Vissza a böngészhető nézethez 

15. PROBLÉMÁK



Amikor az eljárások tárgyalása során problémákról beszélünk, nem azokra gondolunk, amelyeket – mint egy matematikai problémát – megoldunk, hanem azokra a tartós nehézségekre, amelyek rögzültek maradtak és amelyek nem tűnnek megoldhatónak.

Például nem annak a problémának a megoldásáról beszélünk, hogy amikor egy szobával bővíteni akarod a házad, akkor egy betonalapzatot hogyan kell kiönteni. Ez olyan valami, amit építészeti tanulmányok után vagy egy szakember szerződtetésével meg lehet oldani. Ehelyett olyan problémákról beszélünk, mint amikor egy új szobát kell építened, de anyagilag ezt nem engedheted meg magadnak. Ebben az esetben két szembenálló dolog, a pénz hiánya és a szoba iránti szükség határoz meg egy konfliktust.

Abban az értelemben, ahogy azt itt használjuk, egy probléma csak akkor "igazi", ha az két, egymással szembenálló dolog által fenntartott maradandó állapotban van.

Ha a két dolog helyett csak egy létezne, akkor az végül eljutna a természetes befejeződéséig. Viszont két, egymással szembenálló dologgal ezek függőben maradnak és a személy figyelmének rögzülését okozzák.

Elméletben a személynek képesnek kell lennie az egyik vagy másik oldalt megoldani. A jelen példában vagy kitalál egy alternatívát egy új szoba hozzáadására vagy a nagyobb helyszükségletének megoldására, vagy egy módszert arra, hogy hogy hogyan tud több pénzt keresni, sokkal olcsóbban megépíti azt, vagy pedig valami mást talál ki. Ez az élet és az egyoldalú problémák megoldásának az általános szerkezete, amelyek nem többek, mint különböző dolgok elvégzésének a gyakorlatai.

Amikor viszont két dolog így összekapcsolódik, akkor nehéz lesz velük szembenézni. Amikor valaki a több hely iránti igényével próbál szembesülni, felkavarja a pénzügyi aggodalmait és arról nem fog tudni tisztán gondolkozni. Amikor pedig a pénzügyi gondokkal próbál szembesülni, akkor a figyelmét a nagyobb helyszükséglet iránt érzett aggodalma fogja elvonni. A probléma pedig a személyt így folyamatosan gyötörve fennmarad és amíg valamely külső erő be nem avatkozik, addig igazából soha nem oldódik meg.

Így bizonyos problémák a szokásává válnak, és még ha egy helyzetet egy hirtelen szerzett vagyonnal kezelni is tud, az első adandó alkalommal ugyanebbe a zűrbe keveredik.

Ezentúl ha minden látszatnak és logikának ellentmondva azt látod, hogy valaki ilyen módon ragad meg valahol, akkor azt fogod találni, hogy ő maga hozza létre a probléma két oldalát. Ő pedig azért ragad meg, mert mindkét szembenálló erőt ő helyezi el és tartja egymással szemben, magát pedig közéjük helyezi. Ez az oka annak, hogy az adott helyzettel kapcsolatban nem tud gondolkozni és nem tud tenni valamit.

Még sok megvitatni való akad ezzel kapcsolatban, de először futtassunk néhány eljárást.

A legtöbb eljárás a "Mi a problémá?"-t használják első kérdésként. Ezek általában egyszerű, felváltva használandó utasítások, ahol egyszer a problémát kell megfigyelned, másszor valamit a problémával kapcsolatban, majd megint a problémát, és így tovább. Azért kell folyamatosan megfigyelned a problémát, mert az meg fog változni és az azzal kapcsolatos tudatosságod meg fog növekedni, sőt egy korábbi, ennek alapját képező probléma is előtérbe kerülhet, tehát ne ragaszkodj ahhoz, hogy mindig ugyanazt a problémát figyeled meg.

15.1 Konfrontálás

Ez nagyon egyszerű. Csak váltogasd a következő két utasítást és hagyd, hogy a probléma megváltozzon, vagy ha szükséges, akkor egy másik kerüljön előtérbe.

15.1 a) Mi a probléma?

15.1 b) A probléma mely részével tudnál szembenézni?

15.2 Játszmák és teremtés

Alapvetően a semmit a teremtés végtelenségével egyensúlyozzuk ki. Ahogy valaki már nem képes a közvetlen teremtésre, a teremtés gazdagságát és változatosságát érdekes játszmákkal próbálja meg tovább növelni. Amikor már egyiket sem tudja megtenni, akkor problémákat kezd el megrögzötten létrehozni, mivel ez legalább valamilyen játszmát és teremtést nyújt a számára.

A problémák és a játszmák kifejlesztésével a személy tudatosan kezd el teremteni, így képes kiszabadulni a problémákat a helyükön tartó megrögzött teremtés alól.

A következő három eljárás mindegyike két, felváltva használandó utasítást tartalmaz.

15.2.1 a) Mi a probléma?

15.2.1 b) Találj ki egy ehhez hasonló méretű problémát

15.2.2 a) Mi a probléma?

15.2.2 b) Találj ki egy ennél a problémánál rosszabb dolgot

15.2.3 a) Mi a probléma?

15.2.3 b) Találj ki egy ennél a problémánál jobb játszmát

15.3 Többet a konfrontálásról

15.3 a) Milyen problémával tudnál szembenézni?

15.3 b) Milyen problémával tudna valaki más szembenézni?

15.3 c) Milyen problémával tudnának mások szembenézni?

15.4 Megoldások

Ha valakinek ilyen (két szembenálló dolog okozta) problémája van, és azt konfrontálás vagy a konfliktus forrásainak szétválasztása nélkül "oldja meg", akkor a megoldás ténylegesen nem szünteti meg a problémát, hanem csak elfedi azt. A példánkban a plusz szoba szükségét (talán a személynek egy gyerek számára szüksége van egy második hálószobára) és a rájutó pénz hiányát valaki úgy is "megoldhatja", hogy pénzt kölcsönöz vagy akár el is válik.

Ez ezért egy rögzült gondolattá válik, mert a megoldást fent kell tartani ahhoz, hogy elkerüljük a problémát. Ezentúl mivel rögződik, egy új problémává válik. Ez egy olyan önfenntartó folyamat, amely még több problémához vezet.

Végezzünk el ezen néhány eljárást.

15.4.1 a) Mi a probléma?

15.4.1 b) Milyen megoldásokat találtál erre a problémára?

15.4.2 a) Valaki másnak milyen problémája volt veled?

15.4.2 b) Milyen megoldásokat találtak erre a problémára?

15.4.3 a) Valaki másnak milyen problémája volt másokkal?

15.4.3 b) Milyen megoldásokat találtak erre a problémára?

15.5 Befejezetlen kommunikáció

A legkorábbi problémák azokból a rögzült gondolatokból jöttek létre, amelyek közvetlenül az előző fejezetben megemlített tiltakozás nyomógombon alapszanak. A tiltakozás viszont maga is a kommunikációs korlátok miatt alakult ki, és így a problémákat a leállított kommunikációkon keresztül is tudjuk kezelni.

15.5.1 a) Mi a probléma?

15.5.1 b) Milyen kommunikációt hagytál befejezetlenül ezzel a problémával kapcsolatban?

15.5.2 a) Valaki másnak milyen problémája volt veled?

15.5.2 b) Milyen kommunikációt hagytak befejezetlenül ezzel a problémával kapcsolatban?

15.5.3 a) Valaki másnak milyen problémája volt másokkal?

15.5.3 b) Milyen kommunikációt hagytak befejezetlenül ezzel a problémával kapcsolatban ?

15.6 Felelősség

Mindenki maga hozza létre a saját problémáit.

Először futtasd ezt:

15.6.1 a) Mi a probléma?

15.6.1 b) A probléma mely részéért lehetnél felelős?

Ezután ezt:

15.6.2 a) Mi a probléma?

15.6.2 b) A probléma mely részének okozását tudnád beismerni?

15.7 Kettősség

Mivel a két szembenálló oldalt tartalmazó problémákkal foglalkozunk, gyakoroljuk két tárgy egyszerre történő megfigyelését.

Nézz körül a szobában és figyelj meg egyszerre két tárgyat, amíg a két dolgot az elmédben kényelmesen nem tudod tartani.

15.8 Mindkét oldal futtatása

Most vizsgáljuk meg a problémák kétoldalú természetét, és fussunk vissza a problémák láncán, mivel a személy mindig ugyanazt a problémát hozza létre, újra és újra.

Ezt többször is lehet futtatni, a problémát minden egyes alkalommal a korábbi hasonló problémák láncán végigfuttatva, amíg a lánc fel nem bomlik. Ezt addig folytasd, amíg úgy nem érzed, hogy felszabadultál a múltbeli problémák súlya alól.

Először figyeld meg vagy idézd fel a problémát. Ezután hajtsd végre a következő lépéseket újra és újra, amíg a probléma fel nem oszlik, szilárdabbá nem válik vagy már nem változik tovább (nem jön elő több új dolog). Ha ez történik (szilárdabbá válik vagy nem oszlik el), akkor keress egy korábbi hasonló problémát és ezeket a lépéseket azon is futtasd. Folytasd korábbi hasonló problémákkal, amíg az egész dolog egy igazi megkönnyebbülés kíséretében szét nem esik.

Az utasítások:

15.8 a) Állapítsd meg (ha kell, újra) a problémát

15.8 b) Figyelj meg valamit a probléma egyik oldalán

15.8 c) Figyelj meg valamit a probléma másik oldalán

14A. Invalidálás Az új könyv bemutatása 16. Kell neked és nem lehet neked