23. fejezet

Tónusillesztés segítségével hogyan kezelhetjük az embereket

Hogyan tudsz egy rosszkedvű eladót fellelkesíteni? Mit kell tenni azzal az 1,1-essel, aki megpróbál elpusztítani? Hogyan tudod az ellenséges újságírót rávenni, hogy hagyjon fel az ellened folytatott támadással? Hogyan lehet a közömbös ügyfelet vásárlásra késztetni? Hogyan vidítsd fel a barátodat? Mi a teendő, amikor valaki dühös lesz rád?

Tehát hogyan kell kezelni az alacsony tónusú embereket? (A magas tónusúakat nem kezelni kell, hanem élvezni őket.)

Ha csak a dolgodat szeretnéd elvégezni és nem akarsz nagytatarozást, akkor próbáld meg a tónusillesztést.

Mi a tónusillesztés?

A tónusillesztés azt jelenti, hogy a tónusodat tudatosan a többi személy tónusához igazítod. Ezt úgy végezzük, hogy ugyanarra a tónusra vagy az eggyel fölöttire megyünk.

Amikor valakivel tónust illesztesz, akkor jobban fog kedvelni és ha a skálán általában magasabban helyezkedik el, akkor visszaemelheted. Ha folyamatosan lent van, akkor lehet, hogy feljebb tudod emelni, de ez csak ideiglenes. Ebben az esetben a személy feléd függőséget alakíthat ki – olyan valaki vagy, aki megérti és megemeli őt. Ha nem szeretnél egyfolytában egy nagy rakás stoppossal utazni, meg kell tanulnod, hogy őket hogyan tudod tartósan magas szintre hozni ahhoz, hogy ezentúl képesek legyenek a saját életüket irányítani. A hozzánk közelállókkal természetesen ezt akarjuk tenni, így a tónusemelés többi módszerét a következő fejezetben tárgyaljuk. Viszont valahogy azokkal is hatékonyan el kell boldogulnunk, akikkel a mindennapok során csak egy rövid időre találkozunk.

A tónus megtalálása

Ha nem vagy biztos abban, hogy valaki a skálán hol található, egy gyors társalgási ellenőrzéssel kitalálhatod, hogy miről szeret beszélni és miről szeret hallani. Ezért először magas tónusú kreatív gondolatokkal érdemes kezdeni. Ha nincs válasz, akkor egy kicsit beszélgethetsz az időjárásról, dühösen vagy ellenségesen beszélhetsz valamiről, bedobhatsz valami pletykát, megemlíthetsz valami retteneteset, szólhatsz egy szegény szerencsétlen lélekről, beszélhetsz arról, hogy a dolgok már nem olyanok, mint voltak, vagy mondhatsz valamit mindezek reménytelenségéről.

Ahogy lefelé haladsz, a személy a saját tónusszintjén tett megjegyzésekre reagálni fog. Valójában ritkán van szükség ennyi beszédre, ugyanis az általa használt első szavakkal már jelezni fogja a tónusát.

Ezzel a teszttel hamar kitalálhatod, hogy valakinek mi is az igazi tónusa. Amint egy keveset a saját tónusán beszélsz az illetővel, hamarosan úgy fog dönteni, hogy te egy nagyon megértő személy vagy, és meg fog kedvelni. Ha a skálán könnyedén mozog, akkor egy szinttel feljebb mehetsz és ő követni fog. A beszélgetés során egyszerre egy tónussal magasabbra mozogva a felhozhatod a skálán. Néhányan viszont annyira merevek és annyira nem képesek megmozdulni, hogy az általános tónusuknál egy szintnél magasabbra sem képesek eljutni, de szerencsére nem ez a jellemző.

Ebben a fejezetben a különböző érzelmi szinteken történő tónusillesztésre, valamint pár esetben a tónusemelésre adunk meg néhány példát.

Apátia

Ha valaki olyat próbálsz meg elérni, aki apatikusan fekszik az ágyban (beteg vagy valamilyen megrázkódtatást élt át), akkor azt fogod találni, hogy a szóbeli kommunikáció nem működik. A gondolatok, sőt még valamennyire maga a fizikai univerzum sem valóságos a számára. Ahhoz, hogy ezen az állapoton keresztülvidd, fizikai kommunikációt kell használnod. Érintsd meg a vállát vagy vedd a kezedbe a kezét. A kezednek jobban tudatában lesz, mint bárminek, amit csak mondani tudnál neki. Egy kicsivel később, ha az érintésedre jól reagál és élettel telibben viselkedik, a figyelmét a szobában található különböző tárgyakra tereld. Megemlítheted a falon található képet, a virággal teli vázát, vagy ráveheted, hogy érezze a takaró anyagának mintázatát. Bármi, amit azért teszel, hogy a körülötte található környezetnek jobban a tudatában legyen, segítheti abban, hogy egy kicsit magasabb tónusra kerüljön. Semmilyen elképzelést vagy gondolatot ne próbálj meg vele kommunikálni vele, csak érd el, hogy a saját ottlétének a tudatában legyen.

A mozgásra képes apátiás személyt gyakran nehéz elérni (különösen ha azt állítja, hogy minden rendben van). A két korábban említett módszer – a kézkapcsolat és a környezetben található tárgyak észrevétele és megérintése – ebben az esetben is hasznos. Ezt a hamis nyugalmat általában azzal töröm meg, hogy azokat az összetört álmait beszélem meg vele, amelyek őt apátiába sodorták. Ha így próbálsz meg hozzá eljutni, könnyekre is számíthatsz, ugyanis a bánatot tartja így távol. Miután ettől megszabadul, képes lesz magasabbra jutni.

Ismertem valakit, aki egy lányt azzal rázott fel az apátiából, hogy a bármikor bekövetkező halálesetekről beszélt vele. Ez számára annyira valóságos volt, hogy erre már válaszolt. Amikor egy kis reményt nyújtott neki, a lány a fogadkozás szintjére jutott és azt kérdezte, hogy Mit tehetek? Hamarosan zokogni kezdett. A környezetében érdekes módon ez többeket feldúlt, mert szerintük az ismerősöm felzaklatta a lányt, pedig pont ellenkezőleg, felhozta arra a szintre, amelyen már a saját állapotával kezdett el foglalkozni. Egy kicsivel később pedig már tényleg elég magasra jutott ahhoz, hogy valamilyen konstruktív tevékenységet folytasson.

Bánat

A bánatosakkal szemben a legtöbben általában ösztönösen kiengesztelőek vagy együttérzőek lesznek. Amikor valaki meghal, a gyászoló családnak általában virágokat küldünk vagy süteményt sütünk. Ezek természetes gesztusok és a bánatos személyek számára ezek a cselekedetek valóságosak. Semmilyen magasabb tónusra nem reagálnak jól. (Azt viszont ne mondjuk nekik, hogy majd minden jóra fordul, ugyanis ez apátiába taszíthatja őket.)

Egy alkoholisták számára fenntartott, két pszichológus által működtetett klinika jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy ez a tónus hogyan is viselkedik. A terápia részeként a pszichológus a páciensekkel rendszeres csoportos beszélgetéseket tartott. Az egyik napon egy korábbi alkoholista megjegyezte, hogy Nagy kár, hogy manapság már nem lehet ebben a világban igaz barátokat találni.

Valaki más erre úgy reagált apatikusan, hogy értelmetlen és reménytelen lenne akárcsak keresni is egyet. A többiek csatlakoztak ehhez a beszélgetéshez. Néhányuk azt mondta, hogy lehet igaz barátokat találni, de a legtöbbjük egyetértett abban, hogy ilyen nem létezik. A pszichológus azt javasolta, hogy egyezzenek meg, mit értenek az igaz barát meghatározás alatt.

Egy kis vita után a csoport a következő meghatározásban egyezett ki: Igaz barát az, aki a rajta lévő ruhát is neked adná. Ebben az esetben azt látjuk, hogy az apátiában és a bánatos személyeknek az egyetlen valóságos barát a tónusskála következő szintjén található, ez pedig a kiengesztelő.

Ahhoz, hogy az alagsor alagsorban találhatókkal tónust tudj illeszteni, a beszélgetésnek az alagsorig le kell jutnia. Ahhoz, hogy egy bánatos személyt magasabbra hozz, addig kell rá együttérzés ömlesztened, amíg elege nem lesz belőle: Ó te szegény. Nem tudom, hogy ezt hogy vagy képes kibírni. Hihetetlenül sok szerencsétlenség ért. El sem tudom képzelni, hogy vagy képes ennyi mindent elviselni. Csodálom, hogy még képes vagy ezt tovább csinálni. Kis szerencsével úgy dönthet, hogy nagyon megértő vagy, hamarosan pedig azt fogja mondani, hogy Ó, ez az egész nem is annyira szörnyű. Végül arra a szintre kellene őt eljuttatnod, amelyen már képes konstruktív segítséget kapni.

Természetesen nem kell mindig ilyen messzire elmenni (ilyen vastagon áradozni), de arra nagyon figyelni kell, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy nincs oka bánatosnak lenni. Ez nem fog működni, csak arra fog következtetni, hogy nem érted meg őt igazán.

Kiengesztelés

Amikor Blakely Mr. és Mrs. Porter lakásában vendégeskedett, amikor a szobájában véletlenül összetört egy széket. Mély bocsánatkérések mellett arra kérte a vendéglátóit, hogy a javítás számláit küldjék el neki. Ó nem, erősködött a ház asszonya, az a szék már eleve meg volt repedve, már régen meg kellett volna javítanunk.

Ezt nem hiszem el, csak azt akarja, hogy jobban érezzem magam. Kérem, küldje el nekem a számlát.

Mrs. Porter soha nem küldte el a számlát, így Blakely egy csekket postázott neki, azért könyörögve, hogy írja be neki a javítás pontos költségét. A nő végül megtette, de emiatt bűntudatot érzett.

Amikor két kiengesztelő találkozik, igencsak idegesítő zsákutcába kerülnek. Még ha az igazságérzetedet bántja is, a kiengesztelőket úgy a legjobb kezelni, hogy az felajánlását elfogadod és azt áradozva megköszönöd, különben nagyon szomorú lesz. Magasabb tónusra az együttérzőhöz hasonlóan, a következő szakaszban leírtak szerint lehet őt hozni.

Együttérzés

Valamelyik nap egy tartósan együttérző nővel beszélgettem. Egy kábítószer-rehabilitációs programhoz csatlakozott, ugyanis nagyon sajnálta a kábítószer-élvezőket. Sem a megfelelő képzettséggel, sem a megfelelő képességekkel nem rendelkezett ahhoz, hogy bármelyiküknek valódi segítséget nyújthasson (valójában azt is tudtam, hogy ha a szándékait követni tudja, hamarosan a bánatban fetrengett volna). Így a félelem szintjén kezdtem el vele beszélni, a lehetséges következményekre figyelmeztettem. Elég felkészült-e ahhoz, hogy ezt vagy azt a problémát kezelje? Jobb, ha óvatos leszel… Nagy megkönnyebbülésemre kijelentette: Tudod, attól félek, hogy nem igazán állok még erre készen.

Ezek után a kérdéses csoport irányítóinak hibáit kezdtük el megtárgyalni. Végül azt az ellenséges elhatározást hozta meg, hogy több képzésben részesül, így csatlakozva igazán tehet valamit. Ez jelentősen magasabb tónusú hozzáállás, mint vakon egy olyan szituációba beleugrani, amelyben csak veszíteni lehet.

Félelem

Egy 1,0-sat úgy lehet elérni, hogy az összes rettenetes dolgot megtárgyaljuk vele, ami miatt csak aggódni lehet. Ha egy szinttel feljebb szeretnéd emelni, olyan burkolt módszereket ajánlj neki, amelyekkel az általa fenyegetőnek ítélt dolgokat kezelni tudja. Ha például attól fél, hogy a házát kirabolják, olyan riasztókról, álcázott csapdákról és rejtett fegyverekről beszélgess vele, amelyeket egy betörő ellen felhasználhat.

Az 1,1-es

Ha azt akarod, hogy kedveljen, illeszd hozzá a tónusodat. Hízelegj neki. Végülis a te kedvedért tartja az előadást. Miért nem élvezed és tudatod ezt vele?

A magas tónusúak szinte mindig dühösek lesznek az 1,1-es közelében (különösen ha valamit el szeretnének végeztetni). Lehet, hogy csak annyit akarsz, hogy hagyjon békén. Ha egy kicsit is mozog a skálán, úgy fogja érezni, hogy biztonságos magasabb tónusra kerülni és hajlandó lesz visszatámadni. Ha viszont tartósan 1,1-es, azért fog visszavonulni, mert féli és tiszteli a dühös embereket.

George az egyik üzleti partnerétől folyamatosan rosszindulatú és alattomos támadásokat volt kénytelen elviselni. Egyik nap, amikor már teljesen elege volt azokból az aljas próbálkozásokból, amelyekkel ki akarták készíteni, George szembeszállt az ellenfelével: Miért nem ölsz meg egyszerűen, így legalább túl leszünk rajta?

Az 1,1-es nevetett és tagadta a vádakat, de abbahagyta a támadást, sőt George egy bizonyos alacsony szintű egyetértésre jutott az illetővel, amikor helyesen jelezte az 1,1-es valódi szándékait.

Nincs együttérzés

Mivel ez a tónus is része az 1,1-es sávnak, dühvel ezt is nagyon jól lehet kezelni. Egy közvetlen támadás helyett a dühöt viszont valaki másra is megpróbálhatod átirányítani.

Az egyik barátom (aki általában magas tónusú) nagyon utálta az egyik üzleti partnerét. Abban az elfojtott hallgatásba ragadt le, amely az 1,2-esekre annyira jellemző. Az ő oldalára állva dühösen kezdtem el beszélni az ellenség-éről. Ez valamennyire életre keltette, így folytattam. Hamarosan a másik fájdalmas kivégzését taglaltuk, egymás után találtuk ki a kegyetlen és véres bosszút. Néhány percen belül megunta a hagyományos elképzeléseket és a terveink egyre ördögibbek és abszurdan viccesek lettek. A barátom torka szakadtából nevetett, amikor végül azt mondta: Ó, a pokolba vele. Sokkal fontosabb teendőim is vannak.

Düh

Egy dühös személlyel soha nem fogsz összejönni, ha megnyugtatni és lecsillapítani akarod. Ha haragszik rád, akkor illesztheted a tónusodat. Ez azt jelenti, hogy vesd be magad és rendezz jelenetet. Ezért imádni fog. Emlékezz, hogy az a személy, akit a veterán hadvezér a leginkább csodál, a vetélytársa – az ellenséges sereg harcokban edződött tábornoka.

Az egyik barátnőm éveken át meghunyászkodott az 1,5-ös férje előtt. Egyik nap a férje kirohant ellene, ő pedig visszakiabált. Kitört a perpatvar, és házasságuk tizenkét évének első nagyobb veszekedése során hevesen kirohantak egymás ellen. Amikor kimerültek, hitetlenkedve néztek egymásra és mind a ketten nevetésben törtek ki.

Vannak olyan pillanatok, amikor a rád irányított dühöt úgy kell kikapcsolnod, hogy azt valaki másra irányítod át. Sok évvel ezelőtt az ingatlanüzletben dolgoztam, az egyik ügyfelem a dühtől fröcsögve hívott fel. Eladtam neki egy ingatlant, de az ügynököm elfelejtette a végleges papírokat elvinni neki. Mivel az ügynököt sokadjára sem tudta elérni, az ügyfél a haragját rám zúdította. Öt percen át hagytam átkozódni. Amikor befejezte, azt mondtam: Nem hibáztatom azért, mert haragszik rám. Utána fogok nézni, hogy mi is történt, és higgye el, mindent elintézek. Huszonnégy órán belül felhívom.

Mielőtt a napnak vége lett, én magam is jelenetet rendeztem, megtaláltam a késlekedés okát és gondját viseltem a küldeménynek. Amikor a következő nap reggelén visszahívtam, a papírok már úton voltak. Az ellenségesség vidámabbik felével válaszolt, majd feljebb ment a skálán. Tudja, ez tetszett nekem – mondta – valaki, aki ahelyett, hogy velem veszekedne, cselekszik.

Ez a tónusillesztés üzleti szempontból is jövedelmezőnek bizonyult. Annyira csodálta azt, ahogy ezt a problémát kezeltem, hogy a következő fél évben három új vásárlónak ajánlott engem.

Ellenségesség

Henry, egy vállalat igazgatója, az unalmat sikeresen használta arra, hogy egy ellenséges személyt kikapcsoljon. Egy riporter hívta fel Henryt, és azt mondta: A vállalata ügyében nyomozok és egy cikket szeretnék önről írni. Mi a válasza a cégét érő vádakra?

Ó, már megint arról van szó?

Henry viselkedése lényegtelenként söpörte félre a provokatív kérdést. A hangjában szinte hallani lehetett az ásítást, ahogy nyájasan a vállalata mindennapi és említésre sem méltó tevékenységéről fecsegett. A riporter hamarosan elunta magát. Nos, hívni fogom, amint több kérdés az eszembe jut.

Nyugodtan, bármikor megkereshet.

A beszélgetés annyira visszafogottan ért véget, hogy a riporter soha nem írta meg a cikkét.

Az ellenségesség kezelésének még egy módja az, ha a tónust illesztjük, de célpontját valami másra irányítjuk. Egyszer egy mogorva vízvezeték-szerelő jött hozzám a szennyvízlefolyót kicserélni. Megkérdeztem, hogy az újat hajlandó lenne-e az osztott mosogató másik oldalára tenni. Ő erre amiatt morgott, hogy ez túl sok munka és vesződség lenne. Felismerve, hogy nem lenne hasznos, ha az ellenségességét rám irányítaná, azt válaszoltam: Rendben, értem, hogy mire gondol.

Később megjegyeztem: Tudja, ezek az építők tiszta idióták. A lefolyót erre az oldalra tették, de a vízcsapot a másikra. A konyhaszekrény pedig itt van… nyilvánvaló, hogy ezt egy olyan félkegyelmű szerelte be, aki a konyhába csak enni tette be a lábát.

Ő pedig boldogan, hogy egy előre elkészített ellenfelet kaphatott, elkezdett az ostoba építők-re kifakadni. Annyira felhúzta magát, hogy felhívta az épület tulajdonosát, panaszkodott egy sort a hígagyú vízvezeték-szerelőkről, majd engedélyt szerzett arra, hogy a lefolyót a mosogató másik fele alá tehesse.

Egy 2,0-ssal szemtől szemben is megküzdhetsz. Egyszer egy fogadáson egy ellenséges ügyvéddel találkoztam össze. Egy kis vidám társalgással próbálkoztam nála, de ő keserű és durva volt – folyamatosan ellentmondott, vitatkozott és félbeszakított – így felhagytam a finomkodással és úgy döntöttem, hogy beszállok a játékába.

Maga szereti a küzdelmet, ugye?

Hova gondol? Én egy békés ember vagyok.

Ezt ne próbálja meg beadni nekem. Nem bír egy vitának ellenállni.

Ez nevetséges!

Nem, ez nem az. Senkinek nem hagy semmit sem végigmondani anélkül, hogy ne ellenkezne.

Dehogynem!

Látja? Még ezzel is vitába száll. Nem tudok semmit sem mondani anélkül, hogy ne ellenkezne.

Hé!Teljesen rosszul ítél meg. Én barátságos vagyok, nem veszekedő fajta.

Ne vicceljen!Halálra unná magát, ha nem veszekedhetne valakivel.

Ez még így ment egy darabig (a közelünkben található alacsony tónusúak nagy megrökönyödésére), de az illető a szóváltás hatására teljesen feléledt és fellelkesült. Később, vidámabban és mosolyogva azt mondta: Tudja, magával tényleg nagyszerűen ki lehet jönni.

Ez így igaz.

Majd mind a ketten felnevettünk, ahogy azt mondta: Hé!Megegyeztünk valamiben!

Az eladó

Egy jó eladó ösztönösen használja a tónusskálát. Egy potenciális vásárló, amikor a termékeddel kapcsolatban először szóba elegyedsz vele, gyakran apatikus (végülis egész eddig jól megvolt nélküle, így minek lenne rá szüksége?) Amikor viszont a tónusához hozzáilleszkedsz és a skálán az érdeklődésig vagy a lelkesedésig felviszed, jó esélyed lesz az üzletre.

A legtöbb eladó azt a technikát használja, hogy megkeresi azt a témát, amely a vásárlóját érdekli. Lehet, hogy a termékkel kapcsolatban alacsony tónusú, de borzalmasan érdekli a trópusi halak tartása, így a neonhalai egészsége felől érdeklődsz. Miközben róluk beszél, sokkal lelkesebb lesz. Miután pedig magas tónusra került, mellékesen megkérdezed, hogy hány vagon bigyót is szeretne pontosan.

Ha eladásvezető vagy, akkor már tudod, hogy semmi halálosabb nincs, mint az eladó apátiájának alattomos fertőzése. Tegyük fel, hogy a város régóta sztrájkol, a gazdaság ingatag, mindenki óvatos és várakozó álláspontra helyezkedett, a megrendelés pedig kevés. Hogyan emeld meg a moráljukat? Ha egy eladói értekezletet hívsz össze, akkor ne lufiként felpumpált üres lelkesedéssel próbáld meg a fiúkat letámadni. A gondolataik és a megjegyzéseik nem fogják eltűrni a nyomdafestéket. Inkább illessz tónust.

Egy rakás kedveszegett ember tónusát azzal lehet megemelni, hogy alaposan nyugtázzuk azt, hogy milyen nagy is a baj. Hát (sóhaj) ez nem semmi hónap volt. Az üdvhadseregnél álltam sorba ma az ebédért, és éppen a General Motors vezérigazgatójával kellett beszélgetnem …

Múlt héten a fészerben tartott összes limlomunkat eladtuk. Tíz dollárt kaptunk érte, ami pontosan kétszerese a múlt havi jutalékunknak. Ezt azzal ünnepeltük meg, hogy elmentünk a McDonaldsba.

Vedd az összes mohón sóvárgott panaszukat, majd az orbitális túlzás méretéig nagyítsd őket fel. A szenvedés szereti a társaságot (és a tónusillesztés pontosan erről szól), és amint valaki tényleg megérti, hogy a dolgok igencsak durvák, azt az érzelmet el tudják engedni. Hamarosan nevetni fognak és magasabb tónusra kerülnek. Amikor ez megtörténik, előadhatod az új reklámkampányt és egy szebb jövőt kezdhetsz el előttük lefesteni.

Kényszeres tónusillesztés

A tudatos tónusillesztés az, amire a hangsúlyt fektetni szeretném, ugyanis ezt öntudatlanul rendszeresen szoktuk csinálni – és ez az, ami kiüt minket. Természetes, hogy másokkal kommunikálni próbálunk. Így addig megyünk az illeszkedéssel lefelé, amíg valamilyen egyetértésre nem tudunk jutni. A baj az, hogy nem ismerjük fel, mit is teszünk, így mi magunk is alacsony tónusra csúszunk.

Ha valakit csodálunk (vagy valamilyen szempontból felsőbbrendűnek tartjuk), akkor még inkább rosszul járhatunk (ha ő alacsony tónusú), ugyanis a képességeit alacsony tónusú viselkedés átadására fogja fordítani. Egy zseniális mérnököt a nagyszerű és vadonatúj elképzelésünkkel látogatunk meg. Egy szuperszonikus, számítógépesített, feljavított, beépített roquefort sajttal rendelkező egérfogót szeretnénk készíttetni. Nagy lelkesen áradozunk róla, de ő nem hajlandó reagálni. Az egyetértését keresve folyamatosan egyre alacsonyabb tónusra kerülünk. Végül (mert ugye ez az ő szakterülete, nem?) elismerjük, hogy manapság már nehéz valami új dologgal kijönni, senki nem fog vagyonokat keresni, a jövedelemadós fiúk pedig úgyis hamar el fognak kapni. Azzal távozunk, hogy egy ilyen ostoba álomnak hogyan voltunk képesek bedőlni, és visszamegyünk képregényeket olvasni.

A sikeres tónusillesztéshez stabilan magas tónusúnak kell maradnunk. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az alacsonyabb tónusokhoz a magas tónusú nézőpont elvesztése nélkül igazodjunk. Ez a különbség a tudatos és az öntudatlan tónusillesztés között – az, hogy a magas tónusú nézőpontot nem fogod elveszíteni.

Hogyan támad az alacsony tónusú személy

Ahhoz, hogy a tónusokat sikeresen tudjuk kezelni, tudnunk kell, hogy az alacsony tónusú személy a támadás három formáját fogja használni: 1) gondolatot, 2) érzelmet és 3) erőfeszítést.

Egy apátiás személy a gondolatokat használva arról akar minket meggyőzni, hogy minden reménytelen, mi mindannyian kudarcot vallunk, nem egy tisztességes munkát nem tudunk megtartani, az életünket elpazaroljuk, és hogyan is szerethetne minket bárki is?

Az apátiás érzelmei, ha az erősségüket feltekerik, már csak azzal a padlóra tud minket küldeni, hogy magát az érzelmet kisugározza ránk. Úgy tud mellettünk ülni, hogy már a jelenlététől azt érezzük, hogy se magának, se senki és semmi másnak nincs semmi reménye. A világ elkárhozott. A légkört egy szó nélkül is olyan áthatóan sötét kétségbeesésbe borítja, hogy annak már a belélegzésétől is összeomlunk.

Az apátia erőfeszítései is pusztítóak. Ha valaki a túléléssel kapcsolatos dolgokat apatikusan kezeli, akkor az hatással van ránk. Ha a feleséged sértegeti a főnököd, összetöri az autódat, hagyja, hogy rendetlenné váljon a lakás, nem eteti meg és öltözteti fel a gyerekeidet, akkor padlóra kerülsz (vagy a válóterembe). Ha egy dolgozód elhagyja az utasításaidat, tönkreteszi a jóhíredet vagy összetöri a gépeidet, a túlélésed fenyegeti, innen pedig az apátia sincs messze – hacsak ki nem rúgod őt.

Ha nem tudod kezelni

Ha egy alacsony tónusú személlyel hosszú ideig nem tudsz kijönni, és már kezd az idegeidre menni, akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot. Miért legyél hős? Senki sem fog érte csodálni. Nevess, és a világ veled nevet, sírj, és egy együttérzőt fogsz magadhoz vonzani, akinek csak az a célja, hogy gondodat viselje.

A tónusillesztés csak az alkalmi ismerősökkel kapcsolatban működik, máskülönben túl nagy megterhelést jelent. Ahhoz, hogy a hozzánk közelállókat is megtanuljuk kezelni, nézzük meg, hogy a tónust hogyan kell tartósan megemelni.

22. A tónusskála és a művészetek Ruth Minshull: Érzelmek 24. A tónus emelése