6. fejezet

Hogyan befolyásolja az életünket az elnyomás

A családban, az üzleti életben, az osztályteremben vagy az ismerőseink között egyaránt fontos, hogy a probléma kezelésének első lépéseként az elnyomás eszközeit és tüneteit felismerjük.

Az elnyomó veszélyes környezetet teremt

Az SP teljesen bizonytalan, és folyamatosan azon küzd, hogy másokat titokban gyengébbé és kisebb képességűvé tegyen.

L. Ron Hubbard – A dianetika és a szcientológia technikai hírlevelei

Az egyik módszer, amivel az elnyomó meggyengíti a többieket az, hogy a környezet veszélyességéről győzi meg őket.

Ezzel a vállalkozókedvüket pusztítja el. Utolsó védelmi vonalként az elnyomás áldozata teknősként húzódik vissza a páncélja mögé. Nem fog új elképzeléseket próbára tenni, mert fél, hogy kudarcot vall. Inkább nem vállalja el el jobb munkát, csak hogy ne kelljen szembenézni az ismeretlennel. Nem kér randit a lánytól, mert fél, hogy elutasítják.

A nagylelkűség-kegyetlenség minta

Egy elnyomó azáltal hozza létre az áldozataiban a hullámvasutazó viselkedésmintát, hogy felváltva viselkedik nagylelkűen és kegyetlenül. Ahogy a macska játszik az egérrel, úgy engedi kicsit szabadon majd csap le rá. Az elnyomott személy, mert soha nem tudja, mit várjon legközelebb, nagyon óvatosan viselkedik – egyfolytában retteg a következő kitöréstől.

Egy színész egyszer így írta le egy híres komikussal folytatott munkáját: A viselkedése sokkal kiszámíthatatlanabb volt, mint bármely kamera előtt leforgatott bohózatában. Néha dühkitörései voltak, máskor pedig az egész stábot elhívta kosárlabdázni. Ha viszont veszített vagy valaki észrevette, hogy szabálytalankodott, akkor haragra gerjedt. Azt hitte, hogy mindenhez tökéletesen ért, pedig számos tevékenysége végződött katasztrófával.

Néha leállította a forgatást és eltűnt a lakókocsijában. Senki sem tudta, mikor fog visszatérni. Abban a pillanatban viszont, amikor visszajött, elvárta, hogy mindenki ott álljon készen a munkára, ahol hagyta őket. Azt kiabálta: Gyerünk, dologra! Nem látjátok, ti idióták, hogy a forgatással késésben vagyunk?

A körülötte élők egyfolytában aggódtak. Volt aki pszichiáternél kötött ki, volt aki gyomorfekélyt kapott és volt, akinek mind a kettőből kijutott. Nem hiszem, hogy sokan képesek rendeltetésszerűen szerepelni, amikor nem tudják, hogy mi várható.

A hozzá közelállókkal kegyetlenül viselkedett, majd úgy próbált meg kibékülni, hogy drága ajándékokkal halmozta el őket.

Veszélyes szakmák

Egy berkeley-i professzor több éven keresztül tanulmányozott kétszáz szegényekkel foglalkozó jogászt, orvost, börtönőrt, szociális munkást, elmegyógyintézetben dolgozó klinikai pszichológust és pszichiátert, gyermekgondozót és pszichiátriai nővért. Azt találta, hogy ezek az emberek egy idő után kiégnek. Jelentette, hogy … gyakran képtelenek a folyamatos érzelmi feszültséget feldolgozni és egy idő után kiégnek. … Elveszítik azt a képességüket, hogy az emberek iránt, akikkel együtt dolgoznak, bármit is érezzenek és közönyösen vagy akár embertelenül bánnak velük. A szociális munkások körében a a kiégés egy kreatív, építő jellegű személyből kicsinyes bürokratát varázsol. A kiégés – számol be erről – gyakran az egészség megrendüléséhez vezet. A szakemberek kimerülnek, gyakran lesznek rosszul és álmatlanság, gyomorfekély, migrénes fejfájás vagy más komoly betegség léphet fel náluk. Néhány börtönőr nyak- és hátfájdalmakra panaszkodott, noha kevesen ismerték fel ezeknek a bajoknak a pszichoszomatikus természetét. Azért, hogy ezeket a testi problémákat kezelni tudják, sokan fordulnak nyugtatókhoz, kábítószerekhez vagy alkoholhoz. … Ezen túl a kiégés más ártalmas tényezőkkel, például az alkoholizmussal, az elmebetegségekkel, a házastársi problémákkal és az öngyilkossággal hozhatók összefüggésbe.

A fentiekben a hullámvasutazás tüneteinek meglehetősen lenyűgöző felsorolását olvashattuk.

A családban

A felbomló családokban általában azt találjuk, hogy egyik vagy másik érintettnek ilyen személyisége van.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

Egyszer szeretnék találkozni azzal a csodaszülővel, aki még soha nem nyomta el a gyermekeit. Néha egyszerűen elfáradunk, türelmetlenek leszünk vagy kikészülünk és elnyomó dolgokat mondunk vagy teszünk. Máskor pedig a kisgyermeket le kell állítani, nehogy megsértse magát, noha ezt abban a korban ritkán érti meg.

De a néha előforduló elnyomó tettek miatt ne keseredj el. A gyermekek határozott irányításra és útmutatásra várnak. Ha a tetteidet a szeretet vezérli, a gyermeked ezt fel fogja ismerni és mikor felnő, meg fogja becsülni.

Kegyetlen bánásmóddal és a folyamatos becsmérléssel az igazán elnyomó apa vagy anya viszont a gyermek önbizalmát szinte helyrehozhatatlanul össze tudja zúzni.

A zsarnok az elnyomó szülőknek csupán az egyik típusa. Az egyik lányismerősömnek gyermekkorában a nyarait egy olyan nagymama mellett kellett töltenie, aki folyamatosan az vigyáznod kell témán lovagolt – vigyázz, hogy kivel játszol, vigyázz arra, hogy mit mondanak róla, vigyázz a bacilusok miatt, vigyázz, hogy hol játszol, vigyázz a ruháidra. Évekkel később a lány azt mesélte, hogy Úgy éreztem, hogy teljesen megfojt!.

Egy tizenéves lány mostanában egy olyan helyzetet írt le, amely szándékos is lehetett, de félresikerült jó szándékból is fakadhatott. Mi a véleményed arról a szülőről vagy nevelőről, aki soha nem mond nem-et? Mindig csak azt hallod, hogy Te nem akarod ezt tenni. Úgy tűnik, mintha azt akarná, hogy te hozd meg a saját döntéseidet, de egy idő után úgy érzed, hogy igazából semmit nem akarsz… Kezded ezt elhinni.

Sok szülő nemtörődömségből azzal nyomja el a gyermekét, hogy nem engedi neki, hogy legyen egy saját helye. A saját helytől való megvonástól mindenki rosszkedvű lesz, legyen öreg vagy fiatal. Minden gyermeknek meg kellene engedni, hogy legyen egy saját helye, amit teljes egészében ő ural. Ne takarítsd ki, ne mondd meg neki, hogy ott mit csináljon. Gyakran gondolkoztam azon, hogy egy örök vándorrá felcseperedő gyermek csupán azért nem képes egy helyben maradni, mert soha nem talált magának egy biztonságos helyet.

Ugyan a szülőknek a gyermekeik számára biztonságos környezetet kell teremteniük, a hely biztosítása ennek csupán egy részét képezi. A gyermek környezetének kevésbé kézzelfogható tényezőiről sem szabad megfeledkeznünk. Már egy elnyomó is helyrehozhatatlanul megronthatja a fiatalok lelkét és lerombolhatja az önbizalmukat. Az, hogy a gyermekeinket ettől megóvjuk, szinte minden árat megér.

Az elnyomó szülők alattomosabb fajtája közé tartozik az az apa vagy anya, aki túl elnéző, túlzottan együttérző. Amikor a szülő kényszeresen mindent megad, de semmit nem kér viszonzásul, a gyermekéből könnyen olyan bűnözőt faraghat, aki élete során a semmiért mindig követel valamit.

A férjek és a feleségek gyakran nehezítik meg egymás életét. Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy bármelyikük is valódi elnyomó lenne, csupán gyakran a hozzánk legközelebb állókon vezetjük le a rosszkedvünket (mert ugyan ki más viselne el ilyenkor minket?) Ha ezeket a botlásokat egyik fél sem veszi komolyan, jó kommunikációval minden megmaradt lelki sérülést helyre lehet hozni.

Az üzleti életben

Ha kinyomozzuk egy üzlet hanyatlásának okát, valahol elkerülhetetlenül felfedezzük sorai között a lázasan tevékenykedő antiszociális személyiséget.

L. Ron Hubbard – Bevezetés a szcientológia etikába

June-nak annyi önbizalma volt, hogy emiatt tehetségesnek hittem. Főiskolára járt, részmunkaidőben a könyvtárban dolgozott és mindig szorgalmasnak és hatékonynak tűnt. Amikor nyárra munkát szeretett volna kapni, felvettem, hogy nálam dolgozzon.

Röviddel ez után azt hittem, hogy megőrülök. Az irodámban folyamatos zűrzavar uralkodott el és az ügyfelek minden nap panaszkodtak valamire. Az egyszerű feladatoknak is háromszor annyi ideig tartott a végére jutni. A lázas tevékenység ellenére kevesebb mindent tudtunk elvégezni.

Noha akkoriban az elnyomókról még semmit nem tudtam, elkezdtem gondolkozni. Valami nyilvánvalóan nem volt rendben. Ekkor rájöttem, hogy mielőtt June-t felvettem volna, nem volt ekkora káosz.

Miután elment, meglepődtem, hogy milyen könnyedén visszaállt kicsiny szervezetünk a hatékony működésre. Miután az elrontott utasításokat és a feljegyzésekben ejtett hibákat rendbe hoztuk, meglepetésemre azt találtuk, hogy a korábbi alkalmazottam segítsége nélkül kétszer annyi munkát tudtunk elvégezni.

Ha egy vállalat elkezd rosszul teljesíteni, megrendeléseket veszít, összekeveri a megrendeléseket, nem képes eleget termelni, a vezetőségnek minden részleg statisztikáját ki kell vizsgálnia és a problémás területet be kell határolnia. Első pillanatban úgy tűnhet, hogy a részlegben mindenki alkalmatlan és le kell váltani. A problémák viszont lehet, hogy csak egyvalakitől, az elnyomótól származnak.

Ahhoz, hogy az üzleti életben egy elnyomót felismerj, égbekiáltó gazemberségeket, hamis állításokat, elrejtett zűröket és vaskos hazugságokat keress. Aki az üzleti életben tönkretehet, az az etikátlan viselkedést igyekezhet leplezni és másokban bátorítani.

Az elnyomás oka néha a szervezeten kívül található. Egy könyvelőt az őrületbe kergethet, ha egy elnyomó adófelügyelőt megpróbál kezelni. Egy gyárvezetőnek problémái lehetnek, ha olyan kormányzati ellenőröknek szeretne kedvére tenni, akik bonyolult és kétértelmű biztonsági szabályokat próbálnak bevezetni. Egy alelnök összeomolhat, ha a helyi földhivatallal próbál meg dűlőre jutni. Egy ügyvezető gyomorfekélyt kaphat attól, ha egy elnyomó szakszervezeti vezetőnek próbál a kedvére tenni. Egy felvásárlási ügynököt teljesen tönkretehet egy elnyomó beszállító.

Egy barátnőm mostanában vett új szemüveget. Miután rengeteget késtek a leszállításával, az optikusnál tett három további látogatásába került, hogy a hibás lencséket és keretet kicseréljék. Összesen hat hetébe került az, hogy a szemüvegével ne legyen több gondja. Az egyik látogatása során megtudta, hogy mi a késlekedések és a gyengén kivitelezett munka oka.

A laboratórium mostanában rengeteg hibát vét – sóhajtozott az optikus. Úgy tűnik, hogy az időm felét a hibás szemüvegeket visszahozó ügyfelekkel töltöm. A feleségem azt mondogatja, hogy idegösszeomlást fogok kapni.

Az a probléma – mondta – hogy a mostani gazdasági visszaesés során a labor számos munkását kirúgta. Sajnálatos módon az idősebb, tapasztaltabb emberektől szabadult meg és azokat a fiatalokat tartotta meg, akik azt sem tudták, hogy mit csinálnak. Most, hogy ennyi bajuk lett, megpróbálják a tapasztaltabb munkásokat visszaszerezni.

Nem kérdéses, hogy a laboratórium feje vagy elnyomó, vagy pedig erősen befolyásolja egy, és hogy az optikus üzletét és elmeállapotát ez az elnyomás veszélyezteti.

Oktatás

Amikor iskolába kezdenek járni, a kisgyermekek szinte mindig lelkesek és alig várják, hogy tanulhassanak. Túl sokszor fordul viszont elő az, hogy hamarosan megutálják az osztálytermet.

Ennek az elkedvetlenedésnek leginkább az elnyomók az okai.

Az antiszociális tanár sokféleképpen tudja a tanítványait elnyomni. Az oktatott tárgyat gyászosan és mindenféle lelkesítés nélkül adja le, nem magyarázza el, hogy mire való (így a megtanulandók és az életben szükséges készségek között semmilyen kapcsolatot nem lehet találni), lépéseket hagy ki és küszködésre kényszerít, nem tisztázza le a félreértett dolgokat vagy a gyermekeket becsmérli. Az ilyen befolyás hatására sok tanuló már kiskorában elakad és soha nem lesz képes a többieket utolérni.

A legtöbb tanár jóindulatú szociális személyiség, de gyakran kényszerülnek elnyomó módon megírt (azaz helytelen meghatározásokat, hiányzó fontos anyagokat tartalmazó vagy túl bonyolultra sikeredett) tankönyveket használni.

Mostanában, amikor egy témakört elkezdek tanulni, három vagy négy tankönyvet is megnézek és a legtisztábban fogalmazottat választom ki. Ezek közül a könyvek közül legalább egyet minden esetben egy elnyomó írt. A kétfajta tankönyv között pedig hihetetlen különbség van!

A tanulás nagyon érzékeny folyamat. A tárgyat a tanuló számára könnyen emészthető formában kell bemutatni. Mindezek ellenére a tanulási problémák esetén inkább a saját képességeinkben kételkedünk, és nem gyanakszunk arra, hogy a hiba forrását az oktatás minőségében keressük. Egy okos elnyomó könnyen el tudja érni, hogy a tanuló ostobának érezze magát és a gondolkodásra való képtelenség érzete a tanuló egész életét megkeserítheti. Másik oldalról nézve viszont sokakat láttam, akik megszabadulván a buta vagyok elképzeléseiktől visszanyerték az önbizalmukat és a tanulási képességüket.

Az érem másik oldalát az jelenti, hogy mindig van esély arra, hogy a tanteremben nem a tanár, hanem a tanuló az elnyomó. Ha a tanár azt találja, hogy az egyik tanulója miatt rengeteget aggódik vagy őt nagyon zavarja, gyanakodnia kell arra, hogy a bajkeverő nem tanulni, hanem a lehető legtöbb kárt okozni van ott. Egy elnyomó lelkesítésére tett erőfeszítések ugyanis a zsákutcát jelentik.

A társadalomban

Az életünkben található egyik elnyomó az az ismeretlen és láthatatlan bűnöző, aki miatt nem merünk este kimenni az utcára, aki arra késztet minket, hogy az ajtóra több zárat is szereljünk és aki miatt a kisgyermekeinket féltjük. Mit tehetünk velük? Nem tudjuk, hogy ő kicsoda és nem tudjuk, hogy hol és mikor fog lecsapni.

Az újságok arról adnak hírt, hogy a bűnözés mértéke emelkedik. Ez azt jelenti, hogy az utcán minden második idegen valójában egy rabló vagy egy betörő? Amikor nemrég az FBI számítógépre vitte az adatait, meglepő kép alakult ki. Az USA-ban körülbelül 550 000 olyan hivatásos bűnöznek tekinthető személy van, aki nem érez késztetést arra, hogy megváltozzon. A megoldott bűnügyek nyilvántartásából kitűnt, hogy az összes betörés 81%-át, valamint a nemi erőszak, rablás, autólopás és hamisítás 68-77%-át ezek a bűnözők követik el.

Ezek a megdöbbentő statisztikák azt mutatják, hogy az utcák nincsenek tele bűnözőkkel. Ehelyett aránylag kevesen követik el újra és újra a bűnöket.

Néhány város hivatásos bűnöző irodát hozott létre, hogy ezeket a visszaesőket beazonosítsa és a vád alá helyezésüket megkönnyítse. Az eredmények nagyon biztatóak voltak. Amióta az iroda New York Bronx nevű negyedében megnyílt, havi 31-ről havi 3-ra esett vissza a Bronxi áruházak kirablási statisztikája. Houston egyéves bűnözési programja során a rablások száma 22 év óta először figyelemre méltó 24%-kal csökkent.

Ők az elnyomók kemény magja. És lehet valamit tenni velük kapcsolatban.

A művészetben

Az antiszociális személyiség a kultúránk számára egyáltalán nem ismeretlen fogalom. A regényekben, előadásokban, filmeken és a vég nélküli tévésorozatokban is megjelenik. Ő a mosolygó de gonosz szerető, a durva verőember, a tisztességtelen politikus, a cselszövő gazdag, az alattomos üzelmeket folytató iparmágnás, a korrupt zsaru, az őrült tudós, aki uralni akarja a világot, a visszahúzódó perverz, a gyönyörű, hűtlen csábító, a kábítószer-kereskedő vagy a tolvaj. A gonosz, legyen férfi vagy nő. Még Charles Shulz vidám képregényének, a Charlie Brown sorozatnak is megvan a maga elnyomója, Lucy képében. Egyik nap így köszönti: Nicsak, ez csak nem Charlie Brown? A jó öreg tutyi-mutyi Charlie Brown? Máskor pedig: Szia, Charlie Brown!Ez a fejed vagy egy lufi mögé bújtál?

Ha az elnyomókat a műteremben tudnák hagyni – azaz ha kitaláltak lennének – a művészek boldog életet élhetnének. A káoszkalmárok viszont sajnálatos módon előszeretettel vonzódnak az alkotó személyiségekhez – művészekhez, írókhoz, zenészekhez, színészekhez, rendezőkhöz és producerekhez. Azon mesterkednek, hogy a művész szomszédságában található területekre kerüljenek, így ezek a vámpírszemélyiségek hozzájuthatnak a művész felé irányuló csodálat egy részéhez. Őket a művészekkel dolgozók és a körülötte lebzselők között találhatjuk meg.

Minden tehetséges személynek nagy gonddal kell a körülötte lévőket megvizsgálnia. Kihasználva az alkotó személyhez közeli helyzetét az antiszociális személy hozzá tud látni az alattomban pusztító hadjáratához. Tanácsadóként nem a megfelelő döntéseket javasolja. A pénzügyek kezelőjeként rossz befektetésekről dönt, elpazarolja a művész pénzét vagy a saját zsebét tömi meg vele. Barátként vagy szeretőként megpróbálja aláásni a művész önbizalmát. Ha az elnyomó szándékai napvilágra kerülnek, menekülőre fogja – a lehető leglátványosabb és legpusztítóbb módot választva rá.

A művészi vérmérséklet lehet, hogy semmi más, csak a művész érzelmi hullámvasutazása.

Egy híres énekes és színész mostanában tett szert egy új barátnőre. Annyira belebolondult, hogy a barátnője számos gyökeres változásra tudta rávenni.

Meggyőzte arról, hogy máshogy kellene kinéznie – más ruhákat, kellene hordania, más frizurát kellene viselnie, stb. Az új kinézete nem lett sikeres, a barátai és a rajongói pedig tiltakoztak ellene. A barátnője arra is rávette, hogy ő tervezhesse meg a következő zenei albumát. Eközben arra kényszerítette, hogy másféle típusú dalt énekeljen. A lemezt kiadták – és hatalmasat bukott.

Annak ellenére, hogy több sikeres filmet is a háta mögött tudhatott, a barátnője ezek után rábeszélte, hogy menjen el egy színésziskolába.

A kapcsolatuk viharos volt. A művész néha feldühödött és kidobta a barátnőjét, de sajnálatos módon később újra összejöttek.

A barátnő mostanra sikeresen vette semmibe és értékelte le a művész megjelenését, saját énekstílusát, színészi munkáját és választott zenéjét, tette mindazok ellenére, hogy az ország egyik legsikeresebb előadójáról van szó. Mindenki ad néha rossz tanácsot, de csak az elnyomó ragaszkodik ahhoz, hogy valaki minden sikeres tevékenységgel felhagyjon.

Ha egy művész környezete valamilyen csoda folytán mentes lenne a káosz kalmáraitól, a hírszolgáltatók révén néhánnyal biztosan össze fog akadni. Amikor valaki híres lesz, többé nem lesz képes szabadon mozogni anélkül, hogy olyan riporterek zaklatnák, akiknek nincs semmi gátlásuk, ha arról van szó, hogy a magánéletüket megzavarják, bizalmas kérdéseket tegyenek fel vagy hogy felháborító találgatásokkal álljanak elő. Néhányan abban lelik a kedvüket, hogy megállíthatatlanul követik a sztárokat. Így csoda-e, ha a hírességek összeomlanak a stressz alatt és – szavakkal vagy tettekkel – nekiesnek a riportereknek és a fényképészeknek?

Nagyon sok kritikus elnyomó. Az egyik híres drámakritikus, a néhai Alexander Woollcott, egy új színdarabot egy tollvonással le tudott fejezni. Arcátlanul kísértette a sorsát, amikor az általa lehúzott előadások nyitóünnepségére beugrott. Ezek után azzal hencegett, hogy éppen most takarította le magáról a vérét. Egyszer azzal is dicsekedett, hogy ha holtan találnának, egy tőrrel a mellkasomban, a következő reggel háromszáz színészt kellene letartóztatni gyilkosság gyanújával.

5. Az elnyomó személy felismerése Ruth Minshull: Fent és lent 7. Megengedhetjük magunknak az elnyomás figyelmen kívül hagyását?