (a Standard Tech 1. szintjén), amelyek a szándék szavaktól történő elválasztását gyakoroltatják. Ezek hasznosak, de jelen pillanatban még nincs rá szükségünk, ugyanis a tanulónak így is túl sok dolga és tanulnivalója van.

A TR–1-et illetően kijelenthetjük, hogy nem a hang színezete számít, nem a helyes kiejtés számít. Az fontos, hogy a tanuló képes-e egy mondatot egy könyvből kiválasztani, azt a sajátjává tenni és azt a sajátjaként kommunikálni. A szándéknak kell kommunikálnia. Továbbá a saját időegységében kell kommunikálnia, ami azt jelenti, hogy annak minden egyes alkalommal frissnek és élőnek kell lennie. Tegyük fel, hogy az Úsznak a halak? kérdést használod (ahogy azt a TR–3-ban alkalmazzuk). Ott ülsz és a kérdést kilencvenkilencedik alkalommal is kiadod. Ennek a kilencvenkilencedik alkalomnak kell lennie, nem pedig az első gépies ismétlődésének. A saját időegységében kifejezés ezt jelenti. Az előző alkalom már történelem és el is felejtettük.

A TR–1-ben viszont különböző mondatokat használunk, amelyeket a Sirály-ból vagy valamely más könyvből választunk ki. A gyakorlat pontosan a következő:

Név: TR–1, auditálási utasítás

Elmélet:
A TR–0 elméletéhez a következőt add hozzá: a tanuló tényleges ok és a hatás tudatában van. Az üzenet-et a távolság-on a fogadópont-ba juttatja.
Szándék:
Az auditálási utasítás preclearhez történő eljuttatását begyakorolni és tökéletesíteni (minden egyes utasítást újonnan, a saját időegységében kell továbbítani), valamint azt rándulások és feszültség nélkül, természetesen és az auditortól a preclearhez közvetlenül kell továbbítani.
Utasítások:
A tanuló egy könyvet használ – például Richard Bach Sirály-át. Mondatokat választ ki, (kihagyja a mondta részeket), azokat magának elolvassa, majd azt az edzőhöz továbbítja.
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
A tanuló kiválaszt egy mondatot és azt a sajátjává teszi. Azt az edzőnek természetes módon mondja el. Nem szabad úgy hangzania, mintha egy könyvből olvasná. Nem egy szereplőt próbál meg megszemélyesíteni. Egyszerűen a saját gondolataként, tisztán és egyenesen mondja ki.
Az edzőnek a gondolatot tisztán meg kell kapnia és azt meg kell értenie, mielőtt azt mondja, hogy .
Az ülést az edző irányítja. Az mondja, hogy Start! Meghallgatja a tanulót, ahogy a mondatot továbbítja. Ha az tisztán megérkezett hozzá, akkor azt mondja, hogy , és a tanuló áttérhet a következő mondatra. Ha az origináció nem jut el hozzá tisztán vagy valami mást kell kijavítania, akkor a tanuló azt mondja, hogy Flunk, és annak okát megmondja a tanulónak. A tanuló megismétli az elrontott originációt. Ennyi-t kell mondani, ha valamit meg szeretnének beszélni vagy az edzőülés végére értek. Az edző a Start!-ot használja az edzés legelején és arra, hogy a megbeszélés után az ülést folytassák.
A TR–1-et a tanuló akkor végezte el, amikor egy originációt természetesen és nyugodtan keresztül tud juttatni. Ezt erőfeszítés és rándulások nélkül, azaz testmozgás, színészkedés, mesterkéltség vagy előadói allűrök nélkül kell tudnia megtenni. A hangjának tisztának és természetesnek kell lennie.
Megjegyzés:
A tanuló affinitásának szintje nagyon fontos. Túl gyakran fordul elő az, hogy annak az auditornak, akinek a TR–1-e nincs bent, hiányzik az affinitása. Nem képes elérni a másik személyt vagy nem képes a másik személlyé válni (legyen az edző vagy preclear), így a kommunikációval nehézségei vannak.

TR–2, nyugtázások

TR2 elfogás A preclear kommunikációjának irányítására szolgáló módszer.

A nyugtázás a kommunikációs ciklus következő része.

Meghatározás

Nyugtázás:
Az a dolog, amelyet azért mondunk vagy teszünk, hogy valaki másnak jelezzük, hogy a kijelentését vagy cselekedetét észrevettük, fogadtuk és megértettük.

A tökéletes nyugtázás csupán azt kommunikálja, hogy Hallottam és megértettem a kommunikációdat – összesen ebből áll. Hallottam, amit mondtál, és megértettem azt. Jelzi, hogy a preclear feléd indított kommunikációja (vagy bármely más személyé, ugyanis ez az életre is vonatkozik, nem csak az auditálásra) megérkezett hozzád.

A TR–2-ben a nyugtázás esetén a hangsúly azon van, hogy az megérkezett-e a preclearhez és hogy azt a preclear felfogta-e?

Miért ilyen fontos a nyugtázás? Miért olyan fontos az auditor számára, hogy azt mesterien elsajátítsa? A nyugtázás tulajdonképpen egy irányítási tényező, ennek segítségével irányítod a preclear kommunikációját.

Az irányítás egyszerűen elindítás, megváltoztatás, megállítás. Ha valamit el tudsz indítani, meg tudod változtatni és meg tudod állítani, akkor azt tudod irányítani. A nyugtázás a megállítás, az fejezi be a kommunikációs ciklust.

Ha csupán azt mondanánk, hogy Folytasd! vagy Beszélj még!, akkor az nem az itt tanított nyugtázás lenne. A tökéletes nyugtázás nem tartalmaz egyetértést vagy beleegyezést. Egyszerűen azt fejezi ki, hogy Hallottam, amit mondtál. vagy A kommunikációdat fogadtam és megértettem. Ez lezárja a cselekvés és a kommunikáció ciklusát. A kommunikációdat fogadtam, és most úgy döntöttem, hogy ezt a ciklust befejezem és a kommunikációd most már az én irányításom alatt van. Egyszerűen fogalmazva azok a dolgok, amelyeket meg tudsz állítani, az irányításod alatt vannak. Ha pedig a preclear kommunikációs vonalát nem tudod irányítani, akkor a precleart sem tudod irányítani.

Tegyük fel, hogy preclear egy kissé feszült hölgy. Gyengélkedik, különös fájdalmakat érez, és az életben más dolga nem nagyon van, mint hogy magáról gondoskodjon.

Amikor ez a hölgy először kezd el beszélni, hajlamos lesz vég nélkül folytatni: Megkérdeztem ezt a szakembert, majd megkérdeztem egy másikat is – és ez pénzbe kerül … egyébként is, – pénzről beszélve, annyi mindenre kellett költenem – a lányom arra kért … Csak folytatja és folytatja, de ebből semmi haszna nem származik. Az ilyen személyeket minél tovább hagyod beszélni, ők magukat annál rosszabbul érzik. A tónusskálán teljesen lebeszélik magukat és egyre jobban kétségbe esnek. Egy megszállott kommunikáció, kényszeres kiáramlás van előtted.

Ez egy olyan alkalom, amely során a TR–2 képzett alkalmazása valóban kapóra jön. Ránézel és becélzod magad. Tényleg szándékot öntesz a nyugtázásba, megbizonyosodsz arról, hogy oda érkezik, ahol ő ül, és azt mondod, hogy Jó! Ő erre azonnal megáll és még talán egy kis elégedett mosoly is megjelenik az ajkán. Azonnal megérti, hogy a kommunikációja átment hozzád. Ha ezt tényleg profin csinálod, akkor valószínűleg egy ilyen választ kapsz: Nem hiszem, hogy valaha bárki is valóban meghallgatott volna, nem furcsa?

Miért beszélnek kényszeredetten az emberek? Azért, mert mennyiséggel próbálják a minőség – azaz a meghallgatás – hiányát pótolni. Már eleve nem biztosak abban hogy van hallgatóságuk, vagy akár csak egy valaki, aki őket meghallgatja.

Amikor egy ilyen személyt igazán jól nyugtázol, akkor szinte látszik, ahogy ebből az elszigetelt állapotból kijön.

A preclear akár olyanokat is mondhat, hogy Hú, nem hiszem, hogy ezelőtt bárkihez is beszéltem volna! vagy Te vagy az első, aki valaha is rám figyelt!

Egy auditornak (még a korai, kísérletezős napokban) volt egy kényszeresen beszélő preclearje, akit egyszerűen képtelennek tűnt megállítani. Végül csak azért, hogy a figyelmét magára terelje, az ujját az orra előtt kezdte el előre-hátra mozgatni. Amikor végül megbizonyosodott arról, hogy egy röpke pillanatra ráfigyel, teljes szándékkal azt mondta, hogy Jó! Hallottalak! A preclear erre leállt és azt válaszolta: Hű, észre sem vettem, hogy itt vagy és hallgatsz. Ez nem különös?

Így egy jó nyugtázás tényleg képes az auditálás egyik fontos lépcsőjét megtenni, mégpedig azt, hogy a preclear megtalálja az auditort. Az auditor a preclear számára elég valóságossá válik ahhoz, hogy valódi kommunikáció jöhessen létre.

A kényszeresen kiáramoltató preclear megállítása viszont természetesen a nyugtázás elég rendkívüli használatát jelenti.

Általában viszont arra használjuk, hogy egy kommunikációs ciklust teljesen megállítsunk. Ennek segítségével fejezünk be egy kis ciklust. Azzal kezdődik, hogy kiadod az utasítást, a preclear megtalálja a választ és azt megadja neked. Egy pillanaton belül pontosan még egyszer ugyanazt az utasítást fogod kiadni neki, de a valóság az, hogy ez őt teljesen megőrjítené, hacsak nincs tökéletesen tisztában azzal, hogy az általa elmondottakat teljesen megértetted.

Így egy -val vagy bármely más ideillő kifejezéssel nyugtázod, amely lezárja az adott ciklust.

(Ha a preclear azt a szomorú történetet meséli el, hogy a kutyája hogyan halt meg, akkor természetesen nem azt mondod neki, hogy . Meg kell mutatnod neki, hogy az általa elmondottakat megértetted. A részvét rendben van. Az együttérzés (a tónusskálán 0,9) viszont nincs. Erre részvétteljesen mondhatod azt, hogy Ez borzalmas vagy Ezt sajnálattal hallom – vagy bármilyen ideillő dolgot, amivel a preclear felé megnyugtatóan jelezheted, hogy az általa elmondottakat megértetted. Duplikációt és megértést kell jelezned felé ahhoz, hogy a ciklust befejezhesd.)

Ezek után ténylegesen ugyanazt az auditálási utasítást fogod kiadni. Eddigre a preclear már felfogta, hogy az általa elmondottat már megértetted, így ez számára nem okoz nehézséget. Tudja, hogy azért kérdezed tőle ugyanazt a kérdést, mert a bankjába mélyebbre kell merülnie és a kérdésre egy teljesen új választ kell adnia. Ez egy új kezdet és ezzel a preclearnek semmi gondja nincs.

A TR–2 edzése

Foglalkozzunk most azzal, hogy az edzés során a gyakorlatot hogyan is kell ténylegesen végezni. Az edző a Sirály-ból vagy egy hasonló könyvből felolvas a tanulónak egy sort. Ebben a gyakorlatban a felolvasás minőségével nem foglalkozunk. Azt gyakoroljuk, hogy a preclear ezt hogyan nyugtázza. Továbbá az edző a precleart helyettesíti és egy ülés során a preclear úgy beszél, ahogy akar. Nem fegyelmezed a precleart, csupán irányítod, így ez a gyakorlat így valósághűnek számít.

Az edző felolvas egy sort a Sirály-ból, a tanuló pedig azt nyugtázza. Eleinte az edző csupán arról bizonyosodik meg, hogy a nyugtázást tisztán hallotta, ez tanúsítja ugyanis azt, hogy az általa felolvasottakat meghallották.

Később jobban figyel a részletekre és jobban megválogatja, hogy mit fogad el megfelelő nyugtázásnak. A tanuló tényleg be akarta fejezni a ciklust? Vagy annyira magával ragadta az a tény, hogy az edző egy hosszabb történetet olvas, hogy láthatóan az egészet hallani akarja?

A Folytasd és a Tovább félnyugtázás. Az auditálásban ezekre is szükség van, de ezek a TR–2½-hez tartoznak és most nem ezt gyakoroljuk.

Így a tanulónak -t, Rendben-t vagy Oké-t vagy bármi más ideillőt kell mondania, úgy, hogy azzal a kommunikáció fogadását és megértését jelezni tudja.

A TR–2-t a mindennapi életben is jól lehet használni. Erre R. Hubbard Dianetika 55! könyvében találhatsz néhány példát.

Van benne egy példa, amelyben a közlekedési rendőr gyorshajtásért leint egy fickót és megbírságolja. Ha a vezető TR–2-ben tényleg nagyon jártas, akkor egyszerűen azzal nyugtázva a rendőrt, hogy milyen szakszerűen beszélt hozzá, a rendőr nem csupán vele felejt el foglalkozni. Nem, visszaül a járőrautóba, visszahajt az örsre, leadja a jelvényét és nyugdíjba vonul!

A nyugtázás az auditor rendkívül fontos eszköze. Tanuld meg jól és szakszerűen használni, a TR–2 pedig pont ebben segít.

Hangulatot is lehet nyugtázással kifejezni. Értékelni is lehet, ez csupán a hangszíntől függ.

Nincs semmi baj azzal, ha odaillő hangulatot fejezel ki. Gyakorlatban majd látni fogod, hogy mi az, ami működik. A preclear és a helyzete felé lehet jó nyugtázással részvétet nyilvánítani. Azt viszont ne felejtsd el, hogy az Auditorkódex 9. pontja kijelenti, hogy nem tanúsítok együttérzést a preclear iránt, hanem hatékony leszek Az együttérzés a tónusskálán 0,9-nél helyezkedik el, ahol az illető valaki más hullámhosszához illeszkedik. Például ha egy kisgyermek sír, a bölcsőde hamarosan tele lesz síró kisgyermekekkel. A TR–2 célja a kommunikáció irányítása. Ha csak ott ülsz és együtt sírsz a preclearrel, akkor természetesen teljesen elveszíted az irányítást. Így a nyugtázás közben szabad és gyakran kell is érzelmeket és affinitást kimutatnod. Arról viszont bizonyosodj meg, hogy az irányítás nálad van. Nem szabad bírálnod, tréfálkoznod vagy nevetségessé tenned. Ez leértékelés. Kiértékelned sem szabad, ezek az Auditorkódex ellen valók, az edzőnek pedig, ha észreveszi, hogy a tanuló ezt teszi, észre kell venni és flunk-ot kell adnia érte.

Név: TR–2, nyugtázás

Elmélet:
A tanuló a hatás-ból az ok-ba váltást gyakorolja. Fogadja, megérti és duplikálja a preclear válaszát (hatás), majd ok-ként nyugtáz.
Szándék:
Megtaníttatni a tanulóval, hogy a nyugtázás a preclear ülés közbeni kommunikációja irányításának fontos eszköze. A nyugtázás teljes megállítás, amely lezárja a kommunikációs ciklust. A tanulónak megértést kell tanúsítania és megfelelően kell nyugtáznia ahhoz, hogy a kommunikációt lezárja.
Utasítások:
Az edző elolvas egy sort egy könyvből – például a Sirály-ból. Kihagyja a mondta részeket, a tanulónak pedig minden egyes originációt alaposan nyugtáznia kell. Az edző megismétel minden sort, amellyel kapcsolatban úgy érezte, hogy azt a tanuló nem nyugtázta megfelelően. A tanuló a , Rendben, Oké, Hallottam, vagy bármely más odaillő kifejezést használhat. Ennek meg kell győznie a precleart vagy az edzőt arról, hogy őt meghallgatták és megértették.
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
A tanulónak pontosan az elhangzottakat kell nyugtáznia, így az edző tudhatja, hogy meghallgatták. Néha kérdezd meg a tanulót, hogy Mit mondtam? Eleinte a tanuló bármit tehet azért, hogy a nyugtázását átjuttassa, a részleteket majd később javítsd ki. Tanítsd meg őt arra, hogy a nyugtázás megállítás, egy ciklus vége – nem pedig egy új kommunikációs ciklus kezdete vagy a preclear folytatásra történő bátorítása. Ezen túl a tanulót arra is tanítsd meg, hogy a nyugtázás nem gépies dolog, az elmondottak megértését kell tükröznie. Még az Ez borzalmas! is helyénvaló lehet, ha a preclear egy borzalmas történetet mesél el. Így a TR–2 gyakorlása során a realitás is fontos.
Továbbá azt is mutasd meg neki, hogy előfordulhat, hogy valakinek egy nyugtázást nem sikerül keresztüljuttatni, egy precleart nyugtázással nem képes megállítani vagy előfordulhat az is, hogy valakit túl erősen nyugtáznak – amely a precleart az ülésből teljesen kiütheti.
Az edző azt, mondja, hogy Start!, felolvas egy sort, majd Flunk!-ot mond, amikor úgy érzi, hogy a nyugtázás nem volt megfelelő. Az edző a felolvasott sort minden egyes Flunk! után megismétli. Az Ennyi!-t használja arra, hogy egy társalgásra az ülést megszakítsa vagy hogy magát az ülést befejezze. Az Ennyi! után egy Start! kezdi el az új gyakorlást.

Név: TR–2 ½, félnyugtázás

Felmérés A félnyugtázás elősegíti, hogy a személy az adott dologról tovább beszéljen.
Elmélet:
Ugyanaz, mint a TR–2-nél. A hangsúly ebben az esetben viszont azon van, hogy a gyakorlás során a nyugtázásnak és az irányításnak a kontroll-ciklus folytatás (vagy változás) elemét kell létrehoznia.
Szándék:
Megtanítani a tanulót arra, hogy a félnyugtázás segítségével hogyan tudja további beszédre bátorítani a precleart.
Utasítások:
Az edző elolvas egy sort egy könyvből – például a Sirály-ból. Kihagyja a mondta részeket, a tanulónak pedig minden egyes originációt félnyugtáznia kell. Az edző megismétel minden sort, amellyel kapcsolatban úgy érezte, hogy azt a tanuló nem félnyugtázta.
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
A tanulónak a preclear további beszédre bátorítása érdekében félnyugtázásokat kell adnia. Javíts ki minden túlnyugtázást, amely a precleart a beszédben megállítja. Gyakoroltasd be a tanulóval azt, hogy a félnyugtázás azáltal, hogy benne az érdeklődve meghallgatottság érzését kelti, hogyan készteti a precleart a beszéd folytatására.
Az edző azt, mondja, hogy Start!, felolvas egy sort, majd Flunk!-ot mond, amikor úgy érzi, hogy a félnyugtázás nem volt megfelelő. Az edző a felolvasott sort minden egyes Flunk! után megismétli. Az Ennyi!-t használja arra, hogy egy társalgásra az ülést megszakítsa vagy hogy magát az ülést befejezze. Az Ennyi! után egy Start! kezdi el az új gyakorlást.

TR–3, ismétlődő kérdés

Felmérés Az auditornak képesnek kell lennie arra, hogy ugyanazt a kérdést mindig úgy tegye fel, mintha azt még soha senkitől nem kérdezték volna meg.

A TR–3-ban az az érdekes, hogy az auditorokat duplikációra készteti (abban az értelemben, hogy valamiről újra és újra pontos másolatokat kell készíteniük).

Amikor R. Hubbard másoknak (1950-ben) az auditálás mikéntjét oktatta, észrevette, hogy néhány auditor azért, hogy érdekes maradjon, változtatgatta a kérdéseket. A precleart pedig minden egyes pillanatban, amikor az utasítás egy új változatát hallotta, egy kisebb megrázkódtatás érte.

Ha egy ilyen auditor olyan egyszerű ismétléses eljárást szeretne futtatni, mint az Úsznak a halak?, akkor először azzal kezdi, hogy Úsznak a halak? Ezután azzal jön, hogy Mozognak uszonyos állatok a vízben?, majd Mozgolódnak fürdés közben a pikkelyes állatok?, valamint A heringek és más pikkelyes állatok elmennek a vízben az A pontból a B pontba? Ennek hatására a preclear nem tudja, hogy legközelebb mire számítson, és emiatt kényelmetlenül vagy zaklatottan érzi majd magát.

A TR–3 során az auditor azt kérdezi, hogy Úsznak a halak?, majd hogy valami új dolgot tegyen, megkérdezné, hogy Úsznak a halak?. Legközelebb ráadásul feltenné a kérdést, hogy Úsznak a halak?, és ezt addig folytatná, ameddig szükséges, akár még kétszázszor is.

Ahogy azt a TR–1 során megtanultuk, fontos, hogy minden auditálási utasítást a saját időegységében adjunk ki. Mire a TR–3-hoz, a duplikáló kérdésekhez érünk, ezt rendkívül fontos megérteni és alkalmazni. Amikor ugyanis már századik alkalommal teszed fel a kérdést, hogy Úsznak a halak? akkor annak a 101-edik alkalommal is teljesen új kérdésnek kell lennie. Egyetlen auditálási utasítás jelentésének sem szabad egy korábbi utasítás jelentésétől függenie, valamint egyetlen korábbi auditálási utasítást sem szabad újra kiadni. Elméletileg minden egyes utasítás a saját időegységében, a jelenben létezik, és a saját élő és új szándékkal van megtöltve.

A Standard Technológia Első szint-jén fogod megtanulni az úgynevezett objektív eljárások futtatását. Ezek látszólag egyszerű fizikai eljárások, de amikor jól végzik, hihetetlenül hatásosak. A CCH-1-es eljárásban azt mondod, hogy Add ide azt a kezet, és ezt futtatod ismétléses eljárásként. Ha viszont nem sajátítod el azt a képességet, hogy egy utasítást a szándékkal és a saját idejében adj ki, az eljárás nem ér sokat. Néhány rosszul képzett auditor az utasításokat és a ciklusokat összemossa, Add ide azt a kezet … köszönöm … add ide azt a kezet … köszönöm … add ide azt a kezet … köszönöm … Egyszerűen csak gépiesen ismétlik magukat, és mindent összemosnak. Így futtatva az eljárás minden terápiás értékét elveszíti és a preclear nem fog sikereket elérni. Miért? Mert az auditor egy gépezetet állított fel, amely az utasítást újra és újra megismétli. Ezt az érzést valószínűleg a hangposták és más előre felvett üzenetek alapján már ismerheted. A szándék gyakran nem jelenik meg.

Ha valakinek elég szándékkal mondod azt, hogy a kezét adja oda, akkor a test a kéz kinyújtásával azonnal válaszol. Előfordulhat, hogy az utasítást egy olyan nyelven mondod ki, amelyet a preclear nem ért, a test mégis azonnal teljesíti, ugyanis nem a szavaknak, hanem a szándéknak engedelmeskedik.

Ezért amikor ismétléses eljárást alkalmazol, például mint itt, a TR–3 során, és ugyanazokat a szavakat használod újra és újra, kénytelen leszel felismerni, hogy a szavak nem olyan fontosak, mint amilyeneknek először tűnnek. Csak akkor harapnak, ha szándékkal és a saját időegységükben alkalmazod azokat. Minden egyes alkalommal jelen időben, újként és szándékkal mondod ki azokat.

Az emberek el szoktak gondolkodni azon, hogy auditorként hogy vagy képes kibírni, hogy néha vég nélkül, órákon át adod ki újra ugyanazt az ismétlő utasítást. Senki nem képes arra, hogy egész nap ott üljön és anélkül ismételje magát, hogy becsavarodna. A trükk az, hogy mindezt jelen időben, egy élő kommunikáció részeként kell megcselekedni. Amikor ezt tényleg megtanulod, egész nap, egész évben képes képes leszel megtenni és valójában egyre lelkesebben fogod csinálni. Ha mindezt egy mentális gépezetet felállításával tennéd meg, akkor a kommmunikáció lehetetlenné válna.

A kommunikációt az irányítás és a duplikáció segítségével lehet elérni. Eleinte lehet, hogy az utasítást minden egyes alkalommal kicsit más hangszínnel adod ki azért, hogy egy új időegység kezdetére emlékeztesd magad. Ezzel semmi gond nincs, de ahogy egyre jobb leszel, rá fogsz jönni, hogy erre nincs szükség, ugyanis tulajdonképpen ugyanannak a hangszínnek a használatával is képes leszel egy új időegységet létrehozni.

Tökéletesen helytelen, hogy az auditorokat minden egyes alkalommal ugyanannak a hangszínnek, vagy ha már itt tartunk, mindig különböző hangszínnek a használatára tanítsuk, ugyanis nem szeretnénk, hogy egy auditálási utasítás az előzőtől függjön. Egyértelmű, hogy minden figyelmednek és a megalkotott szándéknak a jelen időben kell lennie. Egyáltalán nincs semmi értelme azzal foglalkoznod, hogy néhány másodperccel ezelőtt mi történt. Egy kérdést szeretnél feltenni és arra egy választ szeretnél kapni. Időegységenként egy utasítás létezik. Megkérdezed, hogy Úsznak a halak?, majd miután megkapod a választ, az a ragyogó ötleted támad, hogy Úsznak a halak?, majd hirtelen eszedbe jut, hogy megkérdezhetnéd a precleart, hogy Úsznak a halak?

Ebben a gyakorlatban valójában rengeteget tanulunk a kommunikáció duplikációval kapcsolatos tényezőiről.

Úgy gondolhatod, hogy az ismétléssel a kommunikáció egy részét elveszítheted, ugyanis tökéletesen lehetetlen, hogy ugyanazt a kérdést újra és újra feltéve az ARK és az érdeklődés fennmarad. Hogyan maradhatsz a preclear számára érdekes, ha újra és újra az Úsznak a halak? kérdést teszed fel? – kérdezheti valaki. Noha az érdekesnek lenni tényleg a kommunikáció része, az auditor számára ez a legkevésbé fontos. Nem azért van ott, hogy a preclear számára érdekes legyen, hogy őt szórakoztassa vagy hogy vele társalogjon.

Ha két embert egymással szemben egyszerűen csak leültetsz, akkor egyből kényszert éreznek arra, hogy egymás számára érdekesnek bizonyuljanak. Ez viszont nem auditálás, hanem társas viselkedés és érdekesnek mutatkozás.

Ha a tanuló számára ennek a TR-nek a gyakorlása nehéznek bizonyul, akkor az oktató számára teljességgel rendben lévő, hogy a tanulót a TR–0-ra visszahelyezze. A TR-eken több különböző szintje van annak, hogy valaki érdekes, de amikor a TR–3-hoz érsz, semmilyen kényszert nem szabad érezned arra, hogy érdekes legyél. tanulónak valószínűleg nehézséget fog okozni az, hogy egyszerűen ott üljön és egy másik emberi lénnyel szembenézzen. Így helyezd őt vissza TR–0-ra és bizonyosodj meg róla, hogy azt egy-két óráig képes végezni. Amikor visszajut a TR–3-ra, sokkal jobban fog haladni.

Az auditor számára létfontosságú, hogy az auditálási kérdést vagy utasítást képes legyen duplikálni. A gyakorlás során viszont a puszta duplikáció fölé emelkedik. Ő tényleg duplikál? Nem! Csupán azért tűnik úgy, hogy duplikál, mert minden egyes kommunikációs ciklust jelen időben hoz létre.

Tapasztalat és duplikáció

Úgy tűnik, hogy a megtapasztalásból levonható tanulság az, hogy Azt soha többé nem teszem! Megígéred az apádnak, hogy ha valami rosszat tettél, akkor azt soha többé nem teszed. Azt szeretné, hogy a tapasztalataidból tanulj. Azt várja el, hogy egy nagyobb szivartól annyira rosszul leszel, hogy a dohányzástól teljesen elmegy a kedved. Így látszólag a tapasztalat egy dologra tanít meg: azt soha többé ne tedd.

A tapasztalat önmagában természetesen nem fájdalmas, noha a rossz tapasztalatokkal teli személyek így gondolhatják.

Azt viszont tudnod kell, hogy a döntés, hogy azt soha többé nem teszed, valójában egy döntés, hogy nem duplikálsz, és néhány ilyen döntés után már kommunikálni sem leszel képes, mert a kommunikáció duplikációt igényel.

Amikor valaki úgy dönt, hogy jobb, ha nem duplikál, majd később jobb, ha nem kommunikál, akkor rossz dolgok történnek. Egy pillanatot az összes többivel azonosít, mert többi nincs minden egyes pillanatban jelen. A személy reaktív elméje felkavarodik és problémákat kezd el okozni.

A TR-ek tanulójaként, különösen itt a TR–3 során, azt várjuk el tőled, hogy az Úsznak a halak? kérdés ismétlésének duplikáló tevékenységét végezd, a kérdést minden egyes alkalommal jelenben kimondva. A képzés során a duplikáló tevékenység végzése hajlamos a rád nehezedő rossz tapasztalatok súlyán könnyíteni, és ezt az egész egy pillanat minden pillanat dolgot kikapcsolni.

Azt is fel kell ismerned, hogy a TR-ek segítenek legyűrni azt a soha nem fogom újra megtenni hozzáállást, amelyet magadnak megszámlálhatatlan évezredek óta tanítasz. A tapasztalataid ugyanis minden egyes rossz tapasztalattal azt tanítják, hogy hogyan ne élj.

Noha a tanfolyam alapvetően az auditorok képzésére összpontosít, a tanulók azt fogják találni, hogy a TR-ek elsajátítása során az újonnan szerzett képességeik az egész életüket alapvetően változtatja meg. Annál bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a tanuló a TR-jeit megfelelően elsajátította, hogy az életében minél nagyobb változások történnek és azok minél több boldogságot eredményeznek.

Létezik egy egyszerű gyakorlat, amellyel az oktató a duplikáló utasítások elsajátítása során nehézségbe ütköző tanulókat kezelheti.

Érintesd meg a tanulóval öt alkalommal a falat, és vedd rá, hogy minden egyes érintést különböztessen meg a többitől. Ez a tanulóra nagyon jó hatással van. Hamarosan képes lesz mind az öt érintést megkülönböztetni, és a TR–3-mal sikeresen tovább haladni.

K/F-ezés és a TR–3

R. Hubbard a K/F-ezésre számos meghatározást adott. Az 1980. április 5.-ei HCOB-ben határozta meg, hogy a K/F pontosan micsoda. Általánosságban ez döntésképtelenség-et vagy elhatározásra való képtelenség-et jelent.

A TR-ekre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a feltett kérdés az utoljára adott válaszra alapul.

Példa:

Kérdés: Hogy vagy?
Válasz: Jól vagyok.
Kérdés: Mennyire jól?
Válasz: Fáj a mellkasom.
Kérdés: Mikor kezdett el a mellkasod fájni?
Válasz: Hét éves koromban.
Kérdés: Hol voltál hét éves korodban?

A fenti egy borzalmasan nagy auditálási hiba. Mivel minden kérdés egy korábbi feleletre vonatkozik, ezért ezt K/F-nek hívjuk. Hívhatnánk az utolsó F-re alapuló K-nak is.

A K/F soha semmilyen ciklust nem zár le. Összezavarja és tévútra vezeti a precleart. Megsérti a TR–3-at.

Most következzék a tényleges gyakorlat:

Név: TR–3, ismétlődő kérdés

Elmélet:
A tanuló ebben a gyakorlatban a kommunikációs ciklus összes elemét használja. Be kell fejeznie a kommunikációt és azt jelen időben, újra és újra duplikálnia kell.
Szándék:
Megtanítani a tanuló auditort arra, hogy az auditálási kérdést (szóhasználatbéli) változtatások nélkül duplikálja, minden alkalommal újonnan, új időegységben tegye azt fel és hogy a választ nyugtázza.
Továbbá az auditort megtanítani arra, hogy soha ne tegyen fel egy második kérdést addig, amíg az elsőnek feltettre választ nem kap.
Utasítások:
Úsznak a halak? Repülnek a madarak?
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
A saját időegységében egy kérdés feltétele, valamint a tanuló válaszának, amikor azt befejezte, a nyugtázása. Ne hagyd, hogy az auditor a kérdést változtatgassa. Noha ugyanazt a kérdést teszik fel, azt vadonatúj gondolatként kell feltenni – és soha ne mosd össze a korábbi ciklusokkal (amely gépies ismétléssé tenné).
A tanuló auditornak meg kell tanulnia, hogy a saját különálló időegységében adjon ki egy utasítást, kapjon rá választ és adjon nyugtázást.
A tanuló auditor flunk-ot kap, ha nem sikerül a kérdésére választ kapnia, ha az adott kérdést nem sikerül pontosan megismételnie, vagy ha az edzőtől kapott eltérítésekkel K/F-ezik.
Az edző a korábbi TR-ekhez hasonlóan a Start! és az Ennyi! utasításokat használja. A Start! kiadása után az edzőnek nem kötelessége az auditor kérdésére válaszolni. Tétovázhat (kommunikációs késés), vagy a tanuló heccelése céljából a kérdéstől teljesen független megjegyzéseket tehet. Az edző a kérdéseket közvetlenül és gyakran megválaszolja, a megjegyzéseit és hasonló dolgokat véletlenszerűen szúr be, hogy a tanulót kibillentse az egyensúlyából.
Valamivel ritkábban az auditor megpróbálhatja a tanulót K/F-ezésbe kényszeríteni vagy felzaklatni.
Példa:
Tanuló auditor: Úsznak a halak?
Edző: Igen.
Tanuló auditor: Jó.
Tanuló auditor: Úsznak a halak?
Edző: Ettől nem fáradtál el?
Tanuló auditor: De.
Edző: Flunk!
Amikor a tanuló nem kap választ, megismétli a kérdést. Az auditornak szelíden azt kell mondania, hogy Megismétlem az auditálási kérdést (ezt hívjuk a megismétlő kijelentés-nek), és ezt addig folytatjuk, amíg a kérdésre választ nem kapunk.
Minden, ami nem a kérdés, a szükség szerinti nyugtázás vagy a megismétlő állítás, flunk-ot kap. A nem megfelelően kiadott utasítást flunk-ot kap. A helytelen nyugtázás flunk-ot kap. A (példában szereplő) K/F-ezés flunk-ot kap. A tanuló érzelemnyilvánításai és zavarodottsága flunk-ot kap. A tanuló sokáig tartó késlekedése (kommunikációs késés) flunk-ot kap. A korai nyugtázás flunk-ot kap. A nyugtázás hiánya (vagy annak jelentős késéssel történő kiadása) flunk-ot kap.
Az edzőtől minden kifejezés, kivéve a kérdésre adott választ, a Start!-ot, a Jó!-t, a Flunk!-ot és az Ennyi!-t, nem szabad, hogy az auditort befolyásolja. Neki a megismétlő kijelentést kell folyamatosan kiadnia és a kérdést kell mindaddig feltennie, amíg azt meg nem válaszolják.
A tanuló heccelésére nem szabad a a Start!-ot, a Jó!-t, a Flunk!-ot és az Ennyi!-t használni. Minden más kifejezés engedélyezett.
Az edző ebben a TR-ben megpróbálhatja elhagyni a székét. Ha a tanuló ezt lehetővé teszi, flunk-ot kap. (A tanuló használhatja a kezét, hogy megakadályozza, hogy az edző a székét elhagyja.) Az edző nem használhat személyes vagy esettel kapcsolatos kifejezéseket, mint például a Rájöttem valamire …-t (ezek a TR–4-hez tartoznak). Az edzői állításoknak a tanulóval kapcsolatosaknak kell lenniük, a céljuknak a tanuló kizökkentése kell, hogy legyen, és arra kell őt rávenniük, hogy az ülés vagy a cselekedetei feletti irányítást elveszítse.
A tanuló feladata az, hogy mindezek ellenére fenntartsa az ülést. Csak az utasítást, a megismétlő kifejezést és a nyugtázást (valamint a fent említett módon a kezét) használhatja. Ha a tanuló ezeken kívül bármit tesz, az edző flunk-ot ad neki, és megmondja, hogy ezt miért kapta.

TR–4, a preclear originációinak kezelése

TR–4 A preclear hirtelen mond valamit, aminek az adott témához semmi köze nincs, de ami számára fontos. Váratlanul okká válik. Az auditornak ezt fel kell ismernie és fennakadás nélkül tudnia kell kezelni.
Origináció, auditálásban:
A preclear olyan megjegyzése vagy állítása, amely a gondolataival, különböző helyzetekre adott válaszaival vagy nehézségeivel foglalkozik. Gyakran váratlanul jelentkezik. Valami olyasmi hangzik el, amely az illető számára jelentőséggel bír és amely az auditor kérdését nem válaszolja meg.
Különbözik a megjegyzés-től, amely meghatározás szerint az auditor figyelmét próbálja meg elterelni vagy az ülést próbálja meg megszakítani.

Ez a gyakorlat a preclear originációinak kezeléséről szól. A preclear originációit a Standard Tech 0. szintjén mindig kezelni kell.

A Standard Tech 1. szintjén vannak olyan testi eljárások, amelyekben az originációt nem kezeled. Ezek a irányítással és a határozott posztulátum-mal (40-es tónussal) kapcsolatosak. Az átlagos auditálás során viszont mindig kezeled a preclear originációit.

Mit értünk origináció alatt? Olyasmit, amelyet a preclear önként tesz, valami, amit az ülés során teljesen önállóan hoz fel. Valójában ez a precear haladását jelzi kitűnően. Van valami, amivel a preclear önállóan áll elő? Az auditor ezt annak jelének tekintheti, hogy a preclear egyre jobban és jobban lesz. Mondhat olyan dolgokat is, hogy Ez a preclear nincs jobban. Magától még semmivel sem állt elő.

Így azt, hogy a preclear jól halad és öndetermináltabbá válik, az jelzi, hogy néha magától originál valamit. Ő válik a kommunikációs formula kiindulópontjává.

Mivel az auditálás egyik általános célja a preclear okozósági szintjének növelése, az originációkat bátorítani kell és a megjelenésüket örömmel kell fogadni.

A TR-eknek és az auditálási kommunikációs ciklusnak az az egyik fő értéke, hogy a preclearnek megmutatják, hogy a kommunikációját és a bankját irányítani lehet. Ahogy ezt megtanulja, az elméje és az élete felett fokozatosan átveszi az irányítást. Azt fogja mondani, hogy Csodálatos! Ezt is lehet irányítani és azt is lehet irányítani. Azt hiszem, hogy ezentúl én is ezt fogom tenni. Így az auditor bizonyos mértékben a preclear által birtokolt dolgokat, azaz a testét és az elméjét addig irányítja, amíg a preclear fel nem ismeri, hogy azokat lehetséges irányítani és úgy dönt, hogy azokat önmaga fogja irányítani.

A legtöbb preclear eleinte nem originál. Találhatsz olyan precleareket, akik csak látszólag originálnak. Találhatsz kényszeresen beszélőket (ahogy azt a TR–2-ben megbeszéltük). Találhatsz olyan különös banki megnyilvánulásokat, amelyek csak originációnak tűnnek.

Ha a preclear visszajátssza a reaktív elméje tartalmát, akkor azt mondjuk rá, hogy dramatizál. Annak tartalmát színész módjára játssza vissza, és ezt elég különös módon teszi meg, ugyanis nem igazán van tisztában azzal, hogy mi is történik.

Ez a dramatizálás. Így auditorként megfigyelhetsz valamilyen különös jelenséget vagy viselkedést, és azt gondolhatod, hogy az a precleartől származik, hogy az a thetán (azaz a preclear) originációja. Ahogy viszont az auditálás során egyre több tapasztalatra teszel szert, látni fogod, hogy néhány origináció a precleartől – azaz attól a thetántól, aki ő valójában – származik, viszont lesznek olyanok is, amelyek a bankjából erednek, és a preclearnek (és a thetánnak) nem sok köze van hozzá.

Így egy valódi vagy tökéletes origináció nem a preclear bankjának végigjátszását jelenti. Ez olyasmi, amely során a preclear (a thetán) az ok. A felismerés ezeknek az egyik jó példája. Természetesen őszinte kérdések és más helyzetek is előjöhetnek. Ezt azért mondjuk el, hogy jó elképzelésed legyen arról, hogy mi is történik. Ha a preclear mond valamit és az látszólag egy origináció, akkor természetesen akként kezeld. Tehát nem azért vagy ott, hogy a preclear minden egyes látszólagos originációjá-t megkérdőjelezd vagy megítéld. Ez értékelés lenne és az Auditorkódex ellen való. A bank és a dramatizációk ismerete viszont néha hasznodra válhat akkor, amikor tudni szeretnéd, hogy a preclear kijelentését mennyire kell komolyan venni.

Az összes fajta (kivéve a 40-es tónusú) auditálásban a preclear originációit helyesen és meggyőzően kezelni kell. Ha egy origináció kezelése során kudarcot vallasz, akkor a preclear fennakad azon.

Ha a preclearrel valami megdöbbentő történik és azt kommunikálja, de az auditor azt nem hallgatja meg vagy azt nem képes megérteni, akkor azt láthatod, hogy a preclear behódol az eljárásnak és az összes lelkesedését elveszíti. Azonnal kiesik az ülésből (azaz nem érdeklődik az esete iránt és nem hajlandó az auditorhoz beszélni), mert az auditor képtelen az originációit kezelni.

Az auditornak nagyon kell figyelnie a preclear által felhozott originációkra, sőt ezek elmondására őt bátorítania is kell ahhoz, hogy egy eljárást az auditor képes legyen futtatni. A legmeglepőbb és legelképesztőbb dolgokra kell felkészülnie és kell lennie képes kezelnie, ugyanis a preclear tényleg az égvilágon mindent képes és fog is originálni.

Szinte a meghatározás része az, hogy az origináció váratlan. A váratlanságnak talán még a meghatározás részének is kellene lennie, ugyanis annak gyakran semmi köze nincs az adott témakörhöz. Ezek meglepetésszerűen érhetnek téged.

Ez lehet olyasmi, mint Lángol a mellkasom vagy Azt hiszem, másfél méterrel a testem felett vagyok. A precleart ilyenkor meg kell értened és az ilyen kijelentéseket kezelned kell. Éreznie kell, hogy megértették, meg kell tartanod az irányítást és nem szabad összezavarodnod. A képzetlen személyek ezektől a kijelentésektől zavarba jönnek, meglepődnek vagy fellelkesülnek. Az alapján kell viselkedned, hogy a preclear akkor van ülésben, ha érdeklődik a saját esete iránt és hajlandő az auditorhoz beszélni. Ha a viselkedésed nem erre alapozod, ha az originációkat nem kezeled szakszerűen, akkor a precleart apátiába nyomod le, és az kifejezetten nem jelenti azt, hogy ő ülésben lenne.

Az originációk kezelése élethelyzetekben

Az originációk kezelésével kapcsolatos adatok hogyan jelennek meg a mindennapi életben?

Vitatkoztál már hevesen, vagy láttál már olyat? Biztos vagyok benne, hogy igen. Jó eséllyel azért lett a vita olyan heves, azért mérgesedett el, mert az egyik vagy mind a két fél figyelmen kívül hagyta a másik originációját.

Egy vita vagy egy kitörés gyakran egy figyelmen kívül hagyott origináció után jelentkezik. Néhány esetben próbáld meg visszakövetni, hogy a veszekedés miért tört ki, és vizsgáld meg, hogy nem-e egy figyelmen kívül hagyott kommunikáció vagy origináció okozta-e azt.

Tegyük fel, hogy valaki odamegy hozzád, és azt mondja, hogy Most vizsgáztam le sikeresen zászlólengetésből! Legyen erre a válasz-od vagy a feleleted az, hogy Nem inkább a meccset kellene néznünk? Ettől valószínűleg megdühödik rád. Mellőzöttnek érzi magát. Vagy duzzogva elvonul, vagy az egész estét – hogy a sérelmeit kiegyenlítse – veled ellenkezve tölti.

A hirtelen, különös okokból rosszul viselkedő kisgyermekek általában ennek az öntudatlan bántalmazásnak vannak kitéve. A szülőknek általában az a különös elképzelésük van, hogy a kisgyermekeknek látszódniuk és nem hallatszódniuk kell. Vagy még inkább, mivel magukat nem igazán tudják teljesen vagy kerek mondatokkal kifejezni, még véleményük sem lehet.

Az igazság viszont az, hogy még a kisgyermekek is nagyon éles szemű megfigyelők tudnak lenni, és mindenféléről nagyon határozott véleménnyel rendelkezhetnek, de hiányzik a nyelvi képességük ahhoz, hogy magukat kifejezhessék és másokkal megértethessék. Ezért a szülök őket nem veszik komolyan. A kisgyermekekben viszont tényleg megvan a vágy, hogy magukat kifejezzék és szeretnék, hogy a felnőttek megértsék azt, amit kommunikálnak.

A legokosabb az, hogy ha nem is érted őket meg, odafigyelsz rájuk és nyugtázod a kommunikációjukat.

A TR–3/4-nek valójában egy motyogó TR-nek nevezett változata is van, amely során pontosan ezt gyakorlod be. Az edző valami érthetetlen dolgot motyog, a tanuló pedig nyugtázza, akár megérti azt, akár nem. Ez nagyjából csak erről szól. A Motyogó TR gyakorlatként a Standard Tech 1. szintjének anyagában jelenik meg, ahol az ismétlő jellegű auditálás gyakorlására használjuk.

Azoknak a szülők, akiknek rosszul viselkedik a gyermeke, most egy fontos dolgot kell megtanulniuk. Időről időre előfordul, hogy egy szülő a gyermekei rossz magatartása miatt fordul tanácsért hozzánk. Az első és legegyszerűbb tanács az, hogy leellenőrizzük, hogy a gyermekek originációját hogyan kezelik. Ha nem hallgatják meg és nem nyugtázzák a kis Robi vagy a kis Angéla által elmondottakat, akkor ott helyben a kapcsolatuk alapvető megváltoztatásával segítünk nekik.Meg kell hallgatnod és nyugtáznod kell őket – a tanács, amelyet adunk nekik.

Miután ezt egy hétig gyakorolják, általában lelkendezve jönnek vissza, hogy az addig problémás gyermekük hirtelen milyen jó magaviseletűvé változott.

A gyakorlatról és az auditálásról

A nyugtázás kezelése lényegében abból áll, hogy elmondjuk, hogy Minden rendben, hallottalak, ott vagy. Ezt akár nyugtázásnak is nevezhetnénk, de attól egy kicsit különbözik.

Az auditor számára ez a kommunikációs formula fordítottja. A preclear van az okozó pontban. Ha viszont az auditor kezeli az originációt, akkor még mindig ő irányítja az ülést, ha viszont nem kezeli, akkor a kommunikációs formula kikerül az irányítása alól, ő hatásponttá válik és elveszíti az ülés feletti irányítást. Tehát az origináció kezelésének hatalmas gyakorlati haszna van.

Az origináció kezelésének három fő pontja van. Például a preclear az auditorral szemben foglal helyet, az auditor pedig az eljárást futtatja: Úsznak a halak? vagy Repülnek a madarak?

Auditor: Repülnek a madarak?
Preclear: Igen.
Auditor: Köszönöm.
Auditor: Repülnek a madarak?
Preclear nem válaszol.
Auditor: Repülnek a madarak?
Preclear: Azt hiszem, lángol a hajad. vagy Másfél méterrel a testem felett vagyok. vagy Igaz, hogy minden thetán szellem?

Ahogy azt láthatod, a felelet nem válasz a kérdésre, semmi köze nincs a Repülnek a madarak?-hoz

Tehát honnan származik? Lehet, hogy preclear bankjából, de ez akkor is origináció. Hogyan kezeled?

Azt szeretnéd, hogy a preclear ülésben maradjon, és ha ezt nem teszi meg, akkor őt rosszul kezelted.

Így adódik a következő három lépés:

  1. Megválaszolod
  2. Fenntartod az ARK-t (ezzel nem kell sok időt eltöltened, de az ARK-t mindenképpen fent kell tartanod)
  3. Visszavezeted a precleart az eljáráshoz.

Ez nagyon rövid is lehet. Ha a 2. lépésen túl sok időt töltesz, akkor rosszul csinálod.

Mi lehet egy origináció? Például amikor a preclear azt mondja, hogy Másfél méterrel a fejem felett vagyok.

Egy ilyen kifejezés esetén mi a teendőd?

Egyszerűen az 1. ponttal kezded. Megválaszolod azt. Mondhatod azt, hogy Tényleg? Tudatod a preclearrel, hogy meghallottad őt, hogy ez hatással volt rád. Most a 2. lépéssel folytatod, fenntartod az ARK-t. Általában ez az, amire a legkevesebb figyelmet kell fordítanod, de azért figyelned kell arra, hogy az ARK fent legyen tartva. Ha az ARK szétesik, akkor, ahogy azt láthattad, az végzetes lehet. Gyakran áttérhetsz a 3. pontra, amely során visszatéríted őt az eljárásra.

Ezzel kapcsolatban valamekkora képességet kell kifejlesztened, egyfajta érzékenységet, amellyel a helyzetet képes leszel kezelni.

Ez 1. pont esetén mondhatod azt, hogy TÉNYLEG??? Kimutatod, hogy nagy hatással volt rád. A 2. az lehetne, hogy megkérdezed, Mit mondtam, hogy ezt történt? Ó, ez a Repülnek a madarak eljárás volt, és egy pillanatra a fejem felett elrepülő madárnak éreztem magam. Ez nagyszerű! Az eljárások futtatása közben történnek ilyen dolgok. Most viszont mi is volt az auditálási kérdés? Preclear: A Repülnek a madarak-at futtattuk. Pontosan. Repülnek a madarak? és ez a 3. lépésed. Visszatértél az eljárás futtatásához.

Nem teheted minden alkalommal pontosan ugyanazt. Az adott helyzettel kapcsolatban egyfajta érzékenységet kell kialakítanod. A 2. lépés, az ARK fenntartása pontosan erről szól. Az ARK-t végig fent kell tartani. Valami odaillőt kell mondanod. Ennek jeleznie kell, hogy megértetted azt, amit mondott, hogy hatással volt rád, hogy tudod, miről beszél és figyelembe veszed azt, mielőtt továbbhaladsz.

Van még valami, amit ilyen alkalmakkor használhatsz, Hogyan jutott az auditálási utasításról ez az eszedbe? Ő ezt elmagyarázza, te pedig azt mondod, hogy Jó. Repülnek a madarak?

Ne bonyolítsd túl, csak tartsd fent az ARK-t és térítsd vissza az eljáráshoz.

A kommunikációs híd

Létezik még egy ezzel kapcsolatos dolog, amelyet kommunikációs híd-nak neveznek.

Tegyük fel, hogy befejezted a Repülnek a madarak? eljárást, és rá szeretnél térni az Úsznak a halak?-ra.

Ez a rész is inkább arról szól, hogy az ARK-t fent kell tartani, nem pedig arról, hogy hosszadalmas fejtegetésbe kell kezdened. Az érzékelőidet kidugod. A preclearnek nincs ezzel kapcsolatban semmi gondja, vagy van még valami, amit nem mondott el?

A kommunikációs híd ezért olyan egyszerű is lehet, hogy Köszönöm, a tűd lebeg a Repülnek a madarak?-on. Ezzel az eljárást befejeztük. Megbizonyosodsz arról, hogy lehetőséget adtál a preclearnek arra, hogy ha szeretne, a Repülnek a madarak?-kal kapcsolatban mondjon valamit. Megkérdezheted tőle, hogy Hogy érzed magad?, de nem szükséges minden alkalommal ezt tenned. Felismerheted, hogy számára teljesen rendben van, ha egyszerűen azt mondod neki, hogy A következő eljárás az Úsznak a halak? Egyszerűen csak meg kell bizonyosodnod arról, hogy minden lépésedet követi.

A professzionális auditor számára az originációk kezelése rendkívül fontos. Meg kell tanulnod a kezelésüket, és soha nem szabad meglepetést mutatnod vagy hagynod, hogy készületlenül találjanak. Ha egyszerűen tátott szájjal fél percen át ott ülsz, akkor elveszítetted az irányítást, az ülést pedig lehúzhatod a vécén. Így csak annyit kell tenned, hogy megválaszolod, fenntartod az ARK-t és visszatéríted az eljáráshoz. A preclear boldogan fog veled együttműködni és tudni fogja, hogy jó kezekben van.

Név: TR–4, originációk

Elmélet:
Az origináció egy olyan fontos dolog, amellyel a preclear magától áll elő. A preclear váratlanul okká válik. A preclear fejlődésének a jele.
Szándék:
Megtanítani a tanuló auditornak, hogy hogyan tartsa fent az ARK-t a preclearrel, amikor az originál. Ettől nem szabad elhallgatnia, meglepődnie vagy haboznia, hanem az origináció alatt a preclearrel végig fent kell tartania a kommunikációt és az ARK-t.
Utasítások:
A tanuló az Úsznak a halak?-at és a Repülnek a madarak?-at futtatja az edzőn. Az edző válaszol, de néha váratlan kijelentéseket tesz. A tanulónak képesnek kell lennie sebességet váltani és az edző originációit fennakadás nélkül és annak megelégedésére kezelni.
Elhelyezkedés:
A tanuló és az edző egymással szemben, egymástól egy méter távolságra ülnek.
Útmutatás:
A tanuló auditor végighallgatja az originációt és három dolgot tesz: 1. Megérti. 2. Nyugtázza azt. 3. Visszatéríti a precleart az üléshez. Ha az edző úgy érzi, hogy a tanuló kapkod, túl sokat időt pazarol el vagy nem mutatja a megértés jeleit, akkor a tanulónak flunk-ot ad és kijavítja, hogy az originációt képes legyen fennakadás nélkül kezelni.
Minden origináció az edzővel, az ő esetével, gondolataival, reakcióival vagy nehézségeivel kapcsolatos, egyik sem vonatkozik a tanulóra, máskülönben nagyon hasonlít a TR–3-hoz.
A tanulónak eleget kell mondania és tennie ahhoz, hogy 1. Letisztázza és megértse az originációt. 2. Nyugtázza az originációt. 3. Kiadja az edzőnek az ismétlő utasítást, Megismétlem az auditáló utasítást, és azt meg is ismétli. Minden más flunk.
A tanuló megtanulja, hogyan akadályozza meg az ARK megtörését és hogyan tudja tisztán észlelni a különbséget az a) a precleart érintő létfontosságú problémák és b) a (TR–3-ban megjelenő) ülések megszakítására tett erőfeszítések között. Flunk-ot kell adni, ha a tanuló több mindent csinál, mint 1. megért, 2. nyugtáz, 3. visszavezeti a precleart az ülésbe.
Amikor a tanuló auditor az originációk kezelésével kapcsolatban már jól érzi magát, az edző a TR–3-hoz hasonlatosan néhány személyes megjegyzést is hozzáad.
Ha a tanuló auditor nem képes különbséget tenni a megjegyzések (amelyek célja a figyelem elterelése vagy az ülés megszakítása) és az originációk (amely az ülésben lévő preclear számára fontos megjegyzés) között, flunk-ot kap.
Ha a tanuló auditor nem kitartó, akkor az minden TR-ben, de ebben a TR-ben rendkívüli módon flunk-ot érdemel.
Megjegyzés:
Nem cél, hogy a tanuló az egyik TR-en örökre fennakadjon. Ehelyett a TR-eken számos alkalommal, folyamatosan egyre nehezebb fokozaton is végig lehet menni.

Az auditorokba fektetett bizalom

A preclear olyan mértékben képes konfrontálni, amilyen mértékben magát biztonságban érzi. Ha az auditálási környezet zajos, vagy jó eséllyel megszakadhat, mind a preclear konfrontálási képessége, mind az elvárható eredmények mennyisége lecsökken.

Ha az auditor TR-je sérül vagy ha bizonytalannak mutatja magát, a preclear konfrontálása megrendül. Ha az auditor kihívóan viselkedik, értékel vagy kiértékel, azzal a preclear még ennél is rosszabbul jár.

Ez egy nagyon alapvető szabályból következik:

Az auditor és a preclear együtt nagyobb, mint a bank.

Az auditor és a bank együtt nagyobb, mint a preclear.

A preclear az auditor nélkül kisebb, mint a bank.

Bank+Auditor Reaktív elme
Bank + Auditor > preclear Preclear - Auditor < Bank

 

Auditor+Preclear
Auditor + Preclear > Bank

(Bank alatt a preclear mentális képekből álló gyűjteményét értjük. Ez kifejezés a számítástechnikából származik, ahol minden adatot egy bank-ban tárolnak)

A fő különbség két auditor között az, hogy a jobb auditor pontosabban követi az eljárásmódot, jobbak a TR-jei, több önbizalommal rendelkezik és szigorúbban betartja az Auditorkódex-et.

A terjedelmes technikai tudás ennél kevésbé fontos.

Az auditor, aki ismeri a feladatait és jók a TR-jei, nagyobb magabiztosságra bátorítja a preclearjét. A preclearnek nem kell az auditor mitt aggasztania magát. Nagyobb biztonságban érzi magát, és ezért a bankjával is jobban szembe tud nézni.

Rossz TR-ek jelenlétében nem történnek felismerések.

A felismerések az esetnyereség és az elért eredmények jelzőpontjai.

Amikor az auditor TR-je sima, könnyed, a métert úgy kezeli, hogy a preclearnek azzal kapcsolatban nem kell aggódnia, sőt azt észre sem veszi, a preclearnek esetnyereségei lesznek. Amikor az auditor hűen követi az Auditorkódex-et (nem értékel vagy értékel le, stb.), akkor a preclearnek felismerései lesznek és hatalmas nyereségekre tesz szert.

Az ülésben kifejezés meghatározása az, hogy a preclear érdeklődik az esete iránt és hajlandó beszélni az auditorhoz. Amikor ez az ülésre alkalmazható, akkor a preclear képes lesz ezegyelni és felismerései lesznek.

Ha mind az auditor, mind a bank együtt lehengerlik a precleart, akkor a bank a preclearnél nagyobbnak tűnik.

Az az auditor, aki a preclear számára érdekes próbál lenni, aki túlnyugtáz, hangosan felnevet, a preclear figyelmét az auditor tevékenységére irányítja. A preclear figyelme elterelődik és nem ezegyel és nem lesznek felismerései. A preclear saját esete iránti érdeklődése eltűnik és nincs auditor, akihez beszélhetne.

Az auditor részéről az értékelés és leértékelés egyszerűen puszta kegyetlenség, megnehezíti a preclear számára a felismeréseket. Minden kódex-szegés eltereli a figyelmet.

Végtelenül sokféle módon lehet hibázni. A dolgokat csak néhány megfelelő módon lehet helyesen elvégezni.

A TR-ek, a méter és az Auditorkódex megfelelő használata csupán azoknak a maguk egyszerűségében történő megértésén, valamint a képzés korai szakaszában elsajátított jó szokásokon és az azokhoz történő ragaszkodáson múlik.

A TR-ek arra szolgálnak, hogy azokat magában az ülésben alkalmazzuk, nem pedig csak olyan gyakorlatok, amelyeket a tanfolyamteremben végzünk.

A TR-ek egyszerűen azt mutatják meg, hogy egy ülést hogyan kell levezetni.

TR-ek oktatása 2: A TR-ek edzése Clear Bird auditori TR tanfolyama TR utasítások