Bevezető a TR 0-9-hez

Az alábbiakban olvasható az a bevezető, amelyet azoknak írtam, akik itt Casablancán csinálják a TR 0-9-et. Nem javaslom, hogy valaki lemásolja és használja (egyébként ezt bárki szabadon megteheti, ha akarja). Azonban azt gondolom, hogy néhányaknak az itt közzétett szöveg hasznára lehet.

Bevezető a Casablancai TR 0-9-hez

Az élvonalbeli modern fizika, a kvantumelmélet vagy kvantum mechanika eddig még egyszer sem tévedett, amikor jelenségeket jósolt meg. Ezért az az alapelveiből származó technológiára épül a jelenlegi gazdaságunk több mint egyharmada. Ezek a tények nem ismertek széles körben, részben azért, mert a kvantumelmélet olyan megválaszolatlan rejtélyeket is leleplez, amelyek klasszikus fizikát a feje tetejére állították. A legzavarbaejtőbb, hogy a kvantumelmélet megmutatja, hogy a tudatosság befolyásolja és akár még teremtheti is a fizikai univerzumot. A tudósok újra és újra bebizonyították, hogy a megfigyelő befolyásolja az anyagot annak legkisebb megfigyelhető formájában (az atomnál kisebb hullámokat vagy részecskéket, amelyek egyesülve az anyag mindenféle formáját alkotják). Amiatt a tény miatt, hogy a megfigyelő (a szellem) nem a fizikai univerzum része, ezért nem lehet közvetlenül megmérni fizikai eszközökkel, a kvantumelmélet szakemberei sokat vakarják a fejüket és elég ügyetlen metafizikai kérdéseket tesznek fel. A tudomány látszólagos beolvadása a tudatosság vagy a szellem területébe sok tudóst megrémített a 20. század elején. Többek között a tudomány egyik legszabadabb és legszabadelvűbb gondolkodóját, Albert Einsteint is. Einstein több alkalommal is figyelmeztette tudóstársait, hogy óvakodjanak azoktól a kísérteties történésektől, amelyeket a kvantum fizika azokban az esetekben tárt fel, amikor a megfigyelő (a tudatosság vagy a szellem) az anyaggal találkozott. A korszak többi vezető tudósával együtt aggódott amiatt, hogy a kvantumelmélet a tudományt a tudatosság metafizikai birodalma felé irányítaná; ami tabu a fizikai univerzum urai számára. A kvantumelmélet egyik úttörője, Niels Bohr egy megegyezést, a Koppenhágai értelmezést ajánlotta, hogy a hasonló aggodalmakat enyhítsék. Az volt a megegyezés, hogy a kvantum fizika megalapozott megfigyelése, miszerint a megfigyelő (tudatosság, szellem) mikroszkopikus szinten befolyásolja és látszólag még teremti is az anyagot csak a kvantum mechanika al-tudományágának peremén lenne érvényben. Mivel a tudomány nem volt képes rá, hogy a kvantum megfigyeléseket – részben technológiai eszközök híján – az atomnál nagyobb anyagon is demonstrálja, ezért a newtoni fizikából nem lesz szamárság makroszkopikus szinten. A tudomány békén fogja hagyni a szellemet.

A koppenhágai értelmezés évtizedekig működött. Távol tartotta a tudományt a szellem birodalmától. Azonban nagy mértékben sötétségben is tartotta a tudományt. Ahogy a technológia fejlődött, nem kis részben a kvantummechanika területén a bátor kevesek által elvégzett munkának köszönhetően, a tudomány elkezdte belátni, hogy a tudatosság hatással van az anyagra – nem csak a szubatomi részecskék szintjén, hanem növekvő sűrűség és tömeg esetén is.

Következésképpen, elszaporodtak az olyan új könyvek, amelyek azzal foglalkoztak, hogy a tudomány belépett a tudatosság birodalmába. Sok tudós felismerte, hogy azok az ősi Keleti spirituális szövegek (pl. a Tao Te King, a Védák), amelyek foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a szellem felette áll az fizikai dolgoknak és felelős annak megteremtéséért mindig is tudományosan helytállóak lehettek. Mindazonáltal, érdekes olyan tudományos gondolkodó írókat olvasni, akik lázas izgalommal dolgoznak, miközben azzal viaskodnak, amit a Buddhisták semmiként, a Tao pedig megmérhetetlen ürességként írtak le. Képtelen elképzelni bármit, ami kívül van a fizikai univerzumon, mégis hatással van rá, ezért a fizikus felváltva a sok egyéb mellett agyi funkcióként , kémiaként és tudatosságként hivatkozik a megfigyelőre.

Ha Lao Tzu (a Tao szerzője) és Siddhartha Gautama (a Buddha) megérdemelnek egy bocsánatkérést, mert a tudományos közösség évszázadokon át nevetségessé tette őket, akkor L. Ron Hubbard legalább egy második pillantást megérdemel. A korai ötvenes években, a hidegháborús feszültségek tetőfokán, amikor a nukleáris fizika azóta is legnagyobb alkotásai (a hidrogén és az atombomba) elszabadulásának réme fenyegetett, Hubbard azzal volt elfoglalva, hogy a tudományos gondolkodást összeházasítsa a Keleti szellemi igazsággal. A Dianetika és a Szcientológia szerzőjét és alapítóját alaposan befeketítették a rákövetkező évtizedekben a szélsőséges és agresszív módszerek miatt, amelyeket az ő Szcientológia szervezetei használtak, annak védelme és növekedése érdekében, ami bátor és hatékony kutatásként kezdődött. Ez az alaposan publikált dráma elfojtotta Hubbard sokkal fontosabb hozzájárulásait. Az ő definíciója a szellemre – amelyet (a görög betű alapján, amelyet néha a gondolat fogalmának közvetítésére használtak) thetánnak nevezett el azért, hogy megkülönböztesse a saját elgondolásait a számtalan már létező, ellentmondó jelöléstől – sokkal tudománybarátabb kifejezéseket használt, megkülönböztetve a szellemet a fizikai univerzumtól, és ez a következő:

Nem rendelkezik tömeggel, nincs hullámhossza, nincs energiája és nincs ideje vagy elhelyezkedése a térben, kivéve konszideráció vagy posztulátum által. A szellem nem egy dolog. Ez a dolgok teremtője… a tudatossági egység tudatossága.

Spirituális irányból közelítve úgy írta le a thetán fizikai univerzumra gyakorolt hatását és annak teremtését, hogy az összhangban van a kvantum mechanika legújabb felfedezéseivel. Ahogy haladunk, megpróbáljuk a tudományos elmét kielégíteni a demonstrálható tudományos tények birodalmán belül maradva.

A tudomány először is azt mondja, nincs olyan dolog, hogy múlt. Ami bizonyíthatóan múlt, az a múlt, mint elménk teremtménye; megnyilvánulhat akár egyéni vagy kollektív emlékezetként, akár a múlt eseményeinek szavakkal, képekkel elmondott és digitális, audiovizuális médiában közzétett történeteként, vagy akár megérzés, a múltról való elmélkedés formájában is miközben a fizikai anyagot vizsgáljuk, elemezzünk. A múlt csak úgy érzékelhető, ha az idő nevű mesterséges megegyezéssel vetjük össze (a mérce, mellyel az anyag térben, ill. téren át való mozgását mérjük).

A tudomány, másodszor azt mondja, a jelen csak az amit érzékelünk – nincs más fizikai univerzum, csak az, amit érzékelünk. Az, hogy mi teremtjük-e a fizikai univerzumot, hogy érzékelhessük, ahogy néhány vallástudós és kvantumteoretikus állítja, az egy érdekes metafizikai kérdés. Gyakorlatilag boldog, tartalmas és teljes életet élhetünk anélkül, hogy e kérdésben szilárd álláspontunk lenne.

Harmadszor, a mi személyes és kollektív szándékunk hajt minket a jövő felé. Ha Sally úgy dönt, holnap virágot fog ültetni a kertben, ennek valószínűsége annak a képességének függvénye, mennyire tudja végigvinni ebbéli szándékát. Bizonyára vannak ezzel ütköző szándékok. A férje esetleg azt szeretné, hogy vele menjen a tóhoz. Édesanyja talán azt szeretné, hogy vigye át hozzá a gyerekeket, azaz az ő unokáit játszani. Az időjárás szándéka lehet, hogy a virágültetéshez kedvezőtlen körülményeket teremtsen. Ha Sally elhatározása nem elég szilárd, valószínűleg változni fog férje, édesanyja és/vagy az időjárás ütköző szándékainak hatására. Ám, ha Sally szándéka kellőképpen szilárd, eltökélten megteremtheti azt a jövőt, amit eredetileg szándékozott. Fejlett szociális képességekkel először ügyesen elnyerheti férje és édesanyja egyetértését, így ők fogják módosítani ütköző szándékukat. Kivételes tehetséggel arra is ösztönözheti férjét, édesanyját, hogy segítsék őt eredeti szándékában. Így Sally édesanyja felkerekedik és átjön következő nap vigyázni a gyerekekre, miáltal Sally a kerti munkának szentelheti figyelmét. Férje felölti overallját, s megy a kertbe segíteni. Ez igen jó megoldás, mivel így mindegyikük eredeti szándéka beteljesedik – nevezetesen Sally anyukája eredetileg unokáival akart lenni, férje pedig Sallyvel, mindkettőjük szándéka megvalósult, mivel azokat úgy módosították, hogy egybeessenek Sallyével. És, bár az időjárás ellenszándéka láthatóan nem módosult – zuhogott egész nap – az új közös szándék, Sallyé, férjéé és az anyukáé győzedelmeskedett a nehézség fölött.

Magunkon és másoknál is megfigyelhetjük a különböző erősségű szándékokat, és a képességet, hogy ezen szándékok véghezviteléhez elnyerjük mások együttműködését. A szándék determináló erejének egyik összetevője a képesség annak jövőbe vizionálására. Aki racionálisan látja és értékeli a jelent, s ezáltal kívánatos és elérhető jövőképe van, nagyobb eséllyel nyeri el mások együttműködését, segítségét annak megvalósításához. Aki a jelent csak láthatóan túlzottan a múltban ragadt figyelme által fenntartott fixa ideáinak ködén át látja, jellemzően képtelen tiszta, ésszerű és kívánatos jövőképet s célt látni, ami komolyabb mértékben támogatásra érdemes lenne. Ilyen esetben valószínűleg saját erőforrásait sem képes e célok elérése érdekében mozgósítani, nemhogy mások támogatását elnyerné.

A célról alkotott elképzelés láthatóan fontos tényezője a kívánt jövőt létrehozó szándék kifejlődésének. Hubbard újabb fogalmat vezetett be a jelenség leírására. A posztulálás nevet adta neki, vagyis egy forgatókönyv vagy eredmény mentális megalkotása későbbi megvalósításra. Az eredményes posztulálás előfeltétele a jelen pontos, racionális megfigyelése, valamint annak megkülönböztetése a múlt illúzióitól. Bár tisztában vagyok az axióma igazával, mely szerint aki nem ismeri a múltat, arra van kárhoztatva, hogy ismételje azt, tetemes különbség van a múlt, mint racionális tudás és bölcsesség, valamint a múlt, mint misztikus, parancsoló reaktivitás között. Az első felismeréséhez meg kell tanulni azt megkülönböztetni a másodiktól. E különbségtétel nélkül folyamatosan, akaratlanul olyan erővel bíró illúziót teremtünk, ami rossz irányba befolyásolja a jelent, és ami hajlamos a jövőt is meghatározni. E különbségtétel a legkézenfekvőbb és leghatékonyabb módja a képesség kifejlesztése a jelen felismerésére és érzékelésére.

A zen buddhista mesterek évszázadok óta időről időre emlékeztetik tanítványaikat, a megvilágosodás eléréséhez nem kell életen át tartó tétlenség; azt bárki elérheti, elég egyszerűen eldönteni, hogy megvilágosodottá válik. Megvetették a bonyolult ezoterikus meditációkat, inkább azt ajánlották, egycsapásra jöjjünk a jelenbe. A 20. századi filozófus, J. Krishnamurti írásaiban és előadásain gyakran ismételgette e tételt. Értekezésének lényege az volt, hogy mantrára vagy egy tárgyra koncentrálni, mint ahogy sok meditáció megköveteli a figyelem összpontosítása érdekében épp annyira indokolt, mint bármely jelkép vagy istenség imádata. Az érzékelés és a tudatosság növelése szempontjából mindenesetre nem túl hatásos. Ehelyett, a leghatékonyabb és azonnali módszer arra, hogy az elmét és a szellemet megtanítsuk megfigyelni, az, ha megtanulunk látni és megfigyelni.

Nem tagadom, s nem vonom kétségbe egyesek eredendő képességét arra, hogy egyszerűen kövessék Krishnamurti és a zen mesterek tanácsát. Én mindenesetre nem tartozom azok közé, akiknek megadatott az a természetes lélekjelenlét, hogy azonnal elérjem ezt a képességet. Nekem nagy segítségemre voltak Hubbard eljárásai, aki az objektívek esetében teljes mértékben egyetértett Krishnamurtival és a zen mesterekkel. L. Ron Hubbard azt írta, a csapdába esett elme számára a kivezető utat az egyszerűség és a közvetlen megfigyelés jelöli. Annak érdekében, hogy e képességet a hozzám hasonlók számára is elérhetővé tegye, Hubbard számos egyszerű gyakorlatot fejlesztett ki, amik segítenek az embernek megszerezni annak a képességét, hogy egyszerűen jelen legyen és érzékeljen. Erről az alapról további drillek segítségével lehetségessé válik a tiszta és hatékony kommunikáció. A záró gyakorlatok tudatossá teszik szándékaink erejét, és megtanítanak, hogyan fejleszthetjük irányításuknak és felismerésüknek a képességét.

Végső soron ezek a gyakorlatok lettek a Szcientológia alkalmazott vallási filozófiájának sarokkövei. Amíg ezeket a gyakorlatokat tekintette alapjának, a filozófia gyarapodott. A terjeszkedés e periódusa az egyszerűség ígéretének volt köszönhető. Végül azonban a szervezet rossz irányt vett, s épp olyan romboló tevékenységet fejtett ki , amire maga Hubbard figyelmeztetett: Ha engedünk a bonyolultság csábításának, vagy belebonyolódunk valamibe, az kifürkészhetetlen mélységhez vezet és rejtély teremt. Az Embert papsággá alacsonyítjuk, s kultuszba fojtjuk.

Míg minden tiszteletem Hubbardé, amiért a következő gyakorlatokat megalkotta, meg kell ismételnem e figyelmeztetését is. 1986-os halála óta az általa létrehozott szervezet veszélyes szekta-papsággá sűllyedt, ami kíváncsiságra vadászik a rejtély és bonyolultság mérgező elegyével. Így hát rátok hárul, hogy ne bízzatok másban, csak magatokban a gyakorlatok alkalmazása közben. Abban a pillanatban, mikor valamit bonyolultnak találtok jelen – vagy bármely más – szellemi erőfeszítésetek közben, oldjátok meg mielőtt folytatnátok. Ne fecséreljétek időtöket és energiátokat olyasmire, aminek nem látjátok értelmét, vagy amit nem tudtok racionálisan megindokolni. Ne engedjetek a bonyolultság, és a rejtély csábításának.

Ha a gyakorlatokat nehéznek találjátok, ne tévesszétek össze, és ne írjátok le, mint bonyolultat vagy rejtélyeset. A képességhez vezető út nem mindig könnyű. Néha önfegyelem és kitartás kell hozzá. Néha erő kell, hogy legyőzzük az ellenállást, amit a fizikai univerzum (melynek része a tudattalan elme) azért fejt ki, hogy alávessen minket az egyensúlyra való kegyetlen törekvésének. Tartsd észben: az ellenállás ellenállást szül. A keleti gondolkodás (benne a harcművészetek is) zömmel erre az alapigazságra épít. A lélek nem tartozik a fizikai univerzumhoz, csak úgy tekint magára, mintha az anyagnak hatása lenne rá. Amikor a lélek úgy viselkedik, mint az anyag, és erőt próbál használni kontrollálásra és ellenállásra, ezzel alapot teremt az ellenében felgyülemlő ellen-erő és ellen-kontroll számára. Ténylegesen az történik erő vagy erőfeszítés használata során (a keleti gondolkodásnak, és a kvantummechanikának megfelelően), hogy a lélek anyagot teremt, amihez még több anyag tapadhat. Mikor a gyakorlatok során rossz érzés, látszólagos mentális tömeg vagy erő hatását érzed, egyszerűen tudatosítsd. Ne állj ellen. Ne erősítsd ellenállással, ellen-erővel. Nem lehetnek hatással a thetánra, hacsak nem olyan mértékben, amennyire a thetán erre képesnek tartja. Végtére is a thetán nem tartozik a fizikai univerzumhoz, csupán konsziderációi kötik oda. Egyszerűen nézd a jelenségeket annak, amik, és hiszem, hogy tanúja leszel eltűnésüknek. Mikor ez történik, húzd ki magad, mert egy képesség elérését tapasztalod. Vedd észre, hogy jó úton haladsz afelé, hogy megkülönböztesd a jelent a múlttól. E szilárd alapról tovább haladhatsz a hatékonyabb kommunikáció felé, és szándékaid jövőbe vetítése felé.