2. fejezet

Az érzelmi tónusskála

Ha már eleve nem kedvelsz valakit, akkor nincs szükséged a tónusskálára ahhoz, hogy megtudd, hogy valami nincs rendben (vele, természetesen), de legalább jó magyarázatot ad az érzéseidre és jó ürügyet szolgáltat arra, hogy legközelebb miért ne hívd meg vendégségbe.

Vannak bizonyos emberek, akik esetében még akkor is kitartunk amellett, hogy kedveljük őket, hogy folyamatosan csalatkozunk bennük. Ahogy a vacsora kihűl a tűzhelyen és ahogy a felfújt csendesen egy ragacsos masszává omlik össze, leverten azon gondolkozunk, hogy hogyan keveredhettünk olyanok társaságába, akiknek még csak eszébe sem jut, hogy felhívjon, ha késik. Ritkán jut eszünkbe az, hogy egyszerűen túl sokat várunk attól, akire a felbecsülhetetlen értékű jóindulatunkat pazaroltuk.

Vannak olyanok, akik a barátságunk határvidékén tanyáznak. Elég kedvesnek tűnnek – soha nem felejtenek el születésnapi üdvözlőlapot küldeni vagy az ajtó előtt megtörölni a lábukat –, de semmi élvezetes nincs abban, ha velük töltünk el egy estét.

A következő néhány fejezetben felfelé haladva a tónusskála minden egyes szintjét megvizsgáljuk. Egy kis szerencsével az életünkben az összes jellemvonást felfedezhetjük és (végre!) megtudhatjuk, hogy mit várhatunk másoktól. (Gyors referenciaként minden egyes tónus összegzett leírása a hátsó borítóban megtalálható.) Mielőtt a különböző tónusokkal elkezdünk foglalkozni, vizsgáljuk meg általánosságban a skálát.

Források

Mivel minden könyvnek kell, hogy legyen utolsó oldala, és annak lehetőleg kényelmes lőtávolságra kell lennie az első oldaltól, nem próbálok a tónusskáláról és az érzelmekről minden ismeretet összezsúfolni.

Az alapul szolgáló adatokat és az idézeteket (kivéve, ahol azt jelöltem) az L. Ron Hubbard által megalkotott Hubbard-féle emberi értékelések táblázatá-ból, a Viselkedések Hubbard-féle táblázatá-ból és az általa írt A túlélés tudománya című könyvből szereztem. Ezeket későbbi tanulmányozás céljából mindenkinek ajánlom .

A példák a saját, dzsungelben tett expedícióimból származnak.

Fent és lent

Az emberek hullámzó érzelmeket szoktak megtapasztalni, azaz mindenkinek óráról órára, napról napra változik a tónusskálán elfoglalt helyzete. Felmegy, ha a munkahelyi tombolán nyer. Lezuhan, amikor egy nagyobb üzlet elúszik. Szerelembe esik és a csúcsokig szárnyal. A lány egy másik férfi miatt elhagyja és a bánatig zuhan.

A kisgyerekek gyakran fénysebességgel mennek fel és le. Ahogy öregszenek, a csúcsokat levágják, a hullámok ellaposodnak és gyakran egy tónusra (vagy egy keskeny sávra) állnak be, amelyen az idejük nagy részét töltik. Néha-néha esnek egyet és újra megállapodnak, ahogy az élettől pofonokat kapnak. Az általunk magas tónusúnak nevezett személy nem állapodik meg a skálán. Folyamatosan fenntartja az élet iránti érdeklődését és lelkesedését. Noha néha zaklatott lesz és egy alacsony tónusú környezetben neki is leesik a tónusa, mozgékony marad és miután a külső befolyástól megszabadul, gyorsan helyrejön.

A magas tónusú személy alkalomhoz illő érzelmet mutat. Amikor nagyobb veszteség éri, bánatos lesz. Ha egy aljas csalás áldozata lesz, akkor általában dühössé válik. A megfelelő érzelemmel reagál a megfelelő időben. Így aki képes sikeresen túlélni, az fel-le hullámzik a skálán, képes változni. Minél jobb állapotban van, annál mozgékonyabb. Amikor dühös, akkor nagyon dühös, de hamar túl van rajta. Amikor megrémül, akkor ez utána megszűnik. Lehet, hogy néha megmagyarázhatatlan okok miatt depressziós lesz, de gyorsan magához tér.

Ha egy személy állapotán javítani szeretnél, akkor nem a skáláról kell eltávolítani (az úgynevezett érzelemmentes személy határozottan rajta van a skálán). Úgy lehet valakin a legtöbbet segíteni, hogy megengedjük neki, hogy a tónusok mindegyikét irányítsa, rájuk alapozva cselekedjen, valamint velük kapcsolatban képességet sajátítson el és tapasztalatot szerezzen.

Amikor megemlítjük, hogy egy magas tónusú személy irányítja az érzelmeit, akkor mindig van valaki, aki felveti, hogy Az érzelmek akkor igaziak, amikor maguktól jelennek meg. Az érzelmek irányítása nem lenne őszinte! Valójában viszont az alacsony tónusú személy színlel – még csak nem is az alkalomhoz illő érzelmet tapasztalja meg. Ez a kötekedő személy az, aki egy esküvőn sír, vagy gúnyosan felnevet, amikor valaki elesik és eltöri a lábát. Ez viszont őszinte érzelemnek számít?

Amikor egy személyt alacsony tónusúnak nevezünk, nem arra a főnökre gondolunk, aki az egyik napon dühös lesz, mert a kitöltetlen megrendeléseket a szemetesbe dobva találja meg. Ettől ő nem lesz 1,5 (a düh tónusán). Az 1,5 az a személy, aki szinte folyamatosan dühös. Amikor a félelmet említjük, akkor nem arra a vadászra gondolunk, aki elszalad a rátámadó medve elől, mikor a puskája csütörtököt mond. Egy rögzült állapotról beszélünk – annak a képességnek a hiányáról, hogy valaki a viselkedését vagy a környezetét megváltoztatja.

A jó képességekkel rendelkező személy képes cselekedni és reagálni, de az alacsony tónusú személy minden nap a színdarab ugyanazon sorát olvassa újra. Ez aberráció. Az alacsony tónusú személy egyetlen baja a rugalmatlansága. Amikor valaki megriad, akkor el tudja engedni a félelmet? Ha valaki megharagszik és másokat lehord, akkor el tudja engedni a sértődöttségét? A magas tónusúak visszalendülnek a skála magasabb tartományaiba. Az alacsony tónusúak tartósan lent maradnak. Noha egy hangyányit fel- vagy lecsúszhatnak, az alacsonyan található tartományokból soha nem lépnek ki.

Az épelméjűség jelentése, egy új nézőpontból

Könnyű valakire azt mondani, hogy megőrült, amikor Napóleonnak tetteti magát vagy ámokfutás közben az utcán embereket öldös. De az intelligensebb emberek elméjében (különösen az ifjú reformmozgalmunk tagjai között) létezik egy elképzelés azzal kapcsolatban, hogy napjaink kultúráját egy sokkal rejtettebb őrület hatja át. Egy olyan társadalmat látunk, amely megengedi az emberek és a környezet válogatás nélküli pusztítását (háborúval és környezetszennyezéssel), egy olyan társadalmat, amely milliókat ömleszt a mentális egészség kutatásába, miközben az intézetek dugig telnek és az öngyilkosságok száma növekszik. Látjuk, ahogy a kormányzati szervek az egészségboltok polcairól félrecímkézés címén elkobozzák a mézet, miközben elnézik, hogy vitaminos kenyér címén egy olyan terméket áruljanak, amely leginkább kiejthetetlen nevű vegyszereket tartalmaz és amelyeket összekeverve egy szivacsos műanyagszerű görönggyé sütnek ki. Egy személy jogilag akkor nem számít elmebetegnek, ha képes a jót és a rosszat megkülönböztetni, de ez messze nem elég jó elv ahhoz, hogy a mindennapi kényes ítéleteink és választásaink alapjává tegyük.

Egyéb érdemei mellett a tónusskála az épelméjűség mérésére is egy megbízható mércét ad.

A skálán minél lentebb van egy személy rögzülve, annál kevésbé épelméjű. Nincs éles határ az épelméjűség és az elmebetegség között. Egy személy bármely percben többé-kevésbé épelméjű. Valójában egy területen teljesen racionális lehet, miközben egy másikkal kapcsolatban teljesen elmegy a józan esze.

Leggyakrabban egy tónus kimutatásának erőssége készteti a társadalmat arra, hogy egy személyt elzárjon. Azaz amikor valakit alacsony tónuson találnak és azt erőteljesen kimutatja, akkor általában elmebetegnek tartják. Ez azt jelenti, hogy míg az egyik dühös személy a feleségét baseballütővel veri meg, addig a másik (kevésbé erőteljesen kifejezve magát) a szavaival pusztítja el. Mind a ketten elmebetegek, de a társadalom csak az elsőt tartja veszélyesnek.

Társadalmi tónus

A legtöbben a tartós érzelmeik felett egy kellemes társadalmi tónust viselnek és ezt használják a mindennapi dolgok felszínes elintézésére. A raktáros akkor is kedvesen mosolyog, amikor legszívesebben orrba vágna. Amikor az utcán véletlenül egy ismerőssel összefutunk, akkor is azt mondjuk, hogy jól vagyunk, noha borzalmasan érezzük magunkat.

Egy kis gyakorlattal viszont a tartós tónust még a védőréteg ellenére is gyorsan be fogod tudni azonosítani.

Hiányzó érzelmek

Valószínűleg azt fogod gondolni, hogy néhány tónus nem jelenik meg a skálán. A legtöbb a szintek valamelyikén ott lesz, vagy egy rokonértelmű elnevezésként, vagy pedig csupán a mélységeiben különbözik. Például az nyugtalanság, a szégyenkezés, az aggódás, a rettegés és a félénkség mind a félelem sávjának különböző árnyalatait és mélységeit jelképezik.

Vannak más olyan érzések, mint a szeretet, a gyűlölet és a féltékenység, amelyek a személy tónusán keresztül jelennek meg. Egy együttérző személy máshogy szeret, mint egy dühös. Egy féltékeny férj a tónusától függően lövi le a vetélytársát vagy issza le magát.

Ezeknek a további érzelmeknek a némelyikét egy későbbi fejezetben fogjuk megtárgyalni.

Más kutatási területek

Az emberi viselkedéssel kapcsolatos minden kutatás folyamán megjelennek ebből adatok. A tónusskála használata nélkül viszont a témakörrel foglalkozó anyagok ritkán rendeződnek össze egy működő rendszerré.

Minden tanácsadással vagy az emberek megsegítésének szándékától vezérelt személy (feltéve, hogy tényleg segíteni akarnak a személyen) üdvözölni fogja a tónusskálát és el fogja fogadni azt, ugyanis a saját megfigyelései is alá fogják támasztani az érvényességét.

A szakmai tanulmányok egyik érdekes példája is igazolja az érzelmek skálán található elrendeződését. Egy nagy középnyugati egyetemen egy pszichiáter [Elizabeth Kübler Ross – a fordító] mostanában vezetett le egy ötéves kutatási programot, amely során több mint négyszáz halálos beteggel beszélgetett azért, hogy megállapítsa, hogy a haldoklók hogyan néznek szembe az elkerülhetetlennel. A kutatásai során azt találta, hogy s legtöbb ember halála előtt öt pszichológiai állapoton megy keresztül: tagadás, düh, alkudozás, bánat és elfogadás. Az orvos azt állítja, hogy az első négy állapotban a páciensekben még megvan az élet halvány reménysugara. A végső állapotban a legtöbb esetben képes békésen szembenézni a véggel.

Miután a következő néhány fejezetet elolvastad, fel fogod ismerni, hogy az orvos által jelentett öt állapot az ellenségesség, düh, félelem (kiengesztelés formájában), bánat és apátia.

Összegzés

Az alacsony tónusú emberek sok értelmes magyarázatot adnak a viselkedésükre, az intelligenciájukat pedig arra használják, hogy a meggyőződésüket igazolják, miközben pedig valójában olyan érzelmi alapú tetteket próbálnak megmagyarázni, amely felett nincs hatalmuk. A dühös személy azt mondja, hogy keményen kell bánnod az emberekkel. A félelemben élő arra figyelmeztet, hogy legyél óvatos és az apatikus azt mondja (már ha egyáltalán törődik ilyesmivel), hogy egyébként sem lehet semmit sem tenni ezzel kapcsolatban. Mindegyikük elhiszi azt, amit mond. Ha egy tónuson elég sokáig élsz, akkor az az otthonnak számít – és meg van győződve arról, hogy születési joga ott tartózkodni.

Nem kell utálnunk azokat, akik alacsony tónusúak. Viszont minden ellentétes bizonyíték ellenére a legjobbakat sem szabad róluk gondolni. A leghelyesebb dolog (mind az ő, mind a mi számunkra) az, ha helyesen értékeljük ki őket a skálán. Csak akkor lesz esélyünk arra, hogy feljebb emeljük őket.

A tónusskálát négy-öt éves gyermekeknek el lehet kezdeni tanítani. Általában azonnal fellelkesülnek, amikor a színes tónusskálát meglátják. Nem tudod őket ennél jobban az életre felkészíteni. Amint a saját fiaimnak ezt megtanítottam, tudtam, hogy nem fognak sem egy alacsony tónusú személynek dolgozni, valamint sem felvenni nem fogják őket, sem szerelembe nem fognak velük esni (és ekkor már rengeteg akadályt eltávolítottál az útjukból).

Ne mondd meg másoknak, hogy szerinted hol helyezkednek el a skálán. Lehet, hogy tévedsz és ettől rosszkedvű lesz. Lehet, hogy igazad lesz és ez aggodalommal fogja eltölteni. Ez egyik esetben sem fog segíteni rajta. Biztos vagyok abban, hogy valamikor találkoztál egy olyan fickóval (és egyből meg is utáltad), aki önelégülten rád mosolygott, azt mondta, hogy kiismertelek. (Egyébként mi is ki fogjuk őt ismerni, az 1,1-es fejezetben.) Tehát ezt ne tedd. Ha ezt a könyvet elolvassa és a skálán megtalálja magát, hatalmas lépést fog tenni a saját javulása érdekében. A legtöbben már csupán azzal felemelik magukat a skálán, hogy megértik azt.

A tónusskálát arra használd, hogy megkülönböztesd az embereket, valamint hogy a családodban, a munkahelyeden vagy a csoportodban a problémás területeket megtaláld. Tanuld meg, hogy az embereket viselkedését hogyan határozd meg gyorsan a skálán, és akkor tőlük nem fogsz többet elvárni, mint amennyit adni tudnak, ehelyett pedig segíthetsz nekik abban, hogy megemeljék a tónusukat.

Próbálj meg ne túl sokat foglalkozni azzal, hogy hol vagy a skálán. Néha nagyon különös helyeken futunk össze saját magunkkal, befordulunk egy sarkon és amikor egy kegyetlen tükörben meglátunk egy arcot, felkiáltunk: Ki ez az idegen? Csak nem? Ez tényleg én vagyok?

Ez nagyon zavaró lehet, de ahogy folytatod az olvasást, magadat a skála tetejének közelében fogod megtalálni, ezt megígérem.

Egyébként is, ez a könyv azokról a többiekről szól, emlékszel? Nem rólad és rólam.

Akkor most nézzük meg ezeket a jellemvonásokat…

1. A közös nevező Ruth Minshull: Érzelmek 3. Apátia (0,05)