26. ELFOJTÁS
- 26.1 Zavaró gondolatok és félelmek kisöprése
- 26.2 A rágondolás elkerülése
- 26.3 Soha nem történt meg
- 26.4 Semmibe venni
Néha az embernek vannak olyan dolgai, amelyekkel nem akar szembenézni, dolgok, amelyeket elrejt maga elől és fél ezeket megbolygatni.
Ezt a kérdéskört a kellemesebb oldal felől már korábban megközelítettük, azaz olyan eljárásokat futtattunk, ami megnövelte a személy készségét a dolgok szemügyre vételére. Végső soron azonban a dolgok elfojtásával való közvetlen foglalkozást sem kerülhetjük el.
Most nem azokról a dolgokról van szó, amelyeket mások elől eltitkolsz, hanem azokról, amelyeket magad elől próbálsz elrejteni.
A pszichoanalízis ezt a jelenséget elfojtásnak nevezi. Valaki visszatartja magát attól, hogy bizonyos túlságosan rettenetes dolgokra rágondoljon.
A korai szcientológia a pszichoanalízissel szembenállt, így elnyomásnak hívta ezt a jelenséget, nem pedig elfojtásnak, de ez ugyanazt jelöli: valamit olyan mélyre temetünk, hogy ne is láthassuk, és nem engedjük meg magunknak azt, hogy rágondoljunk vagy reagáljunk rá.
Sajnálatos módon a szcientológia más értelemben is használta az elnyomás szót, méghozzá – ahogy azt egy korábbi fejezetben már említettük – egy elnyomó személynek arra a cselekedetére, amivel egy másik személyt tart elnyomva, így a két dolog egy kicsit összekeveredett.
Visszatérve a gondolatmenetünkhöz, úgy tűnik ki, hogy vannak fokozatok a között, hogy valaki milyen mélyen rejti el maga elől a dolgokat. Az enyhébb esetben csak homályba burkolja, míg szélsőséges esetben teljesen le is tagadja, olybá téve, mintha soha nem is létezett volna.
A rágondolás, a rátekintés és a szembenézés elkerülése az egyik fő tényező, amivel ez a könyv foglalkozik. Most megérett az idő arra, hogy megvizsgáljuk az ezzel kapcsolatos alapvető elméleteket.
A szcientológia alapelméletei közül az egyik azt mondja ki, hogy egy teremtett dolog létezésnek négy állapota van.
Az első ezek között az igazi – vagy tiszta – forma, amelyben egy alkotás megteremtődik. Ez az, amiben egy tárgy, vagy gondolat, vagy bármi pontosan úgy látszik, ahogy van. Ezt az úgy-vanság állapotának hívják.
Mivel az alkotás teljességgel ismert és látható, pillanatról pillanatra létrehozható, vagy a teremtése megszüntethető.
Nagyon valószínű, hogy a mindannyiunk alapját képező istenszerűség az ürességet a teremtés végtelenségével ellensúlyozza.
Ezen az alapon a dolgokat, amelyek az úgy-vanság állapotában vannak, hagyni lehet, hogy szétfoszoljanak, mert tetszés szerint újra lehet őket teremteni. Azokat a dolgokat azonban, amelyek nem ebben az állapotban vannak, meg kell őrizni vagy maradandóvá kell változtatni ahhoz, hogy az elveszítésük lehetőségét megakadályozzuk. A legfelsőbb állapotokban, minden fájdalom és szenvedés fölött, a lény mindent elérhetőnek akar, még akkor is, ha ezek közül jó pár nem volt éppen kívánatos. Több billió éves időszakot tekintve nem hagynál eltűnni semmit – legyen az bármilyen szegényes vagy szégyenteljes – a kincstáradból, mert lehet, hogy a következő néhány milliárd évben egyszer csak szükséged lesz rá.
Más szemszögből vizsgálva egy halhatatlan, végtelen, elpusztíthatatlan istenszerű lénynek a legnagyobb problémája az unalom lehet. Nem engedhet – ennélfogva nem is enged – semmit sem eltűnni a lehetőségek birodalmából, nem számít, hogy milyen szörnyűség az, hacsak kívánsága szerint bármikor újra létre nem tudja hozni.
Ezt lehet, hogy most nehéz elképzelni, de a későbbiekben az összes dologra szükséged lesz, hogy a végtelen és örömteli teremtést fűszerezze és változatossá tegye. Ami rossz, az az, hogy már messze túl sok kellemetlen dolog van jelen egyszerre, mintha egy fogást úgy akarnál megenni, hogy az ujjnyi vastagon le van öntve sóval, borssal és fűszerekkel. Valahol mélyen magadban soha nem hagyhatod, hogy ezek a fűszerek eltűnjenek, mert azután lehet, soha többé nem lesz fűszered. Ezek elvesztése azzal lenne egyenértékű, hogy magasabb isteni szinteken megnyomorítod magad. Úgyhogy e helyett inkább oszlassuk szét a zűrzavart.
Ami máris a létezés állapotaihoz visz vissza bennünket.
Amikor valamit az úgy-vanság állapotában módosítanak, akkor az a megrögzöttség miatt maradandóvá válik, azaz amíg a megváltoztatott dolgot figyeled, addig azt a helyén tartod. Ahhoz hogy valamit elengedj, úgy kell nézned, ahogy éppen van, nem pedig megváltoztatott állapotában. Ezt a módosított állapotot a máshogy-vanság állapotának nevezzük.
Ahelyett viszont, hogy szembesülnénk vele és látnánk, mi is van ott valójában – ami a választás lehetőségét adná számunkra a dolog további létezése tekintetében – az ember inkább megpróbál megszabadulni tőle, megpróbálja kitörölni a létezésből. Erővel próbálja tagadni a létezését. Ezt nem-vanság-nak nevezzük.
Azaz valami van, de a lény azt posztulálja, hogy semmi sincs. Ez azonban csak félig-meddig működik, mert ahhoz eléggé erős vagy, hogy elrejts valamit magad elől – annyira, hogy úgy tűnjön, hogy az a valami nincs többé – de magadban mélyen ugyanakkor nem hagyod, hogy valóban eltűnjön. Ennek az lesz az eredménye, hogy úgy tűnik számodra, hogy az a valami eltűnt, de valójában nagyon is létezik, a helyén van és láthatatlanul továbbra is kifejti a hatását.
A saját elmédre és gondolataidra alkalmazva a fentieket, a nem-vanság az elfojtás cselekedete, azaz valami létezik, de erős elhatározással el akarod tüntetni, hogy ott nincs semmi és soha nem történt meg. Eredményként az a valami továbbra is létezik, csak nincs tudomásod róla, és a rovásodra továbbra is kifejtheti a hatását.
Amíg valami a máshogy-vanság állapotában van – azaz változtatod –, az fennmarad és gondokat okozhat ugyan, de legalább végig tudomásod vagy róla. Amint a nem-vanság állapotába viszed – azaz tagadod –, már nem elég hogy folyamatosan létezik és zavaró hatást fejt ki, de ráadásul nem is tudsz róla és elfojtod. A megoldás mindkét esetben az, hogy ezt a valamit észre kell venned, teljes egészében a látóteredbe kell emelned, így az visszatér az úgy-vanság állapotába, és teljesen az irányításod alá kerül. Azután már elhagyhatod, vagy – most már szórakozásképpen – újra előidézheted.
Ahogy valaki a különféle eljárásokat futtatja, az úgy-vanság, máshogy-vanság és a nem-vanság ezen három állapota bárki gondolatai, emlékei és érzései vonatkozásában meglehetősen kézzelfoghatóakká válnak. Ezek során rájössz, hogy azok a dolgok, amelyekkel teljesen szembenézel, nem okoznak többé gondot. Azokat viszont, amelyeket elfojtasz és amelyek az eljárások futtatása során a felszínre bukkannak, úgy találod majd, hogy elfojtott állapotukban akadályoztak.
Ez az egyén esetében annyira magától értetődik, hogy a következő logikus lépés az, hogy ezeket a gondolatokat az objektív valóság területére is kiterjesszük.
Azonban a fenn tárgyalt három állapot ebben az esetben nem elégséges a terület leírására, más tényezőt is figyelembe kell venni. Ez a tényező a többi lény egymással való kölcsönhatása, melyek mind a fenti három állapotba (úgy-vanság, másképp-vanság, nem-vanság) tudják hozni az egymás között megosztott dolgokat. Ezért a többihez még egy állapotot kell felvennünk, amit vanság-nak, vagy valóságnak hívunk, ami ezt az egész összetett egymásrahatást felöleli.
Egyszerűen egy kalap alá venni és vanságnak elnevezni az összes kölcsönhatást nagyfokú egyszerűsítés, de a jelen fejezet számára megfelel. Habár a valóság természete nagyon érdekes dolog – és amit a fejlődésed során valóban érdemes vizsgálni – ez a kutatás peremterületén helyezkedik el. Sok találgatás, elmélet és szórványos (nem megismételhető) jelenség létezik ezen a területen, és a legbölcsebb az, ha először a magad portáján teszel rendet. A jelen könyvben található eljárások segítségével valóban ebbe a tartományba kerülsz, de a valóság tökéletes kezelése messze a szórványos jelenségek felett helyezkedik el, és ez a könyv csak az első lépés az ehhez vezető úton.
Ennélfogva a legfontosabb dolgunk most az, hogy a magad elől elrejtett dolgokat újra a látóteredbe emeljük, és azután azokat a tudatosság és a konfrontáció helyreállításával rendbe hozzuk.
A fentiekből egy fontos és hasznos ökölszabály vezethető le. Ha egy állapot tartós, akkor van valami azzal kapcsolatban, amit nem látsz vagy amivel nem nézel szembe.
Ez összeköti ezt a tiltakozással foglalkozó korábbi fejezettel (ami szintén a megszállott létrehozáshoz kapcsolódik). A fő ok az, hogy valaki azért helyez a nem-vanság állapotába valamit, mert tiltakozik a létezése ellen. Ha szükségesnek tartod, bevezető lépésként törölheted a tiltakozásodat, de ezen a ponton általában már képesnek kell lenned arra, hogy egyszerűen csak ránézz dolgokra és konfrontáld azokat.
FIGYELMEZTETÉS: ahogy a nem-vanságot eltávolítjuk, az utolsó máshogy-vanság ötlik először a szemünkbe. Ez az állapot valószínűleg teljesen eltér a valódi igazságtól. Nehogy véletlenül azt higgyük, hogy ez az állapot az igazság, és erre alapozzuk további cselekvéseinket!
Például egy férj virágot ad a feleségének. Tegyük fel, hogy a feleség a korábbi rossz tapasztalatai alapján azt gondolja, hogy ez azt jelenti, a férje szeretőt tart. Ahelyett, hogy szembenézne ezzel a területtel, kicsavarja és megváltoztatja, mindenféle jeleneteket elképzel, ahogy a férje elcsábítja a titkárnőjét.
Ahogy a feleség ezt túl sokáig folytatja, az elképzelt jelenetek túl rettenetesekké válnak számára ahhoz, hogy továbbra is rájuk gondoljon, így elfojtja a dolgot. Amikor aztán az elfojtás alól ez a terület felszabadul, akkor először a megcsalatásának elnyomott képei tűnnek a szemébe és ezek nagyon valóságosnak hatnak.
Ezekkel tehát egymás után sorban szembe kell nézni, mielőtt a valódi igazság előbukkanna. Az ezekkel való teljes szembenézéshez pedig szükséges lehet az ezeket megelőző, az egész probléma gyökeréül szolgáló rossz tapasztalattal szembenézni.
26.1 Zavaró gondolatok és félelmek kisöprése
Tegyük fel, hogy valami kellemetlen dolog miatt aggódsz, ami igaznak bizonyulhat, vagy olyan valami miatt, ami lehet hogy megtörtént veled, de ebben egyáltalán nem vagy biztos, sőt teljesen össze vagy zavarodva.
Ha ezzel tisztességesen szembenézel, akkor vagy megláthatod az igazságot, vagy lépéseket tehetsz az igazság kiderítésére, vagy dönthetsz úgy is, hogy egyáltalán nem érdekel az egész, de bármelyiket is választod, a dolog nem fog többet bántani és nem is fogsz tovább aggódni miatta.
Ha a fentieket a dolog egyszerű vizsgálatával és a velük való szembenézéssel nem tudod elérni, akkor valami zavarja azt a képességedet, hogy ránézz az adott területre és tisztán gondolkodj azzal kapcsolatban.
Ilyenkor néha segít, ha kis trükköket vetsz be a konfrontáció növelése érdekében. Például elképzelheted a dolgot, azután gondolatban néhány másolatot készíthetsz róla, amíg könnyen rá nem tudsz nézni és el nem tudod hajítani. Sok ebben a könyvben szereplő eljárás már azonnali eredményt biztosít, mint ez is.
Ám néha még ez sem elég, valami erősebbre van szükség. Ennek a legvalószínűbb oka az lehet, hogy azért van valamivel olyan sok gondod, mert van valami vele kapcsolatban, ami még korábban történt veled, vagy ezt a valamit te követted el valaki más ellen.
Ezért a következőket kell futtatni:
26.1 a) Idézz fel (vagy képzelj el) egy időpontot, amikor valami ilyesmi történt veled (vagy valami ilyesmi igaznak bizonyult)!
26.1 b) Idézz fel (vagy képzelj el) egy időpontot, amikor valaki mással valami ilyesmit tettél (vagy előidézted, hogy mással ez megtörténjen)!
26.1 c) Idézz fel (vagy képzelj el) egy időpontot, amikor valaki más tett valami ilyesmit valaki mással!
Megjegyzendő hogy az időpont felidézése kívánatosabb. Ha ilyet nem találsz, akkor próbálj meg képzeletben közelíteni egyhez.
Lehet hogy erősen elfojtott dologgal is foglalkozol, ilyenkor több, félig-meddig képzelet szülte akadályt is le kell győznöd, amíg el tudsz jutni az igazi felidézéshez.
Az utasítások váltogatásával különböző irányokból meg tudod piszkálni a problémát ahelyett, hogy csak egy irányból erőlködnél.
Ha most van valami, amin a fentieket futtatni akarod, akkor itt az alkalom, tegyél így.
Ez az eljárás az alábbiak futtatása során szükség szerint alkalmazható.
26.2 A rágondolás elkerülése
Futtasd az alábbiakat felváltva.
26.2 a) Mire nem akarhatsz gondolni?
26.2 b) Mire gondolhatsz nyugodtan?
26.2 c) Mire nem akarhat valaki más gondolni?
26.2 d) Mire gondolhat valaki más nyugodtan?
Fejezd be rendesen a fenti eljárást, mielőtt a dolgokat megpróbálod előteremteni.
Bármi, ami felmerül, az eljárás futtatásával részlegesen vagy teljesen eltüntethető. Ha az eljárás futtatása során eléred azt a pontot, amikor valóban jól érzed magad és az eljárás befejezettnek tűnik számodra, akkor az az a pont, ahol abba kell hagynod.
Ha valami rejtett dolog bukkan fel és azt ezzel az eljárással nem sikerül teljesen feloldani, akkor folytasd és futtasd rajta a 26.1-et!
26.3 Soha nem történt meg
Az alábbiakat futtasd úgy, mint a 26.2-est!
26.3 a) Mi az, amivel kapcsolatban úgy tennél, mintha soha nem történt volna meg?
26.3 b) Mi az, aminek megtörténtével egyetértenél?
26.3 c) Mi az, amivel kapcsolatban valaki más úgy tenne, mintha soha nem történt volna meg?
26.3 d) Mi lenne az, aminek megtörténtével valaki más egyetértene?
Ismét használd a 26.1-et, ha valami az eljárás futtatása során megoldatlan maradt.
26.4 Semmibe venni
Futtasd úgy, mint a fentieket.
26.4 a) Mit vehettél semmibe?
26.4 b) Mit nem lenne szükséges semmibe venned?
26.4 c) Mit vehetett valaki más semmibe?
26.4 d) Mit nem lenne szükséges valaki másnak semmibe vennie?
Ismét használd a 26.1-et, ha valami az eljárás futtatása során megoldatlan maradt.
⇐ 25. Igazolás és felelősség | ⇑ Az új könyv bemutatása | ⇒ 27. Mozgásban tartani magad |