Vissza a böngészhető nézethez 

Pilot

SZUPER SZCIÓ



Tartalom



1. MI IGAZ ÉS MI NEM A SZCIENTOLÓGIÁVAL KAPCSOLATBAN?


Ez a dokumentum a szcientológiával kapcsolatos helytelen dolgokat próbálja meg bemutatni, viszont ez nem üres locsogás vagy indokolatlan, rosszindulatú támadás. Hiszek a témakör által felállított célokban és szeretném látni azok valóra válását. Bizonyos mértékben a témakör a saját legrosszabb ellenségévé vált és ezt kezelni kell ahhoz, hogy további haladás jöhessen létre. Viszont részemről helytelen dolog lenne, ha a nélkül puffogtatnék, hogy valami pozitívat is felmutatnék, ezért kérek mindenkit, aki ezt a dokumentumot mások számára elérhetővé teszi, hogy ezen sorozat többi, pozitívabb tartalmú részét is mutassa be.


IGAZ: Hogy Hubbard egy autodidakta módon képzett, intuitív, hatalmas induktív logikai ugrásokra képes zseni volt.

NEM IGAZ: Az alapos kutatás feltételezése. Ez nem így történt. LRH azt feltételezte, hogy ha valami egyszer működött, akkor az újra működni fog. A dologból meg akarta tanulni azt, amit lehetett, hogy ezután más dologgal folytassa. Amint a dianetika korai fellendülése elenyészett, általában csak kis, 10-20 fős haladó tanulókból álló osztályokban tanított, miközben gumilabda módjára pattogtak az egyik technikáról a másikra. Az egyik hónap technikái a következőben már elavultak voltak. Ennek az anyagnak az összegyűjtését és lejegyzését másokra hagyta. Később, amikor ezernyi követője volt, nem maradt hely a szavai kritizálására. A külső területekről kevés visszajelzést fogadott el. A későbbiekben a kiforratlan eljárások még évekig is használatban lehettek, mielőtt a hiba bármely jele visszaszűrődött volna.

IGAZ: A szcientológia az elme és a lélek tudománya.

NEM IGAZ: A szcientológia még nem igazán érdemelte ki a tudomány titulust. Leginkább az alkímiával lehet egy szintre sorolni, mivel a babona és az igazi megértés határmezsgyéjén található. A szcientológia gyakran működik, de nem mindig. Az eltéréseket a "csináld úgy, hogy működjön" kategóriába erőltetik be, és a hibákat az etikátlanságra vezetik vissza és a szőnyeg alá söprik, hogy a témakör jó hírét kevésbé feketítsék be, így az egész emberiségtől megtagadják a szabadságot. Ez inkább egy fanatikus, mint egy tudományos megközelítés.

IGAZ: Egy tudomány sok, egymástól függetlenül dolgozó egyén munkája. Remélhetőleg létrejön a gondolatok szabad cseréje, de akkor is történhet haladás, amikor ez hiányzik. Például Tesla és Edison hírhedt ellenségek voltak, és mégis, az otthonunkban található elektromosság nagymértékben mindkettejük felfedezéseitől függ. (Edisonnak köszönhetjük a világítást és a motorokat, Teslának a generátorokat és az átviteli rendszert.)

A haladást nem bizottságok hozzák létre. A gondolatok, találmányok, technikák és felfedezések tényleg egy és egyedi forrásból eredeznek. Én már vettem részt olyan szoftvertervezési bizottságban, amely kevesebbet ért el, mint amennyit az egyes tagok bármelyike egyedül elérhetett volna. De ez nem azt jelenti, hogy minden egy forrásból származik.

NEM IGAZ: Egy teljes tudományt soha nem kizárólag egyvalaki hozott létre. Hubbard azon próbálkozásai, amelyek más kutatók lehetőségét megtagadja, sokkal jobban gátolták a haladást, mint bármely szűklátókörű személy, aki a lélek puszta létezését is visszautasította.

IGAZ: A dianetika eredetileg a regressziós terápián alapult. Noha Ron sikerrel eszközölt fejlesztéseket, az értékesebb újítások csak a többévnyi engramfuttatás eredményeként, a későbbi években jelentek meg.

NEM IGAZ: A regressziós terápia kutatási vonalát a pszichoterapeuta szakemberek soha nem követték rendesen. A probléma az volt, hogy a regressziós terápia gyorsan eljut az előző életekhez, viszont ez mindenkinek egyértelműen téves, aki az átlagos tudósok vallásellenes előítéletével rendelkezik. A modern időkben ez az előítélet elhalványult és azt láthatod, hogy a pszichoterapeuták regressziós terápiát alkalmaznak és erre szinte mindig előző élet regresszióként hivatkoznak, mivel ez elkerülhetetlenül ehhez vezet.

Én személy szerint kétlem, hogy a DMSMH (Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya) írása közben Ron tudott volna a regressziós terápia ezen hibájáról. Ezt biztosan nem említi meg a könyvében, valamint a korai leckéiben és hangszalagra vett bemutatóiban (1950-ben) a PC-it (preclear), amikor a jelenlegi életük alapvető eseményeit nem tudják megtalálni, megoldásként a születés előtti eseményekbe kényszeríti. Ezek a születés előtti események a modern dianetikában szinte soha nem jelennek meg és ezeket a legtöbb esetben nyugodtan jelentéktelennek és elhanyagolhatónak lehet tekinteni. Viszont ez az egész Dianetika könyvet rossz megvilágításba helyezi, amennyiben azt állítja, hogy igazi eredményeket hoz létre vagy alapos kutatás eredményeként jön létre.

Tulajdonképpen egy szerencsés baklövés volt számunkra (kivéve azokat, akik utálják a témát) az, hogy Ron nem végzett alapos kutatásokat a népszerű könyv megírása előtt és egy látszólag alkalmatlan technika elkövetésével találta magát szemközt. Kinyitotta a szemét, elfogadta az előző életeket és ezekkel folytatta tovább.

IGAZ: A szcientológia sok gondolata és technikája korábbi forrásokból származik. Ron a korai időkben ezt elég nyíltan hangoztathatta. A Dianetika előző életekbe történő áttörése (amely az összes szokásos bolondságot lecsupaszította, mint például azt a misztikus körökben megjelenő hiedelmet, amelyben mindenki Kleopátrának hitte magát) egy olyan szerveződési pontot (biztos adatot) nyújtott, amely köré az összes metafizikai és filozófiai adatot el lehetett helyezni. A szcientológia eredetileg egy olyan rendszerként szolgált, amely segítségével az ocsút el lehetett választani a búzától. (lásd az 1952-es Scientology: Milestone One leckét).

Ron mindenből szedegetett, az általános szemantikától és a mágiától Krisnamurtiig és a tibeti anyagokig. Lepárolta az általa igaznak tartott dolgok lényegét, kiszűrte a hozzákeveredett babonát és egy általa egységesnek tartott egésszé rakta össze. Még 1955-ben is csak mint egy nagy szervezőként, nem pedig forrásként beszélt magáról.

A mágiából és Crowleytól azt következtette ki, hogy az egyetlen általuk végzett működőképes dolog a varázslat hatása tiszta elképzelésének begyakorlása, mivel így a varázslat félresikerülését és visszafelé elsülését el lehet kerülni. Ron felismerte, hogy amikor a varázslat működött, akkor az elképzelés és az akarat hozta létre a sikert, nem pedig a különböző hókusz-pókusz rituálék. Ezt azokra az elképzelés eljárásokra (mockup-processing) sűrítette le, amelyek a Philadelphia Doctorate Course alapját alkotják, és Crowley akaratát egy sokkal finomabban meghatározott szándék fogalommá finomítja.

A század elején az önhipnózis és az önszuggeszció nagyon divatos volt és a nemhivatalos önéletrajzai szerint Ron a "megerősítéseivel" csatlakozott a mozgalomhoz. Ez teljesen igaz lehet, mert ha kidobjuk a hipnózist (amelynek Ron már elég korán hátat fordított) és a fogalmat az elképzelhető legmagasabb szintre emeled, akkor a szcientológia posztulátum fogalmával fogsz összetalálkozni. És ez magasan a pozitív gondolkodás felett helyezkedik el (amely szintén az önszuggeszcióból fejlődött ki).

Az Emberi Képességek Teremtésé-ben található 1-es Útvonal (Route 1) gyakorlatai között a szellemi hő jógája (lásd Evan Tibetian Yoga and Secret Doctrines című könyvét) nagymértékben fejlesztett változatait találhatod meg, és egy lélegző tárgyon meditálás pedig a TR0 előfutára. De a fejlődések hatalmasak és igazi éleselméjűségről tanúskodnak. Ebben az évek során nagyon jó lett.

NEM IGAZ: A szcientológia nem a puszta levegőből pattant elő. Hubbard nem valami fejlett galaktikus civilizációból jött ide, hogy minket, mucsai parasztokat tanítgasson. Ez a különös gondolat a témakör pletykavonalain nagy népszerűséget szerzett magának. Természetesen viccelve mondta azt, hogy ő nem erről a bolygóról származik, de a szcientológia elméletei szerint ez mindenkire igaz. Ő biztos soha nem mondott olyat, hogy a szcientológia a bolygón kívülről származik, sőt valójában pont az ellenkezőjét hangoztatta.

A témakör kifejlődött, és folytatnia kell a fejlődést.


IGAZ: Az elme önvédelme. Ha valamit olvasol, valamiről beszélgetsz vagy akár tudatosságnövelő technikákat vagy eljárásokat használsz, szinte lehetetlen, hogy maradandó károsodást szenvedj. Ha egy gondolat a személy szellemi állapotához képest túl veszélyes, akkor azt kikapcsolja, félreérti vagy egyszerűen nevetségesnek tartja. A "van fülük, de nem hallanak" alapvetően egy védekező mechanizmus, és működik. LRH erősen támogatta ezt a gondolatot.

NEM IGAZ: Az elme önvédelme megterhelés vagy elnyomó technikák jelenlétében nem működik. Az agymosás, hipnotizálás, sőt még a szcientológia szakirodalomban leírt implantálás (hipnotikus parancsok elektronikus beültetése, ahogy azt az előző életbeli eseményekben talált fejlett űrutazó kultúrák végezték) példája is ezt mutatja.

A Sea Org oktatási technikák szándékosan áttörik az elme önvédelmét és robotokat készítenek. Például vizsgáljuk meg a korai FEBC (Flag Executive Briefing Course, Flag Ügyvezető Eligazító Tanfolyam) tanulókat, akik tanulás közben szegényesen táplálkoztak és pihentek, egy veszélyes környezetben (etika, stb.), nehéz időszakban és ezzel egyenrangú kicsinyes oktatók nyomása alatt éltek, és esetenként fizikai megterhelésre is kényszerítették őket ("fusd körbe tízszer a fedélzetet!"). Ha egy elfogadható környezetben hallgatod a tanfolyami szalagokat, akkor valamit tényleg meg is tanulhatsz belőle. De a legtöbb eredeti tanuló tiszta őrülten jött vissza és dramatizáló pszichopatákként viselkedtek.

A legtöbb auditálás elég könnyed ahhoz, hogy az elme önvédelme hatásos legyen és emiatt nem tudsz maradandó károsodást okozni. Az a szabály, hogy a PC-t nem szabad kiértékelni és megmondani neki, hogy mit gondoljon, rengeteg olyan veszélyes lehetőséget kirekeszt, amellyel valakire túlzott nyomást lehet gyakorolni. De vannak kivételek. A legfontosabbal a listázó technikák, ahol a PC azzal a szándékkal ad egy listázó kérdésre válaszokat (mint "mit használsz arra, hogy másokat hibáztass?"), hogy megtalálja az "igazi" választ. Amikor a PC megtalálja a helyes választ, akkor az auditor visszaadja neki, megmutatva, hogy az a helyes válasz. A technika nagyon erőteljes és fantasztikus eredményeket lehet elérni, de az auditor tévedhet is és egy rossz választ is leerőltethet a PC torkán. A kérdések általában annyira érzékeny dolgokat érintenek és a válaszok annyira jelentőségteljesek, hogy ez jelentős nyomást terhel a PC-re és az elme önvédelme tovább már nem működik. Ezt elrontva a PC rosszabb állapotba kerül. Valaha létezett egy HCOB (Hubbard Communication Office Bulletin) erről a hatásról, de ez már eltűnt a süllyesztőben és a Tech kötetekben most már nem található meg.

IGAZ: Az alacsonyabb szintű release fokozatok bámulatos eredményeket hozhatnak létre. A 0-tól 4-ig terjedő fokozatok a kommunikációval, a problémákkal, az ártó tettekkel, a zaklatottsággal és a rögzült gondolatokkal foglalkoznak. Talán ez volt a témakör legtisztábban és legalaposabban kidolgozott része.

NEM IGAZ: Ezeket a fokozatok nem voltak jól kigondolva és megtervezve, ehelyett vaktában fejlődtek ki, ugyanis olyan eljárások egyvelegeként kezdték, amelyeket a Hubbard által igazán érdekesnek talált területek kutatása során felbukkanó dolgokat kezelték. Végül ezeket 1965-ben a fokozatokká rakta össze. de olyan hibákat és téves hipotéziseket tartalmazott, amelyeket csak az 1970-es években szabtak át egy igazán működő formába. A szerkesztés nagy részét, sőt még az eljárások megszövegezését is mások végezték el, és Ron valószínűleg soha nem tekintette át ezeket, ugyanis évekkel később az egyik eljárás (egy bizonyos 4. fokozatba tartozó technika) használatától teljesen megdöbbent és egy olyan jelentést tett közzé, amely ezt egy nagyon buta dolognak tartotta.

IGAZ: Ezek a fokozatok tényleg működnek (hacsak nagymértékben félre nem alkalmazzák azokat) és képesek létrehozni a címük által meghatározott release-t, és így a személy az adott dologgal kapcsolatban nem csak jobban érzi magát, hanem a fokozat területén összegyűjtött teher alól is megszabadul. Például a problémákat addig a szintig kezelik, ahol a múltbeli problémák még mindig cipelt terhe hirtelen lehull, és a személy megkönnyebbül.

NEM IGAZ: Ezek a fokozat release-ek közismerten nem stabilak. Amit kezeltek, az általában kezelt marad, de az a további hatás, hogy a személy az egész problémakör terhétől megszabadul (például akaratától függően megszüntetheti a problémákat, stb.), csak ideiglenes. Ez a terület nem törlődött, csak kikulcsolódott, és ha valamikor később újra bekulcsolódik, akkor még több eljárás futtatására van szükség ahhoz, hogy a release állapotot helyreállítsák.

IGAZ: Ron azt hitte, hogy a fokozatok a reaktív elmére épülnek, és amikor ezt a clearré válás során kitörlik, a fokozatok forrása is eltűnik és ennek következtében azok automatikusan kitörlődnek.

NEM IGAZ: Ez nyilvánvalóan nem igaz. Minden auditálási ülés az újonnan keletkezett problémák, zaklatottságok, stb. kezelésével kezdődik. Ezt még a cleareken és az OT-ken is végrehajtják. A fokozatok elvégzésének hatását abban is láthatod, hogy egy a PC a problémák fokozata után egy darabig nem mutat be új problémákat, de azok végül még akkor is megjelennek, ha a személy clear vagy a felsőbb OT szinteken található

IGAZ: A legutolsó próbálkozás szerint a clearek problémáinak létét az OT III-mal vagy a NOTS-sal magyarázzák.

NEM IGAZ: Ez is egy tévedés, mégpedig a nagyobbak közül való. A személy saját maga a problémáinak forrása. A felsőbb szinteken semmi nincs, ami bemutatná, hogy ők a forrás, a fokozatokon magukon viszont rengeteg olyan anyag található, amelyet logikusan nézve azokat az aberráció elsődleges okának lehet tekinteni. A személy a problémáktól az I. Fokozat futtatásával szabadul meg, nem pedig az OT III-mal.

IGAZ: A fokozatok elmélete teljesen különálló és semmit nem tartalmaz, ami az engramok, implantok, entitások vagy bármi más előzetes létezését feltételezné. A fokozatok olyan tényezőket tartalmaznak, amelyek egy sérthetetlen istenszerű thetánra is hatnak, miközben az implantokhoz és engramokhoz egy mélyre süllyedt, könnyen bántható lényre van szükség. A vadul dühöngő haragos isten gondolata elég általános és valószínűleg tényleges eltemetett emlékekre épül.

NEM IGAZ: Ezek visszafelé vannak meg. A fokozatok a végső OT szintek. Elsősorban ezekkel van gond. Ezen fokozatok alapvető anyagait a szcientológiában még soha senki nem törölte ki. A kommunikáció feletti teljes okozás egy kilőtt puskagolyó nyugtázásának és eltüntetésének a képességét is magába foglalná.

IGAZ: A felsőbb szintek anyaga létezik, és ki kell auditálni. De ez csak egy kevésbé fontos rész, puszta figyelemelterelés, amely a fokozatok alapjai megtalálásának az útjába áll.

NEM IGAZ: Alacsonyabb szinteken a fokozatokat értelmetlen megpróbálni kitörölni. Az emberek távolról sem képesek azokat az eredeti problémákat, ártó tetteket, stb. elérni, amelyekben a korai istenszerű létük során részük volt, és amelyek által a saját hanyatlásukat megteremtették. Azokat a többdimenziós valóságokat még csak el sem tudják képzelni, amelyekben valaha jelen voltak. Egy Földszerű háromdimenziós létezéshez kötődnek és csak ennyit várhatsz el tőlük. Tehát a megfelelő megközelítés az lenne, ha a fokozatokon (az alapvető aberrációkon) release-ek lennének, ezután a többi anyaggal annak eltüntetése és a tudatosság megnövelése céljából eljátszadoznának, majd a fokozatok anyagához visszatérve azokat a múltbeli létük alapvető területein ténylegesen kitörölnék.

IGAZ: A clear állapot létezik. Ezt leginkább a fájdalmas mentális képek feletti uralom visszanyerésével lehet leírni. Még a pszichiáterek is felismerik, hogy egy erőszakos esemény valakire gyakran visszahathat. Ezt az állapotot vagy a PC-nek a fájdalmas események felidézéséhez szoktatásával (mint a dianetikában), vagy egy korszakokkal ezelőtt nagy erővel beültetett parancssorozat ismételt megfigyelésével (ahogy azt a Clearing Course-on végzik) addig végzik, amíg a személy a mentális képekben található erővel aggodalom és nyugtalanság nélkül szembe nem tud nézni.

NEM IGAZ: A szcientológiának a clear állapotról szóló vad elképzelései és reklámszövegei csak hirdetések és kívánatos gondolatok. A Dianetika könyvben leírt clear állapot egy lehetetlen feltétel, mivel ez a szellemi tudatosság vagy a korábbi életek ismeretének hiányában várja el az egy életen belüli tökéletes felidézést és a többi dolgot. Ez soha nem volt lehetséges. Ha a meghatározást a szcientológia birodalmába is kiterjeszted és a tökéletes felidézést a személy létének egész időtartalmára elvárod, akkor egy végső, hatalmas OT állapotról beszélünk, amely elérésétől a szcientológia még nagyon távol van, de amely egy olyan végső állapot lehet, mely eléréséért dolgozunk.

IGAZ: Létezik egy olyan egyházbeli irányelv, amely a clear állapot invalidálását elnyomó tettnek bélyegzi.

NEM IGAZ: A clear meghatározásának hiányosságairól a szcientológusok egymás között általában nem beszélnek és senki semmit nem mer mondani azért hogy a gátlástalan reklámszövegeket enyhítsék, mivel ezzel akár ki is rúgathatják magukat. Azok, akik clearek lettek, tudják, hogy ezzel mit nyertek és mit nem, de hallgatnak, mivel ez a korlátai ellenére is egy csodálatos állapot. A sajnálatos mellékhatás az, hogy ezen állapot elérői közül sokan a meghatározásra tekintve invalidálják magukat, mivel a könyv által leírt dolgok nem illenek rájuk. Ezenkívül egy egész eljárássorozat (a Clear Certainty Rundown – Clear Bizonyosság Eljárássorozat) létezik ezen hamis információ okozta károk kijavítására.

IGAZ: A clear felismerés (clear cognition) az a tudatosság, hogy a személy maga hozza létre a bankját (a reaktív elméjét) és a mentális képeit.

NEM IGAZ: Ezt elméletileg tudni nem ugyanaz, mint a tudatában lenni és azt irányítani. Ez a felismerés nem bizalmas és Ron szalagjain gyakran megemlítik. Egy nem clear számára gyakran hasznos lehet ezt tudni, mivel arra bátorítja, hogy a reaktív elméje felett átvegye az uralmat. Az 1960-as években a szcientológusok között ez egy általánosan ismert dolog volt. Amikor a dianetika clearek hitelesítését elkezdték, létezett egy technikai hírlevél arról, hogy az embereket a clear felismerésről szóló információk rájuk erőltetésével nem szabad arra kényszeríteni, hogy állapot elérését tévedésből félreismerjék. Ezt általában (de nem mindig) úgy értették félre, hogy a felismerés bizalmas, és így a szcientológia alacsonyabb szintű közönsége számára ez megszűnt általánosan ismert lenni.

IGAZ: Az egyház magasabb szintű anyagainak bizalmasságáról szóló irányelvei elég drasztikusak. Csak veszíts el egy darabka bizalmas papírt, és a felsőbb szintektől akár egész életedre eltilthatnak. Egy társalgás során csak egy szót szólj, még a szintet teljesítettek körében is, vagy felejts el bezárni egy aktatáskát, és máris egy jelentősebb jóvátételi munka közepén találod magad.

NEM IGAZ: Az irányelv csak a hűséges tagokat megfélemlítésében és a ködösítés létrehozásában volt sikeres. Az 1950-es években Ron tréfálkozva szokott azokról a szektákról beszélni, amelyek azért tartották a belső szentélyben elrejtve a nagyobb titkokat, hogy a pénz folyamatos befelé áramlását biztosítsák. Erre példaként ellenőrizd a Dianetika 55! bevezetőjét (Titkok, titkok, titkok). Annak ellenére, hogy az anyagoknak az ellenfél kezétől távoltartására szánták, a bizalmasság az illegális másolatok elterjedésének a robbanásához vezetett.

IGAZ: A korai napokban, amikor Ron előbányászta az implantokról szóló anyagot, kibocsátotta az OT gyakorlatokat és még a NOTS korai változataival is előjött (1952-53), néhány tanuló megkérdezte, hogy ezeket az anyagokat nem kellene-e bizalmassá tenni, ő pedig azt válaszolta, hogy nem szabad még elrejteni sem, mivel ekkor rossz kezekbe kerül és olyan emberek ellen használják, akik erről nem tudnak. Azt mondta, hogy az egyetlen biztonságos dolog az, ha ezt az anyagot világgá kürtölik és széles körben elérhetővé teszik. Az egyetlen igazi veszély a titokban tartásában van.

NEM IGAZ: Az a rettenetes veszély, amely a bizalmas anyagok megfelelő előkészület nélküli megtekintésében van. Ez egyszerűen nem így működik. Az elme önvédelme akkor a leghatásosabb, amikor valaki valamit biztonságban, magában olvas. Lehet, hogy valakit megbetegíthetsz azzal, hogy erőszakkal lenyomod a torkán, de ez a szcientológia eljárások leerőltetésére, vagy ha már itt tartunk, akkor más gyakorlatok technikáira is ugyanúgy igaz.

IGAZ: Az egyház magasabb szintjein jelenleg abban hisznek, hogy a bank, az aberrációk és a szomatikák forrásai az entitások. Ron tényleg rengeteget lelkendezett és rajongott erről a VIII. Osztályú tanfolyam (Class VIII Course) előadásain, és ezt, mint a szomatikák forrását, ő foglalta elméletbe.

NEM IGAZ: Ez minden alapvető szcientológia elmélettel szemben áll. Az auditálások működésének az egyetlen oka az, hogy a személy maga hozza létre az összes betegségét.

IGAZ: A NOTS futtatásának vannak előnyei. A BT-k (body thetan, testi thetán vagy entitás) zavarják a haladást. Egy kicsit úgy viselkednek, mint a hajóhorgony, és megnehezítik azt, hogy lendületet nyerj. Felerősítik a fájdalmaidat és az aberrációidat. De soha nem ők a forrás. Addig nem érdemlik meg, hogy törődj velük, amíg az okok közelében lévő kezelendő dolgaid is vannak (mint a problémák, zaklatottság, stb.) de végül ezeket is el kell távolítanod az útból. Ezeknek a különböző dolgok miatti vádolása az igazi oka annak, hogy az egyháznak problémái vannak, ha egy PC egy alacsonyabb szinten tudomást szerez róluk. Ez csak arra ürügy, hogy másokat vádolj az ártó tetteid és a problémáid miatt, és az pedig egy közismert tény (legalábbis a szcientológiában), hogy ettől biztosan rosszabbul leszel.

NEM IGAZ: A BT-k legtöbbje nem független lény. Ez egy téves gondolat. Saját magunk darabjait rakjuk másokra. Joe maga egy részét Billre helyezi azért, hogy őt kordában tartsa. A szülők ösztönösen beleássák magukat a gyermekeikbe azért, hogy így az irányításuk alatt tudják őket tartani. A gyerek ezeket BT-knek találná. A nagy tömegimplantálások arra vettek rá minket, hogy ezt egymás engedelmessé és emberivé tétele érdekében ezt kényszeredetten és tudat alatt végezzük. Az implantok egyáltalán nem csökkentették a népességet.

IGAZ: A szóló NOTS technikák egyszerűek és hatásosak. Mindenkinek tudnia kellene azt, hogy "Ki vagy?" és "Mi vagy?" kérdéseket kell feltenni, ha valamilyen entitás jelenik meg, és addig kell őket az "én" válasz megtételére bátorítani, amíg ezt a választ vissza nem kapod és felhagynak azzal, hogy démonnak vagy ilyesminek képzelik magukat. Ez az anyag néha alacsonyabb szinteken is megjelenik, és a szervezet hagyja, hogy egyedül botladozz a sötétben, miközben a helyzetet egy ilyen egyszerű trükk is képes kezelni.

NEM IGAZ: Az a gondolat, hogy a bírósági eseteket az ellenfél BT-inek a távolból történő megpiszkálásával kezelni lehet, nevetséges. Ez a dolog lehet, hogy működne, ha az összes aberráció forrásai a BT-k lennének, de azoknak csak csekély a szerepük. Az auditorok több sikerrel járnának, ha az ellenfelüket alvás közben meglátogatva próbálnának rémálmokat okozni. De még Ron is viccelődött azon, hogy a hallgatói ezt teszik vele, mivel azt gondolta, hogy ez a dolog szórakoztató és nem valami hatásos.

Hogy egy kicsit eltérjek a témától, a démonok kezelésére létezik egy ősi tibeti technika. Ez a Halottak könyvéből származik. Ha egy démon megjelenik és meg akar ijeszteni, akkor képzeld azt, hogy te egy még nagyobb és félelmetesebb démon vagy és ijeszd vissza. Ha valamilyen téged kísértő entitással nehézséged adódik, akkor végső esetben ez is működik, de ez nem szép dolog, tehát szükségtelenül ne használd.

IGAZ: Az a gondolat, hogy ha az implantok bizonyos részeit nem bizalmasan kezelnék, akkor azokat a hirdetésekben, stb. használnák fel. A titkolózás egyik okaként ezt terjesztették.

NEM IGAZ: Ennek semmi jelentősége nincs. A reklámszakma már az emberek összes fontosabb nyomógombját megtalálta. A szcientológia anyagok erre történő használatán csak nevetnének. Ha valami igazán korai implantot találsz, akkor azokban gorillákat, tigriseket, medvéket, repülőgépeket, vonatokat, autókat, stb. találnál. Ezek a legfontosabb nyomógombok. Ez az oka annak, hogy ez az univerzum miért olyan szilárd. Ezek a dolgok mind itt vannak körülöttünk. A reklámszakma lehet, hogy nem tud az implantokról, de az biztos, hogy tudnak az alapvető nyomógombokról és igen erőteljesen nyomkodják azokat. Viszont ezek iránt mostanra már annyira érzéketlenek lettünk, hogy őket egy könnyed vállrándítással el tudjuk intézni.

Egyébként a jobb tévéreklámok alapján az implantált nyomógombokat könnyen fel lehet ismerni. A hirdetők minden felmérést elvégeznek helyetted, és csak észre kell venned, hogy a reklámozás működéséhez mely parancsokat kellhetett implantálni. A "mindenkinek lenni" nem egy túl erős nyomógomb, de az "olyannak lenni, mint mindenki más" már elég jó és ez a hirdetések alapjául szolgáló egyik népszerű nyomógomb. Találd ki, hogy melyik szól nagyobbat az E-méteren. Természetesen ennek az ellentétét is implantálták (az implantok gyakran pozitív-negatív párokat használnak), tehát a "különbözőnek lenni" szintén egy fontos implant parancs és hirdetési nyomógomb.

IGAZ: Xenu (vagy Xemu) egy, a bizalmas anyagokban említett bűnöző. Ő egy Hitlerhez mérhető gonosztevő. csak mások bántalmazására neki magasabb szintű technológia állt a rendelkezésére.

NEM IGAZ: Az OT III-at végzett szcientológusok nem különösebb félnek Xenutól. Ez nem olyan, mint amikor a Sátánról vagy valamilyen olyan gonosz istenről beszélsz, aki érted tud nyúlni és aki meg tud kaparintani. Ő csak egy bűnöző volt. Az a rémület, ami a "rettegett" név említésekor megjelenik, az nem a Xenutól való félelem. Ez az etikától való félelem. Nem lennék meglepve, ha a neve említésére OT-ket láttál volna elzöldülni, viszont a több ezer órás jóvátételi munkák és a felső szintekről történő örökös kitiltás az, ami megrémíti őket.

IGAZ: Ron nagyon lelkesedett azért, hogy egy Xenuról szóló népszerű filmet megírjon és annak leforgasson. Ez őt (Xenut) úgy mutatta be, mint aki az elégedetlenkedőket és a kisebbségeket a Földre hajózza, majd a vulkánokat lebombázza, és végül a hűséges tisztviselők bátor harcával Xenut igazság elé állítják. Ez egy bizonyos hűséges tisztviselő és (hogy egy szexi hősnő is legyen) egy ifjú filmcsillag köré épül, akik tudomást szereznek a tervről, de azt már túl késő megállítani, viszont egy forradalmat vezetve megdöntik Xenut. A BT-kről és az előző életekről egy szó sem esik. A történetet úgy mutatják be, mintha a Föld eljövendő civilizációi számára itt hagyott feljegyzés lenne, mivel így megtudhatják, mi történt, amikor a dinoszauruszok kipusztultak. Ezt régészek vagy hasonlók találják meg és megmutatják az USA elnökének, aki viszont ezt haladéktalanul megsemmisíti.

NEM IGAZ: Ezt a filmet, amelynek címe Lázadás a csillagok közt (Revolt in the Stars), kétségtelenül nem készítették el. A '70-es évek végén ezt megpróbálták leforgatni, de nem jártak sikerrel sem akkor, sem a '80-as évek elején (amikor is szerintem soha nem jutottak túl a pénzügyi terveken). A forgatókönyv elég széles körben körbejárt, mindenkinek odaadták, akit a film finanszírozásának részvételére rá akartak beszélni. A '80-as évek végén a SO (Sea Org) nagyon megijedt ettől a filmtől (nem nagyon tudom elképzelni, miért), elkezdték összegyűjteni a másolatokat és mindenkire rávetették magukat, akinek a forgatókönyv valaha is a kezében volt.

Talán a hozzáállásuk valamikor meg fog változni. Az nem volt egy rossz forgatókönyv. Messze nem volt olyan jó, mint a Total Recall – Az emlékmás, de jobb, mint a Fekete Lyuk. Talán az ARS (az internet alt.religion.scientology hírcsoportja) által nyert nyilvánosság alapján jobb lenne, ha Xenu – a film címére keresztelnék át. Azt hiszem, ez LRH-nak tetszett volna.

IGAZ: Xenu és az OT szintek mindenféle paródiája megtalálható a hálózaton.

NEM IGAZ: Én ebben semmi ártalmasat nem látok. Nem csak vicces, hanem abban is segít, hogy az egész problémán kívülre tudj kerülni. Azáltal, hogy ilyen hihetetlen fontosságot tulajdonítunk néhány eseménynek és ezeket bizalmassá tesszük, ezenfelül egy nagy rakás reklámszöveggel öntjük le az egészet, azzal ezen az anyagon sokkal nagyobb mentális töltést hoztunk létre és sokkal több hatalmat adtunk neki, mint amennyit az ténylegesen birtokolt. Ezt a mesterségesen felépített töltést néhány vicc képes lerombolni és a megfelelő megvilágításba helyezni.

Én az I. esemény azon paródiáját kedvelem a legjobban, amelyikben egy Ford Mustang előjön, először jobbra fordul, majd balra miközben csattanás, reccsenés és pukkanás hallatszik, végül a személyt az átázott rizspehely hullámai borítják el.

IGAZ: A viccelődők és a gúnyolódók (Jokers and Degraders) ellen létezik egy, 1969-ben vagy 1970-ben kibocsátott szcientológia irányelv. Ez alapvetően elnyomó cselekedetként értelmezi, ha témakörön viccelődsz.

NEM IGAZ: Ez nem egy jó irányelv. A humor sokkal több, mint csupán szórakozás. Az önmagunkon nevetés képessége a társadalom megváltoztatásának egyik eszköze. Ez egyike azon kevés dolgoknak, amelyek az auditáláson kívül is csökkentik a töltést. Ez még csoportokon is működik, és a csoport töltésének csökkentése a szcientológián belül mindig az egyik legnagyobb problémánk volt.

IGAZ: Régebben rengeteget viccelődtünk a szervezeten belül. Szerettünk magunkon nevetni. Hány OT kell egy villanykörte kicseréléséhez? Hét. Egy tartja a körtét és hat körbefordítja körülötte az univerzumot. Az egyik grafikusunk egyszer egy reklámot készített arról, hogy az R6 auditálás hogyan növeli meg a melleket, amelyet előtte és utána képekkel tett teljessé. Ezt egy női magazinba illesztette be nagyon profi módon, és ezt gyakran adtuk a gyanútlan tanulók és munkatársak kezébe azzal, hogy nézzék az új és érdekes St. Hill-i (angliai magasabb szintű képzési központ) hirdetéseket.

Egyszer egy szcientológia bordély szervezeti tábláját rajzoltunk fel. A felügyelőnek ellenőriznie kellett, hogy az "ülés" jól sikerült-e. Voltak sikerbeszámolók, stb. Úgy gondoltuk, hogy fényévekkel a konkurencia elé kerülhetnénk. Még olyan jelmondatok is voltak, mint a "Standard Kefélés Aranykora".

NEM IGAZ: Ez most már tiltott. Ezt már önmagában is egy elnyomó csoport alapvető jellemzőjének lehet tekinteni.

IGAZ: A korai technológiában említett csoportengramok léteznek. Ron úgy találta, hogy a csoportok az egyéni lények rengeteg jellemzőjével rendelkeznek, és egy külső behatásra ezeket aberrálni lehet (vagy ami azt illeti, ártó tettek elkövetésével, stb. is).

NEM IGAZ: A csoportengramok futtatásának minden kísérlete sikertelen volt. Ron végül úgy gondolta, hogy ezt a jelenlegi technológiával nem lehet elvégezni. Erre a témára soha nem tért vissza és ez még mindig egy olyan terület, amelynek égetően szüksége van a kutatásra. Hézagpótlóként az őszinte történetek írását tartotta a csoporttöltés eloszlatása legjobb módjának. Egy időben ezt a csoport józannak és az eredeti céljaihoz hűnek tartásában hatalmas fontosságúnak tartotta. Sajnálatos módon most a valóban megesett történetek a PR hullámai alá temetődtek.

IGAZ: Ahhoz, hogy a szcientológiával kapcsolatban nyilvánosan bármit is mondjon vagy megjelenítsen, a szcientológusnak először egy Kibocsátási Engedélyt (Issue Authority) kell kapnia. Ezt a barátokkal beszélgetésre nem igaz, mivel az terjesztés, de igaz mindenre, amely a nyilvánossághoz nagymértékben el tud jutni. Ez a hatvanas és a hetvenes években így működött. Ezt lehet, hogy ma már másképp nevezik. Az egyik ismerős fickó a szcientológiával kapcsolatban egyszer annyira belelkesedett, hogy egy számítógépes konferencián a bemutatója részeként egy kis beszédet szeretett volna mondani a témáról, de a Guardian Office (GO, az OSA elődje) leállította. Egy Travoltához hasonló személynek, mielőtt a tévében bármit is állítana, sokszor el kell ismételnie és le kell tisztáznia azt, amit a témáról mondani fog. De néha, ha az adott fickóban megbíznak (és talán valamilyen képzésen is részt vetettek vele) és látatlanban is beleegyeznek abba, amit mondani fog, egy etika tiszt akkor is a háta mögé fog állni csak azért, hogy semmi etikátlan dolog ne történjen, és minden, ami a témát rossz megvilágításba helyezi, etikátlan.

NEM IGAZ: A szcientológusoktól nem sok igazi kommunikáció érkezik. Az ártatlan kezdőket természetesen hagyják fecsegni arról, hogy ez az egész milyen csodálatos, és léteznek olyan jólképzett szakemberek is, akiket az internet kezelésére képeztek ki, de mindenki más jobban teszi, ha figyel arra, amit mond, különben hamar az etikán találja magát. Azért még lehet, hogy egy merészebb és kockáztató OT-vel találkozol, de ez ritka. És mivel a NOTS anyagok fent találhatók az interneten, bárki, aki még nem kezdte el a NOTS-ot, az ARS olvasásával jóvátételi munkálatokat vagy kirekesztést kockáztat.

IGAZ: A Mi a Szcientológia és a többi, az egyház honlapjára feltett anyagnak természetesen van kibocsátási engedélye. Ezért ezt bármely tag szabadon lemásolhatja és körbeküldheti. Most inkább az egyház irányelveiről, nem pedig a szerzői jogi törvényekről beszélek.

NEM IGAZ: Tulajdonképpen semmi mást nem mondhatnak. Valakit még egy technikai közlemény egyik ártalmatlan sorának idézése is nagy bajba taszíthat. Egy kibocsátási engedély megszerzése hónapokat, szóváltások és vitatkozások végtelenjét is igénybe vehet, és ez nagyon megállítja a kommunikációt. A spammelésük (a hírcsoportok levelekkel történő elárasztása azért, hogy elnyomják az ellenfeleiket és megtörjék a kommunikációs vonalat) még akár érdekes is lehetne és néhány embernek hasznára is válhatna, ha igazi anyagok megabyte-jait (például hangszalag-átiratokat) töltenének fel az internetre. Körülbelül 3000 órányi szalagra vett előadás létezik, és a legtöbbjét átírták. Ezeket akár hetekig lehetne folytatni anélkül, hogy önmagukat ismételnék. Ehelyett érdemben semmit sem tudnak mondani és azon könyv sekélyes idézeteit kell ismételniük, amelyet még csak nem is Ron írt és ami alig több, mint egy reklámszöveg-gyűjtemény.

IGAZ: LRH leghíresebb mondásai a közé tartozik az "amikor kétséged van, kommunikálj" és "a kommunikáció az egyetemes megoldás".

NEM IGAZ: A jelenlegi irányelvek elítélik ennek az alkalmazását. De ahogy az gyakran előfordult, Ron korai megállapítási voltak helyesek, a későbbiek pedig önpusztítóak. Az interneten már megpróbálták megállítani a kommunikációt, de ez nagyon csúnyán visszaütött.

De nem mindenki buta, és néhányan még ismerik a korai technológiát. Azt hiszem, néhány hónapja belülről nyomást gyakoroltak azért, hogy néhány megbízható OT látatlanba engedélyt kapjon arra, hogy igazán beszélgethessen az interneten. A hálózat jelenlegi, spammeléssel kezelésének teljesen elhibázott szándéka (amely olyan "szörnyű" következményekhez vezetett, mint Xenu nevének az üzenetek fejlécében történő szerepeltetése, stb.) valószínűleg akkora belső felfordulást okozhatott, hogy ezeket az engedélyeket kibocsátották.

Azt hiszem, hogy Clear Babynek, aki mostanában jelent meg a hálózaton, pontosan ilyen státusza van. Ebben nem vagyok teljesen biztos, de úgy látszik, hogy anélkül kommunikál igen szabadon, hogy egy etika tiszt áll a háta mögött. A hozzá hasonló emberek valószínűleg addig kommunikálnak őszintén, amíg zaftosabb témákat nem erőltetsz rájuk vagy az egyház visszatartásait meg nem próbálod kicsalni belőlük. Még az is lehet, hogy a Flag parancsokról vagy az egyház belső műveleteiről semmit sem tudnak. Ha az OSA okos volt, akkor ezt az engedélyt elkötelezett külső embereknek adta, nem pedig SO-osoknak, és megbíztak a személy témakör iránti szeretetében ahelyett, hogy a kommunikációját irányítanák.

(Helyesbítés: Clear Baby személyazonossága napvilágra került, és most úgy tűnik, hogy ő is a szabad zóna felé tart).

Szükségtelen mondanom, hogy nekem nincs ilyen engedélyem. Ha az egyházon belül elismételnéd azokat a dolgokat, amelyeket itt mondtam, másnap már az etikán találnád magad. Ez még akkor is megtörténhet, ha ezt gyónásként mondod, arról nem is beszélve, ha ezt az interneten fecseged ki.

IGAZ: A korai napokban a tanfolyamok hallgatóihoz LRH alapvetően kedves volt. Esetenként túlzásokba esett, elragadtatta magát vagy leszólt valamit, de nem talált ki egyfolytában hazugságokat és történeteket.

NEM IGAZ: A könyvekben található életrajzok nagyon pontatlanok és nem Ron írta őket. Az ő hibája az volt, hogy figyelmen kívül hagyta azokat a dolgokat, amelyeket a munkatársai kiadtak. Egyáltalán nem törődött azzal, hogy ők mit mondanak a nyilvánosságnak. Felbosszantotta az, hogy a társadalom figyelmen kívül hagyta a hatalmas felfedezéseit és az, hogy a felső üzleti világ hamis reklámainak özönével találta magát versenyben.

A szcientológia honlapon található Story of Dianetics and Scientology szalag csak az egyik példája annak, hogy mit mondana a igazából a tanulóknak. Természetesen jó fényben mutatja be magát, de nem bizonygat olyan valótlanságokat, mint hogy nukleáris fizikából egyetemi végzettsége van, hanem pont az ellenkezőjét teszi.

Ami azt a szerencsétlen nukleáris fizika végzettséget illeti, a szervezet PR részlegénél valaki rávette a Szcientológia Akadémiát arra, hogy Ronnak a sugárzásról szóló könyve megjelenésének alkalmából egy tiszteletbeli címet adományozzanak.

"Kígyó" Thompsonról (akit egyes nemhivatalos életrajzok Ron által kitalált személynek írnak le) meg kell említeni, hogy tényleg létezett és ő írta a A pszichoanalízis haditengerészeti műveleti kézikönyvét. Ezt a második világháború során a haditengerészetnél használták és ez a mű szolgál a kedélyes és érzékeny katonai freudi analitikus népszerű ábrázolásának alapjául, amelyet a MASH-hez hasonló történetekben láthatunk. Ez egy nagyon jó és gyakorlatias könyv volt, és az 1950-es végén népszerű papírkötéses formában újranyomták. Azt hiszem, még olyan kifejezéseket is használ, mint "ez az emberi elme működésének kézikönyve", regressziós terápiás gyakorlatokat is tartalmaz, stb. 1963 körül nekem is volt belőle egy példányom és ez volt az egyik legjobb pszichoanalízisről szóló könyv, amit valaha olvastam. Sajnálatos módon az összes pszichológiás könyvemmel együtt kidobtam, amikor néhány évvel később LRH technológiájától fanatikus lettem. Ha tudtam volna, ragaszkodtam volna hozzá.

Ebben a könyvben a parancsnok a Freuddal Bécsben lefolytatott tanulmányait tárgyalja, és később különböző ázsiai katonai bázisokat keresett fel azért, hogy a technikákkal kísérletezzen. Azt hiszem, hogy ez pont a megfelelő időszak volt Ronnak arra, hogy az USA-ba visszatérésekor összeakadjon vele.

A szervezet nem nagyon hajlandó ezt a könyvet előásni és Ron történetének bizonyítékaként felmutatni. Talán egy kicsit túl sok korai dianetika található benne. Vagy ami valószínűbb, a személy nevét rosszul tudta. Már több, mint harminc év telt el azóta, hogy olvastam a könyvet, és noha nem vagyok biztos benne, de az író akár Thomas valamilyen parancsnok is lehetett (a "Kígyó" természetesen becenév). A szervezet nem mer vele előállni akkor, ha Ron rosszul emlékezett a személy nevére, mivel egy clearnek tökéletes emlékezete van és mivel Ron vele tanult, nem pedig csak egy kicsit elbeszélgetett vele (és talán megkapta a könyv egyik példányát) a hosszú tengeri úton.

IGAZ: Noha LRH nemhivatalos életrajzai az ellenőrizhető tények tekintetében pontosak, az általuk tartalmazott történetek megfogalmazása tekintetében viszont nagyon elferdítettek. Ezen anyagok legtöbbje olyan emberektől származik, akik nagyon feldühödtek és otthagyták Ront és a szcientológiát. Őket gyakran félrevezették és rosszul bántak velük, de emiatt nagyon elfogult forrásnak számítanak és hajlamosak túlzásokba esni, kitalálni dolgokat vagy a történetnek csak az egyik oldalát elmesélni.

NEM IGAZ: A SO nem igazán tudja kijavítani a pontatlanságokat vagy elmondani a történetek másik oldalát, mivel akkor az összes ténylegesen megtörtént rossz dolgot be kellene vallaniuk.

Példaként tekintsük meg Otto Roos történetét arról, hogy Ron a saját PC iratainak megtekintését követelte. Ez nem pont így történt. Ron elrendelte, hogy a PC iratait vegyék el Ottotól és vigyék át a minőségellenőrző részleg vezetőjéhez, hogy helyette (Ron helyett) ő tekintse át azokat. Lehet, hogy azt gondolod, hogy ez nem nagy dolog, de az egyház tagjai számára ennek mégis nagy jelentősége van, mivel a pontatlan történet Ront álszentnek mutatja (a PC-k nem tekinthetik meg a róluk készült iratokat).

Viszont Ron tényleg megütötte Ottot és neki tényleg voltak rockslam típusú megkérdőjelezhető E-méter jelzései (erről a korai Briefing Course szalagokon elég szabadon beszél), és a szervezet ezek egyikét sem akarja megerősíteni.

IGAZ: A későbbi időszakban (az 1970-es években) Ron hírhedt volt a dühkitöréseiről.

NEM IGAZ: Ez nem tisztán reaktív volt, ugyanis ezt biztosan az irányítása alatt tartotta. Sok történet létezik arról, hogy valaki elsétált, Ron pedig az üvöltözést megszakítva egy lágy és kedves "Helló, hogy vagy?"-gyal köszönt neki, mielőtt a decibeleket visszatekerve tovább folytatta a támadást.

Nem hinném, hogy ez az emberek kezelésének egy jó módszere lenne. Ez ugyanis azon a téves elképzelésen alapul, hogy mások bankját (azaz a reaktív bankot vagy reaktív elmét) úgy kezeled, hogy nagyobb erőt fejtesz ki rájuk, mint amekkorával a bank rendelkezik. Ezt a korai napokban soha nem mondta volna. Az erő erőt szül és a célpont még erőteljesebb bekulcsolódását okozza. Ha az erő segítene az embereken, akkor a rendőrállamok gyógyhatásúak lennének. Csupán ezen téves gondolata segítségével igazolta azt, hogy helyesen cselekszik, amikor ilyen szóáradatokat indít el.

Itt látjuk az igazi különbséget a clear és a nem clear között. A clearré válás előtt ez a dühkitörés egy irányíthatatlan inger-reakció jellegű vak dühöngés lett volna. A clearré válás után ez az egész tudatos, jól átgondolt és tényleg a személy irányítása alatt áll. Mindazonáltal az üvöltőrohamok kiadásának vágya a clearré válás során egyáltalán nem kezelődik, és a késztetés eléggé aberrált. Ebben az esetben az aberráció eredetét a kutatás során elkövetett hibák által figyelmen kívül hagyott mentális töltéseknek tulajdonítom, amely hibák végül is a legnehezebben megtalálhatók közé tartoznak.

IGAZ: Az első, az 1960-az évek közepén a Clearing Course elvégzése által clearré vált személy John MacMasters volt (akit szeretetteljesen csak John Macnak hívtak). Rákos volt, a gyomrát eltávolították és 1960 körül azt mondták neki, hogy már csak egy éve van hátra. Erre válaszul kapcsolatba lépett a szcientológiával, olyan keményen auditált és képezte magát, ahogy csak tudta, és a '60-as évek végére már sokkal jobb állapotban lett és a kása helyett már rendes ételeket is meg tudott enni. A szcientológiát és a Clearing Course-ot hirdetve gyakran járt világkörüli úton

NEM IGAZ: Nem szerette a Sea Orgot. Ők rosszul bántak vele. Neki más céljai voltak. Ezt ők más-szándékúságnak hívták és alacsonyabb etikai kondícióba próbálták helyezni. Ekkor kisétált. Elnyomóvá nyilvánították. Ismert homoszexuális volt, de akkor ezt közvetlenül nem használhatták ellene, ugyanis a szcientológiában sok homoszexuális volt. Tehát ehelyett azért nyilvánították elnyomónak, mert egy olyan helyzetbe került, amelyben meg lehetett őt zsarolni (valószínűleg azért, mert titokban homoszexuális volt, noha ez egy "ezt mindenki tudja" helyzet volt), és mert a távozásának igazi okairól nem akartak beszélni. Ez valamikor a '70-es évek elején történt.

Később nagyon megkeseredett és a korábbi Hubbarddal kapcsolatos tapasztalatairól csúnya dolgokat mondott, de az 1965-68-ig terjedő időszakban nagyon szerette a témakört és bármit megtett volna Ronért. A szeretet gyűlöletbe fordult, miután túl sokszor lépett kapcsolatba a Sea Org későbbi őrültségeivel és ez az, amit a későbbi nyilatkozataiban hallunk. Az eltávozása után egy darabig még jól volt, de végül elhunyt. Gyakran beszélt arról, hogy mennyire ott szeretné hagyni a műtétek által szétszabdalt testét és egy kórházban kómában fekvő tizenéves testet keresni (mivel a thetán már valószínűleg otthagyta azt), és azt felvenni, elkerülve a kisbabaként újjászületés minden gondját és baját.

IGAZ: Az egyház jelenleg homoszexualitás-ellenes. A gyakorló homoszexuálisok elől a felsőbb szintek jelenleg el vannak zárva.

NEM IGAZ: Ez valamikor az 1980-as évekig nem így volt. A Rontól származó egyetlen korai referencia az, hogy a thetánoknak nincs nemük (nincs női és férfi thetán). Azt hitték, hogy az emberek valamilyen mentális töltés (mint például egy kifuttatandó kellemetlen esemény) miatt homoszexuálisok, de amikor a töltést eltávolítják, akkor inkább biszexuális hajlamúak lesznek (azaz tovább már nincsenek elzárva a heteroszexuális kapcsolatoktól), nem pedig felhagynak a homoszexualitásukkal.

Az 1960-as években a munkatársak között még egy olyan gondolat is keringett, hogy a homoszexualitást egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia, csak hogy a TR-ja rendben legyen (más szavakkal, hogy szembe tudj nézni vele). Ismertem néhány embert, aki ezt ezen az alapon kipróbálta, sőt egy lány még úgy is döntött, hogy jobb szeret leszbikus lenni. Viszont a legtöbbünk (magamat is beleértve) úgy érezte, hogy csak mert még nem dugtál meg egy gorillát, ez még nem azt jelenti, hogy rendbe kell tenni a TR-odat. De ennek ellenére ez egy liberális és alternatív életmódok számára is biztonságos hely volt. A mentális töltés eltávolításának gondolata az volt, hogy amíg senki sem sérül meg, addig senkit sem ítélnek el, és nem törődnek vele túlzottan.

IGAZ: A Sea Org jelenleg nagyon konzervatív szexuális erkölcsöket erőltet a tagjaira. A SO tagokat teherbe (egy jóvátételi munkákat követelő alacsonyabb etikai állapotba) lehet helyezni azért, mert a házasságukon kívül valakivel lefekszenek.

NEM IGAZ: Ez is a korai hozzáállás ellentéte, amely szerfelett liberális volt. Az 1965-ös Elfogadható viselkedés tanulók számára (Student's guide to acceptable behavior) irányelvig alapvetően nem léteztek szabályok, és az ebben található szexuális szabályokat 1967-ben az Új második dinamikás szabályok (New Second Dynamic Rules) irányelv (az első dinamika önmagad, a második a szex, a család és a gyerekek, a harmadik a csoportok, stb.) törölte el, amely kimondta, hogy semmilyen szabály nem létezik, kivéve az, hogy etikailag felelőssé lehet tenni azért, ha ha valakinek az esetét felkavarod.

Valamikor az 1970-es években egy Flag rendelet jelent meg, amely a SO tagoknak megtiltotta a házasságon kívüli szexet. Ezt eredetileg valószínűleg PR okok miatt jelentették meg, de mivel ők ezen a rendelkezés hatálya alatt álltak, ezt a Flag rendeletet nem szcientológusokon is megpróbálták alkalmazni, mégpedig sikerrel. A végeredmény a Flag rendelet, az 1965-ös és az 1967-es (amelyet soha nem töröltek, de amelyet a tagság elől hajlamosak elrejteni) irányelv zavaró egyvelege lett.

Elég érdekes módon amikor ezeket a szigorú erkölcsöket bevezették, egy Fájdalom és szex (Pain and Sex) című LRH technikai hírlevél jelent meg. Ez valójában az 1952-es szalagokról származik (lásd a Technika 88 leckéket), és nem illik bele ebbe a környezetbe. A fájdalmat és a szexet implantokkal valóban összekötötték és a thetánok rengeteg ártó tettet követtek el ezen a területen, de Ron tanácsa ebben az időben nem a szexszel felhagyás, hanem csupán az események kifuttatása volt.

IGAZ: Az E-métert (egyfajta hazugságérzékelőt) használják a szcientológusok biztonsági ellenőrzésére. Ezek a biztonsági ellenőrzések elkövethető ártó tettek (bűntettek) listája, amelyeket a műszer figyelése közben olvasnak fel azért, hogy a személy visszatartásait így felfedezzék.

NEM IGAZ: Ezt nem arra tervezték, hogy zsaroláshoz anyagokat szerezzenek, vagy hogy így a személyt rossznak bemutatva a további szolgáltatásoktól eltiltsák. Ezt valójában annak az egyik módszeréül szánták, hogy a fickó ártó tetteit megtalálják, azokat a mentális töltés csökkentése érdekében kifuttassák és az ártó tett-motivátor sorozattól (a karma szcientológia megfelelőjétől) őt megszabadítsák. Még a modern időkben is inkább a töltés eltávolítására használják, nem pedig a személy által elkövetett tettek megtalálására. Ezen az alapon ezt egy pozitív auditálási cselekedetnek lehet tekinteni amelynek a személy jobbítása a célja.

Egyszer én is hatalmas nyereséget értem el, miközben egy biztonsági ellenőrzést futtattak rajtam. A nagy eredményt adó témakör mások implantálása volt. A jelenlegi OT szintek nagyrészt motivátor-jellegűek (motivátor az, ami egy általad elkövetett ártó tett után veled megtörténik, azaz egyfajta karma). Ezek a személlyel megtörtént dolgokkal foglalkoznak ahelyett, amit ő tett, és ez már 1952-ben is egy ismert hiba volt. Egy thetánt soha nem lehet implantálni, hacsak valamikor a múltban másokkal kapcsolatban ilyen szándékai nem voltak (talán másokat jóvá akart tenni vagy irányítani akarta őket). Az okos megoldás az lenne, ha valahol az OT szinteken a PC-ken "idézd fel azt, amikor másokat implantáltál"-hoz hasonló parancsokat futtatnának. Mivel ez nem történik meg, ezt a hiányosságot bizonyos mértékben a biztonsági ellenőrzés bevezetésével teszik jóvá, de ez kerülőút. A 2. Fokozaton a bűnök és az ártó tettek kezelésére sokkal jobb eljárások léteznek. Ehelyett az embereket egyfolytában ezekkel a biztonsági ellenőrzéssel zaklatják.

IGAZ: Az 1960-as években a gyónás szentségét, a PC iratok titkosságát és azt a gondolatot, hogy ami ki lett futtatva, az ennek következtében eltűnt és a személy ellen soha nem lehet felhozni és még csak beszélni sem lehet róla, a végtelenül nagy fontosságuk miatt erőltették. A régi időkben a papok inkább lelövették magukat és felgyújtották a templomukat, mint hogy valaha is feltárjanak vagy felhasználjanak valamit abból, amit gyónás során hallottak. A régebbi időkben ezt sokkal fontosabbnak találtuk, mint bármely szcientológia szervezet túlélését, mivel ez az egész témakör túlélésének volt az egyik kulcspontja. Egy szervezetet inkább hagytál volna összeomlani, mint hogy a PC iratokból bármit is nyilvánosságra hoztál volna, mivel ha ezt megsérted, a PC számára nem lesz biztonságos az ártó tetteinek kifuttatása és ez az egész témakört maradandóan gátolni fogja.

NEM IGAZ: Ezt a szabályt a modern szcientológia durván megsértette. Az első hiba az a gondolat volt, hogy egy elnyomónak nyilvánítás alatt álló személy PC iratait nyereségek találásának céljából áttekintsék (mivel az esetnyereségek hiánya az elnyomók jellegzetessége volt). Ez az elnyomónak nyilvánított személyek iratainak ártó tettek és visszatartások utáni átvizsgálásává fejlődött (amely a Fair Game szabálya alapján elfogadhatónak volt tekinthető). Ez egyre rosszabb lett. Végül a regisztrátorok (a szervezet eladói) is elkezdték átnézni az iratokat, feltételezhetően azzal a mentséggel, újra megnézik, hogy a személy az összes kifizetett auditálási óráját megkapta-e, de valójában azért, hogy olyan nyomógombokat találjanak, amelyek segítségével a személyt a következő szolgáltatás megvételére rá lehet venni. Ha valaki elnyomóvá nyilvánításának valaha is volt igazolható oka, akkor ez az (ezt nem gondolom komolyan, valójában az a véleményem, hogy az embereket inkább rendbe hozni kell, nem pedig kidobni).

IGAZ: A biztonsági ellenőrzéseket gyakran félreauditálják, félrehasználják és egyfolytában túlfuttatják, amikor a PC esetének számára nem ez a megfelelő eljárás. Vannak olyan időszakok, amikor valakinek a hasznára válhatnak, de nem akkor, amikor szükségtelenül (főleg magas árakon) futtatják, sem akkor, amikor őket hibáztató jelleggel futtatják (amely ezekben a napokban nagyon népszerűnek tűnik), és legkevésbé akkor, amikor a személyt a már kitörölt ártó tettek miatt azok "kezelésére" az etikára küldik őket (amely szinte garantálja azt, hogy a személy ártó tetteket fog elkövetni). Emiatt a technika maga népszerűtlen és folyamatosan átnevezik hol Hubbard Gyónásnak (Hubbard Confessional), hol Tisztesség Eljárásfuttatásnak (Integrity Processing), hol Hamis Célok Futtatásnak (False Purpose Rundown) hívják.

NEM IGAZ: Mostanában a PC-knek azt mondják, hogy "nem auditállak téged", azzal a nevetséges próbálkozással, hogy a PC az auditálás biztonságának ne érezze a megsértését. Talán egy "nem igazán vezetek" cetlit fogok kitenni, amikor legközelebb egy rendőr gyorshajtásért próbál meg megbírságolni.

Néha valami olyasmi jön elő, amit igazából az etikán kellene kezelni. Például a PC otthon egy kiló füvet tárol titokban és most, hogy megeskettük arra, hogy lemond a kábítószerről, azt elkezdi az utcán eladni, hogy az auditálásra így szerezzen pénzt. Ebben az esetben én magam vinném át az adott PC iratait és egy előadást tartanék neki az auditálás biztonságának fenntartásáról. A PC-t nem szabad sem hibáztatni, sem jóvátételre kötelezni. Értelmesen kell vele beszélni és hízelgéssel kell a helyes dolog megtételére rávenni. Egy jó etikatiszttől ennek az ismeretét elvárhatod, de auditorként gyakran nem elég képzettek.

IGAZ: A szcientológus adminisztrátorok a szcientológia technológiájában nem képzettek. Ehelyett a szervezeti irányelvekben képzettek. Egy korai, '70-es évekbeli irányelv-levél indította el ezt. Néha találhatsz valakit, aki a kerítés mindkét oldalán járt, de ez a jelenlegi gyakorlattól idegen.

NEM IGAZ: A legtöbb szcientológia alkalmazottnak (csak egy kis százalékuk dolgozik auditorként) néhány kezdő szintű anyagon és a reklámszeméten kívül nem sok elképzelése van arról, hogy valójában mi is a szcientológia. Ők csak a világ megmentésének valamilyen homályos célja érdekében dolgoznak anélkül, hogy tudnák, miről is szól ez az egész.

A régebbi időkben egy szervezet gyakran robbanásszerűen kiterjedt, amikor az összes alkalmazottjukat auditornak is kiképezték. Természetes egy semmi mást nem ismerő auditort nem helyezhetsz vezető beosztásba anélkül, hogy a munkájával kapcsolatban valamilyen képzésben nem részesítenéd. De az elme technológiájának ismerete az, amiről a szcientológia szól. Véleményem szerint az a szcientológia vezető, aki emellett nem képzett szcientológus, nem is igazán szcientológus (a szó legteljesebb értelmében), mivel nincs sok elképzelése arról, hogy mit is tesz és hajlamos összekavarni a dolgokat. Egy új alkalmazott esetében a témakörbeli képzettség hiánya érthető, mivel a dolgok megtanulása időt vesz igénybe. De ha a technológiát nem tanulja őrült módon, akkor mit keres ott? Erre csak az lehet a válasz, hogy vallási fanatikus (nagy Ron az égben minden problémáját meg fogja helyette oldani?), vagy hatalom, pénz vagy valami ehhez hasonló megszerzésében reménykedik.

IGAZ: A szervezet regisztrátorai nagypályás eladók és rosszabb a viselkedésük, mint a legszélsőségesebb használtautó-kereskedőknek. Egyfolytában gombokat nyomkodnak, üldözik az embereket és etikával fenyegetik őket, hamis ígéreteket tesznek és arra próbálják meg az embereket rávenni, hogy mindenüket elzálogosítva még egy drága tanfolyamra fizessenek be. Vannak kivételek, különösen amikor a Flag szervezettől távolabb jutsz (minél közelebb vagy a Forráshoz, annál rosszabb lesz a dolog [lefordíthatatlan szójáték, a Flag hírlapját hívják Source-nak, azaz forrásnak – a fordító]), de mivel ők a jutalékból élnek, ezért az etikus viselkedést alávalónak tartják és az etikátlanságot magasztalják.

NEM IGAZ: Ennek nem kellene így lennie. Egy időben létezett egy olyan irányelv, amely szerint "Csak a számlák beszélnek pénzről" (Only Accounts Talks Money) és a regisztrátoroknak ezt tilos volt megtárgyalni, emellett az eladások után jutalékot sem kaptak, és ez egy kicsit őszintébbé tette őket. A jobbak ragaszkodtak az igazi munkájukhoz, amely az elérhető szolgáltatások bemutatása és az emberek ezek elvégzésére bátorítása volt.

Egyébként szabványos szervezeti üzleti irányelv az, hogy soha ne vegyél fel kölcsönt, hanem mindig fizess készpénzben (kivéve, ha az üzlet vészhelyzetben van és annak megszüntetéséhez a hirdetéshez pénzre van szükséged, de semmi másért ne vegyél fel kölcsönt). Ez egy jó irányelv. Ártalmas dolog az embereket ennek ellenkezőjének a megtételére bíztatni.

IGAZ: Ahhoz, hogy egy szolgáltatást befejezz, sikerbeszámolót kell írnod. Ha ezt visszautasítod vagy valami negatívat írsz, akkor a rosszul sikerült dolgok megjavítása érdekében a standard válasz az etikával vagy egy felülvizsgálattal történő kezelésed. Vannak esetek, amikor ez a javítás valami rosszul sikerült és a standard technek ellentmondó dolgot tényleg rendbe hoz, de olyanokkal is baj lehet, ami a standard tech szerint viszont helyes és ezért megjavíthatatlan, és olyanok is, amelyek esetében a tanfolyam vagy az adott auditálás a személy számára teljesen szükségtelen vagy haszontalan volt. Ezekben az esetekben egy rossz sikerbeszámoló a személynél vég nélküli szükségtelen vagy idegesítő jóvátételi vagy etikai cselekedeteket eredményezhet. Tehát mindig találj valamilyen szép dolgot, amit el tudsz mondani és írj egy lelkendező sikerbeszámolót, kivéve ha eléggé megalapozott érveid vannak ahhoz, hogy az auditort vagy a felügyelőt a standard tech megsértésével vádold.

NEM IGAZ: Ezen kierőszakolt sikerbeszámolók alapján semmilyen lehetőség nincs arra, hogy a nyújtott szolgáltatás minőségét meghatározzák vagy akár egy tevékenység hasznos vagy káros voltát eldöntsék. Ragyogó sikertörténeteket kapsz még egy hibásan vagy szükségtelenül elvégzett tevékenység után is, hacsak a személy annyira fel nem húzza magát, hogy ezután fütyül az egészre. Léteznek igazi sikertörténetek is, mind kéretlenül adottak, mind olyanok, amelyeket valami olyasmi teljesítése után írtak, aminek tényleg mágikus hatása volt a személyre. De semmilyen lehetőség nincs arra, hogy az ocsút el lehessen választani a búzától.

Nem lenne rossz gondolat az embereket az általuk nyújtott szolgáltatás minőségével és hatékonyságával minősíteni, mint ahogy azt néhány étteremben is végzik. Talán ezt egy sikertiszttől kapott és egy névtelen szavazódobozba továbbított tesztjellegű cédulával lehetne kezelni. A sikertisztnek esetleg erőltetés, követelődzés, stb. nélkül meg kellene kérdeznie a személyt, hogy elégedett volt-e a szolgáltatással vagy szeretne-e valamit kezelni. És ez után megkérdezhetné a személyt, hogy szeretne-e írni egy sikerbeszámolót és mögötte egy nagy táblának kellene lennie a falon, amely kimondja, hogy az embereknek soha nem kötelező sikerbeszámolót írniuk.

Pedig ezzel az általad kapott sikerbeszámolók tényleg jelenthetnének valamit. És ha ezeket a szavazócédulákat hetente összegyűjtenék és az átlagokat kiszámítanák, akkor tényleg számot kaphatnál arról, hogy a nyilvánosság mit gondol a szolgáltatásaidról.


IGAZ: A szcientológia irányelvei szerint az ügyvezetőknek kizárólag a statisztikák alapján irányíthatnak. Ha a tanfolyamterem plafonja beomlik és a tanulók ott véreznek a padlón, a megoldás az, hogy késő estig bent maradsz, így a Szcientológia Akadémia teljesíti a tanulói pontszám és a tanfolyam-befejezés kvótáját. Bár lehet, hogy most egy kicsit túloztam. A legtöbb oktató valójában félretenné a megrögzült gondolatait és vészhelyzetben vadul gondozná a tanulóit. De a statisztika tényleg lejjebb csúszna és valahol a felsőbb vezetés körében lenne egy olyan ügyvezető, aki (az irányelvekhez illeszkedve) az alacsony statisztika mindenfajta megokolását visszautasítaná és emiatt néhány fej is lehullana.

NEM IGAZ: Kizárólag a statisztikák alapján történő vezetés alapvetően őrültség. Ez egy olyan rögzült gondolat, amely megakadályozza azt, hogy meglásd, mi is történt valójában. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad figyelned a statisztikákat, minden sikeres vállalat tudja azt, hogy a termelésről grafikont kell vezetni, bátorítani kell az emelkedő trendet és rendbe kell hozni a csökkenőt. Egy szervezetet tényleg felvirágoztathatsz, ha rájössz, hogy közvetlenül a grafikon gyökeres megváltozása előtt min változtattál. De ez csak egyike azoknak a jellemzőknek, amelyekkel egy szervezet teljesítményét meg lehet ítélni és amellyel hosszú távú kilátásait meg lehet jósolni. Az olyan dolgok, mint a munkamorál, az ügyfél elégedettsége, a meg nem újuló erőforrások kimerülésének lehetősége és a termék fejlesztése mind nagyon fontos.

Munkatársként minden megoldhatatlan probléma és minden konfrontálhatatlan helyzetet a statisztika felfelé erőltetésével kezelnek, arra gondolva, hogy ez majd a szcientológia terjedéséhez vezet, amely viszont végül minden problémát és társadalmi gondot megold. Ezt ezután a nyilvánosság és más munkatársak ellen elkövetett tettek igazolására használják fel, ami végül a gondolat rögzüléséhez vezet, ugyanis ha ezt az elképzelést hagynák tovatűnni, akkor a tetteikkel kellene szembenézniük.

A legnagyobb hiba a statisztika összeomlásának kezdetén annak felfelé erőltetése, mivel ez a statisztika összeomlásának okát elrejti és végül lehetetlenné teszi az elrontott dolog megtalálását. Például amikor azt az eszement gondolatot bevezették, hogy a tanulókat a teremben tanulás közben minden megtett lépésnél meg nem értett szavak keresésével kell zaklatni, a statisztikák összeomlottak. Ha az alacsony statisztikával szembe tudtak volna nézni és megpróbálták volna megtalálni azt, hogy mi változott meg, a hibát könnyen észrevehették és kijavíthatták volna. Ehelyett a felügyelők a statisztikát a tanulók későig benttartásával növelték vissza. Természetesen a statisztika lassan így is összeomlott, tehát ez hosszú távon nem működött.

Széljegyzetként idekívánkozik az, hogy Ron tanulás közben a lábával kopogni szokott, tehát a Flag tanfolyamtermekben ez az egyetlen olyan ismert mozgás, amelyet anélkül tehetsz, hogy a tanfolyam-felügyelők halálra zaklatnának.

IGAZ: A felügyelőnek nem az a dolga, hogy a tananyagot a tanuló számára kiértékelje, értelmezze vagy megmagyarázza. Ez egy értelmes gondolat. A tanulónak erre magának kell rájönnie.

NEM IGAZ: A jelenlegi irányelvek alapján a felügyelőnek a felügyelt anyagokban nem kell képzettnek lennie. Gyakran sejtelme sincs arról, hogy a tanuló mit tanul. Ha a tanulónak segítségre van szüksége, akkor gépiesen félreértett szavak után kutat, gyakran olyanok után, amelyeknek a jelentését ő maga sem érti. Ez tiszta ostobaság.

A régi időkben olyan oktatóink voltak, akik az anyagot oda-vissza betéve tudták és akik törődtek a tanulókkal. A szabályok visszatartották őket attól, hogy szónoklatokat tartsanak és a tanulót a túl sok kiértékeléssel túlterheljék, de ezeket nem vették véresen komolyan és a felügyelő rengeteget tudott segíteni, más, erről szóló anyagokat is tudott találni, a tapasztalatai alapján példákat tudott mondani, felszínesen bemutatta a tanuló tanfolyamán nem szereplő dolgokat, stb. Ha a tanuló például az I. Szintet (probléma auditálás) tanulta, akkor az oktatónak a szint elméletét vagy az eljárások futtatásának a mikéntjét nem volt szabad elmondania. Ez a tananyagban benne van és a személynek erre magának kell rájönnie. De a problémák anyaga a GPM-eket (Goal Problem Mass azaz Cél Probléma Tömeg) is megemlíti, és ez a személy tanulási szintjén nem szerepel és ezt csak még rengeteg tanulás után fogja majd auditálni, de néhány szóra és egy vállveregetésre lehet, hogy szüksége van ahhoz, hogy a szintjéhez tényleg hozzátartozó anyagokkal tovább tudjon haladni.

IGAZ: A jelenlegi szcientológia tanulási technológia hajlamos a félreértett szavak és az agyagdemonstrációk készítésére szorítkozni. Ezek hasznos technikák. Néha ez elég, különösen azoknak a felnőtteknek, akik már nagy tudásanyaggal rendelkeznek és egy tanfolyamot nagyon lelkesen végeznek.

NEM IGAZ: Ez az iskolai használatra teljesen alkalmatlan. Az 1950-es nézet sokkal tágasabb volt és rávilágít arra, hogy a jelenlegi megközelítés mennyire helytelen. A megértés teljes témakörének alapvető szcientológia gondolata az affinitásból, realitásból és kommunikációból (ARK) származik. Ezt még tudják, de az alkalmazás mikéntjét már teljesen elfelejtették. Az első és legfontosabb az, hogy a tanulót rá kell venned a tárgy szeretetére. Egy érdeklődő tanuló a tárgyat egy rossz tanár ellenére is megtanulja. A tárgynak szabad és nyitott kommunikációt kell biztosítani, különösen a tanulók között (amelyet az egyház jelenleg nagyon helytelenít). Látnod, vizsgálgatnod és próbálgatnod kell a dolgokat ahhoz, hogy realitást építhess fel. Az anyagot inkább többször át kell nézned, mint hogy gépiesen végighaladj az ellenőrzőlapon. A tapasztalat helyettesítőjeként le kell ülnöd és el kell képzelned, hogy mit fogsz csinálni és hogyan fogod kezelni azt, ha valami rosszul sikerül. És úgy kell döntened, hogy a tárgyat te találtad ki azért, hogy az a tiéd legyen és teljesen az univerzumodba kerüljön (igen, Ron az egyik 1954-es szalagon tényleg ezt mondta).

IGAZ: Az emberek erőszakkal történő képzése olyan robotokat hoz létre, akik a megtanult adatokkal nem tudnak gondolkodni. Ezt az 1950-es években nagyon jól tudták. Az adatoknak a tanulók fejébe verése a szcientológia alapjaival teljesen ellentétben áll. De az eredeti VIII osztályú auditor tanfolyamot úgy tartották, hogy a tanulókat a hajó oldaláról a vízbe dobták, ha valamit eltoltak. "Az auditor megpróbálja megölni a PC-t, háromszor áthajítani a fedélzeten" egy általános esetfelügyelői utasítás volt (amelyet az auditor ülésének az átnézésekor adtak).

NEM IGAZ: Ezeknek a túlterhelt és gondolkodásra képtelen VIII osztályú auditoroknak a hatására a témakör néhány hónapon belül összeomlott. A témakör a képzett auditorokból és a veteránokból álló magja megsemmisült. Az egyik szervezetnek körülbelül ötven képzett auditor munkatársa volt (két váltásban, azokat is beleértve, akik más posztokon dolgoztak), mielőtt ezek megérkeztek (1968 őszén) és csak 1969 közepére ebből csak egy maroknyi maradt.

Ezek az eredeti VIII osztályúak egyébként nem voltak gonosz emberek. Mindegyiküknek az volt a szándéka, hogy a világot megsegítse és megmentse. Csupán egy időre dramatizáló őrültekké változtak. A legtöbbjük ezt később megbánta. Néhányuk azzal van elfoglalva, hogy egy elhibázott jóvátételi szándékkal magát a szcientológia kedvéért feláldozza (erre példa Artie Maren). Mások szabadzónás lehasadt csoportokat irányítanak. Nagy részük viszont soha többé nem auditál.

IGAZ: A Standard Techet (mindenki változtatás nélkül ugyanazt, ugyanúgy csinálja) a VIII osztályú tanfolyamon mutatták be. Egyfolytában a technológia tökéletesítésének végső állomásaként reklámozzák.

NEM IGAZ: A Standard Tech nem egyenlő a helyes vagy a nagyon jó minőségű technológiával. Amit a Standard Tech igazából jelent az az, hogy ugyanazt a hibát következetesen mindenkin elkövetik. Ez a kutatást megkönnyíti, ugyanis így a technológia problémáit könnyebb meglátni. Sajnálatos módon ez a kutatási nyereség igencsak pocsékba megy, ha egy olyan rögzült gondolatod van, hogy a technológia már tökéletes.

A Standard Tech 1969-es bemutatása a szcientológia teljes összeomlását eredményezte. Szerencsért az alapvető hibák nagy részét láthatóvá tette és végül, amikor zűrzavart tovább már nem lehetett elviselni (1970 végén), a legnagyobb hibákat kijavították és a témakör sikeresen újjáéledt.

A Standard Techet óvatosan, sasszemmel figyelve kellett volna bevezetni. Ha a fanatizmusunk, az igazunk bizonygatása és az erőszakos képzés nem lett volna, akkor a technológia hibáit néhány hónapon belül észrevettük volna és a józan és tapasztalt auditorok és vezetők magját néhány hónapon belül visszaszerezhettük volna. Ehelyett a témakör (nagyrészt) a fanatikusok és a hozzá nem értők kezébe hullott.

Még ha az auditálás elmélete a hetvenes évek elején rendbe is jött és javítottak is rajta, az auditorok képzettségi szintje a veteránok eltűnése, a tanfolyamok vezetésének nagyobb hibái, a tanulókat és az auditorokat sújtó súlyos fenyegetések és invalidálás miatt hatalmasat zuhant. Egy régi IV-es osztályú auditor TR és méterező képességét sehol sem lehet már megtalálni, kivéve (talán) a modern szcientológia XII osztályán.

Emlékszem, hogy a hetvenes évek végén egy időpontkérő gyakorlatot csináltam. Ennek a lányok felszedéséhez semmi köze nincs. Abból állt, hogy az edző egy szelet papírra egy bonyolult dátumot írt fel, azt elrejtette és ezután a pontos dátumot kizárólag az E-méter válaszai alapján kellett megtalálni. Az edzőt beleültettem egy székbe és az időpontot igen gyorsan, egy percen belül tökéletes pontossággal leolvastam. A Sea Org oktatónak ez nagyon nem tetszett. Inkább a PC-t néztem, mint az E-métert. A kérdéseimet inkább kedvesen tettem fel, nem pedig a PC-re vakkantva. Barátságosan és magabiztosan néztem rá, nem pedig halálosan merev tekintettel néztem. Ezek mind súlyos hibák voltak. Hetekig tartott, mire a képességeim kiheverték azt, hogy egy ilyen hozzá nem értő állt a hátam mögött.


IGAZ: A Sea Org egy katonai szervezet mintájára épül fel. Ez nem meglepő, mivel ebben az életben Hubbard összes vezetési tapasztalata a haditengerészetnél töltött rövid időszakra korlátozódik. Emlékezzünk arra, hogy ő író volt, valamint eléggé magányos farkas. Amennyire tudom, fix fizetésű állásban soha nem dolgozott. A haditengerészeten kívül csoportokkal kapcsolatos tapasztalatot csak a Felderítők Klubjához és tudományos-fantasztikus írók összejöveteléhez hasonló társadalmi egyesületekben szerzett.

NEM IGAZ: A tapasztalata hiányának ellenére az emberi elme kutatásában szerzett eredményei Ront a csoportokkal és szervezetekkel kapcsolatban sok hasznos gondolat megfogalmazására ösztönözték. Legtöbbünkhöz hasonlóan a katonai megközelítést az egyik legbutábbnak tartották. Az 1950-es években azt az elképzelést támogatta, hogy a csoportoknak igazi egyéniségekből kell állniuk, és azt gondolta, hogy néhány szabad és független lény együttműködve egy olyan nagyobb hadsereghez hasonlítható, amely csak néhány, a parancsnoki hierarchia csúcsán elhelyezkedő és az összes gondolkodást végző nem gépies egyént tartalmaz

IGAZ: A Sea Org megalapítása előtt a szervezetben egy olyan híresztelés kapott lábra, amely szerint a Mr. Roberts című könyv Ronról íródott, mégpedig olyan valaki által, aki vele a haditengerészetnél szolgált együtt. Természetesen mindannyian azt gondoltuk, hogy Ron valószínűleg az a csodálatos fiatal tiszt volt, aki a történetben mindenkin segített.

NEM IGAZ: Amennyit most tudunk, annak alapján Ron volt annak a tengeralattjáró-vadásznak a parancsnoka, és a könyv őt tiszta őrültnek ábrázolja. Nem tudom megmondani, hogy a könyv egy pontos leírás vagy csupán a szőlő volt savanyú, de még azt sem, hogy tényleg Ronról írták-e, de tényleg megmutatja azt, hogy a katonai szervezeteknek mi a baja. Egyszer nézd meg a filmet, nagyon szórakoztató.

IGAZ: A SO (Sea Org) Ron 1950-es elméleteivel szöges ellentétben áll.

NEM IGAZ: A korai szcientológia szervezeteknek nincs igazán jelentős örököse. Ez nem ahhoz a területhez tartozott, amely Ront érdekelte vagy amelyen szakértő volt, és a korai anyagok egy igazi vezetéstudománynak csupán a legalapvetőbb kezdetét jelentik. A korai szervezetek inkább csak valahogy létrejöttek, nem pedig egy OT szervezeti rendszer nagyhatású bemutatkozásai voltak. De ezt az emberek szétzúzása nélkül érték el és rengeteg jó eredmény született.

Néhány ragyogó szcientológia szervezeti elmélet később is keletkezett, de ezt a robotokat és fanatikusokat termelő, nagymértékben összezavart alapvető elméletek hulláma gyűrte maga alá és mosta el. Ez nagyon szomorú dolog, mivel az 1950-es években már ismerte a helyes alapokat és hátat fordított nekik. Például úgy gondolta, hogy a sokaságért az egyént feláldozni elnyomó cselekedet, sőt még később is rámutatott arra, hogy egy SP (supressive personelnyomó személy) az egyének ellen elkövetett tetteit azzal igazolná, hogy a közjó érdekében cselekedett. És általános igazolásképpen mégis ezt az emberiség érdekében munkálkodás a felhatalmazás az egyházban elkövetett tettekre.

IGAZ: A szcientológiában az alacsonyabb etikai állapotokban jóvátételi kötelezettségeket és a rossz bánásmódot alkalmaznak. Az állapotok képletei (hogy egy adott állapotban mit kell tenned) valószínűleg helyesek vagy legalábbis működőképesek akkor, ha tényleg abban az állapotban tartózkodsz és valamit szeretnél ezzel kezdeni.

NEM IGAZ: Az a gondolat, hogy valakit, aki az elmúlt évben 20.000 dollár értékű munkát végzett az elmúlt évben és közben 200 dollár fizetést kapott, kötelezettségek terhelhetnek, ha véletlenül egy csupán néhány ezer dolláros E-métert eltör, semmi más, csak kizsákmányolás. Ez most nem egy igazi példa. Az okozott kár sokkal csekélyebb és jelentéktelenebb.

Az alacsonyabb etikai állapotok hozzák helyre azt a jelenséget, hogy egyes emberek tehertételnek tekintik a szcientológiát és az ellenségei lesznek. Ehelyett az életüket a szervezetnek áldozókat ellenségekké változtatják. Azt a szcientológia elképzelést, mely szerint mindenki maga hozza létre az ellenfeleit, a legjobban annak a megvizsgálásával lehet bemutatni, hogy az egyház a saját ellenségeit milyen lelkesedéssel hozza létre.

IGAZ: Az RPF (Rehabilitation Project ForceRehabilitációs Munkatábor) létezik a Sea Orgon belül. Ez az egyik módszer arra, hogy az embereket megalázzák és egyetértést verjenek beléjük. Most inkább hallomásból és észrevételekből beszélek, nem pedig tényleges tapasztalatból. Amikor először egy szcientológia szervezetben dolgoztam, akkor ezt a cselekedetet inkább nemség-nek (not-isness) hívták, nem pedig rehabilitációnak, és erről tudtuk azt, hogy ez a kudarchoz vezető biztos út, mivel hosszú távon a valamiből semmit csinálás soha nem működött.

NEM IGAZ: Az RPF-et soha nem arra szánták, hogy másokat rehabilitáljanak. Nekem mindig úgy tűnt, hogy az általam látott legtöbbre képes és legindividualistább SO tagokat sorozták be oda (noha biztos vagyok abban, hogy néhány kivétel is akadt). A tényleges szándék minden kétséget kizáróan a kényszeres egyetértés létrehozása volt (ez az én elképzelésem, ezt egy irányelvben vagy Flag rendeletben soha nem láttam leírva) és mint olyan, ez az emberek implantálása mögött meghúzódó szándék dramatizálása.

IGAZ: Az egyik utolsó írásában Hubbard az elnyomók befolyásolását az egész időnyomon a pszichiáterekkel és a papokkal magyarázta. Ha a szcientológia auditor és a szcientológia egyház lelkésze címeket magyarra fordítjuk, akkor azt találjuk, hogy ténylegesen ők a pszichiáterek és papok legutóbbi nemzedéke. Milyen szomorú!

NEM IGAZ: Ez a késői hírlevél, mint az későbbi napokból származó összes dolog, nem igazán helyes. A pszichiáterek (vagy auditorok) és a papok (vagy lelkészek) alkotják az egyetlen olyan csoportot, amelynek lehetősége van az emberiségen segíteni. Ezek azok a csoportok, amelyekhez az emberek akkor csatlakoznak, ha a felebarátaikon segíteni szeretnének. Az ezekkel a csoportokkal kapcsolatos igazság viszont az, hogy az elnyomó irányításra és a tömegbefolyásolásra annyira veszélyesek, hogy folyamatosan beszivárognak és a céljaik ellen fordítják őket. Biztosan létezik néhány rossz pszichiáter és pap, de rengeteg jó is létezik, olyanok, akik törődnek másokkal és segíteni próbálnak. Viszont úgy tűnik, hogy valamilyen rejtett befolyásolás hatására a technikáikat és az adataikat folyamatosan eltorzítják és kifacsarják azért, hogy így biztosítsák a kudarcukat. Ugyanezt a szcientológiáról is el lehet mondani.

Az elefántcsonttoronyban élő embereknek soha nem lenne szabad hidrogénbombákat dobálniuk.

Megjegyzésként hozzátenném, hogy létezésünk egész sorának olyanok elnyomó befolyásolása szegélyezi, akik vagy azért akarták implantálni az embereket, hogy rabszolgává tegyék őket, vagy azért, hogy jóvá tegyék őket. Ez a két csoport szöges ellentétben áll egymással, de minket többieket mind a kettő engedelmes robotokká akar változtatni. A rabszolgakészítők közé néhány olyan pszichiáterek is tartozik, mint Pavlov, de ide nem tartoznak az olyan jó szándékú emberek, mint Freud vagy Jung. Ez a csoport a gyárosok, az uralkodók, a fasiszták, stb. bizonyos százalékát is tartalmazza, de az általánosítás hibáját nem szabad elkövetni. Nem mindenki akar rabszolgákat. A másik oldalon azokat a "papokat" találjuk, akik valamilyen önkényes erkölcsi kódexhez igazodva agymosással "jóvá" akarják tenni az embereket, (ebbe leginkább a poklot emlegető demagógok tartoznak), de ők csak egy csekély (noha nagyon feltűnő) százalékot alkotnak. Őket a jó szándékú többséggel nem szabad összekeverni. És megjegyzendő, hogy ezekbe a "cselekedj jót" agymosók közé a kommunisták egy bizonyos része, sőt a tanárok, jogászok, politikusok, stb. is beletartozik.

Egyértelmű, hogy legalább bizonyos százalékban a jelenlegi Sea Org vezetési hierarchiában is léteznek robotkészítők.

IGAZ: A különböző szervezetek titkosügynökeinek a Szcientológia Egyházba történő folyamatos, rejtett beszivárgása. A korai napokban (1966-68) egy nagyobb szervezetben egy újságírót, egy FDA (Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hivatal) és egy IRS (APEH) ügynököt fedeztünk fel. Egy másik riporterrel, aki később egy leleplező riportot írt, kudarcot vallottunk, és egy maffiás kémmel is lassúak voltunk, ugyanis igazgatói pozícióba emelkedett, mielőtt megtalálták. Hírhedetten hiányoztak a CIA, az FBI és a KGB ügynökei, de mivel az E-méter csak az ártó tetteket olvassa ki és egy hűséges ügynök akár úgy is gondolhatja, hogy inkább a hazájának tesz szolgálatot, nem pedig ártó tettet követ el, ezért a műszer nem biztos, hogy jelez. Ezenkívül ezeket az embereket gyakran a hazugságvizsgáló megtévesztésére is kiképzik. Tehát én azt gondolom, hogy ezen ügynökök közül néhány a szervezetbe is beépült és mi soha nem vettük észre őket. A későbbi napokban sikerült néhány FBI ügynököt felfedni. A felismert ügynökök általában bevallották azt, hogy őket megfigyelésre küldték ide, de a csodálatos technológia "megtérítette" őket, így kettős ügynökként munkatársak maradhattak. Viszont ez egy elég szabványos hírszerzési technika akkor, amikor olyan szektásokkal foglalkoznak, akik bármit bevesznek, ha a szekta dicsőségét kezded el magasztalni. Minden valószínűség szerint a legtöbbjük hármas ügynök volt, akik sokkal nyíltabban tevékenykedtek tovább. Nem tudom, hogy egy jól megtervezett csapdaállítás (a törvény megszegésére csábítás) volt-e az, hogy az egyház néhány olyan kettős ügynökhöz jutott hozzá, akik az FBI belső dolgait is ismerték.

NEM IGAZ: Az ítélőképesség hatalmas hibája volt a Hófehérke (Snow White) elindítása. Az egyház minden bizonnyal úgy érezhette, hogy ez egy igazolt szemet szemért, fogat fogért harc, és a hamis önteltségük azt gondoltatta, hogy a Flag képzés és az OT képességek segítségével sértetlenül megúszhatják. De most a nagyfiúkkal, az igazi profikkal játszottak. De a Guardian Intelligence (Oltalmazó Hírszerzés, a GO (Guardian Office, azaz az Oltalmazó Hivatal) kémkedési ágazata) még így is elég szép eredményt ért el és távolabbra és mélyebbre hatoltak, mint amire bármely amatőr szervezetnek joga volt, de végül megégették magukat és a végeredmény elég ártalmas volt. Ron elbujdoklása és Mary Sue bebörtönzése egy olyan hatalmi űrt hozott létre, amelyről mások már sokat írtak.

Ebben az időben halt meg Quentin Hubbard, aki Ron pozíciójának legvalószínűbb örököse volt. Ő nemcsak Mary Sue legidősebb fia volt, hanem a technológiához is jó érzéke volt. Gyakran járt beszédeket tartani és szeretett teljes időnyomos (elmúlt életekbeli) civilizációkról előadást tartani. Vele nagyon kevés személyes kapcsolatom volt és tényleg nem ismerem az egész történetet, de úgy egészében inkább lelkesnek látszott, mint levertnek. Az "öngyilkosság" inkább egy gengszterszerű hamisítványnak tűnik. Valószínűleg valaki eltávolította az útból, és talán így biztosította a hatalmi űr létrejöttét.

Becsületére legyen mondva, hogy az 1980-as évek elején Diane Hubbard a SO őrültségeit megpróbálta megzabolázni, de kudarcot vallott és az általa okozott problémák miatt lecsaptak rá. Amennyire tudom, azóta visszafogottan viselkedik és nem nagyon avatkozik bele a vezetésbe. A szervezetben a többi gyerek egyike sem zavart sok vizet.

Ez ugyanaz az időszak, amikor David Mayot más magas pozíciójú emberekkel egyetemben elkergették. A hatalmi űr annyira teljes volt, hogy azt a feltételezést veti fel, mely szerint megtervezték. Hogy ki tette ezt és miért, arról fogalmam sincs. Talán a cél az volt, hogy most már legyőzött és hűséges (noha félrevezetett) fanatikusok őrizzék a témakört. Talán a rossz fiúk nyertek és most ők vannak hatalmon. Ez lehet a maffia (rengeteg pénz folyik ott keresztül), a CIA (ez egy csodálatos terep az agymosási kísérletekre) vagy akár csupán egy kis csoport küldönc, akik fanatikus imádatot akartak kapni. Amennyit tudok, az alapján akár űrlények is lehetnek (csak viccelek – remélem).

IGAZ: Az egyház az ellenségeit elnyomó személyeknek nyilvánítja. A családjaiknak és a barátaiknak minden kapcsolatot meg kell velük szüntetniük. Fair Game (Szabad préda, valószínűleg eltörölték, de a szellemében még mindig követik) szabályok léteznek a zaklatásukra. És az egyház tagjaival el akarják hitetni, hogy ezek az emberek velejükig rothadt rossz fiúk.

NEM IGAZ: A mások elnyomásának témakörében létezik szcientológia technológia. Az elnyomó személyek jellemzőinek azonosítására még egy vizsgálat is létezik. Viszont ha az egyház valakit elnyomónak nyilvánít, akkor ezek mindegyikét figyelmen kívül hagyják. Számukra az elnyomásnak csak egyetlen jellemzője van, miszerint a személy nem ért gépiesen egyet vagy nem engedelmeskedik a Sea Orgnak.

Csak mellékesen megemlíteném, hogy az egész elnyomó személy (supressive person, SP) és lehetséges bajforrás (potential trouble source, PTS) technológia kicsit megkérdőjelezhető, mivel elvárják, hogy a személy maga legyen felelős azért az állapotért, amelyben van. Néha az elnyomó befolyásolás alól el kell távolítanod valakit azért, hogy le tudjon csillapodni annyira, hogy auditálni lehessen. Ezt mindig ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni. Már léteznek olyan szcientológia eljárások, amelyekkel az adott helyzetet ki lehet auditálni (Elnyomó Személy Futtatás vagy Suppressed Person Rundown), melynek hatására az elnyomott személynek megszűnnek problémái lenni az SP-vel és kényelmesen tud vele kommunikálni.

Így vagy úgy ez a hasznos technológia (azon személy kezelése, aki folyamatosan összeomlik, mivel a környezetében valaki folyton kikészíti) az inkvizícióval és a boszorkányüldözéssel keveredett össze. És Ron minden ez ellen irányuló figyelmeztetése ellenére boszorkányüldözést tényleg tartanak. A szervezetben rendszeresen történik tömeges SP-vé nyilvánítás. Ez majdnem olyan, mint az időnként a képlékenyebb kormányzatokban látható tisztogatások.

IGAZ: Ron azt mondta, hogy a legnagyobb ártó tett az, ha másokat ártó tettek elkövetésére bírással teszel bűnössé.

NEM IGAZ: Nem ez a legrosszabb. A tényleges legrosszabb az, ha egy magasabb cél érdekében másokat olyan tettek elkövetésére bírsz rá, amelyet maguktól nem tennének meg. Ez a szcientológián belül viszont gyakorlattá vált. A sokféle példa közül csak egy: ha valakit egy olyan régi barátja ellen fordítanak, akit (gyakran valós ok nélkül) az egyház ellenségévé nyilvánítottak.

IGAZ: Egy alapvető szcientológia gondolat az, hogy te vagy a felelős azért az állapotért, amelyben vagy. Én ezt egy kicsit elferdíteném és azt mondanám, hogy valamennyire felelősnek kell lenned azért az állapotért, amelyben vagy, azért, hogy az állapot megváltoztatására bármilyen reményed legyen.

NEM IGAZ: Ez nem azt jelenti, hogy mások nem segíthetnek vagy akadályozhatnak téged. Ez csak azt jelenti, hogy végső soron át kell venned az uralmat az életed felett és nem sok haladást fogsz mutatni, ha csak lapulsz és másokat hibáztatsz, még ha sokat is dolgoztak azért, hogy a jelenlegi helyzetedbe kerültél.

De az egyház ezt a tényt folyamatosan elferdíti és a vétket mindig a személyre hárítja és soha nem a szervezetre. Ha a személy életét egy kívülálló összezavarja, akkor a kívülálló egy SP és ez a kívülálló hibája, de ha a személy életét a szervezet zavarja össze, akkor a személy maga felelős azért az állapotért, amelyben van és a szervezetet semmivel sem lehet vádolni. Ez alól az álszent képmutatás alól voltak ritka kivételek, mivel a robotok közé néha jó szándékú ember is vegyül, de a szervezetet szinte soha nem találod felelősnek az általa elkövetett tettekért.


IGAZ: LRH a már létező vallásokkal soha nem törődött. Úgy gondolta, hogy valamilyen kikulcsolódott OT megjelenésén alapulnak és a körülötte lakókat megfélemlítve a saját imádásukra kényszerítette őket. Az egyik előadásában Mózesről mint egy nagyhatalmú OT-ről beszél. Az volt a feltételezése, hogy Mózes úgy tett, mintha "Isten" cselekedett volna, így Izráel gyermekei nem vádolták különböző dolgokkal. Ebben az esetben a Teremtés könyve az implantoknak és az elmúlt életeknek egy olyan homályos vázlata, amelyeket Mózes a hegyen tartózkodása közben kifuttatott (azaz szembenézett vele és kitörölte) és amely az kikulcsolódott OT-vá válását eredményezte.

NEM IGAZ: Az a buta idézet, amely szerint Jézus pederaszta, nyilvánvalóan nem Rontól származik. Szinte biztos, hogy Captain Bill írta. Ő jelentette be azt, hogy Ron thetánja elhagyta a testét (odahagyta a BT-knek?), Bill testébe költözött és ő ezen az alapon új hírleveleket, stb. bocsátott ki. Természetesen az egyház ezért Captain Billt elnyomónak nyilvánította.

Néha ehhez a hamisított hírlevélhez egy futtatandó eljárást csatolnak, amikor az interneten megjelentetik. Ez lehet, hogy az egyház hivatalos OT8 szintje (egy téves bemutatóhoz csatlakoztatva) vagy Bill találmánya, de sokkal valószínűbb, hogy valamilyen régebbi eljárás (talán a 1st Melbourne Advanced Clinical Course-ról), amit Bill OT8-ként hozott nyilvánosságra.

IGAZ: Ron toleranciát tanított azon szegény keresztények felé, akik egy rég meghalt OT-t imádtak szorgosan. Azt mondta, hogy lehet, hogy nehezen tudod visszafogni magad attól, hogy hangosan felnevess, amikor egy templomban vagy, de a hitét tisztelned kell és csak tovább kell auditálnod. Azt várta, hogy valamikor majd felismerik az állapotukat.

Sokunk gyengéd érzelmeket táplált Jézus iránt, őt egy olyan régi OT-nek tartottuk, aki az emberiség szomorú állapotával megpróbált valamit kezdeni. John MacMasters (amíg az egyház hűséges tagja volt) gyakran idézte Jézus mondásait, mint például a "nálam nagyobb dolgokat cselekedjetek"-et.

NEM IGAZ: Amikor az OT III 2-es eseményét megtalálta és az egészet bekulcsolta, Hubbard "Krisztus a kereszten" képeket is talált benne. Ezeken nagyon felhúzta magát, túlzottan restimulálódott és úgy döntött, hogy az egész kereszténység egy R6-os dramatizáció volt (itt az R6 a 6-os típusú auditálásban talált implant-anyagokra vonatkozik, amelyekről azt tartják, hogy a reaktív elme alapjait képezik). Némely erről szóló megjegyzése az interneten is kering.

Ez nyilvánvalóan csak a félig kifuttatott és rosszul auditált régi esemény által felkavart mentális töltése. Egy implantban egy képen lát valakit a kereszten, erre feldühödik és elkezdi a kereszténységet átkozni. Az igazság az, hogy léteznek olyan nagyon korai implantok (a 2-es eseménynél sokkal korábbiak), amelyek abban a gondolatban gyökereznek, hogy a legjobbjainknak másokért mindig fel kell áldozniuk magukat. Ezek azt mutatják, hogy a dolgod az, hogy felkerülj a keresztre és milyen csodálatos is ezt csinálni, de az igazi szándék az, hogy minden kikulcsolódott OT-től tömegesen megszabaduljanak. Ez az implant létünk során mind ebben, mind az előző univerzumokban sok OT végzetét okozta. Ezen a bolygón mások is voltak (mint például Krisna) akikkel ez megtörtént. Amikor Jézus a keresztre került, akkor egy hatalmas tanítót veszítettünk el, és végül a legtöbb csodálatos tanítása elveszett vagy elferdítették, amikor a rómaiak a kereszténységet egy politikailag elfogadható vallássá változtatták.

IGAZ: A szcientológiában létezik egy szabály a különböző gyakorlatok keverése ellen. Ezt az egyházban arra használják, hogy az etika elleni támadásnak minősítsenek bármely olyan dolog végzését vagy akár csak olvasását, ami más metafizikai dolgokkal kapcsolatos, legyen az zen, asztrológia vagy az elme tudománya. Más különböző csoportokat, mint például az objektivistákat és az Edgar Cayce csoportot (már elfelejtettem, hogy hívják őket) elnyomó csoportnak nyilvánítottak. Ezt a nagy vallásokkal nem merik megtenni, , de biztos vagyok abban, hogy arra vágynak, hogy ezt is megtehessék.

NEM IGAZ: Ez nem a szcientológia auditálási technológia része. Egészen más dolgot jelent, ahol is két különböző dolgot nem szabad összekeverned, mivel egymást akadályozhatják és ha a két dolgot egyszerre csinálod, akkor semmilyen módot nem tudsz találni arra, hogy eldöntsd, melyik változást melyik okozta. Ezen az alapon egy időben a dianetika és a szcientológia eljárások keverését hivatalosan is gyakorlatok keverésének nyilvánították, és még most is úgy tartják, hogy a szcientológia TR gyakorlatokat nem szabad a személy auditálásával egy időben végezni.

Ron természetesen úgy gondolta, hogy a korábbi metafizikai iskolákban számos kifinomult csapda és hátrányos hatású gondolat található elrejtve. Például a "semmi vagyok"-on meditálást hibának tartotta (néhány ezen alapuló eljárást tényleg kipróbált és azok nem futottak jól). Azt ajánlja, hogy először az ő anyagát tanulmányozd át és csak utána kezdj metafizikai tanulmányokba. De az soha nem mondja, hogy ne nézz. Végül is (legalábbis a korai napokban) ő is tonnányi anyagot olvasott át. Néhány veterán akkor is küldött neki könyveket és anyagokat, amikor úgy gondolták, hogy egy másik gyakorlat valamilyen használható dologba botlott.

A jelenlegi szabályok a szcientológia hátterének bármely fokú megértését gátolják, mivel a kerek egésznek tartott szellemi növekedést gátolják, és ehelyett merev gondolkodást ajánlanak, valamint minden olyan csoportot megtámadnak, akiket céljaikban és gondolataikban a szcientológiához legközelebbieknek tartanak. Ennek csak akkor lenne értelme, ha a szervezet a metafizikai gondolkodás területén egyeduralmat szándékozna létrehozni. És valószínűleg tényleg ez az oka annak, hogy miért teszik ezt.


IGAZ: Az OT (Operating Thetan, működtető thetán) képességek. Elme az anyag felett. Telekinézis és telepátia, sőt a teleportáció is (és Hubbard sem azt mondja, hogy ez lehetetlen, inkább csak azt, hogy úgy megy végbe, hogy az egyik helyen lebontódik és a másik helyen újraépítődik, nem pedig az egyik helyről a másikra kerül át). Ezeket a dolgokat magam is láttam és megcselekedtem. Még ha az egyházat el is hagyták, szinte mindegyik veterán (1968 előtti) auditor megesküszik arra, hogy ezek a dolgok valóságosak.

NEM IGAZ: Stabil OT képességek. Az OT állapotok stabil elérése. Az OT állapotok akaratlagos bemutatásának képessége. A jelenlegi OT szinteket PreOT (OT előtti) szinteknek nevezték át, mivel ezeket a dolgokat nem hozzák létre. Ha az egyháznál lenne valaki, aki a hamutartókat akaratlagosan tudná emelgetni, akkor őt a következő napon már a tévében mutogatnák. Ezeket a dolgokat soha nem mutatták be, még az OT-knak szóló bizalmas bemutatókon sem. Hamutartókat emeltek fel, de a szcientológia soha nem hozott létre olyan személyt, aki ezt kérésre is meg tudta csinálni.

IGAZ: A kikulcsolódott OT állapot. Kikulcsolódás alatt azt az állapotot értjük amikor a személyt a mentális gátjainak egy része ideiglenesen nem akadályozza. A témakörben megfigyelt legtöbb OT megnyilvánulásnak ez volt az oka. Ez a kikulcsolódás sokkal kevésbé stabil, mint amit az alacsonyabb szintű szcientológia eljárások hoznak létre. Gyakran csak órákig vagy napokig tart. Az enyém három hónapig tartott. A ritka kevesek (talán még Ron is) ezt az állapotot talán sokkal tovább is fent tudták tartani, de ez egy hírhedetten instabil állapot. A tanulmányozására, a kísérletezésére, az erősítésre vagy a bemutatására tett kísérletek juttatnak el a leggyorsabban arra a pontra, ahol valami olyasmivel akadsz össze, ami ezt kikapcsolja és ennek hatására egy rettenetes, mennydörgő robajjal újra az emberi szintre zuhansz vissza. Ez az állapot nálam valószínűleg azért tartott tovább a többieknél, mert fiatal voltam, ártatlan és nem erőltettem ezt. Akaratlagosan nem tudtam dolgokat megtenni. Ezek a képességek az elme szándékainak és az erőltetésnek nem engedtek. Csak néha gondoltam valamit, például meg akartam fogni egy csésze kávét, és az asztalon keresztül hozzám csúszott. Valamely dolog megtételének a szándéka, könnyedén és erőltetés nélkül kivetítve néha a fizikai törvények átlépését vonta maga után. Az egyetlen dolog, ami működött, az volt, hogy amikor valamit meg akartál tenni, akkor a gondolat és a tett ugyanaz volt. Valaminek a megtételével próbálkozás soha nem működött.

NEM IGAZ: A modern szcientológiában az esetenként kikulcsolódott OT állapotot létrehozó eljárásokat szinte soha nem alkalmazzák. Ezek:

a) az 1952-54-es eljárások (ezek közül néhány az Emberi képességek teremtése című könyvben található)

b) a Power eljárások (amelyeket dianetika cleareken soha nem futtatnak) és

c) a régi (NOTS előtti) OT4-től OT7-ig terjedő szintek.

Úgy tűnik, hogy minden OT képességeket bekapcsoló dolgot gondosan használaton kívül helyeztek. Ezeket az eljárásokat az interneten nyilvánosságra hozták és úgy tűnik, hogy az egyház ezek miatt nagyon felidegesedett. Talán több OT megnyilvánulást fogunk látni, ahogy az emberek ezeket a dolgokat is kipróbálják.

Megjegyzendő, hogy a szcientológiában soha nem létezett olyan eljárás, ami mindig kikulcsolódott OT állapotot hozott volna létre. Ez mindig egy véletlen változó volt, alaposan soha nem kutatták ki és soha nem határozták meg. Az egyik Briefing Course szalagon (talán a Classification and Gradation Chart volt az) Ron maga is elismerte, hogy semmilyen ötlete nincs, hogy a Power eljárások futtatása esetenként miért hoz létre ilyet.

A kikulcsolódott OT létrehozásának az igazi megközelítése egy zsáknyi technika kipróbálása, miközben reméled, hogy szerencséd volt. Gyakran lesz is, ha a készleted elég nagy.

IGAZ: Noha a nagyobb OT erőket stabilan soha nem hozták létre, legalább is a korai napokban kisebb eredményeket elértek. Erre jó példa Ingo Swann. Keresd fel a helyi okkult könyvesboltodat olyan adatokért, amelyeket laboratóriumi körülmények között igazoltak. Ő körülbelül annyira képes, amennyire a többi stabil OT. Nem emelget hamutartókat, de laboratóriumi körülmények között képes tárgyak hőmérsékletét megnövelni.

NEM IGAZ: Ingo nem beszél arról, hogy szcientológus lett volna vagy hogy az 1960-as évek végén elvégezte volna az OT szinteket. Az egyház soha nem említi meg Ingót és soha nem állítja azt, hogy valaha a tagja volt. Azt hiszem, hogy kölcsönösen egyetértenek abban, hogy egymást békén hagyják és csendben maradnak.

Azt hiszem, hogy elnyomónak nyilvánították, de ez már nagyon régen történt. Hányféleképp tudjátok magatok alatt a fát vágni?

IGAZ: Ron valószínűleg 1952-ben lett kikulcsolódott OT. 1952-től 1954-ig hihetetlen mennyiségű ragyogó ötletet termelt. Ekkoriban nagyon sok ihletet kapott. Később gyakran követett el hibákat és a már megtalált nyilvánvaló dolgokat elfelejtette. Például 1952-ben azt mondta, hogy a személynek az engram alatt hozott posztulátumát elő kell hozni. Ez elfelejtődött és egy évtizedig futtatták az eredeti dianetikát, mielőtt az Új Kor Dianetikát (New Era Dianetics vagy NED) a posztulátumok kérésével együtt (amely nagyon gyorsan cleareket hoz létre) létrehozták volna. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg emlékezett-e rá vagy pedig csak valaki a régi szalagokat meghallgatva annak megtételét ajánlotta.

NEM IGAZ: Ron nem maradt az OT állapotban. A kikulcsolódás hírhedetten instabil. Azt hiszem, hogy nála ez az állapot akkor omlott össze, amikor a rendőrség 1954-ben betört az előadótermébe és a rendőrőrsre kísérték. A következő előadásában az osztályának beszámol a letartóztatásáról és arról, hogy hogyan beszélte ki magát onnan anélkül, hogy lecsukták volna, de egy kicsit nyilvánvalóan megrendült és az országot nagyon gyorsan elhagyva Angliába ment. Még a 10. ACC-t (Advanced Clinical Course) is félbehagyta és ezt a 9. ACC-ről származó szalagok lejátszásával pótolták ki.

Ha az 1950-51-es szalagokat az 1952-54-esekkel összehasonlítod, akkor egy hatalmas sebességi és intelligenciabeli ugrást tapasztalhatsz. A lelkesedése nem ismer határokat és tényleg érdemes meghallgatni. Ha ezután az 1955 utáni szalagokkal hasonlítod össze, akkor azt láthatod, hogy lelassult és már a közelébe se ér annak, aki volt, de még mindig jobb, mint amilyen az 1950-51-es időszakban volt.

Megjegyzendő, hogy ez a különös szóhasználat [az angol eredetiben "kikulcsolódott OT lett" helyett inkább a "kikulcsolódott OT-ba ment" kifejezést használja – a fordító] tökéletesen megfelel a szcientológia szóhasználatnak és ezt a zsargont várhatóan az ARS olvasói is elkezdik használni.

IGAZ: Ron a kutatást az '50-es évek végén és a '60-as években is folytatta, gyakran megpróbálva visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyek azokban a korai napokban már a kezében voltak és a korábban megtalált helyes válaszok is hiányoztak. Az OT III a hatvanas évek végén vesződségesen kikutatott zűrzavar, míg az egyszerű NOTS kezelés 1952-ből származik!(lásd a HCL előadásokat, főleg azt a két különböző előadást, amelyek mindegyike a Theta testek címet viseli). És azok az 1953-54-es eljárások teljesen hiányoznak, amelyek a thetánok elképzelését és eltávolítását, valamint ehhez hasonló dolgokat tartalmaznak (lásd a 3. ACC-t).

NEM IGAZ: A 3. ACC-ben található csúcspont fölé soha nem jutott, és a modern szcientológia talán a 10-20%-át birtokolja annak, amivel egykor rendelkeztünk. És még ez a csúcs se volt elég ahhoz, hogy a clearek tömegesen vagy a stabil emberfeletti OT-k létrejöhessenek.

IGAZ: 1967-ben Ron Észak-Afrikába utazott és megpróbálta kikutatni az OT III-at. Viszont ez rosszul sült el és majdnem belehalt. Az OT III eseményről egy dolog csak úgy mellékesen olvasni és egy teljesen más dolog belemenni, hónapokig kavarogni benne és ezután teljesen elszúrni. Nagyon valószínű, hogy pánikba esett és a halálfélelemtől hajtva mindenféle gyógyszert kezdett el szedni, még ha ez az általános szcientológia gyakorlattal teljesen szemben áll, és szinte teljesen bizonyossá teszi az auditálás félresikerülését. Tony Dunlevy a szcientológia eseményein gyakran mesélt arról, hogy Ron hogyan jött vissza egy szobányi anyaggal és mondta neki azt, hogy ha ő (mármint Ron) meghalna, miközben befejezné azt, hogy az anyagon keresztüljusson, akkor Tonynak fognia kell az anyagokat, a legjobb embereit és néhány orvost és orvosi segítséggel valakit keresztül kell juttatni rajta azért, hogy lehetővé tegyék a futtatásának a túlélését. Ron elment, majd végül visszatért és azt mondta Tonynak, hogy felejtse el a szobányi anyagot, mivel egy könnyebb módot talált arra, hogy a szinten keresztüljusson, mivel amelyet egy kis csomagnyi anyaggal meg lehetett csinálni.

NEM IGAZ: Az ezután létrehozott dolgok, úgy mint a Sea Org, az etika és az eladások összeomlása valamint a rosszul sikerült túlgyorsított standard tech, amely azzal a következménnyel járt, hogy a legtöbb tapasztalt auditorunkat elveszítettük és a maradékból gépeket csináltunk, nem egy szörny művei voltak. Ez egy olyan szenvedélyes kutató utolsó próbálkozása volt, aki a halál közelébe jutott és attól félt, hogy az általa felfedezett és összeszedett dolgok az ő elmúlásával együtt elvesznének. És így az egészet betonba öntötte, rettenthetetlen rohamosztagosokat és Gestapo-ügynököket állított fel azért, hogy az életük árán is megőrizzék és soha ne hagyják megváltozni azért, hogy valami bolond az egészet megsemmisítse. Azt ugye nem szükséges megemlíteni, hogy ez nem egy magas tónusú hozzáállás.

A meglepő mellékhatás az volt, hogy ez a szervezetben eluralkodó őrület az embereket végül a szcientológia berkeibe terelte és az egyház pénzesládáit megtömte. Ez a nyilvánosság átlagos szellemi képességéről igencsak meglepő képet fest. A balekokat úgy nem vonhatod magadhoz, hogy egyenlő esélyeket biztosítasz nekik. A balekok olyan helyre fognak menni, ahol balekként viselkedhetnek.

IGAZ: A kisebb OT képességek. Az esélyek és a valószínűségek megváltoztatása. A véletlen egybeesések és a személy ártó tettei motivátorának a megteremtése.

A jövő folyamatosan mozgásban van, a fizika rendezett mozgásai által előre meghatározva, de a részecskék kölcsönhatása és a véletlen változók által meghatározhatatlanságra ítélve. A mozgás válaszol a gondolatra, különösen a erős elképzelésekre, legyen az szándékos vagy reaktív, mivel ezek azt a megfigyelést utánozzák, amely a valószínűséghullámokat a tényleges valósággá omlasztják össze. A jövőt akár tudatosan, akár tudat alatt, de mindenki a jelenre vezeti vissza.

Az események valószínűségét befolyásoló rejtett hatást soha nem lehet bebizonyítani, mivel természete szerint a fizikai törvényeknek soha nem mond ellent és a véletlen megjelenéseként lehet csak kimutatni. A matematikai analízis és a statisztikai valószínűség lehetőséget teremt, sőt igényli a hosszabb szerencsesorozatokat. És mégis vannak született vesztesek és olyanok, akikre a szerencse mindig mosolyog.

Ez mind megfelel a modern kvantummechanikai elméleteknek (noha nem állítják vagy bizonyítják ezt), amelyek szerint minden létező dolog a megfigyelés által valósággá összeomló valószínűséghullámokból áll.

NEM IGAZ: A valószínűség munkájába beleszólás nem a szcientológia OT-k előjoga. A pozitív gondolkodástól az "isten majd gondoskodik rólunk"-ig sokféle módszer képes arra, hogy megnövelje a dolgok menetébe beleszólási képességet.

A mély hit az ezt legjobban erősítő dolgok között szerepel. Nem számít, hogy miben hiszel, hit nyers ereje maga az, ami az események folyását megváltoztatja. Ez egy jó ok arra, hogy a különböző meggyőződésű szenteket tiszteljük. Még az üzletemberek önmagába vagy a kézművesek képességeibe vetett hitének is van ilyen hatása. Az önbizalom gyakran tűnik a hatalomhoz vezető út nyitjának.

Viszont a beavatkozás megnövekedésének negatív hatásai is vannak. A tudatalatti reaktív gondolataid a végzetedet is megteremthetik, nem csak a kívánságaidat. Az önző üzletember mindig azt veszélyezteti, hogy a tettei visszaháramlanak rá, amikor különböző cselekkel és trükkökkel kezd el több eredményt elérni. A szentek sokkal nagyobb biztonságban vannak, amíg nem lesznek képmutatók vagy a hitüknek és az erkölcsi rendszerüknek a hibáit nem fedezik fel. Elméletben a szcientológusok vannak a legjobb helyzetben, mivel ők az ártó tettek kezelésére és a felelősségre összpontosítanak, de a gyakorlatban ők is veszélyben vannak, amikor hagyják, hogy a fanatizmus aláássa a józan eszüket és az ítélőképességüket.

IGAZ: Ha egy érmét feldobnak de az eredményt még nem tekintik meg, akkor az a valószínűségi manipulációknak még tárgya lehet. Erős vizualizációval, mély imával, erős elhatározással, a végeredmény véletlenszerűsége iránti makacs elhatározással vagy a veszítés következményeitől történő reaktív rettegéssel (amely természetesen vesztést eredményez) az eredményt még meg lehet változtatni.

NEM IGAZ: Amikor az eredményt megtekintették, akkor az a fizikai univerzum szerkezetébe belerögzül. A megfigyelt eredményt az világ összes bánkódása sem fogja megváltoztatni. Ebben az állapotban bárminek a megváltoztatása a fizika törvényeinek áthágását igényli, és ez inkább egy nagyobb OT képesség.

IGAZ: Az az OT képesség, amelyet a szcientológiában gyakran elérnek, tulajdonképpen a személynek a valószínűségi áramlásba történő nagyobb beleszólása. Néha hihetetlenül valószínű dolgok történnek meg.

NEM IGAZ: Ez nem egy új képesség. A valószínűségeket valamennyire mindenki tudja befolyásolni. Hihetetlen egybeesések mindenkivel történnek. A nyereség csupán az egybeesések gyakoriságában és fokában különbözik.

De ahogy azt korábban is megjegyeztem, ezzel kapcsolatban könnyen semmit nem lehet bebizonyítani és ennek következtében ez az ábrándozás és a megalapozatlan állítások területe. Talán Rhine néhány munkája itt segíthetne. Különböző eljárások futtatására akár nagyobb kontroll és tesztcsoportokat is használhatnánk, akiknek tíz dolcsit adva és őket vegasi pénznyerőgépek ellen küldve a győztesek statisztikai eloszlását is vizsgálhatnánk.

A kisebb OT képességek fenti tárgyalása a korai anyagokban található elképzelések és homályos gondolatok általam történt lejegyzése. Az ártó tetteid motivátorának beindítására vagy a posztulátumaid beragadásának menetéről Ron soha nem adott tiszta és tömör leírást, de azt hiszem, hogy a fentiek összhangban vannak azzal, amit a témával kapcsolatban ő mondott.


IGAZ: Az egyház és a Sea Org nyílt célja az, hogy a bolygót clearré tegyék. Ezért a célért már harminc éve küzdenek.

NEM IGAZ: Rengeteg oka van annak, hogy a jelenlegi működési módszerük alapján ezt miért nem tudják belátható időn belül teljesíteni.

Ha a bolygót clearré akarják tenni (amit egy jó dolognak tartok), akkor ezt csak háromféle módon lehet megtenni. Ezek:

a) Tömeges auditálás. Ez a tömeges implantálás ellentéte. Ez olyan auditálási technológiák kifejlesztését igényelné, amelyeket a csoportauditáláshoz hasonlóan tévéműsorokon keresztül lehetne alkalmazni. Viszont ez olyan forradalmi áttöréseket igényelne, amelyeket nem kutatnak és amelyekről úgy tartják, hogy nekik tilos kikutatni. Ezen kívül ez a technológia nyilvánosságra hozására való hajlandóságot is igényelné, amely a jelenlegi irányelvekkel szemben áll.

b) Elég egyéni auditálást kellene nyújtaniuk ahhoz, hogy megelőzzék a születési arányokat. Ez szintén a technológia nyilvánosságra hozását igényelné. Ezt iskolákban és önsegélyező csoportokban lehetne végezni. A szervezet jelenlegi áraival és a nagyközönség jövedelmével ez semmiképpen nem jöhet létre.

c) A szcientológián belül létezik egy gondolat arra, hogy egy csoportot anélkül is clearré lehet tenni, hogy minden tagja az lenne, és ezt hasonlóképpen egy bolygóval is meg lehet tenni. Ez várhatóan a gazdaság robbanásszerű fejlődéséhez vezet, így az egyéni clearré auditálásnak is létjogosultsága lehet, viszont még mérföldekre vagyunk attól, hogy kitaláljuk, hogyan tegyünk clearré egy csoportot. A Sea Org nyivánvalóan nem így viselkedik, hiszen valójában igen csúnyán dramatizál és hajlamos a cleareket rávenni arra, hogy aberráltként viselkedjenek, ami pontosan az ellentéte annak, ahogy egy clear csoport cselekedne. Csak ha rájönnek arra, hogy a saját csoportjukat hogyan tudják clearré tenni, jön el az idő számukra arra, hogy ezt az egész bolygóval is megtegyék.

IGAZ: Mindkét oldalnak sok peres ügye van a bíróságokon.

NEM IGAZ: Ez nem túl jó dolog. Állapítottak meg olyan jogi precedenseket, amelyek az összes mentális gyakorlat eltörléséért küzdők kivételével mindenkinek ártanak. Még a pszichiáterek is úgy találhatják, hogy néhány győzelmüket később a saját területükön ellenük is felhasználhatják.

Természetesen minden beperelt személynek erős védelemre van szüksége. Viszont az egyház részéről az a merő ostobaság, hogy annak bebizonyításáért harcolnak, hogy ők egy kereskedelmi titkokkal rendelkező üzleti vállalkozás, nem pedig egy vallás, nehezen hihető.

És ha a kártérítési követeléseket nézzük, akkor a Szcientológia Egyháznak, a szabadzónának, sőt még a pszichiátereknek is össze kellene fogniuk, mielőtt azon veszik észre magukat, hogy az összes jövedelmüket műhibák elleni biztosításra fizetik ki.

A jogi szakma alapvető célja a bosszúra vagy biztonságra vágyó embereken meggazdagodás.

Hogy Samuel Clemmenst félreidézzem, "a bolygó nem tenné clearré, ha az összes jogászt elnyomóvá nyílvánítanánk, de biztos mókás lenne". És az RPF-nek végül talán tényleg lenne valami haszna (csak vicceltem).

IGAZ: A Ron munkáinak szerzői jogát birtoklók tényleg megérdemlik, hogy azokért az anyagokért egy ésszerű díjat számoljanak fel.

NEM IGAZ: Mivel ezek vallásos anyagok, részükről alkotmányellenes visszautasítani azt, hogy ezeket az anyagokat (természetesen valamilyen ésszerű díjért) bárki olyan ember számára elérhetővé tegyék, aki vallási okokból ezt tanulmányozni szeretné, még ha őket az egyház ellenségeinek is nyilvánították.

Mi lenne, ha a katolikusok szerzői jogi védelem alá helyeznék a Bibliát és visszautasítanák azt, hogy a baptistáknak eladjanak belőle, és bíróság elé citálnák őket, ha ezeket az anyagokat maguknak le szeretnék másolni? Ez az oka annak, hogy az emberek Európából ide menekültek és ez az alapja a vallási szabadság hagyományainak.

Nekem személy szerint előítéleteim vannak azokkal a testületekkel szemben, akik a találmányok elnyomásának céljából vásárolnak fel szabadalmakat, nem pedig azért, hogy használatba vegyék azokat. A szabadalmi rendszer célja alapvetően a feltalálás bátorítása volt, nem pedig az elnyomása. Ez egy írott művel kapcsolatban általában nem történik meg, de most azzal a helyzettel szembesülünk, hogy a tudást elrejtik és elnyomják, nem pedig felhasználják.

Általában a szerzői jogi és a kereskedelmi titkokról szóló törvényeket támogatom, de nem azokban az esetekben, amikor a tudás elnyomására vagy a vallási szabadság eltaposására használják. Ezért Scam-iz-datot vállonveregetném azért, mert az interneten bizalmas anyagokat tett közzé (ezenkívül nem lenne rossz ötlet a szavakat különbözőféle módokon széttördelni, mivel ezzel a kulcsszavakat figyelő programokat át lehet verni).

IGAZ: Egy vallástól nem szokatlan dolog az, ha egy ortodox és egy liberális szárnyra válik szét. Az ortodoxok gyakran úgy érzik, hogy a liberálisok elferdítik a vallásukat és közismert, hogy ezért támadják és üldözik őket. A liberálisok még több részre válnak és néhány esetben egymással ellen is ugyanúgy harcolnak, mint azokkal az ortodoxokkal, akik őket üldözik.

NEM IGAZ: Nem helyes dolog szent háborút vívni. Nem ismerek semmi jót, ami ezekből származna. Nem számít, kinek van igaza és kinek nem, a háború maga a gonosz dolog. Ezek a háborúk egy időben a keresztények átka volt, és az üldözések, amelyek a háborúk kisebb változatai, sokak lelkiismeretére ránehezedtek. Amikor a fanatizmust félretették és tanítani és gyógyítani próbáltak, akkor a keresztények sok jót tettek a világgal.

Ha L. Ron Hubbard ma egy szcientológia szervezetbe besétálna, akkor őt rövid úton mókusnak (a szabadzónások szcientológiás neve, angolul a "sqirrels gather nuts", azaz a "mókusok diót gyűjtenek"-ből a nuts dió és őrült kettős jelentéséből származik) nyilvánítanák.

IGAZ: A szcientológia eseményeken néha tüntetni is szoktak.

NEM IGAZ: Az utolsó dolog, amit egy rakás vallási fanatikussal tenni akarsz, az az, hogy ellenséges táblákkal zaklatod őket. Ez őket tényleg megerősíti a szándékaikban.

Mivel az emberek ezt valószínűleg figyelmen kívül hagyják és folytatják a tüntetést, akkor legalább olyan jelmondatokat kellene használniuk, amelyek néhány dolgot jobbra változtatnak.

Az alapvető elgondolásnak inkább a mentális birkózásnak kellene lennie, nem pedig az ellenfél megerősítésének. Próbáld ki következő jelmondatokat. A szcientológusok el fogják nyomni a reakcióikat, de később lehet, hogy visszaemlékeznek ezekre a dolgokra és végül akár még a tábláidat is segíteni fogják cipelni.

a) Az embereket a statisztika emelése kedvéért feláldozni ártó tett.

b) Ti lettetek azok a papok és pszichók, akikkel szembenálltok.

c) A bűnös vádol a leghangosabban.

d) Ti hozzátok létre a saját ellenfeleiteket.

e) Ne legyetek többé PTS-ek, szakítsátok meg a kapcsolatot a Sea Orggal.

Ha azt mondod, hogy a témakör nem működik vagy hogy az egész csalás, akkor tökéletes ellenállásra fogsz találni. A saját nyomógombjaid másokon soha nem működnek. Az ő nyomógombjaikat kell eltalálnod, mivel nekik is van. Sokan úgy gondolják, hogy az árak túl magasak. Utálják a regisztrátorokat, a nyomtatványokat és a biztonsági ellenőrzéseket. Félnek az etikától. Gyakran rossz vagy szükségtelen eljárásokat futtatnak rajtuk. Néhányan úgy érzik, hogy a kapcsolatok megszakításával elárulják a barátjukat.

A tagok tudják, hogy ezek rossz dolgok, viszont lenyelik, mivel a témakör elég jól működik ahhoz, hogy a legtöbb embernek legalább egy nagyobb nyeresége legyen.


IGAZ: Ne hagyd, hogy téves benyomást keltsek benned, ugyanis a dolgok a korai napokban sem mentek tökéletesen. Az 1950-es években nem voltam ott, hogy magam láthassam, mik történnek (csupán az ezen időszakban készült ezernyi szalag nagy részét hallgattam meg), de biztos vagyok abban, hogy az őrültségekből akkorra is kijutott. Az 1960-as évek közepétől annak végéig (a VIII osztályúak, a Sea Org és az 1969-es összeomlás előtt) sok olyan ostoba elképzelést találtam, amelyek egy rövid ideig divatban voltak.

Volt olyan, hogy sok auditor nem engedte, hogy a PC múlt életbeli eseményt futtasson, mivel ez túlzottan restimulatív (!!!). Máskor egy olyan hírlevél jött ki, amely szerint "minden betegség egyenlő a PTS-séggel" (a PTS azt jelenti, hogy a személy egy Potential Trouble Source azaz egy Lehetséges bajforrás, mivel egy elnyomó személlyel áll kapcsolatban) és ekkor a szervezet mindenkit megszállottan rá akart venni arra, hogy a feltételezett elnyomó személyekkel szakítson meg minden kapcsolatot, amikor csak egy kicsit náthásak lettek. Emlékszek egy olyan esetfelügyelőre, aki úgy döntött, hogy elnyomó az asztalára nézve, és a kedvéért azt az előtérbe kellett kivinni. Ezek csak példák, még rengeteg ilyen létezik.

NEM IGAZ: Az ostoba gondolatokkal általában felhagytunk és a témakör tovább fejlődött. Mindig megvárhattad a következő évet, találhattál egy másik olyan auditort vagy elmehettél egy másik olyan szervezetet, amelyik nem ugyanazon a vesszőparipán lovagolt. A témakört nem rögzítették keretek közé és a korlátok kikerülésére, végső esetben a következő évi technológiai áttörésre mindig volt lehetőség.

Most valószínűleg az összes válasszal rendelkezünk (micsoda vicc), a technológia tökéletes (még ha néha hibázik is) és a szervezet egy olyan állapotban van, amit "ellenállni a változásnak" néven ismerünk és ami az elnyomó személy egyik ismertető jele.

IGAZ: Amikor a 2001 Űrodüsszeia filmet bemutatták, az egyik szervezetben egy ostoba etikatiszt egy olyan rendeletet bocsátott ki, amely az embereknek megtiltotta, hogy a filmet megnézzék, mivel az "túlzottan restimulatív" volt.

NEM IGAZ: A hülyék egyedi cselekedeteit soha ne keverd össze a csoport mint egész viselkedésével. Ez egy helyi rendelet volt, nem egy általános. Abban a szervezetben, ahol én voltam, megcsóváltuk a fejünket, sajnáltuk azokat, akikre ez a rendelet vonatkozott és mindenkit tovább bátorítottunk arra, hogy nézzék meg ezt a csodálatos filmet.

IGAZ: A szcientológiát valaha a magas IQ-júak vallásának hívták. Ron kivételesen okos és tekintélyellenes volt, így minden olyan géniuszt rokonszenvesnek talált, akinek olyan tanároktól kellett mindenféle szemetet lenyelni, aki butább volt nála.  Közülünk sokan voltak tagjai a MENSA-nak. Még egy National Merit Scholar tagunk is volt (ez nem én voltam, én a maradék 99.3%-hoz tartoztam). És ez csak egy kis szervezet volt 1966-ban.

A szcientológia esetenként megnövelik az IQ-t. Ezt sem a folyamatos haladás, sem egy meghatározható dolog okozta. Csupán esetenként a személy gondolkodási képességeibe beleavatkozó mentális gátlás vagy kezelődik, és az IQ-ban egy drámai ugrás lép fel. A régebbi időkben a szervezet a California Capacity Questioner-t (Kaliforniai képesség-teszt) használta, amely egy köztiszteletben álló nem szcientológia IQ-teszt (a MENSA is ezt használja).

NEM IGAZ: Noha még mindig intellektuálisabb a hozzáállása, mint a rituális imádságok néhány értelmetlen formája, a szervezett szcientológia egy ideje egyre inkább erre a területre csúszik át.

Először is a tekintélyellenesség légkörét LRH-ba vetett hit helyettesíti, mint egy új és feltételnélkülibb tekintély.

Lehet, hogy az eljárások futtatása még mindig egy hirtelen IQ-növekedést hoz létre, de ezt már nem tudják eldönteni, ugyanis felhagytak a szabályos IQ-tesztek használatával és egy Ron által tervezettet használnak. Még ha fel is tesszük azt, hogy pontosan szerkesztették össze és kalibrálták be, csupán 150-ig mér, ami azt jelenti, hogy 135 felett már pontatlan (bármely IQ-teszt felső határát bizonytalannak tartják, mivel azt a tesztelő kedve, tapasztalatai és a véletlen hibák jobban befolyásolják, mint az IQ tényleges különbsége). Csak nagyon nehezen tudod eldönteni, hogy egy ilyen teszt során az IQ-d növekedett vagy csökkent, és ennek oka van.

Amikor 1969-ben a technológiával kapcsolatban a Class VIII auditorok és a Standard Tech bemutatása miatt különböző problémák léptek fel, akkor a szcientológusok valódi, rendesen tesztelt IQ pontjaiban drámai összeomlás mutatkozott. Sok más munkatárstól hallottam azt, hogy az akkoriban még homályosan létező gyorsított Standard Tech futtatása miatt az IQ pontszámuk lecsökkent, általában 10-20 ponttal is. Egy rendelet jött ki akkor, amely megtiltotta azt, hogy az embereknek az IQ-pontszámukat megmondják (addig ezt nyilvánosság előtt szabadon emlegették és még eladási adatként is felhasználták, mivel ez néha jelentősen megugrott és szinte soha nem csökkent többel, mint a szokásos mindennapi néhány pontos változás). Az ezután következő dolog a CCQ és a többi "wog" IQ-teszt elnyomóvá nyilvánítása (mivel ezek azt mutatták, hogy az IQ-t csökkentettük), valamint ezeknek a Ronéval történő helyettesítése volt.

Azt hiszem, hogy az 1970-es évek elején kijött technológiai javítások ezt az IQ-csökkenést rendbehozták és az esetenkénti jelentős növekedésekhez visszatértünk, de elveszítettük azt a képességet, hogy nyomon kövessük, mi is történik.

A legrosszabb helyzetben a jelenlegi munkatársak állnak. Ritkán jutnak hozzá ahhoz az eljárásfuttatáshoz, amelyek jelentős IQ-növekedést hoznának létre náluk. Folyamatosan olyan tekintélyelvű parancsokkal bombázzák őket, amelyek megakadályozzák azt a képességüket, hogy szabadon gondolkozzanak (és ez hatályon kívül helyezte azokat az anyagokat, amelyek az IQ-t növelték), és folyamatosan "Tanulási gyakorlatok"-ként hívott anyagokat használnak a munkatársakon, (mint például a "kínai iskolá"-nak nevezett közös szavalás, stb.). Ezeket a tanulási gyakorlatokat az 1960-as évek elején fejlesztették és próbálták ki. Ron jelenlegi álláspontja szerint (a Briefing Course szalagjain) ezekről tényleges próbák alapján tudni lehet, hogy csökkentik az IQ-t (miközben a kívülről megtanult szabályok felmondását elősegíti) és ekkor ezeket emiatt elvetették. Így a munkatársak olyan gondolkodásra képtelen nemzedékeit hozták létre, akik leginkább a szcientológiával kapcsolatban nem tudtak gondolkodni.

IGAZ: A legtöbb szcientológia munkatárs tényleg az emberek megsegítéséért van ott és borzalmas állapotot kell elviselniük az emberiség kedvéért. Nem fognak meggazdagodni. Általában még szcientológia eljárásokat se sokat futtatnak rajtuk. Néhány hatalomhoz juthat, de ez csak a felső vezetés számára elérhető.

NEM IGAZ: Rengeteg pénz folyik be a Sea Orghoz, de kevesen látnak ebből bármit is. A legtöbbje a szervezet fanatikus védelmére fenntartott tartalékban tűnik el, vagy pedig különböző butaságokra szórják el. Egy kis maroknyi csoport úgy él, mint a királyok, és néhányan a pénz egy részét a saját pénzesládájukba dugják el, de a munkatársak 99.9%-a önfeláldozó módon él. Ez az, amiért hibázol, hogy ha őket támadod meg, ugyanis a legtöbbjük már az ügy mártírja.

Annyira rosszul bántak velük, hogy akármit is csinálnak, számukra nem tűnik bántónak, mivel a szervezet velük sokkal rosszabbul bánik, és ezt az emberiség érdekében elfogadják.

Én rengeteg bíráló dolgot mondtam a szervezetről, de ők tényleg megpróbálni segíteni az embereken. És az eljárások futtatása tényleg segít az embereken, még ha a reklámszövegek eredményeit nem is nyújtják érte cserébe. Ezen az alapon inkább segíteni kellene nekik, nem pedig pusztítani őket. Én a Sea Orggal és az egyházzal nem állok szemben és őket nem tartom ellenségnek (noha ők valószínűleg engem annak tartanak). Csupán azt gondolom, hogy nagyívű és mélyreható reformokra van szükségük, de leginkább igazságra, tisztességre és szabad kommunikációra van szükségük. Egy társadalmat nem tudsz clearré tenni anélkül, hogy ha visszatartásokkal vagy tele.

Mint ahogy egy csökönyös gyereket kezelnél, a határokat élesen meg kell húzni és az ártó tetteit nem szabad eltűrni, miközben minden helyes és értelmes vonásukat bátorítani kell.


IGAZ: Az egyház magas árakat állapított meg, bizalmasnak címkézett anyagokat tart vissza, a többi adatot túl meredek grádiensűnek tartva megpróbálja korlátozni, egyfolytában korlátokat és előkövetelményeket ír elő és az uralmuk alatt nem lévő anyagokat gyakran megtámadja. Úgy viselkednek, mint egy szigorú monopóliumot létrehozni kívánó vállalat, akik csak szoros irányítás alatt csepegtetik a kevéske szolgáltatásukat.

NEM IGAZ: Valójában nem ez a meggazdagodás módja. Az egészben igazán az a vicces, hogy ha mindent ingyenessé és szabadon elérhetővé tennének (természetesen ésszerű könyvárakkal), támogatnák az önsegélyező csoportokat, a koauditáló csoportokat, a csináld-magad magazinokat és televíziós különkiadásokon ingyenes csoportauditálást tartanának, akkor akkora üzletük lenne, hogy nem is tudnák kezelni.


IGAZ: Az ember történetében leírt állításokat az evolúciós történetünk részének mutatja be.

NEM IGAZ: Ez nem egy tényleg létező esemény. A könyvben bemutatott evolúciós képek egészét, amelyet a genetikus vonal történetével foglalkozó rész mutatott be, később implantnak találták. Hubbard erre darwini implant néven hivatkozott (lásd az 1963-as Hibák az időben-t).

A könyvet 1952-ben írta, előző életbeli események csupán néhány hónapnyi futtatása után. Ahogy a legtöbb korai kutatás esetében történt, az adott területen Ron gyorsan körültekintett, kielégítette, hogy néhány ember megtalálta azt a dolgot, amiről beszélt és valami másra tért át. A dianetikát és az előző életbeli események futtatását 1957-58-ig nem használták (lásd az Éltél-e ezen életed előtt-et) és 1963-ig újra ejtették, amikor az implantok és az előző életek területén újabb kutatásokat végeztek. Tehát ezen a területen tulajdonképpen összesen három rövid, de intenzív kutatási időszakot találunk.

Csupán 1966-ban kezdtek el rendszeresen dianetika auditorokat képezni. Az 1966-os a kezdők technikája volt, olyan embereknek szánva, akik semmilyen auditorképzésen nem vettek részt, és akiknek a Clearing Course (Clearré tevő tanfolyam) elvégzése előtt engramfuttatási tapasztalatot szerettek volna nyújtani. Az alapján valójában az 1950-es Dianetika könyvnél sokkal jobb csináld-magad jellegű könyvet lehetett volna írni, de kétlem, hogy egy ilyen célkitűzést a SO eltűrne.

A professzionális dianetika technikák igazi használata 1969-ig nem kezdődött el. Az 1970-es években összegyűjtött hatalmas mennyiségű adathalmaz segítségével talán tényleg el lehetne kezdeni az ember igaz történetének összeállítását, de az újabb válaszok utáni kutatás miatt ez a terület elhanyagolódott.

A saját tapasztalataim alapján megpróbáltam a létezésünk történetének a térképét összeállítani (lásd a következő, Kozmikus történelem című fejezetet), de újra azt kell mondanom, hogy ez csak egy ember munkáján (az enyémen) alapszik. A legjobb esetben is (ha nem áltatom magam) ez csak még több adat gyűjtéséhez szolgál keretként és kiindulópontként. Ez nem volt alapos kutatás.

Ron gyakran mondta azt, hogy még mindig a kutatási fázisban vagyunk. Ezt az állítást soha nem törölték el. Ez még most is igaz.


IGAZ: Szekták léteznek és mindaddig létezni fognak, amíg a társadalom és a család nem tökéletes és amíg a tizenéveseknek (vagy bárki másnak) egy kitöltendő fájdalmas űr jut osztályrészül.

NEM IGAZ: Ami a szektákat illeti, a szcientológia nem olyan rossz dolog. Lehet, hogy rájuk agymosó, pénzéhes, veszélyes fanatikusokként gondolsz, de a gyerekedet legalább távol tartják a kábítószertől, a veszélyes bandáktól, és talán egy olyan jó munkást csinálnak is belőle, aki bárhol el tud helyezkedni, ha otthagyja őket. És ha a legrosszabbat vesszük, akkor mindig jobb, mint ha a hadsereghez csatlakoznának. Néhány élet tönkrement és néhány még el is veszett, de egyáltalán nem olyan rosszak, mint a versenytársai, ahol a halál gyakran számolatlanul szedi az áldozatait.

IGAZ: Az embernek létezik szellemi oldala.

NEM IGAZ: Még nem rendelkezünk az összes válasszal. Most Kolombusz helyzetében vagyunk, aki Amerikát felfedezve azt hitte, hogy Indiát találta meg. Viszont az új világ érintetlen erőforrásai sokkal hatalmasabbak voltak, mint bármi, amit el tudott képzelni. Emiatt a felfedezőút bőven megtérült.


UTÓSZÓ:

Én nem tartom magam az emberi elme egyik igazi tudósának. Még mindig az alkímia sötétjében élünk és az igazság fényét keressük. De abban reménykedek, hogy talán én leszek az utolsó alkimista. Ha másokat a távolabbtekintésre és a témakör igazi tudománnyá fejlesztésére ösztönzök, akkor elvégeztem a munkámat.

Az igazság legyen veletek,

Pilot

1996 ősze



2. Kozmikus történelem

2.1. Bevezetés

Univerzumok hosszú során át süllyedtünk a jelenlegi állapotunkba. A haladóbb források látszólag mind tudatában vannak ennek, mindenekelőtt a tibeti iratok és L. Ron Hubbard 1952-es munkái. Viszont eddig még senki nem nyújtott részletes leírást ezen univerzumok sorrendjéről vagy tulajdonságairól. Ha valóban egy istenszerű állapotból zuhantunk alá, akkor ezek az univerzumok is egyfajta süllyedő állapotsorozatot kell, hogy mutassanak, és a hanyatlás szerkezetének nagyjából tükröznie kell azt, hogy a jelenlegi állapotunkba hogyan jutottunk el.

Ez az írás a körvonalakat próbálja meg nagyjából felvázolni és egy olyan környezetet kíván biztosítani, amely a további kutatásokat igyekszik bátorítani. Azt nem tudom garantálni, hogy az itt megadott információk tökéletesen helyesek. Csak azt mondhatom, hogy elég közel állnak az igazsághoz. Viszont egy dologban biztos vagyok, a kép nem lehet egyszerűbb annál, mint amit itt bemutattam. Ha valahol hibát követtem el, az inkább a hiányzó dolgokkal kapcsolatos, nem pedig azzal, hogy túl sokat írtam le. Ennél kevesebb semmiképpen nem szolgálhat magyarázatul arra, hogy milyen mélyre buktunk.

Mielőtt a történelem tényleges tárgyalásába belekezdenék, fontosnak tartom, hogy meghatározzam az "univerzum" szó általam használt jelentését, mivel ezt a metafizika különböző területein sokszor pongyolán definiálják.

Univerzum alatt egy teljes tér-idő rendszert értek. Ezentúl a következő szövegben kifejezetten azokra a nagymértékben egyetértett univerzumokra gondolok, amelyekben mindannyian éltünk.

Az egyik és a másik univerzum terében található pontok között nincs egy-az-egyhez megfeleltetés. Egy univerzum több háromdimenziós síkot is tartalmazhat vagy akár más háromdimenziós terek (buborékok vagy zsebek) is csatlakozhatnak hozzá. Ezeket mind ugyanannak az univerzumnak tartom, ugyanis a tér pontjai leképezhetők, az idők egymásnak elég jól megfeleltethetők és a fizikai törvények hasonlóak. Viszont a ténylegesen különálló univerzumok egymáshoz nem kapcsolódnak közvetlenül és nincsenek azonos törvényeik. Megjegyzendő, hogy a különböző univerzumok között átviteli pontokat létrehozhatsz, de ezek csak összefüggés nélküli, mesterségesen összekapcsolt pontok.

A jelenlegi univerzumnak nagyon kötött fizikai törvényei vannak és a legjobban egy gépies MEST (matter, energy , space, time – azaz anyag, energia, tér és idő) irányultságú teremtésként lehet jellemezni. Az ezt közvetlenül megelőző a Mágia univerzuma volt, amelynek a fizikai törvényei nem voltak ilyen merevek. Ahogy a tudományos-fantasztikus irodalom az ezen univerzumbeli életünkre utal, úgy a fantasy irodalom a Mágia univerzumára utal vissza. Viszont még a Mágia univerzuma is igen fizikai és strukturált volt a saját környezetében. Ahogy ettől az univerzumtól visszafelé haladunk, úgy lesznek a korábbi univerzumok egyre kevésbé merevek és úgy engedelmeskednek egyre jobban a gondolatnak, amíg a legkorábbiakhoz el nem érünk, amelyekben a thetán (a szellem vagy az, ami gondolkodik) magasabbrendű, a fizikai jellegzetességek lényegtelenek és ezeket puszta szeszélyből meg lehet változtatni.

Most akkor térjünk vissza az út legelejére és állítsuk fel az univerzumok egymásutániságának fokozatait.

2.2. Kezdetben

Mielőtt bármi létezett, csak a semmi létezhetett. Viszont a természetfeletti semmiben lehetőségek rejlenek és a lehetőségek száma végtelen, hiszen a teremtések végtelensége származik belőle. Ha nem rejlene benne lehetőség, akkor mi sem léteznénk, és ha a lehetőségek száma korlátozott lenne, akkor már régen leálltunk volna.

Ezért a semmi minden idő és tér előtt létezett, így változatlan és leginkább statikumként lehet leírni.

Az anyag, az energia és a többi lehetséges forma csak térben és időben létezhet, ezért ezek másodrangú teremtések. A dolgok számolása és mérése a megszámolható dolgok létezésén múlik, ezért a matematika és maga a számolás is csak egy másodrangú teremtés. Így a semmi a számolás fogalma felett áll, nem kevés és nem sok, nem nulla és nem végtelen, szó szerint túllép a megszámlálhatóság határain.

A semmiben benne rejlik a gondolat lehetősége, de mivel semmire sem lehet gondolni addig, amíg valami meg nem teremtődött, ezért az első gondolatnak és az első teremtésnek egynek és ugyanannak kell lennie, ugyanis valamit ki kell gondolni azért, hogy létezhessen. Ezért a gondolás folyamata a végső alakjában maga a teremtés folyamata.

Ezen univerzum négy alapvető eleméből, az Anyagból, az Energiából, a Térből és az Időből csak a Tér az, amelyet a többi tényezőre való hivatkozás nélkül ki lehet gondolni. Ezért az első teremtésnek inkább térnek kell lennie, mint anyagnak, energiának vagy időnek.

KEZDETBEN A NULLA-VÉGTELEN STATIKUM KIGONDOLTA A TERET, ÉS A TÉR ALAPGONDOLATA AZ ELKÜLÖNÜLÉS ALAPGONDOLATA, ÉS AZ EGYETLEN DOLOG, AMITŐL EL LEHET KÜLÖNÜLNI, AZ AZ ÉLŐ STATIKUM MAGA VOLT.

De az alapvető élet-statikum, ami maga a változatlan semmi, felette áll a térnek és az időnek, ezért ez az elkülönülés nem lehet rá hatással. Ha ezáltal nem lesz kevesebb, akkor újra elkülönülhet. Ezentúl az alapvető semmi nézőpontjából tekintve az elkülönülések nem lehetnek egymás előtt vagy után, mivel az valóban időtlen, viszont az elkülönültek alacsonyabb nézőpontjából az elkülönült majdnem-statikum kigondolhatja azt, hogy az egyik a másik előtt különült el, így létrejön az idő.

Ezentúl ezek a majdnem-statikumok szintén semmik, amelyek a végtelen teremtés lehetőségével rendelkeznek, de már megtapasztalták az időt, azaz megtapasztalták azt, amit létrehoztak.

Amint azok, akik ki tudják gondolni, az alapvető semmitől elkülönültek, az elkülönülés folyamatát tovább alkalmazhatják és így a megteremtődik a létezés. A semmiből egy pozitívat és egy negatívat elő lehet hozni, miközben az összesített egyenlet nem változik. 1 - 1 = 0 = 2 - 2 = 0 = 256 - 256 stb. Az egyetlen különbség ezek között az elhatározás és az elhatározás a gondolat terméke. A gondolat maga így végtelen mennyiségű anyagot és energiát képes létrehozni.

A TÉR A RÉSZECSKÉK ELKÜLÖNÜLÉSE

AZ IDŐ AZ ESEMÉNYEK ELKÜLÖNÜLÉSE

AZ ÖNAZONOSSÁG (IDENTITÁS) A GONDOLATOK ELKÜLÖNÜLÉSE

Egy közbenső távolság szükséges ahhoz, hogy valamit megnézzünk vagy érzékeljünk.

Egy közbenső idő szükséges az érzelmekhez. Idő nélkül nincs sem veszteség, sem érzések.

Az önazonosság elkülönülése szükséges az elhatározáshoz. Önazonosság nélkül minden gondolat egy, ami maga a kozmikus mindenség passzív állapota. Ezért a valamire gondoláshoz vagy valami átgondolásához legalább egy kicsit el kell különülni az összes gondolattól és ezért valamennyire egyedinek kell lenni. Ezért az önazonosság szükséges az öntudathoz. Ezentúl a nulla-végtelen életstatikum nem egy öntudatos egység, hanem az összes létező vagy létrejöhető (vagy létezett) tudatosság összege. Ezért az nem ítélkezik vagy avatkozik közbe, hanem csak VAN.

AZ ANYAG AZ AZ ELGONDOLÁS, HOGY VALAMI OTT VAN

AZ ENERGIA VALAMI MEGTÖRTÉNTÉNEK A LEHETŐSÉGE

Mivel az alapvető semmi a tér és idő összes korlátján túlnyúlik, a tér és idő által korlátozott nézőpontunkból végtelennek és örökkévalónak tarthatjuk. Alapvető természete miatt mindig magasabbrendű lesz, mint a végtelen teremtés eddig elért legmagasabb foka , ezért mindig még további valamik végtelenségének teremtését fogja követelni azért, hogy a semmit kiegyensúlyozza. Ezért a teremtés hatóköre végtelen és örökkévaló. Mivel a semmi mindig velünk van, soha nem hiányzik nekünk. Az egyetlen hiány a valamiből (azokból a dolgokból, amik nem semmik) van, amiből mindig túl kevés lesz ahhoz, hogy a semmit tökéletesen ellensúlyozni tudja.

Az öntudatos majdnem-statikumok, amelyeket thetánnak (gondolati egységeknek) hívunk, magukat a teremtés folyamatosságával teszik teljessé. Csak amikor ez a teremtő képességük gátlódik vagy elfojtódik, érzik magukat rosszul.

Ezentúl az elkülönülés maga is egy elhatározás. A gondolatlények még mindig részei az eredeti statikumnak, ezért nincs szükségük arra, hogy visszacsatlakozzanak hozzá, mivel valójában soha nem hagyták el azt igazán. Ezen lények legmagasabb rendű állapota az, hogy a végső statikum cselekvő megnyilvánulásaként a teremtés végtelenségét a semmivel ellensúlyozzák. Az összes alacsonyabb állapot ezért egy kicsit kevésbé kedvező, de a jövendő teremtések kedvéért továbbra is fenntartják.

2.3. A teremtés tánca

A legmagasabb szinteken az öntudatos életstatikum a végtelen teremtés táncában vesz részt. Itt mindent, amit ki lehet gondolni, létre lehet hozni, ki lehet cserélni, meg lehet tapasztalni. Itt az univerzumok végtelenjét találjuk, folyamatosan változva, még az univerzumokban használt dimenziók is váltakoznak. Ezen a szinten az egyén maga is szinte végtelen, egyszerre több univerzumot is megteremt és megtapasztal, személyiségek végtelen sorát vetíti ki, mégis az egyén még mindig egyéniség, elkülönült a többi egyéniségtől, akik szintén a teremtés táncában vesznek részt, és közöttük a tánc és a teremtés végtelensége áramlik.

Ez a szint a statikumok együttlétezése és itt mindenki – szándékait és céljait tekintve – Isten, és az egész egyetlen késztető ereje az, hogy a teremtés gazdagságát folyamatosan növeljék. Ezt az állapotot isteni és végtelen gyönyörnek tarthatjuk. Ez a nirvána, de inkább a végtelen valami, mint a végtelen semmi nirvánája.

Viszont mivel a végtelen végtelensége van adva ahhoz, hogy betöltsük, szinte törvényszerű, hogy minden követ felforgatnak a teremtés újabb és újabb változatai utáni kutatásban. Ennek keresése során jött létre az a gondolat, hogy egy új lény, aki a nulla-végtelen életstatikumból újonnan vált ki, új, a meglévőktől különböző teremtési rendszereket dolgozhat ki. Így az új lények valóban elkülönültek és a teremtés gazdagságához nagymértékben hozzájárultak.

Viszont a legeredetibb teremtések azoktól a lényektől származnak, akiket a már létező rendtől elkülönítenek és akiket nem fertőződnek meg attól, amit az idősebb lények teremtettek meg. Így jön létre az az elképzelés, hogy az új lények csapatát egyfajta anyaméhben különítik el, amelyben a saját kedvükre fejlődhetnek.

Mi most egy ilyen anyaméhben vagyunk és az általunk épített és belakott univerzumok teljes sora ebben az anyaméhben helyezkedik el. Amikor a fejlődésünket befejeztük, kilépünk az anyaméhből, az új teremtési rendszerünket magunkkal visszük a táncba és a teremtéseinket elkezdjük az idősebb lényekkel kicserélni. És majd egyszer, korszakok múlva, amikor a rendszerünk, az idősebbek rendszerének, és a kettő összes keverékének összes változatából az utolsó cseppet is kifacsartuk, egy olyan újabb lénycsoport felnevelődésére fogunk türelmetlenül várni, akik a saját csodáikat fogják nekünk bemutatni.

Nem számít, milyen sanyarú helyzetben vagyunk ma, a szenvedés tartama rövid az örökös gyönyörrel összehasonlítva. Amikor ezt a végső isteni állapotot eléred, a születés fájdalmait csekély árnak fogod találni.

2.4. Az anyaméh

Hogyan lehet egy csoport istenszerű lényt bezárni és megakadályozni azt, hogy a már létező hatalmas és érdekes teremtéseket megtapasztalják? Hogyan tudsz irányítani valakit, akinek a puszta szeszélye elég hatalmas ahhoz, hogy univerzumokat hozzon létre vagy pusztítson el?

Kezdetben – mivel ártatlan, új lényekkel van dolgod – elvonhatod és így az általad kiválasztott irányba terelheted a figyelmüket egy érdekes tárggyal. De ez nem működik túl sokáig és hamarosan elkezdenek körbenézni és az idősebb lények lenyűgöző művei kezdik el őket foglalkoztatni, és ezzel az új, elfogulatlan teremtés frissessége elveszne. Tehát valami továbbira van szükség.

Viszont egy isten csak saját magát korlátozhatja és ejtheti csapdába, és a legjobb esetben is csak mások fortélya és csalása juttathatja el oda. De az idősebb lények még ebben sem vehetnek közvetlenül részt, mivel végül beszennyezik az új csoportot.

Így a lények új csoportját be kell csapni és viszályt kell szítani közöttük azért, hogy egymás számára csapdákat építsenek fel. Így mindenki csapdába esik, de nem a mások által építettek, hanem a sajátjai miatt, ugyanis előbb vagy utóbb megfeledkezik az egyik csapdájáról és tévedésből beleesik.

Az általános terv az, hogy az új lények a saját maguk által kiötölt csapdába ássák el magukat. Így folyamatosan egyre mélyebbre és mélyebbre jutnak, végül a saját teremtésük csapdájába esnek és még azt is elfelejtik, hogy kik ők valójában vagy hogy egyáltalán hogy építették fel a csapdát. De miközben ezt teszik, a csapda szerkezeteként a teremtés egy új rendszerét dolgozzák ki. És végül elkezdik magukat kiásni, amihez viszont arra van szükségük, hogy a teremtéseik összessége felett visszanyerjék az irányítást.

Mi most egy ilyen csapda mélyén fekszünk és úgy tűnik, hogy a körülöttünk elhelyezkedő univerzum egyetlen atomját sem lennénk képesek soha létrehozni, de ezek a képességek visszatérnek, ahogy kiássuk magunkat. És mire végre kiássuk magunkat a csapdából, nem csak a Föld összes gazdagsága és érdekessége lesz a kisujjunk hegyében, hanem egy Csillagok Háborúja-szerű fizikai univerzumot, a Mágia univerzumát és a számos ezelőtti univerzum részleteit is ismerni fogjuk. Ezt az egészet a lények egy nagyobb csoportjához fogjuk kivinni és az ezért kapott jutalom hatalmas lesz. Ez eddig egy nehéz út volt és még nehéz is lesz egy darabig, de már működött ezelőtt és ez az egyetlen módja annak, hogy tényleges elszigeteltségben dolgozzunk.

Emellett az idősebb lények nem fognak és nem is tudnak közbeavatkozni. Nekünk magunknak kell kiásni magunkat, ugyanis így fogjuk visszaszerezni az uralmat a saját teremtésünk felett. Ha az idősebb lények közbelépnének és megmentenének minket, azaz kihúznának minket a csapdából, akkor ellopnák a jól megérdemelt jutalmunkat. Ezek a mi teremtéseink és a mi dolgunk az, hogy uralkodjunk rajtuk.

Már egy ideje teljesen el vagyunk szigetelődve. Csak egyszer avatkoztak közbe, még a legelején. Ez a lehető legkisebb beavatkozás volt és nem volt semmilyen másik, noha elég gyakran tettettük azt egymás előtt, hogy idősebb és magasabbrendű lények vagyunk, és néha még a tényleges beavatkozást is színleltünk azért, hogy másokat összezavarjunk és becsapjunk.

Ez az egyetlenegy külső beavatkozás abból állt, hogy egy hihetetlenül bonyolult tárgyat mutattak be nekünk, amely a viszálykodás és a csapdába esés felé befolyásolt minket. Ez a tárgy a Tudás Ékköve volt.

2.5. A Tudás Ékköve

Ez az egyetlen olyan teremtés, amelyet kívülről kaptunk és ez volt az egyetlen kapcsolatunk az idősebb lényekkel.

Az időnyomnak rengeteg hamis kezdetét implantáltuk egymásba dühödt csapdaépítésünk során. Az időnyom sok tényleges kezdetét találjuk azokban az univerzumokban, amelyekkel kapcsolatba léptünk. Viszont igazából a Tudás Ékköve mindannyiunk tényleges első tapasztalata. A végső statikumtól elválasztódva mindannyiunk figyelme erre irányítódott rá és ez annyira csodálatos volt, hogy mindannyian vonzódtunk hozzá és mire valaki úgy érezhette volna, hogy kifelé kellene néznie azért, hogy valami más, külső dolgot találjon, már túl mélyre süllyedt ahhoz, hogy áthatoljon a késztetés hatására általa épített csapda falain.

A Tudás Ékkövének megtapasztalása nem visel nagy jeleket magán azt mondva, hogy ez az első tapasztalatunk vagy hogy az időnyom eleje vagy az idő kezdete. Valójában pont ellentétesen viselkedik. A magukat harsányan kezdeti eseménynek tartók a becsapás céljából teszik ezt és valójában soha nem ezek az első események. Ezentúl a Tudás Ékkövét nem tudod úgy megtalálni, hogy az első eseményt keresed, mert túl sokra teszik fel hamisan ezt a címkét. Viszont amikor megtalálod, akkor az összes többi "első" esemény későbbinek tűnik.

Egy másik félrevezető tényező az, hogy a Tudás Ékköve nagyon bonyolult. Elég valószínű, hogy ez a legbonyolultabb dolog, amellyel valaha kapcsolatba léptünk. Viszont a teremtéseink egyre egyszerűbbek lesznek, ahogy az időnyomon visszatekintünk, így az első eseménynek várakozásaink szerint elég egyszerűnek kell lennie. Viszont nem az, mert kívülről kaptuk.

A Tudás Ékköve egy 17 vagy több dimenziós tárgy. Gyémántszerű (rombuszos) szerkezete van, de hatalmas számú dimenzióba nyúlik ki és megszámlálhatatlan oldallapot tartalmaz. Rendkívül gyönyörű és érdekes. Az elképzelésével hatalmas gondjaink vannak, ugyanis az egyik kis csapdánk, amelyet egymáson használtunk az, hogy szándékosan gátoltuk azt a képességünket, hogy háromnál több dimenziót elképzeljünk vagy érzékeljünk.

De még mielőtt a sokdimenziós szerkezeteket elzártuk magunk elől, az Ékkő már akkor is túl bonyolult volt egy ártatlan új lénynek ahhoz, hogy az egészet egyszerre felfogja. Szándékosan készítették ilyenre, így egyszerűen nem voltunk képesek gyorsan megemészteni és utána más lények által készített érdekesebb teremtések után nézni.

Az Ékkő termekre volt osztva és ezeken a termeken sorban haladtunk át. Minden terem valami olyan dolgot magyarázott el, amely az új lények számára érdekes és hasznos volt, és a legtöbb adat helyes is volt. Csak nagyon finoman és alattomosan vezették be azokat a félrevezető információkat, amelyek miatt fogékonyak lettünk a viszályra és a csapdába esésre. Mivel semmilyen mód nem volt arra, hogy az Ékkövet ránk erőltessék, csak az igazi tudás és szépség csodás bemutatójával tudtak arra csábítani, hogy mindent elfogadjunk.

Az Ékkövet nem nyelvi úton tapasztaltuk meg. Abban az időben ilyennel még nem rendelkeztünk és ők biztosan nem tanítottak minket ilyen dologra, mivel a gondolatainkat túlzottan elfogulttá tette volna. Ehelyett az összes bemutatóhoz egyszerű tárgyakat használtak. Ezek egyszerű négyzetek, háromszögek, körök, stb. voltak, több dimenzióban. A matematikusok a háromdimenziós négyzetet kockának és a négydimenziósat hiperkockának hívják, de ennek a testnek a hét- és nyolcdimenziós megfelelőire nincs szavuk. Viszont egy nyolcdimenziós négyzet még mindig egy olyan egyszerű absztrakt tárgy, amely nem befolyásolja nagyon a saját teremtéseinket.

Az Ékkő termei élő testnek vagy embernek látszó dolgokat sem mutatnak. A lények közti kapcsolattal foglalkozó termekben ködfelhőket vagy fénypontokat használnak arra, hogy más lényeket ábrázoljanak.

A bemutatók általában nagyon egyszerűek. Például az egyik korábbi teremben azt mutatják be, hogy egy tárgyat hogyan kell érzékelni. Egy dologra egy szemmel tekintve megfelelő egy lapos, kétdimenziós nézethez, de az igazi három dimenziós érzékeléshez két szem a legjobb. Hasonló módon egy hétdimenziós kockát hat nézőpontból a legjobb szemlélni. Ezt nem elmondják, hanem inkább megmutatják neked. Egy előtted található tárgy homályos benyomásával kezdik. Ezután egyre több és több olyan pont kihelyezésére vesznek rá, amelyből a tárgyat szemlélheted. Amikor végül eljutsz a hat különböző nézőponthoz (amelyeknek nem szabad egy síkban lenniük), a tárgy hirtelen nagyon valóságos lesz és hirtelen kellemesen érzed magad. Ezután még több nézőpont kihelyezésére vesznek rá és a tárgy újra lapos és kellemetlen lesz. Így megtanulod azt, hogy hogyan hozd összhangba a használt nézőpontok számát a nézett tárgy dimenzióival.

A termek nagy része ilyen érdekes és hasznos dolgokat tartalmaz. Viszont néhányuk félrevezet és elárul. Például az egyik terem sok olyan "lényt" mutat be, akik együtt vesznek részt egy összhangban együtt mozgatott tárgy létrehozásában. Az érzés nagyon kellemes. Ezután az egyik lény a többiek szándéka ellen dolgozik és az érzés kellemetlenné válik, az összhang megsemmisül. Így a többiek rávetik magukat az engedetlenre, visszaerőltetik rá az egyetértést és az érzés újra kellemes lesz. Ez tulajdonképpen egy olyan hamis elképzelésre hajlamosít téged, hogy bárkire, aki különbözik, rá kell ugrani és az egyetértés ráerőltetése érdekében rájuk kell kényszeríteni a gondolataidat.

Amikorra az összes termet végigjártuk, arra a gondolatra jutottunk, hogy szükség van mások irányítására és csapdába ejtésére. Emellett azt a gondolatot is eljuttatták hozzánk, hogy most valamit magunktól kell létrehozni, mielőtt az idősebb lények teremtéseire jogunk lenne rátekinteni. De természetesen mielőtt ezzel végeztünk volna, már annyira mélyre ástuk és annyira csapdába ejtettük magunkat, hogy minden esélyünket elvesztettük arra, hogy kívülre elérjünk és elindultunk azon az úton, amelyen egyre bonyolultabb csapdába ejtettük magunkat.

2.6. A teremtés folyamata elkezdődik

Egy bonyolult és érdekes univerzum teremtésének lelkes vágyával hagytuk el Tudás Ékkövét. Semmilyen szabály nem volt, csak az, hogy érdekesnek és bonyolultnak kell lennie. Még a használandó dimenziók száma sem volt megadva és ez volt az első viszálykodás forrása.

Egy jól kidolgozott teremtés megtervezése és létrehozása sok időt és erőfeszítést igényel. Ezentúl minél több dimenziót használsz, annál több időre és munkára van szükséged. Három dimenzió sokkal bonyolultabb, mint kettő, négy dimenzió még rosszabb és az egész teremtési rendszert az alapoktól kell felépíteni. Az Ékkőben használt 17 dimenzió utánzása az új lények számára nevetséges lett volna, arról nem is beszélve, hogy az eredetiség is hiányzott volna belőle.

Mivel minden egyes lény istenszerű volt és azt tanácsolták nekik, hogy hozzanak saját döntéseket, járják a saját útjukat, miközben másokat kordában kell tartaniuk (ami a viszálykodás biztos receptje), mindenki kiválasztott egy neki tetsző számú dimenziót és elkezdett azon dolgozni.

Hamarosan lett néhány lény, akik egydimenziós rendszeren dolgoztak, néhányan kettő-, három- és négydimenziósokon, egészen a tucatnyi dimenziós rendszerekig elmenve, néha felületesen a még nagyobb dimenziós rendszerekkel is eljátszadozva. A lények eloszlása elég egyenletes volt, bár egy kicsivel többen dolgoztak az alacsonyabb dimenziókon, ugyanis ez egy kicsit könnyebb volt, és a magasabb dimenziókon fokozatosan elfogytak. Ahogy a lények egyre több időt és erőfeszítést öltek a teremtéseikbe, egy bizonyos mértékű kapcsolatot és rejtett érdekeket fejlesztettek ki azzal a dimenziószámmal kapcsolatban.

Viszont az alacsonyabb dimenziók egyszerűbbek és az egydimenziós rendszert kifejleszteni igyekvő lények korán elkezdtek eredményeket felmutatni, miközben a nagyobb méretekben gondolkodók még mindig a fejlesztés korai szakaszában voltak.

Ezek az egydimenziós rendszerek még mindig velünk vannak. Az egyikük a zene. Az egydimenziós "tárgyak" (például a hang vagy egy zenei jegy) fel és le mozoghat. Az időben előremozog, de az idő az itt tárgyalt értelemben nem dimenzió (csak a térdimenziókkal foglalkozunk). A tárgynak egy húr formájában szélessége és alakja is lehet (ellentétben egy hangjeggyel) és mindenféle érdekes esztétikai dolog van több hang kapcsolatában miközben fel-le mozogva egy bonyolult mintát adnak elő, de ez akkor is csak egy egydimenziós mozgás. A hangoknak különböző minősége lehet, mint a zongora vagy hegedű hangjának, de ez ugyanúgy nem változtatja meg a dimenziót, mint ahogy egy háromdimenziós világhoz színeket adva sem hozol létre egy új dimenziót.

A kétdimenziós teremtésre kifejtett erőfeszítés szándékainak gyümölcse a mai táblás játékok (mint például a sakk) kezdeti változataiban testesült meg.

Ahogy ezek az alacsony dimenziós rendszerek elkezdtek eredményt hozni, néhány nagyszámú dimenzión dolgozó lény elkezdte úgy érezni, hogy túl hosszú utat választottak és egy alacsonyabb számú csoporthoz csatlakoztak. Viszont inkább a három-, négy- és ötdimenziós célokhoz csatlakoztak, ahol még jelentős tér volt az új hozzájárulások számára, nem pedig az egy- és kétdimenziós csoportokhoz, amelyek már összehoztak.

Ezentúl úgy alakult, hogy a háromdimenziós csoportnak több tagja lett, mint bármelyik másiknak, noha csak egy kicsivel több, mint a négydimenziósnak. Viszont elég sokan dolgoztak négy dimenzió felett. Emellett mert három dimenzió egyszerűbb, mint négy és többen is dolgoztak rajta, legalább az alapvető felépítésének tekintetében gyorsan közeledett a befejezés felé.

A hármasok azt láthatták, hogy a maradék nagyon magas dimenzión dolgozó végül lejjebb adja és a négyesekkel (vagy az ötösökkel) fog együtt dolgozni. A hármasokhoz nem csatlakoztak volna, mivel a hármasok már majdnem kész voltak és azért sem, mert makacsok voltak, ragaszkodtak a nagyon bonyolult formákhoz és valószínűleg szívesebben dolgoztak volna négy vagy öt dimenzióval, mint hárommal. Tehát úgy látták, hogy noha jelenleg a hármasoké a legnagyobb csoport, végül a négyesek túlszárnyalják őket, ahogy mind több és több lény hagy fel a magasabb dimenziós céljaival.

Egy józan társadalomban ez rendben lévő is lett volna. Sok teremtési rendszer számára van hely. De ők mindannyian tudták (hála a Tudás Ékkövének), hogy mindenkit egyetértésre kell kényszeríteni és egy rendszert kell alkotni. Emellett titokban az állt az érdekükben, hogy a saját maguk által kifejlesztett teremtési rendszerrel dolgozzanak, ne pedig felhagyjanak azzal egy mások által létrehozott teremtési rendszerért.

Ezentúl tudták azt is, hogy egy négydimenziós rendszer képes arra, hogy egy háromdimenziós rendszert manipuláljon és és uraljon, mint ahogy egy háromdimenziós rendszerben dolgozó is össze tud gyűrni egy kétdimenziós festményt vagy földre tud söpörni egy kétdimenziós sakkjátszmát.

Az egyetlen dolog, amivel a háromdimenziós csoport rendelkezett a négydimenzióssal szemben egy ideiglenes számbeli előny és egy majdnem kész rendszer volt. Tudták, hogy végül legyőzik őket. Tehát úgy döntöttek, hogy ők csapnak le először és a Valóságháborúk megkezdődtek.

2.7. A Valóságháborúk

Ez volt történelmünk leghosszabb része és ez volt a legkülönösebb konfliktus, amelyben valaha is részünk volt. Olyan hatalmas képességekkel rendelkező lények között zajlott, akik a saját végtelenül hatalmas posztulátumaik és döntéseik mellékhatásain kívül szinte mindenre immúnisak voltak. Így is szinte egy örökkévalóságig tartott, mire ezek a halhatatlanok kifárasztották és betörték egymást.

Nem volt senki, aki a háború valamely szakaszában az egyik vagy másik oldalon ne harcolt volna. És nem volt senki, aki esetenként azt nem mondta volna, hogy pokolba az egésszel és vissza ne tért volna az univerzumok építéséhez csak azért, hogy a háború végül ismét magába szívja. Ezentúl a háborúskodás egy érdekes játék volt, talán majdnem olyan fontos, mint az, amiről a háború szólt, így a többség akarata inkább a háború fenntartása, nem pedig egy kompromisszum létrejötte volt. A harc pedig sokkal inkább a gyerekek háborús játékaira emlékeztetett, ahol semmilyen komolyabb sérülés nem történik, mint egy emberi hadviselésre.

Viszont hosszú távon a lényeknek végül sikerült egymást aberrálni, irányítani és csapdába ejteni.

A harc végső fázisaiban a három dimenziót támogatók nyertek úgy, hogy olyan mentális akadályokat helyeztek el, amelyek meggátolták a háromnál több dimenziós dolgok érzékelését vagy létrehozását. Az egy- és kétdimenziós képességeket nem tudták gátolni, ugyanis azok a háromdimenziós szerkezetek részei, de a négy- és többdimenziós rendszerek használatát sikerült.

A négydimenziós csapat így nem tudott visszavágni, ugyanis a háromdimenziós képességek gátlása a négydimenziósakat is gátolta volna. Ehelyett az egyetlen lehetséges ellenintézkedést tették, ami a négydimenziós teremtések utáni sóvárgás volt.

Egy egyszerű négydimenziós pénzérme helyrehozhatná a gazdagság utáni vágyakozásodat. Mivel ilyet senki nem tud birtokolni, végtelen mennyiségű háromdimenziós pénzérmére vágyik, ugyanis ez közelíti meg a legjobban a 4D pénzt, ami végtelen számú 3D pénzérme negyedik tengely mentén történő egymásra helyezése lenne. Képzeld el, hogy van egy 2D képed egy pénzérméről. Ha elég sokat raknál egymásra ezekből, akkor egy 3D pénzérme közelébe jutnál. De igazán ez soha nem sikerül, tehát nem az igazi. Így három dimenzió soha nem tud kielégíteni és a mennyiség témakörében aberrálttá válsz.

Ez abba a különös helyzetbe hoz minket, hogy képtelenek vagyunk a négydimenziós képzeteket érzékelni, de ugyanakkor nem csak hatással van ránk, hanem szükségünk is van rájuk. A szexuális extázishoz hasonló dolgoknak van egy negyedik dimenziós tagja. Abban az univerzumban, amelyben jelenleg is élünk, noha háromdimenziós elemekből épül fel, létezik egy negyedik dimenziós vastagság is, amely ezt olyan merevvé és nehezen kezelhetővé teszi. Ha a kezeddel megütsz egy falat, majd elképzelsz egy kezet, ahogy az megüti a falat, akkor a két esemény között jelentős eltéréseket fogsz megfigyelni. Ha sok ezer egyforma kezet képzelsz el, amely sok ezer egyforma falat üt meg egymással párhuzamosan, akkor feltűnik, hogy az elképzelt érzéklet sokkal közelebb áll a valóságoshoz. Ez alapján a jelen valóságunknak létezik egy négydimenziós eleme. Ez a háromdimenziós valóság nagyszámú másolatából áll, amelyek valahogy össze vannak ragasztva és amelyek egy egységként mozognak.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez hogyan is történhetett, át kell tekintenünk a lények által ebben az időszakban birtokolt korai képességeket és aberrációkat.

2.8. A korai képességek és aberrációk

Ami a képességeket illeti, most olyan lényekről beszélünk, akik látszólag korlátlanul képesek voltak anyagot, energiát, teret és időt teremteni és azt megváltoztatni, akik ezentúl képesek voltak egyszerre több helyen lenni és akik egyszerre több bonyolult műveletet voltak képesek irányítani és nyomon követni.

Viszont a lények mind a tapasztalatot, mind bölcsességet illetően nagyon korlátoltak voltak. A gondolkozásuk szinte teljesen az őrült zseniére ütött, hatalmas gyakorlati képességekkel rendelkeztek, de a dolgok jelentése nem nagyon érdekelte őket. A szimbólumok és az absztrakció használata fokozatosan fejlődő dolog és ebben a korai korszakban ez csak apránként jelent meg.

A legkorábbi kommunikációk egyszerűen csak a tudás cseréjéből álltak. Tudtad, hogy valaki azt akarja, hogy menj oda hozzá és nézd meg, hogy mit hozott létre. Te odamehettél, megtekinthetted és eldönthetted, hogy ők tudják azt, hogy az tetszett (vagy nem tetszett) neked. Ezután ők eldöntötték azt, hogy te tudod, hogy ők boldogok (vagy boldogtalanok) az ítéleteddel így azt te is ugyanúgy tudtad. Ezt hamarosan egyszerű képek cseréje követte. Viszont az absztrakt szimbólumok képének kommunikációként történő cseréje csak a Valóságháborúk vége felé történt meg, ahogy az univerzum építésének munkája a befejezéshez közeledett.

Az első aberrációk a kommunikáció területén fejlődtek ki. Ez a Tudás Ékkövének hatására jöhetett létre, amely folyamatosan azt tanácsolta, hogy a teljesen szabad kommunikáció nem egy igazán jó ötlet. Az emögött rejlő szándék mind visszatartotta az új lényeket attól, hogy az anyaméhen kívüli világgal megpróbáljanak kommunikálni, mind megalapozta azokat a viszályokat és csapdába esést, amelyek a fejlődésükhöz szükségesek voltak, ugyanis az emberek nem harcolnak és nem esnek csapdába, ha képesek teljesen kommunikálni.

Ellentétben a többi aberrációval, ezek a korai kommunikációs aberrációk szabad választás alapján jöttek létre és egy kicsit mindannyiunk számára másmilyenek, noha a szerkezete ugyanolyan, ugyanis mindegyikünk saját döntéseket hozott arról, hogy kivel vagy mivel nem szeretne szívesen kommunikálni. Így a kivezető út itt található. Mivel a kommunikációs akadályokat alapvetően a szabad választásunk alapján hoztuk létre, a kommunikációra irányuló újbóli döntéseinket ezeket anélkül ledönthetjük, hogy az általunk erre épített egész útvesztőt feltárnánk.

A modern időkben a problémák és a zaklatottság hosszú láncait látjuk egymásra rétegződni. Látunk ártalmas tetteket, bűntudatot és megbánást. Ezentúl ezek látszólag mind a veszteség és a fájdalom alapvető eseményeire épülnek.

Viszont a korai lényeknek nem lehetett fájdalmat okozni, sőt még a veszteségtől sem szenvedtek, ugyanis képesek voltak bármit újra megteremteni. Ugyanígy a legkorábbi problémák sem függhettek még korábbiaktól.

Az összes korai aberráció a Tudás Ékkövének tanácsára alapulva szándékosan létrehozott kommunikációs gátakból származik. A korai problémák mind a kommunikációra való hajlandóság hiányából vagy a befejezetlenül hagyott kommunikációból származnak. A korai ártó tettek és a zaklatottságok az összezavarodott kommunikáció okozta félreértésekből jöttek létre, és ezek a dolgok önmagukat táplálták. Ez történt a korai univerzumépítő időszakban és a Valóságháborúkban, és ez mind a mai napig folytatódik.

És mivel ezek a legalapvetőbb aberrációk, még akár olyanokon is foglalkozni lehet velük, akik hosszas előkészület nélkül sétáltak be az utcáról, és a mindennapi problémájukat meg tudod szüntetni, ahogy azt az alacsonyabb szintű szcientológia eljárások futtatása is mutatja.

Viszont a kezdeti univerzumépítő korszakban fellépett eredeti problémák lebontásának is megvan a maga nehézsége. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a korai események fájdalmasak vagy nehéz szembenézni velük, a legtöbbjük puszta tréfa lenne számunkra azok után, amiken keresztülmentünk. Az igazi gond az, hogy ez a kezdeti korszak szinte teljesen érthetetlen. Lehet, hogy te egy húsz különböző univerzumra kiterjedő szinte végtelen sorozatú arany piramisokból álló lényként úgy döntesz, hogy egy végtelen zöld és narancssárga répák sorából álló lényt arról akarsz becsapni, hogy egy jobbkezes tér (bármi is legyen az) igazából balkezes.

Így ez a legkorábbi aberrációk szerkezet, amely a nem kommunikálásra való hajlandóságon keresztül jött létre. És ezután jöttek létre a Valóságháborúk, amikor mindenki éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy a másikat hogyan tudná jobban összezavarni, aberrálni és irányítani.

Ezt különböző parancsok hipnotikus, energiahullámon keresztül történő, stb. beültetésével nem lehetett megtenni, ugyanis a lényekre ekkor még erővel vagy energiával nem lehetett hatni. Így a kezdeti szándékok főleg az olyan nagyon esztétikus rövid történetek bemutatására összpontosultak, amelyek a saját legyengítésedre vehettek rá. Például bemutathatták, hogy milyen dicsőséges dolog túlerő ellen harcolni és veszíteni. Vagy megmutathatták az önfeláldozás nemességét. Ezután arra bátoríthattak, hogy haladj tovább és ezeket a dolgokat egyfajta elképzelt univerzumban tapasztald meg. És ezt te gyakran megtetted, ugyanis ki voltál éhezve az érdekes tapasztalatokra és a legkisebb fogalmad sem volt arról, hogy bármi is igazán árthatna neked. Egész idő alatt így bátorítottak arra, hogy kapcsold ki a képességeidet és csökkentsd a hajtóerődet.

Eleinte ezen dolgok egyike sem működött igazán jól. Viszont az oldalakat folyamatosan cserélgetve végül mindannyian beleestünk azokba a csapdákba, amelyeket a másik oldal tagjaként mi magunk terveztünk meg. És ha elég idő telt el ahhoz, hogy elfelejtsük azt, hogy egy csapdát megépítettünk, akkor az elég hatásos lehet ellenünk. És mi túl buták voltunk ahhoz, hogy ártalmatlanná tegyük az általunk épített csapdákat, így azok nem ejtenék csapdába a teremtőjüket.

Ezek a csapdák most már nem nagyon zaklatnának téged. Nincs nagyobb erejük, mint a mostani tévéreklámoknak. Csupán nehéz felfogni ezeket a dolgokat, ugyanis a későbbi univerzumokban használt erőteljes kondicionálás súlya akadályozza a gondolkodási képességeinket.

2.9. Az Eltérések Kora

A Valóságháborúk után alapvetően a háromdimenziós univerzumok létrehozásánál telepedtünk le.

Ez volt az utolsó olyan időszak, amikor nem létezett egy közös megegyezésre alapuló univerzum, a lények ugyanis akaratuk szerint képesek voltak univerzumokat létrehozni. A Valóságháborúk előtt és alatt ezek az univerzumok különböző dimenziósak voltak. A háborúk befejezése után mindenhol háromdimenziós univerzumok voltak, de még mindig végtelenül változatosak és bonyolultak, ahogy mindenki a saját útját járta.

A háborúk előtt a lények egyszerűen individualisták voltak abban az értelemben, hogy mit akartak létrehozni. Viszont a háborúk következményeként nagyon ellenkezők és egyet nem értők lettek. Már valamit le kellett nyelniük, ugyanis a három dimenzió használatával egyetértést erőltettek rájuk, így más tekintetben a lehető legindividualistábbak lettek.

Ezt a korszakot az Eltérések Korának is lehetne hívni, mivel mindenki a lehető legjobban távol akarja magát tartani attól, hogy a többiekkel egyetértsen. Esetleg az Össze Nem Illő Egyetértések vagy az Egyet Nem Értés Korának, vagy valami hasonlónak is lehetne hívni.

Túlzottan leegyszerűsítve, ha valaki olyan tűzgépeket talált ki, amelyek tüzet hoztak létre, valaki azonnal olyan tűzgépet talált volna ki, ami kioltja azokat, és egy harmadik pedig olyan mászkáló szupertüzeket talált volna ki, amelyek tűzgépeket kerestek és felégették azokat. De ez még ennél is rosszabb volt. A nyelvnek létezett egy alapvető formája abban az értelemben, hogy a szimbólumokhoz jelentéseket csatoltak, de ellenkezésből különböző vagy ellentétes jelentéseket csatoltak ugyanahhoz a szimbólumhoz és így hamarosan nyelvi nehézségek és hatalmas félreértések léptek fel annak ellenére, hogy a kommunikáció alapvetően még mindig telepatikus természetű volt.

Ezt sokáig tartott, és a lények egyre kevésbé és kevésbé kommunikáltak egymással. Ezt természetesen még több probléma, ártó tett, stb. létrejöttét segítette elő és a csapdába ejtés játékaihoz vezetett.

A lények így fokozatosan lesüllyedtek és már az időnyom elején teljesen helyhez kapcsolódóak lettek. A Tudás Ékkövének idején a lény közel mindenttudó volt és sehol sem volt igazán, noha a figyelmét egy, az Ékkőhöz hasonlatos dolog könnyen lefoglalhatta. Viszont az Ékkő meggyőzte őt arról, hogy abba a térbe, ahol éppen dolgozik, valamilyen fajta tömeget vagy horgonypontot kell helyeznie. Ez azon a téves elképzelésen alapult, hogy a teret birtokolják és az bizonyos lényekhez tartozik, így az igényüket valamilyen tömeggel kell kihirdetni. Végül azt kezdték hinni, hogy ők ott vannak, ahol a tömegük van, de úgymond a testükként működve is szinte végtelen mennyiségű teremtést voltak képesek létrehozni. Viszont az a képességük, hogy több nézőpontot hozzanak létre, lehanyatlott és végül egy hely elfoglalására esett vissza. Ez a hanyatlás az Eltérések Kora alatt ment végbe, de a lény egyénként csak a következő részben tárgyalt Egyetértés Univerzumára jutott el oda, hogy egy helyet foglalt el.

Ez is egy különlegesen hosszú időszak volt, de emberi fogalmakkal nem igazán volt mérhető. Ezen korai korszakok mindegyike multiverzumos (több univerzum gyűjteménye) volt, nem pedig egy egyetértett univerzumra épült, az időmérés egy univerzumhoz kapcsolódik, és ez értelmetlenné válik olyan helyzetekben, amikor az idő a különböző univerzumokban különböző módon folyik. Az időérzékelésed az egymásutániságra épül és egyfajta mérőrendszert ki tudsz dolgozni magadnak, de a különböző emberek különböző időmennyiségeket tapasztaltak meg amiatt, hogy különböző helyeken voltak, ahol az idő különböző módokon telt.

Semmiben, még az idő múlásának mértékében sem értettek egyet következetesen ebben a korszakban. Ez a kommunikációt és a játékok játszását is nehézzé tette. Végül mindenki arra jutott, hogy egy dologban egyetértenek, amely a közös egyetértés és a következetes működés számára valamilyen alapot nyújt. És a felszín alatt még mindig ott volt az a gondolat, hogy a Tudás Ékkövéhez hasonló nagyságrendű dolgot kell építenünk.

A megoldásunk az Egyetértés Univerzumának felépítése volt.

2.10. Az Egyetértés Univerzuma

Ez volt az első hatalmas, mindenki által lakott, közös megegyezésre alapuló univerzum. Egy kevés közösen felállított meghatározás kivételével semmilyen mértékben nem volt megszervezve. Csak egy hatalmas, végtelen tér volt, amelybe mindenki az általa kiválasztott képzeteket vetíthette ki.

Alapvetően egy háromdimenziós tér volt és természetesen háromdimenziós képzeteket tartalmazott, de lehetőség volt további háromdimenziós terek "oldalra" történő kivetítésére vagy ugyanannak a helynek számos háromdimenziós képzetet párhuzamosan tartalmazó meghatározására. Például tegyük fel, hogy Béla megteremt egy szobát, amelyben van egy zöld szék. Pista bejön és egyetért vele, de Jóska is megjelenik és úgy dönt, hogy a szék kék. Béla és Pista nem ért egyet ezzel, így a tér a negyedik dimenzió mentén két párhuzamos részre oszlik, az egyik egy zöld, a másik egy kék széket fog tartalmazni. Amikor egy negyedik személy is belép a szobába, úgy érzi, hogy két irányba is mehet, vagy oda, ahol Béla, Pista és a zöld szék van, vagy oda, ahol Jóska egy kék székben ül.

Az alapvető hiba a meghatározások használatában rejlett. Voltak olyan alapvető meghatározások, mint a jó és a rossz, a boldog és a szomorú, kicsi és nagy, stb. A meghatározásokat dichotómiákként, azaz ellentétpárokként hozták létre. A probléma az volt, hogy tapasztalatlanságból vagy az Ékkő zavaró sugallatainak hatására a meghatározáspárok nem igazán illettek össze. Például volt meghatározás a jóra (mint kedves és illedelmes) és rosszra, és volt egy másik a meghatározás a jóra (mint szent) és a gonoszra, és a jó ezen meghatározása nem igazán illett egymással össze, így lehetséges volt jónak lenni a szent értelemben, miközben valaki elég undokul viselkedik. Ez a kommunikáció még további romlásához és a további csapdába eséshez járult hozzá.

Ezeket a meghatározásokat mi magunk találtuk ki, de csoportokban dolgoztunk. Az Egyetértés Univerzumának meghatározásában minden csoport egy meghatározáspárt tervezett anélkül, hogy tudták volna, hogy a többi meghatározás mi lesz. Ez helyesnek tűnt, mivel ennek a létrehozásában mindenki keze egyenlően benne volt. A meghatározásokat egyszerű képek sorozataként adták meg. Például a jó-rossz egy jó medvét és egy rossz medvét ábrázoló képsorozatként volt megadva. A jó medve ezt csinálja és a rossz medve ezt teszi. A jóról és a rosszról körülbelül két tucat képpárt mutatnak be. Ez az egész nagyon buta és gyerekes. Az ezeken található töltés csekély, de mélyen van, főleg az Egyetértés Univerzumában töltött létünk során átélt erőltetett egyetértés, vég nélküli összezavarodás és zaklatottság súlyos nyomása miatt. Az ezeken a meghatározásokon található töltés és a gyerekes képzetekkel való kapcsolatuk a valószínű oka annak, hogy az emberek miért kedvelik oly kevéssé néha a gyerekes dolgokat.

Ezeket a meghatározásokat az Eltérések Korában építettük és ezután összegyűjtöttük őket. Hihetetlenül nehéz munka árán egy, a Tudás Ékkövét idéző négydimenziós szerkezetbe építettük ezeket a meghatározássorozatokat. Ez alapvetően egy négydimenziós, felfordított, aranyszínű piramis volt. A felfordított piramis a sok valóság egybe szűkülését szimbolizálta. A négydimenziós szuperpiramis minden egyes háromdimenziós piramisa a meghatározások egy-egy párját tartalmazta. Mindannyian megígértük, hogy ezekkel a meghatározásokkal egyet fogunk érteni és mindannyian erősen azt posztuláltuk, hogy ezek a meghatározások mindenkire vonatkozni is fognak. Ez még azelőtt volt, hogy az összes meghatározást bármelyikünk is látta volna. Ezután mindannyian összegyűltünk és egy csoportként belemerültünk.

Megtalálhatod azt, amikor az egyetértés felé rohantál és egy aranyszínű, felfordított piramison mentél keresztül. Érzékelni fogod a veled együtt rohanó többi lény ezreit, hasonlóan a korai dianetikából ismert spermaálomhoz. Miután a háromszögön átlépsz, a jó és a rossz medvével kezdve egymás után összeakadsz a meghatározásokkal. Amikor kijöttünk, mindannyian egy üres, végtelen térben találtuk magunkat. A tér inkább fényes (halvány aranyszínű), mint sötét. Ekkor elkezdtünk dolgokat teremteni.

A halál még mindig nem létezett, viszont már elég jók lettünk dolgok elfelejtésében vagy abban, hogy úgy határozzunk, hogy mindent otthagyunk, az univerzum egy másik végébe költözünk át és mindent újrakezdünk. Még mindig nem interiorizálódtunk bele a teremtésünkbe. Viszont az eddig használt piramisok és gömbök helyett a megnyilvánulásunk számára hajlamosak voltunk a egyetértések meghatározásánál alkalmazott testtípusokat használni. De ezek nem az általunk ismert testek voltak, ugyanis szükség szerint elő lehetett hívni és el lehetett tüntetni ezeket, és teljesen biztos, hogy nem zavart minket az, ha az egyiket tönkretették, ugyanis ekkor egyszerűen egy másikat hoztunk létre.

Ez az időszak hosszú és érdekes volt, de a viszálykodás egyre jobban elmérgesedett és végül időnk legnagyobb részét egymás becsapásával és mások tulajdonának tönkretételével töltöttük. Végül ez odáig fajult, hogy egy bonyolultabb, esztétikus teremtést nem tudtál anélkül létrehozni, hogy valami otromba tréfálkozó valamilyen furcsa dolgot ne tett volna a közepébe. A lények egyre frusztráltabbak lettek és elkezdek egy megoldást keresni.

A válasz egy új univerzum létrehozása volt (ugyanis az Egyetértés Univerzumában a helyzet annyira tűrhetetlenné vált), amelyben minden személynek meglenne a saját, különálló aluniverzuma, azaz minden lény megkapná a saját Otthon Univerzumát, amelyet mindenki másnak békén kell hagynia.

2.11. Az Otthon Univerzum

Ez a létezésünk közepén helyezkedik el és bizonyos tekintetben a törekvéseink csúcsára jutottunk, ugyanis eddigre elég tapasztalatot gyűjtöttünk össze, hogy nagyon bonyolult és kidolgozott teremtéseket hozzunk létre, és még nem hanyatlottunk le túlzottan. A csodálatos dolgok teremtése még sokáig folytatódik és az Otthon Univerzum végső összeomlása volt az általunk megtapasztalt első hatalmas veszteség.

Az Otthon Univerzum tulajdonképpen egy magasabbrendű téren keresztül összekapcsolódó egyedi univerzumok gyűjteménye volt. Ez a magasabbrendű tér az egyedi univerzumokba vezető átjárók egyfajta kapcsolópontja volt. Kezdetben ez egy ködös folyosónak tűnt, amely fal mentén elhelyezkedő, az egyedi univerzumokba vezető tükröket és medencéket tartalmazta. Viszont ahogy telt az idő, fokozatosan addig terjeszkedett, amíg egy csillagokkal teli égboltra emlékeztetett, kivéve, hogy a "csillagok" az egyedi univerzumokba vezető átjárók voltak és ha közel mentél hozzájuk, ezek a csillagok aranyszínű gömbökké, egy virágokká vagy égben függő szimbólumokká változhattak.

Hiba lenne erre úgy gondolni, mint egy thetánok által lakott kis gömböket tartalmazó egyszerű univerzumra (létezik egy későbbi implant, amely ezt az univerzumot így mutatja be). Ha egy ilyen gömbbe belépsz, egy teljes, végtelen univerzumban találod magad. Ezek annyira eltérőek és annyira bonyolultak, mint amilyennek az ezeket létrehozó thetán (vagy thetánok, ha egy megegyezésre utaló univerzumról van szó) megteremtette. Az egyáltalán nem volt szükséges, hogy a fizikai univerzum törvényei vagy akármi más bennük azonos legyen (kivéve az elsődleges belépési pontot) az összekapcsoló univerzum többi univerzumával. Emellett további alacsonyabb szintű univerzumokat is tartalmazhatott.

Az egyedi univerzumok mellett számos különböző, találkozóhelyként és játéktérként használt, közös megegyezésre alapuló univerzum is létezett. Léteztek még a mozikhoz hasonlatos "történetuniverzumok" is. Ezek egy rögzített időnyom mentén elhelyezett, háromdimenziós képek sorozatából álló képeket tartalmaztak és bárki bemehetett és élvezhette az előadást. Létezett egy, az akadémiai díjakhoz hasonló elég komoly esztétikai verseny. Viszont ellentétben a hollywoodi produkciókkal ezek univerzumokként épültek fel és olyan valóságosak voltak, mint a mostani földi életünk.

A legfelső szint csillagmezővé fejlődése valószínűleg az egyre növekvő számú belépési pont kezelésének problémája miatt alakult ki. A belépési pontokat nagyon nem hatékony dolog egy járat mentén felsorakoztatni. Így a legfelső szintet felfelé kiterjesztettük és a belépési pontokat egy háromdimenziós térben rendeztük el. Falak nélkül, amelyekhez oda lehetne helyezni, egy ovális átjárót sokkal jobb gömbként létrehozni, így a csillagok tengerét kapjuk a legfelsőbb szinten.

Az egyedi univerzumokban általános gyakorlattá vált a legfelsőbb szint "csillagait" az univerzum égboltjára is elhelyezni.

2.12. Az Otthon Univerzum korának büntetőuniverzumai

Az Otthon Univerzum átjárószintje azért épült, hogy a lényeket visszatartsa attól, hogy egymás teremtését tönkretegyék. Ez kicsit olyan, mint amikor az egymással verekedő gyerekeket a szobájukba küldjük. Viszont ez csak akkor működik, ha őket egymás egyedi univerzumától távol lehet tartani, de kényszerítő erő híján nem sok idő telt el, és néhány tréfacsináló máris belopakodott mások terébe és újra elkezdett gondot okozni.

Így jött létre az az ötlet, hogy a szabályokat megszegőket meg kell büntetni. Mindenki egyetértett azzal, hogy ez egy jó ötlet, és csak a rosszalkodók ellen akarták használni. Senki nem gondolta azt, hogy ezt ellene is használhatják. Ez az a fajta jellegzetes butaság volt, ami még mélyebbre taszított minket a csapdában.

Viszont a külső erő még mindig hatástalan volt ránk, és kevés olyan dolog volt, amit valaki valaki más ellen el tudott követni. Viszont csoportként dolgozva képesek voltunk egy olyan bonyolult aluniverzum-sorozatot felépíteni, amelytől legalább egy kicsit kényelmetlenül és kellemetlenül éreztük magunkat. Így hoztuk létre a büntetőuniverzumokat.

Ezek a büntető univerzumok alapozták meg azt a gondolatot, hogy egy érzelmi skálán süllyedünk lefelé, kezdve a lelkesedéssel és lefelé haladva tovább folytatva a haraggal, a félelemmel, stb. Ez az az érzelmi tónusskála, amelyet L. Ron Hubbard a dianetika korai napjaiban megfigyelt és amelyet 1951-ben alaposan kikutatott és dokumentált. Így ma már mindenki fel és le mozog ezen a skálán, de ez mesterséges és a létezésének semmilyen más magyarázata nincs, minthogy (szinte véletlenszerűen) ezt a mintát választottuk a büntetőuniverzumok felépítéséhez.

A büntetőuniverzumok tárgyalása egy külön könyvet érdemel. Mostanra legyen elég annyi, hogy tele voltak mindenféle olyan érdekes szimbólumokkal és testtípusokkal, amelyek igyekeztek lekötni az érdeklődésed, miközben olyan hanyatlást kiváltó gondolatokat tartalmazott, mint a szex és az evés, amelyeket a személynek egy érdekes és követendő célként mutattak be. Mivel ezek olyan tényleges univerzumok voltak, amelyeken keresztülhaladtál, a tapasztalat valóságos volt, minden gondosan ki volt dolgozva és ki volt csavarva azért, hogy olyan élményeid legyenek, amelyek mindenféle olyan nevetséges és aberráló gondolatról (mint például az evés szükségességéről) meg akartak győzni, amelyek később a mindennapi életünk részévé váltak.

Eleinte ezek a büntetőuniverzumok alig hatottak ránk, és nem csökkentették túl hatékonyan a gonoszkodás mennyiségét. De ahogy egy hihetetlenül hosszú időn keresztül taszigáltuk egymást ezekbe, végül elég kényszeresen dramatizáltuk az általuk bemutatott mesterséges és megalázó gondolatokat.

2.13. Az Otthon Univerzum bukása

Az Otthon Univerzum korában folyamatosan olyan játékuniverzumokat építettünk, amelyekben egymással versenyezhettünk. Viszont egyre durvább, keményebb játékokra vágytunk. Emellett mindig ott volt az az állandóan jelentkező probléma, hogy a lényeket vissza kell tartani attól, hogy titokban átlépjék a szabályokat és csaljanak. Mivel a játékokban másokat megverni tekintélyes rangot jelentett, ez egy jelentős érdekességű és fontosságú terület volt.

Így végül egy hatalmas és rengeteg megkötést tartalmazó játékot próbáltunk meg felépíteni. A cél elérése érdekében felépítettük a Játékok Univerzumát és játéktérnek az eredeti Földet. Egyáltalán nem véletlen, hogy mi annak a világnak a másolatán élünk, ugyanis a történelme miatt az egy általánosan használt bolygóminta, és mivel köze volt az Otthon Univerzum bukásához, egy zavaró és restimuláló helynek tartják. Így bármikor egy börtönre vagy egy nemkívánatosak számára alkalmas gyűjtőhelyre van szükség, elkezdik az eredeti Föld egy másolatát keresni. A Tejút csillagai körül keringő bolygók milliói között valószínűleg ezernyi ilyen bolygó van, és bármelyik tisztességes méretű űrbirodalom határain belül legalább egy ilyen akad.

Viszont az eredeti Föld maga egy kellemes és érdekes teremtés volt, ugyanis a legnagyobb játék számára, és nem egy börtönnek vagy egy kellemetlen helynek hozták létre.

Ezt a játékot vég nélkül játszottuk. Ez a gyerekek kő-papír-ollójának (ahol a kő eltöri az ollót, az olló elvágja a papírt, de a papír betakarja a követ) egy szövevényesebb és bonyolultabb változata volt, csak éppen rengeteg személyazonosság volt és közöttük végtelenül bonyolult kapcsolatok léteztek. A személyazonosságok olyan dolgok voltak, mint az "uralkodó", a "tudós", a "művész", stb. Viszont a személyazonosság nem túl jó kifejezés, ugyanis ezeket a személyiségeket többen is fel tudták venni. Így inkább a szcientológiában használt "valencia" (személyiségek együttese) szót fogjuk használni ezek leírására.

Ez a valenciajáték a szabályok egyszerűsége ellenére elég szövevényes volt. Minden valencia a többi valenciával kapcsolatosan meghatározott előjogokat, feladatokat és megkötéseket tartalmazott, de egy valencia tettethette azt, hogy ő egy másik valenciához tartozik. Például egy orgyilkos ágyasnak tettethette magát és megölhette az uralkodót.

Igen népszerű volt és végül a bajnokságok rengeteg nézőt és kommentátort vonzottak le az Otthon Univerzum legfelsőbb átjárószintjéről.

Ennek a játéknak az igazi bűne az volt, hogy nagyerejű kondicionálást használt a játék szerepeinek vagy valenciáinak megalkotásához és kötöttségeinek implantálásához. Ezt azért tették, hogy a játékot érdekesebbé tegyék és megakadályozzák a csalást, de azt okozta, hogy ezekre a valenciákra mentális tömeg épült rá és ez végül a bukásunkhoz vezetett.

Ellentétben a többi univerzummal, a Játékok Univerzuma merev szabályok egy bonyolult sorát erőltette úgy, hogy az eredeti Földön a játékra utazásuk során a résztvevőket "valenciatömegekkel" bombázta. Emellett az eredeti Föld egy átlátszó másolatát helyeztük el magán az Otthon Univerzum legfelső átjárószintjén. Így az egyszerű aranyszínű gömbök helyett átjáróként egy bonyolult bolygókép szolgált.

Nagy rang és tisztelet tartozott az Otthon Univerzum legfelső szintjére elhelyezett képzetekhez. Azok megmaradásához kölcsönös egyetértésre volt szükség. Úgy tűnik, hogy az egyik, a Játékok Univerzumában nyerhető díj az volt, hogy valamit a legfelső szintre helyezhettél. Különböző tárgyak, testek, stb. került oda ennek eredményeképpen. Végül még valami lapos, a Földhöz hasonlatos dolgokat is teremtettünk ahhoz, hogy ezeket a dolgokat ott tároljuk. Szerintem még "megtestesülési körök" is találkozhattak ezen a helyen, de most csak találgatok. Ha nem nyertél jogot arra, hogy a teremtésedet a legfelsőbb szinten elhelyezd, akkor csak egy zavaróan testetlen állapotban tartózkodhattál arra. A legfelső szinten természetesen jogtalanul is létrehozhattál valamit, de egy ilyen tettért egy büntetőuniverzumba dobhattak.

Aberrációt éltél át, amikor a Játékok Univerzumába léptél, de ha egyszer már eljutottál oda, akkor könnyen elhagyhattad és csak a játék iránti érdeklődésed tartott ott. Az összes valenciát mindannyian nagyon-nagyon sokszor kipróbáltuk. Minden valenciához különböző nyerési és vesztési feltételek tartoztak. Ezután visszatértünk az Otthon Univerzum átjárószintjére és elemeztük a játékot.

Végül a lények elkezdték a kedvenc valenciájuk megjelenését a legfelső átjárószintre is elhelyezni, például ha énekesként, tudósként, stb. nyert, akkor a díja az, hogy a megfelelő testet a legfelső szinten elhelyezheti. Néhányan a teljes valenciamegjelenés-készletet is elkezdték a legfelső szinten gyűjteni. Az egyik ebből következő dolog az volt, hogy a többiek elvárták, hogy a Játékok Univerzumának szabályait kövesd akkor, amikor a valenciák megjelenésével foglalkoztál. Ennek gyakran engedelmeskedtünk, mivel a szabályokkal gyakran összeakadtunk, de valaki mindig ellenkezett és ebből veszekedés és megbántottság született. Ezzel kapcsolatban egy másik probléma az volt, hogy egyre nagyobb egyetértés jött létre a legfelső átjárószint és a Játékok Univerzuma között.

Ezenkívül még az is történt, hogy a büntetőuniverzumok mását az Eredeti Földön is elhelyezték. Ezektől egy kicsit sok lény visszarettent, így korlátozásra lehetett használni. Úgy tűnik, hogy sok lény elkezdett csalni és a játékba belépéskor megkerülte a beültetett kondicionálás egy részét, ezért szükség volt valamire, amely őket a helyes úton tartotta.

Ezentúl a merészebb lelkek a játék díjaként a büntetőuniverzumok képét kérték maguknak, és ezeket a legfelső szint lapos világain szintén elhelyezték.

Ezen tényezők összessége egy folyamatosan növekvő egyetértést és kapcsolatot hozott létre a büntetőuniverzumok, a Játékok Univerzuma és a legfelső átjárószint között. Az Eredeti Föld és a körülötte keringő lapos világok a figyelem középpontjába kerültek.

Ezután egy gondolat kezdett el keringeni, mely szerint a tárgyak vagy két univerzumot összekötő horgonypontok közötti túl nagy hasonlóság a két univerzumot összeomlaszthatta. Lehet, hogy néhány olyan népszerű történetuniverzum is létezett, amelyek ezt a fajta dolgot mutatták be. Így a lények fokozatosan elkezdtek aggódni annak a veszélye miatt, hogy az Eredeti Föld ilyen szorosan az Otthon Univerzumának az átjárószintjéhez kötődik. Ezért egyesek meg akartak szabadulni tőle, de mások, igazi játékrajongók nagyon kötődtek hozzá és ebből nagy vita és feszültség támadt, és a feszültség folyamatosan nőtt.

Nem vagyok biztos abban, hogy mi indította el az összeomlást. Úgy tűnik, hogy a büntetőuniverzumokkal kapcsolatban volt valami. Talán túl sok büntetőuniverzum-képet helyeztek el az Eredeti Föld közelében, amikor a feszültség a legmagasabb volt. Talán valóban megpróbálták összekapcsolni vagy egyesíteni a büntetőuniverzumokat az Eredeti Földdel, vagy azért, hogy a büntetőuniverzumok hatását felerősítsék, vagy azért, hogy játék szabályait a Földön sokkal jobban be tudják tartatni. Talán néhány csoport úgy döntött, hogy az antiszociálisabb lényeket "meggyógyítják" úgy, hogy egyetértést erőltetnek rájuk. Bármi is legyen a kiváltó ok, az történt, hogy az átjárószint elkezdett összeomlani.

Lehet, hogy a legfelső szinten voltál akkor, amikor a csillagok elkezdtek lezuhanni, vagy valami különöset éreztél és felidézted a legfelső szint látványát. A csillagok belezuhantak az Eredeti Földbe. Az összes univerzum ott ütközik össze, összesűrűsödik és a bolygó felrobban. Lehet, hogy ez az alapja annak a Nagy Bummnak, amiért a csillagászok annyira lelkesednek.

Mindegyik univerzumunk belezuhant a sűrűsödésbe és a robbanástól kifelé repült. Viszont eközben legalább a saját univerzumod egy részét biztosan magad körül tudtad tartani. Csupán a külső teremtések és a borítás szóródott szét. De még így is láttad a saját univerzumodat (vagy univerzumaidat) a világegyetemen keresztül szétszóródni. Hatalmas mennyiségű veszteség és bánat kapcsolódik ehhez.

Amikor az általad összetartott darabok lenyugodtak, a bánatból valószínűleg a düh szintjére jutottál. A büntetőuniverzumokban már magadévá tetted tónusskála dramatizációját, és ez elég hatással volt rád ahhoz, hogy erős alacsonyszintű érzelmeket hozzon létre.

Ebben az eseményben egy ponton a tér villámokkal és energiával teltnek tűnik. A teremtéseid elkezdenek rothadni, elkorhadnak és porrá omlanak. Ez leginkább a büntetőuniverzumok miatt történik. Az univerzumod már nem különül el és ezért a közös megegyezésre alapuló törvények hatnak rá. Viszont a közös megegyezésre alapuló törvények a büntetőuniverzumok és a Játékok Univerzumának törvényei voltak, amelyek annak az univerzumnak is a részei lettek, amelyekben éppen tartózkodtál, így a megegyezés elsőbbséget élvezett. Viszont a büntetőuniverzumok leginkább a pusztulás felé hanyatlásban egyeztek meg.

Ezután a teremtésedet megpróbáltad helyreállítani, de ez nem sikerült, ugyanis mások leértékelték azokat, az alacsony tónusú megegyezések terjedtek el és hatottak rád. Így a játék valenciáit kezdted el mások ellen használni. Azért küzdöttél, hogy mások teremtését elpusztítsd és a magadét a nyakukba varrd.

Végül ez egy olyan hatalmas játékká tisztult le, ahol a cél a teremtéseid megtartása és a többiekének az elpusztítása, azaz te birtokolsz és mások nem.

2.14. A Játékok Univerzuma

Hiába minden szándék, az Otthon Univerzum bukása után megmaradt hatalmas nagy zűrzavar csupán a Játékok Univerzumából és annak az összes korábbi teremtésmaradványával történő kiterjedéséből állt. Ezentúl a játék a büntetőuniverzumok anyagának és egyetértésének hatására hihetetlenül elferdült. Az időnyom későbbi részén erre hivatkoztunk a Játékok Univerzuma névvel. Ez volt az első nagy, kényszeres megegyezésre alapuló univerzum, ahol a valóság megteremtését nem tudtuk teljesen irányítani.

Mindezek ellenére még mindig istenek voltunk, noha eléggé aberráltak. Az erők még mindig nem hatottak rád és ezt tudtad is, de a képzeteid megsérülhettek és a negatív érzelmek bizonyos mértékben hatással lehettek rád, ugyanis tudatában voltál annak, hogy valamit ténylegesen elveszíthetsz. Az Otthon Univerzum korában ez még nem volt igaz, ugyanis ott valamit mindig újrateremthettél és a saját univerzumod nem ismert más törvényt, csak a tiédet.

A testtípusok, a képzetek stílusai, stb. ebben az időszakban még eléggé változatosak voltak. A büntetőuniverzumok 64 testtípust használtak, amelyek közül csak egy volt igazán emberi. A régebbi fajták, mint amikor például valaki felhőként jelent meg, még mindig használatban voltak. Az univerzumban semmilyen olyan minta vagy szerveződés nem volt, mint amilyen a galaxisunkra jellemző. Ez csupán bolygók, lapos földek, égben lebegő képek, stb. egyvelege volt, amelyek mindenfelé sodródtak. A lények halvány színű fényekkel megjelölve foglaltak el területeket, így a tér egy foltokból összevarrt takaróhoz hasonlított. Az egydimenziós rendszerek régi indítványozói a terüket valamilyen zenével is gyakran kitöltötték. Ezek nem hangrezgések voltak, hanem csupán zenés telepatikus hullámok, amelyek áthatották a területüket.

A játékok inkább gondolkodtató jellegűek voltak, ugyanis ekkor még nem nagyon foglalkoztunk az erőkkel és a mozgással. Ezek közé olyan dolgok tartoztak, amelyeket a sakk, a kártya- és a stratégiai játékok isteni megfelelőjének tekinthetők. Ide tartozott még a régi valenciajáték és a különböző dominanciajátékok, ahol az ellenfelek különböző módokon próbálták egymást összezavarni. Nyereményként általában díszesen kidolgozott képzeteket hoztak létre, de néha egy bizonyos szolgálati időbe fogadtak. Ebben az időszakban nem találkozol annyi mozgással, mint amennyit elvárnál, ugyanis a mozgások legtöbbje nemlineáris volt (a mozgó tárgyak ugrálhattak, mint ahogy a sakktáblán a huszár is csak bizonyos mezőket érint anélkül, hogy a közbenső pontokon áthaladna).

A Játékok Univerzuma nagyon sokáig létezett. Néhányan annyira rosszak voltak, hogy ki akartad őket zárni a játékból, de erre semmilyen módszert nem tudtál. Mindenki ezt gondolta, de természetesen senki nem tudott egyetérteni abban, hogy kit kellene kidobni.

Végül egy megoldást ajánlottak. Egy alacsonyabb univerzumot kell építeni és a nemkívánatosakat oda kell száműzni. Viszont egy módszerre volt szükség, amellyel az elítélteket oda be lehetett zárni, így nem tudnak egyszerűen visszajönni és még több gondot okozni.

Így a büntetőuniverzumok maradékát összeszedték. Emlékezve az Otthon Univerzum bukásakor történt gyűlöletre és pusztításvágyra, ezeket használták mindegyik pozitív cél végén arra, hogy egy negatív célt kapcsoljanak hozzá, például a pozitív (de lealacsonyító) büntetőuniverzum-célokhoz (mint az enni) az ellentétes célt (mint az éhezni) csatoltak. A negatív cél az áldozatot a következő pozitív célhoz lendíti, így ezeken a büntetőcélokon körbe-körbe küldi. Ezt hívják a Taposómalomnak. A negatív célok hozzáadásával ez egy önfenntartó kör lett, amelyet a rosszak egymáson örökké végigfuttatnak. Ez egy nagyon népszerű gondolat volt és az Otthon Univerzum összeomlása óta valószínűleg most először fordult elő, hogy valamiben mindenki egyetértett.

Szükségtelen azt elmondani, hogy ezt a dolgot mindenki azért építette fel, hogy a rosszakon használja és nem azért, hogy őrajta használják, de természetesen mindenkit belelöktek. A Taposómalom a lényeket arra a helyre vezeti, amelyet mi a Mozgás (vagy Mozgások) Univerzuma néven fogunk hívni.

2.15. A Mozgás Univerzuma

A ma ismert érzetek igazi érzékelésének a kezdete a Mozgás Univerzumában jelent meg. Ezeket a dolgokat már a büntetőuniverzumokban is megpróbálták belénk ültetni, de eddig az időszakig nem volt igazán hatásos. Ez először valószínűleg a Taposómalomtól kapott pörgő érzésből származik (amely elég enyhe, amikor először végigmész rajta). Elsőre nem volt különösebben kellemetlen és nagyon érdekesnek tűnt, így a Mozgás Univerzumának játékai az érzetek megtapasztalása és a bonyolult mozgások felé fordultak.

Egy kicsit olyan volt, mint egy hatalmas, háromdimenziós kalandjáték. Természetesen egy nagyon sokáig fennálló, szinte végtelen kiterjedésű univerzumról beszélünk, így szinte bármit megtalálhatsz benne, de a legfontosabb tényezők az érzékletek és a mozgás játékai voltak.

Ezentúl sokkal több csoportos tevékenység volt, mint előtte. Az egyének gyengébbek voltak és egy csoport tagjaként jobban tudtak játszani, valamit a kidolgozottabb képzetek és a játékterek létrehozásához csoportos erőfeszítésre volt szükség.

Ahogy a lények egyre jobban kötődtek az érzetekhez, úgy vált lehetővé az, hogy őket érzethullámokkal irányítsák és összezavarják. Így a lények a korábbiakhoz képest sokkal inkább a hatás oldalára kerültek.

Ez volt az első olyan univerzum, amelyet kifejezetten a nem kívánt elemek eltávolítására szolgáló börtönként építettek. Ez volt annak a mintának a kezdete, amelyet univerzumok egész során át folytattunk. Mivel egy halhatatlan szellemet nem lehet megölni, a legkönnyebben úgy lehet tőlük megszabadulni, hogy egy börtönnek felépített alacsonyabb univerzumba száműzzük őket. Mindenki azon dolgozik, hogy ezeket a dolgokat felépítse, majd a játék abból áll, hogy egymást belelökdössük, és ha már bent vagy, akkor hogy kikerülj onnan.

A lény börtönuniverzumba kényszerítésére és ott tartására használt implantált kondicionálás eleinte általában nem túl hatékony. Az egyik legfontosabb összetevő az, hogy a személy elfelejtse, hogy létezik egy magasabb univerzum, ahova el lehet menekülni. Egy másik az, hogy elfelejtse, hogy ő egy börtönben van és ezért a börtönuniverzumban mindenféle érdekes dologgal el kell vonni a figyelmét. De a lények elég ellenállóak, ezt a dolgot egy idő után lerázzák magukról és visszatérnek a magasabb szintű univerzumba.

De ahogy folyamatosan kimenekül, visszadobják és másokat bedob, a kondicionálás fokozatosan egyre erősebb hatással lesz rá. Ezentúl ahogy telnek az évszázadok, egyre több és több lény lesz a börtönuniverzumban, az ottani játék fejlődik és egyre bonyolultabb és érdekesebb lesz.

Így van egy lény, akit a Mozgás Univerzumába dobtak, ott eljátszadozott egy darabig és a mozgás és az érzékletek felé elkezdett valamennyire érdeklődni. Ezután visszaemlékezik arra, hogy egy börtönben van, így visszatér a Játékok Univerzumába és ott újra elfoglalja a helyét. Ezután néhány más lényt is bedob a Mozgás Univerzumába, vagy azért, hogy megbüntesse őket (mivel megváltozott és már egy köztiszteletnek örvendő polgár), vagy bosszúból (mert őt is bedobták), vagy csupán a vicc kedvéért. Előbb vagy utóbb őt magát is újból bezárják, egy kicsit jobban vonzódni fog a mozgásokhoz és az érzetekhez, és amikor legközelebb kijön, úgy fogja érezni, hogy valami hiányzik a Játékok Univerzumából. Így jobban hajlandó visszamenni a Mozgás Univerzumába és végül a saját elhatározása alapján marad ott.

Mindig vannak néhányan, akik legfelül maradnak, hatalmat birtokolnak és a börtönön kívül maradnak. Őket lehet a felsőbb univerzum győzteseinek tekinteni. A Játékok Univerzuma fokozatosan kiürül és ezen a néhány lényen kívül a Mozgás Univerzumában végzi. Viszont elég lény nélkül a Játékok Univerzuma érdektelenné válik, ezentúl egy nagy és kidolgozott univerzumot elég nehéz sok lény nélkül rendben tartani. Így a Játékok Univerzuma elkezdett hanyatlani és összezsugorodni.

A Játékok Univerzumában található utolsó csoport végül úgy látta, hogy nincs más választásuk, mint a többiekkel együtt a Mozgás Univerzumába lemenni. De el tudták kerülni azt, hogy a Taposómalmon menjenek keresztül és a rabokon használt kondicionálás hasson rájuk, ezentúl olyan magasabb valóságokat ismertek, amelyeknek a lentebb található elítéltek nem voltak tudatában. Ezért úgy döntöttek, hogy stílusosan támadnak.

Ez is egy általánosan ismétlődő minta. A magasabb szintű univerzum utolsó tagjai az implantálás kondicionálását megkerülve és a magasabb szintű univerzum technológiáját felhasználva meghódítják a börtönt és hatalomra jutva uralkodókként vagy istenekként állítják be magukat az alacsonyabb univerzum lakói előtt.

Ebben az esetben a Mozgás Univerzumát a Játékok Univerzumából jött "istenek" hódították meg, akiknek a legfőbb eszköze egy "Hamis Tudás Ékköve" volt, amely arra kondicionálta a lényeket, hogy jók és engedelmes rabszolgák legyenek, azt tanítva nekik, hogy az istenek szolgálatára teremtették őket.

Ezek a hamis Ékkövek a Taposómalom ismeretén (ugyanis a Játékok Univerzumának népénél megvolt a leírása, míg a Mozgások Univerzumának tagjait eléggé megviselte és el is felejtette velük) és a Játékok Univerzumából sokkal jobban elérhető eredeti Tudás Ékkövének felidézésén alapultak. A hamis Ékköveken keresztülhaladást egy csodálatosan szent tapasztalatként hirdették meg. Az egész hódítást szent háborúként harcolták és a foglyokat az Ékkövekkel "világosították meg", hogy a céljukhoz csatlakozó fanatikusok váljanak belőlük. Ezeket az Ékköveket versenyek díjaként is osztogatták és még mindenféle elképzelhető módon is rájuk erőltették.

Így az istenek magukhoz ragadták a hatalmat, de soha nem sikerült a népességet teljesen az irányításuk alá vonni. A lények még mindig túl hatalmasak és szabadok voltak, még a legerőteljesebb kondicionálást is gyorsan lerázták és hamarosan fellázadtak.

Így végül az "istenek" vereséget szenvedtek és a birodalmuk porrá omlott. De mit lehet ezekkel a rettenetes lényekkel és a leghívebb követőikkel tenni? A harcok vég nélküli folyamában a teljes Mozgás Univerzuma kietlenné vált és a népesség a különös vallási gondolatoktól és a lázadók ellentámadásától majdnem megőrült. Az igazi, szervezett háborúzás most először jelent meg és ennek a megteremtése megbocsáthatatlannak tűnt.

Ahelyett, hogy csak lenyugodtak és mindent újjáépítettek volna, a Mozgás Univerzumának népe elkövette azt a végzetes hibát, amely mindannyiunkat még mélyebbre vezetett. Ahelyett, hogy a vesztesekkel egy darabig durván bántak volna vagy megbocsátottak volna nekik, az egyetlen választható lehetőségként úgy döntöttek, hogy egy még alacsonyabb szintű börtönuniverzumot hoznak létre azért, hogy ezeket a gonosz személyeket ott tartsák. Így épült meg a Szimbólumok Univerzuma, a gonosztevőket pedig beledobták.

Az idők során az történt, hogy másokat is a Szimbólumok Univerzumába száműztek. Így a körforgás megismétli magát, ahogy jóként és rosszként egyre alacsonyabbra és alacsonyabbra hajítjuk le egymást.

2.16. A Szimbólumok Univerzuma

A Szimbólumok Univerzumát börtönuniverzumként valamikor 60-64 billiárd évvel ezelőtt állították fel.

A Szimbólumok Univerzumába küldött lényeken használt belépési implant a lényeknek olyan elrejtett darabjait hozta létre, amelyek mindenféle kényszereket, stb. hoztak létre benne. Ez egy olyan mentális gépezet, amelyet valaki felépít majd maga elöl elrejt. Ezek a büntetőuniverzum szimbólumain alapulnak és olyan vágyakat adnak neki, mint az evésnek vagy az érzékletek érzésének a szüksége, amelyek a büntetőuniverzumokban felállított alacsony szintű célokon alapulnak. Így a lénynek most először egyfajta "tudatalattija" van és olyan dolgokat tesz (főleg magával), amelyek megtételének nincs tudatában.

Mivel az összes elítéltnek voltak saját maga elől elrejtett darabjai, a büntetőuniverzumon alapuló különböző képek mozgásban lévő rejtett dolgok érzetét kavarhatta fel. Ez a szimbólumok általános elméletévé terebélyesedett, amelyben egy képzet észlelése más, közvetlenül nem látható dolgokat tartalmazott. Így egy olyan helyzet jött létre, amelyben a szimbólumoknak hatalmas jelentőséget tulajdonítottak és amelynek eredménye a kommunikálással való folyamatos küszködés lett.

Ez valójában egyfajta szimbólumokra épülő reaktív elmét hozott létre. A személy meglát egy tigrist és még a mentális képmás hiányában is inger-válasz alapú hatás éri. Azért hat ez rá, mert egy része az "Enni" büntetőuniverzum egy kényszerítő állományában ül. Ebben az időben a lénynek még nem volt engrambankja vagy időnyoma. Erővel nem lehetett rá hatni (noha a képzeteire igen), és tudta is ezt. De a büntetőuniverzum egy elemét megmutatva neki a haja is égnek állt.

Ennek következtében az ez után létrejövő játékok, implantok, stb. főleg a szimbólumokra alapultak. Az általános harci módszer az volt, hogy az ellenfelek szimbólumok (leginkább a büntetőuniverzumok szimbólumainak) sorozatát zúdították egymásra. Ezeknek először gyenge hatása volt. De mivel mindenki folyamatosan és nagyon erősen azt posztulálta, hogy az ellenfelein erőteljes hatásokat hoz létre, végül mindenki egyetértett abban, hogy a szimbólumoknak erejük van. Így a szimbólumok erőteljes hatást fejlesztettek ki, ennek révén a lények erőteljesebb ártó tetteket követtek el és motivátorra éheztek és ezért a szimbólumok egyre erőteljesebben hatottak rájuk.

A lények főleg a nézőpontjukba helyezett szimbólumok hatása miatt aggódtak, ugyanis azok kényszereket kapcsoltak be. Így hajlamos volt saját maga helyett képzeteket elhelyezni (ugyanis azzal kapcsolatban nem aggódott, hogy ezeket a képzeteket hatás éri). Ezért az egyén visszariad a közvetlen telepatikus kapcsolattól és kommunikációs csomópontokat (viákat) használ arra, hogy megvédje magát.

A Szimbólumok Univerzumának MEST-je (anyag/energia/tér/idő) főleg úgynevezett "gondolatsíkokból" áll. Ezek az űrben sodródó fényképekhez hasonlítanak. Föléjük lebegve rájuk nézhetsz, majd egyfajta oldalrafordulással beléphetsz a képbe. A kép ezután a saját háromdimenziós terébe nyúlik ki, amely egy bizonyos szöget zár be a rendes univerzum háromdimenziós terével (két dimenzión osztoznak és a harmadik egy másik irányba mutat, így a metszéspontban egy kétdimenziós síkot kapsz).

Az idők során természetesen egyre több lényt száműztek a Szimbólumok Univerzumába. Végül egész népcsoportokat fogtak el és dobtak bele.

Körülbelül 46 billiárd évvel ezelőtt a Mozgások Univerzuma kiürült és elsorvadt. A megmaradt győztesek a magas rangjuk megőrzésével a Szimbólumok Univerzumában akarták megvetni a lábukat, így megindult a támadás. Több ilyen támadás is volt és ezeknek az időpontja 48 billiárdtól 42 billiárd évig terjedt.

A támadók implantokkal jöttek. Ezeket a korábbi időszakkal kapcsolatos "magasabb" tudásukon és a fentebb említett büntetőimplanton alapult. A Szimbólumok Univerzumának embereire nem nagyon hatott az erő (csak a képzeteikre), de az ellenkező irányú gondolat hatott rájuk és fokozatosan az ellenkező irányú érzelem is (a szimbólumok tömegei nem csak súlyos gondolkodási zavart okozhattak, hanem erőteljes érzelmi csapást is).

A támadók egyik általánosan használt implantja a Piramis Csapda volt. Ez egy üres térben lebegő piramis, amelynek nyitott ajtaja egy, a belsejében található érdekes dologhoz vezet. Az óvatlan lény belemegy (később valamilyen sugarak belehúzzák vagy belecsalják) és az ajtó bezárul. A piramisnak 128 falrétege van, egy minden egyes büntetőuniverzumhoz és egy annak az ellentétéhez. Mindegyik falat annak a büntetőuniverzumnak a szimbólumai takarnak. A legbelső a "teremteni", a következő a "pusztítani", stb. egészen ki a "kitartás"-ig és az ellentétéig. A lény néhányon keresztül tudja hajtani magát, de ezután egy olyannal találkozik, amivel nem tud szembenézni és visszazuhan a középpontba. Néhány változatban minden egyes dinamikához egy fal tartozik, amelyet a dinamikával kapcsolatos összes cél szimbóluma borít. Ez sokkal kevesebb falat tartalmazott és így sokkal könnyebb volt előállítani.

Miután elkapták, a lényt nagyon sokáig benntartották azért, hogy megpuhítsák. Esetenként a falak azt állították, hogy egy billió év is eltelt, csak azért, hogy hosszabbnak érezze. Végül amiatt kezd el aggódni, hogy bizonyos dolgokból kimarad, és az idővel kapcsolatosan is aberrálódik. Elkeseredetten véget akar vetni ennek az egésznek és az implantálásába is beleegyezik, csak hogy kiengedjék.

Tehát a piramisban csapdába esik, néhány ezer évig ott üldögél, miközben olyan implantokat kap, amelyek szerint sok billió év telt el, majd a hódítók megérkeznek és kiszedik őket. Ezután egy falhoz tapadva egyszerre mindkét oldalról szimbólumok sorozatával kezdik el bombázni. Az első elem a büntetőuniverzumokban használt "teremteni" terminál és annak ellentéte, a "pusztítani". Ezek a szimbólumok minden hullámban megváltoznak, az ellentétes célok az áldozat középpontjában összeütköznek és benne egyfajta "torlaszt" (ridge) építenek fel. A szimbólumok egyfajta "ár" gondolatot tartalmaznak (olyan dolgokat, mint hogy a megvilágosodás ára a szenvedés, stb.). Ezt 64-szer hajtják végre, mindegyik büntetőuniverzumra egyszer. Ezután az áldozatnak megengedik, hogy egy játékban vegyen részt. A győztes mindig a hódító, aki a lényt győzelmi trófeaként megkapja.

Másfajta, szimbólumokra épülő csapdák is léteztek. Általában ezek vagy a büntetőuniverzumok termináljai, vagy pedig a valenciatömegek szimbólumai (az Otthon Univerzum bukásának korából). A lény csak lebeg a térben, ekkor egyszer csak a Tigrisnek vagy valami hasonlónak a térben lebegő képéhez ér, úgy érzi, hogy valami hozzávonzza és belecsúszik. Ezután egy ketrec jelenik meg a tigris körül és nem tud elmozdulni. A ketrec rácsait szimbólumok borítják, így azon nem tud keresztülhatolni. Ezután elhurcolják és a fentiekhez hasonlóan kezelik.

Végül egy forradalom tört ki és a hódítókat a saját csapdájukba vetették. Ezentúl más, szépen kialakított csapdákat is építettek (nagy színes energiaszerkezeteket, stb.) általában belsejükben elrejtett piramissal vagy más, hasonlóan igényesen kidolgozott változattal.

Végül a gondolatsíkok és szimbólumtömegek teljes civilizációja alakult ki és ment keresztül a hanyatlás szokásos állapotain.

Úgy tűnik, hogy ez volt az első olyan időszak, amikor egy igazi kormányzat létezett. A lények már elég aberráltak voltak ahhoz, hogy a nagyobb munkák elvégzéséhez a civilizáció jólétének biztosításához egy hivatalos szervezetre legyen szükségük. Így egy irányítótanácsot állítottak fel, akik eredetileg a hódítók ellen legeredményesebben harcolókból állt. A tanács a megválasztása után egyből nekilátott annak, hogy egy ilyen szervezet szükségességét mindenkivel éreztesse. Hatalmas "városokat" felépítését vitelezték ki, amelyek egymáshoz kapcsolódó gondolatsíkokból és más képekből álltak. Rendőri szervezetet alakítottak, hogy ezeket a kidolgozott képzeteket a rosszindulatú lények dúlásaitól megvédjék, ezentúl megtartották a hódítók implant- és csapdaépítő gépeit. Itt találkozunk először a kormány, a rendőrség és a bürokrácia iránti ellenségességgel.

Ennek a civilizációnak a képei a jelenlegi univerzumunkkal összehasonlítva meglehetősen különösek. Az általunk ismert testek és tájak csak a gondolatsíkokon léteztek. Testetlenül mehettél akárhova, ezután egy másik testetlen lény jelenlétét észlelhetted, aki a saját azonosítása céljából egy szimbólumot villantott fel (egy testet, vagy akár egy kínai piktogramhoz hasonlót). Tegyük fel, hogy elhívtak egy tanácsülésre. A kérés valószínűleg egy rád küldött szimbólumsorozat volt. Ezután a tanács gondolatsíkjához lebegtél, amely a tanácsterem lapos képét mutatta, majd a képbe belefordulva a teremben jelentél meg. Alakban kellett megjelenned, így lekértél egy megfelelő, használatban nem lévő képet és abban a testben anyagiasultál. Megjegyzendő, hogy ez nem egy maihoz hasonló, bonyolult, belső szervekkel rendelkező test volt. Ez csupán egy test képe volt, amelyet posztulátumokkal mozgattál. Ezután már körbejárhattál, vitatkozhattál a tanácstagokkal, stb.

Természetesen ha a rendőrbíróság előtt kellett megjelenned, akkor a rendőrség erőltette rád azt a képet, amelyben ott kellett lenned.

Megjegyzendő, hogy ez az irányítótanács a Szimbólumok Univerzuma tartamának legnagyobb részében létezett. Ez egy hihetetlenül hatalmas időszak volt és a tanácstagok nagyon-nagyon kevés időt töltöttek ott. A tanácsot folyamatosan megdöntötték és egy másikkal helyettesítették. Ez egy olyan pozíció volt, amely nagy ártó tettek elkövetését tette lehetővé és a motivátorok nagyon gyorsan utolérték őket. Ezentúl olyan időszakok is voltak, amikor körben egymás után mindenki tanácstag lehetett, versenyeztek a helyekért, stb. Így azt hiszem, hogy valószínűleg a legtöbb ember képes olyan időpontot találni, ahol a tanácsban szolgáltak. Általában ez egy nagyon aberráló tapasztalat volt, amelyben a lények az árulás játékát játszották, főleg a többi tanácstag ellen. Természetesen az univerzum hatalmas volt és más, rivális kormányzatok is megjelentek, de nem tartottak sokáig vagy uraltak nagy területet. Az irányító tanács nagyon féltékeny volt a különleges helyzetére és a lehető leggyorsabban eltaposta a konkurenciát.

Az egyetlen kivétel az volt, hogy a lények elég jó állapotban voltak ahhoz, hogy elvonuljanak, kiválasszanak egy üres helyet és elkezdjék a saját gondolati síkjukat építeni. Így az univerzum legnagyobb részén valójában anarchista állapotok uralkodtak, amelynek közepén az irányítótanács egy szervezett területet tartott fent. Néha megpróbálták az uralmuk alá hajtani ennek az anarchista területnek egy részét, de nem értek el vele sok sikert. Viszont ha az anarchisták egy csoportja egy szervezett csoportot alapított, akkor a tanács egyből bevonult és magához csatolta őket.

Ez volt az első nagy gépépítő időszak. Vettek néhány lényt és olyan erősen kondicionálták őket, hogy robotok lettek és gondolkodás nélkül követték a nekik adott utasításokat. Még az után is, hogy a hódítók hatalmát megdöntötték (és géppé alakították őket), a lények gyakran ejtették csapdába és programozták be egymást. Ennek az univerzumnak a teljes időtartamára senki nem maradt gép, de legalább néhányszor mindenkivel megtörtént. A gépek egyik általános szerepe a kedvenc gondolatsíkok kivetítve és rendben tartása volt. Amikor valaki egy gondolatsíkot használ, akkor a posztulátumai azt hajlamosak megváltoztatni, így a "gép" a síkot a létrehozásának eredeti állapotába hozta vissza.

Az utolsó hódítóhullám egy felfegyverzett (kifinomult csapdákkal rendelkező) és felkészült civilizáció ellen jött le a Mozgások Univerzumából. Hogy ezeket az irányítótanács (amely ebben az anarchisztikus időszakban a dolgokat megpróbálta elintézni) helyretegye, egy börtönuniverzumot hozott létre. Hamarosan sok elítéltet is oda száműztek és a kör elkezdte ismételni magát.

Viszont most néhány billiárd év után a rabok felderítették az implantokat, kitörölték azokat, visszatértek és átvették a hatalmat. Természetesen az előző tanácstagok és a nekik nem tetsző lények ellen nekik is egy börtönuniverzum építésére volt szükségük.

Ez a dolog még néhányszor megismétlődött. A büntetőimplant minden egyes alkalommal egyre bonyolultabbá vált.

Bizonyos fokig a büntetőuniverzumok egyfajta játékká váltak, mint Houdini a híres szabadulásaival. Ha a lények néhány billiárd év alatt nem vágták ki magukat, elküldtek valakit, hogy ezen az úton elindítsa őket.

Mivel a börtönuniverzumokat ideiglenesnek szánták, a Szimbólumok Univerzuma nagyon sokáig az ereje teljében létezett.

Egészét tekintve ez valójában egy nagyon érdekes univerzum volt. A gondolatsíkok gyakran hihetetlenül esztétikusak voltak. A szimbólumok és a helyettesítő dolgok felhasználásával nagyon igényes műveket hoztak létre és inkább átélted a művészetet, nem pedig csak nézted azt. Ezek a gondolatsíkok valójában az Otthon Univerzum egyedi univerzumaihoz hasonlítottak. Beléjük lépve dolgokat láthattál és tapasztalhattál meg, másokkal találkozhattál, játszhattál, esetleg egy történetet hallgathattál meg.

Ezentúl olyan gondolatsíkok is létezhettek, amelyek más síkokat tartalmaztak. Egy magasabb szintű gondolatsík egy olyan művészeti galéria lehetett, amelyet bejárhattál és a képeket megtekinthetted. Viszont a képek alacsonyabb szintű gondolatsíkok voltak és a neked tetszőbe beléphettél (mint Muszorgszkij Egy kiállítás képeinek Disney-féle rajzfilmváltozatában). Ha azok közé tartozol, akik rettegnek a művészeti kiállításoktól, akkor emlékezz arra, hogy az implantok tervezői előszeretettel választanak ki valamilyen szép dolgot arra, hogy azzal az implanthoz csalogassanak. Valóban létezett egy művészeti galéria implant a Szimbólumok Univerzumában, amelyben arra kényszerítettek, hogy egy galérián végigmenj és a rémisztő gondolatsíkokat átéld, de ez csak egy enyhe dolog a többihez viszonyítva.

Az egyik, általában a rendőrség által használt implant olyan falakból állt, amelyek vonzottak és eltaszítottak téged. A működésük a falakra írt szimbólumokon alapult. Az eltaszító falak olyan szimbólumokat tartalmaztak, amelyektől elhúzódtál (mint a piramiscsapdákban). A vonzó falak a büntetőuniverzumokban használt kívánatos célokat tartalmazták, olyan dolgokat, mint a gazdagság, a hatalom és a szex. Néha a falon található szimbólumok egyikből a másikba alakultak, vagy a különböző faltípusok akár bonyolultan rétegződhettek is. Különböző falakkal megpróbáltak körbeütögetni és nagy sebességre felgyorsítani. A lény már egy kicsit rosszul volt a mozgástól, ha túl rövid idő alatt túl sokat kellett körbemennie. Ez még a korábbi Mozgás Univerzumából származik (amely a forgó érzést megalapozó Taposómalommal kezdődik).

A rendőrség a Fekete Gondolatsíkokat is használta. Ebben az esetben a képeket elrejtették és sejtelmed sem volt arról, hogy mi felé taszítanak, így visszariadsz a fekete képektől. Gyakran fordult elő az, hogy falakkal körbeütögetnek, majd amikor már szédülsz, akkor egy olyan fekete síkra kerülsz, ahol egy implantot kapsz.

Az egyik ilyen módon használt implant a Forrás Implant volt. Ez arra a tényre játszott rá, hogy a lények eléggé zaklatottak voltak a kényszerítő állományok által létrejövő rejtett forrású dolgok miatt. Az implant azt tettette, hogy elmondja, mi a különböző források valódi oka. Természetesen ezeknek a dolgoknak az a célja, hogy becsapjanak téged olyan dolgokkal, mint hogy "az energia egyetlen forrásai a gépezetek".

A szimbólumok Univerzumának egy későbbi szakaszában bemutatott dolog Arslycus (róla többet kicsit később) egyfajta "korábbi hasonló"-ja volt, ahol vég nélkül hozták létre a rabszolgákat azért, hogy egy olyan végtelenül sok gondolatsíkot tartalmazó várost szolgáljanak, amely túl nagy volt és ahol a feladatok túl unalmasak voltak. Ezt a várost Alfa Prime-nak hívták (valójában ez csak az "Első Város"-t akarja jelenteni). Az esemény egy test felépítésének a sorozatát is tartalmazhatja. Valószínűleg azt a feladatot kapod, hogy vég nélkül, újra és újra egy gondolatsíkot kell rendbetenned. Ez valószínűleg az irányítótanács egyik nagyobb munkálata volt. Ez egy Arslycushoz hasonló összeomlással ér véget (ezek az összeomlások mind az "építeni" és "irányulni" büntetőuniverzumokban található hasonló összeomlásokra alapulnak).

A Szimbólumok Univerzumában ezentúl a szomatikus állományokat is használták. Ezeknek a legfőbb szerepe a gondolatsíkokon megtapasztalható érzések, stb. ellátása volt. Ahelyett, hogy valakinek azt mondanák, hogy érzékeljen, érezzen vagy fájjon, sok lényt arra utasítanak, hogy ezt a fajta érzelmet egyfajta "állományba" helyezze el. Ezután amikor egy érzetre vagy valamire szükség van, a lény hozzácsatlakozhat ehhez az állományhoz azért, hogy érezze azt, amely sokkal erősebb hatást hozott létre, mint rávenni arra, hogy egy bizonyos módon érezzen.

Az univerzum hihetetlenül hosszú ideig működött. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy abban az értelemben mindenki clear volt, hogy nem rendelkezett dianetika engrambankkal. Lehet, hogy ezt annak a ténynek a fényében különösnek találod, hogy problémákkal, bűntudattal, fájdalmakkal, érzetekkel, érzelmekkel és mindenféle rossz dolgokkal terhelődtünk, ezentúl rejtett befolyás hatása alatt álltunk, folyamatosan egy elnyomó kormányzat ellen harcoltunk, néha gépekké alacsonyítottak le minket, stb. Mégis ekkor leporoltuk magunkat és továbbhaladtunk, ugyanis ezeknek a dolgoknak nem volt összeadódó és bonyolult hatása. A dianetika A=A gondolkodás még nem jelent meg, ezért a dolgok nem tudtak folyamatosan restimulálódni. El tudtál menni valahova és le tudtál higgadni, így a dolgok csak nagyon lassan hanyatlottak le.

A Szimbólumok Univerzuma elhagyása óta eltelt idő (azaz a Gondolat Univerzuma, a Viszály Univerzuma, a Mágia Univerzuma és a jelenlegi univerzum) összesen csupán 4,3 billiárd év. Ez szinte semmi a Szimbólumok Univerzumának időtartamához viszonyítva. Ezért úgy tűnik, hogy újra egy ilyen érdekes kis börtönuniverzum-sorozaton mentünk keresztül, de ebben az esetben az implant sokkal kifinomultabb volt. Ezentúl az ezt követő, a Gondolat és a Viszály Univerzuma között dúló háború (a Theta-MEST háború) nagyon érdekes volt, és úgy tűnik, hogy a Szimbólum Univerzumainak utolsó lakóinak annyira megtetszett ez a háború, hogy "istenekként" lejöttek és csatlakoztak hozzá, így senki nem maradt fent, aki kiásna minket innen. Ezentúl nem hiszem, hogy az előző börtönsorozatok bármelyike két univerzummal mélyebbre hatolt volna a Szimbólumok Univerzumánál. Most viszont négy univerzum mélyen vagyunk és a következő alattunk (a Sár Univerzuma) már működik. Így azt kell hinnem, hogy ittragadtunk.

A Szimbólumok Univerzuma az itt felsoroltaknál sokkal-sokkal több dolgot tartalmazott, én csak a felszínt kapartam meg. Biztos, hogy számos implant és aberráló tényező létezett, de az is, hogy rengeteg jó és csodálatos dolog. Ebben az írásban főleg a rossz dolgokra összpontosítottunk, de hatalmas mennyiségű helyes dolog is létezett. Az univerzum általában nagyon lelkesítő és élvezetes volt. A Szimbólumok Univerzumában töltött idődnek legalább kilencven százaléka jobban telt, mint bármi, amit itt a Földön megtapasztalhattál. Kereshetsz olyan kellemes pillanatokat, amelyekben amelyekben valamilyen hihetetlen képbe hatolsz be és csodálatos időket töltesz ott, vagy egy olyan gondolatsík megteremtésének az örömét, amelyet mások élveztek és csodáltak.

2.17. A Gondolat vagy Theta Univerzuma

A Szimbólumok Univerzuma alatt létrehozott utolsó börtönuniverzumot a lakói a Gondolat vagy Theta Univerzumának hívták (attól függően, hogy hogyan kívánod lefordítani). Magukat a gondolat népének hívták, ellentétben a test népével, akik az általuk épített következő, eggyel lentebbi univerzumot foglalták el. Viszont a szó igazi értelmében nem a gondolat népe voltak, igazából inkább energialényeknek lehet őket tekinteni. Így ezt az Energia Univerzumának is lehetne hívni.

Amikor ebbe az univerzumba küldenek, egy négydimenziós jellegű csigalépcsőn kell lemenned. Alapvetően azt a gondolatot ülteti el benned, hogy egy energiaegység vagy, az energia képes hatni rád és felépítteti veled azt, amit a szcientológia és a dianetika reaktív elmének nevez. Innentől kezdve az erő képes rád hatni és hajlamos vagy a fájdalom és az öntudatlanság eseményeit összegyűjteni, amely tovább aberrálja a viselkedésed. Ahogy a lépcsőn lefelé haladsz, a dolgok a távolban látszólag különös módon összemennek, de nem távolodnak el. Ez azért van, mert a negyedik dimenzió irányában elhajlasz. Minden egyes lépésnél a lépcső a feketeségbe vész és egy implant tételt kapsz. Ezután újra megjelenik és még egy lépést teszel lefelé. Az implant a Clearing Course (clearré válási tanfolyam) anyagait tartalmazza.

Itt a test egy energiakör vagy -gömb, amelyet energiával csapdába lehet ejteni és vele sérülést lehet neki okozni. Ezentúl sajnálatos módon elég ostobák voltunk ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy mi ezek az energiatestek vagyunk, így erő használatával irányítani és bántani lehet minket. Ez a thetán mint energiatest korszaka, amely még mindig magas szintű és hatalmas a testben élő lényekhez képest, de sokkal alacsonyabb, mint az istenként létező thetán.

Így az energia vég nélküli aberrációjához és az erő elnyomásra és rosszra használásához jutunk. De ez még mindig egy nagyon gondolatorientált társadalom, nagy mennyiségű teremtéssel és esztétikával.

Ez az univerzum 4,5 billiárd évvel ezelőtt kezdődött el. Az univerzum céljának azt lehet tekinteni, hogy másokra az érzelmekkel hatást próbáljanak gyakorolni. Még egy egész időnyomra kiterjedő szó is létezett, amelynek a jelentése "érzelmesíteni" volt.

A lények egymást annyira ügyesen tudták bántani, hogy a következő börtönuniverzum elég gyorsan, körülbelül 2,8 billiárd évvel ezelőtt felépült. Ezen a ponton a Szimbólumok Univerzumából még jöttek lefelé lények.

A történetünk folyamán folyamatosan hoztunk létre testeket, de soha nem voltunk általuk korlátozva. De most magunkat energiatesteknek hittük és a következő logikus lépés az volt, hogy a következő univerzumba leküldött elítélteket arra kondicionáljuk, hogy ők anyagból készült testeknek gondolják magukat.

Így megépítettük azt, amit "fizikai" vagy MEST univerzumnak gondoltunk, egy olyan börtönt, ahol mindenki testben volt és a fizikai törvények uralma alatt állt. De mivel ez nem a jelenlegi univerzum volt és mivel erre is úgy gondolunk, mint egy fizikai vagy MEST univerzumra, a keveredés elkerülése végett egy új nevet adok neki. A következő eseményekre alapulva ezt a Viszályok Univerzumának hívom.

Az implant, amely a Gondolatok Univerzumából a Viszályok Univerzumába vitt le, a testek használatával kapcsolatban egy borzalmas kényszert ültetett belénk, de hibás volt, így a rabok kitörtek, a Viszályok Univerzumából visszatámadtak a Gondolat Univerzumába, és kitörtek a Theta-MEST háborúk.

2.18. A Theta-MEST háborúk

A Viszályok Univerzumában a test az általunk ismertekre hasonlított, noha semmilyen belső szerv vagy biokémiai folyamat nem létezett. Kívülről emberinek (vagy akármilyennek) tűnt, de belül sokkal inkább egy folytonos anyag volt, benne néhány bigyóval (elektromos tekerccsel vagy ilyesmivel). Ebbe aranyszínű gömbök és ehhez hasonló dolgok energiamintája ágyazódott bele, amelyekkel a személy (aki energialénynek gondolta magát) a testet irányította.

Az implant hibás természete miatt a rabok megszöktek és visszatámadtak a Gondolat Univerzumára. Ez az a Theta-MEST Háború, amelyben a testtel rendelkezők megtámadták a gondolati lényeket. Hubbard Az ember történetében leírt legtöbb theta idővonalon fekvő esemény ebből az időszakból származik.

A háború végtelenül sokáig tartott (csak a hatalmas, hihetetlenül hosszú háborúkat érdemes megemlíteni, ugyanis ezek azok, amelyek mindenkire jelentős hatást gyakoroltak), miközben a lények időnként oldalt váltottak, így mindenkinek van tapasztalata arról, hogy ő egy gondolati lény, aki a támadó testi lények ellen harcol, és fordítva.

Az egyetlenek, akik kezdetben ebbe nem kapcsolódtak be, a Szimbólumok Univerzumában maradó kevesek voltak. De a háború nagyon érdekes lett és tovább folytatódott, a Szimbólumok Univerzumának népe pedig sóváran nézte ezeket a dolgokat. Körülbelül 2,48 billiárd évvel ezelőtt a Szimbólumok Univerzumából istenekként az utolsó lények is lejöttek és csatlakoztak a háborúhoz. Az univerzumváltó implanton néhányszor mindenkit keresztülhajítottak és végül mindannyian a Viszályok Univerzumában végezték, testben létező lényeként.

Ennek a háborúnak a vége felé a két univerzum közötti átjárás nagy mértékben megnőtt, egyre több és több átjárót és közös horgonypontot hoztak létre, amíg a két univerzum bizonyos mértékben egymásba omlott. Ez egy rétegzett, egy anyagi és egy gondolati (ahova az életeid között kerültél) síkkal rendelkező univerzumot hozott létre. Mindenki eléggé tudatában volt annak, hogy testi életet el és az életek között energialényként létezik (egy olyan energiatestben, amely az anyagiban folyamatosan újjászületik).

2.19. A Viszályok (vagy MEST) Univerzuma

Az összeomlás után sokáig éltünk az eredményül kapott "MEST" univerzumban. Ennek az univerzumnak a célja a testi tapasztalatok és érzékek megszerzése volt. A környezet főleg a térben lebegő lapos világokból (égben lévő kontinensekből) állt. A háború annyira rendkívüli volt, hogy féltünk egy új, alacsonyabb börtönuniverzumot építeni, ugyanis tartottunk attól, hogy ezt az egészet újrakezdjük.

Újra egy olyan hosszú, érdekes és termékeny időszakot találunk, amikor társadalmakat és civilizációt építünk. De mint mindig, sok viszály keletkezett és a lények nem hagyták egymást békén. Néhányan a társaikat rabszolgává akarták tenni. Mások mindenkit jóvá akartak változtatni. De mind a két esetben azt akarták, hogy a lények engedelmeskedjenek, ne térjenek el a többiektől, amely viszont forradalmakhoz és ehhez hasonlókhoz vezetett. Ezentúl bárki, aki ebből ki akart lépni és meg akarta "gyógyítani" ezt az őrületet, elég bolond volt ahhoz (hála a Tudás Ékköve félrevezető információinak), hogy ezt még több kondicionálás implantálásával tegye meg, ami a dolgokat csak még tovább rontotta.

Mivel a testek annyira fontosak voltak, de a személy a test halála után energiaalakban tovább létezett, lehetséges volt az, hogy a személyt egy testbe belekényszerítették, kivégezték, kihúzták belőle, egy másik testbe belekényszerítették, majd azt is megölték. Így a kondicionálás leggyakrabban használt formája az ismétlődő halálokból, nagy fájdalomból és érzetekből állt. A lényt ekkor erővel bántani lehetett, és ezt használták arra, hogy a csapattól függően rabszolgává tegyék vagy jóvá kényszerítsék őket. Ekkoriban vég nélküli autóbalesetektől szenvedhettél, vagy egy repülőgép ajtaján kidobva újra és újra a talajba csapódhattál, miközben különböző ostoba parancsokat és kondicionálást próbáltak beléd ültetni.

Az univerzum végéhez közeledve egy olyan csoport alakult, akik egyszer és mindenkorra mindenkit kezelni akartak. Úgy akarták elhozni a békét, hogy mindenkit az uralmuk alá hajtanak, a társadalmi problémák megoldása pedig egy merev társadalmi rendszer volt. Ezt hívták Gilead Mágikus Királyságának (megközelítő fordításban). Kinézetre az egyik égen sodródó kontinensen, egy tó melletti kastély ártatlan kinézetét öltötte magára. Viszont a korábbi univerzumok magasabb dimenziós technológiáinak egy részét megmentették, a kastély belseje pedig olyan háromdimenziós folyosók vég nélküli sorát tartalmazta, amelyek a negyedik dimenzió mentén egy kicsit elhajlottak, így a kastély egymagában képes volt az egész univerzum népességét tartalmazni.

Gilead egy piramisszerkezetű társadalmat próbált felépíteni, amelyben az újonnan toborzottak szolgaként jelentek meg és a társadalmi ranglétrában mindenki egy szinttel feljebb ugrott, amikor elég lény jött ahhoz, hogy az alsóbb szinteket kitöltse. Más szavakkal a társadalmi rangok és előjogok attól függtek, hogy milyen korán csatlakoztál a társadalomhoz, és amikor kezdett úgy tűnni, hogy a teljes civilizáció feletti irányítást átveszik, rengeteg újonc áramlott be, akik ideiglenesen hajlandóak voltak szolgaként dolgozni, ugyanis azt várták, hogy később, a népesség maradékának csatlakozásakor felügyelők lehetnek. Viszont a lelkesedés lelohadt, amikor a maradék népesség azt látta, hogy ők örökre az alacsonyabb helyeket foglalhatják csak el. Így Gilead Lovagjai (energiafegyverekkel felszerelve és repülő lovakon ülve) elindultak, hogy az univerzum maradék népességét meghódítsák.

A rétegzett piramisalakú társadalmaknak ez a mintája, amelyben az univerzum feletti uralmat át akarták venni és a népesség nagy részéből rabszolgát akartak csinálni, gyakran megjelent. A mai napok hitlerjei csak a halovány árnyékai azoknak a szuperszervezett társadalmaknak, amelyeket a folyamatos terjeszkedés és leigázás éltetett. Viszont ezek elkerülhetetlenül összeomlottak, amikor a terjeszkedésüket az új lények elfogyása vagy egy határozott katonai ellenállás megállította. A három igazán nagy a Szimbólumok Univerzumának Alpha Prime-ja, az itt tárgyalt Gilead és a jelenlegi univerzumunk Arslycusa volt. Mindegyiknek billiónyi tagja volt és az összeomlásuk egy kicsit az Otthon Univerzum összeomlását idézte fel, még ha ezek egyike sem volt egy kellemes hely azok számára, akik nem a csúcs közelében helyezkedtek el.

Végül, úgy 200 billió évvel ezelőtt egy alacsonyabb börtönuniverzumot építettünk. Ez valószínűleg azért történt meg, hogy Gilead uralkodóinak a birodalom összeomlása után egy méltó helyet nyújtsunk.

Viszont még mindig aggódtunk amiatt, hogy a rabok kitörése egy Theta-MEST háborúhoz hasonló dolgot indít el. Ezért a börtönt most szándékosan egy elég szép helynek teremtették meg, hogy a rabok ott kívánjanak maradni. Az átviteli implant az Eredeti Föld egy lapos másolatának a vulkánján volt található. A büntetőuniverzumok termináljaival (a tigris, a medve, stb.) szobraival szegélyezett út vezetett a csúcsra, ahol a lényt letaszították és lekerült a börtönuniverzumba.

A lények belefáradtak a folyamatos viszályokba, így körülbelül 181 billió évvel ezelőtt tömeges öngyilkossági hullámok indultak el, amelyben mindenki a vulkánba vetette magát azért, hogy "meghaljon" és a következő, alacsonyabb univerzumban újjászülessen.

Végül ez a következő börtönuniverzum a Mágia Univerzuma néven vált ismertté.

2.20. A Mágia Univerzuma

A Mágia Univerzumába belépés egy olyan eseményt tartalmaz, amelyben varázslóként, a kezeid között egy világító gömböt tartva egy arab jellegű hajóról lebegsz ki a víz fölé.

A testek most is úgy néznek ki, mint a hús-vér testek, de a belső szerkezetük a keleti metafizikai iskolákban leírt csakrákra alapulnak. Sok korai orvosi tévképzet, mint hogy a vér hullámzik (ahelyett, hogy körben áramlana), a "humor" (a test nedvei) valószínűleg szintén a Mágia Univerzumában létező testek felépítésének a része lehetett.

Sok olyan dolog, amelyet az emberek ösztönösen tudnak (legyen az babonaság vagy áltudomány) a Mágia Univerzumában valóban igaz volt. Azok az emberek csak lemaradtak.

A Gondolat és a Viszályok Univerzumának végül kétrétegűvé vált szerkezetétől megihletődve a Mágia Univerzumát egy fizikai réteggel, valamint egy mennyei és egy démoni réteggel építették fel. A halottak egy olyan látható szellemtestben léteztek, amely a Viszályok Univerzumának egy régebbi testképzete volt.

Ennek az univerzumnak a célja az "élvezni" volt és elsősorban egy hedonista, élvhajhász helynek számított, nagymértékben a szex és az ehhez hasonlók felé irányulva. A fantasztikus történetek, a tündérmesék, a modern metafizikai gondolatok és a boszorkányság mind a Mágia Univerzumának halovány felidézésére alapulnak.

De ahogy mindig, néhányan most is uralkodni akartak a többiek felett és létezett egy másik csoport is, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az embereket jóvá kondicionálják.

Most a játék úgy lett meghatározva, hogy sok istent és istennőt, démont és ördögöt igényeljen, így sokan jöttek le egy magasabb tudás birtokában a Viszályok Univerzumából, hogy ezeket a helyeket elfoglalják.

A játékok, a háborúk és a többi a szokásos dolog hosszú időn át folytatódott, mígnem mindenki egyetértett abban, hogy egy újabb, lentebbi börtönuniverzumra van szükség. Így megépítették a jelenlegi fizikai univerzumot.

Miután egy bíróság valakit elítél, a rab általában egy csigavonalban haladó úton megy végig, amelyet a büntetőuniverzumok termináljainak a szobrai szegélyeznek és végül középre érve egy görög stílusú medencéhez ér, amelybe lenyomják és ebben az univerzumban találja magát.

2.21. A jelenlegi Fizikai (vagy Űroperett) Univerzum

Az univerzumunkat 86 billió évvel ezelőtt építették fel egy börtönnek. A büntetőeljárás egy bizonyos implantuniverzumon keresztülhaladva történik, amely elmondja, hogy ez a fizikai erő univerzuma és ezután azokat a célokat fekteti le, amelyek alapján nekünk élnünk kellene (olyan dolgokat, mint sikeresnek, népszerűnek, intelligensnek, erősnek, stb. lenni), de ezekbe egy olyan csavart helyez el, hogy örökre bajba jutunk, ha engedelmeskedünk nekik. Az implant természetesen az idők kezdetén található (és ezt is állítja), de ez csak ennek az ostoba kis univerzumnak a kezdete, és nem a korszakokon át tartó létezésünké.

Kezdetben a lények még megmenekültek és a Mágia Univerzumában tartózkodtak egy darabig, majd újra ideküldték őket (és újra megkapták az implantot). A Mágia Univerzuma tovább létezett (és még mindig megvan, bár jelentősen összezsugorodott és szinte teljesen elhagyták).

Az ottmaradt királyok és varázslók – látva, hogy a legtöbb lény és esemény itt lent történik – mostanában áthelyezték magukat ide úgy, hogy egy megszálló erőt alkotva megpróbálták meghódítani az univerzumot.

Ennek az univerzumnak voltak olyan részei, ahol a Mágia Univerzumának a dolgait újra megpróbáltuk megalkotni és amely egy bizonyos mértékben a Mágia Univerzumát utánozza. Az egyik különbség az, hogy ennek az univerzumnak a tere sötét, míg a Mágia Univerzumában a tér sugárzóan fényes.

A legtöbb tudományos-fantasztikus író ennek az univerzumnak a történetét idézi fel homályosan.

Ennek az univerzumnak a célja "túlélni". A szokásos tónusszint (ahogy azt L. Ron Hubbard leírta) a 0-tól 4-ig eső sávokban található. Lehetséges, hogy az "asztrális" síkok többrétegű szerkezete is létezik a fizikai mellett olyan helyeken, ahol valaki vette a fáradtságot ahhoz, hogy a magasabb univerzumokból áthozott többdimenziós technológiát használva ezeket felépítse.

Természetesen most is létezett egy olyan nagy társadalom, amely mindenkit rabigába akart hajtani. Ez volt Arslycus. Ez egy hatalmas, az űrben található város volt, amelyet 1952-ben L. Ron Hubbard már valamennyire felkutatott. Ha a Föld felszínén szokásos kettő helyett elgondolkozol, hogy a háromdimenziós építkezések milyenek lehetnek, nyilvánvalóvá válik, hogy egy, a naprendszer térfogatával megegyező méretű űrváros sokkal több területet tartalmaz, mint a galaxis összes bolygója együttvéve. Ezután fokozatosan a galaxisunk spirálkarjainak egész népességét foglyul ejtették. A legfőbb cselekedetük a lények rabszolgává implantálása volt.

Egy hasonlóan romlott, vallási fanatikusokból álló csoport, amelyet Helatrobus néven ismerünk, a galaxis közepénél ásta be magát és szorgalmasan jóvá implantálta az embereket. A Galaktikus Birodalom (több millió bolygó a galaxis közepén) fokozatosan az uralmuk alá került, a társadalmi nyugtalanságok megoldása érdekében elkezdtek implantálást használni, és az így megszűnt egy kellemes helynek lenni.

Ez a két csoport összekülönbözött és egy olyan háborút vívott meg, amely néhány százmillió évvel ezelőtt majdnem tönkretette a galaxist és egymást kölcsönösen elpusztították. Azt gondolhatnád, hogy Arslycus nyert, ugyanis a galaxis középpontját egy olyan fekete lyukba omlasztották össze, amely a következő lentebbi börtönuniverzumot (a Sár Univerzumát) megalkotta és ahol Helatrobus maradványa most uralkodik. De ez egy pürroszi győzelem volt, ugyanis Arslycus szintén összeomlott. Ez 167 millió évvel ezelőtt ért véget.

Természetesen rengeteg olyan kis birodalom jött létre ezután, amely magát Helatrobus örökösének tekintette (mint ahogy Bizánc és a Német-római Birodalom is megmaradt, miután Róma a barbárok támadása alatt elbukott).

Azóta is csak apró birodalmacskák jöttek létre és a civilizált lények szokásos ténykedése folytatódott. Viszont amikor ezeket a későbbi birodalmakat "aprónak" titulálom, akkor vedd figyelembe, hogy egy ezer bolygóval rendelkező birodalom egy milliárdnyi csillaggal rendelkező galaxist tekintve csupán porszemnek számít.

A galaxis egy bizonyos mértékben azóta is a sötét középkorba süllyedt, amelyben kis királyságok harcolnak egymással és szorgalmasan implantálják a lakosaikat.

Végül hódítók hullámai indultak el a Mágia Univerzumából és egy kicsit érdekesebbé tették a dolgokat. A támadóerők általában néhány királyból és varázslóból álltak, akik bolygónyi népességet ragadtak meg, vittek vissza egy rövid időre a Mágia Univerzumába, ahol magasabb szintű képzést és implantálást kaptak, majd pedig ide hódítókként tértek vissza.

Ennek az univerzumnak a testtípusa humanoid (két kar, két láb, stb.), de nem alapvetően emberi. Ez összhangban van a büntetőuniverzumok tervrajzával, amelyekhez fokozatosan egyre jobban és jobban rögzültünk. A tudományos-fantasztikus írók által megálmodott különlegesebb testtípusok némelyike valójában olyan korábbi univerzumokra utalnak, amelyekben egy kicsivel szabadabban gondolkozhattunk és a teremtéseink sokkal változatosabbak voltak.

A dolgok valójában nem olyan egyszerűek, mint amilyeneknek itt látszanak. Azért, hogy a dolgok szilárdnak és a gondolatnak ellenállóak látsszanak, minden közvetett dolgokra épül. A korábbi univerzumok tapasztalatait teherként mindannyian magunkkal hordjuk, de ezeknek a nagy részét elrejtettük magunk és mások elől.

A testeink igazi szerkezete valójában az egész fejlődésünket (vagy inkább hanyatlásunkat) magába foglalja. A testek egy fizikai testből állnak, amelyeket egy asztráltest (egy rejtett, anyagtalan, a régi Mágia Univerzumához hasonlítható jellegű test) hoz létre, amelyet egy szellemtest (a régi Viszályok Univerzumából származó test) hoz létre, amelyet egy energiatest (Gondolatok Univerzuma) vetít ki, amelyet egy szimbólumtest (Szimbólumok Univerzuma) hoz létre, amelyet viszont egy maszk (Mozgás Univerzuma) vetít ki, amelyet mindenki a saját műveleti teréből hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a lények rengeteg vián keresztül működnek azért, hogy magukat és a dolgaikat ne tudják bántani. A magasabb szintű dolgok nagyon ügyesen el vannak rejtve és a lény még magának sem meri ezeket bevallani, mert tart attól, hogy valaki kiolvassa a gondolatát és elpusztítja őt. A lény a fizikai testében meghal, majd ostobán egy asztráltestben kószál, amelyet meg lehet bántani (és amely még mindig rengeteg terhet cipel magával), amíg egy új testet nem választ magának.

Ha a lény elég okos lenne, akkor ebből az egészből kiléphetne és újra isten lehetne. Esetenként ezt néhányan meg is teszik. Sajnálatos módon ezután még több csatározásba és problémába futnak bele, míg végül újra visszakerülnek a csávába. A kezdeti aberrációikat továbbra is fenntartják, ahelyett, hogy szembenéznének vele. Még az istenek is áldozatául esnek a korai, a féltékenységhez és a bosszúhoz hasonlító önpusztító gondolatoknak. A Tudás Ékkövének horgát, zsinórját és úszóját mindenki bekapta és a mai napig is mindenki hisz benne.

2.22. A Sár Univerzuma

A következő, alsóbb börtönuniverzumot már megépítették. A belépési pont egy, a galaxis középpontjánál található fekete lyukban van. Már most is dobnak be oda lényeket, de ez csak most kezdődött, így a legtöbben elég gyorsan visszajönnek. Mivel a Földön a legtöbben a börtönbolygókra kerülő problémás esetek közé tartoznak, így egyszer-kétszer már mindenki lehetett ott lent.

Úgy tűnik, hogy Helatrobus utolsó cselekedete ebben a galaxisban a Sár Univerzumának felépítése volt. Valószínűleg a régi helatrobusi vezetés maradványa van ott hatalmon.

A Sár Univerzumában az űr nagyon tömör, szirupos. Az univerzum célja "megmaradni". Megjegyzendő, hogy a túlélés az életért folytatott folyamatos küzdelem, míg a megmaradás csupán egy kőhöz vagy valamihez kapcsolódva létezni. A tónusskála (a thetáné és testé együtt) -8-tól 0-ig tart. Elég kellemetlen egy hely.

2.23. Ahol most vagyunk

Most még nem vagyunk a Sár Univerzumában (noha néhányunk már odalátogatott), viszont úgy tűnik, hogy a fizikai (űroperett) univerzum egyik helyi börtönféleségében tartózkodunk.

Noha ennek a bolygónak jó időszakai is voltak, ez az Eredeti Föld egy másolata, ezért a helyi űrbirodalmak különböző aljas célokra hajlamosak felhasználni. A jelenlegi börtönbolygóként használat valószínűleg egy háború eredménye, amelynek az elfogott katonáit ide zárták be, ezentúl a politikai foglyok, a forradalmárok és az igazi bűnözök is idekerülhettek, korábban pedig azért, mert az Eredeti Földre hasonlít, tömeges implantálásra használták.

A börtöngépezetet elég jól ki kellett dolgozni ahhoz, hogy nehogy a rabok egyszerűen újra visszaszülessenek a társadalomba és újra problémákat kezdjenek el okozni.

A magasabb szintű technológiák lehetővé teszik a háromdimenziós térnek egy négydimenziós rendszerben történő manipulálását. Az egész naprendszert (körülbelül 1,3 fényévnyi távolságig) ezen a módon kezelik (létezik egy 12 állomásból álló rendszer, hasonlóan a zodiákushoz, amely a naprendszert ebben a távolságban veszi körül).

A teljes szerkezetet (ezt a naprendszert) a negyedik dimenzió mentén lemásolták, így egy mennyei síkot hoztak létre az egyik irányban és egy pokoli síkot a másikban. Ezek a négydimenziós értelemben nem túl vastagok, ezért egy kicsit légiesek, ami egyfajta asztrális (szellemszerű) állagot ad nekik. Ezek olyan pozitív és negatív lapok, amelyek között a mi valóságunk megtalálható. Az általunk ismert Föld nagyon vastag (több ezer rétegből áll) a negyedik tengely mentén, amelynek közepén egy tükörként viselkedő holtpont található. Amit általában látunk, az ebben a tükörben található, amely az ezernyi "igazi" másolatot mind a két irányban visszaveri. Az egyik oka annak, hogy az általad látott dolgokat a gondolataiddal nem tudod megragadni az az, hogy semmi nincs ott, ahova nézel. Mókás irányokba kell nyúlnod ahhoz, hogy egy tárgyat az elméddel megragadj és elmozgasd.

A börtön szélein található mennyel és pokollal kapcsolatban ne legyenek túl vallásos érzéseid. Ez csak olyan dolog, mint amikor a börtöneink legfelső szintjét kifestjük és annyira rendbehozzuk, hogy a Mágia Univerzumából megmaradt legendák mennyországához hasonlítson. Ehhez hasonlóan a pincét a pokolhoz hasonlóan is ki lehet festeni. Ezután a börtönőröknek adjunk angyal- és démonruhákat. A legjobban viselkedő rabok néha kapnak egy napot a mennyben, az igazán problémásakat pedig néha a börtönbe dobják. De ez az egész a börtön gépezetének a része, az angyalok és az ördögök pedig valójában olyan őrök, akik összedolgoznak azért, hogy az elítélteket összezavarják és az irányításuk alatt tartsák. Néha az őrök jó-gonosz jellegű játékokat játszanak azért, hogy magukat szórakoztassák, de ők alapvetően őrök és ezt a tényt soha nem felejtik el.

Mivel a rabokat az életek közti időszakban annyira borzalmasan agymossák és kondicionálják, egy börtönlázadásnak nincs sok esélye, de annak viszont van, hogy a börtön összeomlik. Ha bármi elpusztítaná a Földet, akkor hirtelen túl sok ember kerülne a kezeik közé és legalább néhányuk szabadon elmenekülhetne a galaxisba. Így a világot meg kell védeni a megsemmisüléstől, és magasabb szintű tudományos ismeretekkel kell rendelkeznünk, hogy az egyre növekvő számú rabot el tudjuk látni. Ezért elősegítették a tudományos fejlődést, így a népesség szaporodhat, de most egyre több nehézségük van azzal, hogy különböző módokon fel ne robbantsuk magunkat és meg ne semmisítsük a világunkat.

Viszont erre is létezik egy olyan technikai megoldás, amely a háromdimenziós tér négydimenziós manipulálásával válik lehetségessé. A háromdimenziós tér másolatait a negyedik dimenzió mentén el lehet tárolni. Képzeld el azt, hogy egy papírlapon élünk. A papír folyamatosan változik, de néha valaki lefénymásolja azt. Ha a papír valamikor is lángot fogna és elégne, akkor az utolsó fénymásolatot kiveszik az irattárból és minden onnan folytatódik tovább. A számítógépes játékokkal játszva ugyanezt megtapasztalhatod, ahol az állásodat képes vagy elmenteni és visszatölteni. Ha a játék túlságosan rosszra fordul, akkor egy előző másolathoz mindig visszatérhetsz. Ha ezt megteszed, akkor rájössz, hogy a játék visszatöltése után lesz egy kis ismereted a jövőről, még ha a dolgok egy kicsit máshogy is mennek. Ez a déjà vu (jövőre emlékezni, amikor az újra megtörténik) igazi magyarázata.

Az egyik legutóbbi példa az volt, amikor 1963-ban Richard M. Nixon amerikai elnök egy olyan atomháborút robbantott ki, amely elpusztította a bolygót. Ahogy mindannyian tömegesen haltunk meg, a börtöngépezetet használták arra, hogy a Föld 1957-es állapotát visszaállítsák. Mindannyiunkat visszakondicionáltak arra, amit 1957-ben csináltunk, majd az élet még egyszer végigment 1957-től 1963-ig. Természetesen egy kicsit közbeavatkoztak és Kennedyt éppen hogy csak sikerült megválasztani. Mivel nagyobb változtatásokat vezetett be és mivel tudat alatt mindenki arra számított, hogy 1963-ban valami rossz fog történni, meggyilkolták és a dolgok visszaálltak a rendes kerékvágásba. Később Nixon is elnök lett, de most kevesebb kárt okozott.

Ezeket a "mentéseket" a Földről úgy tűnik, hogy minden ötödik év februárjában hajtják végre (azaz 1952-ben, 1957-ben, 1962-ben, stb.)

Amikor egy korábbi változatot visszaállítanak, nem szívesen mennek túl messzire vissza, ugyanis a nagyra nőtt népességgel is gondjaik vannak (ahogy egyre több és több rabot kapnak). Ha a Földet idejét túl koraira állítják vissza, rengeteg olyan rabjuk lesz, akik sehova sem tudnak menni. Ha kevesen vannak, ezt a problémát állati testek használatával egy rövid időre kezelni lehet, de ha sokan, akkor vagy tároló tartályokat kell létrehozniuk, vagy pedig a negyedik tengely mentén a Föld egy új példányát kell létrehozni. Ez rengeteg olyan természetfeletti Földet jelent, amelyet néhányan közvetlenül a születésük előtt (és közvetlenül azután, hogy legutóbb meghaltak) tapasztaltak meg.

Ez láthatóan szörnyen összezavarja az emberek történelmét. Semmilyen épeszű lény nem hinné el, aki az igazság egy töredékét is megpillantotta, ugyanis a dolgok nem abban a logikus sorrendben következnek, mint amilyenben elvárhatóak lennének. Csodálkozol azon, hogy amikor valaki 1957 karácsonyát felidézi, az nem illeszkedik a tényekhez? Talán egy másik általa megélt 1957-et idézett fel. Esetleg egy olyan mókás eseményre emlékezik vissza, amelyben régi gőzgépek találhatóak a modern New York utcáin? Ez ebben az esetben az '50-es évek sokkal korábbi változata, amikor a dolgok kicsit máshogy mentek. A huszadik századot már elég régóta átéljük.

Egy személy tényleges tapasztalatai elég sok földi újjászületést tartalmazhat, de lehet, hogy az utolsó egy vagy két újjászületését már jó néhányszor átélte, és még néhány jövőbeli újjászületésen is túl lehet. Ezentúl közben a mennybe, a pokolba, a születés előtti világokba is ellátogathatott, sőt néhányszor még az életek közti terület adminisztrációs munkáinak elvégzésére is rákényszeríthetik, így tartva a rendszert működésben. Most adj hozzá egy rakás erőteljes kondicionálást, hogy pokolian összezavard, és akkor a földi emberi lények képét kapod meg.

Ez egy elég nyomasztó képet fest le, de ez semmi más, mint egy dühödt hókusz-pókusz, amelynek a segítségével egy istent annyira összekavarnak és annyira elvonják a figyelmét, hogy nem emlékezik arra, hogy ő kicsoda vagy mire képes.

2.24. Összegzés

Ez az univerzumok rövid listája:

  1. A Statikumból történő kiválás
  2. A Tudás Ékköve
  1. Teremtési időszak
  2. Az Eltérések Kora
  3. Az Egyetértés Univerzuma
  4. Az Otthon Univerzum
  5. A Játékok Univerzuma
  6. A Mozgás Univerzuma
  7. A Szimbólumok Univerzuma
  8. A Gondolat Univerzuma
  9. A Viszály Univerzuma
  10. A Mágia Univerzuma
  11. Jelenlegi Univerzum
  12. A Sár Univerzuma

Elég valószínű, hogy valamilyen részletet rosszul tudok. Például nem lepne meg, ha Gilead a Mágia Univerzumában volt, nem pedig a Viszály Univerzumában. Ezentúl szándékosan elkerültem azoknak a dolgoknak az említését, amelyek még mindig nagyon bizonytalanok. Tehát ezt ne vedd szó szerint vagy gondold azt, hogy teljes. Ez csupán egy körvonalaiban megrajzolt vázlat és további kutatásra lenne szükség.

Néhányan úgy gondolhatjátok, hogy túlteng a képzelőerőm. Ebben az esetben arra kérlek, hogy a fentieket a képzelet egy szórakoztató termékeként olvasd. Remélem, hogy elkezdesz a múltbeli létezésedet kutatni és megkísérled meghatározni, hogy mik is vagyunk valójában. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy ugyanazokat a válaszokat találd meg, amelyeket én is megtaláltam.

Ezt a térképet annak az ajánlataként használd, hogy mit tekints meg. Ne fogadd el vakon. A téves gondolatok nem ártalmasak, csak ha vakon ragaszkodsz ahhoz, hogy helyesek, más esetben pedig csak nevetsz egy jót.



3. EZEN UNIVERZUM SZEMÉLYES GPM-JEI

Az auditorok a szcientológia befejezetlen kutatási vonalai közül ennek vannak a leginkább tudatában.

Azok számára, akik a témakörben még nem képzettek, inkább a 4. fejezet elolvasását ajánlanám először, ugyanis az az auditálással kapcsolatban sokkal alapvetőbb anyagokat mutat be.

Ez az anyag a sok aberráló tényező közül csak egyet tárgyal. Azért ezt mutatom be először, mert a képzett auditorok számára ezt a legkönnyebb megérteni (ugyanis a GPM-ekkel kapcsolatosan már rengeteg olyan anyag létezik, amelyet Ron felkutatott) és mivel azt remélem, hogy be tudom mutatni, hogy a kutatás valójában befejezetlen (az itt vázolt anyagokat a 60-as évek során fel kellett volna fedezni) és hogy a kutatásokat LRH-n kívül valaki másnak kell folytatni.

3.1. Háttér

Az egész 1959-ben kezdődött, amikor Ron az emberek céljait kezdte el megvizsgálni, amely arra a megfigyelésre vezetett, hogy a személy problémáinak, ártó tetteinek és zaklatottságának nagy része az általa elérni kívánt célokkal volt kapcsolatos. Az SHSBC (Saint Hill Special Briefing Course, azaz Saint Hill-i Különleges Eligazító Tanfolyam) eredetileg azért jött létre, hogy megfigyeléseket tegyen és olyan auditorokat képezzenek, akik képesek a célokat kezelni. Az alacsonyabb fokozatok csupán ennek a kutatásnak a melléktermékei voltak, amelyek a célok auditálását akadályozó tényezők eltávolítására jöttek létre.

Hamarosan rájöttek, hogy a gondok igazi forrása több, mint csak egy cél (lehetnek egyszerű céljaid anélkül, hogy problémáid lennének). Ez olyan, egy cél és az ellentéte köré felépült mentális tömeg volt, amely két oldala összetapadva egyfajta szuperproblémát alkotott. Ezek után erre a dologra GPM-ként (Goal Problem Mass, azaz Cél Probléma Tömeg) hivatkoztak azért, hogy elkerüljék azt, hogy az egyszerű, mindennapi célokkal, amelyek nem tűntek az aberráció forrásának, összekeverjék azokat (hacsak ezek egy GPM tetejére épült lockok nem voltak).

Rengeteg kutatást folytattak ezen dolgok felépítésének felderítésére. Úgy találták, hogy a célokhoz egy terminál (végpont) tartozik, ami az a létezőség (vagy szerep), amely a cél eléréséhez szükséges. Például a "dolgokat tisztán tartani" célhoz a "takarító" terminál tartozhat. Ezentúl azt is észrevették, hogy egy ellenkező terminálnak (opposing terminal), azaz egy optermnek is léteznie kell.

Ebben a példában ez lehet egy "trehány". Ezt a kutatást az SHSBC szalagokra vett előadásaiban jegyezték fel.

Hamarosan olyan terminálok és optermek mintáját rakták össze, amelyek megmutatták, hogy a személy hogyan próbált a cél szerint élni. Először az egyik terminál volt, majd szembeszálltak vele és elbukott, majd egy másik terminál lett és újra elbukott, és így tovább, amíg a cél maga is teljesen kifacsarodott és a saját súlya alatt összeomlott, amikor is a személy egy új GPM cél kipróbálásába kezdett bele, hogy megpróbálja megoldani azokat a gondokat, amelyekbe az első céllal került.

Ezekre a terminálokra és optermekre "megbízható tétel"-ekként (Reliable Items) vagy RI-kként hivatkoztak, ugyanis az E-métereken megbízhatóan újra és újra reagáltak, valamint talán azért is, mert a személy ezekben a dolgokban megbízott, ezekre támaszkodott. Ezeknek az megbízható tételeknek a mintáját, miközben az egyik a másikkal szembenállt, egy olyan mintaként ábrázolták, amelyen tételektől tételekig vezettek a nyilak, és ezt végül egy céltervnek (Line Plot) keresztelték el.

1963-ban azt találták, hogy néha különböző embereknél ugyanaz a cél- és megbízhatótétel-minta jött elő, és hogy ezek a bizonyos minták más embereken reakciókat váltottak ki. Ebből arra következtettek, hogy ezeket a mintákat hipnotikusan, elektronika segítségével ültették be. Ezekre később "implant GPM"-ekként hivatkoztak.

Ez a kutatási vonal végül oda vezetett, hogy számos implantált mintát fedeztek fel, amelyek közé a jelenleg az OT szinteken használtak is tartoznak (és még néhány másik is, amelyek némelyike a tech kötetekben is megtalálható).

Párhuzamosan az implantált GPM-ek kutatásával az emberek személyes GPM-jeit is megpróbálták megtalálni. Ezekre a saját aberrált céljaikként hivatkoztak, nem pedig mint implantáltakra. Az implantáltak az erejüket látszólag az igaziakból nyerték. Ha egy személyt elektronikusan egy hosszú célsorozattal orrbavágsz, akkor ezek némelyike össze fog illeni a saját igazi céljaival és az implantot rögzülésre készteti. Az implantált GPM-eknek – a személy maga által posztulált személyes GPM-ekkel összehasonlítva – csak kisebb jelentőséget és aberráló erőt tulajdonítottak.

Viszont személyes GPM-ek utáni hosszú és vesződséges kutatás csupán egy még mélyebben található implant megtalálását eredményezte, azét, amelyet jelenleg a clearré tételi tanfolyamon alkalmaznak. Ezen a ponton Ron láthatóan úgy határozott, hogy az összes GPM implantált volt és felhagyott a kutatási vonallal. Talán végül vissza akart ide térni, de ha megtette, akkor ezt semmiképpen sem publikálta.

A személyes GPM-eknek ez az elmélete már évtizedek óta érdekelt, de mindig elérhetetlennek tűnt. Nem csak az elektronikus implantok álltak az útban, hanem a NOTS hatására is rossz dolgok reagálnak. Mielőtt ezen dolgok közelébe kerülhettem volna, sokkal távolabbra kellett menni, például a korai büntetőuniverzumokhoz (amelyeket egy másik fejezetben tárgyalok) hasonló dolgokat kellett kezelni. Csak ezek után voltam képes azokat az igazi célokat kezelni, amelyek alapján valójában cselekedtem. A cél az "okosnak lenni" volt, és ez nem az volt, amit tettem, hanem az, amit AKARTAM TENNI. Azóta rengeteget tanultam a személyes GPM-ekről és ez az, amit most továbbadok.

3.2. Szembenálló célok

Ezeket a dolgokat a sötétben dolgozva nehéz megtalálni és szétszedni. Viszont ha egyszer már elég messzire eljutok abban, hogy lássam, hogyan illik össze az egész, minden könnyűvé válik. Így ez után a dolog után nem tudsz valamilyen gépies módszerrel kutatni. Először megértést kell nyerned róla. A jó hír az, hogy amint felismered ezeknek a dolgoknak a mintáját, magát a célt elég könnyű lesz megtalálni.

A személyes GPM-ben ez a szerkezet nem nyilvánvaló, ugyanis még befejezetlen és még éled azt. Így a jelenlegi előtt befejezett teljes GPM-en végig kellett jutnom, mielőtt tényleg láthattam, hogy hogyan is működik ez az egész.

Számomra az előző GPM a "szentnek lenni" cél volt, és a jelenlegi GPM ("okosnak lenni") szembenállt vele. Csak gondolj arra, ahogy egy értelmiségi szemben áll egy szenttel, vagy egy tudós egy pappal, és meglátod, hogy mire gondolok.

Figyeld meg, hogy ezek mind "jó" célok. A személyes GPM-en soha nem lesz rossz cél. A "gonosznak lenni"-t soha nem használnák személyes GPM-ként, ez csak implantokban létezik.

Viszont volt egy rövid szünet a "szentnek lenni" cél után, amikor megpróbáltam megszabadulni a célomtól, és ekkor a célom a "nem lenni szentnek" volt. A személyes GPM ezen szakaszában azt gondolhatnád, hogy ez egy gonosz cél volt, de ez nem helyes. A létezésem azon időszakában (sok élettel ezelőtt) sok gonosz dolgot elkövettem, de nem elégítettek ki. Nem olyan volt, mint amikor egy célomhoz hozzájárultam és nem éreztem úgy, mintha bármit is elérnék.

Egy ellentett nem működik célként. Nem élhetsz úgy, hogy az összes célod "nem lenni szentnek". Elkeseredsz. Vadul elkezdesz egy kivezető utat keresni és végül rájössz, hogy volt egy dolog, ami sikerrel szembenállt veled, és ez az értelmiség volt. így az "okosnak lenni" célt választod ki, ugyanis ez megoldja a szentekkel szembeni ellenállás problémáját. Így egy új GPM-et kezdesz el.

Van még egy oka annak, hogy a következő GPM-be csúszol (és amiért az előző annyira lehanyatlik és elfajul), és ez az, hogy végül borzalmas ártó tettek elkövetéséhez folyamodsz a következő GPM ellen, ugyanis ők sikeresen szembeszállnak veled. Más szavakkal miközben a "szentnek lenni" célt éled, olyan értelmiségiekbe futsz, akik megnehezítik az életed, kinevetik a hited, stb., és végül megpróbálod elintézni őket. Végül ezzel kapcsolatban minden ítélőképességed elveszíted és eljutsz arra a pontra, amikor minden értelmiségit kinyírsz, még ha a saját oldaladon áll is. Ezután emiatt a barátaidat és a szövetségeseidet is elintézed csak azért, mert egy nap ravaszak voltak és túl okosnak tűntek. Ezentúl ezeknek a bűnöknek nem volt valódi igazolása, és ez az alapvető forrása annak a vad E-méter reakciónak, amelyet rockslamnek neveznek. Végül miután valami ellen túl sok ártó tettet követtél el, hajlamos vagy átváltani és azzá válni.

Amíg ezt meg nem találtam, undorodtam a papoktól és a szentektől. Ez amiatt a borzalmam történt, amivé annak a GPM-nek a végén váltam. Amint ezt rendbehoztam, azt találtam, hogy a "szentnek lenni" céllal együtt az összes olyan képességemről lemondtam, amely az emberekkel törődéssel és a gyógyítással kapcsolatos. Viszont csak a GPM vége volt borzasztó. Ezek a dolgok sok életen át tartottak és a korábbiak, amelyekkel a célt először elkezdtem, csodálatosak voltak.

Talán a legnagyobb nyereség, amelyet ennek a megtalálásából szereztem az volt, hogy képes voltam a szentség és az okosság gondolatát anélkül együtt tartani, hogy ösztönösen azt éreztem volna, hogy valamilyen belső ellentét van közöttük. Természetesen lehet, hogy te egy egész más célt futtatsz és csodálkozol, hogy miért volt gondom ezeknek az együtt tartásával, de hadd biztosítalak arról, hogy neked is az utadban áll egy ehhez hasonló dolgod (talán például a szabadság és a felelősség közötti ellentét).

Látva, hogy a "szentnek lenni" céllal mi történt, meg tudom jósolni, hogy a mostani "okosnak lenni" cél hogyan végződött volna, ha ezt nem találom meg. Már látom azt, hogy az erős emberek (vagy a régebbi napjaimban úgy mondtam volna, hogy az "ostoba erős emberek") sikeresen zaklatják és sikeresen szembenállnak az értelmiségiekkel. Még néhány élet ebből a célból és eljutottam volna arra a pontra, amikor minden erős, kemény fickót ki akarok nyírni, valószínűleg értelmes módon kezdve, a bandák embereivel, de végül a cirkuszi erőművészeket is megpróbáltam volna elintézni. Amikor végül minden tönkrement, megpróbáltam volna nem okosnak lenni, megláttam volna, hogy ennek az egyetlen módja az, hogy erős legyek és egy új GPM-re váltottam volna át, amelynek a célja "erősnek lenni".

3.3. Célterv

Nyilvánvaló, hogy az "okosnak lenni" célhoz tartozó alapvető szerep vagy terminál egy "okos személy". Az is nyilvánvaló, hogy ennek az optermje a "buta személy". De az ellentét igazából az előző ("buta pap") és a következő ("buta erős ember") GPM-re ágazik el. Ezentúl az alapvető szerepek valójában túl általánosak ahhoz, hogy az életet ezek alapján lehessen élni. Noha ezek az alapvető szerepek alkotják a célterv (a szerepek mintájának) alapját, sokkal leszűkítettebb tételeket használtál arra, hogy a célt megpróbáld elérni.

Terminálként olyan dolgokat fogsz használni (ebben a példában), mint a "szabadgondolkodó" vagy egy "eszes gépkezelő". Az optermek olyan dolgok lesznek, mint a "makacs bolond" vagy "ostoba vakbuzgó". A cél elején az opterm általában (de nem mindig) kapcsolatban áll az előző GPM-mel (mint a korlátolt elméjű hittérítő). A vége felé inkább a következő GPM-mel kapcsolatos, mint az ostoba verőlegény. A közepén (a tételek legnagyobb részében) valamilyen közeli dolog (mint az ostoba bürokrata), amelyeknek csak az a közös jellemzője, hogy a butasággal való kapcsolat (ebben a példában) mindig jelen van.

Eleinte sok dolog van ,amit a saját oldaladon lévőnek gondolsz, mint a tanárokat (ebben a példában). Így ezeket a dolgokat termináloknak használod (mint például a "ragyogó tanár"-t). De ezek fokozatosan elbuknak. Így végül felhagysz velük és az ellentét részei lesznek. Én már arra a pontra is eljutottam, amikor az "ostoba tanár" számomra egy opterm volt, amikor a célom az "okosnak lenni" volt. Ebből látnod kell azt, hogy eljutottam volna arra a pontra, amikor mindennek, amit ennek a célnak az elérésére használtam, hátat fordítottam volna és ellentétté változtattam volna. Ez az, ahogy egy cél lehanyatlik.

Ahogy visszanézek a "szentnek lenni" célra, azt látom, hogy az teljesen lehanyatlott. Végül arra a pontra jutottam el, amikor a "gonosz pap" és az "álszent hittérítő volt az optermem és nem maradt olyan cél, amelyet sikeresen élhettem volna.

Itt a Földön ezek a célok általában egy teljes életen át kitartanak és a meghalás sokkja és az életek közti terület az, ami azt okozza, hogy felhagysz velük és egy új létezőséget (szerepet) alakítasz ki, amely ezt a célt próbálja elérni. Ez az egyik oka annak, hogy elfelejted az előző életeidet hogy és a jelenlegi személyes GPM-ed céltervének összerakása segítségével valamennyire emlékezel arra, hogy ki voltál ezelőtt.

Ez alól létezik néhány kivétel. Nem hagysz fel a céllal, ha nagyon korán (gyermekkorodban) meghalsz, vagy pedig olyan jól élted az életed, hogy győztesnek érezted magad és ragaszkodsz ugyanahhoz a tételhez. Még az is lehetséges, hogy ha a dolgok igazán rosszul mentek, egy életen belül többször is tételt válthattál és ezek eredményeként amnéziát vagy nagyobb személyiségváltást is megtapasztalhattál.

A Föld előtt azt tapasztalhattad, hogy egy tételt általában sokkal gondosabban kidolgoztál és sok életen át megtarthattad, mielőtt felhagytál volna vele. A GPM-ek is általában sokkal lassabban hanyatlottak. Az életek közti terület hatása az, ami miatt ennyivel könnyebben feladod.

3.4. Hogyan áll össze a célterv

Értened kell, hogy a célterv hogy áll össze, de ezzel addig nem szabad megpróbálkoznod, amíg a célról elég nagy töltést el nem távolítottál. Az SHSBC kutatási anyagainak egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a célterv tételeit azelőtt próbálták meg megtalálni, mielőtt a célt kikapcsolták volna.

A célról addig futtathatsz le problémákat, ártó tetteket, stb., amíg jobban nem érzed magad velük kapcsolatban. A célt így az E-méteren F/N-ig is elviheted és eljuthatsz arra a pontra, amikor már anélkül felismered a tételeket, hogy keresnéd őket. Így a célterv felrajzolása elég egyszerű dolog lesz.

Nem tudom, hogy egy céltervet E-méter használata nélkül meg tudsz-e találni. A problémákat és az ártó tetteket nélkülük is meg tudod találni (és képesnek kell lenned rá, ha egy test nélküli állapotban is tovább szeretnél haladni). Viszont a méter hatalmas segítséget jelent abban, hogy tudd, melyik tétel a helyes. Most felteszem, hogy birtokolsz egyet és tudsz valamit a szcientológia "listázás és nullázás" (L&N) technológiájáról. Ha nem, akkor még mindig megtalálhatod őket úgy, hogy a későbbiekben bemutatandó általános eljárások segítségével elég sok töltést leszedhetsz róluk ahhoz, hogy a tételeket nagyon könnyű legyen megtalálni. A méter nélküli listázásnak is vannak technikái (amelyeket egy másik fejezetben tárgyalok), de ezek nem biztonságosak, ha túl sok töltés található egy területen.

Még a céltervek futtatása nélkül is hatalmas nyereségeket tudsz elérni és egy GPM-sorozat minden elemét egy felszabadulási állapotig futtathatod, de így is látnod kell azt, hogy a célterv hogyan működik, hogy tudd, mikor hanyatlik le egy cél és hogy fel tudd ismerni a cél futtatásakor esetenként megjelenő célterv tételét.

Az eljárás a következő lenne:

  1. Találd meg a jelenleg használt személyes GPM-edet (majd később tárgyaljuk, ennek a fejezetnek az elolvasása után tudni fogod).
  2. Futtass általános eljárásokat a céllal kapcsolatban (később tárgyaljuk), amíg felismerésed (hirtelen rá nem jössz valamire) nem lesz azzal a tétellel kapcsolatban, ami most vagy.
  3. Most elkészítheted a céltervet, de a céllal kapcsolatban további általános eljárásokat is futtathatsz.
  4. A jelenlegi tételt kiválasztva (amelyet már megtaláltál), elkezdhetsz a célterven időben visszafelé haladni, hogy megtaláld azt a pontot, amikor ezt a célt posztuláltad.

Mivel így futtatod, a lap tetején található tétel a legújabb és lap alján található a legrégebbi. Ez pont ellentétes azzal, ahogy egy implant platen megíródna, ugyanis először az első (legkorábban) implantált tételt írnád fel a lap tetejére és az időbe előrehaladnál, ahogy a lapon lefelé tartasz.

Más szavakkal felülről lefelé haladva a lapon a tételek megtalálási sorrendben helyezkednek el, míg alulról felfelé haladva olyan sorrendben látod őket, ahogy megélted.

Azokat a dolgokat, amelyek voltál, (a terminálokat) a bal oldalra írjuk, míg a velük ellenkező dolgokat (az optermeket) a jobb oldalra. A nyíl iránya a sikeres szembenállásnak felel meg.

Itt található egy példa, amelyeknél az "A"-k a terminálok és a "B"-k az optermek, a magasabb szám pedig későbbi időszakot jelöli. A nyíl iránya a sikeres szembenállásnak felel meg.

A4  
'–->B3
A3 <-–'  
'–->B2
A2 <-–'  
'–->B1
A1 <-–'  

Először az A4 tételt találod meg, amelyről elmondhatjuk, hogy jelenleg ez vagy. Azért lettél ez, mert így sikerült a B3 által létrehozott problémákat megoldani, amely viszont sikeresen szembeszállt veled, amikor A3 voltál.

Amint ez megvan, alulról elindulva láthatod, hogy az A1 tétellel kezdted, ezután egy B1 tűnt fel és orrbavágott. Így A2 lettél, hogy ezt megoldd és ez működött is, de megjelent a B2, sikeresen szembeszállt veled, így felhagytál az A2-vel és A3 lettél, stb. Ez a jelenlegi létezésed mintája.

Hogy ezt kicsit nyilvánvalóbbá tegyem, bemutatom az "okosnak lenni"-vel kapcsolatban kidolgozott céltervem egy részét. De ne felejtsd el, hogy ez egy személyes GPM és a tételek mindenki más esetében különbözőek, még ha ugyanazon célért is küzdünk.

AGYAFÚRT  
'–––->ERKÖLCSÖS
SZABADGONDOLKODÓ <-–––'  
'–––->FÖLDHÖZRAGADTAN GONDOLKODÓ
TANULT EMBER <-–––'  
'–––->TUDATLAN BUNKÓ
GYORS GONDOLKODÓ <-–––'  
'–––->

Ez csak egy körülbelül 16000 évnyire visszanyúló, 50 tételből álló sorozat közepéből kivett kis részlet (végül sikerült megállapítanom az időpontokat és az életek leírását is sikerült összeraknom) és ennek a GPM-nek még a felső részénél tartok, ugyanis az oda hanyatlana le, hogy megpróbálnám az erős embereket összezúzni és minden más értelmiségit túl butának tartanék ahhoz, hogy éljen.

Miközben az időben visszafelé haladsz, listázd azt, hogy "Kivel vagy mivel állna szemben egy …". Használhatod a "Ki vagy mi oldana meg egy …", a "sikeresen szállna szemben" vagy talán még a "sikeresen kezelné" kérdéseket is.

Számomra (mivel ezek az én tételeim) nyilvánvaló, hogy egy "agyafúrt" sikeresen szállna szembe egy "erkölcsös"-sel, hogy egy "erkölcsös" sikeresen szállna szembe egy "szabadgondolkodó"-val, stb.

Ezután indulj el a legkorábbitól (a lap aljáról) és nézd meg, hogy minden egyes tétellel sikeresen szembeszáll vagy sikeresen megállítja azt a felette lévő. Ha felfelé haladva a következő tételt listáznod kell, akkor a "Ki vagy mi szállna egy …-vel szembe" vagy "Ki vagy mi állítana meg egy …-t" kérdéseket használd.

Háttérinformációként megemlítem, hogy ezeket az életeket én hogyan éltem meg.

Gyors gondolkodóként egy Amerikába küldött spanyol katona voltam (a konkvisztádorokhoz tartoztam), és úgy éreztem, hogy a körülöttem található tudatlan bunkók miatt haltam meg. Így a következő életemben a tudás embere lettem, egy kolostorhoz csatlakoztam és szerzetesként éltem, de a földhözragadtan gondolkodó papok (az inkvizíció) elkapott. Így fellázadtam az erkölcsök ellen és szabadgondolkodó lettem. Ezt az életemet nőként töltöttem, spanyol táncosként és néha kurvaként. Természetesen az erkölcsös emberek elkaptak így a következő életemben egy ravasz kereskedő lettem, így előnybe kerültem velük szemben és elkaphattam őket, stb. Természetesen rengeteg ártó tettet követtem el. Tanult szerzetesként rengeteget szónokoltam és tomboltam a parasztok (a tudatlan bunkók) ellen. Szabadgondolkodóként (táncos, stb.) az ujjam köré csavartam a földhözragadt nemeseket és a kanos papokat, stb.

Ha addig tartózkodsz a célterv összerakásától, amíg a célról elég sok töltést el nem távolítasz, azt fogod észrevenni, hogy a tételeket egyszerűen szépen sorban észreveszed. Ritkán kell egy pár tételnél többet listáznod ahhoz, hogy a megfelelőt (amely F/N-ezik a méteren) megtaláld. Az egyik dolog, ami megtörténhet az, hogy néha egy tételpárt kihagysz (mivel az, amelyikben vagy, általában majdnem annyira sikeresen szembenáll a korábbi optermekkel, mint amennyire azzal, amelyik ellen valójában használtad, és a korábbiak eléggé felkavarodtak ahhoz, hogy a méteren reagáljanak). Más szavakkal, ahogy a fenti célterven a szabadgondolkodótól visszafelé haladtam, a tudatlan bunkó is előjöhetett optermként, ugyanis az is sikeresen szembeszállt a tudatlan bunkókkal és így véletlenül kimaradhat a földhözragadtan gondolkodó és a tanult ember.

Ezt úgy kell kezelni, hogy néha felmondod a célterv tételeit, megnézed, hogy a méteren mindegyik F/N-el-e, és ha az F/N megszűnik, akkor valami gond van, általában egy kihagyott tételpár (vagy a tételek vannak rossz sorrendben). Általában az összes tétel helyes, ugyanis korábban már F/N-eltek, de a tételek mintája néha elcsúszhat.

Felolvasásnál a következőket mondhatod:

Egy agyafúrt szembenállna egy erkölcsössel. Egy erkölcsös szembenállna egy szabadgondolkodóval. Egy szabadgondolkodó szembenállna egy földhözragadt gondolkodásúval, stb., végig a lap aljáig.

Ezután menj alulról felfelé, így mondva őket:

Egy gyors gondolkodóval szembenállna (vagy megállítaná) egy tudatlan bunkó. Egy tudatlan bunkóval szembenállna (vagy megállítaná) egy tanult ember. Egy tanult emberrel szembenállna (vagy megállítaná) egy földhözragadt gondolkodású, stb.

A célterv minden részét felolvashatod így és egy kisebb területen előre-hátra mozoghatsz, ha valamiben bizonytalan vagy. Ahogy a személyes GPM-ed tételeit így felidézed, teljesen értelmesnek és tökéletesen nyilvánvalónak kell számodra lennie, ugyanis ez annak a szerkezete, ahogy cselekedtél és ahogy az életed élted. Természetesen valaki más tételei (például az enyéim) kicsit tévesnek tűnnek, mert azok nem a te tételeid.

Ha rossz napod van vagy valami más hiba történt, esetleg a cél még feltöltött állapotban van, a tételeken rocket read ("rakétajel", egy hirtelen jobbra leeső jel, amely a lendületét mintha csak az első pillanatból szerezné) jelentkezhet az F/N-ek helyett. Ez rendben van. De ha F/N-eket kapsz és egy tétel R/R-ezik, akkor valószínűleg valamilyen hiba lépett fel (általában egy hiányzó vagy rossz sorrendben lévő pár).

A végső célod egy célterv F/N-elése (a tételek egy teljes sorozata, amelyek folyamatosan F/N-elnek, miközben a cél elejéig lemész és onnan visszajössz, egyenként felmondva őket).

Ez az eljárás kicsit más, mint a különböző R3M eljárások, amelyeket Ron a céltervek megtalálására kifejlesztett. A pontos R3M listázó kérdések és eljárások az implantált GPM-ek megtalálásához vezetnek és nem működnek túl jól a személyes GPM-ekkel kapcsolatban.

3.5. Más, a célhoz kapcsolódó dolgok

A célterv tételei mellett rengeteg más olyan dolog kapcsolódik szorosan a célhoz, amelyet a GPM létezése során felhasználtál.

Létezik egy alapvető mérlegelés, amelyet "kiszolgáló fakszimile" néven ismerünk. (eredetileg egy mentális fakszimilének, azaz képmásnak gondolták, de most már tudjuk, hogy ez egy mérlegelés és a személy azt hiszi róla, hogy a túlélésének elősegítésére szolgál). Ez az, amit a személy arra használ, hogy másokat hibáztasson.

Az egész GPM egy alapvető kiszolgáló fakszimilét tartalmaz. Ez a másokat hibáztató optermek alapvető jellemzőjéből származik. Számomra az "okosnak lenni" célhoz az "ők buták" kiszolgáló fakszimile tartozott. Az előző "szentnek lenni" GPM-ben az "ők gonoszok" tartozott. Ez nem egy, a céltervhez tartozó tétel, hanem az egész GPM-re kiterjed.

A 4-es fokozat kérdésein a kiszolgáló fakszimilét úgy próbáljuk megtalálni, hogy az "ebben az életben mit használsz mások hibáztatására" kérdést listázzuk. Néhány esetben azt az alapvető kiszolgáló fakszimilét kapod meg, amely a GPM-hez tartozik. Más esetekben egy rá épülő lockot kapsz (talán a "bolondságukat", "más emberek tudatlanságát", stb.).

Ha a 4-es fokozat kérdéseivel az alapvető kiszolgáló fakszimilét sikerült megtalálnod,akkor ebből az alapvető terminált leszármaztathatod és ebből a célt kitalálhatod. Viszont néha csak egy lockot kapsz és nem jutsz el az alapokig. Ezentúl egy korábbi GPM alapvető kiszolgáló fakszimiléje (amely a jelenlegihez hasonlít) néha összekapcsolódik a jelenlegivel és a 4-es fokozaton ez jelenik meg. Az implant GPM-ek egyik legfőbb dolga az volt, hogy megpróbálja összeomlasztani a személyes GPM-edet, hogy számodra minden összekuszálódjon.

GPM-ekhez ezeken kívül még egy olyan egyszerű tárgy is kapcsolódik, amely a GPM létezőségét szimbolizálja. Az "okosnak lenni" célhoz egy szemüveg kapcsolódhat. A "szentnek lenni"-hez egy kereszt. Ez egy mentális tömeg és a GPM tartama alatt a személy ezt használja az igazi nézőpontjaként és szellemi testeként. Ez az a jelkép, amelyet a játszmában arra használ, hogy a Monopolyban használt bábokhoz hasonlóan hogy saját magát jelölje. Ezt életről életre magával viszi és a fizikai univerzumban is megpróbálja megjeleníteni, még ha ez nem is mindig lehetséges.

A személy számára ez a tárgy olyan szilárd, mint a szikla, és hihetetlen elégedettséget okoz neki. Ron ebbe az 1950-es évek végén akadt bele és a "Sziklá"-nak ("The Rock") nevezte, de ekkoriban még nem ismerte a GPM-ek felépítését és ezért az auditálására tett összes próbálkozás sikertelen maradt. Ezután ennek a kutatásával javarészt felhagytak, de a személyes GPM-ek felépítésének kapcsán most megjelenik. Egy kis érdekesség az, hogy ez volt az első pillanat, amikor a rockslamnek nevezett tűmozgást felfedezték. A jelenlegi GPM sziklája nem fog R/S-et létrehozni, csak ha már borzasztó, igazolatlan ártó tetteket követsz el a következő GPM ellen. Viszont az előző GPM (amellyel már szembefordultál) sziklája általában vad R/S-t hoz létre a méteren.

Addig nem fogod tudni szerencsésen auditálni a sziklát, amíg a GPM-et eléggé szét nem szedted.

Ne gondold tévesen azt, hogy mindenki, aki szemüveget visel, azért teszi, mert az "okosnak lenni" célt követi. Mindig tévedtünk, amikor egyfajta állapothoz bizonyos forrásokat kívántunk társítani. Mindig rengeteg lehetséges ok létezik és a személytől függ, hogy melyik is a helyes. Valaki viselheti őket egy engram miatt (amelytől dianetikával szabadulhat meg), valaki más egy ártó tett miatt (és valószínűleg a 2-es fokozaton megszabadul tőlük), még másvalaki egy implant miatt, stb. Még az is lehet, hogy nem rendelkezünk az összes okkal. Minden, amit biztosan állítok az, hogy ha valaki a személyes GPM sziklája miatt viseli, akkor nagyon nem fog neki sikerülni az, hogy dianetikával vagy más, alacsony szintű eljárással meggyógyítsa. Ezentúl valószínűleg arra sem tudod rávenni, hogy helyette kontaktlencsét viseljen.

Ez az oka annak, hogy auditálás segítségével soha nem szabad megpróbálni meggyógyítani valamit vagy egy bizonyos eredmény elérését megígérni. Nem tudhatod, hogy a betegségének oka honnan származik és nagyobb esélye van annak, hogy nem a következő szinten fogod megoldani. Az valószínű, hogy valamit helyrehozol, de előre soha nem tudod kitalálni, hogy mi lesz az.

3.6. A célok eredete

Amikor ezeket elkezdtem futtatni, azt hittem, hogy ezek a célok személyenként változnak. Nyilvánvaló volt, hogy a tételeket én választottam és nem implantálták. Azt feltételeztem, hogy ez magukra a célokra is igaz.

Viszont miután visszamentem a "szentnek lenni" célhoz és a "hatalmasnak lenni" célt közvetlenül előtte megtaláltam, elhatároztam, hogy megnézem, hova vezet vissza ez az egész úgy, hogy az egyik célról a másikra ugráltam, a célokkal szembenálló dolgok listázához hasonló eljárással. Mivel az utolsó két GPM-et szétszedtem és a személyes GPM-ek témája már eléggé lecsillapodott, ennek elvégzése lehetségesnek tűnt (ezt nem ajánlom az előtt, hogy az utolsó kettőt szét nem szedted volna).

A használt listázó kérdés a "Kivel vagy mivel szállna sikeresen szembe (vagy oldaná meg sikeresen) a cél (vagy az alapvető terminál)". A kérdés mind a négy változata működőképesnek tűnt és általában leellenőriztem azt, hogy a többi ugyanahhoz az eredményhez vezet, így erősítve meg azt, hogy igazam van. Amint a következő korábbi GPM-et megtaláltam, csak egy kis "milyen ártó tettet követhetne el a (korábbi terminál) a (későbbi terminállal) szemben", hogy a töltés legrosszabb részét leszedhessem, ezután a következő célra tértem rá. Ez nem volt elég ahhoz, hogy a GPM-et ténylegesen töröljem, a képességeimet helyreállítsam vagy hogy annak az időszaknak az emlékeit helyreállítsam, de arra elég volt, hogy korábbra mehessek anélkül, hogy a dolgok súlya alatt összeomoljak. Ezt a módszert esetnyereség elérésére nem ajánlom, ezeket a dolgokat alaposan ki kell futtatni. Viszont így is tudtam haladni és kutatási tevékenységként nagyon hasznos volt.

Végül visszajutottam a "szabadnak lenni" célhoz, amely szembenállt az "istennek lenni" céllal, ami viszont a sorozat legmagasabb céljának tűnt. Ezután ez még tovább ment vissza, az "isteninek lenni" szemben állt a "kitartónak lenni"-vel, amelyik cél a sorozat aljának tűnt, és a innen a korábbiakhoz hasonlóan dolgoztam felfelé. Végül ez visszajutott az "erős"-ön keresztül, amely szembenállt az "okos"-sel, amely szembenállt a "szent"-tel és végül visszajutottam az "isteni"-hez. Ez a minta ismétlődött újra meg újra. Így megpróbáltam az "isteninek lenni" első időpontját meghatározni és 86 billió évvel ezelőttöt kaptam (ami lehet, hogy egy implantált és nem egy igazi időpont). Majd itt megtaláltam ennek az univerzumnak a kezdetét és az I-es eseményt a maga teljességében.

Még mindig helytelen lenne azt állítani, hogy ezeket a célokat implantálták, ugyanis az implant futtatása látszólag nem törli ki ezeket. Talán helyesebb azt állítani, hogy ezek "ajánlott" célok, ennek az univerzumnak a játékába beleépültek és mi azért követjük őket, mert az alapvető felépítés arra csábít minket, hogy ezt tegyük.

Ez valahogy így működik: Ennek az univerzumnak a játszmája a "TÚLÉLNI". Az aberráló, implantált gondolat az, hogy "CSAK EGYVALAKI FOG TÚLÉLNI, MINDENKI MÁS A SÁRBA SÜLLYED". Ennek a pusztító következménye, amit megmutatnak neked az, hogy "AHHOZ, HOGY VALAKI TÚLÉLJEN, MAGASABBRENDŰNEK KELL LENNIE A TÖBBIEKNÉL". Ezután megmutatják, hogy hogyan lehetsz magasabbrendű a többieknél. Ez pedig úgy megy, ha isteni, szent, okos, erős, stb. vagy, vagy legalább kitartó ahelyett, hogy a sárba süllyednél.

Ezután a célok sorozatát úgy mutatják be, hogy különböző alakok (amelyeknek az előző univerzumban jelentőségük volt) előjönnek, megállapítják a célt és annak viszonyát a többihez. Ez az OT3-ban található I-es esemény igazi felépítése. Ha ezt a szintet futtatod, csak keresd meg azt, amikor a szekérhajtó az mondja, hogy "TÚLÉLNI HATALMASNAK LENNI" és ismerd fel azt, hogy egy sokkal hatalmasabb esemény egy kicsiny részét találtad meg.

Nem szívesen mondom ezt, de az OT3-at nagyon hanyagul kutatták. Szerencsére az I-es esemény kicsiny részletének felismerésével is elég jól elboldogulunk, ugyanis az esemény nem tartalmaz túl sok erőfeszítést vagy töltést. Nem is igazán lehet erőteljes implantnak tekinteni. Igazából egyfajta üdvözlő ceremónia vagy egy beteges bevezető, amelyen az emberek keresztülmennek, hogy megmutassák, hogyan is áll össze itt a játszma.

Most egy kis részlet következik az általam legbiztosabbnak tartott részből:

Sötétséghullám, csattanások, stb. A kerub megfúj egy kürtöt. Kijön egy pap és azt mondja, hogy "TÚLÉLNI SZENTNEK LENNI". A pap arra az oldalra néz, amerre az előző alak elment és azt mondja, hogy "SZENTNEK LENNI MEGOLDÁS A HATALMASOK ELNYOMÁSÁRA". A pap a másik irányba néz és azt mondja, hogy "SZENTNEK LENNI AZ OKOSOK ÁLTAL ELNYOMVA LENNI". A pap elmegy.

Sötétséghullám, csattanások, stb. A kerub megfúj egy kürtöt. Kijön egy tudós és azt mondja, hogy "TÚLÉLNI OKOSNAK LENNI". A tudós arra az oldalra néz, amerre a pap elment és azt mondja, hogy "OKOSNAK LENNI MEGOLDÁS A SZENTEK ELNYOMÁSÁRA". A tudós a másik irányba néz és azt mondja, hogy "OKOSNAK LENNI AZ ERŐSEK ÁLTAL ELNYOMVA LENNI". A tudós elmegy.

Sötétséghullám, csattanások, stb. A kerub megfúj egy kürtöt. Kijön egy sportoló és azt mondja, hogy "TÚLÉLNI ERŐSNEK LENNI". A sportoló arra az oldalra néz, amerre a tudós elment és azt mondja, hogy "ERŐSNEK LENNI MEGOLDÁS AZ OKOSOK ELNYOMÁSÁRA". A sportoló a másik irányba néz és azt mondja, hogy "ERŐSNEK LENNI A RAVASZAK ÁLTAL ELNYOMVA LENNI". A sportoló elmegy.

Megjegyzendő, hogy az erős után a következő a "ravasznak lenni", de ezt nem venném biztosra. Lehet, hogy a szekérhajtóval kapcsolatban is tévedek és a "hatalmasnak lenni" nem közvetlenül a "szentnek lenni" cél előtt következik, ugyanis azt a célt sem futtattam. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a szentet az okos, azt pedig az erős követi.

Nem próbálom meg az egészet leírni, ugyanis a teljes sorozaton nagyon hanyagul mentem végig és nem vagyok teljesen biztos abban, hogy helyesen kaptam meg. Megadom az általam megtalált célok hozzávetőleges listáját, de rajtad áll, hogy kifuttasd azt a személyes GPM-et, amelybe beleragadtál, valamint az eggyel előtte találhatót és ez alapján szükség esetén kijavíts.

Minden implant platen kutatást valójában egy csoportnak kellene végeznie. A különböző személyek számára a minta különböző részei lesznek igazán valóságosak és amikor ezt összerakod, akkor az egész képet meg kell kapnod. Amennyire én tudom, a szcientológiában használt clearré tételi tanfolyam néhány tucat ember együttes erőfeszítései alapján rakták össze. Itt is ugyanennek az elvégzésére lenne szükség. Egy teljes és pontos platen a minket követők számára könnyebbé teszik az utat.

Viszont ennek az eseménynek a futtatása nem szabadít meg a céloktól, csak egy könnyű módszert nyújt arra, hogy megtaláld azt a személyes GPM-edet, amelynek a közepén vagy és valamennyire eligazít abban, hogy mi is történik. A személyes GPM-en található töltés nem az implantból származik és nem tűnik el, amikor az implanttal szembenézel. A töltés az ártó tetteidből és ehhez hasonló dolgokból származik, amelyeket a mások elleni küzdelmedben ezen minta alapján követtél el.

Arra is rá fogsz jönni, hogy ezeket a célokat nem adod fel, amikor kifuttatod őket. Ehelyett egyszerre több dologra is képes leszel. Amikor az összes dolog kitörlődik, képesnek kell lenned egyszerre szentnek, okosnak, erősnek, szabadnak, felelősségteljesnek, kitartónak és isteninek lenni egyszerre. Ezek jó célok. Nem azért implantáltak, hogy ezek a céljaid legyenek, hanem azért, hogy ezeket a célokat egymással szembeállítsák és téged megosszanak.

Létezik néhány gond a célok teljes listájával kapcsolatban. Először is ez egy fordítás, ugyanis az implantot nem magyarul (sem angolul) adták és lehet, hogy különböző szavakat használunk ugyanarra a dologra. Másodszor ezeket személyes GPM-ként éltük meg és a cél pontos megfogalmazása egy kicsit mindig megváltozhat, amikor körbemész rajtuk, így a pontos mintától esetleg eltérhetett. Ezentúl természetesen hibákat is elkövethettem, különösen úgy, hogy bizonyos célokat kihagytam vagy rossz sorrendbe raktam, ugyanis csak átsiklottam rajtuk, nem pedig ténylegesen töröltem őket.

A KÖVETKEZŐ LISTA CSAK A KEZDET, NE HAGYATKOZZ MEG A PONTOSSÁGÁRA.

Minden egyes céllal szembenáll (vagy elnyomja) a következő sorban található cél és szembenáll (vagy elnyomja vagy megoldja) az eggyel felette találhatót. Az első ("isteninek lenni") elnyomja az utolsót, így az egész egy teljes kört alkot. Minden egyes cél nagy, igazolatlan ártó tettei az eggyel alatta található ellen lettek elkövetve.

  • ISTENINEK LENNI
  • SZABADNAK LENNI
  • FELELŐSSÉGTELJESNEK LENNI
  • ALKOTÓNAK LENNI
  • FONTOSNAK LENNI
  • HOZZÁÉRTŐNEK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • HÍRESNEK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • JÓ MEGFIGYELŐNEK LENNI
  • HATÁROZOTTNAK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • APRÓLÉKOSNAK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • SIKERESNEK LENNI
  • IGAZSÁGOSNAK LENNI
  • NÉPSZERŰNEK LENNI
  • ÜGYESNEK LENNI
  • BÖLCSNEK LENNI
  • SZÉPNEK LENNI
  • TERMELÉKENYNEK LENNI
  • HATALMASNAK LENNI
  • SZENTNEK LENNI
  • OKOSNAK LENNI
  • ERŐSNEK LENNI
  • RAVASZNAK LENNI
  • BÁTORNAK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • GAZDAGNAK LENNI [az Öntisztításból – a fordító]
  • FÜGGETLENNEK LENNI
  • JÓNAK LENNI
  • KALANDOSNAK LENNI
  • RENDSZERETŐNEK LENNI
  • KÜLÖNBÖZŐNEK LENNI
  • TISZTELTNEK LENNI
  • BOLDOGNAK LENNI
  • KAPZSINAK LENNI
  • ÉRZÉKINEK LENNI
  • PARANCSOLÓNAK LENNI
  • ERŐSZAKOSNAK LENNI
  • KITARTÓNAK LENNI

Más lehetséges célok: okozónak, kívánatosnak, hozzáértőnek, elevennek, határozottnak, értékesnek, etikusnak, esztétikusnak, híresnek, büszkének vagy gazdagnak lenni.

Azok a ritka esetek, akik a GPM megfordított végén találhatók, ezeket úgy is futtathatod, hogy "nem …-nak lenni".

3.7. Futtatható eljárások

Arról, hogy hogyan kell auditálni, a következő fejezetben írok. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy az eljárások parancsait ismételve kell futtatnod, fokozatosan egyre mélyebbre hatolva, amíg valami fel nem szabadul.

Egy komolyan aberrált területen nem elég csak egy eljárást futtatni, egy fontos választ megtalálni vagy egy új felismerésre szert tenni. Általában több irányból közelíted meg és rengeteg dolgot bontasz le ahhoz, hogy egy nagyobb mentális töltést megszüntess. Amikor ezekhez a GPM-ekhez hasonló dologgal kerülsz szembe, akkor ezek hajlamosak összegyűlni és rengeteg kisebb dolog épül rájuk. Ezeket addig kell különböző eljárásokkal csapkodni, amíg végül az egész porrá nem omlik.

Amikor az "okosnak lenni" célomat elkezdtem megtisztítani, a Ron által ezen a területen kipróbált különböző eljárások egyvelegét alkalmaztam, ezentúl más, alacsonyabb fokozat jellegű eljárásokat is bedobtam, amikor a cél valamely részét (általában a cél terminálját, ebben az esetben az okos személyt) egy utasításba bele lehetett illeszteni. Végül, miközben így próbálkoztam, felismertem, hogy mi volt az előző cél, milyen célterv-tételt dramatizálok jelenleg és egy csomó más dolgot, majd végül a cél F/N-ezett a méteren és elég jól kikapcsolt. Csak ekkor próbáltam meg a céltervet kilistázni.

Általános használatra, és ezt az utólagos bölcsesség mondatja velem, olyan eljárásokat kellett volna megpróbálnom értelmesen összerakni, amelyek könnyebbek és gyorsabbak, mint az eredetileg követett lépések. Viszont hadd emlékeztesselek arra, hogy ezt másokon futtatott alapos kutatással nem lett ellenőrizve.

Valamilyen mértékben ez olyan alacsonyabb szintű fokozati eljárások egymásutánja, amelyek egy bizonyos területre irányulnak. Ez messze nem olyan alapos, mint a kiterjesztett alacsonyabb fokozatok, ugyanis sokkal szűkebb célpontunk van és nem akarjuk, hogy a túl sokáig tartson.

Egy képzett szóló auditornak képesnek kell lennie arra, hogy ezt magán futtassa. Még meg kell tudni, hogy egy képzetlen személy ezeket tudja-e saját magán auditálni. Úgy gondolom, hogy meg lehet tenni, ha eléggé határozott és vágyik arra, hogy keresztüljusson rajta. A figyelembe veendő tényező az, hogy mennyire célzott a parancs és hogy mennyi mindennel tud a személy szembenézni. Az Önelemzés jól meghatározott kérdéseivel szinte bárki auditálhatja magát és még a leghanyagabb módon végezve is eredményeket érhet el. A néhány homályosabb alacsonyabb fokozatú eljárást még csak nem is lehet szóló auditálni, hacsak nem vagy magasan fent a skálán. Most azzal az előnnyel rendelkezünk, hogy a cél jól meghatározott (ha a helyes célt megtaláltad) és a személy érdeklődésének a középpontjában áll.

Általában az eljárás közted, egy másik személy (azaz egy bizonyos személy) és mások (csoportok vagy a társadalom) között váltogat. Ez hajlamos kiragadni az önközpontú nézőpontból, kikerülsz annak a terminálnak a cselekedeteiből, amelybe beleragadhattál és megtisztítja az áramlataidat, amelyek egynél több irányban folyhatnak (létezik a befelé áramlás, amelyet fogadsz, a kifelé áramlás, amelyet kibocsátasz és a mások egymás közti kapcsolataiban megfigyelt keresztirányú áramlás). Én ezeket csak a korai auditálásban szokásos felváltva használandó utasításokba helyeztem bele és nem futtattam minden egyes ismétlődő parancsot az enyhülési pontig. Azt gondoltam, hogy ez túl sok vesződséggel járna és ebben az esetben nem lenne igazán szükséges. Mind a két módon kipróbáltam és ez tűnt a jobb választásnak.

Ezek az eljárások igen fontosak, amikor a korábbi GPM-ekre visszatérsz. Azt találtam, hogy céltervet egyenesen a "szentnek lenni"-ig (az ezt közvetlenül megelőző GPM-emig) vissza tudtam listázni és lehet, hogy szükséged lesz erre ahhoz, hogy a cél hanyatló végén keresztül visszakerülj, de csak a céltervet futtatva nem tudtam korábbra visszakerülni. A cél túl hosszú volt és a jelen életemtől túl távol esett. Szükséged lesz ezeknek az általános eljárásoknak a futtatására ahhoz, hogy elég jól fel tudd idézni és meg tudd érteni azt, hogy ki és mi voltál akkor, amikor ez volt a célod, mielőtt a GPM-et igazán törölni nem tudod.

3.7.1 Objektív eljárások

Az objektív eljárásokat a környezeten futnak.

A cél lehanyatlásának az egyik oka az, hogy amíg azt éled, az opterm jellemzőit fokozatosan másokba helyezed. Ha a cél az "okosnak lenni", akkor másokat hajlamos vagy butává tenni. Ezek az eljárások ezt próbálják megfordítani.

Két eljárás létezik, ezeket egymástól külön kell futtatni. Ezt addig ismételd újra meg újra, amíg valami megtörténik, felismersz valamit, hirtelen nagyon jól érzed magad, stb.

3.7.1 a) Keress egy népes helyet, válassz ki egyes embereket és a cél terminálját posztuláld beléjük. Ha a cél "okosnak lenni", akkor észt posztulálj az emberekbe.

3.7.1 b) Keress egy népes helyet, válassz ki egyes embereket és mindegyikükben vedd észre a cél még bennük található képességét (például az okosságot), fogadd el és bátorítsd azt. Ezt telepatikusan végezd. Nem számít, hogy tényleg eljut-e hozzájuk a kommunikáció vagy csak képzeled ezt. A fontos a feléjük irányított szándékod és az a felismerésed, hogy legalább a képesség egy kicsiny megmaradt szikrája mindenkiben megtalálható, nem számít, hogy milyen mélyre temetődött (azaz még a legbutábbakban is megmaradt az intelligencia parányi darabkája).

3.7.2 Egyszerű felidézés

Egy dolog pozitív vagy kellemes oldalának felidézése hajlamos lecsillapítani a negatív oldallal kapcsolatos zaklatottságot és kudarcokat. Mielőtt lehanyatlottak volna, egy cél megélésének legkorábbi és leghatalmasabb megnyilvánulásai nagyon csodálatosak voltak (de ezek a jelenlegi életedben nem biztos, hogy nagyon jól láthatóak). Ennek az erőnek egy részét szeretnénk újra feléleszteni, mielőtt a hátrányosan ható tényezők bármelyikével elkezdünk foglalkozni.

Ezentúl ennek futtatása során azt is el szeretnénk érni, hogy tudatában legyél azoknak az embereknek, akik ugyanezt a célt futtatják. Ez nem csak az énközpontú nézőponttól szabadítja meg a személyt, hanem abban is segít, hogy egy külső nézőpontból tekintsen rá a célra.

Ez egy egyszerű eljárás, az utasításokat felváltva kell futtatni. Az üres helyet a cél képességével, például okossal, szenttel, stb. helyettesítsd.

3.7.2 a) Idézd fel azt, amikor ________ voltál

3.7.2 b) Idézd fel azt, amikor valaki más ________

3.7.2 c) Idézd fel azt, amikor mások ________ voltak

3.7.3 ARK felidézés

Az affinitás (szeretet), a realitás (egyetértés) és a kommunikáció az élet fontos alapját alkotják. Ezeket együtt ARK háromszögnek hívjuk és amikor mind a három tényező jelen van, akkor ott találjuk a megértést is. Ezeket arra lehet használni, hogy az emberek emlékezetét kicsit hozzáférhetőbbé tegye és egy kicsit kihúzza azokból a hátrányosan ható tényezőkből, amelyekbe belesüllyedt.

Négy eljárás létezik, mindegyiket a többitől elkülönülten kell futtatni és mindegyik hat olyan parancsot tartalmaz, amelyet váltogatva kell futtatni.

Az üres helyet a GPM termináljával (például okos személlyel, szenttel, stb.) helyettesítsd be.

3.7.3.1 Kommunikáció felidézése

3.7.3.1 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor jó kommunikációban voltál egy ________-val

3.7.3.1 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ jó kommunikációban volt veled

3.7.3.1 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más jó kommunikációban volt egy ________-val

3.7.3.1 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ jó kommunikációban volt valaki mással

3.7.3.1 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások jó kommunikációban voltak egy ________-val

3.7.3.1 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ jó kommunikációban volt másokkal

3.7.3.2 Egyetértés felidézése

3.7.3.2 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egyetértettél egy ________-val

3.7.3.2 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ egyetértett veled

3.7.3.2 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más egyetértett egy ________-val

3.7.3.2 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ egyetértett valaki mással

3.7.3.2 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások egyetértettek egy ________-val

3.7.3.2 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ egyetértett másokkal

3.7.3.3 Affinitás felidézése

3.7.3.3 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor affinitást éreztél egy ________ felé

3.7.3.3 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ affinitást érzett feléd

3.7.3.3 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más affinitást érzett egy ________ felé

3.7.3.3 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ affinitást érzett valaki más felé

3.7.3.3 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások affinitást éreztek egy ________ felé

3.7.3.3 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ affinitást érzett mások felé

3.7.3.4 Megértés felidézése

3.7.3.4 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor megértettél egy ________-t

3.7.3.4 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megértett téged

3.7.3.4 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más megértett egy ________-t

3.7.3.4 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megértett valaki mást

3.7.3.4 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások megértettek egy ________-t

3.7.3.4 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megértett másokat

3.7.4 Kommunikációs eljárás

A megrekedt kommunikációs áramlatokat gyakorlással és a gátak feszegetésével érdemes kiszabadítani. Most is inkább a pozitív cselekedetek érdekelnek minket, nem pedig a negatívakat keresünk.

A legjobb azt elképzelni, hogy valakihez ténylegesen beszélsz és rengeteg dolgot részletesen elmondasz neki. A hangsúly az áramlás mennyiségén van, ugyanis ezek segítségével átküzdheted magad az általad felállított korlátokon. Képzeletben mindenféle különös dolgot elmondhatsz, csak tarts fent az áramlást. Sok mindent kiáramoltathatsz egy parancsnál és ha végeztél, akkor válts át a következő parancsra.

3.7.4 a) Képzeld el azt, hogy bizonyos dolgokat mondasz egy ________-nak

3.7.4 b) Képzeld el azt, hogy egy ________ bizonyos dolgokat mond neked

3.7.4 c) Képzeld el azt, hogy valaki más bizonyos dolgokat mond egy ________-nak

3.7.4 d) Képzeld el azt, hogy egy ________ bizonyos dolgokat mond valaki másnak

3.7.4 e) Képzeld el azt, hogy mások bizonyos dolgokat mondanak egy ________-nak

3.7.4 f) Képzeld el azt, hogy egy ________ bizonyos dolgokat mond másoknak

3.7.5 Segítség eljárás

A cél lehanyatlásának egyik oka a másoknak sikertelenül nyújtott segítség összegyülemlett súlyából áll. A csapda felépítése olyan, hogy a személy minden egyes hibáját nagyon komolyan veszi, ragaszkodik hozzájuk és soha nem egyensúlyozza ki azzal az időszakkal, amikor sikerült másokon segíteni. Így ezt úgy kezeled, hogy olyan időszakokat keresel, amikor sikeresen segítettél.

Amikor egy személy teljesen összeomlik és a kudarcok látszólag messze túlhaladják a sikereket, akkor egy hosszú ciklus végét látod. Mindig a hatalom állapotából hanyatlott le és elég sok sikert fogsz találni, ha elég messzire visszatérsz. Ha tudsz találni egy olyan korábbi életet, amelyben sokszor értél el sikert, akkor könnyű dolgod van. Ha nem, akkor még mindig folytathatod azzal, hogy ebben az életben még a legkisebb sikereket is felkutatod, ugyanis ezek újra megerősítik azokat a nagyobb pozitív cselekedeteket, amelyek korábban a látótávolságon kívül helyezkedtek el.

3.7.5 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor segítettél egy ________-nak

3.7.5 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ segített neked

3.7.5 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más segített egy ________-nak

3.7.5 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ segített valaki másnak

3.7.5 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások segítettek egy ________-nak

3.7.5 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ segített másoknak

3.7.6 Megvédés eljárás

A megvédés kudarcai hasonlóak, de általában sokkal hevesebbek, mint a segítés kudarcai. Ezen a területen a szeretet és a veszteség, a bizalom és az árulás, stb. tömegeit találod. Ha egy gyermek elveszíti a szülőjét, nem számít, hogy milyen gyenge és kicsi, hajlamos lesz azt érezni, hogy nem sikerült a szülőt az ártalomtól megvédeni.

Megismétlem, hogy a kudarcokat egyszerű felidézéssel nem lehet futtatni. Ezáltal a személy egyszerűen összeomlana a veszteség súlya alatt. Ehelyett a hatalmas méretű pozitív oldallal kell kapcsolatba lépned. Még ha a jelenlegi életek kilátástalannak is tűnnek, emlékezz arra, hogy már nagyon régóta itt vagyunk és mindenkinek ugyanúgy voltak jobb, mint rosszabb időszakai.

A többi eljáráshoz hasonlóan a parancsokat felváltva, egy nagyobb nyereségig futtasd.

3.7.6 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor megvédtél egy ________-t

3.7.6 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megvédett téged

3.7.6 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más megvédett egy ________-t

3.7.6 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megvédett valaki mást

3.7.6 e) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor mások megvédtek egy ________-t

3.7.6 f) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor egy ________ megvédett másokat

3.7.7 Probléma eljárás

Most már készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk az egyik olyan módszert, amelynek segítségével a személy tönkreteszi magát. Az történik, hogy problémái lesznek és ezután megoldja ezt, a megoldást kőbe vési, ami további bajba sodorja és ez még több problémához vezet. Végül ezekből a dolgokból egy csomót összeszed és a régebbi megoldások már semmire sem alkalmazhatók, de még mindig a helyükön tartja őket.

Ez nagyon közeli kapcsolatban áll a GPM-ek hanyatlásával. A megbízható tételeket (azokat a dolgokat, amelyekké megpróbál válni) úgy is lehet tekinteni, mint az optermek (a vele szembenálló dolgok) megoldásának sorozata. Most nem tételeket vagy optermeket keresünk, de néha egy előkerülhet és ebben az esetben figyelmesen le kell jegyezni.

Az eljárás abból áll, hogy megfigyelünk egy problémát, megfigyelünk hozzá egy vagy több megoldást (annyit, amennyi kényelmesen előjön), majd megfigyelünk még egy problémát és annak a megoldásait, stb. Általában egyre korábbi problémákat fogsz megfigyelni (de az is rendben van, ha néhány későbbi) és olyan megoldások fognak feltűnni és megszűnni, amelyek még érvényben vannak és ennek hatására a későbbi problémák (amelyek a korábbi megoldások miatt jöttek létre) szétesnek és hirtelen az egész szét fog esni.

Ez elég bonyolult ahhoz, hogy az áramlás minden irányát különálló eljárásként futtassuk. Minden egyes eljárás két utasítást fog tartalmazni. Ha saját magadon futtatod, akkor a megoldás parancsot annyiszor futtasd, amennyiszer az szükséges. Ha ezt valaki máson futtatod, akkor az utasítások egyszerű váltogatása elég jól fog működni és elkerülöd azt a döntést, hogy a pc-nek több megoldása van-e arra a problémára (egyszerűen még egyszer előjön neki ugyanaz a probléma, ha több is létezik).

Az üres helyeket a cél termináljával (egy okos személlyel, egy szent személlyel, stb.) töltsd ki.

3.7.7.1 a) Milyen problémája lehetne egy ________-nak valaki mással vagy másokkal?

3.7.7.1 b) Milyen megoldása lehetne egy ________-nak erre a problémára?

3.7.7.2 a) Milyen problémája lehetne valaki másnak vagy másoknak egy ________-val?

3.7.7.2 b) Milyen megoldásuk lehetne erre a problémára?

3.7.7.3 a) Milyen problémát figyelhetne meg egy ________ mások között?

3.7.7.3 b) Milyen megoldása lehetne egy ________-nak erre a problémára?

3.7.7.4 a) Milyen problémát hozhatna létre magának egy ________?

3.7.7.4 b) Milyen megoldása lehetne egy ________-nak erre a problémára?

Megjegyzendő, hogy ezeket a kérdéseket számos módon fel lehet tenni (lásd a szcientológia 1-es fokozatának eljárásait). Én az általam legerőteljesebbnek tartott változatot választottam ki.

3.7.8 Ártó tettek és visszatartások

Most egy igazán okozati oldallal foglalkozunk. A személy ártó tetteket követ el, elrejti őket és visszahúzódik attól, hogy cselekedjen. Lehet, hogy ártani akart, lehet, hogy elszökött valami elől vagy talán csak jó szándékai voltak és valami rosszul sikerült. Az emberek gyakran süllyednek le arra szintre, amikor mindentől visszatartják magukat, ugyanis ezzel másoknak árthatnának.

Így a személyt arról kérdezgetjük, hogy mit tett, ugyanis így a felelősségét fokozatosan megnövelhetjük. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a "tett" egy ártalmas cselekedet legyen, ugyanis bármely cselekvés bevallása hasznos lépésnek tekinthető. Az ártalmas tetteknek elő kell jönniük és elő is fognak jönni ezekre a kérdésekre, de ne erőltesd ezt. Ezentúl a tettekre utaló kérdéseket visszatartásos jellegűekkel is váltogathatjuk, hogy fellazítsuk azt a folyamatosan beragadt visszatartást, amellyel a legtöbb ember együtt él.

Az áramlás minden egyes irányát most is külön eljárásként fogjuk futtatni.

A GPM megélése közben felgyülemlett dolgok közül az ártó tettek a legjelentősebbek közé tartoznak és az ezekkel való szembenézés képességének megnövelése komoly mennyiségű töltés felszabadítását okozhatják. Ezek segítségével lehetővé válik az, hogy a GPM-ből egy kicsit jobban kikerülj, így segítségképpen a végére egy új áramlást illesztettünk.

3.7.8.1 a) Mit tehetne egy ________ valaki mással?

3.7.8.1 b) Mit rejthetne el egy ________ valaki más elől?

3.7.8.2 a) Mit tehetne valaki más egy ________-val?

3.7.8.2 b) Mit rejthetne el valaki más egy ________ elől?

3.7.8.3 a) Mit tehetne egy ________ másokkal?

3.7.8.3 b) Mit rejthetne el egy ________ mások elől?

3.7.8.4 a) Mit tehetne egy ________ saját magával?

3.7.8.4 b) Mit rejthetne el egy ________ saját maga elől?

3.7.8.5 a) Mit tehetnél egy ________-val?

3.7.8.5 b) Mit rejthetnél el egy ________ elől?

Megjegyzendő, hogy egy az utolsó rendkívül fontos, ha a célod már jelentősen lehanyatlott.

3.7.9 Változás

A változás fontos nyomógomb. Ha valaki nem tud változni, akkor nem lehet jobban.

A változáshoz ragaszkodás és az annak ellenállás az ártó tettek fontos forrásának számít és az emberek közötti indulatok egyik általános forrása.

A GPM-ben használt személyazonosságok az életre nyújtott rögzült megoldások és akkor is hajlamosak ellenállni a változásnak, amikor a változás hasznosabb lenne.

3.7.9.1 a) Mit akarhatna egy ________ valaki másban megváltoztatni?

3.7.9.1 b) Minek a megváltoztatását akarhatná egy ________ valaki másban megakadályozni?

3.7.9.2 a) Mit akarhatna valaki más egy ________-ban megváltoztatni?

3.7.9.2 b) Minek a megváltoztatását akarhatná valaki más egy ________-ban megakadályozni?

3.7.9.3 a) Mit akarhatna egy ________ másokban megváltoztatni?

3.7.9.3 b) Minek a megváltoztatását akarhatná egy ________ másokban megakadályozni?

3.7.9.4 a) Mit akarhatna egy ________ saját magában megváltoztatni?

3.7.9.4 b) Minek a megváltoztatását akarhatná egy ________ saját magában megakadályozni?

3.7.9.5 a) Mit akarhatnál egy ________-ban megváltoztatni?

3.7.9.5 b) Minek a megváltoztatását akarhatnád egy ________-ban megakadályozni?

3.7.10 Zaklatottság

Az emberek között zaklatottság általában azért lép fel, mert az affinitás, a realitás, a kommunikáció vagy a megértés áramlatát gátolják vagy pedig erőltetik. Az emberek közti zaklatottság (amelyet ARK törésnek vagy ARKX-nek hívunk) kezelésének szcientológia auditálásban használt alapvető technikája az, hogy megfigyeljük, pontosan mi is történik ezekkel az áramlásokkal. Egy ARKX létrejöttéhez egy áramlással a következő okok valamelyike történhet meg: kíváncsiság, vágy, erőltetés, gátlás, nincs (azaz az áramlás hiánya) és visszautasítás.

Amikor egy ARK törés történik, a reakció általában egyáltalán nincs arányban a ténylegesen megtörténtekkel. Amikor sikerül elérned azt, hogy a személy mondjuk amiatt zaklatott, mert a kommunikációját visszautasították, akkor egy kicsit lenyugszik. Ezután ha korábbi hasonló zaklatottságokat keresel (ugyanis ezek a dolgok idővel hajlamosak felhalmozódni), akkor akár egy nagyobb megkönnyebbülést is elérhetsz nála.

Ebben az esetben nem egy bizonyos zaklatott állapotot próbálunk meg kezelni, hanem ehelyett egy bizonyos terminállal kapcsolatos zaklatottságokat próbáljuk meg kezelni.

Azért, hogy ne kóboroljunk el túl messzire, a három leggyakoribb nyomógombra, a gátlásra, az erőltetésre és a vágyra korlátozzuk magunkat, ugyanis ezek elég sok dolgot összeszednek ahhoz, hogy boldoguljunk (csak egy terminált próbálunk meg kezelni és nem a teljes 3-as fokozatot kívánjuk elvégezni).

Ebben az esetben az áramlás különböző irányait különálló eljárások helyett inkább felváltva használt parancsokkal érdemes kezelni. Egy bizonyos nyomógombon (mint például a gátolt kommunikáción) egy bizonyos eljárással dolgozva a személynek hamar el kell jutnia egy adott fajta zaklatottság alapjához és szét kell tudnia szedni azt.

Mellékesen megjegyzem, hogy ez az eljárás jelenleg nem része a szcientológia 3-as fokozatú auditálásának. Valóban nagy szükség lenne arra, hogy ennek egy általánosított változatát (mind a hat nyomógombbal) hozzáadják ahhoz a fokozathoz. Ezentúl az igazán korai ARKX-ek (az Otthon Univerzum előttiek) a "nemtudás" nyomógomb hozzáadását is igénylik.

3.7.10.1 Gátolt kommunikáció

3.7.10.1 a) Más milyen kommunikációját gátolná egy ________?

3.7.10.1 b) Egy ________ milyen kommunikációját gátolná valaki más?

3.7.10.1 c) Mások milyen kommunikációját gátolná egy ________?

3.7.10.1 d) Egy ________ mely saját kommunikációját gátolná?

3.7.10.1 e) Egy ________ milyen kommunikációját gátolnád?

3.7.10.2 Erőltetett kommunikáció

3.7.10.2 a) Egy ________ milyen kommunikációját erőltetné valaki másra?

3.7.10.2 b) Más milyen kommunikációját erőltetné egy ________-ra?

3.7.10.2 c) Egy ________ milyen kommunikációját erőltetné másokra?

3.7.10.2 d) Egy ________ mely kommunikációját erőltetné saját magára?

3.7.10.2 e) Milyen kommunikációt erőltetnél egy ________-ra?

3.7.10.3 Vágyott kommunikáció

3.7.10.3 a) Egy ________ milyen kommunikációra vágyna mástól?

3.7.10.3 b) Valaki más milyen kommunikációra vágyna egy ________-tól?

3.7.10.3 c) Egy ________ milyen kommunikációra vágyna másoktól?

3.7.10.3 d) Milyen kommunikáció vágyására venné rá magát egy ________?

3.7.10.3 e) Milyen kommunikációra vágynál egy ________-tól?

3.7.10.4 Visszautasított egyetértés

Erre az egyre a visszautasítás jobbnak tűnik, mint a gátlás.

3.7.10.4 a) Egy ________ milyen egyetértést utasítana vissza valaki mástól?

3.7.10.4 b) Valaki más milyen egyetértést utasítana vissza egy ________-tól?

3.7.10.4 c) Egy ________ milyen egyetértést utasítana vissza másoktól?

3.7.10.4 d) Milyen egyetértés visszautasítására venné rá magát egy ________ ?

3.7.10.4 e) Milyen egyetértést utasítanál vissza egy ________-tól?

3.7.10.5 Erőltetett egyetértés

3.7.10.5 a) Egy ________ milyen egyetértést erőltetne valaki másra?

3.7.10.5 b) Valaki milyen egyetértést erőltetne egy ________-ra?

3.7.10.5 c) Egy ________ milyen egyetértést erőltetne másokra?

3.7.10.5 d) Egy ________ milyen egyetértést erőltetne saját magára?

3.7.10.5 e) Milyen egyetértést erőltetnél egy ________-ra?

3.7.10.6 Vágyott egyetértés

3.7.10.6 a) Egy ________ milyen egyetértésre vágyna mástól?

3.7.10.6 b) Valaki más milyen egyetértésre vágyna egy ________-tól?

3.7.10.6 c) Egy ________ milyen egyetértésre vágyna másoktól?

3.7.10.6 d) Milyen egyetértésre vágyására venné rá magát egy ________?

3.7.10.6 e) Milyen egyetértésre vágynál egy ________-tól?

3.7.10.7 Gátolt affinitás

3.7.10.7 a) Más milyen affinitását gátolná egy ________?

3.7.10.7 b) Egy ________ milyen affinitását gátolná valaki más?

3.7.10.7 c) Mások milyen affinitását gátolná egy ________?

3.7.10.7 d) Egy ________ mely saját affinitását gátolná?

3.7.10.7 e) Egy ________ milyen affinitását gátolnád?

3.7.10.8 Erőltetett affinitás

3.7.10.8 a) Egy ________ milyen affinitását erőltetné valaki másra?

3.7.10.8 b) Valaki milyen affinitását erőltetné egy ________-ra?

3.7.10.8 c) Egy ________ milyen affinitását erőltetné másokra?

3.7.10.8 d) Egy ________ milyen affinitását erőltetné saját magára?

3.7.10.8 e) Milyen affinitást erőltetnél egy ________-ra?

3.7.10.9 Vágyott affinitás

3.7.10.9 a) Egy ________ milyen affinitásra vágyna mástól?

3.7.10.9 b) Valaki más milyen affinitásra vágyna egy ________-tól?

3.7.10.9 c) Egy ________ milyen affinitásra vágyna másoktól?

3.7.10.9 d) Milyen affinitásra vágyására venné rá magát egy ________?

3.7.10.9 e) Milyen affinitásra vágynál egy ________-tól?

Ennek a kilenc eljárásnak elégnek kell lennie. Ha szükséges, akkor ezeket a nyomógombokat még a megértésen is, ezentúl az egyetértés helyett vagy mellett a realitáson is futtathatod. Ráadásul, ahogy azt korábban említettem, háromnál több eljárást lehet a nyomógombokon futtatni. Az ARK háromszög ezen eljárását a létezőség-cselekvőség-birtoklóság háromszögön is lehet futtatni.

3.7.11 Igazolások

Ebben az univerzumban a személy a túlélésért küzd és erre alapozva követi el a legborzalmasabb ártó tetteit. Ezután ezt igazolások vastag leple alá rejti el. Az a) és a c) kérdések mindegyikére több b) és d) választ kaphatsz.

3.7.11 a) Mit tenne egy ________ azért, hogy biztosítsa a túlélését?

3.7.11 b) Milyen igazolásai lennének erre?

3.7.11 c) Mások milyen cselekedetét állítaná meg egy ________ azért, hogy biztosítsa a túlélését?

3.7.11 d) Milyen igazolásai lennének erre?

3.7.12 Igaza van és mások hibásak

Most a "kiszolgáló fakszimilé"-t (azt a mérlegelést, amely segítségével másokat hibáztat) szeretnénk eltakarítani.

3.7.12.1

Ez egy ismétlendő eljárás. Azért futtatjuk ezt először, hogy egy kis töltést távolítsunk el.

3.7.12.1 a) Hogyan érheti el egy ________ azt, hogy igaza legyen?

3.7.12.1 b) Hogyan érheti el egy ________ azt, hogy mások legyenek a hibásak?

3.7.12.2

Most a válasz listázására van szükségünk. Gyakran az "ők egy …" alakú mérlegelés jön elő, de fogadj el mindent, ami megjelenik. A listázásos technikákkal kapcsolatban olvasd el a következő fejezetet, ha ebben még nem vagy elég képzett.

A listázó kérdés a következő:

3.7.12.2 Mit használna egy ________ arra, hogy másokat hibáztasson?

Megjegyzendő, hogy a válaszokat nem korlátozzuk erre az életre (ahogy azt a 4-es fokozaton általában teszik). A korlátozás azért szükséges, hogy a személyt meggátolják abban, hogy egyszerre több GPM-be belecsússzon (amelyek mindegyike más választ ad erre a kérdésre). Most ugyanezt a hatást úgy érjük el, hogy egy bizonyos GPM terminálra hivatkozunk.

3.7.12.3

Ha az előző listázás nem eredményezett egy "ők egy …" alakú egyszerű választ, akkor listázd a következőt:

3.7.12.3 Egy ________ nézőpontjából tekintve mi az, ami őket annyira rosszá teszi?

3.7.12.4

A fenti listázó kérdések legalapvetőbb válaszát véve futtasd a következőt:

3.7.12.4 a) Hogyan tehetne (a válasz) másokat hibássá?

3.7.12.4 b) Hogyan érhetné el (a válasz) azt, hogy egy ________-nak igaza legyen?

3.7.13 Nézőpontok

Noha ez az eljárás általában a szcientológián belül a 0-ás fokozaton szerepel, valójában egy nagyon haladó eljárás és a GPM terminál kezelése során az utolsó simításokra kiválóan használható. Ez segít exteriorizálódni belőle.

3.7.13 a) Honnan tudnál egy ________-hoz kommunikálni?

3.7.13 b) Honnan tudna egy ________ hozzád kommunikálni?

3.7.13 c) Honnan tudna egy ________ másokhoz kommunikálni?

3.7.13 d) Honnan tudna egy ________ saját magához kommunikálni?

3.8. Az optermek haladó eljárásai

Mostanra a terminált már elég jól rendbehoztuk és rengeteg töltés távozott el az optermekről, így ezeket már könnyedén lehet közvetlenül futtatni.

3.8.1 Az alapvető opterm

Lesz egy alapvető szembenálló terminál, amely a terminál ellentéte. Az okossághoz ez a "buta személy" vagy "ostoba emberek".

Mi inkább az alapjául szolgáló jellemzőket keressük, nem pedig egy bizonyos optermet, ezért a listázó kérdés a következőképpen néz ki:

3.8.1 a) Milyen fajta emberekkel állna egy ________ szemben?

Ennek ki kell adnia az alapvető optermet. Viszont arra is van esély, hogy az ezt közvetlenül megelőző opterm jön elő (az előző cél terminálja, például az "ostoba szent emberek").

Ha szükséges, akkor a következőt is listázhatod:

3.8.1 b) Milyen fajta emberek állnának egy ________-val szemben?

Erre az az alapvető optermnek kell előjönnie, de lehet, hogy az ezután következő optermet (a következő cél terminálját, például az "ostoba erős emberek"-et) kapod meg.

Ha egyik lista sem eredményezi az alapvető optermek, akkor keresd meg a két válasz alapjául szolgáló közös jellemzőt.

3.8.2 Opterm eljárás

Ezt a fent megtalált optermen futtasd.

3.8.2 a) Mit cselekedne vagy hogyan állna hozzá egy (opterm) egy (terminálhoz)?

3.8.2 b) Mit cselekedne vagy hogyan állna hozzá egy (terminál) egy (optermhez)?

3.8.2 c) Mit cselekedne vagy hogyan állna hozzá egy (terminál) másokhoz?

3.8.2 d) Mit cselekednének vagy hogyan állnának hozzá mások egy (terminálhoz)?

3.8.2 e) Mit cselekedne vagy hogyan állna hozzá egy (opterm) másokhoz?

3.8.2 f) Mit cselekednének vagy hogyan állnának hozzá mások egy (optermhez)?

3.8.2 g) Mit cselekedetet vagy hozzáállást tartana vissza egy (opterm) egy (termináltól)?

3.8.2 h) Mit cselekedetet vagy hozzáállást tartana vissza egy (terminál) egy (optermtől)?

(Ez LRH teljes időnyomos R3D O/W (ártó tett/visszatartás) eljárására alapul).

3.8.3 A következő cél megtalálása

Ahogy a jelenlegi előtti GPM-eket futtatod, akkor az időben az után következőt már kezelted (ugyanis visszafelé haladsz) és tudni fogod, hogy az micsoda.

Viszont azzal a GPM-mel kapcsolatban, amelyet jelenleg élsz, nem mindig tudhatod, hogy mi lesz a következő. Lehet, hogy a céllal kapcsolatos eljárások futtatásából vagy a korábban ismertetett I-es incidens sugallta mintából ez nyilvánvaló lett, de ezt nem lehet teljesen biztosra venni, ugyanis ezeket a célokat csak ajánlották és a célokkal kapcsolatos posztulátumaid kicsit eltérhetnek a mintától.

Ezentúl ott van annak a kérdése is, hogy milyen mélyen süllyedtél bele a jelenlegi GPM-edbe. Az elején még lehet, hogy semmilyen kapcsolatod nincs a sorozatban következővel és lehet, hogy ki kell hagynod a kezelését, ugyanis semmi futtatható nincs ott. Ha viszont a cél aljánál helyezkedsz el, akkor lehet, hogy komoly ártó tettek és töltések vannak a következő GPM-en.

A következő listázó kérdést lehet arra használni, hogy a következő célt megtaláljuk:

3.8.3 a) Milyen cél szállna sikeresen szemben a (jelenlegi céllal)?

Ezt úgy is megkaphatod, hogy az eljövendő optermeket listázol:

3.8.3 b) Milyen fajta személy állna sikeresen szemben egy ________-val?

vagy akár

3.8.3 c) Milyen fajta személy lenne veszélyes egy ________-ra?

Amint megvan a cél, annak terminálját a következő listázásával kaphatod meg:

3.8.3 d) Ki vagy mi szeretné a (célt)?

Amint megvan a terminál (az eljövendő opterm esetén a következő cél terminálja lesz az), a célt a következő listázásával lehet megkapni:

3.8.3 e) Milyen célja lehet egy (terminálnak)?

Eljátszogathatsz ezekkel a kérdésekkel, amíg elégedett nem leszel azzal, hogy a válaszok összeillenek és értelmesek. Amikor ezzel végeztél, akkor vagy tudnod kell, hogy mi a következő cél és annak a terminálja (ami a jelenlegi célod eljövendő optermje), vagy pedig elégedetten meg kell állapítanod, hogy a látóteredben nincs eljövendő opterm.

A korábbi GPM-ek esetében már tudod a választ erre kérdésre, így csak ellenőrizd le őket, hogy biztos legyél abban, mindent jól csináltál.

3.8.4 Az eljövendő opterm futtatása

Most a fenti 3.8.2 eljárást használd, de az eljövendő optermet használd a közvetlen opterm helyett.

Ezen lehet, hogy nem lesz sok töltés, amikor a jelenlegi GPM-edet futtatod. Viszont ha a hanyatlás vége felé jársz, akkor borzalmas igazolatlan ártó tetteket követtél el az elkövetkezendő GPM-mel szemben és még az is lehet, hogy ezzel az eljárással egy R/S tűreakciót is bekapcsolhatsz.

Ha szükségesnek tűnik, akkor több eljárást is futtathatsz az eljövendő opterm ellen elkövetett ártó tettekkel kapcsolatban.

Ezentúl ha egy R/S bekapcsol vagy (a méter használata nélkül futtatva) nagyon gyűlölködővé és gonosszá válsz az eljövendő optermmel kapcsolatban, akkor keresd meg és takarítsd el a korábbi hamis szándékokat. Emellett ha még szükséges, akkor figyeld meg az I-es esemény eredeti képét, amely alapján ezt az egészet lejátszod.

Ha korábbi GPM-eket futtatsz, akkor ezt a területet már futtattad, ugyanis az eljövendő célt már feldolgoztad. Viszont ellenőrizned kell azt, hogy létezik-e az eljövendő opterm ellen elkövetett ártó tettekkel kapcsolatban valamennyi töltés. Ha igen, akkor olyan O/W eljárásokat futtathatsz, mint hogy "mit tenne egy (terminál) egy (eljövendő optermmel)" vagy "mit tartana vissza egy (terminál) egy (eljövendő optermtől)".

3.8.5 Az előző cél megtalálása

Most az általunk kezelt előtti célt szeretnénk megtalálni. A jelenlegi megoldja a korábbit.

A következő szerint listázd a célt:

3.8.5 a) Milyen céllal szállna sikeresen szembe a (jelenlegi cél)?

Ezt úgy is megkaphatod, hogy a korábbi optermet listázod:

3.8.5 b) Milyen fajta személlyel szállna szembe sikeresen egy (terminál)?

A "sikeresen szembeszállna vele" helyett a "megoldja" kérdést is használhatod.

Ez a fenti 3.8.3-hoz hasonlóan működik, kivéve hogy most visszafelé keresel.

3.8.6 A megelőző opterm futtatása

Most a 3.8.2 eljárását használjuk, de a megelőző optermre és nem a következőre.

Lehet, hogy ennek futtatása során hirtelen borzalmas mennyiségű, az előző cél élése közben általad elkövetett igazolatlan ártó tettet derítesz fel. Ha ez történik, akkor a lehető legtöbbet szedj össze ezekről, ugyanis ez az, ami ténylegesen helyreállítja a képességeidet és lehetővé teszi a korábbi cél felidézését.

Korábbi GPM-eken ez egy nagyon érzékeny terület lehet, ezért előfordulhat, hogy a következő eljárást is kell futtatnod.

3.8.6 a) Milyen ártó tettet követhet el egy (korábbi opterm) egy (terminál) ellen?

3.8.6 b) Hogyan igazolná ezt?

Ezentúl ha egy R/S bekapcsol, akkor keresd meg és szüntesd meg a korábbi hamis célt. Emellett ha még szükséges, akkor figyeld meg az I-es esemény eredeti képét, amely alapján ezt az egészet lejátszod.

3.8.7 Következő teendők

Mostanra a jelenlegi GPM-ednek már szét kellett esnie és az általad korábban felhagyott GPM-ekkel kapcsolatban valamekkora tudatossággal kell rendelkezned.

Így már könnyedén fel kell tudnod rajzolni a fentebb említett céltervet.

Amikor a céltervet elkészíted, akkor azt egészen az előző cél lehanyatló végéig futtasd vissza (lásd a fenti 3.8.5) és próbálj meg visszakerülni arra a pontra, amikor azt a posztulátumot hoztad, hogy többé nem követed azt a célt.

Miután a céltervet futtattad, megteheted, hogy az egészen újra végigmész és megpróbálod beazonosítani a tételekhez kapcsolódó életeket és meghatározni azok időpontját. A célterv elkészítése alapján már valamilyen fogalmadnak kell lennie erről, de az emlékeid visszaszerzésében az az időpontok megtalálása is segít.

Végső lépésként keresd meg azt az időpontot, amikor a célt posztuláltad. Ezután keresd meg és írj le bármely más olyan posztulátumot, amelyet a céllal kapcsolatban tettél.

Miután ezzel végeztél, kifuttathatod a Sziklát, de az eggyel előző GPM-et is (amelyet fentebb már be kellett, hogy azonosíts) elkezdheted futtatni.

3.9. A Szikla auditálása

A Szikla az az alapvető tárgy, amely az egész GPM-et szimbolizálja.

A személy a sziklát saját maga helyettesítésére használja.

Gyakran a szikla egy kezdetlegesebb változatát hordja magával (egy okos személy például szemüveget viselhet).

A thetán a szikla képét valamilyen, a fizikai univerzumon kívül létrehozott térben tartja és a testéhez vezető összes kommunikációját azon irányítja át. Ezt szándékos elfelejti és elrejti azért, mert attól fél, hogy valaki kiolvassa a gondolatát, szétzúzza a sziklát és megsemmisíti őt. Valamilyen mértékben ezt egy magasabb szintű szellemi testként használja és az élettartama a GPM egészére kiterjed.

Az auditálás elején nem fogsz megszabadulni a sziklától. A személy túlzottan kötődik hozzá és azt hiszi, hogy elveszíti az önazonosságát és az emlékeit, ha az eltűnik. Ezentúl a céloknak ezt a listáját sokszor végigjártuk, így lehetnek olyan korábbi hasonló sziklák, amelyek hatására az még a jelenlegi GPM kifuttatása után is hajlamos megmaradni.

Most csupán egy kis töltést próbálunk meg leszedni róla és megpróbáljuk megtisztítani. Ezt csak a GPM és a céltervének auditálása után szabad megpróbálni.

A korábbi GPM-ek esetében a személy már nem használja azt a sziklát, amelyet azok kedvéért létrehozott, de mégis fontos ezekkel is foglalkozni, ugyanis a személy hajlamos kényszeresen mindent létrehozni, ami az általa használt sziklák bármelyikéhez hasonlít. Ennek hatására a fizikai univerzum hajlamos nagyon szilárd és kezelhetetlen lenni.

A szikláról a 20. és a 21. ACC (Advanced Clinical Course – Haladó Klinikai Tanfolyam) anyagában sok korai elmélet található. Ezek az ACC-k nem sikerültek túl jól. A hírek szerint miután kijöttek, a tanulók úgy néztek ki, mint a sziklák. A gond az volt, hogy a GPM-ek felépítését még nem dolgozták ki és ezeket a dolgokat addig nem lehet sikeresen futtatni, amíg a GPM-eket előtte nem kezelték.

Az még kérdéses, hogy ugyanazzal a céllal kapcsolatban ezek a sziklák minden személynél ugyanazok-e.

3.9.1 A Szikla megtalálása

A célt is és a terminált is listázhatod. A kérdés a következő:

3.9.1 Milyen tárgy jelképezné a ________-t?

A "szentnek lenni" cél esetében az üres helyet vagy egy "szent ember"-rel, vagy pedig a "szentnek lenni cél"-lal helyettesítsd be.

A megtalált sziklát használd az ezután következő eljárások üres helyének betöltésére.

3.9.2 Emberek elégedetté tétele

Az ACC-k során Ron azt találta, hogy a személy arra használja a sziklát, hogy az embereknek örömet okozzon. Ezt helyezi ki maga helyett, hogy csodálatot vonzzon magára, stb. Természetesen lesznek olyanok, akik nem csodálják meg és ennek hatására ez rögzül.

3.9.2.1 a) Milyen fajta ________ okozna örömet az embereknek?

3.9.2.1 b) Mondj egy személyt, akinek örömet okozna

3.9.2.2 a) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más csodálta a ________-dat

3.9.2.2 b) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor valaki más leértékelte a ________-dat

3.9.2.2 c) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor csodáltad valaki más ________-ját

3.9.2.2 d) Idézz fel egy olyan időszakot, amikor leértékelted valaki más ________-ját

3.9.2.3 Képzelj el egy tömeget, akik megdicsérik és csodálják a szikládat. Addig folytasd, amíg nagyon jól nem érzed magad.

3.9.3 Segítség a Sziklán

A szikla valószínűleg segít túlélni.

3.9.3 a) Hogyan tudna egy ________ segíteni neked?

3.9.3 b) Hogyan tudnál segíteni egy ________-nak?

3.9.3 c) Hogyan tudna egy ________ segíteni valaki másnak?

3.9.3 d) Hogyan tudna valaki más egy ________-nak segíteni?

3.9.3 e) Hogyan egy ________ saját magának segíteni?

3.9.4 A Szikla megvédése

A szikla elveszhet vagy megsérülhet, és ez állandó ok az aggódásra és félelemre.

3.9.4 a) Hogyan tudna egy ________ megvédeni téged?

3.9.4 b) Hogyan tudnál egy ________-t megvédeni?

3.9.4 c) Hogyan tudna egy ________ megvédeni valaki mást?

3.9.4 d) Hogyan tudna valaki más egy ________-t megvédeni?

3.9.4 e) Hogyan tudná egy ________ saját magának megvédeni?

3.9.5 Megállított mozgás

A szikla hajlamos megállítani a mozgást és így tömeget gyűjteni össze.

3.9.5 a) Milyen mozgásodat állította meg egy ________?

3.9.5 b) Valaki más milyen mozgását állította meg egy ________?

3.9.5 c) Mások milyen mozgását állította meg egy ________?

3.9.6 Ellenállás

3.9.6 a) Milyen létezőség állna ellen egy ________-nak?

3.9.6 b) Milyen létezőségnek állna ellen egy ________?

3.9.7 A Sziklából történő objektív exteriorizáció

Erre egy tényleges anyagi tárgyat használj. Lehet, hogy már rendelkezel a jelenlegi sziklád egy másolatával (szemüveg, kereszt vagy bármi más, ami a jelenlegi célodat jelképezi). Szinte teljesen biztos, hogy az ezt közvetlenül megelőző GPM-ével nem rendelkezel (ugyanis valószínűleg nagyon határozott voltál, amikor felhagytál vele), így keríts egyet vagy gyurmából készítsd el. A legfontosabb az, hogy legyen egy anyagi tárgy, amivel dolgozhatsz.

Helyezd a tárgyat elérhető közelségben egy asztalra. A gyakorlat egyik része az, hogy tényleges kinyúlsz érte, megmarkolod, majd visszahúzod tőle a kezed. Legalább harminc centiméternyit tudd oda és vissza mozgatni a kezed.

3.9.7 a) Markold meg a tárgyat és ne hagyd elmenni

3.9.7 b) Engedd el

3.9.7 c) Markold meg a tárgyat és tartsd teljesen nyugodtan

3.9.7 d) Engedd el

3.9.7 e) Markold meg a tárgyat és (az elméddel kivetítve) tedd szilárdabbá

3.9.7 f) Engedd el

3.9.8 A Szikla elveszítése

3.9.8.1 Képzelj el egy módot arra, ahogy elveszíted a ________-t

3.9.8.2 Képzelj el egy módot arra, ahogy valaki más elveszíti a ________-t

3.9.8.3 Képzelj el egy módot arra, ahogy mások elveszíti a ________-t

3.9.9 Birtoklóság képzetek

Ez a Ron által az 1950-es évek végén használt PDC-re (Philadelphia Doctorate Course, azaz Philadelphiai Doktori Tanfolyam) és a Birtoklóság helyrehozatala eljárásra épül.

A szikla nagy mennyiségű másolatait kell elképzelned egy téged körülvevő gömbbe. A másolatokat folyamatosan egyre korhadtabbra és silányabbra teremtsd, változtatgasd a színét és egyre többet és többet hozz létre belőlük, amíg el nem tudod érni, hogy lavinaként zuhanjanak a testedbe.

Folyamatosan egyre többet képzelj el belőlük és vedd rá őket arra, hogy befelé áramoljanak, amíg elégedettnek nem érzed magad és hajlandó vagy néhányat elveszíteni.

Ezután még többet képzelj el és robbanásszerűen repítsd őket kifelé a távolba.

Amikor úgy tűnik, hogy ez lenyugodott, akkor menj vissza az első lépésre, de most szebb másolatokat hozz létre és addig áramoltasd be őket lavinaszerűen, amíg elég nem lesz belőlük.

Egyre jobb és jobb másolatokkal folyamatosan váltogasd a be- és a kiáramlást, amíg a csodálatosan gyönyörű (aranyszínű, stb.) másolatokat is könnyedén kezelni nem tudod.

3.9.10 Nézőpont eljárás

3.9.10 a) Honnan tudnál egy ________-hoz kommunikálni?

3.9.10 b) Honnan tudna egy ________ hozzád kommunikálni?

3.9.10 c) Honnan tudna valaki más egy ________-hoz kommunikálni?

3.9.10 d) Honnan tudna egy ________ valaki máshoz kommunikálni?

3.9.10 e) Honnan tudna egy ________ saját magához kommunikálni?

3.9.11 Emlékezet

A thetán gyakran használ tárgyakat az emlékei megőrzésére. A szikla esetében egész életeket tárolhat bennük, ugyanis így anélkül elfelejtheti őket, hogy teljesen elveszítené azokat.

3.9.11 a) Milyen emlékeket tárolhatna számodra egy ________?

3.9.11 b) Milyen emlékeket tárolhatna valaki más számára egy ________?

3.9.11 c) Milyen emlékeket tárolhatna mások számára egy ________?

3.9.11 d) Minek az elfelejtését engednéd meg egy ________ számára?

3.9.12 Gondolat

A thetánnak az az ostoba hajlama is megvan, hogy tárgyakat használ arra, hogy helyette gondolkodjanak.

3.9.12 a) Miket gondolhat ki helyetted egy ________?

3.9.12 b) Milyen gondolataid lehetnek egy ________ hiányában?

3.9.13 Megszállott teremtés

3.9.13.1 a) Honnan tudnál létrehozni egy ________-t?

3.9.13.1 b) Honnan tudna egy ________ téged létrehozni?

Ezt addig futtasd felváltva, amíg a b) utasítás hirtelen nevetségesnek tűnik és szétesik. Ezután az eredmény stabilizálása érdekében néhányszor futtasd le az a) utasítást. Hihetetlennek tűnhet, de valószínűleg valamilyen mértékben inkább a sziklával hozatod létre magad és nem pedig fordítva.

Ezután futtasd:

3.9.13.2 a) Honnan tudna valaki más egy ________-t létrehozni?

3.9.13.2 b) Honnan tudna egy ________ valaki mást létrehozni?

3.9.14 OT eljárás

Tartsd a tárgyat a kezedben.

Csukd be a szemed.

3.9.14 a) Vegyél észre három pontot a tárgyban

3.9.14 b) Vegyél észre három pontot a szobában

Ezt felváltva végezd. Az érzékleteidnek nem kell túl jónak vagy valóságosnak lennie. Csak folytasd az észrevételezést.

Ha hirtelen azt érzed, hogy a szikla még egy másolata valahol, valamilyen különös helyen megtalálható, akkor azt is add hozzá az eljáráshoz és és abban is vegyél észre három pontot(azaz a kezedben lévő tárgy, a szoba és eközött a távoli tárgy között váltogass).

Eleinte ennek a futtatása során a kezedben lévő tárgy sokkal valóságosabb és szilárdabb lesz, mint a szoba többi része. Addig folytasd, amíg vagy megszűnik ez a hatás (a tárgyat és a szobát egyformán nem érzékeled), vagy pedig bizonyos nem leszel abban, hogy a sziklából exteriorizáltál.

3.10. Utószó

Egy érdekes dolog az, hogy a minta tetején található isteni lények visszaütnek a kitartó lényekre. Ez a Biblia korai könyveiben is megtalálható, ahol Isten mindig azt mondja, hogy Izrael gyermekei makacsok és folyamatosan az akarata alá kívánja hajlítani őket.

A kitartó lények elnyomása azt jelenti, hogy amikor isteni voltál, nem tudtál kitartani és ez azt biztosította, hogy a cél lehanyatlik. Ezentúl azok a szabad lények is folyamatosan zavartak, akik nem estek az irányításod alá, így végül borzalmas ártó tetteket követtél el ellenük. A körforgás így kezdődött el.

Megjegyzendő, hogy azoknak a lényeknek, akiket kitartónak vagy szabadnak gondolsz, nem mindig ezek a célok a személyes GPM-jei. Ha isteni vagy és valaki más nagyon sok gondot okoz neked, akkor hajlamos vagy feltenni azt, hogy ő szabad lény (mivel az implant ezt sugallja), még ha ez a valaki lehet, hogy mondjuk a "népszerűnek lenni", vagy akár az "isteninek lenni" célon is dolgozik (de ők a te nézőpontodból szabadnak tűnnek).

Léteznek ezelőtti univerzumok (lásd a "Kozmikus történelem" című fejezetet). Az utolsó néhány univerzumnak megvolt a maga személyes GPM sorozata, amelyek azon univerzum játékának felépítését alkották.

Ennek univerzumnak a célja a túlélés és ebbe az a kifacsart téves gondolat is beletartozik, hogy csak egy valaki fog túlélni, így magasabbrendűnek kell lenned a többieknél.

Az előző a Mágia Univerzuma volt. Az alapvető cél az "élvezni" volt. Ez egy élvhajhász univerzum volt. A kifacsart téves gondolat az volt, hogy a gyönyörhöz mások kárára jutottál hozzá. Más szavakkal jó dolog volt, ha elkaptál valakit egy körre, de rossz, ha ezt veled tették meg. Ez a gondolat még akkor is megtalálható itt körülöttünk, ha nyilvánvalóan hibás. Mindenfajta nemkívánatos késztetés, a szexuális őrültségektől kezdve mások rabszolgasorba taszításáig származik ebből az univerzumból.

Amikor ebbe az univerzumba léptél, akkor elfogadtad a jelenlegi célok sorozatát és ez lett a téged elsődlegesen motiváló tényező. Viszont csak azért, mert ezeket a GPM-eket éled, még nem jelenti azt, hogy a Mágia Univerzuma céljainak sorozatával felhagytál. Azokat ugyanúgy éled tovább, de ezek másodlagos tényezővé süllyedtek vissza, így a tételeken hajlamos vagy lassan és rájuk kevés hangsúlyt fektetve végighaladni. Ezentúl ezek a korai célok nagyon visszahanyatlottak, ugyanis már nagyon sokszor megélted őket és a sorozaton végighaladva minden egyes alkalommal egyre tovább pusztultak.

A Mágia Univerzuma céljainak sorozatain még nem sikerült jó fogást találnom. Ezeket a személyes GPM-ek jelenlegi sorozata elfedi. Ezekről tudnod kell, ugyanis néha egy olyan kilógó szálat találsz,amely onnan ered (a PC a "felelősnek lenni" célt éli, de borzalmasan vágyik arra, hogy ma este berúgjon, stb.). Ne kezdj el egy olyan korábbi GPM eltévedt darabjaira vadászni, amelyek az éppen futtatott személyes GPM-be nem illeszkednek logikusan bele.

A személy saját maga által okozott viselkedése (szemben azzal, amelyet mások erőltettek rá) a következő forrásból táplálkozik:

  1. A jelenlegi személyes GPM-je.
  2. A korábbi univerzumokból származó, jelenleg élt más GPM-jei.
  3. Azok a korábbi posztulátumai, amelyeket szerinte élnie kell.
  4. Szabad akarat.

Soha ne kövesd el azt a hibát, hogy azt gondolod, minden viselkedést aberráció okoz. A személyt is elkezdheti érdekelni valami. Mindenféle előzetes ok nélkül elhatározhat valamit. A különbség az, hogy ezeken a dolgokon el tud gondolkozni és meggondolhatja magát, ha így kívánja.