5. fejezet

Az elnyomó személy felismerése

Jellemvonásaiból észre fogod venni, hogy az antiszociális személyiségnél az intelligencia nem vezet minket nyomra. Lehetnek okosak, ostobák vagy átlagosak. Így azok, akik rendkívül intelligensek, számottevő, még államfői magasságokba is emelkedhetnek.

Hasonlóképpen, a fontosság és a mások fölé való emelkedés képessége vagy vágya nem mutat az antiszociális személyekre. Azonban ha fontossá válnak vagy felemelkednek, meglehetősen láthatóvá válnak cselekedeteik kiterjedt következményei által. De éppen ilyen valószínűséggel lehetnek jelentéktelen emberek, vagy lehetnek nagyon alacsony sorban, nem kívánva semmi jobbat.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Az előző fejezet elolvasása után azt is gondolhatnád, hogy az általad ismert emberek fele biztos elnyomó – sőt talán még te is az vagy. Nincs közöttünk olyan, aki mások elnyomásában ne lett volna valamikor bűnös.

Sajnálatos módon viszont nem mindig lehet valakiről teljes bizonyossággal megállapítani, hogy antiszociális személyiség-e. Nincsenek közöttünk földre szállt angyalok vagy megtestesült démonok, a legtöbbünk valahová a két véglet közé esik. Ahhoz, hogy valakit pontosan meg tudjunk ítélni, mérlegelnünk kell a jót és a rosszat és el kell döntenünk, hogy az adott személy viselkedése alapvetően építő jellegű, saját magának és a környezetének a túlélését támogatja-e, vagy pedig az erőfeszítéseinek romboló hatása van.

Ez mind az arányokon múlik. Hogyan és mivel tölti a személy az idejének a legnagyobb részét? Ha keményen dolgozik azon, hogy tisztességes életet éljen, bár néha meginog, azért valószínűleg a jó oldalhoz tartozik. Ha viszont az elnyomók jellemvonásainak nagy részét rendszeresen felmutatja, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az illető elnyomó személy.

Minden ember követett már el erőszakos tetteket vagy mulasztást, amelyért megróhatnak. Nincs az egész emberiségben egyetlen tökéletes emberi lény sem.

De vannak olyanok, akik megpróbálnak jót tenni, és olyanok is, akik a rosszra szakosodnak, és ezen tények és jellemvonások alapján felismerheted őket.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Ha a hullámvasutazás tüneteid észleled magadon és azt gyanítod, hogy egy elnyomó van jelen az életedben, keress valakit, aki folyamatosan aggodalommal tölt el vagy zavar téged, valakit, aki közel áll hozzád. Ez lehet apa, anya, hitves, testvér, nagynéni, nagybácsi, nagyszülő, szerető, főnök, tanár vagy vagy barát. A családdal és a szeretteiddel kapcsolatban nehéz keresztülhatolni az érzelmi kötődésünkön, de gyakran ebben a környezetben találjuk az elnyomót. Az érzelmi vagy pénzügyi függőségünk pedig a sebezhetőségünket növeli.

Az ítéletedet arra alapozd, hogy az illető vajon rendszeresen kikészít vagy megállít téged.

A pozitív és negatív jellemvonások táblázata segíthet egy lehetséges elnyomó kiértékelésében.

A szociális személy a pozitív jellemvonások nagy részével rendelkezik, miközben az antiszociális személy a negatív jellemvonások többségét testesíti meg. Néhány esetben lehet, hogy nem rendelkezel elég adattal ahhoz, hogy a listában található összes jellemvonást kiértékeld. Például ha nem tudod, hogy a személy környezetében élők betegek, félelemben élnek vagy rendszeresen kudarcot vallanak, ne tételezd fel automatikusan, hogy jól vannak és boldogok. Amíg nem rendelkezel több információval, az adott kérdést hagyd megválaszolatlanul.

A pozitív jellemvonások

  1. Szívesebben beszélget a jó dolgokról, megpróbál másokat nem megbántani.
  2. A körülötte élők általában kiegyensúlyozottak, jól vannak és boldogok.
  3. A kommunikációt csekély változtatással továbbítja. Hajlamos a rossz híreket nem továbbítani.
  4. Hajlandó követni az utasításokat és hajlandó megfogadni a tanácsokat. Érdekli a javulás és a fejlődés. Be tudja vallani, ha tévedett.
  5. Szégyelli, ha valami rosszat követett el. Felelősséget vállal a hibáiért és a vétkeiért.
  6. Megpróbálja a helyes megoldást megtalálni.
  7. Az építő jellegű csoportokat támogatja, a romboló jellegűek tevékenységei ellen tiltakozik.
  8. Megpróbál a körülményekhez képest pontosan fogalmazni.
  9. Rendszeresen befejezi a dolgokat. Tiszteli mások idejét és erőfeszítését. Nem táplál másokkal szemben tartósan haragot.
  10. Tiszteli mások jogait. Nem tartja helyesnek a lopást vagy hogy mások tulajdonával felelőtlenül bánjanak.
  11. Segíteni akar másokon és képes másoktól segítséget elfogadni.

A negatív jellemvonások

  1. Főleg rossz hírekkel, pletykákkal, kritikus és ellenséges megjegyzésekkel, valamint leértékeléssel foglalkozik.
  2. A körülötte lévők hullámvasutaznak, gyakran betegek, meg vannak félemlítve és gyakran követnek el hibákat.
  3. A kommunikáció tartalmát, amikor azt másoknak továbbítja, elferdíti. Megállítja a jó hírek terjedését, a rosszak jelentőségét pedig felnagyítja.
  4. Megpróbál mindent irányítani. Nem-hatás. Változatlan. Nem tudja beismerni, ha tévedett.
  5. Megszegi a szabályokat. Etikátlan. Nincs lelkiismerete.
  6. Rossz irányban fejti ki az erejét. Nem a megfelelő dolgot hibáztatja. Rossz célpontot választ.
  7. A romboló jellegű megoldásokat támogatja, az építő jellegűeket ellenzi.
  8. Általánosságokat mond, különösen amikor híreket vagy szóbeszédet továbbít.
  9. Nem hagyja, hogy a dolgokat befejezzék. Megállítja önmaga és mások tevékenységét. Másokra hosszan neheztel.
  10. Figyelmen kívül hagyja a tulajdonjogokat. Nem vigyáz a saját vagy mások tulajdonára. Gyakran csak az anyagi dolgok érdeklik.
  11. Ellenáll a segítségnek. A segítségnyújtásnak bemutatható pusztítás érdekli.

Ez a lista részben L. Ron Hubbard Az antiszociális személyiség című irányleveléből származik.

A múltból előtörve

Néhány esetben előfordulhat, hogy az ismerőseink zaklatnak fel minket – közben ők mégsem valódi elnyomók. Akkor is hullámvasutazhatunk, ha valaki eléggé emlékeztet egy, a múltunkban található valódi elnyomóra.

Egyszer alkalmaztam egy házvezetőnőt, aki szinte teljesen képtelen volt az utasításokat elfogadni. Trudy a takarításban kegyetlenül hatékony volt (úgy esett neki a kosznak, mintha halálos ellensége lett volna), de amikor bármilyen módosítást javasoltam neki vagy valami tévedést ki akartam javítani, akkor összezavarodott, szétesett és hihetetlen hibákat vétett. Akkor is védekezett, amikor senki sem hibáztatta, folyamatosan aggódott és megpróbálta a kritikát elhárítani. Trudy minden alkalommal szinte teljesen eszét vesztette, amikor rájött, hogy vendégeket várok. A ház egyik végéből a másikba röppent, leszedte a függönyöket, letakarította a bútorokat, kétségbeesve varázsolt csillogóra minden felületet. Trudy, – mondogattam – ugye tudja, hogy nem az angol királynő jön hozzám? Csak néhány régi barátom. Ők soha nem fogják annak a kanapénak az alját nézegetni.

A csecsebecséimet nem volt hajlandó lemosni, mert félt, hogy azokat eltöri. Minden rendben, Trudy, – próbáltam megnyugtatni. Nincs semmim, amit ne lennék hajlandó elveszíteni. Rajta, törj össze bármit.

Ó, ne mondja ezt! – rezzent meg.

Nyilvánvaló volt, hogy valamikor a múltjában annyira fájdalmasan megfegyelmezték, hogy a jelenbeli utasításokat nem volt képes fogadni. Nem számított, hogy milyen szelíden kértem tőle valamit, úgy viselkedett, mintha korbácsot suhogtatnék a feje felett. Az elméjében szinte teljesen egy múltjában található maximalistával azonosított.

Ahhoz, hogy egy ilyen riadozó személyt megsegítsünk, meg kell találni az eredeti félelemkufárt és helyre kell hoznunk az általa elkövetett lelki sérüléseket. A legtöbb esetben ez professzionális szcientológia tanácsadást igényel.

A határeset

Amikor valakit hosszasan elnyomnak és semmit nem tesz ellene, egy idő után folyamatosan maga is egyre elnyomóbban kezd viselkedni. A hullámvasút hajlamos egyre jobban kisimulni, ő pedig egyre több időt fog lent tölteni.

Noha az ilyen személy számos elnyomó jellemvonást mutat, érezzük a mögöttük található jó szándékot és nem tudjuk róla elhinni, hogy ő tényleg elnyomó.

Az ilyen személy elnyomó? Hitem szerint kétfajta antiszociális személyiség létezik, az elnyomó kemény mag, aki mintha már több nemzedék óta csak elnyomással foglalkozna, valamint az elnyomóként viselkedő, akinek a szándékai alapvetően jók, de annyira behódolt a folyamatos támadásoknak, hogy már ő maga is csak elnyomóként tud viselkedni. (Túl későn kezd el visszatámadni, és ilyenkor már nem a megfelelő célpont ellen küzd.)

Bármi is történjék, a kemény mag és az elnyomóként viselkedő között a különbség csupán elméletben létezik. A gyakorlati okokat vizsgálva viszont csupán azt a kérdést kell feltenni, hogy a személy tesz azért, hogy másoknak keresztbe tegyen? Többet árt-e, mint amennyi jót tesz? Ha ezen kérdések bármelyikére is a válasz igen, a személyt elnyomónak kell tekintenünk.

Érzelmek és viselkedés

Általában azt találjuk, hogy az elnyomó egy maroknyi érzelmi és viselkedésminta valamelyikében rögzült.

Némelyikük acsarog, rosszindulatú, dühös és veszekedős. Nyíltan élvezik, ha másokat összezúzhatnak, eltaposhatnak, megalázhatnak és rettegésben tarthatnak. Ha az összes elnyomó úgy viselkedne, mint egy veszett kutya, a felismerésük könnyű lenne.

Sokkal gyakrabban esik meg viszont az, hogy a félelem kalmára az ellenségességét egy mosolygó, jókedvű maszk mögé zárja. A baráti beszélgetések során azért szavaival és lekezelésével sikeresen célba talál. Másokat nevetségessé tesz, kigúnyol, lassan hiteltelenné tesz vagy leértékel. Természetesen mindig csak viccel.

Kevésbé rémisztő, de ugyanannyira magatehetetlenné tesz a kedves, túlzón gondoskodó elnyomó, aki a körülötte élőkből szívja ki titokban az életet. Ajándékokat vesz neked, megvár és ragaszkodik ahhoz, hogy cserébe semmit nem fogadhat el. Elnyomja azt a képességed, amely segítségével gondoskodni tudsz magadról.

Mrs. Baker több napon keresztül figyelte, ahogy a fia egy modellcsónak megépítésén szorgoskodott. Amikor egyszer boltba ment, a fia megkérte, hogy hozzon neki ragasztót, ehelyett egy drága és teljesen összerakott csónakkal lepte meg. A fiú durva, befejezetlen művét pedig egy szekrénybe rejtették el, amit később az anyja egy tavaszi nagytakarítás alkalmával kidobott.

Arthur lelkesen mesélt az új munkájáról, amikor az anyja közbevágott. Az én Arthurom szerencsés volt, hogy tudod magának valamit találni. Mostanában olyan nehéz állást találni. Biztos vagyok benne, hogy majd később a hasznára válik. Ugye még csak 29 éves.

Talán a hihetetlenül kedves személy az elnyomók összes típusa közül a legalattomosabb, ugyanis az ennyire jó szándékú emberekről nem népszerű csúnya dolgokat gondolni.

A tökéletes áldozatról se feledkezzünk meg, aki a boldogtalanságát és nyomorúságát arra használja, hogy mások életét tönkretegye. aggodalmaskodik, másokat akadályoz, a reményvesztettségével gyűr le bennünket. A jó szándékkal adott tanácsaidra nem reagál. A vidám és derűlátó törekvéseidet bolondságként tünteti fel.

A szociális gondozó arra bátorította a felvételizőt, hogy valahol máshol próbáljon meg állást vagy segítséget találni, de az apatikus fiatalasszony csak újra és újra mondta a magáét, mintha a neki elmondottakból egy hangot se hallott volna meg. Nem tudok dolgozni. Epilepsziás vagyok. A nővérem egyszer adott nekem pénzt, de többé nem engedi meg, hogy meglátogassam. Az anyám egy darabig segített, de most akármikor hívom, úgy tesz, mintha semmi nem lenne közöttünk. Felhívom és egyszerűen leteszi a telefont. Volt egy férjem, de egyfolytában azt mondogatta, hogy megőrjítem, végül elhagyott. Nem tudom, hogy hol van. Engem miért nem szeret senki? Mindenki azt mondja, hogy velem nehezen lehet kijönni. De senki sem tökéletes. Ez azért nem ok arra, hogy mindenki megbántson engem. Amióta a barátom kidobott, nincs egy hely, ahol lakhatnék. Az élelmiszerjegyeimet is elveszítettem. És epilepsziás is vagyok. Nem tudok dolgozni. …

Az antiszociális személyiségek egy másik típusa hideg és érzelemmentes. A legkegyetlenebb tettekre képes, ő az a maximalista, aki szájának a legenyhébb lebiggyesztésével, egy felvont szemöldökkel vagy egy jeges pillantással zavarba hoz vagy megfélemlít másokat.

Kitty öt év házasság után hagyta ott Dicket. Annyira hideg volt – mesélte nekem később. Semmit nem mondhattál el neki. Azt gondolta, hogy mindenre tudja a választ. Boldogtalan voltam, de nem bírtam rájönni, hogy mi a bajom. Rengeteget sírtam. Egyszer rábeszéltem, hogy menjünk el egy házassági tanácsadóhoz, de nem volt hajlandó megnyílni.

A férje azt mondta a tanácsadónak: Nincs szükségem arra, hogy Kittyhez hasonlóan kimutassam az érzelmeimet.

Amikor hozzámentem – folytatta Kitty – Azt akartam, hogy gondoskodjanak rólam. A házasság biztonságára vágytam. Ezért viszont borzalmas árat fizettem. Elveszítettem az önbecsülésem. Elveszítettem a humorérzékem. Hihetetlenül régóta nem nevettem – nem nevettem igazán. Öt éven keresztül bűnösnek, butának, értéktelennek és használhatatlannak éreztem magam. Mindig csak elment, rossz volt, esetleg éppen megfelelt. Soha nem volt , amit csináltam.

Így azt találjuk, hogy az antiszociális személyiség lehet dühös, rejtetten ellenséges, kiengesztelő, apatikus, hideg és érzelemmentes, vagy alacsonyabb szintű érzelmek bármelyikét mutathatja. Az érzelmei szinte soha nem változnak meg.

Nem tud visszatámadni

A félelem kalmára így vagy úgy, de annak az elérésén dolgozik, hogy az általa uralt emberek támadjanak vissza. Azt, hogy ezt hogyan éri el, leginkább az elnyomó elsődleges érzelmeitől függ.

Ha durva, kegyetlen vagy hűvösen kritizál, az áldozatai félnek a haragjától és a megvetésétől. Megverheti őket, kirúghatja őket, sértegetheti őket vagy megvonhatja tőlük a támogatását.

Amikor valaki egy rejtettebben élő elnyomóval találkozik, számíthat rá, hogy (a háta mögött) hazugságok, rosszindulatú pletykák és kritikák formájában azonnal támadásoknak lesz kitéve.

Amikor az elnyomó kedves, együttérző típus, annyira édes lesz, hogy nem mersz az a szörny lenni, aki őt elítéli.

Természetesen a leginkább a szegény, bánatos, nyomorék, professzionális áldozatok körül érzed magad a legrosszabbul, ugyanis a bűntudatod az, ami megvédi őket.

A következő okok miatt érzik úgy az elnyomás áldozatai azt, hogy nem képesek visszavágni:

  1. Zsarolástól, erőszaktól vagy valamilyen jellegű megtorlástól tartanak.
  2. Nem akarják annak az érzelmileg hozzájuk közel álló elnyomó az érzéseit megbántani.
  3. Valamilyen módon függnek az elnyomótól.
  4. Olyan lelki bénultságban szenvednek, amely megakadályozza, hogy bárki ellen küzdeni tudjanak.
  5. Noha valószínűleg nincsenek ennek tudatában, úgy érzik, hogy megérdemlik ezt a bánásmódot.

Konfliktusok

Némelyik antiszociális személyiség élvezi, ha a környezetével folyamatosan harcban állhat. Megszámlálhatatlan ellenségeskedésnek, viszálynak és pereskedésnek az okozói. Elgondolkozhatsz azon, hogy valaki hogyan lehet ilyen zavart. A válasz az, hogy az elnyomó folyamatosan neheztel és a környezetét állandó felfordulásban tartja.

Egy New York-i káoszkalmárról nemrég a következő jellemzést olvastam: Dühös volt, gyanakvó és hajlott a veszekedésre. Amíg sarokba nem szorították, visszautasította a kezelést. Túl sokat költött, hatalmas tervei voltak arra, hogy hogyan kereshetne pénzt, nagy vállalkozásokba fogott és szeretett a hatóságokkal összeakaszkodni. Túlsúlyos volt és rengeteget ivott. Egy este egy kisebb baleset után letartóztatták, mert összevitatkozott a rendőrökkel.

Két gyanús vállalkozásba is befektette a pénzét. Majd vett egy hatalmas házat. A helyi rendőrökkel hamarosan a területhasználati jogokkal kapcsolatban veszett össze. Majd annyira rosszul bánt a dolgozóival, hogy a városi hivatalnokok nem voltak hajlandóak vele többé együttműködni és a terveivel fel kellett hagynia. A házát hatalmas veszteséggel adta el. Amikor a legutóbb találkoztam vele, akkora adóvisszatérítésekei voltak, hogy az IRS-szel [az amerikai adóhatósággal – a fordító] lett vitás ügye.

Kényszeres beszéd

Sok elnyomó kényszeresen beszél. A kommunikációt úgy szeretik elpusztítani, hogy azt maguknak kisajátítják. (Az egyetlen megemlítendő kivétel a mogorva elnyomó, aki a kommunikációt csendben utasítja vissza.) Az egyik barátnőm egyszer egy megemlített egy olyan nőt, aki még a mozifilmet is végigbeszélte.

Mit kell tenni azzal a baráttal, aki egyfolytában beszél? – kérdezte Evelyn. Lilliant már évek óta ismerem, és mindig rengeteget beszélt, de mostanában elviselhetetlen lett – az egyik témáról a másikra ugrik, és csak azért áll meg, hogy hogy levegőt vegyen vagy hogy feltegyen egy kérdést. Lillian leginkább arról beszél, hogy milyen magányos, (rajtam kívül) már egy barátnője sem hajlandó vele találkozni és hogy a férje sem hajlandó hozzá szólni. Legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy Hogy is tehetné? Nem hagyod, hogy valaki más is véletlenül szóljon egy szót. A félbeszakítás sem működik, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, ha mondok valamit.

Néha ezek a kényszeres beszélők azzal, hogy mintha érdeklődnének és mindenre rákérdeznek, azt a mesterséges illúziót keltik, hogy kétirányú kommunikációt folytatnak. Gyorstüzelésű kérdezéstechnikát alkalmaznak, türelmetlenül félbeszakítják minden válaszodat és ártatlanul megpróbálják kitalálni a válaszod lényegét. Így a kommunikációt úgy irányítják, hogy a kérdéseinek és a feltételezéseinek a hatásává tesznek.

Elnyomó: Hogy tartod a füvedet ilyen zölden?

Áldozat: Hát én …

Elnyomó: Biztosan van egy kertészed!

Áldozat: Nem, én …

Elnyomó: Akkor egy céget alkalmazol? Ez neked mennyibe kerül?

Áldozat: Nem, én magam csinálom …

Elnyomó: Ahh!Akkor műtrágyázol?

Áldozat: Nem igazán, komposztálok …

Elnyomó: Erről olvastam. Minden szemetedet az udvarba dobod és hagyod elrohadni.

Áldozat: Hát, azért ez többről szól …

Elnyomó: Nem lesz ettől túl büdös? Úgy értem, megéri? Hiszen vehetsz olyan csomagot is, ami zölddé teszi a füvet, kiirtja a gazt és a bogarakat is elpusztítja.

Egy ilyen inkvizítor vallatása annyira kimerítő tud lenni, hogy nem csoda, ha az áldozata nem akar többé kommunikálni.

Kifogyhatatlan energia

A káoszkalmárok nagy része kimeríthetetlen energiáról tesz tanúbizonyságot. Belső feszültség zsong bennük, soha nem képesek teljesen megnyugodni. Egy férfi így írta le az őrjítően segítőkész feleségét: Éjjel egy vagy kettő előtt soha nem feküdt le aludni. Reggel ő volt az első, aki felkelt. Egész nap szorgoskodott, mindig tenni akart valamit valakiért – akár akarta az illető, akár nem.

Néhányan nem ennyire tevékenyek, de azért a környezetüket könyörtelenül zaklatják. A nagynéném volt a legfárasztóbb személy, akit valaha ismertem. – mondta a fiatal férfi. Amikor minket meglátogatott, úgy tűnt, hogy soha nem pihen. A feleségemet vagy engem a ház minden sarkába követett és minden percben beszélt. Figyelmet követelt magának. Az egész napunkat megátkozta. Nem bírta elviselni, ha rajta kívül valami mással szerettünk volna foglalkozni. Amikor a legutóbbi látogatása után visszatértünk a repülőtérről, a feleségem hazaérve kijelentette: Most lefekszek aludni. Három napig senki ne szóljon hozzám..

Szexuális irányultság

A megszállott és szabad szex a pszichózis édestestvére.

L. Ron Hubbard – Szervezeti Ügyvezetői Tanfolyam

Néhány elnyomó rengeteg szexuális kapcsolatot létesít és kifacsart szexuális ízlése van. Itt találjuk a krónikus házasságtörőt, a rejtett perverz vagy a szexőrült személyeket.

Ross az elnyomó testvérét így írta le: Annyira különbözött tőlem, amennyire csak lehetett. A szexuális élete például hihetetlen. Kielégíthetetlen volt. Szó szerint több száz nővel volt együtt. Közülük legalább tízet teherbe ejtett, akiknek abortuszt kellett csináltatnia. Ellenben mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a ő egészséges és természetes szexuális életet él.

Vallás

Néhanapján azt találhatod, hogy egy elnyomó szenvedélyesen vallásos. A kenetteljes viselkedése viszont az embertársai iránti érzéseinek teljes hiányát takarja. Semmilyen szeretetre, segítségre vagy gyógyításra irányuló őszinte szándék nem vezérli. Ehelyett a vallást mások elítélésére, megállítására használja, vagy arra alkalmazza, hogy bennük bűntudatot keltsen.

Barátok nélkül

Sok elnyomó végzi egyedül, barátok nélkül. Az egyik férfi így írta le a feleségét: Mindig úgy tett, mintha viccelt volna, de csak kigúnyolt másokat. Úgy tűnt, hogy addig nem volt elégedett, amíg valakit annyira megbántott vagy annyira feldühített, hogy soha nem jött vissza. Láttam, ahogy az évek során az összes barátunktól megszabadul.

Amikor az egyik vagy akár mindkét szülő elnyomó, a gyermekeik gyakran keresnek más városban munkát vagy vesznek el olyanokat, akik az ország túlsó végében élnek. Természetesen a boldog családok gyermekei is elhagyják az otthonukat, de ők a szüleikkel kapcsolatban maradnak és szívesen térnek haza. Amikor viszont a szülő elnyomó, a fiaik és lányaik hajlamosak felhagyni a kommunikációval és rettegnek a kötelességszerű hazalátogatásoktól.

Nem véletlen, hogy az antiszociális személy egyedül és barátok nélkül végzi. Egy szociális intézkedésekről szóló televíziós dokumentumműsor az egyik fiatal támogatásért folyamodót a következőképpen ábrázolta: Kaptam egy levelet az apámtól, hogy többé nem támogat. Egy aláírt papírt kellett hoznom az orvosomtól, továbbá a szobatársamtól, hogy nem hajlandóak többé velem lakni. [A szociális munkás] azt mondta, hogy hétfőig nem találkozhatunk. Mit fogok a hétvégén csinálni? Azt akarta, hogy menhelyre menjek. Arra nincs szükségem. Senki nem törődik velem. Megmondtam neki, hogy nincsenek barátaim. Megmondtam, hogy nincs hova mennem….

Végkövetkeztetés

Készülj fel arra, hogy az elnyomó elég hétköznapian néz ki, az általa elmondottak teljesen logikusnak tűnnek és még akár rendkívül okos is lehet. Az antiszociális személy viszont mindig beléd tudja ültetni azt az elképzelést, hogy ami veled történik, az kissé komolytalan, valószínűleg nem fontos és kétségtelenül megérdemelt. Ha viszont te (vagy valaki más) elkövet valamit, akkor az fontos, rendkívül komoly és ráadásul helyrehozhatatlan.

4. A jellemzők Ruth Minshull: Fent és lent 6. Hogyan befolyásolja az életünket az elnyomás?