Vissza a böngészhető nézethez 

29. VESZTESÉG KEZELÉSE



A korai dianetika elmélete szerint a veszteség eseményei a fájdalom eseményeire telepednek rá, mert először valakinek meg kell tapasztalnia a sebezhetőséget ahhoz, hogy egyáltalán tudomással bírjon arról, hogy más is megsérülhet.

Ám egy halhatatlan lélek szempontjából a sorrendnek éppen fordítottnak kell lennie.

Egy fájdalomra és erőszakra immúnis istenszerű lény csak akkor tud veszteséget elszenvedni, ha addig a pontig lehanyatlott, ahol már nem tud akarata szerint bármit újra létrehozni.

Ilyenek lehetnek például azok a dolgok, amiket a lény még hatalma teljében teremtett, de azóta már nem érzi magát képesnek megteremtésükre, azok, amelyek egy csoport közreműködéseképpen jöttek létre és a lény úgy érzi, hogy egyedül nem képes ezeket létrehozni, vagy ezek közé tartoznak még az olyan elvontabb dolgok, mint a személyes kapcsolatok (például egy barát elvesztése), vagy bensőségesebb fogalmak (tisztelet elvesztése). Ezen területek mindegyike a veszteség lehetőségeként jelenik meg egy olyan majdnem-isten számára, aki ugyan egy keveset már hanyatlott, de még mindig nem lehet neki közvetlenül ártani vagy sérülést okozni.

A fájdalom másrészt valójában egy olyan mechanizmus, amely egy olyan, a testet (vagy más teremtett dolgot) érintő veszteség lehetőségére figyelmezteti a lényt, amelytől függ és nem képes akarata szerint újra létrehozni azt. A fájdalom a veszteséget tartalmazó eseményekre épül.

Ugyanúgy szükséged van a veszteséggel való szembenézésed növelésére, mint ahogyan a fájdalommal való szembenézés képességét is növelted.

A jelenlegi életedben viszont létezhet néhány olyan nagyobb veszteség, amelyet nem kezelhetsz úgy, mint egy eseményt, amíg nem futtatsz pár könnyebb dolgot. Ezért először csökkentened kell a súlyukat, hogy ne zavarjanak a későbbiekben.

29.1. A nagyobb veszteségeken található teher csökkentése

A sírás elősegíti a veszteségen található töltés csökkenését. Amikor a veszteségek kezelésére eljárásokat futtatsz, ne tartsd vissza a sírást, sőt tulajdonképpen még elő kellene segítened azt, ha lehetséges.

Ha súlyos veszteség ér, sírj, ha egy mód van rá. Ha valamilyen férfias okból pillanatnyilag el kell nyomnod a könnyeket, engedd szabadjára azokat, amint egyedül maradsz. Viszont ne érezz bűntudatot, ha egy szeretted elvesztésekor nem tudsz sírni. Ez azért történhet meg, mert egy korábbi hasonló veszteség restimulálódott, méghozzá egy olyan, amikor kikapcsoltad és elnyomtad az érzéseidet. Ezek a dolgok az idők folyamán összegződnek és a személy fokozatosan érzéketlenné és érzelmileg halottá válik.

Bármi, ami a szomorúság áramlását beindítja (még ha csak csekély mértékben is), némi töltést vezethet le erről a területről. Ha egy érzelmes filmen vagy zenén sírni tudsz, nyugodtan tedd azt.

A veszteség kezelése során valaki vagy semmit sem érez, vagy bánatot érez, vagy jobban érzi magát. Ne keverd össze azt, hogy semmit sem érzel azzal, hogy jobban érzed magad.

Amikor súlyos veszteség történik, hajlamosak vagyunk arra, hogy úgymond magunkra öltsük az elveszített személy jellemvonásait, hogy ily módon továbbra is a közelünkben tartsuk őt.

Az alábbiakat minden olyan jelen életbeli főbb veszteségre futtasd, amelyen úgy érzed, hogy töltés van. Ez magába foglalhatja a szeretteidet, a szövetségeseidet, a kedvenc állataidat, sőt még csoportokat is, amennyiben erősen vonzódtál hozzájuk.

Ha lehetséges, akkor a futtatást a legkönnyebb, még fontosnak tűnővel kezdd. Ha viszont ezek között olyan van, amelyik annyira elvonja a figyelmed, hogy emiatt a többit nem tudod futtatni, akkor nincs mit tenni, ezzel kell kezdened a futtatást.

Az eljárásokat váltakozva kell futtatnod. Mindegyiket legalább háromszor futtasd, azután folytasd tovább egészen addig, amíg az bármilyen változást vagy hatást létrehoz.

Ezeket az eljárásokat körkörösen futtasd egymás után (az utolsó befejezése után térj vissza az elsőre) egészen addig, amíg még érzéketlenséget vagy bánatot találsz a területen. Addig folytasd, amíg jobban nem érzed magad és többé semmit nem nyomsz el.

29.1.1. Képzeld el (vizualizáld) magad mellé a személyt (vagy csoportot vagy akármit) különféle helyeken, és robbantsd fel őket. Eközben legalább a hat fő irányt használd (elől, hátul, jobbra, balra, fent, lent). Tedd őket közelebbre és távolabbra is. Minden egyes alkalommal, amikor elképzeled a őket, hevesen robbantsd fel őket.

29.1.2. Találj olyan helyeket, ahol a személy biztonságban lenne, és ezekre a helyekre képzeld oda őket.

29.1.3. Képzeld őket különböző helyekre magad mellé, és minden egyes helyen néhányszor mentálisan kapcsolódj hozzájuk, majd válj el tőlük

29.1.4. Különböző helyekre képzeld őket magad mellé, majd gondolatban ragadd meg őket és ne hagyd, hogy elmenjenek.

A fenti eljárásokat addig végezd, amíg jobban nem érzed magad. Azután a jelenlegi életedből válassz egy másik súlyos veszteséget, és futtasd azt. Addig folytasd, amíg jelenlegi életed minden jelentősebb veszteségét le nem csillapítottad.

29.2. A veszteséget tartalmazó események futtatása

Amint a fentebb megtárgyalt módon lecsillapítottad a súlyos veszteségeidet, hasonló módon kezdheted el a veszteséget tartalmazó események futtatását, mint ahogyan az előző fejezetben a fájdalmas események futtatását végeztük.

Ahogyan a fájdalom esetében, úgy most is a könnyű események futtatásával kezdd és így juss el addig, hogy a veszteségekkel általánosságban is szembenézel.

Kezdetben a kisebb tárgyak elvesztését vagy elromlását tartalmazó eseményeket futtasd.

Ezután folytasd a fontosabb dolgokkal, mint például egy nagyobb pénzösszeg vagy egy értékes vagyontárgy elvesztése. A nagyobb szomorúsággal járó eseményeket hagyd későbbre.

Ugyanúgy, mint a fájdalmas eseményeknél, itt is lépj át egy korábbi időpontra, ha az eset az oldódás helyett beragadna. Az előző életeid veszteségeivel könnyebb szembenézni, mint a mostani életedben bekövetkezettekkel és még a jelenbeli veszteségről is szívnak le töltést.

A veszteség esetében általában az a pont a kulcspont, amikor valaki felfedezi vagy amikor valakinek a tudomására hozzák a veszteséget. Némely veszteség azonban "drámai módon előrevetíti az árnyékát", és ez már az esemény legkorábbi részét képezi, mint amikor valakit rossz érzés tölt el az, hogy egy szeretett személy felszáll egy repülőre, amely ezután lezuhan.

Addig kell minden egyes kategóriából eseményeket futtatnod, amíg jobban nem érzed magad az ilyenfajta veszteségekkel kapcsolatban és kezelni nem tudod az ebbe a nagyságrendbe tartozókat. Most egy sorrendet próbálok javasolni, de későbbre is halaszthatsz egy területet, ha kivételesen nehéznek tűnik.

Olyan eseményláncokat is futtass, amelyekben te okozol másnak veszteséget, és olyanokat is, amelyekben hasonló veszteségek elszenvedését figyeled meg másoknál.

Miután a fenti módon már kezelted a birtokodban lévő tárgyaid elvesztését, futtasd a a játszmák vagy munkahelyek elvesztését, vagy akár az olyan veszteséggel járó helyzeteket is, amelyek érzékenyen érintettek.

Azután futtasd a barátok, a kedvenc háziállatok, a távoli családtagok elvesztését, a kisebb (inkább mint nagyobb) kapcsolatok felbomlását, valamint kevésbé jelentős csoportok elvesztését.

Csak miután a fenti területeken már jól állsz, szabad olyan jelentős veszteségek futtatását elkezdeni, mint például egy közvetlen családtag, hűséges társ, vagy életedben fontos szerepet játszó csoport elvesztése (amely körül, mielőtt elvesztetted volna, évekig forgott az életed).

Addig folytasd mindezt, amíg kiegyensúlyozottan szembe nem tudsz nézni a múltbéli jelentősebb veszteségekkel is.

Ugyanúgy, mint a fájdalmas eseményeknél, itt is létezik egy pont, ahol elég magas szinten leszel képes szembenézni a dolgokkal ahhoz, hogy a továbbiakban az eseményfuttatás technikája helyett már egyszerű felidézéssel is képes legyél kezelni ezeket.

29.3. Fejlettebb lépések

Lehet, hogy jobban teszed, ha ezt a részt a könyvön való második áthaladásra hagyod. Csak ha úgy érzed, hogy készen állsz, akkor hajts végre néhányat a következő lépések közül, egyébként ezeket hagyd a következő alkalomra.

Futtathatsz elmúlt haláleseteket egy testét elveszítő szellem nézőpontjából is. Ily módon a testek elvesztésének a konfrontációját tudod felépíteni.

Futtathatod olyan korábbi civilizációk vagy korábbi univerzumok elvesztését, melyeknek valamikor tagja vagy a része voltál és amelyet őszintén szerettél. Néha száműztek vagy kidobtak, de sokkal gyakrabban fordult elő az az eset, amikor egyszerűen elhagytad azt és jóval később visszatérve azt találtad, hogy eltűnt, elpusztult, vagy már csak az elpusztulásának a hírét hallottad meg. Különösen súlyos, de annyira nem gyakori eset az, ha a lény részese volt a tényleges pusztulásnak (különösen mint annak védője), vagy megtapasztalta azt, hogy minden darabjaira hullik körülötte. A kulcsfontosságú pillanat ilyen esetben gyakran a szerencsétlenség legelső előérzete.

Egy korai hatalmas, istenszerű lény nézőpontját is kipróbálhatod és felveheted, majd átgondolhatod, hogy milyen dolgokat veszthettél el akkor, majd ezeket is futtathatod.

28. Eseményfuttatás Az új könyv bemutatása 30. Helyek